Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-19 / 115. (3225.) szám

XII. évf. 115. (3225) szám ■ PénteSf • 1933 május 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KO. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KC. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága l!„ Panská ulice 12, II. emelet. - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; Prága 11.. Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÚRQÖNYCIM: HÍRLAP. PRflHfl Nyári egyelem Fordulat Európa közvéleményében? A világ a demagóg Hitler után megismerte Hitlert, ai államférfiul — írja a kancellár tegnapi beszédéről a nemzetközi sajtó Elismerő és mégis fertózfeecBő fogadtatás Párisban „az angolszász bizalom visszaszerzése" Géni szkeptikus marad Szlovenszkó, május 18. A kisebbségi ma­gyarság jövőjéinek szempom íjából sorsdön­tő fontosságú az. ifjúság bekapcsolása a ma­gyar. munkáiba, az ifjúság előkészítése arra a nagy felelősségteljes hivatásra, hogy a magyar közéletben azon a posztóin, amelyre kerül, megállja a helyét és nemzeti szem­pontból értékes, közhasznai munkát végez­zen. A természetes utánpótlás problémája a kisebbségi magyar közéletben kiemelkedő jelentőségű és minden figyelmet megérde­mel. Olyan igazság ez, amelyről még vitat­kozni sem kell, annyira kézenfekvő. A ma­gyar nemzeti párt lévai nagygyűlésén ko­moly megvitatás tárgya volt a magyar ifjú­ság problémája és ugyancsak azt olvassuk állandóan, hogy az országos keresztényszo­cialista párt elnöke, Esterházy János a párt- szervezetek meglátogatása alkalmával állan­dóan kiemeli az ifjúsági probléma fontos­ságát. A kérdés tehát állandóan ott ég a köz- tudatban és nem lehet leget inni és beszélni róla, ami elegendő volna. A materiális kérdéseken kívül és azokon felül, amelyek közülit elsősorban a magyar ifjúság szociális helyzetéről való gondosko­dás és a magyar ifjúságnak hivatal- és hiva­tásbeli elhelyezkedése szerepel, a föfigye- lemnek arra kell fordulnia, hogy ebben a magyar ifjúságban kell felnevelődnie egy gerinces, jellemes. a kor színvonalán álló és vezetői erényekkel meg képességekkel fel­szerelt rétegnek, amely idővel a kisebbségi magyarság élcsapata lesz. Bár ebben az irányban is sokféle kísérletezés és több kezdeményezés történt, olyan pozitívum még nem alakult ki, amely a nemzet sorsáért és (jövőjéért aggódókat megnyugtathatná. Elő­ször is az alapvető lelki nevelés problémájá­ról van szó. Ki kell alakítani az ifjúság kő­iében egy olyan szellemet, amely még hiány­zik, amely radikális szintézisét jelentené az individualizmusnak és a nemzeti kollekti- vumnaik. Uj szellemről van szó, a szeretet és a nemzeti, bajtársi viszony szelleméről, mint ahogy a negyvenévesek generációjában a vérzivatar napjaiban kialakult a bajtársi frontszellem és a hadifogság szenvedései kö­zött a foglyok bajtársi szolidaritása. Az in­dividualizmus és a nemzeti kollektíváim olyan szintézise ez, amelyben az egyéni jo­gos érvényesülés éné nyes ül és az egyén jo­gai teljes mértékben respektálhatnak ugyan, de minden alá van rendelve a nemzet egye­temes nagy érdekeinek. Nevelés és példa ad ás kérdése ennek a kisebbségi közszellemnek a kifejlesztése, a tanítás kérdése viszont az a feladat, hogy a kisebbségi ifjúság köréből kiválasztódják az a réteg, amely vezetői szerepre alkalmas és erre a feladatra kiképzendő. Ifjúságunk nevelésében és tanításában nem történt még meg az az intézményes gondoskodás, amely a kitűzött célt a megfelelő utón elérje. Is­merjük a diákszemináriumok munkáját és eredményeit is láttuk beszámolókban és egy évkönyvben, meg egy ifjúsági folyóirat­ban. Nem becsüljük le ezt a munkát, d© nem látjuk benne a határozott rendszert, a céltudatos vezetést és így önkéntelenül fel­merül a gondolat, nem lehetne egy olyan intézményt létrehozni, amely mind a két célt szolgálná, az ifjúság nevelését a nemzeti közszellem kifejlesztése érdekében és az if­júság oktatását abban az irányban, hogy a magyar közélet jövő vezetői teljes szelle­mi vértezettel kerüljenek ki az életbe? Ennek a kettős feladatnak szerencsés meg­oldását látjuk egy olyan intézmény megva­lósításában,. amely nem követel meg rendki­Páris, május 18. A francia közvélemény szinte szokatlan arányú érdeklődéssel várta tegnap délután Hitler német kancellár be­szédét. Párásban érezték, hogy bizonyos te­kintetben a német kormánytfő megnyilatko­zásától függenek az európai politika fejle­ményei s ha a kancellár agresszív hangot üt meg, ami egyáltalán nem látszott lehetetlen­nek az elmúlt hetek német külpolitikája után, akkor a nagy nemzetközi konferenciák szétrugásával uj bizonytalan éra kezdődik Európában. Ha viszont Hitler megfékezi ál- vezéreinek haragját és diplomáciai mezbe tudja öltöztetni Németország kívánságait, ak­kor a genfi delegátusok megkönnyebbülten láthatnak hozzá a lefegyverzési konferencia esetleges megmentéséhez és a londoni világ- gazdasági összejövetel sikerének esélyei is megnöveltednek. A beszéd okos és higgadt tónusa általános meglepetést keltett. Nemcsak Angliában, hanem Franciaország­ban is az volt a vélemény, hogy Hitler nem tartozik pártjának túlzó és meggondolatlan képviselői közé, hanem páratlan agitátor! tehetsége mellett kitűnő diplomáciai érzék­kel 'rendelkezik s egyetlen beszéddel sike­rült megnyugtatnia az európai hatalmak közvéleményét akkor, amikor az ellenséges­kedés árja csaknem összecsapott már az ügyetlenül viselkedő német birodalom fölött. Az általános meggyőződés az. hogy a né­met nemzeti szocializmus kilengései ért és ügyetlenségeiért nem Hitler felelős, ha­nem az alvezérek. akiknek mohóságát és tapasztalatlanságát, mint az diadalmas forradalmak után gyakran szokás, a vezér nem tudja mindig megfékezni. Papén vagy Neurath báró kétségtelenül éle­sebben és nyugtalanítóbban nyilatkozott az elmúlt napokban, mint most Hitler- Bele­estek az újonnan megtértek örök hibájába, akik ..jobban" akarják csinálni a dolgokat, mint mesterük. Ugyanakkor azonban Hitler nem tagadta meg a német nemzeti szocializmus politi­kai programját és beszédében egyetlen pont sincsen, amelyben deferált volna, vágj- föladta volna a világszerte ismert né­met álláspontot. Épp úgy követeli a lefegyverzést, a teljes egyenran gueitást, épp úgy tiltakozik a hábo­viili áldozatokat és egyszerű eszközökkel kíván a céljához jutni. A nyári egyetem rendszerére gondolunk, amely huzamosabb időre gyüjtené egy táborba a különböző egyetemi városok ifjait és lehetővé tenné, hogy egységes vezetés mellett, a komoly ruért való felelősség vádja ellen, ha kell, meg is fenyegeti a nagyhatalmakat, de mind­ezt higgadtan teszi, logikusan s világszerte elfogadható érvekkel alátámasztva. A fran­cia lapok egyöntetű állásffog]^ szerint ezekután nyilvánvaló, hogy Hitler nem tar­tozik a nemzeti szocialista párt legrcsszaibib- jai közé és olyan ember, akivel beszélni lehet. Amellett, hogy a külföld hangulatát leg­alább átmenetileg meg tudta változtatni, beszédében semmi olyan nincsen, ami né­met választóit elkedvetlenítette volna és csalódást jelentett volna akár legvérme- sebb hivei számára. A beszédnek jelentősége éppen az, hogy bel- politikailág maradék nélkül hangot adott a nemzeti szocialista párt kívánságainak, sőt kö­veteléseinek, nem hazudtolta meg az elmúlt betek hivatalos német kijelentéseit, de a német politikai programot mégis olyan diplomáciai formába tudta önteni, amelyet valamennyi nagyhatalom elfogad. A franciák, akik a diplo­máciai ügyességet mindig akceptálják, most is elismerik a hitleri megnyilatkozás kifogásta­lanságát. Félhivatalos francia kommentár A félhivatalos Ha vas-ügynökség a következő hivatalos helyről származó kommentárt fűzi a kancellár nyílatkozatához: — Franciaország tartózkodóan, de nem rossz­akarattal fogadta Hitler nyilatkozatát Az ille­tékes tényezők a kancellár fejtegetéseit szíve­sen fogadnák, ha biztosak volnának abban, hogy Hitler nyilatkozata a német politika leg­mélyebb tendenciájának igazi kifejezése. A franciák megvárják a küszöbönálló genfi ta­nácskozásokat, hogy kifejezésre juttassák ál­lásfoglalásukat. Az illetékesek általában utal­nak arra a békülékeny hangra, amellyel Hitler Nadolnynak már Géniből ismert követeléseit védelmébe veszi. Hitler nyilatkozata természe­tesen nem jelenti az eddigi német politika va­lódi céljainak megváltozását, de azt a benyo­mást kelti, mintha a módszerek teljesen meg­szándéku fiatalság megismerkednék azok­kal a feladatokkal és teendőkkel, amelyek reá várnak, megismerné kötelességeit 'a nemzeti egyetemességgel szemben és lelki meg szellemi felkészültséget nyerne jövő élethivatásának betöltésére. változtak volna és Hitler Németországot vissza­vezeti a szabályos diplomáciai tárgyalások praxisához. A módszerben tehát változás van, ami arra vezethető vissza, hogy Németország az elmúlt hetekben keserves csalódásokon ment át, íptv például Amerikában Schacht tárgyalásai alkalmával, vagy Londonban Rosenberg siker­telen föllépésekor. A leginkább valószínűleg Roosevelt ünnepélyes figyelmeztetése hatott Hitlerre. A francia illetékes körök rámutatnak arra a kétségtelen ügyességre, amellyel a né­met kancellár Anglia és az amerikai Unió köz­véleményét újra meg akarjia nyerni és érvelését egyenesen az angolszászok szá,ja-ize szerint ala­kítja. A francia illetékes körök végül is meg­könnyebbülten veszik tudomásul Hitlernek a versaülesi szerződésre vonatkozó kijelentéseit, ámbár nem tudják, vájjon e kijelentések össze- egyezteíhetők-e azzal az intenzív propagandá­val, amelyet a birodalom a legutóbbi időben a békeszerződések ellen kifejtett. A lapok elismerése A párisi lapok egységesen megállapítják, hogy Hitler nyilatkozata számitóan mérsé­kelt volt, de nem jelentette a német politikai nézetek megváltoztatását. A félhivatalos Pe­tit Párisién a következő kommentárt fűzi Hitler beszédéhez: Hitler nem követte Papén harcias hangját és konszilánsan csatlakozott Roosevelt üzenetéhez. Mindazonáltal kitartott a német álláspont mellett és nem riadt vissza a közismert német fenyegetések gőgös han­goztatásától sem. A Journal szerint Hitler beszéde rendkívül ügyes. A franciák Soha sem becsülték Ke a német kancellár jelentőségét és nagyságát s a tegnapi besz»d is azt bizonyítja, hogy Hitler niagy politikus. Roosevelt nyilatkoztából például annyi előnyt kovácsolt a maga számára, amennyi csak lehetséges volt. A Maiiul ugyanezen a nézeten van és ugyancsak dicséri Hitlert, a diplomatát, akinek nyilatkozata — ámbár kö­veteléseiben nem mérsékeltebb, mint a töb­bi német politikus beszéde volt, — mégis sokkal diptornatikusabib és elfogadhatóbb. Az ifjúsági probléma sorsdöntő kérdé­sünk s ezért kötelességünk foglalkozni vele. Mi csak egy eszmét vetettünk fel, de érde­mesnek tartjuk a gondolatot arra, hogy fog­lalkozzunk vele. A „Times" a megenyhült aimsiféráről London, május 18. A Times Hitler tegnapi beszédéről szóló kommentárját a következő szavakkal kezdi: — A demagóg Hitler, a Színházi effektusok nagy mestere után a világ tegnap megismer­te Hitlert, az államférfiut. A félhivatalos angol lap vezércikkében a többi angol laphoz hasonlóan Hitler beszédét

Next

/
Oldalképek
Tartalom