Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-18 / 114. (3224.) szám
114. (3224) szám * (sütArtfik ' 1933 május 18 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kő fl képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám éra 1.20 K2, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágait,, Panská ulice 12, II. emelet, — Telefon: 30311, — Kiadóhivatal; Prága II„ Panská ulice 12. Ili emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA Hitler és Roosevelt beszél Prága, májúé 17. Aki ezekíben a hideg tavaszi napokban reggel mezébe veszi a lapokat, megdöbbenve olvassa a világot vezető legilletékesebb politikusok nyilatkozatait, amelyekben mindig van valami komoly intelem, nagy elhatározás és nagy bejelentés, de az óriási szavak a pusztában elhangzó beszédként vesznek a semmibe és egy-egy feszülten várt világrengető nyilatkozat után minden ismét úgy folytatódik, mint ahogy előbb volt. Kedden és szerdán újra két „alapvető1* beszédet hallottunk. Az egyiket Rooeevelt intézte a világ népeihez és magukbaszá!Iáéra, fegyelmezettségre, jóakaratra intette őket. Amikor a tizenhárom évig uralkodó republikánusok után ismét a demokrata párt került uralomra Amerikában, előrelátható volt, hogy Rooeevelt, az utód, folytatni fogja Wileonnak, politikai elődjének irányzatát. A klilpoláitkában ez az irányzat az amerikai izoláció föladása volt és az Unió aktív beleszólása az európai ügyekbe. Nem csodálkozhatunk tehát túlzottan, ha a várt esemény bekövetkezett és Roosevelt Wilsonboz hasonló feltételeket és alapelveket diktál Európának, sőt abban is utánozza demokrata elődjét, hogy körülhatárolt és doktrinér pontokba foglalva állítja föl azokat az elveket^ amelyek szerinte az uj világ alapját jelenthetik. Másnap a felcsigázott világfigyelem Hitler nyilatkozatát hallgatta meg azzal a reménnyel, hogy a német kancellár, akit általában a német nemzeti szocializmus belát óbb és mérsékeltebb külpolitikusai közé sorolnak, véget vet az utóbbi napok bizonytalanságának és megkezdi a német külpolitika visszavonulásának azt az útját, amely nélkül a lefegyverzési konferencia és a világgazdasági konferencia sikere elképzelhetetlen. Az első pillanatban nem mondhatjuk meg, hogy Hitler beszéde, amely bizonyos mérsékeltsége ellenére továbbra vádló és támadó marad, eléri-e a kívánt hatást s közvetlenül a nyilatkozat rádió-hallása után csak az az érzésünk lehet, hogy a német beszéd körülményei nagyok, mint ahogy Roosevelt nyilatkozatának körülményei nagyok voltak. Ha Rooeevelt egyenesen a wilsoni tradíciókat veszi föl és újabb világpolitikai alappontokat szór a világba, akkor Hitler beszédének tartalmát ugyanolyan külsőségek között fogadtatja el a birodalmi gyűléssel, mint ahogy 1914 augusztus 5-én a német parlament az egyetlen Liebknecht kivételiével zártan felsorakozott Vilmos császár politikája mögé. A német parlament, amely eddig a világ legszétszaggatottabb és legvesze- kedőbb testületé volt, ma egyhangúan megszavazta a hitleri határozatot. Jól tudjuk, hogy ez a szavazás nem történt nyomás nélkül és idéznünk kel az ilyesféle szavazás lényegét anekdotikusan megvilágító régi mondást, amely szerint Napóleon tisztjei diabolikus ügyességgel a következő szavakkal egyeztették össze a forradalom demokratikus vívmányait a napóleoni imperializmus élveivel: „Katonák, mindenki arra szavazhat, akire akar. De aki nem Napóleonra szavaz, agyonlövetem.11 A két nagy beszéd lanszirozása tehát nagyarányú volt és az egyre jobban elhatalmasodó és elfajuló propaganda, amely Iassan-la6san a leállított közgazdasági életből kénytelen átkalandozni a politika berkeibe, ahol még konjunktúra van, g ahol talán még célszerű a reklámozás, ismét mestermüvet alkotott, amikor a közönség agyonfáradt érdeklődését föl tudta csi- gázni a beszédek számára. Nem tudjuk, indokolt volt-e a két nyilatkozatot megelőző feszültség. Nem tudjuk, tényleg Roosevelt és Hitler nyilatkozatán mulik-e a konferenciák sikere és a világ sorsa. Roosevelt ezerszer elcsépelt és régóta igaznak elismert, tételeket állít föl, de ma nem áll mögötte az a döntő hatalom, amely az igazságnak elismert tételeket valóban rá tudja kényszeríteni a világra. Hitler elmondta a legújabban sokat támadott német rendszer védőbeszédét és igyekezett rámutatni azokra az ok óra, amelyek következtében a német nemzeti szocialista kormány nem tehet másként, mint ahogy cselekszik. A kibontakozói pozitívumait egyik beszédből sem sikerült A NAGY BESZÉD ELHANGZOTT Hitler válaszol a világnak és egyenjogúságot követel Ha nem kapja meg, Németország kilép a népszövetségből — A német külpolitika magatartásának ©kai — A kancellár az erőszak ellen — A szociáldemokraták Hitler mellett A birodalmi gyűlés egyhangúan bizalmat szavazott a kormánynak Berlin, május 17. Szerdán délben a Kroll- operában befejezték a birodalmi gyűlés mai nagy ülésének előkészítő munkálatait. A plé- num ülését a Kroll-operáhan tartja meg, de a parlamenti pártok elő tanácskozásaikat a leégett parlament épületének épen maradt részében bonyolítják le. A délelőtti órákban a legtöbb párt frakcióülést tartott és a birodaJltmá gyűlés : főbizottsága, a® úgynevezett „öregek tanácsa11 ugyancsak megbeszélést tartott, hogy kidolgozza a délutáni fontos ülés programját. Göring birodalmi elnök megbízást kapott, hogy a plénuma ülését délután három órakor megnyissa és azonnal a kancellárnak adja át a szót: A kancellár beszéde után az egyes pártok nem szólhatnak hozzá a hallottakhoz s feladatuk csupán az, hogy szavazzanak. Ilymódon a nagyjelentőségű déliutáni ülés az előre kidolgozott terv szerint legfeljebb két óra hosszat tarthat. A manlfesztáció jelentősége kizárólag abban rejlik, hogy Hitler közvetlenül Roosevelt nemzetközi jelentőségű üzenete után és a genfi lefegyverzési konferencia ujramegnyitá- sa előtt állást foglal a legfontosabb világproblémák ügyében, amelyekről ma két konferencia és az európai béke sorsa függ. A diplomáciai testület teljes létszámban részt vett az ülésen e annak befejezése után nyomban tájékoztatta kormányát a hallottakról. A világ közvéleménye tehát holnap reggel már állást foglalhat Hitler beszédéhez. A déli órákban a Krol-operábam még csend és nyugalom honolt. A képviselők a birodalmi gyűlés épületéből a különböző elő tanácskozásokról csupán délután fél háromkor jöttek át a plenáris ülés helyére. Az előkészületek Délután három órakor a Kroll-opera ülésterme megtelt. A baloldali sorokban természetesen nagy hiányok mutatkoznak, mert a baloldali pártok tagjai közül sokan börtönben ülnek, vagy egyéb okok miatt nem jelenhettek meg a fontos ülésen. A szociáldemokraták közül körülbelül harminc képviselő hiányzik. A centrumpárti letartóztatott képviselőket tegnap ugyan meglepetsészerüen kiengedték ‘börtönükből, de a centrumpárt vezetősége határozatot hozott, hogy ezek a képviselők mindaddig nem vesznek részt a politikai munkában, mig ügyük végleg nem tisztázódott. A diplomáciai páholyokban természetesen megjelenik valamennyi berlini nagykövet és követ, köztük Francois Poncet francia és Sir Horace Rumbold angol nagykövet. A birodalmi kabinéit tagjai teljes számban elfoglalták helyeiket, amikor Göring pontosan 15 órakor megnyitja az ülést. Előbb még lezajlott Hitler tradicionális lelkes fogadtatása. A kancellár barna egyenruhában lépett a teremkiolvaeounik. Kénytelenek vagyunk megvárni az egyes kormányok állásfoglalását, mert mások talán mégis találtak valami olyat e megnyilatkozásokban, ami eloszlatja a pillanat bonyodalmait és révbe vezeti a nemzetközi konferenciák viharral küzdő hajóik be s ahogy megjelent, a képviselők egetverő éljenzésben törtek ki. Az ünnepléshez a baloldal egyes tagjai is csatlakozták. Göring rövid beszéddel megnyitotta az ülést: — Megnyitom az uj birodalmi gyűlés harmadik ülését. önök ma komoly órában ültek össze, olyan komoly órában, amilyenhez hasonlóban még sohasem tanácskoztak, —- mondotta a birodalmi gyűlés elnöke. Göring azonnal Hitlernek adta át a szót. Hitler beszélni kezd — A birodalmi gyűlés német férfiai és asszonyai! — kezdte meg feszülten várt nyilatkozatát Hitler. — Olyan kérdésekben kell állást foglalnunk, amelyek nemcsak népünket, hanem az egész világot érdeklik s amelyek megoldásától nemcsak a politikai béke függ, hanem a gazdasági béke is. kezménye. A túlzott racionalizálás sok millió embert munkanélkülivé tett. Németország szinte öngyilkosságszerü hűséggel igyekezett teljesíteni a békeszerződések feltételeit, de a helyzet egyre inkább azt igazolta, hogy a lehetőségeket elhanyagoló feltételeket teljesíteni nem lehet. A német kormány minden szén vedély esség nélkül akar ezekkel a problémákkal foglalkozni. Hitler ezután a versaillesi békeszerződést tette éles kritika tárgyává, majd a békeszerződésekben elhanyagolt gazdasági problémákról nyilatkozott. Helytelenítette, hogy a békeszerződések az igazi kibékülés helyett bünbánatot és jóvátételt követeltek a legyőzőitektől és büntetést* róttak rájuk. Elvették a legyőzött német nép életlehetőségeit s megfeledkeztek arról, hogy az életlehetőségek elvétele volt mindig a népek közötti konfliktusok okozója. A jóvátételek problémája mutatja, hogy milyen átkos következményekkel járt ©z a rendszer nemcsak a legyőzőitekre, hanem a győzőkre is. A mai világkrizis végeredményben a gazdasági problémák elhanyagolásának a követEgyenranguságot a népek küsütt! Hitler ezután áttért a háborús felelősség problémájának bemutatására. Hevesen megtámadja azokat a rövidlátó politikusokat, akik Németországot tették felelőssé a háborúért csak azért, hogy így jogcímet kapjanak a szigorú feltételek szabására. A nagy német népet másodosztályú nemzetté sülyesztették le s ez a körülmény óriási elkeseredést okozott a németség között. A lefegyverzés növelte az elkeseredést és nem szabad csodálkozni, ha a német népben uj vágy és uj elhatározás keletkezett az életre. A továbbiak folyamán Hitler a népszövetség intézményét is kegyetlen kritika tárgyává tette. Szerinte a népszövetség a gyengéknek sohasem hozott segítséget s csak az erősek érdekeit szolgálta. Épp azért követeli, hogy a népszövetség magáévá tegye az egyenrangúság alapelvét. A há&orü — őrület lenne Beszéde további folyamán Hitler erélyesen szembefordult azokkal a törekvésekkel, amelyek erőszakos megoldásokkal óhajtják rendezni a problémákat. — Valamennyiünk érdeke, hogy a végérvényes megoldást ne erőszakkal akarjuk elérni — mondotta. — Egyetlen európai háború sem tehetne jobbat a mai állapotok helyébe. Ellenkezőleg, az erőszak egyetlen eszköze sem tudna kedvezőbb helyzetet teremteni Európában, mint amilyen a mai. Hitler a háborút őrületnek nevezte és kijelentette, hogy az uj háború a mai társadalmi rend összeroppanásához vezetne. A kultúra végleg elsüllyedne a kommunista káoszban, ha ma valaki a fegyverhez merne nyúlni. A német nép nem akar háborút. A Rémet forradalom Ezek után Hitler arról a három alapelvied beszélt, amelyekre a német forradalom felépült. Ezek a következők; 1. A fenyegető kommunizmus meggátolásának vágya és az osztályérdekeket kikapcsoló egységes népállam fölépítésének akarása. 2. A súlyos szociális problémák megoldása a munkanélküliek uj munkába való bevonásával. 3. A stabil és a tekintély elvén alapuló kormányzás ujr ab e vezetése. Hitler szerint a német nemzeti szocializmus tiszteletben tartja valamennyi más nép létigényeit és a fiatal németség, amely annyit szenvedett, nem akarhatja, hogy ugyanilyen szenvedést okozzon másoknak. A németség nem ismeri a germanizánás fogalmát, amellyel a külföld annyiszor meg vádolta. A,
