Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-18 / 114. (3224.) szám
4 'PRAGAI-MAGtSiRHIMiAI* május 18, odlt&rtök. födfislatok, meíyefe mindig kldnú Beszélgetés a nagy elmegyógyász Pierre Vachet tanárral - 4 Prágai Magyar Hírlap párisi munkatársától — 4 miniszter és a javasasszony Pierre Vadait tanárral André Paisantról, az elhunyt államférfiről beszélgettünk- Jól emlékeztem rá: a volt miniszter röviddel halála előtt engem fogadott utoljája, nem ie a Házban, hanem otthon, ügyvédi irodájában. Valami aktuális kérdésben adott nyilatkozatot, mely aztán a lapokban meg is jelent. Már akkoriban olvastam egy régi verseskötetét (kitűnő, finoman átértett dolgok) és csodálkoztam, hogy ügyvéd s képviselő létére karrierjét mint alanyi költő kezdte. — Bizony — mondotta visszaemlékezve —. 1919-ben, mikor mint költő s jogász először fölléptem az Oise-kerületben, magam sem vettem a dolgot komolyan. Barátaim beszéltek rá, hogy jelöltessem magam és én tréfából elmentem egy javasasszonyhoz és megkérdeztem, hogy fellépjek-é. „Nemcsak, hogy megválasztják, ha föllépd mondotta a Pythia, ,,de rövidesen miniszternek is megteszik.*' Én persze nevettem a jóslaton, mindamellett tény, hogy simán megválasztottak és négy hónap múlva váratlanul szakadt a miniszteri tárca a nyakamba Vannak ilyen furcsa vélet lenek.,. Én az ön helyén mindenesetre újra felkerestem volna ezt a „cIairvoyante“-ót, — jegyeztem meg, mire Paisant restelkedve bevallotta, hogy éppen © napokban véli a hölgynél— Mit mondott? — kérdeztem mohón. — Elég furcsát — felelte az ügyvédpóliti- kus. — Azt mondta, hogy még fényes jövő vár rám a francia közéletben. tette hozzá „nagyon kell hogy vigyázzon. Egy sötét vermet látok, mely útjában AH... már egész közel*..- Bizony a sir volt az a sötét verem: szegény ADdré Paisant hirtelen szerzett valami betegséget és egyszeriben maghalt, néhány nappal e beszélgetés után 4 pincér és o sorsharag A nagy francia pszichiáter, Pierre Vaőhet — kinek Cirasset-nél megjelent könyveit, az Inquiótude Sexuelle-t, az Enigme de la Femme-ot, a La Penge© qui guérit-t, a Romád© á la Vie Moderne-t a párisi úri asszonyok mohóbban olvassák, mint bármely divat regényt., mint ahogy igazibbak, érdekesebbek és megrázóbbak is bármely regénynél — kedvetlenül rázogatta a fogét, mikor elmondtam neki ezit a kis történetet. — ön persze kineveti az ilyen babonákat, mint a tudomány embere — mondtam zavartan— Ellenkezőleg — felelte Pierre Vachet — nagyon is komolyam vésném a baljóslatokat. Fölöttébb veszedelmesek, mert hajlamuk van rá, hogy beváljanak. Engedje meg, hogy én is elmondjak egy kis jóslat-históriát, mely éppen eszembe jut- Egy kedves olasz hölgy a szenvedő hőse. Valami Lenormand asszony (hiszen Parisban kettő van minden utcasarkon ebből a fajból!) azt jósolta neki, hogy egy szintén olasz férfi fog nagy bajt hozni rá, akinek felemás lesz a szeme, A hölgy a jósnő tol egyenest vacsorázni ment a szokott vendéglőjébe, hol két barátommal 1 találkozott (tőlük tudom a történetet). Alighogy elmesélte nekik az izgató jóslatot, ránéz a pincérre: valami kiéhezett olasz emigráns volt, aznap vették fel: az egyik szeme barna volt, a másik kék. Hiába csitították barátaim, a hölgy valóság-- gal hisztériás rohamot kapott, hívta a kocsin árost és mindenáron azt követé)(a tőié, hogy a szere nos ét len pincért, bocsássa el. Semhogy egy törzsvendégét elveszít©©, a re- lauratéur végül is kiadta az útját a szerem- o&étlen olasznak, ki sírva és káromkodva hagyta el a vendéglőt. Csúnya dolog volt Mikor azután a hölgy megnyugodva távozott vacsora után, a kidobott olasz megleste egy utcasarkon és szíven szúrta,... Látja, ha igazságügyenin isz/ter volnék — tette hozzá a nagy pszichiáter e történetkéhez — én azonnal törvényjavaslatot nyújtanék be, miszerint börtönbüntetés terhe alatt tiltásáéit el * javasasszonyoknak mindennemű Ijesztő vagy kellemetlen jóslatmondás... Az édesanya átka — A legtöbb súlyos idegbaj amugyie baljóslatok következménye. Javasasszonyra nincs is ahhoz szükség. Nem szólok a neu- raszténiások szorongó érzéseiről, akik maguk jósolják meg mindig maguknak a balsikert, mely ennélfogva be is következik. „Amit én megfogok” mondják ..az úgyis tönkremegy: nincsen nekem szerencsém az életben.” Világos ezek után, hogy tényleg semmi sem sikerül nekik— Ma volt a rendelőmben — hogy csak egy apró példát mondjak — egy ragyogó szép, egészséges fiatal asszonyka. Hyperhid- rosisról panaszkodott. Gondolja ej, ha legcsekélyebb dolog felizgatja, ha csak hirtelen rászól valaki, úgy elkezd izzadni a keze, hogy nagy csepp ekben hull az uj- jairól a veríték. Mikor hétéves kislány volt még, a mamája egyszer grand toaletten éppen társaságba akart menni. A kislány, hogy búcsúzzon az induló mamától, kiroihant a fürdőszobából és azon vizes kézzel az anyja nyakába ugrott. Szerencsésen úgy tönkremázolta a szép mama művészi arcfestését, puderezését, hogy újra kellett kezdenie az egész bonyolult szépmüvészetet, ,.Persze, már megint izzadt a kezed* mondotta neki hirtelen mérgében az asszony és jól nyakon csapi a a kislányt. „Te csúnya! Az ilyen izzadt kéz egy ordináré betegség: ha száz évig élsz, se fog elmúlni!* És ezrzél a meggondolatlan jóslattal akaratlanul megátkozta a szegény kislányt. Ettől fogva annak tényleg elkezdett izzadni a keze és nem is múlt el soha. ügy megfogta az átok, mintha gonosz boszorkány olvasta volna rá. Mennél jobban fél tőle, annál rosszabb lesz a dolog. Mióta pedig férjnél van, azóta egész tűrhetetlen; a férje Ugyanis észrevett© a szerencsétlenségét és valami megjegyzést tett rá. Most a szerencsétlen asszony, ha csak meglátja a férjét, akit imád, rögtön csurogni kezd ujjajról a víz , •. Nem nagy szerencsétlenség egyébként, mert beszélni fogok a férjével és alkalmazok égy kis szuggeszciós gyógymódot- Az asszonyka kitűnőén reagál rá-: biztos vagyok benne, hogy ki tudom- gyógyítani. 4 hűtlenségre kárhoztatott lm; gy — Vaunak azonban szerencsétlenebb esetek is. Tudok egy másik fiatal asszonyt, aki öngyilkos lett, meg is halt, mert azt jósolta sajátmagának, hogy meg fogja csalni az urát. Itt is a mama volt a ludas. Ti zenháromé vés korában a módfelett érzékenylélkti, apácáknál nevelkedő gyermek valahogy kikaparta egy fiók mélyéről az édesanyjának valami elfelejtett azereLmceleveleit. Kiderült, hogy a szentnek tisztelt anya a nagyon la földi szerelemtől égő lapokat nem a papának irta, hanem egész más valakinek. A kislány, aki semmi módon pálcát törni nem akart az imádott édesanya fölött, szorultságábán árra a tévokcskodásra jött, hogy ..ha már a mama is ilyen halálos vétket követett el apával szemben, akkor a Gonosz hatalma ellenállhatatlan e földön és sorsát senki nem kerülheti el. Gonosz Örökség ez a bűn: ka felnő, akarva nem akarva ö is kénytelen lesz a férjét megcsalni valakivel*. ■. —, Ez a rögeszme elkeserítette a kislány egész fiatalságát- öngyilkossági gondolatok kisér tették, apáca is akart lenni, házasságról hallani sem tudott. Titokban pedig szerelmes volt az unokafivérébe, kihez amugyis nőül akarta adni a család. Mikor meghallotta e tervet, kétségbeesetten tiltakozott: nem akarta, hogy a férfi, akit legjobban szeret, legyen a ránehezedő átok áldozata. Addig kény szeri tett ék azonban, míg húszéves korában mégis hozzáment, azzal a szilárd cltökéléssel azonban, hogy öngyilkos lesz, mielőtt a baljóslat rajta beteljesedhetnék. Odaadó, jó feleség lett, de — szomorú az életvidám férj oldalán. Már az uccára is alig mert menni: ha egy férfi csak rá is nézett, rögtön az ötlött eszébe: Istenem, hátha éppen ez a Gonosz kiszemeltje! Úgy akart öngyilkos tenni, hogy halálát balesetnek tudják be K:> ©v ki dóréit meg öngyilkosságot Sn* 1’- - - —•két szerzett ezáltal, cpcíáiltűk Vi tették, inig végre a kilenced’*' ' .* •* "érrel járt: meghalt házasságának ' : ' esztendejében ... Ha az orvos jósolni kezdő., Ó, borzasztó a jóslatok éré jé! Ezért kell minden orvosnak nagyon-nagyon vigyáznia. Gyakran, lia csak annyit mónd egy betegágy előtt: „Lehetséges, hegy ez meg ez a súlyos betegség forog fenn*, ezzel maga idézhet elő vészes idegzavarokat a páciensnél s esetleg éppen azt a betegséget idézheti elő, amelyet elkerülni akar- Viszont ha gyógyulást jósol és egészséget, ezzel sokszor többet tész minden gyógyszerénél így jósol gyógyulást, a beteg önmagának C-ottó módszerével s jgv köszönhetik F.reud tanár betegei gyakori gyógyulásukat legfőképpen annak, hogy esküsznek a pszidhóaná- üzátorra, aki biztos gyógyulást jósol nekik- — Nem ismerem szegény André Paisant halálának közelebbi körülményeit, de egyáltalán nem tartom kizártnak, hogy © nagy- teherségü ember elhunytáért az a szerencsétlen javasasszony felelős, aki a sírvermet előr© bemondta neki... Benedek Károly, — A prágai MÁK hírei. A Prágai Magyar Akadémikusok Köre a prágai magyar társadalom összefogását tűzte ki ©gyík céljául, Ezt szolgálta a múlt vasárnap rendezett társas kirándulás. Most pedig a prágai magyarság számára uj meglepetést készített elő, ameny- nyiben rendszeresen minden szombaton táncestét rendez a „Renta” vendéglő nagytermében (Ptaha II., Sokolská 40). A zenét a prágai MÁK népszerű „kaszás” cigány- és jaZz-ze- nefcafa szolgáltatja. Az első összejövetel május 20-án, szombaton este 8 órakor lesz. Mérsékelt áru ételek és italok. Belépti díj roncs. Mivel a mulatság magyaros jellegével a hangulatot garantálják, számítunk a prágai magyar közönség nagyszámú részvéteiére. AZ ARANYCSAPDA JAMES O. CURWOOD REGÉNYE m Oélie Mm mozdult. Komoly arccal figyelte az idegent. Mikor Philip odament hozzá a rajzzal, mintha uj é* aggodalmas kérdés jelent, volna meg a leány szeméiben. Mintha fölfedezett volna Pliilipben valamit, amit. eddig nem vett észre, valamit, ámít éppen magyarázni próbált magának, mikor Philip feléje közeledett. Philip most először érzett bizonyos zavart. Lehetséges volna, hogy a leánv megértette valamelyik szavát vagy gondolatát* Philip nem hihette. És mégis: a nő ösztönösségc ... Űdatartóttá a leány elé a rajzot. Céiié elvétté és egy ideig merően nézte. Mikor aztán föl,pillantott PhiLipre, szemeinek kéksége olyan csodálatos, olyan mély volt, olyan tiszta lélek sugárzott belőlük, hogy Philip most ezégyelte csak iménti képmutatását. A leány, ha nem ié értette meg őt, de sejtett valamit. — Min fader — mondta a leány nyugodtan és mutatóujjacekájával megérintette a rajzon levő férfialakot- — Min fader. Philip egy pillanatig úgy érezte, mintha a leány angolul beszélt volna. — Atyád? — kiáltottaGélie bólintott. — Min fader! — Hála Istennek rebegte Philip. Aztán hirtelen hozzátette: — Céhe, nincs több töltényed ehhez a pukkanó pisztolyhoz? L© tudnám verni az egész világot! XIV. FEJEZET Viharban Philip igyekezett elleplezni ujjongását, mikor a töltényekről beszélt. Megfeledkezett Brani JohneonTÓl éppúgy, mint az eszkimókról öda- ktina a karám előtt ég megféiédikezett egész helyzetük nyilvánvaló reménytelenségéről. Atyja neki!... kiáltani szeretett volna, vagy körül* táncolni a fa/házat, kanjai közt Célicvei. De látta, hogy türtőztetnie kell magát.. Nem akarta, hogy megint más kifejezés lo^ózzék azokba a gyöhvöriiséges kék szemekbe, amelyek még né- liátiv nerce olyan különös, fürkésző komolyságai néztek őrá: a gyanú, vagy éppen a félelem ifejezésé. Ráeszmélt, hogy elárulta örömét, mikor a leány elmondta, hogy az a férfi a rajzon az atyja. neki. Céhének észre kellett ezt vennie. És Philip nem busult ezen. Az ő számára kimondhatatlan édesség volt abban a gondolatban, hogy egy nőben, akármelyik égi táj alatt született is, végre olyan érzelem támadt, amelynek megértéséhez nincs szükség beszédre. És mikor ő beszélt a leányhoz, abban a felséges biztonságban, hogy az úgysem érti, a leány kiolvasta az ö arcából a csalást. Most, már bizonyos volt ebben. Azért beszólt töltényekről Később megvallotta magának: úgy beszélt, mint egy izgatott bamba. Töltény bizony nem volt több. Oélie megértette vele. Csak az a négy volt még, amely a pisztolyban maradt. Ez a fölfeduzée azonban nem nyugtalanitotta Philipet különösebben. Közelharcban jobb egy dorong ennél a játókpiez- tölyúáb Ha az eszkimók megrohanják a l'ahá- zat, ilyen dorongra okvetlenül szüksége lesz. Körültekintett a szobában, begy mit keríthetne a keze ügyébe. Eszébe jutották a keresztágak Bram fekvőhelyén és előhnzkodott egyet. Négy láb hosszú volt és egyik végén ökölnyi vaetngiságu. A másik vége vékonyabb volt, úgyhogy ! Philip könnyén megmarkolhatta. I — Most hát várhatjuk őket — mondta, kipróbálva a szoba közepén a dorong súlyát és használhatóságát. — Ha ki nem pörkölnek bennünket, ezen az ajtón be nem jutnak. ígérem neked, Istenemre ígérem, Gélie! A leány arca elpirult. Philip szeretett volna harcolni és Oéliemek úgy rémlett. hogy az idegen valósággal reménykedik a támadásban. Egészen féielimetlenmé tette óz a tudat és Mm (.iP-i elnyomni ideges, váratlan kis nevetését, amelyre Philip megfordult, hogy elkapja szemeinek meleg csillogását. Valami föltolakodott Philip tórkábah, amint a. leánynak ezt a. tekintetét látta. Soha Senkit _ nem látott még ilyen szépnek! Eldobta a dófóngőt és kinyújtotta ft kezét. — Szorítsunk kezet, Oélie — mondta. — Rettenetesen örülök, hogy megérted végre, hogy mi pajtások vágyunk. Oélie tétovázás nélkül odanyujtótta a, kezét és, bár odakünn a halál leselkedett rájuk, egymás szeméibe mosolyogtak. Aztán a leány bement. a szobájába. Philip félóra hosszáig nem látta viszont. Azalatt nyugodtabban ítélte meg helyzetüket. Átlátta, hogy a helyzet nagyon komoly és hogy eddig nem mérlegelte azzal a, szenvtelen hidegséggel, amely a. ébendőri testületét jellemzi. Ennek Oélie vólfc az Oka. Bizonyos jóleső elégtétellel vallotta, meg magában. Ha a maga ítéletére hallgatott volna, ha Bram Johüsont foglyul* ejtette volna, mint, ahogyan a szolgálata* kívánta, a. dolgok ma egészen másképpen állnának. Kevéssel utána, hogy Oélie visszavonult, a farkasok viselkedését kezdte figyelni Még az imént azon gondolkozott, hogyan szabadulhatna meg Bram szemfüles femóvadjajtói. Most a legjobb oltalmat látta bennük. Már csak hét maradt meg a tízből. Philip bízott abban, hogy majd jelt adnak, ha az eszkimók újra közelednek a karám felé. De vájjon visszatérnek-e az ellenségeik?... Abból, hogy egyszerre csak égy ember támadta a farkasokat, világos volt, hogy az eszkimók kevesen lehetnek, talán csak hárma t- négyet küldtek ki cserkészni. Másképpen rövidesén elbántak volna a. vadállatokkal. Föltevésé bizonyossággá vált. mikor kitekintett. az ablakon. Bram áldozatául esett egyetlen dárdának és a cserkésző kogmoliokok megkísérelték. teljéssé tenni győzelmüket azzal, hogy C éli ét magukkal hurcolják az otthoniakhoz. Ez a kísérletük nem sikerült és, mert látták, hogy uj, fegyveres ellenség is akadt, valószínűleg elindultak vissza megerősítésért. Ha igy van, akkor céa;k egy reménység maradt: még pedig az, hogy azonnal megszöknek 'a faházból. A faház ajtaja és az erdők szabad ■világa közt azonban ott leselkedik Bráaü Johnson hét farkasa! Szinte düh fogta el, mikor kivette zsebéből 'Céhe játékpiszfcólyét és a tenyerén tartóttá. Négy tölténye maradt. De mit ér velük? A farkasokat éppúgy nem riaszthatják vissza, mint négy tüezurás. És mit ér magával a doronggal is? Két-három farkas ellen fölvehet! a harcot. Dó hét. ellen?... Átkozta magában Bram Johnsont. Különös, 'de ugyanakkor az a gondolat, villant át. az ■agyán, hogy a, szörny-ember talán mégsem ■esett áldozatul az eszkimóknak. Lehetséges, ’bogv a leselkedő kogmoliokok látták, mikor elindult vadászni és mindjárt fölhasználták az alkalmat. a faház megrohanására. Nyilván úgy gondolták, hogy köúnyíi dolguk lesz. Amit Philip most az ablakon keresztül látott, nagyon is valószínűvé tette ezt az okoskodását. A világ odakünn kezdett elsőt eredni. Félóra, múlva, ki fog törni á- vihar- Az eszkimók élőre látták ezt a vihart. Tudták, hogy ha a leányt elhurcolják, nyomaikat hamarosan e]- Cöpri a vihar Brani és farkasai elöl. így hát éltek azzal a lehetőséggel, hogy G éli ót iogoyu! ejti ék, mielőtt Bram visszatérné. (Folytatjuk.)
