Prágai Magyar Hirlap, 1933. május (12. évfolyam, 101-124 / 3211-3234. szám)
1933-05-04 / 102. (3212.) szám
XII. évf. 102. (3212) szám ■ Csütörtök ■ 1933 május 4 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 K£; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. A képes melléklettel havonként 2.50 K£-val több Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkón ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prága II., Panská ulice 12. 11. emelet. — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184. SŰRGÖNYCIM: HÍRLAP. PRAHA Sokféle májusi ünnep ■ (sp) Prága, május 3. Előttünk fekszenek a május elsejének megünnepléséről szóló jelentések. Különböző országokból (különböző jelentés érkezett. Egymásután 6zemügyre vesszük őket és az első pillanatban a megkönnyebbülés sóhaja száll el az ajkunkról, mert — hál* Istennek — semmi sem történt, s az idei munkaünnep általában sze'lidebb és szolidabb volt, at előző évek ünnepeinél, amikor itt-ott veszedelmes jelenetek játszódtak le. Berlinben barikádokon harcoltak, Madridban bombák robbantak, Pártéban megakadt az uccai forgalom s másutt kardlapoztak a rendőrök. 1933. má.jus elsején semmi sem történt. A megnyugvás jele ez, vagy a letörtségé, az apátiáé? Nehéz e mindnyájunkban ott remegő kérdésre felelni. De ha nem is felelhetünk rá, az előttünk fekvő jelentésekből mégis elénk bontakozik a mai Európa képe, mint ahogy régi igazság, hogy a május elsejék a kormányok tüzpróbái vagy az áll ápoltok fokmérői: ami május elsején történik, az kicsiben az ország helyzetének összesüritett és egyszerre kirobbanó képe, a nyugalomé vagy a ziláltságé, a megelégedésé, vagy az elégedetlenségé, a rendőrállamé, vagy a duzzadó erők ma- miifesztációjáé. Két nagyhatalom, két ellentétes rendszer május elsejéjét egy kalap alá kell vennünk, annyira hasonlítottak egymáshoz. Mindkét helyen államünnep volt május elseje, mert az állam azonosította magát a kollektív munkával, mindkét helyen egyenesen fantasztikus pompával ülték meg a napot, de, nem igyekeztek leplezni az ünnep harcias és elsodró jellegét. Ha szinvakok volnánk és képtelenek megkülönböztetni a kampóé keresztet a keresztezett sarlótól és kalapácstól, a trikolórt a vörös zászlótól, a barna inget a vörös ingtől, az egyik egyenruhát a másik egyenruhától, az egyik fegyelmet a másik fegyelemtől, az egyik szónokot a másik szónoktól (mert mozdulataik már ugyanazok), akkor a tempelhofi mezőn összegyűlt milliókat nehezen különböztethetnénk meg a moszkvai Vörös-téren fölvonuló százezrektől. A francia közmondás szerint a végletek találkoznak, s e tétel soha nem volt nagyobb igazság, mint a két legellentétesebb világnézet május elseji ünnepének külső összehasonlításánál. De nem csoda, hogy igy van. A két világ; nézet különbözik, ámde gyökere egy; a népek1 kollektív erejét akarja összefoglalni, letörni az individuális viszálykodást, a hangulatokat, a különbségeket, egyesíteni a népet valami jegyében. A „valami14 természetesen merőben különbözik, de a módszer és az eszköz egyforma, ezt de Lument á r isan igazolja a két május elseje, a két pán dán, a két, egymást szinte geometriailag kiegészítő csoportosulás, amely emlékeztet a régi lakásberendezések ellentéteken alapuló és egymáshoz mégis hasonlító pándán-diszelhez, az ..Erény14 és a ..Bűn44 csoporthoz, vagy a „Nappal44 és az „Éjjel14 szimbolikus pándán- szobrához-. A hatalom és a pompa grandiózus ünnepét a világ legkoüektivhbb természetű népei rendezték meg, az egyik — a német —, amely természeténél fogva kollektív és csoportnép, s az volt Vilmos császár fegyelmezett korában is, hogy a háborút követő uj, individuális életforma és viszálykodás után most ismét visszatérjen a régi. sajátstilü különös kollektivizmusához; s a másik — az orosz —, amely minden erejével arra törekszik, hogy a muzsik primitív kollektivizmusát termelőbb kollektivizmussá szublimálja. Mindkét világnézet Soréi tanaiból indult ki s igy nem csoda, ha május elseje megünneplésének külső képében találkozik. De Európában más május elsejék is vannak. Teszem föl a bécsi. Ennek az ünnepnek külső képe hasonlított a háború után megszokott májusi ünnepekhez, s ebből a szempontból szinte anakronizmusnak látszott: reméljük, hogy fajtájának tényleg egyik legutolsó sarja volt. Becsben csend és rend honolt, de a rendet nem a nép természetes békéje garantálta, nem is az a mindent elsodró, friss lelkesedés, amely az ünnep napján megfeledkezett bajról, bánatról, hanem az uccákon megjelenő ezer és ezer Francia felfogás szerint május elseje fordulatot jelent a német nemzeti szocializmus politikájában A munkásság tfimegesen Hít’ertiez csatlakozik, a burzsoázia elhagyja a kampós* keresztet? — Nyugtalanság a kapitalisták k8,Btt - Hitler „szocialista hajlamai" Páris, május 3. A félhivatalos petit Párisién a németországi május elsejével foglalkozva megállapítja, hogy a szakszervezeti házak megszállása után megkezdődött a német nemzeti forradalom második korszaka. A marxista szakszervezetek el eni akció nyugodtan és incidens nélkül folyik le. A szakszervezeti vezérek azt hitték, hogy sikerül modus vi- vendit kötniük Hitlerékkel és most meglepetten látták, hogy a hatalom kicsúszik kezükből. A munkásság nem tanúsított ellenállást Hitler megszálló akciójával szemben, mert a proletárság elfordult a szocialista szakszervezeti vezérektől, akik az elmúlt tiz év alatt nem a munkásság érdekei szerint dolgozták. A pro! cárság utolsó reménye az uj kormányzat. A német munkásosztály eddig szociáldemokrata és kommunista volt, de annyiszor csalódott, hogy sorsát most úgy reméli megoldani, hogy tömegesen csatlakozik a kampós- kereszthez azzal a szándékkal, hogy csatlakozásával radikalizálja a nemzeti szocialista mozgalmat és megadásra kényszerítik a munkaadókat. Ha céljuk sikerül, többet nyertek, mint amennyit haldokló demokráciától kaphattak volna — írja a francia lap. A Journal hírei Paris, május 3. A Le Journal berlini tudósitója az elmúlt napok németországi eseményeihez megjegyzi, hogy Hitler legújabban, igy többek között május elsejei beszédében, számos szocialista izü kijelentést tett, ami idegességet keltett a burzsoázia egész rétegeiben. A nép zöme viszont éppen Hitler szocialista hajlama miatt áll a kaneel’ár mögött A junkerek és az ipari mágnások helyteleni- nitik Hitler nyilatkozatait s félnek attól, hogy a nemzeti szocialista kormány nacionalizálja a bányákat és végrehajtja a tervezett kelet- poroSzországi kolonizációt. Hitler május elseji beszéde a bankköröket is nyugtalanítja, A Journal úgy véli, hogy az eredmény, amit Hitler a munkásoknál elér, lerontja a burzsoázia körében elért eredményeit s minél több munkás csatlakozik a mozgalomhoz, annál több kapitalista vonul ki belőle. Tovább folyik a zsfdá professzorok szabadságolása Berlin, május 3. Rust porosz kultuszminiszter folytatja a nemet egyetemek zsidó vallásu tanárainak szabadságolását. Ismét számos világhírű tudóst mozdítottak el állásából, igy többek között Friedrích Franz Frieömannt, a híres berlini tüdőspecialistát, Hans Friedenthalt, a híres fizio'lóguet, továbbá Ferdinand Blumen- thalt, akit a világ leghíresebb rákkutatójaként emlegetnek. E három világhirességen kívül husz-harminc zsidó tanárt szabadságoltak, köztük három prágai születésű egyetemi profesz- ezort is. Páris a németországi menekültekért Páris, május 3. Einstein és Langevine vezetése alatt Franciaországban megalakult a németországi zsidó menekültek fölsegélyezését célzó bizottság. A bizottság a College, de Francé védnöksége alatt áll. Tegnap este Pátiéban Washington, május 3. Az amerikai inflációs törvények megszavazását a Reprezentációs Házban heves jelenetek előzték meg. A köztársasági kisebbség csaknem obstrukció- va] szállt Szembe a törvényjavaslatokkal és állandóan diktatúrával és hiilerizmussal vádolta a kormányt. Az ellenakció már a napirend megállapításánál megkezdődött és folytatódott valamennyi részleges szavazásnál. Nemsokára a karzatközönség is beleszólt a röpcédulákat osztogattak, amelyben a bizottság arra kéri a közönséget, hogy tegye lehetővé a német emigránsok gazdasági és erkölcsi f ólsegélye zését. — Strassburgban a franciaországi rabbinusok kongresszusa köszönetét szavazott a francia kormánynak és a francia hivar taloknak azért a támogatásért, amelyben a Németországból Franciaországba menekült zsidókat részesítették. Amsterdamban a német excsászár mostohafiát is elverték Hága, május 3. A május el6eji amszterdami németellenes tüntetésekkor elverték Vilmos ex- császár mostohafiát is. A herceg Doornbói Amszterdamba utazott, de Weesperpoort állomáson a tömeg megtámadta, úgyhogy a rendőrök kénytelenek voltak az őrszobában biztonságba helyezni. A herceg sebesülései jelentéktelenek. Az amszterdami német főkonzul ösz- szeköttetésbe lépett a rendőrelnökkel, hogy tisztázza a tüntetések okait és a német állampolgárok védelmét kérje. vitába s egy fiatal asszony a következőket kiáltotta a terembe: — Ha ilyen tempóban dolgoztok tovább, egy millió év múlva sem oldjátok meg a krízist. A rend és a nyugalom csak az elnök energikus közbelépésére állt helyre és soká tartott, amíg a demokrata többség végre megszavazhatta Roosevelt teljhatalmát s ezzel a dollár inflációját. Az amerikai reprezentációs házban heves jelenetek előzték meg az inflációs törvények megszavazását acélsisak, drótsövények mögött ravaszkodó sok gépfegyvmrcső és mindenre fölkészült számtalan rendőri kordon, amellyel szemben a legfékevesztettebb akarat is eleve tehetetlen. Veszedelem vibrál a levegőben, ahol ezer és ezer katona vigyáz a májusi ünnepre. Ahol a város egyik végén az egyik párt gyülésezik és uszít, a másik végén a másik, s ahol mesterséges gátra van szükség, hogy az ellenfelek hajba ne kapjanak. Nem a háboruelőtti május elseje ez, ahol a szocialista mozgalom szemben- állott az államhatalommal, hanem a polgárháborús május elseje, ahol az egyik véglet szemben áll a másik véglettel s az államhatalom kénytelen mindkettőre ügyelni, mindkettőt csillapítani. Nem kívánjuk Becsnek, hogy a tegnapihoz hasonló május elsejék megismétlődjenek a kedves osztrák fővárosban, s hőn óhajtjuk, hogy az esztendő fordultával ugyanolyan vidám és rendes, szabad és nyugodt május elsejét üljön Bées, mint amilyet sok európai főváros már ezidén ünnepelt, Mert van egy harmadik fajtájú májusi ünnep is. Az előttünk fekvő külföldi jelentésekből kitűnik, hogy ilyen volt tegnap Párisban, Londonban és Budapesten. Szerény ünnep, nem annyira fényes, mint a moszkvai vagy a berlini, de nem oly bizonytalan, mint a bécsi: van benne valami a régi majálisok vidámságából, a munka ártatlan éltetéséinek zajából, ünneplő emberek első, lelkes kivonulásából az első tavaszi zöldbe. Nem profanizálni akarunk, sőt dicsőíteni ennek a napnak békés és vidám természetét, ha azt állítjuk, hogy a harmadik fajtájú május elsejét inkább a sörszag, a zsenge tavaszi aromába vegyült liptói túró és szalámi illata jellemzi, mint a különböző kokárdák, zászlók és transzparensek. Ez az ünnep tényleg a munka szabadságának ünnepe, olyasvalami, mint a franciák julius 14.-e, amikor a nép az uccán táncol és vidám kedvvel öleli, csókolja egymást. A munkások egy napig úgy ünnepük a munkát, hogy vidámak, boldogak és szabadok. Azt teszik, ami jól esik, nem kerítenek túl nagy feneket ünneplésüknek, s ott, ahol sürgős munkára van szükség, a gyors eredmény kedvéért gyakran félbe sem szakítják a munkát. Szerencsésebb világ, ahol a munka ünnepe ilyen külsőségek között jelentkezhet. Valószinü- leg ott sincs rendben minden, ahol május elsején majális izü hangulat uralkodik, de egy bizonyos: az emberek' egymás iránti szeretete, a béke vágya nagyobb, mint az esetleges ellentétek, s a propagandától fölajzott lelkek nem hajlandók többé hisztérikusan gyűlölni, mert látják, hogy a gyűlöletből semmijük sincs. Május elsejének ez a lelki harmóniája az első lépés a kibontakozás felé még akkor is, ha egyébként számtalan probléma vár sürgős megoldásra. Jót kívánunk a világnak, ha azt óhajtjuk, hogy a jövőben erőfitogtatásos vagy rendőrkordonos május elsejék helyett minél általánosabbá váljék Európában a szabad, a sörszagu és virágillatos, majális-szerű májusi ünnepek szokása, mert csaik az ilyen lehet az igazi béke és az igazi megnyugvás őszinte jele.
