Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-26 / 96. (3206.) szám

2

Jtmk felfordulás, vagy diktatúra következzék be? Vagy pedi^ hadat fognak üzenni nekünk? És ez legyein Európa békéje ég jobb jövője érdekében való munka?

4 Amikor ragaszkodunk határainkhoz, ez azért történik, mert a mai körülmények között igazságosaknak, helyeseknek, életérdekeinknek megfelelőeknek tartjuk, A legcsekélyebb változtatás ma nem szüntetné meg a békétlenséget és viszályokat, csupán a másik oldalra dfezlokálná és a harc tovább tartana. A négyek paktumának kísérlete tehát taktikai és pszichológiai szempontból elhibázott.

5. Ezen megfontolásokból a végső következtetés világos:

A határok megváltoztatása csupán az érdekelt államok közvetlen megegyezése utján volna lehetséges, esetleg a népszövetségi paktum 19. szak. kereteiben. Semmi más kül. ső nyomásra sem lehet a határok bármilyen megváltoztatását elővenni. Államunk minden külső nyomást elvileg kategórikusan visszautasít és semmilyen nyomásnak nem veti alá magát. Ebben a parlament az abszolút ur és semmiféle kormány, vagy miniszter nem tud itt valamit kezdeményezni a parlament nélkül

a 19. szakasz

Ezen ellenvetésekkel szemben céloznak arra, hogy ilyen körülmények között nincs kitérés a háború elől, mivel a népszövetségi megegyezés 19. szakasza nem adja meg a kielégítő lehető: séget a határok revíziójára. Erre az a feleletem, hogy ez nincs igy. A népszövetségi egyezmény szerzői a szerződések revíziójának a kér. dósét és a határokra vonatkozó revíziójának kérdését Í6 sokkal észszerűbben gondolták át, mint a revizionizmus mostani előharcoeai. Ezért a 19. cikkely föltételéül az érdekelt állam hozzájárulását tették. Ezt a föltételt valami uj procedúrának bevezetésével, akár többségi szavazással, akár az érdekeltek nélkül végrehajtott szavazás utján megváltoztatni, egyszerűen nem fog sikerülni, mert ebben az esetben az érdekelt államok inkább elhagyják a népszövetséget, semhogy másokat engedjenek a.z ilyen kérdésekben dönteni.

A kisebb korrektúrák lehetősége

Beszédének ebben a részében Benes miniszter behatóan foglalkozott a 'kisebbségvédő ha. fárojímányoknak kiterjesztéséről mindazon államokra., amelyekben kisebbségek élnek. Azután visszatért a határkérdés kisebb korrektúrájának lehetőségére. Erre vonatkozólag három föltételt szögez le:

1. Nem szabad külső nyomásnak lennie,

2- Csupán a nyugalom atmoszférájában, az érdekelt népek éveken át tartő nyugodt

együttmunkál kodása után kerülhet a kérdés szóba,

3, Csupán egyenértékű kompenzációk árán lehetséges.

A Magyarországgal való viszonyra megjegyzi, hogy remény van arra, miszerint Csehszlovákia Magyarországgal is gazdasági tárgyalásokba léphet-, a maga részéről ezeknek a tárgyalásoknak teljes sikert kíván, hogy ilyen módon a két állam politikai közeledését végire lehessen hajtani.

Bejelentette eziután a miniszter, hogy a kisan tant állandó tanácsának első rendes évi gyűlése pünkösdkor lesz Prágában.

A leszerelési probléma

A leszerelés terén a konferencia munkáját illetőleg különös illúziókat nem táplál- Ha a néaetedtéréseket nem lehetne kiegyenlíteni, nem marad más remény, mint hogy több nagyhatalom minimális lesaerelósn programban állapodjon meg.

„Nagy időket élünk"

Beszédének végén Benes hangsúlyozta, a csehszlovák külpolitika békülékeny szellemét s kijelentette!, hogy a kifejtett kérdésekben elkövetkező küzdelmek elé abszolút nyugalommal és biztonsággal tekint, fiadén eshetőségre elkészültünk s tudjuk, hogy igazságos harcot folytatunk — mondotta- — Ismerjük partnereink céljait, erőit és lehetőségeit. Pozícióinkból egyetlen irányban sem vonulunk vissza. Tudjuk, hogy a kormány az állam minden nemzetisége politikai tényezőinek döntő többségét háta mögött bírja s nemcsak a kormánypártokra számíthat, hanem azon ellenzéki pártokra is, amelyek egyszer már viselték a kormányfelelősséget, tehát a szlovák néppártra, az iparospártra, a német keresztényszocialistákra és a német munka- és gazdasági közösségre is

A miniszter figyelmeztet annak a hitnek illuzórius voltára, hogy valamilyen extrém mozgalom, legyen az fasizmus, hitlerizmus, vagy kommunizmus magához ragadhatná Európában a vezetést. Azok a naiv emberek, akik ezt hiszik, éppen úgy. csalódni fognak, mint akik úgy hitték, hogy Európa a bolsevista forradalom martaléka lesz. Nagy időket élünk — fejezte be beszédét — amely nélkülözéseket és nehéz munkát követel meg, hisszük azonban, hogy a mai generáció a nagy feladatokat betölteni tudja ée munkáijá- val minden akadályon győzedelmeskedikAz expozé után

Benes külügyminiszter parlamenti expozéja közel három óráig tartott. Beszédét a magyarság pártjainak, valamint a német nemzeti pártnak törvényhozói több közbeszólással szakították meg. Az expozé fölötti képviselőházi vita holnap, szerdán, déliben egy órakor kezdődik ég pénteken délben ér véget

A klubelnökök tanácskozásán elfogadták dr.

Sziillő Géza javaslatát, mely szerint a vitában a beszédidő klubbonként minimálisan

hatvan perc lesz.

Benes külügyminiszter a szenátusban este hat órakor kezdett expozéjának elmondásához. A szenátus vitája az expozé fölött pénteken délután kezdődik és szombaton délben ér véget.

MEGHÍVÓ

A magyar nomzotí párt 1933 május hó 14-én délelőtt 10 órai kee&dettől Léván A városi szálló nagytermében

országos nagygyűlést

tart, melyre a párt összes tagjait meghívja.

Tárgysorozat:

1- Elnöki megnyitó. Törköly József dr. országos pártelnök, nermzetgy. képviselő.

2. Szent-Ivány József pártvezér beszámolója.

3- Mezőgazdaság. Szila&sy Béla dr. országos pártelnök, szenátor.

4 Kisipar, Koczor Gyula kerületi elnök.

5- Munkásság- Holota János dr. nemzetgyűlési képviselő.

6. A párt ifjúsági mozgalmai. Jaross Andor, kerületi elnök, tart.-gyül- képviselő★ :

Felhívjuk a párt tagjait, hogy tagsági igazolványukat magukkal hozzák.

Kelt 1933 április hó,

7. Egyházpolitika. Giller János őr, tarló- mánygyülési képviselő- 8 Kulturális kérdések. Sörös Béla református teológiai igazgató,

9, Tartománygyülés. Salkovszky Jenő dr- elnök, tartó mánygyülési képviselő.

10- Szlovenszkó autonómiája. Vukovich István dr11. Szövetkezet, önsegély. Fodor Jenő gazdaszakosztályi igazgató.

12. Tisztujitás- Országos pártvezetőség választása Nagy Sándor áraz. pártigazgató.

r ★

Elszállásolásról a párt lévai titkársága gondoskodik értesítés esetén.

Az országos elnökség.

Az ellenzéki pártok nagy győzelme a spanyol községi választásokon

Megerősödtek a monarrtiisták

Madrid, április 25. A spanyol köztársaság első községi választásait vasárnap tartották meg. Az eredmény kormánykörökben nagy megdöbbenést keltett, mert az ország többsége a kormány ellen nyilatkozott. A kormánypártok ösz- szesen 4.000 mandátumot kaptak a községekben, mig a többi köztársasági párt, amely mind kormányellenes, 3.500 madátumot. A köztársaságellenes monarchisták és katolikusok 5.000 mandátumot kaptak, a kommunisták 28-at A választásokat általában a katolikus pártok óriási előretörése jellemezte. A kormány vereségét azzal Indokolja, hogy a községi választások nem voltak általánosak és a nagy városok nem újították meg községi képviselőtestületüket Ha a nagy városok lakossága szavazott volna, akkor az eredmény bizonyára más lett volna, állítják a kormányhoz közelálló körök.

Madrid, április 25. Kedden délben kihirdették a spanyol községi választások végeredményét A kormánypártok minden vonalon vesztettek. A kormánypártok összesen 5.048 mandátumot kaptak a községekben, mig az ellenzéki pártok 9.717 mandátumot, a párton kivüüek 1.159

mandátumot. A kommunisták 26, a szindikalls- ták 58 mandátumot kaptak.

Sztrájk Barcelonában

Barcelóna, április 25. A barcelónai közlekedési vállalatok ma sztrájkba léptek. A taxisofőrök eredetileg meg akarták kezdeni a munkát, de a sztrájkolok meggátolták őket az uccai közlekedésben. Erre a taxivállalatok is a sztrájko lókhoz csatlakoztak. Az épitőmunkások egyelőre nem csatlakoztak az általános sztrájkhoz, de nem lehetetlen, hogy szerdán ők sem állnak munkába.

— 8»lovcn«*k8 egymillió korona mnnkak8Ie*8nt jegytett. Poeöooiyi 8*»r<kewEtŐNégüiDk tele<f«iéljar Szlovenszkó országos választmánya ma délelóU ülést tartott, melynek egyedüli tárgya a munka- kölcsön jegyzésének ügye volt. A választmány elhatározta, hogy egymillió koronát jegyez az országos akció keretéiben, azonban kérvényt intéz e kormányhoz, hogy a befolyt összegből 213 milhó koronát folyósítson Szloveuszkónak beruházási célokra. — Az országos választmány ülését délután foytatták.

y

mám l wmmmmBmm

Ida: Suvcmyi MUdás

(13) I

... így ért véget Klárika abbaziai kúrája. Egy óra múlva már a hajón ültek ée délután három ' órakor már a gyorsvonat fülkéjében beszélgettek arról, hogy többé egy napra sem hagyják el egymást— Látod, a véletlen, amely annyi boldogságot adott nekem, most majdnem mindent visszavett egy durva szeszélyével, — szaladt ki a száján a fűikében.

Gábor mosolygott.

— És mégsem*véletlen...

Klárika arca hirtelen elkomorodott.

— Nemcsak a Szinayné leveléről van szó. A véletlen nagy, hatalmas, gonosz, őrült szerepe már korábban megkezdődött.

Gábor meglepődve nézett az asszony könnyes szemébe— Mi az. te fiirsz?

— Nem sirok ... de valamit el kell mondanom.

— Nos?

— De félek,

— Mitől?

— Hogy megharagszol rám!

Gá/bor homloka mély ráncokba borult.

— Vétkeztél ellenem?

Klárika a fejét rázta és megragadta Gábor kezét.

— Szeretsz? kérdezte csengve.

— Most nem arról van szó. Beszélj.

Klárika egészen odabujt az ura mellére és elkezdett beszélni:

— Tudod-e, hogy itt Abbáziában kivel találkoztam?

— Tudom — felelt komoran a férfi.

Klárika nem csodálkozott azon, hogy Gábor kitalálta. Sőt örült neki. Valamivel vidámabban folytatta:

— És nem gondolsz rólam rosszat?

— Nem.

— Miért nem? — kérdezte gyerekes kacérsággal.

— Mert ha gondolnék, akkor már kidobtalak volna a kocsi ablakából.

Klárika boldogan nevetett.

— De most hallgasd végig. Az ember életét mégis a fátum kormányozza.

— Nem.

— De igen. Hát igy volt. A Stefánia-ezálló halijában, ahol megérkeztünk, éppen egy magas, karcsú, sportruhás gentleman osztotta a borravalókat s Így a személyzet alig hederltett Tánk. ö volt. Igen. A báró. Éppen Fiúméba készült, hogy Bécsire utazzék. Észrevett, köszönt s elmondta, hogy két napja lopja Itt a napot, halálra unta magát s mest dühösen összecsomagolt, hogy itthagyja ezt a szörnyű homokslkságot.

— Ée neked nem jutott eszedbe, hogy én megtiltottam? — kérdezte a férfi.

Klárika megszeppent— De igen. Csakhogy ez nem rajtam múlt. Nem ifi volt módomban ezt a találkozást elhárítani. Megvallom, hoígy a szivem összc&zorult, Milyen szerencse, hogy ez a fickó éppen indulóban van! Mi történt, votna, hogyha ez itt lakik a kénytelen vagyok megírni neked, hogy ki van a társaságomban? Vagy talán eltitkoltam volna? Olyan ijedtség fogott el erre a gondolatra, hogy a lélekzetom elállt.

— De azért szóba álltái vele.

— A báró köszönt, mi felmentünk a lakosztályunkba.

— És mikor láttad újra?

— Este vacsoránál vakitó eleganciával, nevetve, rózsásan, fiatalos hetykeséggel megjelent az asztalunknál. ö. Igen. A báró. Engem kellemetlenül lepett meg a dolog. Nem is tudtam eltitkolni, hogy a jelenléte idegessé tesz. Megkérdeztem tőle: Ml az, hát maga nem utazott el? — Nem vagyok őrült, —• kacagott léhán és mégis gyermekes kedvességgel. — Most már ez a. földkerekség leggyönyörűbb pontja.

— És maga? — kérdezte a férj most már rideg magázáseal.

— Éreztem, hogy tennem kellene valamit. Talán meg kellett volna kérnem, hogy éppen énrám való tekintettel utazzék tovább. Tanácsot kértem Lujza nénitől, ö alapítványi hölgy, komoly ée erkölcsös és szigorú Itéletü. A tan be tiltakozott az ellen, hogy elküldjem a bárót.

— Ezzel — mondta — csak magadat alázod meg, mert beismered, hogy hitvesi hűséged a báró mellett nincs biztonságban, másrészt pedig Gábort is nevetségessé tennéd a féltékenységével. — Tehát mit tegyek? — kérdeztem a nénit. — Semmit.

— Megírjam Gábornak? *— Felesleges aggodalmakat okoznál neki. — De ha a báró tolakodó lesz?

— Majd elvesszük a kedvét ökelmónok.

Gábor arca fokonként halványabb lett..

— El tudták venni? — kérdezte gépiesen.

— Nem tudtuk elvenni. Olyan zárkózottak és ridegek voltunk, miut amilyen csak egy alapítványi dáma tud leuni. Hiába. A báró szeretetreméltó ée szemtelen volt és folyton körülöttünk csapta, a szelet.

*- Ée egyéb semmi?

Klárika vakmerőén nézett Gábor szemébe.

— Két nap múlva már levelet kaptam tőle, amelyben leánykori nevemen szólított és arra kért, hogy függetlenítsem valahogy magam a vén Sfcifts_ dámától. (Így irta és én ezért nem mertem szólni ‘ a levélről). Másnap éreztettem vele, hogy neheztelek rá. Egy pillanatra négyszemközt, maradtunk. Majdnem sírva fakadt és úgy kért bocsánatot. Egyébként kilátásba helyezte, hogy főbelövi magát. — Azt ne tegye, — mondtam én, — de utazzék el innen. Megígérte. De nem ment. Ellenben többé soha nem csatlakozott hozzánk, csak a tá- I volból kísért szüntelen epedő tekintettel.

— Ée énrám nem gondoltál? — kérdezte Gábor kissé megenyhülve.

— Tőled mindennap kaptam levelet. Rövid, komor, majdnem rideg levelek voltak, távirati stílusban tartott jelentések apa, anya és saját egészségedről, és arról hogy egy nagyobb bérlet megszerzésén fáradozol, amely óriási jövedelemmel kecsegtet. Az egyik leveledben azt Írtad, hogy ■húszéves bérlet után reményed van arra, hogy a nyolcezer holdas uradalmat készpénzen megvásároljad. Te akkor már ötven éves leszel, de én csak negyvennégy, te csak az én kedvemért verejtékezel és a gyermekeinkért, ha az Isten teljesítené a leghöbb vágyadat. Ilyen hangja volt a levelidnek, csak a befejezés árulta el a szerelme* . férfit: Nem tudok nélküled élni, Gyönyörűm I

Gábor elpirult, Klárika észrevette ezt. és megcsókolta Gábort. Aztán folytatta:

— Nagyon boldoggá tettek ezek a levelek, de a hatodik levél olyan volt, hogy megállt, tőle a szívem dobogása.

Gábor ijedten közbeszólt.

— Erről ne beszéljünk.

— Pedig beszélnünk kell — nevetett Klárika. — Lujzának nem mertem szólni. Szégyeltem magam. Azt hittem, hogy az egész világ nevetni fog rajtam, a meggyalázott, nyomorult, asszonyon. Vé- gigvágtam magam az ágyamon és keservesen sírtam. Nem. Zokogtam és sikoltoztam, átkoztam magamat. és téged. Még a. szegény szüléimét Is megátkoztam, hogy miért erőltettek hozzád és miért nem engedték meg. hogy a báró felesége legyek.

— A báró! — szólalt meg Gábor.

— Igen. A báró. Elvakult dühömben felhördültem erre a gondolatra. A báró! A báró szeret óé boldog lenne, ha el tudna választani tőled és el tudna venni feleségül. Oh Istenem, milyen hatalmas bosszú, milyen édes elégtétel volna, és m lyen rettentő büntetés neked.-- Elment az eszed? — riadt, fel Gábor és karjával ellökte unagától Klárikát.

— Vége következik —