Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-21 / 117. (3227.) szám

1933 május 21. vasárnap.

rPI«GAlA\\GtARHlRr»AK

A sziovenszkói német evangélikusok harcba indulnak a német püspökségért

A német evangélikus szövetség Késmárkon 1200 kiküldött résztvételével manifesztált a német evangélikusok jogai mellett és a Dérer-féle iskoJajavaslat ellen

Késmárk, május 20. (A P. M. H. sz-epeeeégi mirn- katársáuak jelentése). Nagy napja volt Késmárk nak: 1200 evangélikus német ünnepelte azt a tényt, hogy négyszáz évvel ezelőtt a reformáció bevonult a Szepeseégre, hogy 1533-ban létesítették a késmárki evangélikus német gimnáziumot és egyiben manifesztált a februárban megalakított s a német evangélikusok jogaiért küzdő német evangélikus szövetség mellett.

Az ünnepség a történelmi nevezetességű fa- temploimiban tartott istentisztelettel kezdődött, amelyen Faix Mihály főesperes és Kozlay Kálmán tanár látták el az oltár! funkciót, Varga Imre főes- peres pedig nagy szónoki lendülettel és meggyőző hatással előadott prédikációt mondott. Megemlékezett a szepességi reformáció első terjesztőiről és későbbi vértanúiról, végül a jelenkor szociális és erkölcs! válságáról s az evangélikusok megújhodásának föltételeit fejtette ki.

Az ünnepi diezgytilés az ev. gimázium aulájában folyt le Nitsch Andor nemzetgyűlési képviselőnek, a német ev. szövetség elnökének vezetése mellett. Nitsch nagyhatású és meggyőző erejű megnyitó beszédében többek között a következőket mondta: — A német evangélikus szövetség keretében nem akarunk mást, mint egyházunkat erősíteni, védeni és felépíteni.

Programunk: vissza az egyházhoz, vissza az

Istenhez

és vissza a protestantizmus zászlajához. Másnyelvü testvéreinkkel igazi evangélikus-keresztény barátságban és egyetértésben akarunk élni és

abban látjuk egyházunk javát, hogy a nagy protestáns egység keretében nem mint alárendelt, hanem mint egyenjogúak élhessünk, mint olyanok, akiknek meg van adva a lehetőség arra, hogy a saját népünkből származó férfiak által, saját anyanyelvűnkön igazgathassuk magunkat.

Protestáns szellemiben kívánjuk iskoláinkat és intézményeinket fejleszteni, lelkészeink és tanítóink érdekeit védeni, németségünk egyházpolitikai érdekeit szolgálni, egyházközségeinket védeni és jogainkat biztosi tani.

— Bennünket a. szövetség megalakításánál nem vezettek más gondolatok, mint Istennek és egyházunknak a szolgálata. Meg vagyok győződve róla, hogy nagy céljaink szolgálatában az egész szlo- venszikói és kárpátaljai német evangélikusság tömörülni fog szövetségünkben.

Nitsch képviselő programmatikus megnyilatkozását a gyűlés résztvevői igen nagy tetszéssel és általános helyesléssel fogadták. Ezután az üdvözlő beszédek következtek. Elsőnek a késmárki ev. egyházközség nevében Hajts Bálint lelkész üdvözölte a szövetséget, majd Törköly József dr. nemzetgyűlési képviselő lépett a szónoki emelvényre, hogy a Magyar Evangélikus Szövetség és annak elnöke, Szent-Ivány József névéiben üdvözölje a testvérszövetséiget. Beszédében egyebek között a következőket mondotta:

— Senki se mondhatja, hogy egyházunk élete abban a tökéletes állapotban van, amely további fejlődést nem igényel. Senki se mondhatja, hogy a felebarát! szeretet korlátlanul uralkodik az egyház kebelén belül.

Azok az írott betűk, amelyek az egyházi alkotmányban a nemzeti egyenjogúságról, a szabadság és a testvériségről szólnak, még mindig beteljesedésre várnak.

Ninc6 meg ma a hivatalos egyházban az a harmónia, az a varázslat, amely az Isten országát ezen a földön megalapozza. Hogy ezt a célt elérjük, ez a rendeltetése úgy a magyar, mint a most megalakított német evangélikus szövetségnek. Törekednünk kell, hogy úgy álljunk egymás mellett, kéz a kéziben, hogy ne engedjük egymást elesni.

Zugó tapssal fogadta a diszgyülés Törköly József dr. beszédét, majd a csehországi, morvaországi és sziléziai német ev. szövetség nevében Broser lelkész, a sziovenszkói ev. lelkészegyesület nevében Wagner György lelkész, a tátraaljai espéresség megbízásából Guhr Mihály dr. főfelügyelő, a sze- pesvárosi esperesség nevében Kalchbrenner Hugó dr. főfelügyelő, a pozsonyi eeperesség nevében Scherer János főesperes, az ev. iskolák megbízásából Bruckner Károly igazgató és az ev. tanítóság nevében Polsz Gyula iskolaigazgató mondtak üdvözlő beszédet.

A napirend során Kárpáti János dr. iglói lelkész a szövetség céljairól és feladatairól, Mohr Gyula dr. kakaslomnici lelkész pedig organizációs kérdésekről tartottak előadást.

A lelkes hangulatban hefolyt gyűlést, közös ebéd. majd munkaüi’.és követte, dr. Kalchbrenner Hugó esperességi főfelügyelő annak a zsinati bizottságnak a munkájáról tett jelent ést, amely az uj egyházi alkotmánytervezet elkéezitésével van megbízva. Részletesen foglalkozott, a kidolgozott tervezettel ős felsorolta azt a számtalan sérelmet, amely a kisebbségeket ennek a tervezetnek az elfogadása esetén érné. Megállapította, hogy a tervezet nem csupán veszélyezteti, de majdnem megszünteti az egyházközségek autonómiáját. Részletes vita után a szövetség elhatározta, hogy minden erővel oda fog hatni, hogy a tervezet sérelmes intézkedései semmiesetre se kerüljenek be az uj alkotmányiba.

Varga Imire főesperes az egyházközségek nyelv! szervezéséről tett jelentést és kimutatta, hogy

a német ev. egyházközségeknek egy magasabb egységbe (püspökségbe) való tömörítése éppen olyan érdeke magának az egy háznak is, mint a németségnek.

A rendkívüli fontos és jelentős kérdés további kidolgozásával és javasl atkészi téeeel a szövetség dr. Hritz Lajos kerületi bírósági tanácselnököt bízta meg. Varga főesperes ezután a német espe- rességek egyöntetű fellépésével foglalkozott és javaslatára a szövetség kimondta, hogy választmánya, amelyben minden német eeperesség képviselve van, állandó bizottságként az évi konventek előtt meg fogja tárgyalni ezeknek a tárgysorozatát és az egyes kérdésekben határozni fog, amely határozatokhoz a konventi kiküldötteknek alkalmaz- kodniok kell.

Dr. Hritz Lajos referált ezután az egyházpolitikai jogviszonyokról. Oda kehi hatni úgymond, hogy az egyházi többség vizsgálat alá vegye a német kisbbség sajátos helyzetét és a saját püspöki kerületre vonatkozó kívánság teljesítése elé ne gördítsen akadályokat.

Bene Brúnó tanár és Polsz Gyula iskolaigazgató a Dérer-féle iskola javaslatot ismertették behatóan. A szövetség megállapította, hogy ez a javaslat alapjaiban rendítené meg az egyházi iskolákat. A szövetség a legerélyesebb tiltakozásának adott, kifejezést a tervezett rendelkezések ellen és bizottságot küldött ki, amelynek tagjai Nitsch Andor képviselő, dr. Kalcbbrenmer Hugó, Bene Brúnó tanár, Hefty Gy. Andor tanár, Polsz Gyula iskolaigazgató, Wagner György, dr. Kárpáti János és dr. Mohr Gyula lelkészek és dr. Hritz Lajos tanácselnök. Ennek a bizottságnak az a feladata, hogy módosító javaslatokat dolgozzon ki a Dérer-féle javaslathoz. Ezeket a módosító javaslatokat, úgy az egyházi fórumok, mint a törvényhozás elé fogják terjeszteni.

Végül dr. Mohr Gyula lelkész és Klug Lajos

ÉTELZSÍR HELYETT

Afelnőtt dolgozó embernek napi 3100 kalóriára van szüksége. Hogy ezt megkaphassa, ilyen mennyiségekre van szüksége:

Legnagyobb tápértéke a legkis- sebb mennyiség mellett a Ceres- nek van.

felügyelő organizációs kérdésekről, dr. Remény Vilmos a sajtómunkáról referáltak.

Kis Dániel napja *

Fejezeí Széni Mihály éleííoHténeíébol Iriat KRÚDY GYULA f

I.

A hrumpíitevss szerencséje

— Már látom, hogy megint rajtad van a háztartás napja és nem a Mamán! — szólt Szent Mihály feleségéhez, született Sztáray Matilde- hoz, akit általiéiban „Matyinak” nevezlek, csak a nagyzoló, urasági életet még nem felejtett Szent Mihály szólította mindig Mathildenak- Mert ugv érezte, hogy respektust csak úgy gerjeszthet mag,a iránt az ember, ha a respektust mások iránt ig megtartja.

A bevezető szavakat akkor mondta Szent Mihály, mikor a terített asztal mellé telepedett a hivatalából hazajövet.

— Vájjon miből látja, hogy rajtam van a háztartás napja? — kérdezte Mathilde.

— Látom először az orrodon, amely megint olyan szeren esetlenséget mutat, mintha a disznó betegedett volna meg. Másodszor látom, hogy a só és a paprika hiányzik az asztalról, hogy majd a fene egyen meg engem, amikor az első kanál levest a számba veszem.

— Csal; krumplileves van, — felelt alattomosan Mathilde.

— Azt kell csak igazán tudni főzni! — kiáltotta Szent Mihály. — Húslevest, tyuik'le- vest. orjalevest minden asszonyszentély tud főzni, ha megvannak hozzá a megfelelő húsok, csontok. De jó krumplilevest megfőzni, az az igazi tudomány. Tettél bele petrezselyemlevelet, egészben főtt vöröshagymát, egy cseppnyi fokhagymát és főleg tejfelt? Tudom, hogy mindig máshol jár az eszed, valamit elfelejtettél.

— Semmit, se felejtettem el. Hanem abban igaza van,’ hogy azért is szomorú vagyok, mert •i disznó beteg, nem alkar enni. — felelt még lila, Romosabb an M ath-iilde.

Szent Mihály, aki apró kenyészeteteket vagdosott a félbarna cipóból, hogy azokat sóban, paprikáiban meghempe'rgetv-e az ebédelőtti szertartást- elvégezze, erre persze, csak kirúgta a mvskét maga alól.

’ 4> "3 A hunyt nagy Lró hagyatékából.

— Tyü. a kiráilejzumát! — horkant fel. — A disznó beteg évs nekem nem mondjátok?

— Nem mertük, mert tudjuk, milyen mérges ember.

j — Hát hogy az istennyiikíiba ne volnék mérges, amikor a disznó, amit Tamás napján akartaink le ölni, már most nem akar enni?

Özvegy Sztárayné elekor belépett a szobába, a régi regényes alakjában, mert ebédre mindig valami t-rimet vett magára, ha mást nem, mint egy újonnan vasalt zsebkendőit vett a kezébe. A hangja is úgy skálázott, mintha mindig szerelemről, vagy más meonybéli érzelmekről beszélne:-— A disznó nem ismeri a kalendáriumot, előbb lakott jól ezzel a földi élettel a maga túlbuzgóságából, Szent Mihály, mint Tamás napjára. Most már nem tehetünk mást, minthogy leöljük. Már üzentem is Kis Dánielnek, az alvégi' csizmadiának, aki nálunk, már boldogult férjem idejében ezeket a műveleteket intézte, hogy hajnalra itt legyen. Maga pedig legfeljebb korábban jön haza a Három Rózsából. mint egyébként szokott! — mond özvegy Sztárayné (Rózsi) azon az elbűvölő hangján, amelyen harminc esztendeig féken tartotta a nagy szakálla Sztáray (Sztari) urat. most pedig vagy két. esztendeje a v.ejét.

Szent Mihály megrendült, mint mindig, mikor remek anyósát meglátta ég a régi huszártiszt figyelmességével hallgatta az asszonyság szavait, mintha hirtelen egy bálteremmé (talán éppen az agarás-z-bál termévé) változott volna a métergerendás szoba, mint valami varázslatra. amikor a megfelelő igét kimondják:

— Tehát holnap disznóölés lesz nálunk? — kiáltott fel. — Akikor mindegy kutya, hogy milyen a mai ebéd, spórolunk holnapra!

(így menekült meg a krumpli le vés és társai Szent Mihály szigorú bírálatától.)

IS.

Mathilde öröme

Szent Mihály délután néhányszor megkergette az élik éhesed ett disznót az udvaron, még pedig vas villával

A korán leereszkedett késő őszi ködben szaladt a disznó sövénynek (nyírfáiból és fűzfáiból, valamint sásból vélt), eperfának, szilvafának, a szivattyús kút mellett álldogáló szomoru-tfüz- neík, de Szent Mihály nem kegyelmezett ^Jánosnak” tudniillik a disznónak, amit egy potro- hos termetű ellenségéiről nevezett ed, mert az rossz véleméiüQyel volt a huszártiszteikről; akik a lóról les-zál'lva az adóhivatálnál fogdáinak állást.

— Mi lesz a viliágból, ha minden kicsapott tiszt az adóhivatalhoz kerül? — konspirállt a nagyihasai János a Három Rózsa pirosteritékes asztalánál., a szomszédos asztalnál, ahol Szent Mihály tartotta barátaival, az adóhi-vatialnokok- kal a szokásos esti összejöveteleket.

— Most leszúrja őkéimét Kis Dániel a csizmadia-! — mond megelégedetten Szent Mihály, amikor véleménye szerint a disznót eléggé felfrissítette a másnapi, kivégzéshez.

... Pedig maradt még abban élő. hogy másnap, hajnalban, amikor „hál1 Istennek” való időjárásra virradtunk, — becsületesen fagyott az éjjel, a dér belepte a háztetőt, ködoszlop állt a kertben, a hajnali harangozó nagyon messziről hallatszott, mintha megsiketüit volna az egész világ, — másnap reggel, amikor a disznó megérezte vesztét és óljából kiszabadulva körű lifutamodta az udvart, úgy hányva le magáról a kistermetű, borostás állu, igen kemény bajszai és elég izmos csizmadiát, mint egy elefánt a tigrist.

Ez a hajnali harc az ölök és a disznó között határtalanul felizgatta a jelenlévőket. (Még Kis Dánielt is. aki pedig szokva- lehetett- az ilyen hajnali csatáikhoz.)

Szent Mihály, az egykori huszártiszt a régi, had,gyakorlati lovasrohamoknak a lázát érezte tagjaiban, amint a disznó után iramodott. „Kard ki, kard!” — ismételgette tán magáiban a rajtarajtáknál szokásos vezényszót, ahogy a fiatal tiszteket tanitgatják az öreg kapitányok, akik jobban szeretnek már bőülepes, hosszú nadrágjaikban a gyakorlótér közepén állni és onnan vezényelni. De Szent Mihály fiat all ember volt), felizgatta még a disznóval vívott csata is. Rohant a disznó után, amíg az bolond fejjel keresztül-:; >ul száguldott a- Sztáray-ház udvarán, rohant: mintha most akarná meghódítani igazában feleségét (aki egy hosszú köpenyegben betegesen dodergett az ambituson), vagy pedig anyósát, aki ismeretes piros posztó sláfrokjá- ban, a vér felfogásához szükséges lábassal és fakanálba! kezében álldogált az udvaron, me- nyecsfcésen bekötött fejjel, cinkét fogott piros arcával, könyökig felgyürkőzve és ropogósán, amilyen a borpiros reggel volt, amelyet a hentes, özvegy Sztárayné és Szent Mihály már az udvarra- lépés előtt egy-egy korty barackpálinkával nyitottak -meg. míg Ma-thülde a maga adagját későbbre tartogatta.

A régi lovagok küzdöttek oly ambícióval hölgyeik előtt- a torma-téren, mint Szent Mihály -küzdött a disznóval felesége és anyósa előtt.

— Csak a fülét- tekintetes ur. — kiáltotta a harcos nyomába futamodó Kis Dániel, mint afféle gyáva- „csiszük”. aki nem mer szembekerülni ellenfelével, a disznóval, de majd hajlandó lesz leteri'tett áldozatában a kegyelemdöfést megadni.

így futamod ott- el a disznó felhevült állapotában az udvaron özvegy Sztárayné (Rózsi) mellett is, aki a fakanállal úgy orron vágta, hogy a bolond állat meghökkent és megállt, mintha megismerte volna azt a kezet, amely idáig finom, hízóinak való eledelekkel etett-c.

— Ebben a percben már nyakán volt Szent- Mihály, megragadva a két fülét, majd Kis Dániel segítségével a, földhöz teremtette a disznót és ráült. S ugyancsak melléje huppant a miaga kilencven és egynéhány kilójával özvegy Sztárayné is, míg Kis Dániel a csizmaszárból elővont hegyes, éles disznóölő késsel borotválni kezdte a disznó nyakán azt a helyet, ahol majd a szúrást megejti.

A disznó kimerültén hörgött- a három ember su-lya alatt. Mathilde tenyerével befogta a füleit, mint valami ágyuiövés előtt. Pedig most már oly gyorsan mentek a-z események, hogy azokat többé emberi hatalom meg nem állíthatta.

A disznó szakálla — bizony elég koszos volt

— Lehullott Kis Dániel kése alatt és most- jött a kezének az a mozdulata, amelyet csak gyakorlott disznóölők tudnak, amikor a hegyes kést nekifeszitette a disznó nyakának, mintha valami másvülági erő szállott volna a kistermetű ember karjába. Döfött, a kés alatt roppant az eleven test; félig visszahúzta a kést, újra döfött, majd megforgatta azt odabent a disznó szivében... Cudar munka-, Szent Mihály nem is vállalkozott volna rá, mert születni kell az ilyen műveletire.

Hogy a disznó mekkorát visított a szörnyű döfésre, azt tán el se lehet mondani. Ha néni ül özvegy Sztárayné (Rózsi) Szent Mihály mellett a disznó hátán, ő maga talán elengedte volna a disznót, késsel a torkában, mint ahogy némely disznóval, különösen az erős kannal már megtörtént.

— Ide a lábast! — kiáltotta Kis Dániel, mint egy hadvezér, amikor kellő ímegtforgatás után visszahúzta a kést és a vér oly habosán, tajtékozva, buzogva kezdett omlani, a disznó minden küzködésére bővebben, patakban, szinte szikrázva, mint a vér szokott, ha kellő utat nyitnak neki a szabadba