Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-05 / 103. (3213.) szám

4 ^MCM-MacAaR-HIRIíSO 1933 május 5, ...............tagima Le normand — a moziról A nagy drámaíró nyilatkozata a PMH számára Páris, májaié eleji. H. R. Lenonmand, ki imént utazott csak Bécsibe ,,Asien“ című színmüvének németnyelvű bemutató­jára, most izgalmasabb és jelentékenyebb bemutató előtt áll. Most visznek először -mozivászonra egy Lenorman-d-darabot, a „Si/moune“-t. A főszerepet a klasszikus nagy francia e-zmmüvéez, sok évig az Odéon igazgatója, a nemzetközi szinészegylet meg- alapitója, Firmin Gémicr fogja játszani, ki e sze repet. Oba-mps Elvsóes-i Stúdióban kreálta és ha sonlitbatatlan sikerre vitte a Rotihschilide pazar Pi-gallé -s zimbázában is. A darab két vezető női sze­repét. azonban két pár excellence filmsztár, Su- eace Stáliiey és a magyar Kiss Eszter fogják ala­kítani. — Először kerül egy írásom filmre — mondotta Lenormand — és először is beszélek ezúttal a filmről a nagy nyilvánosság előtt. És talán nagyon naiv dolgokat is fogok mondani, mert egészen uj ember vagyok a filmszakmában. Mikor évekkel ezelőtt az Írásaimat szélesebb körben figyelemre kezdték méltatni, a sajtó sietett azzal a komolykodó megál- lapitáeéal, hogy engem az úgynevezett .,szines“ és „képdus11 színdarabok megírására kétségkívül a mozi inspirált. Mondanom sem kell, hogy ez az in- ezinuáció mily nevetségesen alaptalan volt. A da­rabokat., melyek alkalmat adtak e kritikára, én 1910 és 1915 között írtam, oly időpontban, tehát, mikor a filmművészet- még csirájában volt és iga­zán legkevésbé sem telt, ki tőle, hógy művészem­bert bármire is ihlessen. Most. azután, bogy az idők haladása szükségszerűen szembeállított engem is a filmpr obié mával (hiszen el kellett jönnie a kí­sérletnek, hogy az én darabjaimat is mozivászonra vigyék), most veszem csak igazán ész re, hogy meny­nyire más 3. fényjáték, mint a. drámai szinpad és igen határozottan az az érzéséin, hogy f Honda rabot, jót, soha. semmi körülmények közötti- Írni képes néni leszek. Mert a képmegjelenités művészete, habár talán egyenrangú művészet, nem vág az én érzéskörömbe. Én drámát irók, nem képet. Kifeje­zési eszközöm nem fény és árnyék, hanem beszéd és a mozdulat csak akkor, ha a szót kiséri. A fény­játék az én érzésem szerint nem alfaja és nem ve- télytársa a. színpadnak, hanem égy másik művésze­ti ág, melynek más az eszköze s a- kifejezési módja. Hogy valamely színdarab filmképessé váljon, min­denekelőtt törölni kell belőle a dialógusok legnagyobb ré­srét. A sröveg, mely a színpadon vezeti, a mo­ziban csak kíséri a cselekményt. — Az ón darabjaim tehát nem filmdarahok. Azonban meggyőződésem szerint lehet filmdara­bokat alakítani belőlük. Darabjaim látható része mögött egy láthatatlan lelki darab rejtőzik, mely sók esetben fontosabb a látható cselekménynél... Ne mondja, hogy er filmképtelenné teezi őket. Nem a paradoxon kedvéért állítom, hogy a film, legmaterfállsabb művészet, különöskép­pen alkalmas imroaterlális momentumok érzékel­hetővé tételére. Sőt, úgy gondolom, hogy a- filmművészetnek éppen erre kellene törekednie. Látott már fotografált zenét? Nos, a. zeoe-fotografálás legjobb magyarázó­KOMMENTÁROK ★ ★ ★ JÁTÉK A SZÁMOKKAL Benes küliigyiaini&z-ter legutóbbi expozéjá­ban megállapította., hogy a kisantant államai csak ma kis államok, de nem lesznek azok 1960-ban, amikor a természetes fejlődés követ­keztében Csehszlovákia lakosságának száma például 20 millió tesz — -közbe 14 millió cseh és szlovák —, Romániáé 28 millió, Jugoszlá­viáé 20 millió. Ez a megál'lapitás érvnek volt gondolva a „kis hatalmak11 fogalma ellen, mert Benes szerint, aki ima kis hatalom, a fejlődés következtében holnap már nem az, s egyúttal azt óhajtotta igazolni, hogy a kisan-tant ereje és hatalma mennyire növekedőben van. Az -említett, számok körülbelül egyeznek, — de elfogadható-e Benes érve a kivan tant nö­vekvő erején-ek és fokozottan nagy állammá, fejlődésének igazolására? Aligha. A népek, vagy az államok közötti viszonyban a „nagy­ságot11, vagy a ,.kicsinységet14 nem az abszolút szám, hanem a. számok aránya dönti él. Évszá­zadokkal. ezelőtt óriási hatalom volt a tízmil­liós nemzet, mert a -többi kisebb volt, ma. a tízmilliós állam az apróbbak közé tartozik. Tény az, hogy a csehek és szlovákok száma -huSZ-harmi-nc év alatt 14 millióra emelkedik,, de nem szabad megfeledkezni arról, hogy idő­közben a többi nép is fejlődni fog s az arány változatlan marad. Sőt — s ez ebben a. kérdés­ben a döntő és Ben-és érvét változtató tény: az egyes nemzetek fejlődési statisztikája azt igazolja., hogy a cseh nép fejlődése a. Tég­la gsub bak közé tartozik Európában, azaz a többi nép aránylag erősebbé válik az eljövendő harminc év alatt, mint. a. cseh. A csehek (a szlovákok nélkül) évente körülbelül négy és fél ezrelékkel fejlődnek — -ezer ember ezer. iléggyé, ezerötté válik —, azaz a nyolcmillió cseh és morva harminc év alatt alig emelkedik kilenc és félmillióra. A magyarok tizenkét ez­relékkel fejlődnék: a mai körüli <vti: tizenkét- ! millió anagyar harminc év múlva körülbelül 17 millió lesz. Egyszóval az arány harminc év -mujva kedvezőbb -lesz a magyarokra, nézve, mint ma. A szlovákok tizenötezrelékes évi fej­lődése megjavítja a csehek fejlődési arányát, de a köztársaság németségének gyönge növe­kedése ismét lerontja azt. A románok, a jugoszláv ok és főleg a lengye­lek növekedése természetesen sokkal nagyobb, mint a csehszlovákoké, s ezek a. népek tényleg tetemesen erősödnek. De mi van Csehszlová­kia nyugati szövetségeseivel, akik bizonyára fontos szerepet játszanak majd harminc év múlva a nemzetközi politikáiban, ha a szövet. ségi viszony a mai marad? Mi van elsősorban Franciaországgal? A francia nemzet nem fejlő­dik. Ma negyvenegymillió francia van, harminc év múlva legföljebb negyvenkétmillió tesz. Ez­zel szemben a rendkívül szapora olasz nép mai negyven kétmilliója a huszo-nhatezrelékee fejlő­dés mellett -legalább hetvenötmillióra emelke­dik, az ugyancsak elég szapora németség pe­dig, különösen ha a háborút követő tespedé-s és levertség után Hitler szuggeszciója vissza­állítja -a háborúéiőtti szaporodás arányát, mai -nyolcvanmilliója száz tizenötté. Nos, 1960 után hetvenhatmillió francia., csehszlovák és jugo­szláv. mellett kétszázhétmillió német, olasz és magyar lesz Európában, míg ma. hatvan-négy­millióval szemben száz-harmincmillió áll. Ezt nevezi Benes a jövő kedvezőbb arányának? Azt, ha a mai kétszeres viszonyt háromszoros viszony váltja föl? A lengyelek és a románok mai harmincöt- milliója (a kisebbségeket nem számítjuk) öt- ven-hatvanmiil-lióvá válik az elkövetkező har­minc év alatt, de mi haszna, ha ugyanakkor a mindennél jobban fejlődő európai orosz és uk­rán nép százmilliója legalább kétszázmillióra emelkedik, azaz a keletről jött nyomás foko­zott, mértékben nehezedik a, lengyel és a román határokra? A két. keleti szövetséges fegyelmét és erőfeszítését egyre nagyobb mértékben köti majd lo az orosz veszedelem, s nyugattal a,1-ig fog törődhetni. Mindez, amit elmondottam, természetesen já­ték a, számokkal és senki sem tudhatja, mi lesz harminc év múlva. Dé ha Benes játszik a szá­mokkal, mi is játszhatunk és ,látni fogjuk, hogy Benés játéka hibás. Nem hoznám föl érv­nek a harminc év múltán várható állapotokat, ha a statisztika azt tanítaná, mint ebben a.z esetben, hogy -egyéni kilátásaim rosszabbak a maiaknál. Amikor Benes büszkén utalt a cséh- skovák nép várható fejlődésére és növekedé­sére, megrósz égül t az abszolút, számoktól s m-m vette figyelembe, hogy a. többi nép is fej­lődik. s jobban fejlődik, mint a, csehszlovák nép és nyugati szövetségesei. Kár, hogy a kül­ügyminisztert elvakitotta, a helyi géniusz, s csehszlovák viszonylatban beleesett ugyanabba, a. hibába, amiben, a, háború -előtt sok magyar szenvedett, amennyiben az úgynevezett „ma­gyar glóbus11 igézetében nézte a világot: min­denben csak a saját ere,jót és nagyságát, látta s megfeledkezett arról, hogy a glóbuson, rajta -kívül mások ie laknak óe fejlődnek. Szvatkó Pál Meghalt Polgár Károly volt pozsonyi és ruszin- szítéi színigazgató Pozsony, májúé 4. (Pozsonyi szerkesztőségünk te- le-fo-njelentése). Tegnap este érkezett Pozsonyba a híre annak, hogy Polgár Károly volt pozsonyi, legutóbb pedig ruszinszkói magyar színigazgató Bécsiben 71 éves korában meghalt. Az egykor neves színigazgató küzdelemteljes élet után, nagy nyo­morban, a bécsi kórház közös termében fejezte be életét. Az utolsó hónapokban feleségével egy bé­csi bérház bútorozott szobájában lakott és nagy­részt rokonainak és ismerőseinek támogatásából élt. — Az elhunyt 18 éves korában kezdte pálya­futását Budapesten, -mint az ottani sziniakadémia növendéke. Halála napján éppen ötvenegy eszten­deje volt annak, hogy először szerepelt színpadon Tápiószelén. 1904-ben a zombori, nagybecskereki és psuicsovai színházaknak volt igazgatója, 1911-ben pedig átvette a pozsonyi városi ez in-ház igazgatá­sát Fiume, Kaposvár és Szombathely mellékállo­másokkal. Az államfordulatkor is Pozsonyban ma­radt az ottani magyar színház élén és 1921 május 18-án vált meg a pozsonyi színháztól. 1922 június 8-án ünnepelte negyvenéves színészi jubileumát öt évvel ezelőtt Ungvárra került, mint a ruszinszkói •magyar szinikerület igazgatója és egv évvel ez­előtt vonalit nyugalomba. Halálát, özvegye, szül Schlesinger Ella gyászolja. Temetése ma délután volt. Bécsben. Polgár Károly halálának híre nem­csak Pozsonyban és Ruszinszkóban. de Rimaszom­batban, Losoncon és Rozsnyón is, ahol Polgár többször szerepelt, őszinte részvétet váltott ki. ja annak, amit mondani akarok. A muzsikáló ara- beszk... A művészet, mely ezt kitalálta, jobban fogja tudni érzékeltetni az én darabjaimat, mint a színpad, Azt remélem, hogy azok a rejtélyes éréz- sek, az a pszichikai fludi-ran, mely végigömlik szín­darabjaimon, eddig nem látott mértékben fog ér­vényesülni a filmen. A ZARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD RECSÉMYE (9) Philip lémét, próbálta megtörni a. gyötrelméé csöndet. Sugalló kézmozdulattal és váll-vonáe- sal a fa-lka felé intett, éppen mik őr az indulni készült, — Ha azt gondoltad akkor este. hogy meg akarlak ölni, miért, nem uszítottad rám a far­kasaidat, mint, arra a kettőre ott a, Kasba-tó tói északra? Miért vártál ma reggelig? És hova... hova megyünk, az léten szerelmiére!? Bram élőrenyujtotta, a, (karját, — Oda! Ez volt, az egyetlen kérdés, amelyre Bram válaszolt, és egyenesen északnak mutatott, mint az iránytű mutatója. Aztán, mintha vad humor­érzékét érintette volna az a másik dolog, amit Philip kérdezett, nagy nevetésben tört. ki. Hát- borzongató volt ez a, nevetés Bram. Johnson -ar­cán: Olyan, mint a faragott bálványképek torz vigyorgása. Ez a nevette, Bram szemeinek te­kintetével, uj lecke volt Phi-Lipn-ek. Szerette volna, vállon rá-zni úti-társát és szavakat, rázni -ki vastag ajkairól. Abban a. pillanatban, még mielőtt ekaul-t volna Bram arcáról -a nevetés, megint Pelletier jutott eszébe. P-elletier lehetett ilyen azokban a rettenetes napokban, amikor kusza gondolatait, fölrótta félőrületében íaházi- kóiának ajtajára. De Bram mégsem volt megtébolyodva. Csak küzdött, azzal, ami Pel,Jetiért megölte. A magá,- ny Ossággal. A végzettel, amelyet a törvény kényszeri tett rája -azért, mert megölt, egy em­bert’. Arca megint nehézkes, lélektelen lett, mikor egyetlen kézmozdulattal utasította a csendőrt, hogy üljön föl -a szánra. Bram maga odament a falka elé. Pattogó eszkimó szavaira a, farka­sok újra útnak vágtak. A következő percben már rohantak, élükön Bram Johnson. Philip elcsodálkozott a farkasok gazdájának gyorsaságán. Leszegett fejjel és vállal olyan iramot kezdett, hogy a f-alka alig győzött üget­ni mögötte. Nyolc mférföldnyit haladhattak egy óra, alatt. Phili-p néhány percig le sem tudta venni a. tekintetét Bram Johnson-ról és a far­kasok szürke hátáról. Valósággal im-egbüvölték, de ugyanakikor valami különös, ellenállhatat­lan részvéttel töltötte el ez a, kép, abban a hangtalan, kietlen világban. Az ember és a, vad­állat testvériségét látta, bennük. Pompás, nagy­szerű látvány volt. És e-bbe a törvény hajszolta bele őket! Aztán 'kezdte szem-ügyre venni a szánt, Med­vebőrgöngyölegek' voltak rajta, Bram takarói. Az egyik északéa-rká medvének a bőre volt- A medvebőrök mellett a kari-bu hátsó combjai he­vertek. Olyan közel hozzá, hogy a kezével el­érhette volna, ott, volt Bram dorongja is. A do­rong mellett, puska feküdt. Régi fajtájú- puska volt és Philip azon tűnődött, miért törte el az imént az ő modernebb fegyverét, ahelyett, hogy azt tartotta volna, meg a -régi, kezdetleges szer­szám helyében? A dorong nyírfából volt, három láb hosszú és gyakori használatra, vallott: azon a helyen, ahol Bram meg szokta markolni, olyan sima és fekete volt, imát, a mahagóni. A. vége néhány helyen csipkés és sokat, morudóan foltos volt. Főzőedényeiknek vagy karibnh-nson kívül egyéb húsnak nyomát sem látta Philip. A szán hátsó zugában fenyögallyak voltak összekötve és a gallyak közül baltának -a nyele kandikált elő. Mind-ezek közt a puska és ,a fehér medvebőr érdekelte Philipet legjobban. Csak kissé előbbre kellett volna -hajolnia, hogy elérje a puskát és az -a gondolat, hogy aligha tudná eltéveszteni ennek az -embernek a széles vállait olt, -előtte, egyszerre fölrázta az agyát. Braun nyilván meg­feledkezett, a, fegyverről; vagy teljesen megbí­zott farkasainak oltalmában. Vagy... talán megbízott a, foglyában is? Philip szerette volna, ha állítóan felelhetett volna erre a kérdésre. Természetesen ezeknek & bonyolult lélektani problémáknak a megfilmesítése nem egészen egy­szerű -dolog. Nehéz feladat. Éppen ez-ért érdemes dolgozni rajta. Az -utolsó hónapokban láttam egy tucatnyi oly fi-lmet, mely távol perspektívákra m-utat. Benedek Károly. Nem vágyott arra, hogy kárt tegyen Bramban. Még k-evésbbé vágyott -arra, hogy megszökjék mellőle. Ami a személyes szándékait illeti, meg­feledkezett arról, hogy ő a törvény eszköze és m-egesküdött, hogy Bram Johnsont. élve vagy halva beviszi a kerületi parancsnokságra. Teg­napelőtt este óta Bram megszűnt gonosztevő lenni a szemében. Olyan volt, mint Pell-etier — vagyis őrült — és -ennek a,z -embernek a révén került, most olyan kalandba, amilyet emberva­dász korában még soha nem ért, meg. Ha az aranyhurkot elvennék a helyzet, egyen­legéből, ha nem érezte volna pég ujjaiba-n -a selymes hajlómat izgalmát, ha neun látta volna soha Ott Pierro Breault szobájának asztalán, akkor ezt az ő egész viszonyát, Bram Johnson- hoz olybá tekintette volna, mint tisztára fizikai helyzetet és akkor a puska, csábító közélte tét -egyszerűen a Gondviselés figyelmeztetésének magyarázta volna. De Így: tudta, hogy a farkasok gazdája az aranyhurok forrása felé siet tálkájával együtt. Azóta, hogy látta Bram arcán a. különös válto­zást, amelyet a hajfürtök látványa, véghez vitt, bizonyos volt alfélől, hogy Bram egyenesen északnak -tart a Coronation-öböl, a.z eszkimók világa felé?.,. Philip észrevette, hogy a sarki medve bőre még nincs elviselve, tehát nem ré­gen kerülhetett le testéről. Most fölidézte ma­riiban földrajzi-ismereteit, Ha a számítása he­lyes és Bram -a, Coronation-öbölhöz igyekszik, akkor végre tud tehetségéé magyarázatot -az aranyos hajfürt, származásáról. A leány vagy asszony valami cet halászba jón érkezett föl oda, Északra, A leánya vagy a fele­sége lehetett a, hajó gazdájának. A hajó nyil­ván. elveszett -a jég közepette, a nőt megmern tet­ték az eszkimók és ő most ott, van köztük, egyéb fehér emberekkel. Philip élénken maga, elé képzeli, mindent, Ké­nyelmetlen, riasztó kép volt, Igyekezett meg­szabadulni -attól a gondolattól, hogy az aranyos hajszálak egykori viselője Braun Johneonhoz tartozik, de a'gondolat gyötrelme- kom-niksággal ! vissza-v issza tért. — Milyen szörnyű sors ez an­nak a nőnek!... Mcgliorvmivolt kelé. Néhány percig testének nriiiteii ü :-nii' igyekezett- meggyőzni őt arról, lugn in gyón L in-cgtörtém het-ett. Egy nő odaíönn, Bram Johnommal! Egy aranyhaju nő ezzel az óriással, ezzel a féleszű szörnyeteggel! A kezét tördelte és szeretett, v-olna leugrani a, szánról, hogy megrohanja Bram Joli neont és kiva,Hassa belőle az igazat. De volt annyi ön­uralma, hogy belássa ennek a cselekedetnek az oktalanságát. Most egészen az okos stratégiáján fog megfordulni, hogy milyen választ adhat arra az üzenetre, -amelyet a véletlen küldött neki a-z aranyhurok utján. Egy órán át figyelte iránytűjén Bram útirá­nyát. Egyenesen északnak tartott az óriás, aki most ott állt, Philip mögött és úgy hajtotta a farkasait. Hosszú ostorával addig ösztökélte a fenevada-kat, míg azok óránként legalább is tíz mérföldnyi sebességgel rohantak a fagyos síksá­gon. Philip jó néhányszor megpróbált, beszélget­ni, de Bram egyetlen szóval sem válaszolt. A gonosztevő újra meg újra rákiáltott tálkájára eszkimó nyelven, megpattogtatta az ostorát, hatalmas karjait föl-fölkapta a feje fölé és két­szer is fölhangzott melle mélyéből a, különös hahotázás. Több, mint két, óra hosszat, utaztak már, amikor Bram hirtelen parancsszóval meg­állította farkasait, amelyek az ő második ostor- pattogtatással 'kiéért parancsára lihegve ültek hátsó lábaikra a havon. Philip leugrott a szánról -és Bram egyenesen a puskához ment, Nem tett egyebet, csak '3 térdére fektette és gondosan szemügyre vette. Aztán fölállt, ránézett Philipre és arcában nyo­ma sem volt. a tébolynak, mikor azt. mondta: — M'sziő nem nyúlt puskához. Mi-ért, nem lőni, mikor én ott... a falka előtt? Philipet meglepte az -a. nyugalom ég közvet­lenség, -amellyel Braun hosszú hallgatása után ezt a kérdést, föltette. — Azért,, amiért te sem öltél meg engem, mi- k-OT aludtam — felelte. Hirtelen megfogta Bram karját. — Az ördögbe is, miért, nem állsz elő vele? Miért nem beszélsz? Most már nem vadá­szok rád. A csend őrség azt, hiszi rólad, hogy meghaltál és én nem akarom -megcáfolni ezt. •még ha tehetném sem. Miért ne tennénk ember­ségesek? Hova megyünk? És mi a mennykőt... (Folytatjuk.) I kolozsvári egyetemen fiiKlüfái a zsláé diákszervezetedet Kolozsvár, május 4. A. kolozsvári egyetem tanácsa tegnapi határozatával örökre kizárta az egyetemről Lázár Rudolf gyógyszer-ész-' hallgatót, a gyógyszeres ^hallgatók szövetsé­gének elnökét. A tanács határozata érteimé­ben egyúttal ar összes zsidó diákszervezeteket is felosz­latták. A feloszlatást, elrendelő határozat indokolása szerint az egyetem kebelében csak olyan diákszervezetek működhetnek, amelyeknek alapszabályait és működését az egyetemi ta­nács jóváhagyta. Miután a zsidó diákszerve­zetek ilyen - működési engedélyt az egyetemi tanácstól nem (kértek, „fel kellett oszlatni őket*4. Lázár Rudolf kizárásának előzménye az, hogy Lázár körlevelet intézett a zsidó gyógyszerészekhez és felszólította őket, hogy csak zsidó alkalmazottakat tartsanak. É kör­levél miatt több diák testület vezetősége kö­vetelte Lázárnak az egyetemi hallgatók sorá­ból való kizárását és az egyetemi tanács most. ennek a követelésnek eleget is tett-

Next

/
Oldalképek
Tartalom