Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-27 / 97. (3207.) szám

j^—a———a—t——iw^wm—m,m»itmi —■■ i—1 imwiMyiMraiwBiiwiMMBWMWWMMWWPWwwwMMWMowwwwwMWMWMM— 1 lil*l|« l"'""1* ■w<w>«'miiw wm—nw»íi i wrir^«n—ni«mTCTnm»M'ii— in— wiwm i wni ■ w—n»^iim»áji ■■ ^rLirvf^jnM/*rm*tfUU> xn- évf- 97- (3207) szám • Csütörtök • 1933 április 27 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed­évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kö. R képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes szám ára 1.20 Ké, vasárnap 2.—Kő. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja Szerkesztőség: Prágai!,, Panská ulice 12. II. emelet — Telefon. 30311. — Kiadóhivatal; Prága 11., Panská ulice 12. Ili emelet Telefon: 34184. SÜRGÖNYClM: HIRLRP, PRflHfl A üaiFareis és Benes expozéja Prága, április 26. A Poincarék és a Tardieuk mintájára Be- nes külügyiminiszter is távexpozét mondott kedden a nemzetgyűlés mindkét házában: öt óra hosszat beszélt gyorsan, megszakítás nél­kül, fáradhatatlanul. Nem akarjuk a szorgal­mi és a statisztikai teljesiimény érdemeit ki­sebbíteni, sőt készséggel elismerjük azt is, hogy sokat tanultunk belőle, sokban tájé­kozódtunk és megtudtunk olyanokat, amit Benes nyílt szavai nélkül sohasem tudtunk volna meg. Végre tisztában vagyunk az euró­pai államok erőviszonyával, tudjuk, ki van az egyik táborban, ki a másikban, tudomást szereztünk Anglia , gyenge pillanatirói", amelyekben csaknem Mussolini mellé állt, ismerjük a külföld pontos felfogását sok olyan kérdésben, amelyekről szemmellátha- tólag csak Benes külügyminiszternek van módja beszélni s megkaptuk az európai hely­zet keresztmetszetét, amennyiben Benes két táborra osztja Európát: a nagyhatalmak tá­borára MacDonald, Mussolini és Németország sajátos nézeteivel s a kishalaknak táborára Benes, Tiiuleseu, Jelt les és B-eck sajátos néze­teivel. Engedje meg a külügyminiszter, hogy a' miniket megillető szerény rész alapján mi is: jogot, formáljunk a hozzászóláshoz és néhány megjegyezéssel illessük az expozét. A végén kezdjük'. Benes szerint a csehszlovák köztár­saság valamennyi nemzetiségének többsége a kormány mögött áll. Lehet, hogy általános­ságban így van, lehet, hogy nincs Így, ne ku­tassuk. De egyet tudunk: ha a „valamennyi nemzetiségbe" a magyarok is beletartoznak, akkor incsen így, mert a köztársaság vala­mennyi szavazatához arányitva bármily ke­vés az a közel háromszázezer szavazat, amit ellenzéki pártjaink a köztársaság magyar vi­dékem kaptak, a hat-kétszázezer lakosnak megfelelő szavazatszám a magyar kisebbség túlnyomó többségét jelenti s ez a túlnyomó többség, ámbár lojálisán teljesiti állampol­gári kötelességét, nincs a jelenlegi kormány­többség .mögött s helyteleníti annak politiká­ját, amelyet a maga számára károsnak tart. (Csak mellesleg említjük meg. hogy a ma gyarok mai ellenzékisége annyira természet­szem és fix dolog a köztársaságban, hogy még a kormányhoz közelálló magyarnyelvű sajtó is az „ellenzékiséget" hangoztatva lép a szlo- vbnszkói magyar közönség elé). E megállapítás annál nagyobb nyomatokkal esik latba, mert azoknak a kérdéseknek leg­döntőbb része, amelyekről az exnozéban' szó volt, elsősorban a magyar—csehszlovák vi­szonyt taglalja. Miért van az, kérdezzük, hogy a csehszlovák kormánypolitika az elmúlt tizen­öt év alatt nem tudta megnyerni a magyar ki­sebbséget? Miért van az, hogy ha Benes a ma­gyar—csehszlovák kérdésekről beszél, esetleg hivatkozhat a „legtöbb párt és a legtöbb nem­zetiség túlnyomó többségének támogatására, de néhány gyászmagyaron kívül egyetlen ma­gyarra, sem hivatkozhat, mert valamennyi el­lenzékben van. Kétségtelen, hogy a magyarokkal szemben alkalmazott politika tökéletlensége belejátszott ennek az állapotnak az előidézésébe, s ha Benes a béke biztosításáról, a nyugalom megteremté­sének helyes és egyedül üdvözítő útjairól, vala­mint a nyomorból és bajból kivezető másfajta törekvések helytelenségéről beszél, akkor a sokat hangoztatott megbékitcs és egység érde­kében kezdeményezzen olyan politikát, amely a magyarokat is kielégíti. A Benes-expozé egyetlen vezéranotivumra volt fölépítve: a kicsiny és gyönge nem lehet quantité negligeable Európában. Bűnös dolog, hogy a számbeli többség és a nagyobb erő rá­kényszerítse akaratát a kicsinyre, bűnös dolog, ha a nagyhatalmak direktóriuma csupán azért, mert erősebb, megoldásokat diktál a .kishata- lomnak. £ kísérlet ellen a 'jog és az igazság ne­Revíziós vita a prágai parlamentben Síüllő Géza hatalmas beszédben ref aktáit Benes külügyminiszter expozéiéra — A szenátusi vita — ll6w@s támadások érik a cseh sajtéban megjelent revíziós megnyilatkozást Prága, április 26. A nemzetgyűlés mindkét háza ma kezdte meg a nagy külügyi vitát, amely leként a határrevízió kérdése körül forog. A vitában a legtekintélyesebb szóno­kok vesznek részt, a vita iránt föltűnően nagy az érdeklődés, hónapok óta nem volt a Rudoliiiiumban olyan élénk élet s oly moz­galmasságtól telitett hangulat, mint most a külügyi expozé nyomán. A magyarság párt­jai részéről a vitában Szüli.5 Géza dr. és Szent-Iváuy József, a két pártvezér vesz részt, A vita első szónoka Szüilő Géza dr. orszá­gos keresztén yszccialisfa páni képviselő, pártjaink közös klubjának elnöke volt. aki­nek beszédét alább közöljük: Szellő Géza beszéde A külügyminiszter ur expozéját ez alka­lommal — mondottá óziiilő — a képviselő- házban mondotta el. Ezt a lépést helyesnek tartom/ mert az eddigi gyakorlat, hogy csak a külügyi bizottságban beszélt, nem tartha­tó demokratikusnak. Egy népköztársaságban kerülni kell a titokzatosságot és kerülni a.zt, hogy a népeik somsáról a kabinetek intézked­jenek, ne pedig maga a nép. Azonban lehetetlen dolog az, hogy egy három óra hosszat tartó expozéra egy-egy képviselőnek csak négy percet s egy kisebb klubnak csak ©gy órát adnak az itteni ren­delkezések. Tiltakoznom kell ez ellen a de­mokrácia nevében s itt akarok rámutatni ar­ra, hogy ez époly intézkedés, mint az itt levő közigazgatásnak legtöbb intézkedése: a kül­ső forma mellett megölik a belső lényeget. Ezek miatt részletesen nem tudok az egész beszédre ki terjeszkedni, annak egy-két főbb pontjával tudok csak foglalkozni. Rámutatok azonban .még arra, hogy ez a beszéd tulaj­donképpen nem beszéd, hanem egy kis poli­tikai tanácsadó ártatlan politikai naivak ré­szére. Nem hiszem azonban, hogy' akadjon egy politikusa is a nagy világnak, — aki ezt a benesi expozét olvassa, — hogy ne lássa azt, hogy ez egy mestermü arra, hogy ho­gyan kendőzze el a valóságot és hogyan cso­portosítsa érveit ráépítve egy valótlan alap­ra. Egész okoskodásának bázisa mindig azt a nagy körülményt hagyja figyelmen kivül, hogy Európában és min-álunk is felborult az egész gazdasági rend, hogy lázbeteg az egész világ, hogy gyógyítani kell s hogy en­nek a gyógyfolyamatnak a terápiája indo­kolja azt. hoy a betegség alapokát kell meg­gyógyítani. Ez pedig: a békeszerződések, amelyeknek nem annyira a szövege, de a szelleme ölte meg a világnak a rendjét és ennek a revideálása szükséges, nem pedig­len a formalizmushoz való merev ragaszko­dás. Mert nem a formalitás a jog, de a jog az, amely kifejezési formája az igazságnak. A békeszerződés pedig nem igazságos. 1 parlament minden megüérdexise nélkül és a közvélemény tájékoztatása nélkül kö­tötték meg a külügyminiszterek most azt a sóit disant államszövetséget, amelyet Jugo­szláviával és Romániával létesítettünk s ne­künk nem szabad tűrnünk azt, hogy rólunk és nélkülünk köttessenek meg olyan szerző­dések, ‘amelyeknek esetleges tragikus követ­kezményeit nekünk, a köztársaság népeinek kell drágán megfizetnünk. Ennek a repuíb- likán-ak konszolidálódnia kellene. A konszo­lidáció pedig nem jöhet létre akkor, ha mindig olyan kritikus tények elé állít tátik a köztársaság, amelyek a súrlódási felületeket fokozzák s a szomszédok érzékenységét sér­tik. A világ egész közvéleménye már régóta ismeri a benesi politikának azt az alapve­tő célját, hogy ami jog, abból politikát b ami politika, abból jogot akar formálni. A népszövetségnek a formalizmusával igyek­vőben Összefog a kisantant. Eltekintve attól, hogy a többség akaratának respektálása na­gyon is parlamentáris és demokratikus elv, azt óhajtanok, ha Benes és kormánya mindenben •és mindenütt <hü maradna ahhoz az elvhez, amely a kicsinyek, a gyöngék, a kisebbségek szik ez a benesi politika agyonütni a nép- szövetséf valódi szellemét. S ez minden baj­nak az oka. A népszövetséget nem azért al­kották, hogy az igazságtalanságok megköve- sittessenek, hanem azért, hogy a népszövet­ség nemes szelleme által a jogtalanságok megjavittassanak s hogy az erőszak, — .amely­nek politikai neve a háború, —- a világból klirtassék. A népszövetség célja, — és ez kell, hogy ami repuiblikánknak is célja le­gyen — hogy ne a formáljogon alapuljon, de az igazságosságon, mert semminemű ala­kulat, semminemű emberi institúció, semmi­nemű vértezettség, semminemű fegyver nem elég erős, ha nem az igazság képezi az alap­ját s ezért az igazság keresése, az igazságta­lanságok megszüntetése egyértelmű azzal, amit úgy nevezünk, hogy konszolidáció. A külügyminisz ur sikeres és nagyaiultu agitátori pályájáról belevitte a külügymi­niszteri állásba az agitátor minden kvalitá­sát. Az agtálor soha nem cselekdihetik, mert nem tud cselekedni, — hiszen azért agitá­tor, — de beszél. A külügyminiszter azon­ban nem agitátor, — neki cselekednie kelle­ne s nem beszélnie, de a külügyminiszter ur mindig csak beszél, beszél s ez okozza azt, hogy olyan interjúkat ad le, •mint legutóbb is a lengyel Kurrier Poranni- ban, — amelynek a reparációját nem egé­szen a külügyminiszter ur dicsőségére — Krofta miniszter urnák kellett egy dezavuá- ló nyilatkozattal jóvátenni. Nem áll jól a csehszlovák külügyminiszternek az, ha az irónia fegyverével lekicsinyelni akarja a na­gyokat. mert a csehszlovák külügyminiszter­nek sohasem szabad elfelejteni azt az egy­szerű tételt, hogyha a cserépfazék összeütközik a vas­fazékkal, hát mimig a cserépfazék törik össze. A külügyminiszter ur előadása egy önké­nyesen választott alapból indul kii. A külügy­miniszter ur annyi ideig hangoztatta, hirdet­te, mondotta, beszélt arról, hogy a kisantant egy konszolidált politikai s gazdasági logikát inkorporáló valami, s annyi ideig hirdette, hogy a kisantant a békének a legbiztosabb garanciája, hegy végre — saját maga is elhitte. A baj azon­ban az, hogy ezt mások nem hitték el. A most létesített hármas szövetség, ez „uj ssagyhsiaJoin", a benesi politikának talán legtipikusabb al­kotása. Három állam, amelynek különböző múltja, különböző expanzív célja és külön­böző gazdasági érdekei vannak, .most össze­áll s mint „nagyhatalom" akartja magát go- rálni és ennek a „nagyhatalomnak" mint kancel­lárja szerepel mindenütt ma a csehszlovák köz iá r-s a ság k ül i i gy nnin isztere. Ez a szerep külsőleg fényes és alkalmas ar­ra, hogy azokat a kopásokat, amelyek bent az országban a benesi pozíciót elhomályosit­jogairól szól. Ha a nagyhatalommal szemben a kishat a lom nem quantité negligeable, akkor a •kisebbség sem lehet az az uralkodó nemzettel szemben. Ennélfogva a kisebbségnek is vannak jogai és kívánságait meg kell hallgatni. Ha azonban a belföldön többségről és iki­fsebbségröl van szó, Benes szerint a kicsiny —- úgy látszik — nem egyenjogú a naggyal és nem szólhat bele a saját sorsa intézésébe. Pe­dig Wi’son. akire Benes annyiszor hivatkozik, igy gondolta.

Next

/
Oldalképek
Tartalom