Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-29 / 99. (3209.) szám

iítoö apróié 6V, biAt(n&ax. tálában a csehszlovák 'kerületekben 16—22 ezer. Ez minden vonalon Így van. Igaz tehát, begy * demokrácia csak köpönyeg és a demokrá­cia köpönyege Wilson megjelenése éta az önrendelkezési jog csillogó ékszerével van díszítve. A csehszlovák állam megalkotói a magyar- j Ságot megfosztották az önrendelkezési jogá-l tél s annak nem volt módja a sorsa kérdésé­ben határozni. De mondjak, hogy a forradalmi idők lángja el­ragadta a csehszlovák vezetőket és a de­mokrácia követelményeinek eleget tenni nem akartak. Azóta 14 esztendő múlt el és még csak a nemzeti önkormányzatnak a köztársaság elnöke által régebben képviselt álláspontja sem kerül a változó kormányok programjába. A másik pénzűim a magyar gazdaság kérdése. Szlovenszikót dezindusztrializálták, a magyar, sőt a szlovák munkások légiói munka nélkül maradtak. A magyar vidéken nem a magyar cselédek és munkások kapták a földet- A ma­gyar pénzintézeteik szanálási segélyt nem kap­tak. És még egy kötetre való egyéb anyag. A harmadik rész: a magyar kulturkapcsolatok A pesti újságok némelyike bejár, de a ma­gyar mezőgazda a Köztelek, a Szőlőgazdák Lapját vagy a Kertészeti Értesítőt és sok más kizárólag szaklapot sem tud megrendelni. A magyar irodalom termékeinek ide-jutása kü­lön pont lehetne. Végül mit tanítanak az is­kolában? Azt, hogy a magyar királyok a né­pet csak sanyargatták és hogy az aranybul­lát a magyar főnemesek a nemzetiségek _ ki­zsákmányolására csinálták. Az egész tanítás tendenciája a marxista olló működése, mely a múltba vezető szálakat elvágja és a nemzeti tradíció megsemmisítését akarja. Csak 6zóba kell állani néhány magyar nemzetiségű ifjú­val, akit sikerült ennek a szellemnek meg­nyerni. Kevesen vannak, de épületes dolog velük beszélni a magyar történelem nagy alakjairól. A magyar falun össze kell ii mi az iskolás gyermekekkel és fel kell tenni néhány olyan kérdést, mely a kisebbségi sorban is érdekel­heti a magyar emberi A válasz meg fogja lepni azt a sajtót, amelyik nekem támad állítólagos valótlan állításaim miatt. sajtónk kezelésében nyer kifejezést. Állítá­som bizonyításául felolvasom a Prágai Ma­gyar Hírlap egyik legutóbbi számából elkob­zott tudományos alapon irt etnográfiái cik­ket, amiről igazán szeretném tudni, miért volt szükség ennek a passzusnak elkobzása: „De tagadhatatlanul fontos és az európai nyugalom és béke szempontjából nem érdek­telen, hogy például Lengyelország 5 millió ukránja, Csehszlovákia közel 4 millió né­metje és egymillió magyarja, vagy Románia közel kétmillió magyarja miként van helyze­tével megelégedve. A kisebbségi kérdés fon­tossága, ha át is viszem totál-európai síkra, teljesen más a nagyhatalmak államaiban és más a közép- és ke let európai államok szem­pontjából. Ott nagy, hatalmas nemzeti kul­túrák vonzó közelségébe, kerül egy-egy vi­szonylag mindig elenyésző nemzeti kisebb­ség, emitt ... (A képviselőházi elnökség az idézetben itt két sort törölt) ... egy-egy mil­liós öntudatos nemzetrész. mely nem hajlan­dó elalkudni semmit abból, amit apáitól örö­költ és kész a harc, a nyugtalanság. • A realista „Prifomnosi" cikkének visszhangja De bizonyítani kívánom azt is, hogy a kül­ügyminiszter ur most a revízió tárgyalása elől nem tud kitérni, azzal foglalkozik, hogy népszavazást készítsen elő- A Pfüomnost nevű csehnyelvü revü főszerkesztője, dr. Pe- routka és párisi munkatársa, Weiner Richard a külügyminiszter urnák kebelbeli publicis­tái. Weiner Richard megjelentetett ebben a reviiben egy cikket, amelyet november 15— 21-ike között irt meg s amely csak 18 hét múlva, tehát márciusban jelent meg. Ebben a cikkben annak írója a békeszerződések re-i víziójának álláspontját elfogadja és a revíziói kivitelét népszavazáshoz köti. Teljesen lehe-j tétlen, hogy a külügyminiszter tudomása nél-j kül, vagy akarata ellenére Írták volna az| eszmefuttatást és teljesen lehetetlen, hogy nélküle a Pfitomnostbán megjelent volna. Erre az írásra a csehszlovák lapok felhor­kantak s most a Pfítomnost április 19-iki szá­mában többek között igy magyarázza a cikk szerzője a kérdést: „A mi szövetséges politikánk** cimii cikk alapgondolata az volt — remélem, hegy a kö-! gukról maguk által való határozása** jogának szempontjából, mely jog nem a konvencioná­lis jog kérdése, hanem a nemzetiségi igazsá­gosság kérdése, amely a konvenciós jogon felül áli. Eredeti cikkemben jeleztem, hogy milyenek a természetes határok, amelyeken kívül a nemzetiségi igazságosság maximuma a saját ellentétévé válik. Ebből a szempont­ból van sző éppen annak a bizonyítékáról, hogy a revíziót, tegyük fel, a Csallóköz lakos* ságának nagy része elemzi. És ezt a kérdést csak az a helyileg korlátozott referendum — plebiszeitom — döntheti el. amelyről a műit alkalommal beszéltem. A rossz az egészben ott van, hogy úgyne­vezett megdönthetetlen elveket és érinthe­Aimit ezek a gyermekek mégis tuanak a magyar múltról és jelenről, azt a magyar ta­nítóság lelke mondatja velük, amely azért ott van megbújva és a csehszlovák tanfelügye­lők szeme nem éri el. Igen nagy anyag ez is. Szívesen és készséggel rendelkezésére bo­csátom a kormánynak 1925-ben és 1926-ban! a magyar kérdés megoldására tett javaslatai­mat. Ott szó van a magyar nyugdíjasokról is. az állampolgársági és illetőségi kérdés ször­nyű hatásairól és mindenféle egyéb magyar ( nyomorúságról a kisebbséghez tartozó polgá- rak és másod- és harmadrendüségéröl. ' Ha oly nagy a felháborodás cikkem miatt, , ha a bajok nyilvánosságrahozatala olyan iz­galmat okoz, akkor bizonyosan belyíelenitj 1 ez a sajtó a sérelmeinket és bajainkat. S ha es igy van, akkor kérem, jöjjön és követelje ] a reparációt és segítsen nyugalmi és tűrhető j életet teremteni a magyarságnak és kénysze- ' ritse ki a kormánytól, hogy megoldja a ma- , gyár kérdést és ne higyjen annak a fantasz- ( tikumnak, hogy a magyarság lelkét át lehet formálni és el lehet idegeníteni a nemzeti * érzésétől, kultúrájától, ha még annyi bűn j volna is múltjában és jelenében. A Stoöni raugse? Cikkemnek egyáltalán nem volt célja és ] feladata az, hogy a békéscsabai turné sike- , révei vagy siker lel épségével foglalkozzék. , Nem az ón dolgom a csehszlovák művészek j magyarországi szereplése, nem az én ügyem a -magyarországi hatóságok állásfoglalása. A beavatkozásra semmi jogcímem nincs. Nem ’ is ezt akarom s ha mégis foglalkozom vele, > azért van, mert a szlovák nemzeti kultúra : különösen érdekel és a szlovák irodalom, mü- . vészét különleges bája magával ragad, mert , ismerem a sziklás bérceket, a sodróvizü völ- ( gyeket és érzem bennük az élet ritmusát. Ezt a -ritmust megtalálóim szlovák művészek fest­ményeiben, a szlovák poéták költeményeiben és a feltörekvő erők nem szakadnak el, de még több gyökérszálat eresztenek az ősi földbe, melynek szerelmében testvérek va­gyunk. Kezdeményezze a csehszlovák kormány a kulturkapcso.atok felvételét. trianoni rang­sor szerint neki kell kezdeményeznie. A mi magyar knlturszükségleteinket biztosítsa, te­gye lehetővé a magyar szellemiség szabad érintkezését ég akkor a magyar kisebbség a szlovákok oldalán fog harcolni a békéscsabai szlovák vendégek előadásáért. Opporiunus magyar kisebbség Azt mondtam, hogy a külügyminiszter ur prevenciójának -munkája mindenütt észreve­hető. Például .mindenáron és minden eszköz­zel bizonyítani akarja a külföld előtt, hogy van opportunns magyar kisebbség, amely fejből in tással veszi tudomásul a magyarság sorsát s szívesen fogadja a feléje áramló ke­gyeket és minden lelkiismeretfurdalás nélkül szolgáltatja ki ennek ellenében a nemzetet és a nemzet magasabb feladatairól és céljai­ról a kegyosztó kéz kedvéért lemond. Bizonyítékaink vannak arra, hogy a külügy­miniszter szellemének megfelelő és vele eb­ben a kérdésben együttműködő kezek alapí­tottak opportuuus magyar sajtót és szándé­koznak ilyen magyarokat toborozni más uta­kon i« azért, hogy a revízió napirendre kerü­lésének gátat vessenek, illetve — s erről ké­sőbb fogok beszélni — hogy a revízió kérdé­sében való megnyilatkozás népünknek a cseh- szlovákizmus szellemének megfelelő legyen, fizza 1 kapcsolatos a* a tendencia, amely a mi vetkező összesüriteíí formájában néni köve­tek el vele szemben árulást — hogy a reví­zión izmust illetőleg jó volna feladni a csak és csak védekező álláspontot és meg kellene ragadni az iniciativát. Ezzel kapcsolatban be­széltem a plebiszcitumról és pedig nem álta­lánosan, hanem konkrét és tulajdonképpen programúiatikus formaládóban. Herriot, aki Mussolini elgondolását cáfolta, legutóbb a képviselöház április 6-iki nagy parlamenti vitájában szólalt fel, kritizálta a négyhatalmi paktum tervezetét és pedig ugyanolyan élesen, mint a cikkeiben és egyéb megnyilatkozásaiban, majd a béke- szerződések területi intézkedéseinek revízió­ja kérdésére tért át. A Lidevé Noviny április 7-iki esti kiadása a Ctk. jelentése alapján Herriot beszédéből ezeket a mondatokat idézi: „Nem látom, hogy a revízió másképpen volna lehetséges, csak úgy, hogy ha a nemzetek maguk követel­nék azt meg. Hiszek a nemzetek szabadságá­ban, hogy önmagukról maguk szabadon döntsenek. Ez az egész republikánus Francia- ország elve. Meg kell kérdezni magúkat a nemzeteket.** Herriot továbbá azt mondotta, hogy a revízióról csak előzetes referendum alapján lehetne beszélni és emellett éppem a referendum szót használta. Ennek a referen­dumnak a minőségéről, terjedelméről és megszervezéséről nem mondott semmi köze­lebbit, semmi konkrétumot. Nem maradt más hatra, mint az analitikus találgatás. Ha Herriot gondolatát alaposabban ügy él­jük meg, úgy — határozottan állítom — csak két következtetésre juthatunk: vagy oly eljá­rásra gondol, amely csodálatosképpen hason­lít az általam javasolt „plebiszcitum** eljárás­hoz, vagyis a határvidékek lakosságának népszavazása, amelyet pontosam meghatároz­tam, respekíive azokon a területeken, ame­lyeknek konkrét meghatározására a revíziót követelő államok akarva-nemakarva kény- szerittetnének — és ez megint e referendum metódikus lchetővétételével való egy etértést tételez fel — vagy a referendum az illető ál­lamokban, mint egészekben lakó népek refe­rendumát érti és pedig akár már azokban az államokban, amelyeknek a revízióból elő­nyük volna, akár azokban, amelyek számára a revízió területi áldozatot jelentene, vagy' vcgill itt is, ott is. Amennyiben Herriot gondolatának megfe­lel az első magyarázat, úgy nincs Semmi hozzáadni való. Ha a második magyarázat a helytálló — é$ valószínűleg ez az igaz — úgy mit gondoljunk? a legjobb esetben annyit, hogy ezek ismét olyan szavak, amelyeknek egyetlen céljuk, helyettesíteni a határozatot és a tettet ezek hasonlóságával, ha ugyan nem szimulációjukkal. A referendum után ugyanott volnánk, ahol ma vagyunk, ügy — mondja majd valaki —. nieg vo ma a, hizomyiték, hogy Csehszlovákia . lakossága nagyon nagy többségében a revi- i riót ellenzi ige®, de „a nemzeteknek önxna­tetlen erkölcsi törvényeket tűznek ki, ame­lyek azután összetörnek az opportunizmus kerekén és az utüitarizmus Prokrustee ágyá­ban feszítik ki azokat. De mert kedvezőnek látszik az erkölcsi törvények vallása és hir­detése, legalább in abstrakto, úgy már csak arról van szó, hogy a hittan és a tények kö­zötti ellentéteket retorikailag és dialektikái- la-g hogyan kellene kibékíteni. Ez az igazi válság képmutatásnak neveztetik.** Ebben a közleményben a következő nagyon érdekes megállapítások vannak és ezeknek a megállapifásoknak indító okait könnyű kita­lálni. És Benes dr. rádióbeszéde is azt mond­ja: „a revízió kérdéséről való diszkusszió". Tehát a kérdésről való diszkussziót lehetővé teszi, ami egyszersmind azt jelenti, hogy fel­hagyott a revízió kérdésének a negligálásá­val és miután megakadályozni a tárgyalást nem tudja, beleilleszkedik és én már látom a külügyminiszter umt a nemzetközi fórumok előtt, amikor aláírja a békeszerződések revíziójára vonatkozó megállapodást és én előre tudom, hogy an­nak következő feltételeit fogja kivinni: a népszövetség keretében való tárgyalás, az előzetes konkretizálását annak, hogy mirői lehet szó és miről nem lehet szó és azok­nak a területeknek a hovatartozan dósága kérdésében, amelyek szóba jöhetnek, ple- biszcitumot fog kívánni. És a csehszlovák kormányzat intézkedései ma már nem szorítkozhatnak egyébre, mint­hogy a népszavazás zavartalan lefolyását és a népham gidainak megfelelő eredményeit megakadályozza. Ninss sző kompenzációs ügyletekről A külügyminiszter ur parlamenti expozéjá­ban szükségesnek tartotta keményen ellent­állni a revízió gondolatának és annak el­vetéséről elvi nyilatkozatot tett Megállapí­totta többek között azt, hogy a csehszlovák köztársaság területéből vehetnek a revizio­nisták, ha tudnak. Ceehszlovákia azonban nem hajlandó a revízióról tárgyalni abban az értelemben, hogy a nagy kérdéseket meg­oldja. Azt is kijeiéin tette a külügyminiszter ur, hogy minden külső befolyás nélkül ki­sebb kiigazításokról évekig tartó, hosszas, bé­kés munka és nyugalom után lehet egyes államokkal beszélni, de ugyanakkor azt is mondta a külügyminiszter ur, hogy kompen­zációk ellenében. Hát ennél a kitételnél egy pillanatra meg kell állni és a külügyminiszter urnák erre a kijelenté­sére nyíltan és világosan meg kell monda­ni, hogy nem arról van szó, hogy kompen­zációs üzletek köttessenek területeket ille­tően, hanem arról van szó, hogy a magyar­ság önrendelkezési jogát visszaadják. Senki a magyarságot annakidején meg nem kérdezte, hozzá akar-e tartozni a csehszlovák köztársasághoz, sőt a magyarság amennyiben megnyilatkozásokra módja volt, kijelentette, hogy akarata ellenére csatolták ide. Kijelentette ezenkívül és kétségtelen az is, amit beszédem elején mondottam, hogy a csehszlovák köztársaság megalakításakor ho­zott alkotmánytörvény a forradalmi alkot- mánygyülés utján jött létre, amelybe a ma­gyarokat nem hívták meg és őket az alkot­mány megalkotásakor teljesen mellőzték, A forradalmi alkofmánygyülésen hozott törvényekkel megkötötték a magyarság ke­zét. a forradalmi nemzetgyűlés az előzetes nemzetközi, valamint a csehek és szlová­kok között kötött szerződéseket figyelembe nem vette és a közel egvmiftiónvi magyar­ság hozzájárulása, a vitában való részvéte­le és hozzászólása nélkül megcsinálta és oktrojálta az alkotmányt a magyarságra. Hogy nem beszélünk nacionalista szempont­ból hanem a tiszta, száraz jogtudomány alapján állunk, bizonyíték arra, hogy a ma­gyarságot hovatartozand ósága kérdésében soha meg nem kérdezték, hanem megfosz­tották attól a lehetőségtől, hogy a maga sor­sa felől szabadon dönthessen, ami pedig el­lenkezik a demokrácia alapelvéveL Fenyegetések Nem kompenzáció kell nekünk azért, hogy a magyarság megnyilatkozása tehetővé vál­jék. hanem egyszerűen az igazságnak megfe­lelő álláspont elfoglalása, az igazságnak visz- szaállitása, az elkobzott és elvett jogoknak visszaadása. Kétségtelen és ért sem a kül­ügyminiszter ur, sem a kormánypártok tag­jai önmagnkhan nem tagadhatják, ai igazság­talanságok történtek, de azt Is tudja minden­ki é« tudja az egész világ, hogy az igazság­talanságok reparáclőja nélkül nyugalom, bé­ke, fejlődés és demokrácia nem lehetséges. A külügyminiszter urnák és a kormány­párti szónokok szavaiból nyilvánvaló az a fenyegetés, hogy háború árán is meg akar­ják akadályozni az igazság győzelmét. Azt mondják, hogy a háború és a revízió azonos. Igen, azonos a revízió a háborúval akkor, hogyha a revizió kérdésében a mai hala mák olyan álláspontot foglalnak el, amely sem a demokráciának, sem a nemzeti, sem az em­beri, sem pedig a szociális igazságnak meg nem felel. Az eddigi eseményekből azt a kétségtelen következtetést, vonhatjuk le, hogy a békeszerződések revízióiénak előretörése elfen tovább gátat vetni nem lehet. Mindezen kívül talán azért sémi, mert a francia parlament pénzügyi bizottságá­ban a jobboldal egyik kiválósága jelentette ki, hogy „a Kárpátok birtokáért a francia hadsereg nem fog harcolni.** Ezt a francia nyilatkozatot csak azért teszem szóvá, mert a külügyminiszter ur, aki évek hosszú során át békepolitikusnak akart lát­szani, újabban a szuronyok hegyét csillog­tatja beszédeiben és gyakran hivatkozik' a köztársaság katonai és pénzügyi erejére- Nem vagyok hivatva a csehszlovák hadsereg és szövetségesei állóképességének fokáról nyilatkozni, de ami a pénzügyi felkészült­séget illeti, erről a kérdésről még külön penzum alakjában fogok a legközelebb be­szélni. A németországi események A külügyminiszter urnák még más indokai is lehetnek arra, hogy a revíziós kérdésben uj vágányokra terelte a csehszlovák propa­gandát és ez a német nemzeti erő feltámadása. Közbevetőleg meg kell mondanom, hogy ezt a kérdést két szempontból kell vizsgálni. A magyarságnak érdeke a kifelé és befelé erős Németország egyebek között azért is, mert a bolsevizmusnak gátat vet. Ebből a nézőpontból a nemzeti Németország értéket jelent. Való képviselő: Szép kis érték. Szent-Ivány: Csakhogy végre megszólalt... A kórdé* másik része a zsidóellenes kilen­gések dolga. Ezt nem helyeselhetjük. Első eredőjét azonban ennek a német népet meg­alázó békeszerződésekben kell keresni. Valló: Ugyanez volt a helyzet zsidóellenes kilengések terén 1919-ben Magyarországon- Szent-Ivány: Akkor sem helyeseltük. A nemzeti forradalom szomorú kisérő jelen­ségeit rövid életűnek tartom. A történelem bizonyltja, hogy mire az ár medrébe ér, az ilyen kilengések nyom nélkül elvesznek és az üldözöttek vagy elnyomottak megerősö­dése következik utána. A német nemzeti erők összefogása a nem­zetközi szervekben is érvényesülni fog és ezért kétségtelen, hogy minden eddiginél erősebben fogja a revíziót és az egyenjogo- sitást kívánni. A Magyar Nemzeti Párt bizonyította mindig és bizonyítja, hogy nacionalizmusa türel­mes é-s nyitott szemmel jár és amikor a magyarok egységére törekszik, a nemzeti erők energikus összefogását és a nemzeti intranzigenciát teszi programjául, akkor ez azt jelenti, hogy munkaterülete a nemzet és annak minden tagja, osztó Ív és felekezeti különbség nélkül. Befogad a nemzeti munkába mindenkit, aki az osztályharcnak ellensége, de ugyanakkor egyetlen egy ponton sem akarja megrövidi- teni a vele együttélő szlovákság, németség, tehát Szlovénszkó és Ruszinszkó minden nem­zetének jogait. Ellenkezőleg, kész rendelke­zésre bocsátani erőit, hogy ereknek nemzeti mivolta és kulturális szabadsága védelemben 1 részesüljön. De nem hajlandó napirendre v ea.1i £MK/ri i jkuáé 40

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom