Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-24 / 119. (3229.) szám

1933 május 24, szerda. TOW<M-A\mAaR-H1 RLAP Gömbfis: Tradíciókon alapuló haladó politikát hirdetek Székszárd, május 23. (A P. M. H. telefon - jelentése.) Hagy m áss y Zoltán főispán beik­tatására ideérkezett Gömbös Gyula minisz- tcrolnök is. A miniszterelnök a beiktatáson elmondott beszédében hangsúlyozta, hogy tradíciókon alapuló haladó politikát hirdet. Amikor Becs ellen harcoltunk — mondotta — helyén volt a kemény derék, most azon­ban amidőn Budapesttel szemben kell har­colnunk, elő kell renni a puha derekat. Nem virtus a ncgáció, a mai politika pozitív kell ho-gy legyen. — Gömbös miniszterelnököt a beiktatás után tiszta németajkú szülőfaluja, Murga község üdvözölte, amely átnyújtotta a miniszterelnöknek a díszpolgári oklevelet. A küldöttség szónoka hangsúlyozta, hogy a du­nántúli svábok mindig jó magyarok voltak és azok is akarnak maradni. Gömbös vála­szában kijelentette, hogy a kisebbségek jo­gait az országban biztosítani óhajtja. Közzétették a jugoszláv népszámlálás nemzetiségi statisztikáját Szabadka, május 23. (A Prágai Magyar Hírlap tudósi tójától.) Az 1931. március 31-én tartott jugoszláv népszámlálás nemzetiségi eredményeit eddig nagy titokként őrizte a statisztikai hivatal. Most végre elkészültek a munkáival s Radivojevics tanár a Politika cí­mű napilap május 12-iki számában nyilvá­nosságra liozla a népszámlálás nemzetiségi adatait. Az adatok szerint az egész ország la­kosságának mindössze 11.43 százaléka nem­zetiség, a többi mind délszláv. Hogy mennyi a szerb, horvát, szlovén, bunyevác, vend, so­káé, azt nem részletezik ezek az adatok, egy kalap alá vesznek minden délszlávot, de hoz­zájuk számítják a macedónokat, bolgárokat, szlovákokat, cseheket, törököket, cigányokat és zsidókat is. Maradna nemzetiségnek 495 ezer 509 német, 478-640 albán, 465,800 magyar, 134,514 román. Kimutatnak 8860 olaszt is, de ezekből csak 1955 él Dalmáiálban, 6173 'bol­gárt, akik a jegyzet szerint mind kertészek é8 politikai menekültek, végü'l pedig 3278 gö­rögöt. Együttesen tehát 1,592.774 idegen nemzetiségű lakost. Radivojevics professzor a lakosság természetes szaporulata alapján kiszámítja, hogy 1933 jan. elsején 12,200.240 délszláv lakosa volt az országnak, a zsidók leszámításával. Az ország határain kívül pedig szerinte 2,280.500 délszláv él, együtt­véve 'tehát a délszlávok összes száma 14 mil­lió 480 ezer 740. Mussolini felvilágosítást ad a négyhatalmi paktumról A cseh saitó véleménye: „A római egyezmény csak akkor lehet életképes, ha azt a kisantant és Lengyelország is elfogadhatta1* Kobzmeket maguk a fasiszták is beizámíüiatatíannak és hóbor­tosnak tartottak — mondotta egy tanú a fasiszta-ser tárgyalásán Brünn, május 23. A fasiszta pór mai tárgya­lásán az állambiróság folytatta a tanúkihallga­tásokat. Elsőnek Simecsek Ottokár briinni épí­tészt hallgatták ki, aki elmondotta, hogy bár Kobzineket nem ismerte közelebbről, mégis mindig az volt róla a meggyőződése, hogy nem normális. Belohoubek Vladimír brünini bankhi­vatalnok szerint Kobzinek politikailag éretlen ember volt és egyizben úgy fejezte ki magát- előtte, hogy a katonai hirsz-erzőosztály kötelékében áll. Más körülményekből is arra következtetett, hogy Köbzinőknek valóban voltak kapcsolatai a hirszerzőosztállyal, vagy legalább is Pro- ohászka törzskapitánnyal, aki egyizben egy te­lefonbeszélgetés alkalmával úgy nyilatkozott Kobzine.krőL mint- jóismerőséről. Uvira őrnagy a tanú szerint nagyon szórakozott és határozat­lan ember volt, aki gyakran tanácstalanul ál­lott egyes dolgokkal szemben. Dr. Loobmann védő kérdésére kijelentette a tanú, hogy a fa­siszták Pardubice és Budejovice környékén na­gyon erős szervezetekkel bírnak, viszont Brünn környékén már gyöngébbek. A következő tanú Chlapik Zdenek fasiszta titkár volt, aki először Uvirával kapcsolatosan tett vallomást, aztán kijelentette, hogy a fasiszták egymás között mindig hóbortos­nak tartották Kobzineket. Ezután Kulisek Alajos briinni kereskedőt, majd Karpeles Kurt és Kluzka Fábián tanukat hall­gatta ki a bíróság, aki-k jelentéktelen vallomá­sokat tettek. — Rakovszky Iván balesete. Budapesti szer­kesztőségünk telefonálja: Rakovszky Iván volt belügyminisztert, a Közmunkaügyi Tanács el­nökét geszti birtokán súlyos baleset érte. Ma reggel lovaglás közben paripája megbokroso­dott és levetette magáról. Rakovszky lapockája eltörött és több zuzódást is szenvedett. A bu­dapesti Fasor-szanatóriumba szállították Róma, május 23. A fasiszta nagytanács mai ülésén Mussolini miniszterelnök beszámolt a nemzetközi helyzetről. Megállapította, hogy az általános európai atmoszféra Roosevelt üze­nete és Hitler kancellár beszéde óta megja­vult. A miniszterelnök ezután részleteket kö­zölt a négyhatalmi paktum tárgyalásairól. A világgazdasági konferencia kérdésében a fa­siszta nagytanács határozatot hozott, amely­ben helyesnek találja azokat a gazdasági esz­méket, amelyeket a londoni konferencia föl­vet. A tanács továbbá fö ihivja az olasz népet, hogy minél nagyobb számban csatlakozzék a fasiszta kormány szervezeteihez és igy erőssé tegye a nemzetet, mert Olaszország nemzet­közi rangját csak a belső erő garantálhatja. A fasiszta nagytanács legközelebbi ülését csü­törtökön tartja meg. Az intranzigens Lengyelország Varsó, május 23. Illetékes körök közük, hogy Lengyelország a négyhatalmi paktummal szemben a jövőben is elutasító álláspontot fog tanúsítani, eltekintve attól, hogy a paktum milyen formában jön létre. A lengyel közvéle­mény a paktumot minden formájában olyan kísérletnek tartja, amely a hatalmak egyen­rangúságának alapelvét akarja aláásni és a nagyhatalmak szupremáciáját kiépíteni. A paktum megkötői nem ringatózhatnak abban az illúzióban, hogy akaratukat rákényszériák Lengyelországra, mert Lengyelország szuve­rén állam és csak azt fogadja el, amit jónak és hasznosnak tart. A cseh sajtó h&vis visszhangra Prága, május 23. A négyhatalmi paktum megkötésének hírét a cseh sajtó meglehetős bizalmatlansággal fogadja. Ripka Hubert pub­licista a Lidové Noviniy-ban írt vezércikké­ben többek között ezeket írja: A jelen pilla­natban még nem ismerjük ezen egyezmény részleteit, azonban azt biztosan tudjuk, hogy minden'még nincsen letárgyalva és a meg­egyezés sem teljes. A tárgyalások erősen foly­nak, igaz ugyan, óvatosan elzárt aj tőle mögött, hogy a bizalmas konferenciáról idő előtt sem­mi se jusson a nyilvánosság elé. Vájjon ismét megakarják lepni a világot? Mi mindjárt nyíl­tan megmondjuk: Nem ismerünk el semmiféle fait accomplit-t, ha a mi életérdekeinkkel nem lesz összeegyeztethető, nem ismerhetjük el, még ha valamennyi nagyhatalom diplomáciá­ja ránk akarná kényszeríteni. A diplomáciai nyomást visszautasítanánk, másra nem is le­het gondolni. Jóllehet nem ismerjük a részle­teket. merjük bátran állítani, hogy a mostani római tanácskozásokon csak olyan egyezmény jöhetett létre, amely nagyonis eltérő az első javaslattól, amelyet Mussolini MacDonaldnak átnyújtott. Franciaország a Mussolini-féle ja­vaslattal szemben külön memorandumot adott át. Ezt eddig nem hozták nyilvánosságra, azon­ban tartalma ismeretes. A cikkíró röviden is­merteti a francia memorandum tartalmát, amelyben Franciaország azt kívánja, hogy a nagyhatalmak kötelező nyilatkozatot tegye­nek a népszövetségi paktumból, a locarnoi egyezményből és a Kellogg—Briand-paktnm- ból származó kötelezettségek vállalásáról. Ün­nepélyesen ki kellene jelenteniük, hogy soha­sem fognak erőszakot alkalmazni vitás ügyek rendezésére, hanem a népszövetség metódusai és procedúrája szerint fognak eliárni s min­den állam jogát respektálni fogják. Ripka re­méli, hogy a francia kormány nem fog aláírni semmiféle paktumot, amely ezen alapelvek­kel ellentmondásban lenne. Amennyiben a Fe h ért ogak :Ch I orodon t paktumot úgy koncipiálnák meg — folytatja Ripka, — hogy a nagyhatalmak olyan jogokat vindikálnának maguknak, hogy ők döntené­nek a többi kis és közép nemzetek érdekei felől, ez esetben a nagyhatalmak álla miért iái hasznosabb munkára fordíthatnák idejüket és fáradságukat. Az ilyen erőlködés már eleve kudarcra van ítélve. Elég erősek vagyunk, hogy ellentállhassunk minden olyan kísérlet­nek, amellyel rólunk döntenének nélkülünk és különösen ellenünk, még ha ennek kikény­szerítését valamennyi nagyhatalom kísérelné is meg. A római egyezmény csak akkor lehet hasznos és életképes mü, ha az a kisantant és Lengyelország részére is elfogadható. A légionárius Národni Osvobozeni többek között azt írja, hogy az olasz miniszterelnök meggyőződhetett arról, hogy eredeti terve si­kerre nem várhat. Ha Géniben Paul Boncour, a francia fődelegátus megjegyezte, hogy a Mussolini-féle terv a francia memorandum szellemében készült, ezzel már nyíltan meg­mondotta, hogy a Mussolini-terv radikális mó­dosításokon ment át és hogy itt valóban vala­milyen konzultatív paktumról van szó amely- lyel a nagyhatalmak középeurópai és világ- problémák kérdésénél szorosabban akarnak együttműködni, de amely paktum egyetlen esetben sem akarja a népszövetség jogkörét korlátozni, avagy pedig a népszövetség mellé egy újabb ,.intézményt" létesíteni. A nagyha­talmak direktóriumának gondolata megbu­kott. Az uj javaslat, amelynek szövege eddig még nem ismeretes, nem utasítja a nagyhatal­makat a revízió kérdésének a megoldására. „A magyar külpolitika a békés evolúció utján halad” Kártya Kálmán külügyminiszter expozéfa a magyar képviselfihftzban — Eyrópa három nagy problémája: a lefegyverzés, Hitler-kérdét ét a négyhatalmi paktum Budapest, május 23. (Budapesti szerkesztősé­günk telefonjelent'ésc.) A budapesti parlament külügyi vitájának során Hunyady Ferenc gróf először a Bleyer-kérdéssel foglalkozott Helye­selte Gömbös miniszterelnök állásfoglalását és ő is elítéli a diáktüntetéseket. Kérdés azonban az, hogy Bleyer vájjon a magyarországi né­metségnek hivatalos képviselője, vagy külföldi ágens. Ebben a kérdésben a magyarországi né­metségnek kell nyilatkoznia. — Ezután foglal­kozott Gömbös miniszterelnöknek a királykér­désben történt állásfoglalásával. Szerinte az ilyen állásfoglalás Ausztriában erősíti a csatla­kozási mozgalmat, amely Magyarország érde­keivel ellentétes. A középeurópai kérdést — Hunyady szerint — a Habsburg-restauráció ol­daná meg, amely létrehozná a Magyarország és Ausztria közötti perszonális uniót. Az elhangzott felszólalásokra Kánya Kál­mán külügyminiszter válaszolt. Megállapítja, hogy Magyarország külpolitikája az igazságos béke megvalósításának, a magyar-olasz barátság kiépítésének és a más államokkal való barátságos viszony megteremtésének irányában halad. A nagypolitikai életet most három főikérdés foglalkoztatja, mégpedig a leszerelés problé­mája, a Hitler-kérdés és a Mussolini—MacDo- n áld-féle megegyezés, vagyis a négy főhatalom paktuma. A leszerelés kérdése többször került zsákuccába. Az az idegesség, amely ennek a kérdésnek a megoldásában mutatkozik, nem a nemzetek háborús szándékából ered, hanem abból a tényből, hogy az egyes államok között kölcsönös bizalmatlanság áll fenn. A kölcsönös bizalmatlanságot csupán egyetlen tény szüntet­heti meg, ha végre megszüntetik a nemzetek közötti rangosztályozást. Hitler szerdai nyilat­kozata bizonyos mértékben megenyhitette a nemzetközi atmoszférát és lehetővé teszi a nagyhatalmak együttműködését. A miniszter . ezek után azokkal a támadások­kal foglalkozik, amelyek a magyar külpolitikát amiatt érték, hogy a leszerelési konferencián a magyar delegáció a német delegáció állás­pontját fogadta eh < A magyar-német együttműködés nem mostani eredetű, már régi keletű, nem Hitler kormányzása ide­jén alakult ki, hanem már a szociáldemokrata Müller Hermanin kancellárságának idején érvé­nyesült. A két államnak közös érdekei vannak s ezt az érdekközösséget a békeparancsok te­remtették meg. A külügyminiszter ezután megállapítja, hogy Németország és Lengyelország viszonyában újabban örvendetes enyhülés állott be, amellett az orosz-német viszony legálisan alakul. Ma­gyarország viszonya Ausztriával kitűnő. Mind­két államra nézve kedvező gazdasági kapcso­latok létesültek. Az Ansehluss kérdése kizáró­lag osztrák kérdés s ebben az ügyben Ausztria hivatott dönteni. A magyar kormánynak sok gondot okozott a magyar mezőgazdasági ter­mékek exportjának a kérdése. Ebben a tekin­tetben a helyzet kedvezőre fordult és a ma­gyar mezőgazdaságnak úgy Ausztriában, mint Németországban sikerült piacot bizto­sítani. Mussolini sikeres politikájával megakadályozta azt, hogy Európában két egymással szemben­álló ellenséges blokk alakuljon ki. A kisantant köreiből az az aggodalom hangzott fel, mintha az olasz miniszterelnök iniciativája uj szentszö­vetséget akarna létrehozni. Ez az aggodalom azonban nem jogosult, arról van szó, hogy a négy nagyhatalom ki akarja bővíteni Locarnót. A négyhatalmi szerződés tervét még néhány nappal ezelőtt eltemetettnek hirdették, a leg­újabb hírek azonban azt mutatják, hogy a terv él. A négyhatalmak paktumának két nagy ér­deme van, az egyik az, hogy a békét megmen­tette, a másik pedig az, hogy az egyenjogúsí­tást és a revíziót a nemzetközi politika' előte­rébe állította. Még a csehszlovák külügyminisz­ter is indíttatva érezte magát, hogy ezzel a kérdéssel szelidebb formában foglalkozzék. Benes barátságos gesztusára — mondotta Kánya — szívélyesen válaszolunk. Ennek a gesztusnak értékét azonban bizonyos mérték­ben csökkentették azok az ironikus hangokj amelyek optimizmusunkat a másik oldalról kommentálták és amelyek szerint területi revízióról semmi szín alatt nem lehet szó. Figyelmeztettek ben­nünket, hogy ne ringassuk magunkat illúziók­ban. A ml feleletünk erre az, hogy nem adjuk magunkat hiú reménységeknek, sohasem tápláltunk illúziókat, tudatában va­gyunk a nehézségeknek és tudjuk, hogy a legközelebbi jövőben sem gazdasági, sem po­litikai téren radikális változások nem várha­tók. Mi a békés evolúciónak vagyunk hívei. Ma már bizonyos azonban, hogy Trianon gyű­lölettel megtöltött atmoszférája már megválto­zott. Ma a revízió kérdése behatolt Európa éle­tébe és a helyzetet békésebben ítélik meg. Szemünkre vetik — mondotta többek között a magyar külügyminiszter — hogy külpoli­tikánk nem eléggé aktív. Ezek a kritikusok azt mondják, hogy kevesebb bölcsességet és több merészséget tanúsítsunk. Azonban mi nem játszunk nagy tétekben. Nem veszélyez­tetjük nemzeti létünket. Már legengesztelhe­tetlenebb ellenségeink sem állítják, hogy tüz- csóvát akarunk dobni a lőporos hordóba. To­vább küzdünk nemzeti eszméinkért a jog esz­közeivel A. külügyminiszter beszédét osztatlan tetszés fogadta. — Esterházy János az országos keresztény- szocialista párt tomcei és szelöcei gyűléséin. Pozsonyból jelentik: Az országos keresz­tén yszocialista párt május 25-én, áldozó csü­törtökön, délelőtt 11 órakor nagyszabású népgyü'lést rendez Tornóoon, délután fél 4 órakor pedig Szeíőcén. Magyarsók község be­kapcsolásával- Mindkét- gyűlésen résztvesz a párt országos elnöke, Esterházy János, to­vábbá dr. Aixinger László országos párt­igazgató és dr. Pigler István vágsellyei kör­zeti elnök. 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom