Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-11 / 85. (3195.) szám
Igen tisztelt Előfizetőinknek! tisztelt*Előfizetőinket, akik az előfizetési diiial hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték fee, sziveikedlenek a számlázott ősszeget postafordultával salát érdekükben kiadó- hivatalunkhoz futtatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk. KOMMENTÁROK ár ★ ★ HANUSSEN A Cagliostrók és a Casanovák tóráiból való, tiszta barokk jelenség, az aranykeresés, az al* himizmus. az asztrológia és a ponipaszeret.eh idejéből, szinte c-lkésett ivadéka a fauezti bűvészkedéseknek, aki mindenesetre ki tudta használni az emberek lelkében lappangó, bűvészetektől, borzalmaktól és szellemektől üdvöt- váró faliszt i vágyakozásokat. Sikerének első és legfontosabb tényezője: a rezsi, — mint annyi másnak a mai világban. Eanussen a rendezés, a menezselés, a lanszirozás képességének matadorja. Sikere némileg azt igazolja, hogy ma gyakran a rezei elég, s az, amit menezselünk, mellékes. Ha — tegyük föl — egy nagyszerű propagátor elhatározná, hogy a náthát fogja iansrirozni, vagy a főzőkanalat a gomblyukban, vagy azt, hogy az emberek minden reggel ördögöt lássanak és félóráig társalogjanak vele, biztosra veszem, hogy a szalonok arszlánjai holnap kétségbeesetten keresnék az alkalmat a divatos nátha megszerzésére, Madene Dütricűi főzőkanalat dugna szakója gomblyukába, Mon- tague Normann pedig, akiről mondják, hogy fölöttébb józan ember, reggel hétkor nem mulasztaná. el az alkalmat, hogy kénkövee füst- felhőkbe burkolózva és lázas borzongással a szivében busz percig a világ-rejtélyekről társalogjon Luciferrel. A modern tehnika vívmányaival kivitelezett megrendezésben Hanu&sen vezetett. Legutóbb, amikor Hitler ural ómra. jutása után végre jól ment neki, uj lakást rendezett be Berlinben, Hyesvalamit a német főváros nem látott még, Grófok, hercegek, színészek, ragyogó dámák, politikusok, hites föl találók, bankárok és nagyiparosok hemzsegtek a misztikus fénnyel megvilágított pompás szalonban; Hamisé en trónszerü emelvényen ült brokátruhában és lábainál apró zsámolyokon a profán világ előkelőségei Ez volt a távolbalátó apotheózi&a. Utána tényleg csak lefelé mehetett már. Cag- b'ostro sem jutott tovább, A rezsi tehát kitűnő veit, s m a kis semmi, aminek lansziro zását Hanuesen elhatározta, alig számított. De mégis: mi volt ez a kis semmi? Némi hipnotizáló tehetség. Hannussen a. hipnotizőrök tehetségesebb fajtájába tartozott: nem a bárgyú hipnotizőrök közé, akik megelégszenek tehnikai készségük fitogtatásával, hanem aki gyakoritja és tetézi az isteni adományt. Más hipnotizőr bebeszéli a médiumnak, hogy egye meg a sótartót, vagy szavalja el angolul a Szózatot, vagy libegjen a levegőben, — minek ez, micsoda, szamárság? Az együgyű hipnotizőr üntelten mosolyog a produkció végén, a közönség tapsol és eknélázva gondol a- titkos emberi erők csodáira. Hannussen bebi- zonyitotta, hogy az egyszerű és profitot akaró emberi elmo többre képes, mint a legtltokzato- s-abb emberi erő. Kétkrajcáros produkciók? Ne- veteégús! Hanussen hipnotizáló tehetségét arra használta föl, hogy a médiumoknak — nagyon sok van az emberek között —- bebeszélje, hogy amit ő, Hanussen mond. igaz. Mi sem egyszerűbb ennél egy hipnotizőrnek. A teremben egy gyászoló néni ül, Hannssen hozz áment és azt (mondta: a hölgy az apját gyászolja, akit elütött a ha jó kötél. A néni tiltakozik s meg akarja mondani, hogy nem igaz, a fiát gyászolja, ■aki a minap meghalt kanyaróban, — de Ha- imiesen ránéz bűvös szemével, a néni lehanyat- lik és megadással rebegi: igaz, az apját gyászolja, akit elütött a hajókötél. A közönségen a csodálkozás halk moraja fut át, — s így lett, az egyszerű hipnotizőr jövőbelátó, jós és irmodén tíudó. Ismétlem: a módszert tetézni ée gya- koritani lehet: a fönti egyszerű eset mintájára egész tömegekre szuggesztiv 'hatást, gyako-rol- ni, hogy igaznak tartsa azt, amit Hanueeen mond, egy alkalmas médiummal hipnotikus álomban titkokat kifecsegtetni s azokat jól kamatoztatni, megtanulni a grafológiát, kiromantikát és összekapcsolni az előbbi képességekkel, a végén mindezt ügyes rezsivel fÖlMMni — és kész a világhír. A miiidenttudónál nem az a lényeg, hogy tény,lég igaz legyen az a minden, amit tud, hanem, hogy a közönség cThigyje. Erre egyébként; van egy pompás esetem, amit a barátaim meséltek. Egy híres minden ttod ót a Kreuger-ön- gyiíkoeság misztériomainak idején a közönség megkérdezett, hogy mit tud Kreugerrőr?- Nem halt meg, — válaszolt a bűvös ember. — >1: van vele? kérdezték. l-i*ow — folytatta földöntúli szemmel és, i lyujiott karra,I a cMllagfczemfl idegen —, egy ? nagy autóit száguld . -, messze,,. messze ... Dé Iáim erikában. — Hol? — kérdezték izgatottam. — Hol... hol... igen ... Brazíliáiban. Melyik városban? — Buenos-Airesben. A mindenttudó mindent tudott, csak a földrajzot nem, — de ki bánja,, — a közönség sem tudta a földrajzot és igv ismét csak végigfutott a közönségen a csodálkozás ilyenkor obiigát halk moraja. * Szegény Hanueeen ilyenfajta „Buenos-Aire- sear4 bukott, el. Mindent tudott, csak éppen a saját sorsát, kötötte ügyetlenül nem neki való áramlatokhoz, s olyasféle ellentmondásokba keveredett be, amelyeket minden józan és verzált ember (aki tudja a földrajzi) könnyen kikerülhetett volna. Nem csodálkozom, hogy egy nagy politikai mozgalom udvari jövőbelátója lett. Elvégre valamennyi politikai mozgalom több-kevesebb sikerrel ugyanazt akarja, amit Hanueeen: azt, hogy a közönség elhigvje, amit mond, jósol és megállapít. Hanuesen előbb a bebeszélések, a rábeszélések, a hazugságok, a különböző álláspontok összeütközésének és kipattanásának tipikus helyén: a bíróság előtt fitogtatta tehetségét (hol van nagyobb szükség egy jövőbelátóra, mint a bonyolult pörökben, ahol senki se mtudja, mi az igazság?); majd áttért a politikára. Itt a-zután istenigazában megbecsülték rábeszélő és hitet keltő tehetségét. Amíg eljött a szerencsétlen „Buenos- Aires“ és Eanussen ugyanoly titokzatosan és tragikusan elbukott, mint a többi nagy bűvész, mint Caglioetro és társai. Hannssen Buenos-Airese az volt, hogy zsidó volt. Nem tudta a. földrajzot, nem tudta, hogy Buenos-Aires nincs Brazíliában és nem akarta tudni, hogy a zsidó helye nem lehet a legnagyobb antiszemita mozgalom hangosszáju élő- harcosai között. Szvatkó Pál, ÍRÁS a SEMMIRŐL Irta: NEüBÁüEfi PÁL Néhány évvel ezelőtt valahogyan izzó volt a légkör, izzó, amilyen okkal és oknélkül idjőtrői-időre lenni szokott és az ember meglepetten veszi észre, hogy mindegy, akár az igazságot próbálja megmondani, akár tudatosan hazudik: senki sem hisz másnak, de önmagának sem és éppen ezért minduntalan a másik véleményét akarja hallani: hátha történetesen elszólja magát és a gyanakvó igy mégás megtudja „aa igazságot". Ez a légkör a fömegpszichológia ismerőinek természetes jelenség —, valami megbontotta az automatizált élet olajozottan gondolatmenfes rendjét és megkezdődött a „gondolkodás". Ez a gondolkodás felerészben gyanakvásból és (felerészben félreértésből tevődik össze és a maga esztéteuiségéiben Fallstaff szócsövére emlékeztet: fő a szenzáció! Egy ilyen alkalommá 1 egy barátom kmisztikus humorral azt kérdezte tőlem, hogy miről írjon, amikor nem lőhet se előre, se hátra, se jobbra, se balra inni és a legelőtántcsonfiorryosablb téma is „veszélyes"■ Tudom, hogy minős komolyabb idő annál, amikor mindenki gondolkodik és szenvedélytől hajtottán a színezett gondolatokat Ítéletekkel azonosítja, és mert a gondolatok csatájáról volt szó, azt válaszoltam a rezignáció hangján: „Már csak egyet tudok témának: írj az űrről." Barátom írt az űrről —, nem üres fecsegést, nem is IcozanogÓD iát, amelyben szálló ködökből nem alakult volna ki egy gondolat épkézláb bolygója és némi törvényszerűség, hanem űrt az űrről úgy, hogy nem vette észre senki a csalást': ez az űr a mindenségről szólt, sőt ő volt bizonyos szellemi furfanggafl ímegkomstruál- tan a Mindemség. Megmondott, a barátom mindent, ami fontos volt az izzó atmoszférában, csak más nyelven, az űr nyelvén. így tanultam meg, hogy mindemről lelhet írni, csak semmit sem szabad az ilyen „írásiban megnevezni: még a kozmikus dolgokkal szemben is légy okos és óvatos, mintha üzletről lenne sző —■ a kozmosz is csal! Az író ír —ez a megállapítás még mindig alapvető. Az író ír, de most azt akarják tőle, hogy ne nyúljon semmihez, ami komoly dolog és nem téma, és senki sem gondol arra, hogy ami nem téma neked, téma másnak 'és hogy csak egy téma van, amelyről az ideges korban, irthat az iró: a Semmi- Mindem Valami feltétlenül és kérlelhetetlenül téma; téma addig, amíg mormállis a légkör; ellenben támadás és sértés, ha a gondolkodás fele 'gyanakvás, másik fele félreértés- Kezdem nem érteni, mórt ragaszkodnak a szerencsétlen írók a 'lollhoz, amely ilyenkor úgy fost, mint minden léiben a kanál; viazoot kezdem érteni Sokratest, aki elvből egy sort sem írt soha és ezt a aneítenségei I* látónak engedte át. Plátó volt viszont olyan okos és úgy irt, hogy mindenki a Semmiről szóló értekezést látta meg az Írásaiban —, a plátői Eszme mindmáig a realitások világában összeesik a Semmivel. Nagyon okos ember lehetett és az akkori Hellász légköre ugyancsak izzóit. Goethe a francia forradalom lég- gilotinosabb napjaiban irt egy öreg német doktorról, aJkí Metfüsztó segítségéved megfia* tall Itatja magát és elcsábít egy kis vidéki hatodrendü libát, amiből az akkori polgári időben megszokott bajok származnak. Ez, ha úgy tetszik, az a bizonyos Írás a Semmiről, amikor a Minden egy ilyen történet, vagy az „űr" köpenye alá búvik- Goethe ma Írhatna egy történetet a Mahlere Dietrich férfinadrágjáról: ő tudta, hogy későbbi századok filológusai majd kihámozzák, mennyiben volt ennek köze Hitlerhez, vagy Sztálinhoz- Mennyi semmitmondó téma kínálkozik ma Mar lenen kívül és mégis — már ezekről is lekéstünk. Ha Marieret kifigurázom, ellene vagyok a szabad fejlődésnek és visszacsavarom az emberiség óramutatóit; ha mellette vagyok, én segítem elő a morális bomlási folyamatát a világnak; ha nem irok róla, nem veszem észre, hogy változik divat és erkölcs, tehát maradi vagyok. Marlene fér.fi- nadrágdivatja már csak igazán a nagy Semmi és mégsem irhatok róla: mindenki gyanús, aki ir, mindegy, miről ír. Az iró azonban csak addig iró, amíg ir; ini legyen most vele, hogy már a Semmiről sem írhat? Néhány évvel ezelőtt lehetséges volt még az űrről inni, ma már ez is kényes; ha pedig dacára mindezeknek nem mond le az írás haszontalanságáról és keservében a Semmiről ir, hogy legalább magának írjon és elmondja azt, amitől megifulladna, ha nem inja meg, kórusban igazolja az olvasók tábora, hogy ez az iró, ime, fecseg és semmit sem mond. Marad egy észrevétel: nagyon ritkán veszik észre, miről iirt az iró tulajdonképpen, azaz, mit akart kifejezni- Van, aki Faustot igy, van, aki úgy magyarázza, de magyarázzák azt, ami mindent, meg akart magyarázni ée nem szorul magyarázatra, mert nem azért íródott, hogy homályt hozzon,, hanem hogy fényt derítsen, ölvasom, hogy van egy ember, aki kéz és láb nélkül született és mégis a világ legboldogabb embere, mert autót vezet, .női ruhát varr és on* diódái, hat mesterséget tanult meg tökéletesen, pompád üzletember és még sohasem érezte keze-]ába hiányát, Mc Kennel a neve ennék a pompáé angolnak 'és Manchesterben él. Az izzó szellemi légkörben, amikor még ;i Semmiről sem lehet inni, erről, az emberről kellene értekezni, de az író, sajnos, ebbe iifí belebotlik és kénytelen rámutatni arra, hogy (rengeteg azon emberek száma, akik hat mesterséget tanultak meg és pompás üzletemberek, oudolálmak, női ruhát varrnak és autót vezetnek és mégsem boldogok. Kénytelen rámutatni arra, hogy mindez csak akkor vezet a boldogsághoz, ha valaki előzőleg vagy kézláb nélkül született, vagy elvesztette a kezét, és a lábát. Más szóval: a boldogsághoz vezető ut a boldogtalanságon át vezet. író, akinek nem szabad semmiről sem írni, elvesztette a keze-lábát. Persze, tanulhat Mc, Kenneltől és megkísérelheti a hat, vagy hatvan más foglalkozási ágat, on- dolálhat, női ruhát szabhat, autót vezethet és igen jó üzletember lehet —, mindezt iro< dalmi értelemben is. Volt sok olyan iró, akinek nagy siker jutott osztályrészül, bár fej nélkül született. Mért ne legyen iró, aki az életet úgy fogja fel, mint Mc. Kennel? Annál is inkább, mert ima az iró ellen mindenki protestál: két félemberből álló politikai pár tok, vidéki szövetkezetek, fogorvosok, agráriusok és tűzoltók, pártok és egyének egyaránt- Dehogy akarsz sérteni egyént, vagy pártot! Dehogy is gondoltad a Marlene férfinadrágját igy vágj7 úgy! Ha kozmikus jelenségekről írtál, dehogy is gondoltál egy „kérdésre" és problémára! Hiszen tudod, hogy minden kérdésre a természet rég megadta a feleletet, csak az emberek csinálnak újra kérdést belőle, olyat, amelyre száz bölcs hiába felel- Nem arról tar tsz elkeseredett előadást, hogy ez vagy az az érdekcsoport kéz és láb nélkül született, mint ahogyan Mc. Kelten sem teszi, sőt ellenkezőleg, azon vagy, hogy ondolálj és női ruhát va-rrj, autót vezess és pompás üzletember légy ... ipfelejted, hogy iró vagy és ezért másként ítélkeznek rólad. Ha kézláb nélkül autót vezetsz, nem azt látják, hogy heroizmust tanítsz és szemléltetsz, hanem azt mondják, hogy ki- gunyolod az épkézláb autóvezetőket, mondván: kézre és lábra, arra, amire oly nagy súlyt fektettek, nincs is szükség, minek kardoskodtok mellette? Ha pedig ráadásul még azt is meg mered mutatni, hogy Mc Kennel boldog lehet és annak is mondod őt és magadat és insz, írsz-, 4rsz, ha akár a Semmiről, ezt- nem bocsátják meg neked, mint ahogyan Sokra lesnek sem bocsátották meg, aki egy sort sem irt, csak kérdezett és kérdéseivel kiszedte a feleletet az embertársból. Most pedig azt fogják mondani, hogy ebben az Írásban nincs semmi, ez az írás az űrről szó, százszázalékosan üres és mégis.., Azt fogják mondani: és mégis! Pedig Isten látja a lelkem, a Semmiről irtani. Talán csak írás közben megfeledkeztem arról, hogy a Semmi — Minden. Dr.Herz Ignácot választották meg ismét a kassai izr. anya- hitközség elnökévé Kassa, április 10. (Kassai szerkesztőségünktől.) A kassai izr. neológ anyahitközségben vasárnap tartották meg az uj választást, amelynek kiírását az elnökség és az elöljáróság lemondása tette szükségessé- A választás eredménye fényes elégtételt szolgáltatott dr. Hercz Ignác eddigi elnöknek és az elöljáróságnak, mert valamennyit úgyszólván egyhangúlag újjá választottak. Dr. Hercz Ignác elnök valamennyi leadott szavazatot megkapta, a többiek közül dr Gutlohn Gyula, Reisz Henrik, dr. Weíser Ernő és Weisz Samu 1037 végéig. Bírni Jenő. dr- Karai Sándor, dr. Korach Kálmán és dr. Wírkmaun Ármin 1935 végéig. Friedmann Á'bris, Gergely Jenő, Kabos Hugó, dr. Kolos Ákos, Kreisz Henrik, Leiner Álpád, búéiig Náthán és Reizmam Mór 1933 végéig érvényes mandátumot kaptak. A választás eredményét népes küldöttség közölte dr. Iíerca Ignáooal. aki a megnyilvánult óhajoknak megfelelően kijelentette, hogy a hitközség választóinak bizalma előtt meghajolva a választást, abban a .reményben fogadja el, hogy az összeülő közgyűlés uz cínökscigibe az ő régi ég kipróbált munkatársai! fogja megválasztani 3W Ajánlja u „Nagyasszonyt** uöKsmerflssi SWP* kflrtí r 4 UHWTWVB
