Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-26 / 96. (3206.) szám

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 KC. fi képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több Egyes sz&m ára 1.20 K£, vasárnap 2.—Ki.

A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok politikai napilapja

Szerkesztőség: Prágaiig Panská ulice 12. 1U emelet, — Telefon: 30311. — Kiadóhivatal; Prága IL, Panská ulice 12. 111 emelet. Telefon: 34184.

SŰRGÖNYCIM: H l;R L fl P, P R fl H fl

Benes expozéja a nemzetgyűlésben az európai direktórium és a határ- revízió problémáiéról

Csehszlovákia nem csatlakozhat a négyes paktumhoz — Sensgi'f&e külső nyomásra nem jöhet létre határrevizttt — Csupán a népszövetségi paktum 19. paragrafusa alapién Sehet közeledés

púnkat és teljesen bizonyosak vagyunk benne, hogy Európa közép- és kisállamainak túlnyomó többsége mögöttünk áll, mert ezek éppen úgy nem hajlandók alávetni magukat egy ilyenfajta direktóriumnak, mint mi. Az ilyen tervben a régi politikai metódusokhoz való visszatérés kísérletét látjuk.

— Mi nem követeljük, sohasem követeltük az európai politikában egy nagyhatalom szerepét. Ha azonban a sajtó spontán módon rögtön a kisantant paktumának aláírása után az „ötödik nagyhataloméról beszélt, úgy ezzel egyszerűen nagy igazságot fejezett ki. hogy a kisantant államai egészében területük terjedelme és népességi száma következtében egy nagy csoportot jelentenek, amely abban abszolút egységes, hogy a nemzetközi jog szempontjából mi minden más állammal, tehát minden nagyhatalommal együtt teljes mértékben egyenjogú tényező vagyunk és éppen ezért

Prága, április 25. B-enes külügyminiszter a képviselőház és a szenátus maii, keddi ülésén terjedelmes expozét mondott a külpolitika aktuális problémáiról.

A külügyminiszter beszédéiben elsősorban arra utalt, hegy legújabban a nemzetközi politika uj fázisáról beszélnek, sőt egyenesen olyan kérdéseket fesznek fel, hogy vájjon nem egy újabb háborús konfliktus felé halad-e Európa. Néhány fontos világesemény világit rá ezekre a kérdésekre: nevezetesen a leszerelési konferencia válságával kapcsolatban felmerült a négyhatalmi olasz terv. az európai direktórium eszméje s ezzel egyidejűleg első ízben kerül az európai határok revíziójáról szóló kérdés a nemzetközi hivatalos diszkusszió szőnyegére.

— Általánosan ismeretes — mondja a miniszter — hogy a mai nemzetközi helyzet igen súlyos. '

A háború utáni tizenötödik esztendőben még mindig nincs meg az igazi béke.

A békeszerződések határozmányait a győztesek igazságosaknak, a legyőzőttek igazságtalanoknak érzik. A magam részéről következetesen vallom azt a tételt, hogy a szerződéseket mindig be kell tartani. Ez a becsület, a tekintély és a nemzetközi erkölcs kérdése. Ezért én a végső konzekvenciákig védekezni fogok a békeszerződések egyoldalú megváltoztatása ellen.

Mivel azonban néha szép vagy rossz szóval, de az államok pozíciójának megváltoztatása követ kéz lében történnek változások, mindent meg fogok tenni azérányban, hogy hatalmi pozíciónk meg ne gyengüljön, vagyis hogy szerződéseink sem jó, sem rossz szóval megváltoztathatók ne legyenek. Locarno tipikus példája az önkéntesen elhatározott változtatásoknak, mert azokat jóakarattal, a béke és nyugalom atmoszférájában hozták létre és pedig nem Németország javára való egyoldalú, hanem kétoldalú koncessziók alapján. A békeszerződések szerzői nem tételezték azt fe], hogy lehetséges lenne Németországot és a többi legyőzött országot, állandóan és örökké a legyőzött és egyenlőtlen partner állapotában tártaim. Az volt a céljuk, hogy az uj európai viszonyokat úgy szilárdítsák meg, hogy katonai erő mérkőzésekre sor ne kerülhessen. A békeszerződések egy sereg rendelkezés.© természetes utón-módon esett el. Ez a politikai fejlődés nem természetellenes, ez minden háború után elő szokott fordulni.

A revízió fogalma tisztázódott

A miniszter a maga részéről helyesnek tartja, hogy a revízió fogalma előlépett misztikus homályából s tisztán láthatni, miről van szó: fegyverkezésben való egyenjogu' ©ágról, a határklauzulák revíziójáról és az egyes európai államok jelenlegi hatalmi pozíciójának lényeges megváltoztatásáról. Kétségkívül érdeme Olaszországnak, hogy ezt a kérdést oly világosan tárta a világ elé. Attól a pillanattól, amióta Olaszországban a fasizmus diadalmaskodott, ezt a politikát kellett várni, mert logikusan ez következik a fasiszta filozófia alapelveibőd és politikai erkölcséből.

Németország, Magyarország és részben Ausztria és Bulgária is természetszerűen ro- konszenwel tekinti az olasz politikának a fejlődését, bár ezek az államok is, éppúgy, mint a többiek, jól tudják, hogy az olasz revizionista politika elsősorban olasz célokat követ. Ennek dacára ezen államok közeledése gyors léptekben haladt előre. Anglia az európai politika eme fejlődésével szemben általában rezervált magatartást tanúsít. Franciaország egész politikájával ellene fordult.

A fcissntant politikája

— A kisantant eszméje lényegéiben két pontban foglalható össze. 1. Arra törekszünk, hogy a háború előtti idők soha többé vissza ne térhessenek, amikor középeurópai, balkáni kis államok a nagyhatalmak politikájának tárgyai voltak. Nem akarjuk, hogy a kö- zéprurópai eszme bukásával más nagyhatalmak részéről hasonló koncepciók jöjjenek létre, vagy pedig régi koncepciók visszatérjenek. Ez egy borzalmas európai háború felé vezető ut lenne. Mi minden erőnkkel védekezni fogunk ez ellen és meg vagyok róla győződve, hogy meg is védjük magunkat 2. Tudatában vagyunk annak is, hogy Közép- európa kis államai össze kell hogy fogjanak, hogy ne kelljen nagyhatalmakat hivniok egymás ellen segítségül. Sem Ausztriának, sem Magyarországnak, ®em Bulgáriának nem érdeke, hogy bármely nagyhatalom politikájának eszközévé váljon. A lengyelek, csehszlovák, jugoszláv ok és görögök egyesüléseire és végleges pozioójáért való küzdelmet minden áron végig kell harcolni.

Ez a harc tudatos elfordulás attól, ami a

háború előtt volt és az esetben, ha egy

nagyhatalom szembehelyezkedne ezzel a

fejlődéssel, ez egy uj európai konflagrációt idézne elő.

A régi Habsburg-monarchia helyén tizenkét év alatt a kisantant uj politikai tényezővé fejlődött, melynek politikai, gazdasági és I kulturális erejét nem sokáig lehet lebecsülni. 1960—70 között Csehszlovákiának legalább 19—20 millió lakosa lesz, köztük legalább 14 millió csehszlovák és több mint 800.000 ruszin .Romániának 23—24 és Jugoszláviának 20 millió lakosa, Ezek imár neim lesznek apró államok.

Oppoziciő a nagyhatalmak direktóriumával szemben

— Az az eszme, hogy a nagyhatalmak olyan közösséget teremtsenek, amely döntéseit a többi államra rákényszerítse, véleményük szerint I visszavonhatatlanul a múlté. A nagyhatalmak egész bizonyosan megteremthetnek egy olyan szervezetet, amelynek segítségével a kizáró a^ csak rájuk vonatkozó problémákat megoldhat, ják. Mi azonban elég erőseknek erezzük ina

a kisantant államai a népszövetségen kívül maguk fölött semmi más autoritást nem ismernek el és nem fognak elismerni.

A kifejtett okokból világosan kitűnik, hogy miért tekintik a kisantant államai a négyhatalmi paktum olasz fölfogását Európa fejlődésében visszafelé való lépésnek, s miért nem hiszik, hogy ebben a szellemben egyáltalában megvalósítható volna,

A miniszter ezután a legkényesebb kérdés tárgyalására tért át, hogy vájjon lehetséges-e

a békeszerződések kaiárkiauzuiáinak úgynevezett revíziója.

Beszédének ebben a részében a következőket mondotta:

— A békeszerződések leszerelési határoz- miányai nak revíziójáért a leszerelési konferencián az úgynevezett egyenjogusitási kérdés tárgyalásánál küzdenek. Csehszlovákia nevében a fegyverkezési egyenjogúság elve mellett szólottám fel s Németországnak ezt a követelését megér t ettem.

Ellene szegülök azonabn minden olyan leszerelési politikának, amely az egyenjogúságra, az igazságosságra és nemzeti méltóságra va ló hivatkozással a valóságban olyan célokat követ, amelyek az 1914 előtti időkre való visszatérést jelentenék.

— A határrevizióra vonatkozó nézetek-] ben Európában igazi káosz uralkodik. Sajnálom, hogy a nagyhatalmi paktum leg-l

utóbbi iniciativája bizonyos körökben olyan reményeket ébresztett, amelyek semmiesetre sem teljesedhetnek.

Másrészt Mussolininak és MacDonaldnak hálásnak kell lennünk azért, hogy bátrak voltak ezt a kérdést oly nyíltan a nemzetközi nyilvánosság elé vinni. Most már mindnyájan kényszerültünk arra. hogy a nyilvánosság előtt válaszoljunk erre az iniciativára, parlamentünk és közvéleményünk követeli ezt Mint ismeretes,

ez az iniciativa a határrevizió ecrész konkrét eseteire vonatkozott, vagyis lengyel- országi vonatkozásban a korridor kérdésére, a kisantantra való vonatkozásban pedig a magyarországi határok kérdésére.

Ezért kötelezve vagyok arra, hogy parlamentünknek ebben a kérdésben egész nyílt felvilágosítást adjak,

A kisantant álláspontja

A négyhatalmi paktumnak a határrevizió kérdésében való javaslataira álláspontunkat a következőkben formulá- zom meg:

1. Nem értjük, hogyan hiheti valaki csak egy pillanatig is, hogy bármelyik önálló állam megengedné, hogy több más állam, ha még nagyhatalmak is azok, közvetve vagy közvetlenül politikai vagy morális befolyásuk erejével az egymás közötti egyszerű megegyezés utján rendelkezhetnének az ő területével, tehát olyasvalamivel, amely minden állam szempontjából egyenesen az életfeltételt és létének alapját jelenti. A történelem tanítja, hogy a területek átkapcsolása körül mindig a legvéresebb háborúk kerekedtek s nem kételkedem abban, hogy a mai nemzetközi ideológia és feszültség mellett most is ez volna az eset. Genfben Sir John Simonnal a nagyhatalmi paktumról folytatott vitámban kényszerültem arra, hogy vele szemben megállapítsam azt, hogy egy más államot nem lehet kényszeríteni a határ megváltoztatására és ha valaki Csehszlovákiában ilyen dolgot akarna végrehajtani, el kell jönnie erre a területre a hadseregével és mi meg fogjuk tudni védelmezni a területünket. Területekkel rendelkezni a békekonferencián lehetséges volt. Azon időponttól fogva azonban, amikor ennek, vagy annak az államnak a tulajdona jogerőssé vált, egyenesen abszurdum újból diszpozíciós jogot követelni. Ez az a mi elvi álláspontunk és ebből senkivel szemben sem engedünk.

2. Épp úgy nincs módunkban megérteni, mint volna lehetséges, hogy az államok egyesülése más államok területének felosztására miként jöhetne létre, főleg amikor arról vagyak informálva, hogy más államok területi kérdéseit, az ilyen egyesülésben résztvevő államokét is nyilvánvalóan ki akarják kapcsolni, mert ezekben bizonyára semmiféle megegyezés nem volna lehetséges. És hogy lehetne megakadályozni, hogy egy más ilyen egyesülés ne keletkezzék, amely a többi állam határainak ügyében hasonló módon kívánna eljárni e ilyen módon versengést, és anarchiát terjesztene az egész világon?

3. Azt tartjuk, hogy a határrevizió ügyeiben való ilyen terveket nem gondolták át eléggé. Tekintsük például Csehszlovákiai esetét. Én az angol külügyminiszter urnák egész nyíltan megmondtam a következőket:

A csehszlovák terület bármilyen részének elsajátításához az alkotmánytörvény értelmében három ötöd többség szükséges. Bárki kísérelné is meg ezt a többséget ilyen körülmények között összehozni, ezt soha sem hozhatná össze.

Melyik nagyhatalom merné azt a tanácsot adni. vagy kényszerítene rá bennünket, hogy mind