Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-11 / 85. (3195.) szám

ivoo apri^u li, keq<j. r Ételmaradékoka* nem szabad a fogainkon vagy a fogaink közt hagyni, mert különben az éfelmaradé- kok oszlásnak indulnak és a fogaink épségét veszélyeztetik, Az ételmaradékokat úgy távolíthatjuk el a leggyorsabban és leg­biztosabban, ha a fogainkat ODOL-fog­pasztával tisztítjuk. Az ODOL-fogpaszta a ! fogaink egészséges, szép színét visszaadja. „Nehéz diplomáciai küzdelem" Sorsky a Maradni Politikában helyzetképet ad a Mussolini- terv körüli diplomáciai csaták eredményéről — Daladier formulája a kitantantra nézve tárgyi tiker, de pretztiztkudarc Prága, április 10. A Národni Politika is­mert. cikkírója, Borskv dr. hosszabb cikkben foglalkozik a Mussolini-terv körüli diplomá­ciai eseményekkel. r— A régi vagy egy uj .európai konstelláció körül folyó harc, melyet az olasz minisszterel- aök terve váltott ki — írja Borskv „Nehéz diplomáciai küzdelem cimü cikkében48 — egyre fokozód óbb hevességgel fejlődik to­vább s lassanként fény hatol be a küzdelem kulissza hátterébe. A múlt hét a Mussolini­ién’ előzményeinek szenzációs leleplezését hozta meg. 1932 decemberében ugyanis Mussolini nem négy-, hanem öthatalmi kaptu- mot vett tervbe, amelyben Lengyelország is tagként szerepelt volna. Lengyelország te­rületének érintetlenségét Olaszország is biz­tosította volna. Januárban azonban Rómában járt Szembek külügyminiszteri államtitkár. Márciusban pedig Mussolini a négy hatalom paktumának tervével jött, tehát kihagyta 'Lengyelországot s ez eléggé megmagyarázza .Varsónak Róma és általában a paktum elleni elutasító álláspontját. Hogy Mussolini miért változtatta meg tervét ilyen lényegbevágóau. erre vonatkozólag egye lói • csak találgatások vannak. Németország elit- -a csak Lengyel- ország kihagyását magyarázná meg, ellen­iben nem ad fölvilágositást a lengyelellenes javaslatra, amilyen a lengyel korridor reví­ziója- Lengyelország gyors kiegyezése Orosz­országgal inkább a következménye, mint az oka a olasz pálfordulásnak. Hátra maradna az a magyarázat, hogy Mussolini a hitleri Németországot az Anschlusstól akarja elterel­ni azzal, hogy a lengyel határok reviziójál ajánlja föl Németországnak. Olaszországnak Ausztriával, Magyarországgal és régebben Bajorországgal való tervei úgy látszik kulcsát képezik Mussolini egész akciójának s ma­gyarázatát adják Róma további, eljárásának. A hét második szenzációja Anglia uj állás­pontja Mussolini tervével szemben. Még nem ismeretes a brit módosító javaslatok szöve­ge, azonan egy berlini félhivatalos jelentés állítása, hogy az angol ellen javaslatot Berlin­ben rendkívül szomorúnak Ítélik meg. eléggé elárulja azt, hogy MacDouald irányt változ­tatott. Hogy vájjon ez az irányváltoztatás csak ideiglenes-e Hitlerek megbüntetéseképpen, vagy pedig végleges, ez csak London továb­bi eljárásálból lesz látható, Franciaország ál­láspontja, amelyet a francia miniszterelnök fejtett ki, nem tartalmaz meglepetést. Elfo­gadja a négy hatalom együttműködését, azon­ban nem mint a többi államokkal szemben való diktatórikus alakulatot, mert a többi ál­lamokra semmi sem erőszakolhat rá azok hozzájárulása nélkül A revízió kérdésében fennmarad a népszövetség paktumának 19. paragrafusa, amely kimondja az egyhangú határozat szükségességét. Ha az egyhangú : határozait. elvét elejtenék, amit Mussolini ter­ve javasol, akkor a közvetlen háborús ve­szély ellen teendő lépéseknél Daladier ter­ve szerint nem követelhető az egyértelmű­ség; reánk nézve a francia álláspontnak ez a legkedvezőtlenebb pontja. A határok reví­ziója kérdésében Franciaország szabatos vá­laszt kér arra vonatkozólag, mely határokról van fizó, bizonyára azzal a céllal, hogy ki le­gyen mutatható, hogy a kia revízió, amint azt állítólag Mussolini képzeli, nem javítana a nemzetközi helyzeten. A fegyverkezési egyenjogúság pontjában Franciaország eluta­sít mindennemű felfegyverzést ( a legyőzői­tek fegyverkezését), Boncom: külügyminisz­ter éhhez hozzátette, hogy a négy hatalom di­rektóriumát elejtették és inég ki kell esnie a békeszerződések revíziója kérdésének. Né­metország, Anglia és Franciaország eme ter­veivel kapcsolatban kijelentette, hogy Musso­lini. tervének ilyen módosítása reá nézve el­fogadhatatlan lenne. Ezzel egyidejűleg azon­ban hangsúlyozza, hogy a békeszerződések revízióját sem Mussolini, sem a németek nem gondolták úgy, hogy azt azonnal végre kelle­ne hajtani, ami bizonyára azt jelenti, hogy elsősorban a fegyverkezésben való egyenjo­gúság kérdésében kívánnak tovább tárgyalni. Olaszország kijelentette, hogy Mussolini ter­vének alapvető elemei érintetlenül kell hogy maradjanak, most tehát arról lesz szó, mik lesznek és mik nem lesznek ezek az alapvető elemek. Lengyelország most még hevesebben ellenzi Mussolini tervét azzal a nyilatkoza­tával, hogy ott hagyja az ötödik helyet, ha a négy állam az ő érdekei felől tárgyalna., azaz senki mással nem bocsajtkozik tárgyalásba, csak a népszövetséggel. A kisantant delegá­tusa a román Tiitulescu miniszter révén Bá­néban és Londonban fejtett ki munkát az olasz terv és a tervnek Franciaország és Anglia részéről való elfogadása ellen. A fran­cia módosító javaslatok ugyan jelentékeny tárgyi sikert, de ugyanakkor presztízs-ku­darcot jelentenék. Természetesen csak szón j politikusok számára, akik a nagy és kis ál­lamok egyenjogúságának és a népszövetség fontosságának ideológiájában ringatták ma­gukat. Az első ideológiát még Franciaország baloldali kormánya is megcáfolta, a másakat pedig a népszövetséggel kapcsolatban a kí­nai-japán háború kapcsán szerzett végleges tanulságai intézték el. Hogyha ez az ideoló­gia minálunk is meg fog változni,, amint azt Ben esnek most megjelent, lengyel interjúja jelzi, ez rendkívül értékéé nyereség lesz a csehszlovák köztársaság számára, mert az emberek reális és helyes véleményt, fognak alkotni maguknak a külpolitikáról Is, A presztdzskudarc nem érinti a csehszlovák ál­fi- 'É4^ti444^ Ida: SueáMfi (2) Pontosan emlékszik még most ie, hogy mint folyt le az az igazgatósága ülés Vele szemben az asztalfőn nagy, aranyozott, gót kajoeszékiben, mint egy trónuson, ott ült az elnök. Kilencven éves, hófehér, sötét pápa­szemes, reszkető fejű arisztokrata. Az elnök néha-néha elszimdikált. Jobbrói-balról bank­emberek. A. vezérigazgató fáradhatatlanul olvasta a jelentést. A többiek köhögtek, ő maga buzgón jegyezgetett és folyton, az órát nézte. Zakatolt, a szive és pokolra kívánta az egész igazgatóságot. Neki három órára Klá­rikánál kellene lennie s ezek az urak most szindikátus alapításáról, uj részvények kibo­csátásáról, mérlegről és egyéb ilyen égbe­kiáltó bambaságról vitatkoznak- Rettenetes ez az élet! Ijesztően rohant az idő. Dél mér jócskán elmúlt, akkor már izgulni kezdett. Szivdobogva hallotta, hogy a,z óra egyet üt Aztán kettőt. Három órakor kiszökött a te­remből és telefonált. Fél négykor elhatároz­ta, hogy földhöz vágja a jegyzőkönyveket, lemond az állásáról, de mielőtt elmegy, sze­mébe vágja az igazgatóságnak, hogy ami itt történik, az embertelen gazság., hitvány nap- lopás, idióták fecsegése, « ő liaista szivéből Utálja a kapitalizmust. Aztán mégis meggon­dolta a dolgot. Majd csak belefáradnak ezek m a semmittevésbe, az elnöknek már úgyis kiesett a szivar a szájából és két igazgatósá­gi tag horkolni kezdett- Négy óráira vége lesz a tortúrának. Ekkor pompás ötlete támadt. Vigye el az ördög az egész jegyzőkönyvet, azt majd úgy­is megszerkeszti a titkár kisasszony, ő most Inkább levelet ír Klárikának. Levelet ír, hogy ezzel is megmutassa, mennyire szereti, úgyis vannak dolgok, amelyeket az ember élőszóval nem tud kifejezni- Ebben kicsit megnyugodott. Irta a levelet, egészen bele­merült, szivdobogva és szenvedélyesen rótta a sor okait, olyan vallomás volt az. hogy maga is egészen elérz.ékenyedett- Még így is na­gyon lassan telt az idő és félötkor, amikor az elnök, az ülést berekesztette, ö már ájul- d ázott az izgalomtól. Most is valósággal izgalomba jött, ahogy ezt végiggondolta. Kicsit mosolygott is önmagán, de ha. őszinte akart lenni, meg kellett, maga­magának vallania., hogy irigyli azt a gyerek­emben, aki akkor olyan eszeveszetten tudott szerelmes lenni. Hogy is történt aztán? Hazarohant, sebtében átöltözött, megborot- válkozott, beillatositóttá magát, kocsit rendelt és lerohant az uccára. Megnézte az óráját Pont öt. Éktelen dühre gerjedt, elképzelte, hogy Klá­rika már ég a. türelmetlenségtől és bizonyára kételkedik az ő szerelmében, legalább is remé­lem, hogy igy van — gondolta magában félté­kenyen, mórt közben eszébe jutott, hogy hátba nem is türelmetlenkedik olyan ragyog, vagy legalább is nem olyan nagyon elviselhetetlen neki a várakozás, mint, ahogy szeretné. Hiába, a nők sohasem, tudnak annyira szeretni, mint mi, férfiak, ha egyezer megbolondulunk! Meg- esbetik, hogy Klárikának ezalatt látogatója ér­kezett és Klárika egész kedélyesen elcseveg ve­le, eőt az sem lehetetlen, hogy Klárikának egy­szerűen mindegy; jön-e, vagy nem jön, szereti-e, vagy nem.... Egyáltalán nem lehetetlen, hogy Klárikának fogalma sincs a várakozásnak azok­ról a gyötrelméé kínjairól, amelyeket ö az igaz­gatósági ülés alatt végigszenvedett. Hideg ve­rejték gyöngyözött Benedek homlokán. Nincs kizárva, hogy ón vágyók a, legnagyobb barom ezen a világon -• gondolta akkor kémikus két­ségbeeséssel, de most, ebben a pillanatban, a nagy kártyaveszteség után mosolygóé rezigná­cióval megállapította, hogy semmi kétség ben­ne, akkor csakugyan ő volt a, legnagyobb ba­rom a világon. Még arra is emlékszik, hogy va­lami gyűlölet-félét érzett akikor Klárika iránt, arra a feltevésre, hogy az nincs éppen ngy el­keseredve, mint. ő. Arra. is emlékszik, hogy a kocsi rozoga, öreg jószág volt, tíz kilométeres sebességgel cam­mogott a körúton. Na, öregem, igy sohasem érünk oda! — ordította a kocsis fülébe. A kocsis valamivel jobban iparkodott, de el­tévesztette az uooát és ezzel öt percet elveszte­getett. Érezte, hogy az ilyen gazembert le kell durrantani, mint valami veszett kutyát. Negyed hatkor végre odaértek Klárika lakása elé. Ne­gyedik emelet. Lift. A házmester késik, ö neki­iramodott és egy lélegzetre felrohant a negye­dik emeletre. Vadul kalapált a szive és levegő után kapkodott-. Mindegy. Már úgyis két perc­cel eimullott negyed hat Becsengetett. Várt- Mégegyszer csengetett. Mi ez? Nincs itthon sen­ki? Végre csoszogást hallott. Akkor már magán kívül volt a bosszúságtól. — Ki az? — (kérdezte egy haragos, öreg, cso­dálkozó néniké. ,— Bocsánat, a- kisasszonyt, keresem. — Kit.? — Klárika kieasszonyt­A nénike dörmögött. valamit, megfordult és vísezacsoszogot.tí ö ott állt, az ajtóban sápadtan, kalaplevéve, reszketve az izgalomtól, gyámolta­lanul és szégyenkezve, mint egy koldus. Nagy­sokára visszajött a kicsi, rossz arcú anyóka, lábujhegyen jött, a mutatóujját, felemelte és. sut­togott: — Pszt, pszt, a kisasszonyt, nem lehet, most zavarai. Nem hitt a fülének. — Mit mond? — Pszt, ne tessék úgy kiabálni, a. kisasszony most alszik. Minden vére a.z agyára tolult-. Szeretett, vol­na felordit.ani, de aztán hirtelen kihúzta, magát, megmerevedett és szó nélkül kifordult az ajtón. — Mit, mondjak a kisasszonynak? — sutto­gott utána a. néni. —- Semmit, — felelte ö rekedtem és szédolegve tántorgott lefelé a lépcsőn. ___így volt. Tisztán emlékszik a. dolog min­den mozzanatára. Ha- ugyan érdemes az ilyes­mire emlékezni. Egy pillanatig még elgondol­kodott, hogy milyen nevetséges dolgok történ­nek az ember életében s aztán nekiült, hogy la imot, amely inindannyiunknak szívügyünk, éppen ezért nincs ok sem nyugtalanságra, sem aggodalomra. De mindenesetre megvan benne az ok arra, hogy a csehszlovák külügyi politika uj útra térjen s csak a valóságra épít­sen, azaz úgy az egyik, minit a másik blokk számbavételével. Pasies, ez a híres államfér­fin sok ízben tartózkodó politikát tudott foly­tatni, hogy idő előtti harccal ne veszélyez­tesse nagy céljait, amelyekre állandóan gon­dolt. Abbahagyta ezt akkor, amikor az idő erre megérett és azok, akik 1908—9-ben, 1912—13-ban. és 1915-ben hevesen elitélték Pasicsot, 1918-ban elismerték államférfiul mivoltát. A peresztizskérdések kikapcsolásá­val az eddigi sikereket abban lehet összegez­ni, hogy 1. a határok revíziója — éppúgy, mint előbb — a népszövetségi paktum ke­reteire van utalva, 2. hogy a fegyverkezési egyenjogúság nem jelenti a legyőző ttok fötfegyverkfizését, 3. hogy négy hatalom semmit sem fog csinálni nélkülünk és 4. főleg hogy Lengyelország és a kisantant nem ismerik el a négy hatalom semmiéle döntését, amely az ő érdekeik ellen irá­nyulna­Lengyelország é& a kisantant eme nyilatko­zatát azonban olyan erőkkel kell alátámaszta­ni, amelyet respektálni kell. Ez a főfeladata a négyhatalmi együttesben nem képviselt államok diplomáciájának — fejezi ,be cikkét Borskv, Megszigorftotttk SzeSetzky vizsgálati fogságát Bukarest, április 10* A pilzeni Skoda- anüvek letartóztatott bukaresti vezérképvise­lőjét, Szeletzkyt szombaton a jilavai fogház­ba szállították át, Szeletzky fogságát lénye­gesen megszigorították s a saját számlára való élelmezést sem engedték meg neki, amennyiben megállapították, hogy az éled­ni iszerek között leveleiket Is kapott. Sze-- leizky felesége külföldre akart utazni, a rendőrség azonban közölte vele, hogy t vizsgálat befejezéséig Bukarestben kej& ma­radnia. készülő drámájának megírja a második felvoná­sát. Sokáig piszmogott az íróasztalán, váloga­tott a toliakban, a papírban és közben lomhán ténfergett az agya a darab témája körük — Azt hiszem, ma nem megy a dolog. Tekintete e közben egy aranyszegélyü kar­tonlapra esett.. Várossyéík meghívója volt » parkjukban rendezendő estélyükre. Erről eszébe jutott, hogy az öreg Vároeey ki­törte a lábát- Illenék, hogy telefonon kérdezős­ködjék az öregur hogyléte felől. — Nem, ma nem megy a munka. Kár eről­tetni. Megint Várossyék jutottak az eszébe. F«! kellene őket hívni telefonon. Kezébe vette a kagylói­— Tizenö t-hetv ennégy-e t kérem! — Halló? — Itt Benedek. *— Kicsoda? — Benedek Gábor, — Az iró? — Igen. — Xt.t tizenöt-negyvennégy — felelte egy ezüstcsengésü, édes női hang. — De nem baj, boldog vagyok, hogy hallom a hangját. Gábor fülét kellemesen csiklandozták a lágy, hízelgő szavak. — Ki beszél ott.? — kérdezte nyájasam — Egy rajongója. — Szabad a nevét.? — Felesleges. Maga úgysem ismer engem. De nekem kimondhatatlan gyönyörűségem telt. az Udvari színház legutóbbi újdonságában. Gábor egyszerre felmelegedett. Lehet, hogy az írók általában felmelegednek, ha. valaki di­cséri a müveiket- Benedek szívesen hallgatta az ismeretlen nő hódolatát és hosszú percekig be­szélgetett, vele telefonon. Amikor a hölgy elbú­csúzott, tőle, megkérte, hogy legközelebb hívja fel, mert, nem emlékszik arra, hogy valaha zen- göbb, kifejezőbb, érdekesebb és lelkesebb női hangot, hallott, volna. n. Klárika újabban nagyon szerette a színhazat és rajongott a drámaírókért- A szíve tele volt- bátor és gyermekes ártatlansággal, de a nagy íróval való beszélgetés olyan izgalommal teli- tette meg az idegrendszerét, a,minőt, még soha­sem t apaszt,alt­Másnap újra, elolvasta Benedek egy könyvét s az nagyon felforralta a fantáziáját, (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom