Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-19 / 115. (3225.) szám
XII. évf. 115. (3225) szám ■ PénteSf • 1933 május 19 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ki; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KO. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.— KC. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága l!„ Panská ulice 12, II. emelet. - Telefon: 30311. - Kiadóhivatal; Prága 11.. Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SÚRQÖNYCIM: HÍRLAP. PRflHfl Nyári egyelem Fordulat Európa közvéleményében? A világ a demagóg Hitler után megismerte Hitlert, ai államférfiul — írja a kancellár tegnapi beszédéről a nemzetközi sajtó Elismerő és mégis fertózfeecBő fogadtatás Párisban „az angolszász bizalom visszaszerzése" Géni szkeptikus marad Szlovenszkó, május 18. A kisebbségi magyarság jövőjéinek szempom íjából sorsdöntő fontosságú az. ifjúság bekapcsolása a magyar. munkáiba, az ifjúság előkészítése arra a nagy felelősségteljes hivatásra, hogy a magyar közéletben azon a posztóin, amelyre kerül, megállja a helyét és nemzeti szempontból értékes, közhasznai munkát végezzen. A természetes utánpótlás problémája a kisebbségi magyar közéletben kiemelkedő jelentőségű és minden figyelmet megérdemel. Olyan igazság ez, amelyről még vitatkozni sem kell, annyira kézenfekvő. A magyar nemzeti párt lévai nagygyűlésén komoly megvitatás tárgya volt a magyar ifjúság problémája és ugyancsak azt olvassuk állandóan, hogy az országos keresztényszocialista párt elnöke, Esterházy János a párt- szervezetek meglátogatása alkalmával állandóan kiemeli az ifjúsági probléma fontosságát. A kérdés tehát állandóan ott ég a köz- tudatban és nem lehet leget inni és beszélni róla, ami elegendő volna. A materiális kérdéseken kívül és azokon felül, amelyek közülit elsősorban a magyar ifjúság szociális helyzetéről való gondoskodás és a magyar ifjúságnak hivatal- és hivatásbeli elhelyezkedése szerepel, a föfigye- lemnek arra kell fordulnia, hogy ebben a magyar ifjúságban kell felnevelődnie egy gerinces, jellemes. a kor színvonalán álló és vezetői erényekkel meg képességekkel felszerelt rétegnek, amely idővel a kisebbségi magyarság élcsapata lesz. Bár ebben az irányban is sokféle kísérletezés és több kezdeményezés történt, olyan pozitívum még nem alakult ki, amely a nemzet sorsáért és (jövőjéért aggódókat megnyugtathatná. Először is az alapvető lelki nevelés problémájáról van szó. Ki kell alakítani az ifjúság kőiében egy olyan szellemet, amely még hiányzik, amely radikális szintézisét jelentené az individualizmusnak és a nemzeti kollekti- vumnaik. Uj szellemről van szó, a szeretet és a nemzeti, bajtársi viszony szelleméről, mint ahogy a negyvenévesek generációjában a vérzivatar napjaiban kialakult a bajtársi frontszellem és a hadifogság szenvedései között a foglyok bajtársi szolidaritása. Az individualizmus és a nemzeti kollektíváim olyan szintézise ez, amelyben az egyéni jogos érvényesülés éné nyes ül és az egyén jogai teljes mértékben respektálhatnak ugyan, de minden alá van rendelve a nemzet egyetemes nagy érdekeinek. Nevelés és példa ad ás kérdése ennek a kisebbségi közszellemnek a kifejlesztése, a tanítás kérdése viszont az a feladat, hogy a kisebbségi ifjúság köréből kiválasztódják az a réteg, amely vezetői szerepre alkalmas és erre a feladatra kiképzendő. Ifjúságunk nevelésében és tanításában nem történt még meg az az intézményes gondoskodás, amely a kitűzött célt a megfelelő utón elérje. Ismerjük a diákszemináriumok munkáját és eredményeit is láttuk beszámolókban és egy évkönyvben, meg egy ifjúsági folyóiratban. Nem becsüljük le ezt a munkát, d© nem látjuk benne a határozott rendszert, a céltudatos vezetést és így önkéntelenül felmerül a gondolat, nem lehetne egy olyan intézményt létrehozni, amely mind a két célt szolgálná, az ifjúság nevelését a nemzeti közszellem kifejlesztése érdekében és az ifjúság oktatását abban az irányban, hogy a magyar közélet jövő vezetői teljes szellemi vértezettel kerüljenek ki az életbe? Ennek a kettős feladatnak szerencsés megoldását látjuk egy olyan intézmény megvalósításában,. amely nem követel meg rendkiPáris, május 18. A francia közvélemény szinte szokatlan arányú érdeklődéssel várta tegnap délután Hitler német kancellár beszédét. Párásban érezték, hogy bizonyos tekintetben a német kormánytfő megnyilatkozásától függenek az európai politika fejleményei s ha a kancellár agresszív hangot üt meg, ami egyáltalán nem látszott lehetetlennek az elmúlt hetek német külpolitikája után, akkor a nagy nemzetközi konferenciák szétrugásával uj bizonytalan éra kezdődik Európában. Ha viszont Hitler megfékezi ál- vezéreinek haragját és diplomáciai mezbe tudja öltöztetni Németország kívánságait, akkor a genfi delegátusok megkönnyebbülten láthatnak hozzá a lefegyverzési konferencia esetleges megmentéséhez és a londoni világ- gazdasági összejövetel sikerének esélyei is megnöveltednek. A beszéd okos és higgadt tónusa általános meglepetést keltett. Nemcsak Angliában, hanem Franciaországban is az volt a vélemény, hogy Hitler nem tartozik pártjának túlzó és meggondolatlan képviselői közé, hanem páratlan agitátor! tehetsége mellett kitűnő diplomáciai érzékkel 'rendelkezik s egyetlen beszéddel sikerült megnyugtatnia az európai hatalmak közvéleményét akkor, amikor az ellenségeskedés árja csaknem összecsapott már az ügyetlenül viselkedő német birodalom fölött. Az általános meggyőződés az. hogy a német nemzeti szocializmus kilengései ért és ügyetlenségeiért nem Hitler felelős, hanem az alvezérek. akiknek mohóságát és tapasztalatlanságát, mint az diadalmas forradalmak után gyakran szokás, a vezér nem tudja mindig megfékezni. Papén vagy Neurath báró kétségtelenül élesebben és nyugtalanítóbban nyilatkozott az elmúlt napokban, mint most Hitler- Beleestek az újonnan megtértek örök hibájába, akik ..jobban" akarják csinálni a dolgokat, mint mesterük. Ugyanakkor azonban Hitler nem tagadta meg a német nemzeti szocializmus politikai programját és beszédében egyetlen pont sincsen, amelyben deferált volna, vágj- föladta volna a világszerte ismert német álláspontot. Épp úgy követeli a lefegyverzést, a teljes egyenran gueitást, épp úgy tiltakozik a háboviili áldozatokat és egyszerű eszközökkel kíván a céljához jutni. A nyári egyetem rendszerére gondolunk, amely huzamosabb időre gyüjtené egy táborba a különböző egyetemi városok ifjait és lehetővé tenné, hogy egységes vezetés mellett, a komoly ruért való felelősség vádja ellen, ha kell, meg is fenyegeti a nagyhatalmakat, de mindezt higgadtan teszi, logikusan s világszerte elfogadható érvekkel alátámasztva. A francia lapok egyöntetű állásffog]^ szerint ezekután nyilvánvaló, hogy Hitler nem tartozik a nemzeti szocialista párt legrcsszaibib- jai közé és olyan ember, akivel beszélni lehet. Amellett, hogy a külföld hangulatát legalább átmenetileg meg tudta változtatni, beszédében semmi olyan nincsen, ami német választóit elkedvetlenítette volna és csalódást jelentett volna akár legvérme- sebb hivei számára. A beszédnek jelentősége éppen az, hogy bel- politikailág maradék nélkül hangot adott a nemzeti szocialista párt kívánságainak, sőt követeléseinek, nem hazudtolta meg az elmúlt betek hivatalos német kijelentéseit, de a német politikai programot mégis olyan diplomáciai formába tudta önteni, amelyet valamennyi nagyhatalom elfogad. A franciák, akik a diplomáciai ügyességet mindig akceptálják, most is elismerik a hitleri megnyilatkozás kifogástalanságát. Félhivatalos francia kommentár A félhivatalos Ha vas-ügynökség a következő hivatalos helyről származó kommentárt fűzi a kancellár nyílatkozatához: — Franciaország tartózkodóan, de nem rosszakarattal fogadta Hitler nyilatkozatát Az illetékes tényezők a kancellár fejtegetéseit szívesen fogadnák, ha biztosak volnának abban, hogy Hitler nyilatkozata a német politika legmélyebb tendenciájának igazi kifejezése. A franciák megvárják a küszöbönálló genfi tanácskozásokat, hogy kifejezésre juttassák állásfoglalásukat. Az illetékesek általában utalnak arra a békülékeny hangra, amellyel Hitler Nadolnynak már Géniből ismert követeléseit védelmébe veszi. Hitler nyilatkozata természetesen nem jelenti az eddigi német politika valódi céljainak megváltozását, de azt a benyomást kelti, mintha a módszerek teljesen megszándéku fiatalság megismerkednék azokkal a feladatokkal és teendőkkel, amelyek reá várnak, megismerné kötelességeit 'a nemzeti egyetemességgel szemben és lelki meg szellemi felkészültséget nyerne jövő élethivatásának betöltésére. változtak volna és Hitler Németországot visszavezeti a szabályos diplomáciai tárgyalások praxisához. A módszerben tehát változás van, ami arra vezethető vissza, hogy Németország az elmúlt hetekben keserves csalódásokon ment át, íptv például Amerikában Schacht tárgyalásai alkalmával, vagy Londonban Rosenberg sikertelen föllépésekor. A leginkább valószínűleg Roosevelt ünnepélyes figyelmeztetése hatott Hitlerre. A francia illetékes körök rámutatnak arra a kétségtelen ügyességre, amellyel a német kancellár Anglia és az amerikai Unió közvéleményét újra meg akarjia nyerni és érvelését egyenesen az angolszászok szá,ja-ize szerint alakítja. A francia illetékes körök végül is megkönnyebbülten veszik tudomásul Hitlernek a versaülesi szerződésre vonatkozó kijelentéseit, ámbár nem tudják, vájjon e kijelentések össze- egyezteíhetők-e azzal az intenzív propagandával, amelyet a birodalom a legutóbbi időben a békeszerződések ellen kifejtett. A lapok elismerése A párisi lapok egységesen megállapítják, hogy Hitler nyilatkozata számitóan mérsékelt volt, de nem jelentette a német politikai nézetek megváltoztatását. A félhivatalos Petit Párisién a következő kommentárt fűzi Hitler beszédéhez: Hitler nem követte Papén harcias hangját és konszilánsan csatlakozott Roosevelt üzenetéhez. Mindazonáltal kitartott a német álláspont mellett és nem riadt vissza a közismert német fenyegetések gőgös hangoztatásától sem. A Journal szerint Hitler beszéde rendkívül ügyes. A franciák Soha sem becsülték Ke a német kancellár jelentőségét és nagyságát s a tegnapi besz»d is azt bizonyítja, hogy Hitler niagy politikus. Roosevelt nyilatkoztából például annyi előnyt kovácsolt a maga számára, amennyi csak lehetséges volt. A Maiiul ugyanezen a nézeten van és ugyancsak dicséri Hitlert, a diplomatát, akinek nyilatkozata — ámbár követeléseiben nem mérsékeltebb, mint a többi német politikus beszéde volt, — mégis sokkal diptornatikusabib és elfogadhatóbb. Az ifjúsági probléma sorsdöntő kérdésünk s ezért kötelességünk foglalkozni vele. Mi csak egy eszmét vetettünk fel, de érdemesnek tartjuk a gondolatot arra, hogy foglalkozzunk vele. A „Times" a megenyhült aimsiféráről London, május 18. A Times Hitler tegnapi beszédéről szóló kommentárját a következő szavakkal kezdi: — A demagóg Hitler, a Színházi effektusok nagy mestere után a világ tegnap megismerte Hitlert, az államférfiut. A félhivatalos angol lap vezércikkében a többi angol laphoz hasonlóan Hitler beszédét
