Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)

1933-05-16 / 112. (3222.) szám

1933 május 16,

''fjjREEC

__

SZÍVESKEDJEK & b. fámé re küldött postabefiz&tési lapot kitölteni § előfizetési hátralékának összegét a poétán be- fizetni, nehogy a kiadóhivatal beszüntesse a lap küldését.

FÉNYJELEK

A MARSBÓL

Irtás Tristan Bemard

1842-ben az egész müveit világot, izgalomba hozta MacMeannek, a kolumbiai egyetem tanárának az a szenzációé megfigyelése, hogy a Mars csillagról fényjelek érkeznek a földre. A kiváló csillagász megállapítását, a többi csillagászok is megerősítették. A tudományos intézetek érintkezésbe léptek kormányaikkal, a kormányok egymással e rövid időn belül nemzetközi megegyezés jött létre. A föld államai közösen vállalták a Mars-fényjelek megválaszolásának költségeit.

Az erre a. célra megszavazott összeg 22 milliárd dollárra rúgott. A föld államai nemzetközi területté nyilvánították a Szaharát, amelyet tankok segélyével előbb teljesen simára döngöltek. Ezt az óriási fehér területet villogó anyaggal vonták be, amelyre könnyűszerrel lehetett többszáz kilométer hosszúságú betűket préselni, Ezeknek a munkálatoknak az elvégzése két évig tartott, miközben a Mars szakadatlanul küldte a fényjeleket. Végül, mikor a Szaharán befejeződtek a munkálatok, ezek a világűrből világosan olvasható betűk villogtak tükörsima, felületéről a Mars felé:

MI TETSZIK?

A műszaki vezetőség rendkívül büszke volt munkájára. Hogy is ne lett volna, mikor az i-betü felett lévő pont nagyobb volt, mint azelőtt egy egész oázis. A világ összes csillagvizsgálói feszülten figyelték a választ. S az nem is váratott soká. A Marson nyilván hűen lemásolták a földi módszert s már egy félév múlva a kővetkező betűk villogtak felénk a felületéről:

SEMMI.

Elképzelhető a tudósok elképedése. Nyomban letörölték a Szaharáról a fényjeleket s újakat róttak a helyükbe. A Marsnak szóló uj üzenet hosz szabb volt, mint az előbbi így hangzott:

HÁT AKKOR MIÉRT KÜLDENEK FÉNYJELEKET?

Mars rövidesen válaszolt:

NE ERŐSZAKOSKODJANAK KÉREM. A SA- TÜRNUSSZAL BESZÉLÜNK.

— Dr. Kárpáti Jánost választották meg

ÍpJón evangélikus lelkésznek. Iglói tudósítónk táviratába: Az iglói evangélikus egyház tegnap lelkészváíasztó közgyűlést tartott, melyen betöltötték a dr. Walser Gyula halálával megüresedett lelkész! állást A közgyűlés egyhangúlag dr. Káirpáti János szepesolaszi evangélikus lelkészt választotta meg Walser Gyula örökébe. Dr. Kárpáti, aki eddig is adminisztrátora volt az iglói evangélikus egyháznak, a szepességi evangélikus Jelkészi kar egyik legértékesebb tagja és iglói működése elé nagy várakozással tekintenek.

— Még mindig nem történt végleges döntés a komáromi kegyúri terhek tekintetében.

Komáromi tudósi tónk jelenti: Több Ízben

foglalkoztunk már a komáromi kegyúri terhek kérdésével s jelentettük,- hogy a kegyúri terhek vállalása miatt állandó a vita az országos hivatal, a komáromi járási képviselőtestület és Komárom város képviselőtestülete között. Komárom városa évszázadok óta vállalta és viseli a kegyúri terheket, újabban azonban a szélsőbaloldali pártok mindent elkövetnek, hogy ezt a kötelező tételt a város költségvetéséből töröljék. Ez az ügy a járási választmányt is foglalkoztatta g ennek közvetítésével az országos hivatalt is, amely most ismét elrendelte a kegyúri kiadások fedezetére szükséges összegnek a költségvetésbe való beiktatását, de megállapította azt is, hogy a kegyúri terhek kérdésében a járási hivatal jogosult dönteni. Amennyiben Komárom városa a kegyúri terhek további viselését megtagadja, az ügy a közigazgatási fórum előtt tisztázandó. Komárom város tanácsa ezért ismét foglalkozott a kegyúri terhek kérdésével. Sándor Ernő főszámvevő és Ghyczy János ügyész ismertette a legfelső hatóság döntését, majd a vároebiró szavazásra tette fel az ügyet s a tanács 8 szavazattal 5 ellenében kimondta, hogy a kegyúri kiadások és az egyházi segélyezések további fizetését megtagadja s fly értelemben terjeszt .javaslatot a közgyűlés elé A kegyúri terhek ügyében még sok vitára van kilátás a a döntés időpontja is bizonytalan. Komárom városának állandóan kétséges anyagi

„Leltári szám: 2271“

Jeles tudnivalók égy pásztorbot felöl

Irta: NYIRESI-TICHY KÁLMÁN

A Rozsnyói Városi Múzeum leltárának megfelelő rovataiba a következőket vezettem be: „Leltári szám: 2271. Pásztorbot, ólommal beöntött csont- fejjel, diszitve: Vétel. Értéke: 8 Ké. Eladó: Susán József községi pásztor Páskaházáról", Mivel azonban a vétel előzményei sem voltak utolsók és közben is feljegyzésre méltó dolgok jöttek ez világra, a leltári napló „Megjegyzés" rovatát imhol egy riporttá kellett bővitenem.

Pár év előtt hozta a PMH egy cikkemet: „Botok az ajtó előtt" címmel. Arról volt benne szó, hogy a Fehér Rend Házának földszinti folyosóján, az adó= hivatali helyiségek előtt milyen beszédesen pihennek az odabent adóügyekben izzadó felek botjai. A sarokba támasztva, eleresztve, a marok melegétől kihűlve is leirják gazdájukat, megsejtetik a sorsukat. Megadó, együtt szenvedő, reménytelen, fáradt botok. Igazi szenvedőtánsak.

Minap hazajövet, (mert a Rendház emeletén lakozván fennáll az az abszurdum, hogy mint adóalany, helyzeti fölényben vagyok a hivatal fölött; annál kevésbé egyéb fölényben ...) — szemen bök egy igen kiváló bot, a gazdáikat váró botok megszokott vigasztalanságában. Valami magabizó erő, szinte hetykeség, „mitbánomén!" sugárzott sudár lényéből s egy kis nyájas fenyegetés is a sokat ígérőn elvastagodó végéről.

Hijjnye, de szép! Megálltam, megnézegettem, kézbe is vettem. Sötét barnapiros a szára, sárga csont a feje, fehér ólomötvözettel van beöntve, megerne- lintve jó nehéz, nem tanácsos volna szenvedő alanyának lenni. Az ólomöntéesel cifrákat mi veit rá a mivese. Tiszta népművészet. De jó volna megszerezni múzeumba! De vájjon ideadná-e, akié? Megvárom s beszélek vele. Addig forgatom, gusz* tálom, a szépszál pásztorbotot, jó magas az, nekem sem kell lehajolnom utána. A szára izmos, kemény, acélosan szívós, mi a csuda fa lehet?

Várok, várok a bottal, odaállván nyáj tálán pásztornak a folyosó köveire, de csak nem jön az én emberem. Sok lehet a dolga a rovatolt akták között. De a botot nem eresztem el egykönnyen. Felmegyek a lakásomra, csak beszólok a földszinti konyhán, hogy ha valaki ezt a botot keresi, igazij- ják hozzám.

A bot feljön velem s lefekszik az asztalomra. Dologhoz látok. Kis idő múltán lassú, rétjáró lépések kocognak az emeleti folyosón, megállnak az ajtóm előtt és szerencsés jónappal beköszön hozzám egy kemény vágású szépszál magyar, — kuruc harcost lehetne róla festeni valami történelmi kép re, — a bot megint csak jól irta le a gazdáját, mi= előtt láttam volna. Ilyennek képzeltem! Szépvágá- su barna orcák, feszesre sodort bajusz, sugárzó sötét szemek. Vállán általvetve sallangos, szironyos tarisznya.

Jól esik az izmos markát megszorítani, valami ősi testvériség érzésével, mintha régen ismernénk egymást. Cigarettával, hellyel kínálom, aztán beszélgetünk. Gyönyörűség a szavát is hallani, azt a nyugodt zengésű „külső beszédet", amelyik a szabad ég alatt szól leginkább, mig a szemek messzi láthatárt ölelnek 6 odafent pacsirta énekel hoz::á. Csak azok az ó-k, vagy aó-k volnának le.ihatók, melyek tiltakoznak minden betübe-törés ellen, mert ó-nak nem tiszta ó, aó-nak se igaz, a-nak meg éppen nem. Majd pár évtized múlva hanglemezen adjuk úgyis a riportázst, addig be kell érnünk a nehézkes betűkkel s maradok a rendes á mellett.

— Hát, — kérdem, — haragútt-é, testvér, hogy elloptam a botját?

— Először igen megbosszankodtam, mert már eccer mejjártam i-gy, a doktor Tyroler ügyvéd ur irodájába. Kinn hattam egy szép botot s mire a te- kéntetes doktor urval végeztőnk, a botomnak se- hire ,sehamva .Valaki elvitte. Megteccet neki.

— Bizonyosan szép volt!

— Hát szép vótt, azigaz. Dehogy a tekéntetes doktor urnák panaszoltam, hát asszonta, hogy az előszobájába akár rablók is bégyühetnek, ö arru! nem tehet. Nem is láttam én többet azt a botot.

— Most ifi azt hitte, ellopták?

— Majdnem, de aztán az asszonynépek szóltak, meg igen nevettek is, hogy csak jöjjek ide fel, merhogy meg tecclk mondani, mi légyen a botval.

— Szeretném a város} múzeumba, megszerezni. Ideadná-é?

— Hát, — nem szívesen válnék meg tiile, mert a saját magam müve, meg ősz tán a fája is igen jeles hejjrül való.

— Honnan?

— A jósvafői temető sarkábul.

— És milyen fa e>z? Nem tudok ráesmémi.

— Ez kérem fekete barkóca!

Bizony én nem esmérem városi eszemmel a fe= kete barkócát. Találgattam a másmilyen nevét, borókát, gyertyánt, 6zilt, somot, mindent sorra vethelyzete hozta magával a takarékossági indítványok egész 6orát 6 újabban a város központi műhelyének bezárását is kivánják egyes képviselőtestületi tagok, tekintettel arra, hogy különös jövedelmezőséget a központi műhely mai állapotában nem mutat föL Az ellentétes jelentések folytán a város technikai bizottsága Fülöp Zsígmond javaslatára úgy határozott, hogy a számadásokat először a számvevőség vizsgálja felültem, egyik sem vágott és Susán József testvér megmaradt amellett, hogy ez csak fekete barkóca néven esméretes. Igen jeles fa, szívós, keveset hajlik, mégse törik.

— Hát a fején az a csont miféle?

— Az meg kérem tehénlábszár csontya.

— És a beöntés ólom, vagy ón?

— Néma ,kérem. Hanem tiszta kompozíció.

— Talán ötvözet? ólom és ón egybeolvasztva?

— Azt én Tornajján veszem és magam olvasztom.

Bele kellett nyugodni, hogy a tiszta kompozíció, az nem ötvözet Kár lett volna ezt a szép kemény hitet a latin szóelemzéssel megbolygatni, hegyhát a kompozíció éppen összetételt jelent s akkor már nem lehet tiszta, hanem többféléből összetett. De mikor ez a kemény hit ilyen kemény és súlyos botfejet produkált, bizonnyal annak van igaza s nem nekem.

Megtudtam még a tiszta kompozícióról, hogy ez azért jeles anyag, mert nem piszkit, nem fogja meg a kezet, mint az ólom. Azután a fa kikészítése érdekelt. Mit müveinek vele, hogy ilyen pompás pi- xosbarna szint és egyenletes matt-fényt kap? Ez már egész tudomány, de Susán József nem csiná.t belőle titkot.

j — Hát kérem affekete barkócot holdujságkor kell kivágni, azután az megpállitódik, haja l:sze= dödik, forrón bekenődik disznózsírral. Pár óra múlva forrózott hamuval bekenődik. Tizenkét óra leteltével tiszta vízzel lemosódik, kikenődik zsírral, osztán megy a füstre. Füstön van hetvenkét órát. Minden négy órába megpucolódik és újra tiszta zsírral bekenődik. Utóljára osztán megint megpucolódik és akkor kész. így használat közbe időnként tiszta ronggyal meghúzzuk, de már ő nem veszti a színét.

ő — a bot! Ez az egy szó elmondja, hogy a pásztorbot a pásztor leikéből lelkezett va’akL Nem egyszerű bot az: szülötte, sorstársa! ő!

Csörgött a fejem az uj tudománytól De egyet nem értettem, be is vallottam:

— Mondja, testvér, milyen az a pállasztás?

— Azt kérem mink már tuggyuk. Az úgy megyen, hogy kint rak az ember tüzet, a botot felibe tartya ,osztán mikor már a haj lángot kapott rajta, akkor a lábunkkal meghajlitgattyuk, am g a haja leválik. Akkor mán elég is, merha tovább pállasztyuk, a színe pergolódik.

A bot minden jeles tulajdonságait megtudván, a vásárt megkötöttük, a bot a múzeumé lett. Mindjárt még is mutattam Susán Józsefnek, hogy mifélék vannak már ebben a múzeumban s hová állítom majd az ö botját. Azt mondta köziben:

— Ha tuttam vóna, hogy a bot .ijjen hejjre kerül, beléöntöttem vóna a nevemet, meg az év= számot.

— Hát már nem lehet?

— Most mánnem. Igen nagy dolog vóna. Le kéne venni az egész fejet, mer előbb a fába meg kell csinálni a kiöntés bejjit, úgyhogy a külső aifra a belső beöntéssel egy darabból legyék, különben kipereg.

— Ej, dekár! De majd csinál még nekünk valami szépet s azon rajta lesz a név is, évszám is, jó?

—Hát csinálhatok éppen. Majd valami kanalat. Lánc is lesz rajta egydarabbul.

— Vagy nyeles poharat, amilyen itt is van, ni.

Ojjat is lehet. De ez nem igen nevezetes, ennél

szebbet csinálnánk. Hanem asszép ottan, kérem, az az ostornyél!

És rámutatott a pompás debreceni csikóskarikás nyelére, melyen gazdag berakások villogtak rézből, cinkből, csontból. A páskaházai szelíd lankák fia megérezte a hortobágyi puszták fiának testvérálmát a kis remekben!

Kérdeztem még Susán Józsefet, van-e családja, inaskák, jányok?

— Négy fiam van, a legidősebb most vót sorozaton. Az ötödik a jány. A fiuk is mán úgy faragnak egyszál bicskával, ojjan oigarittaszopkákat remekül, kidógozva, hogy méltó kérem megnézni. Mer cigarittáznak, memmég iskolába se járnak, nem vóna szabad nekik, de csak néha ha ráakadok a zsebjekre ,hát ott tanálom a szop kákát.

Hallottam még egy rokonáról, aki csereeznyefa- gyükérbül farag valami csodálatos szép likőrpo- hárkákat. Tán ebből is kapok egyszer, meg majd viráglétrákat a fijuk munkájábul. Szóval még lesz találkozásunk, ö maga ugyan nem egyhamar fog bejöhetni, mert már kimegy a jószággal, de annál biztosabb, hogy csinál majd valami szépet a mu- zeo-mba, mert odakivel van aztán ideje a faragesá Iáéra.

A vételárról kis jegyzéket írattam a kiadási napló számára. Biztos, gyors vonásokkal kanyaritotta oda a nevét Susán József; mi az annak, aki fába, ólomba, csontba is remekel?

Elköszöntünk szívesen, aztán a rét-járó lépések elkongtak a kőfolyosón, a jeles pásztor-bot betámaszkodott a vörösfényű vitrinbe, csodálkozva hogy a megszokott kemény, érdes marok helyett egy idegen, sovány, simább kéz nyúlt hozzá és gazdája, terem tője eltűnt mellőle.

Most idegen orcák jönnek majd, gyönyörködnek benne. Én pedig — úgy' érzem — bnsul, honvágy epeszti, a páskaházai virágos lankákról álmodik és egy kemény, kuruc kép fi magyar zengő hangját, ctős markának forró szorítását várja szüntelenül.,.

— Május 28-áu lesz a pozsonyi keresztény* szocialisták máriavtilgyi zarándoklata. Az

országos ke-resztényszocialista párt pozsonyi központja közli: A pozsonyi katolikus valíá- su k-eresztényszoeialisták május 28-iki mária- völgyi zarándoklatát idén is nagy érdeklődés előzi meg. A zarándoklatot Gregorovies Li- pót jókai plébános vezeti. Gyülekezés és indulás -reggel 5 órakor a Kapucinus-templomból. 10 órakor a máriavölgyi Mária-barlang- nál szentmisét mond dr. Ko-perniczky Ferenc pozsonyi prépost. A magyar szent- beszédet Gregorovies Lipót mondja- A zarándokokat este 7 órakor ünnepélyeeen fogadják a mélyüli kápolnánál a pozsonyi vallásos egyesületek, élükön dr. Okánik Lajos pápai protono-tári-us, városi plébánossal. A rendezőség kéri a pozsonyiakat, hogy a szen-tgyónást előző napon, szombaton végezzék már el. A szombaton érkező vidéki zarándokok éjjeli szállást kapnak a városi tanonciskolában és az Orsolyák otthonaiban— Balesetet okoztak az autótól megvadult lovak. Nagysurányi tudósítónk jelenti: Kántor Dávid érsekujvári földműves a napokban az andódi1 országúton haladt szekerével, amikor lovai egy szembejövő autótól megbokrosodtak és éragadták a szekeret. A megvadult lovakat a földműves nem bírta megfékezni, egy utka- nyárban a szekér fölborult és a gazda nagy ívben repült ki belőle. Összetört végtagokkal és törött bordákkal szállították kórházba. A vizsgálat megindult, vájjon a balesetért az autó sofőrjét nem terheli-e felelősség.

— Kövezetvámot vetett ki Nyitra az államvasutak autóbuszüzemére. Nyitrai munkatársunk jelenti: Mint ismeretes, az államvasutak év-ekkel ezelőtt autóbuszjáratot, inditattak Nyitráról Lévára, majd Pozsonyba is, amely menetrendszerűen közlekedett és forgalmi szempontból nagy jelentőséggel -bírt. A város törvényes joga alapján jelentékeny összegű kövezetvámot vetett ki az államvasutak autóbuszüzemére. A kivetés ellen a vasutigazgató- eág föllebbezést adott be azzal az indokolással, hogy az autóbuszforgalom bevezetésével közvetve a város javát szolgálta. A vasutigazga- tóság föll-ebbezését a legutóbbi közgyűlésen tárgyalták. A város vezetősége arra az álláspontra helyezkedett, hogy elvi okokból nem mondhat le a kövezetvám behajtásáról, mert ez a város egyik jelentékeny bevételi forrását képezi. A városi határozat folytán az állam vasút -kénytelen lesz leróni a nagyösszegü kövezet- vamot.

Hattagú betórőbandát fogott a komáromi rendőrség. Komáromi tudósítónk jelenti: A komáromi rendőrség a múlt hét végén letartóztatta Sarina József, Kis Ferenc, Lesz Rudolf, Kis László; Otyepka László és Gulyás Endre munkanélkülieket,- akik hónapokon át fosztogatták a komáromi kereskedők és építési vállalkozók raktárait és az igy szerzel! építési anyagokat és egyéb lopott holmit olcsó áron a diák el orgazdáiknak. A tolvajokkal együtt az orgazdák ellen is eljárás indult.

— Egy „cigányliáboru" epilógusa a komáromi bíróság előtt. Komáromi tu-dósitóriik jelenti: A komáromi kerületi bíróság egy nagy ci- gáuykáboruság ügyét tárgyalta szombaton, amely a komáromszentpéteri szőlőben folyt le a tavalyi szüret alkalmával. Ciróik János. Cirok Antal és Cirok József muzsikálni mentek az egyik szőlőbe, de kevesen voltak s a kon- kurrens banda fejétől, Sárközy Boldizsártól kértek kölcsön egy cigányt. Sárköz”- nem adott, erre a Cirók-tes tvérek sörösüvegekkel támadtak rá és eszméletlenre verték. A bíróság a vádlottakat két-kétheti elzárásra és pénzbüntetésre ítélte.

— Felakasztotta magát egy tartalékos katona Kassa közelében. Kassá tol jelenik: A Kassa melletti Somodi község határában tegnapelőtt egy ismeretlen közkatona holttestét találták. A holttest egy fán lógott fi e katona nyilvánvalóan öngyilkosságot követett öl. Az eddigi vizsgálat még nem állapította -meg a katona személyazonosságát, azonban va’-óeziniü, hogy egy gyakorlaton levő tartalékos katonáról van sző. aki öngyilkossága elolt Som-odúban járt és többektől német nyelven kért élémiszert. A vizsgálat folyik a rejtélyes hátterű ügyben.

— Újabb félmilliós kölcsönt vesz föl Nyitra a vízvezeték költségeire. Nyitrai munkatársunk jelenti: A többmilliós költséget igénylő városi vízvezeték létesítésével régi, évtizedes terv valósult meg Nyitrán. A vízvezetéki hálózat kiépítése a. város belterületétől távolabb eső útvonalakon a közel jövőben fog megtörténni s a város e munkálatokra egymitli ókoron ás kölcsönt akar fölvenni az általános nyugdíjintézettől, .amely azonban csak félmillió koronát volt hajlandó folyósítani. A legutóbbi közgyü esen került tárgyalásra a nyugdíjintézet ajánlata, amely kedvező föltételeket tartalmaz. A városvezetőség elhatározta, hogy a fölajánlott félmillió korona kölcsönt, fölveszi és a további vízvezetéki hálózat kiépítésére fordítja. A munkálatokat a közeli hetekben kezdik meg.

— Szembaja miatt a vonat alá vetette magát egy tizenkilenc éves nr.Tány. Budapesti szerkesztőségünk jelenti? A Nagykörösről Kecskemét felé haladó személyvonat elé vetette magát Tresz Írónké, tizenkilenc éves nagykőrösi leány, Tresz Sándor városi hivatalnok gyermeke. A vonat, két bokáját vágta le és összsronesolta a fejét. Mire eegitségé.re siettek, mér baloitt volt. Tresz Irénikén-él kuszán megírt levelet taMiltak, amely szerint a.z érzék eny- Jolkli leányt egyik szemének súlyos betegsége késztette a végzetes elhatározásra.

6