Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-23 / 94. (3204.) szám
1888 április 28, vasárnap. e T>RXCAl-MA!GfeXRHtRLflP MM—IWH—MIMIIM 111 MMI IMI Ilii Ilii ......HS 13 S ziDHÁz-Kön^vKoiTaRA. fiBBSBBSSBmBaSSBBBSBSBBSSL .... ................................................................ A Kassai Schalkház Asztaltársaság 2700 korona értékben újból kiírja regénypályázatát Kassa, április 22. Tavaly tavasszal irta ki a „Schalkház Asztaltársaság'* 2600 K-iS regény pályázatát. Erre három pályamű érkezett be éspedig 1. „A kiispap* c. „Voluntas tua“ jeligéjű. 2. Az „Összeomlás* cimü és ,,Földiekkel játszó égi tünemény* jeligéjű és 3. Az „Elvégeztetett!...?* cimü jelige nélkül való. Az 1. sz. gyerekes, naiv, 5nképzőkéri nívón álló rövid elbeszélés, melyet sem terjedelme, sem tárgya, sem kidolgozása nem jogosít fel a regény elnevezésre Kicsi, inkább limonádé izü diáktragédia, melynek a szlo- venszkói magyar kisebbség életéihez semmi kapcsolata nincs. Alakjai nem élnek, papiros emberek. A pályamunka sem magasabb rendű életszemléletet és lélektani mélységet nem átrul el, úgyhogy az egészen jelentéktelen irásimü sem jutalmazásra, sem kiadásra nem alkalmas. A 2. sz. Írójának fogalma sincs arról, hogy mit követel meg ma az élet és irodalom egy regénytől. Ilyen regényeket még a múlt század derekán a „divatlapok* sem közöltek volna. Légüres térben, kóebélü ember-bábokat mozgat az író s a lélektanilag távéiról sem indokolt, valószínűtlen eseménysorozat előadása is esetlen, kifejezéstelen, egyhangú, lapos. A 3. sz. témája olyan, mely súrolja már a kisebbségi élet problémáit. Egy állampolgársággal nem bíró falusi református lelkész tehetséges és többié hivatott fiának tragikus életpályája van benne feldolgozva „én* regény formájában a kényszerből otthagyott középiskolától a fogtec-hnikuis másságon, lakatos tanulóságon, szőlőmunkásságon, fűszeres tanoncságon át a — munkanélküliségig, ami végül is teljes lelki meghasonlásba, Ön- gyilkosságba sodorja a hőst. A regény legtöbb részletén érzik a megéltség ize, az életszerűség hűsége, a tehetség nyoma. Azonban ez a kétségtelenül megállapítható tehetség nem tud kibontakozni, mert hiányzik hozzá a tudás és a műveltség. Még ha figyelmen kívül hagyjuk is azt, hogy az iró intelligenciája nem éri :el a szerkesztés, de csak a mondatbeli szabatosság, sőt a helyesírás nívóját sem, — az ezekből folyó hibákat kellő átdolgozással ki lehetne küszöbölni — marad a regényben sok olyan szervi betegség, melyet meggyógyítani csak az alapok, a műveltségű Lány pótlásával lelhetne. A regény keletkezésnek — valószínű — története maga kész kisebbségi tragédia: a tehetség, az alkotó kedv, a jobb sorsa érdemes életerő elesettségében. Ha meg is kell állapítani, hogy az iró ezen írásműve még teljesen éretlen kiséirlet, kétségtelen, hogy rendszeres önképzéssel és ami fő, önkritikával ki lehetne fejleszteni az íróban szunnyadó tehetséget. A pályázat így eredménytelennek minősíthető, de ez nem vette el a pályadijat kitűző Asztaltársaság kedvét a további kísérlettől s a pályázatot újra kiírja a következő feltételekkel: 1. A kassai Schalkház Asztal Társaság a régi pályád íjjal, mely az időközi kamatokkal 2700 (Kettőezerhéiszáz) cs-koronára emelkedett, jutalmaz egy kisebb, maximálisan 10 iv (160 oldal) terjedelmű regényt, mely tárgyát a szlove-nszkói magyar kisebbségi életből veszi s irodalmi értéket képvisel. 2. A pályamunkákat a papiros egyik oldalán, írógéppel ima, jeligés levél kíséretében 1933 október 31-ig kell beküldeni a P. M. H. kassai szerkesztő&égebe (Ko- Sice, Éder-u. 9-) A címlapom föl kell tüntetni, hogy a regény a Schalkház Asztaltársaság dijára pályázik. Kézírással iirt és -a fenti határidőn túl beérkező pályamunkák nem vehetők figyelembe. 3. A pályamüveket egy felkérendő háromtagú bíráló bizottság bírálja felül, mely a pályázat eredményét a P. M. H. karácsonyi számában hirdeti ki. 4. A díjnyertes pályamű az Asztaltársaság tulajdonába megy át g ez gondoskodik annak kiadásáról. Kiadás esetén az író a pályadijon kívül részesedik a kiadás hasznában is, az ezen felül megmaradt tiszta haszon újabb pályatétel alapját fogja képezni. A most lezárt pályázatra beérkezett müveket igazolt tulajdonosaik május végéig átvehetik a P. M. H. kassai szerkeszt ősé gében. A szerkesztőség tovább nem vállalja azok megőrzését. JAMES O. CURWOOD REGÉNYE I. FEJEZET. Bram Johnson és az ő farkasai Bram Johnson rendkívüli ember volt. még pdafönn Északon is. Története még születése előtt kezdődött, legalább is három nemzedékkel előbb, szóval: mielőtt a Johnson ok elindultak volna a hatvanadik szélességi foktól északra. A J oh neonok mindig vándoroltak, még pedig következetesen északnak. Ha valaki elindítja kannáját az Alsó-Athabascán és északnak evez, föl a Nagy Rabszolga-tóhoz, onnan pedig a Mackenzie-folyamon föl a sarkvidékig, akkor jelentős néprajzi változásokat észlel. Az emberek faji jellegzetességei gyorsan változnak körülötte. Á keskenyarcu, fürge chippewa-indiá- nokat. akik a bajlottorru kánoékon eveznek, fölváltják a lomhább mozgású cree-indiánok a maguk pufókabb arcával, ferdébb szemeivel és merészebb vágású n yirfa kéregcsónak jai.k kai. De még a cree-indiánok is elváltoznak az északabbra fekvő vidéken, minden újabb törzs kissé elüt. a déli szomszédjától, mígnem a cree- indián is egészen japánössá válik és a chyppo- weyan váltja föl. akinek kánná ja a sarkvidék közelében már bőr-kajakká változik, arca még jobban elszélesedik, szemei valósággal kínai szemekké fordulnék és az emberiség történetének írói most már eszkimónak nevezik. A Johnson ok. amint egyezer nekilódultak, nem álltak meg semmiféle meghatározott helyen. Valószínűiig egyetlen John sorinál kezdődött az a százesztendős történet, amely Bram JohnsOnna! ért véget. De idővel sokan lettek. A Johnson vér először chippewák, azután cree- indiánok vérével keveredett és a crce—chippe- wa Joliidon.vérben, amikor végre eljutott az eszkimó változathoz is. volt már a chlppewyan-1 ból is. Különös, hogy a név maga mennyire megmaradt. Johnson! Ezen a néven mindenki fehér embert, vélt találni a kunyhóban, vagy faházikóban és meglepődött, amikor a valóságot látta. Bram csaknem százesztendei vérkeveredés után visszaütést jelentett: fehér ember volt- bőr, haj és szemek dolgában. Egyéb testi sajátosságai félvér eszkimó anyjára vallottak, kivéve alakját. Mert Bram hat láb magas, bivaly- erejű férfi volt. Arca széles, pofa cső utjai kiállók. ajkai duzzadtak, orra lapos. És a bőrének színe fehér. Ez volt a megihökkenő benne. Még a haja is vörhenyes szőke volt, torzonborz, mint az oroszlánsörény és szemei néha sajátságos kék színben játszottak, néha pedig — mikor megdühödött —olyan zölden csillogtak, mint a macska szemei éjszaka. Nem akadt férfi a világon, aki Bram John- sont barátjának vallotta volna. Az egész ember rejtelem volt. Soha nem maradt a beváltóhelyeken, csak addig, amig szőrmezsákmányán élelmiszereket cserélt és hónapok, de még évek is elteltek, amig ugyanazon a beváltóhelyen ismét fölbukkant. Szüntelenül vándorolt. Á királyi északnyugati csend Őrség olykor nyomára akadt és a távoli őrjáratok nem egy jelentésében Olvashatták a főparancsnokságon az efféle rövid kitételeket: „Láttuk Bram Johnsont és farkasait észak felé haladni*, vagy: „Bram és farkasai elhaladtak mellettünk*. Mindig igy: „Bram és farkasai*. Két esztendőre aztán egészen nyomát vesztették. Ez akkor volt, mikor Bram bevette magát a- kénmezőkre, a Nagy Rabszolga-tó tói keletre. A két esztendő után a csend őrség szigorúbb megfigyelés alá fogta, várván, hogy valami történni fog. És az a valami be is következett, Bram Johnson meggyilkolt egy embert. Olyan könnyedén és ala(*) A SZMKE uj tagegyesületei. A Szloven- szkói Magyar Kulfcur Egylet uj szervezeteket létesített a csallóközi Lak-, és Turiszakállas, valamint Szilas községekben. A nagyszámú közönség értekezletét Végh Kálmán református lelkész nyitotta meg, majd a központ kiküldötte, dr. Alapy Gyula főtitkár ismertette a SZMKE működési körét. A közönség lelkesen mondotta ki a megalakulást. Az ideiglenes vezetőség elnöke Végh Kálmán lelkész lett. Mellé hattagú végrehajtó bizottságot választottak. Tátos Lajos igazgató mondott meleghangú köszönetét a nemes ügy felkarolásáért. (*) Greta Garbó a nyarat hazájában tölti. Stochóimból jelentik: Legújabb jelentések szerint Greta Garbó Toron, egy Stockholm melletti festői fekvésű szigeten nyárilakot építtet s ott fogja eltölteni a nyarat. Törő egy órányira fekszik a svéd fővárostól, ennek ellenére nehezen közelíthető meg. Greta Garbó az Anniié Johnson svéd hajó fedélzetén utón van Kalifornia félé, de nemsokára visszatér hazájába. (*) 2024 működő mozgóképszínház van Csehszlovákiában. Érdekes statisztikai adatokat közöl a csehszlovákiai filmszindikátus. Ezek szerint a köztársaságban 2053 mozgóképszínház van, melyekből 29 nincs üzemben. Az üzemben lévőkből a legtöbb mozi, 1150 Csehországra jut, Morvaországban és Sziléziában 634 van, Sziovenszkóra 205 jut, míg Ruszinszkóra csupán 85. Az ülőhelyek száma 613.470. A mozgóképszínházak közüli naponta 271 játszik, 160360 ülőhellyel. A hangosfilm még mindig nem hódította meg teljesen a mozgóképszínházakat. 1206 mozi, 263.674 ülőhellyel még mindig némafilmet játszik, mig hangos vetítő készülékkel 818 mozgó működik 349.000 ülőhellyel. Csehszlovákia mozgóképszínházai közül 40 százalék hangos és 60 némafilmeket játszik. Csehországban 62.5, Morvaország- és Sziléziában 26, Szlovenszkón 10.5. Ruszinszkón mindössze egy százalék a hangosfilmet játszó mozgók száma. A legtöbb mozgó Prágában van: 102, ezután Brünu következik 37, Pozsony 12, M. Oetrau 12, Pilzen 11, Oimütz 8. Reichenberg 7, Kaeea 5, Pardu-bixz 5 mozgóképszínházzal. (*) Egy nagy párisi siker: Giraudoux „hrter- mezzo“-ja. A Comédle Ghamps-Elysées Parisban most mutatta be Jean Giraudoux, a kiváló francia színműíró, a Siegfried és Amphytrión 38 szerzőjének Intermezzo cimü uj darabját. A nagy érdeklődéssel várt háromfelvonásos vígjátéknak kísérőzenéje is van: ezt a modern francia komponisták egyik vezére, Francié Pouíienc irta. Az Intermezzo hősnője egy kisvárosi -tanítónő. A szürke élet hétköznapjait morzsolja és egy napon — kísér tetet lát. Rémülten meséli el mindenkinek látomását, mire mindenki felháborodik. A városka vezetősége, valamint az iskolaigazgatóság kikéri magának ezt a kisér tetet; azt mondják, hogy modern emberek laknak az egész vidéken, tehát szó sem lehet errefelé kisértetekröl. A tanítónőt nyomban el is bocsátják állásából. Sőt a pletyka is szárnyára veszi: azt terjesztik róla, hogy tulajdoniképpen viszonya van a kísértettel. A tanítónő pedig tovább is találkozik a kisértetei látomásaiban: ez jelenti számára az élet és halál nagy problémáját, a művészetet, a nagyvilágot, mindent, ami olyan távol áll a kisvárostól. Látomása szembeszállás a kisvárosi élettel és a sárbaragadt gondolkodással. Végül is a ta700 év óta gyógyít páratlan sikerrel reumát, köszvénjrt, ischiáazt, neuralgiákat gyógyfürdő. THERAPEUT1KUS ÚJÍTÁSOK: villamos árammal kombinált iszapkezelés, iszapapplikációkkal összekötött thermális fürdők. ni tónő kezét váratlanul megkéri egy adófelügyelő, egy tipikus kisvárosi tisztviselő. Igent mond, hozzámegy és ettől kezdve soha többé nem látja a kisértetet, hanem belesüllyed a kisvárosi unalomba és nyugalomba. Az uj Girau- doux-darab mind a kritika, mind a közönség előtt nagy sikert aratott. (*) „Amerikai álom“: Newyork legújabb sikere. A Theatre Guüld Newyorkban — mint a Variety jelenti — fényes sikerrel mutatta be az utóbbi évek legszebb drámai termékét, az American Dr-eam cimü drámai trilógiát. Az „Amerikai álom* szerzője George 0‘NeiH. aki nem tévesztendő össze a híres névrokonával, Eugene G‘Neiffll-el, a „Különös közjáték* szerzőjével. (*) N. Jaczkó Olga: Tolvajok a szentélyben. A pozsonyi Magyar Minerva kiadóhivatala közli: Kiadóhivatalunk utján igen sokan megrendelték könyvalakban N. Jaczkó Olga: „Tolvajok a szentélyben* cimü legújabb regényét. Mivel a nagy anyagi kockázat miatt a regény könyvformában ezidőszerint ki nem adható, ezen az utón értesítjük az érdekelteket, hogy a kérdéses regény a Magyar Minerva 1932 1—10. és 1933 1—4. számában jelent meg. Amennyiben olvasóink ezekre a számokra igényt tartanának, a Magyar Minerva kiadóhivatala (Pozsony, KeTtész-ucea 1.) 42 korona ellenében készséggel megküldi az 504 oldalas tizennégy füzetet. Hajápolás, haifestés, tartós ondulálás elöl! ■ liter .i haját nálunk megvi7.sgáitutn> Fejből- tilts kézápolás -egréeibb é? legjobb szak ismerői Béres Mihály, ftoáice, Fö-u. 85, (Andrássy palota) IngyeD ranácsadás! Szolid árak posan megesel ekedte — kettétörte, mint egy vesszőt —, hogy már jókora előnyben volt, mikor áldozatának halálát fölfedezték. Hamarosan bekövetkezett a második tragédia is, — két hét múlva, mikor ugyanis Lee káplár és egy polgári kísérője Fort Chnrchillből szorongatni kezdte őt a hómezők szélén. Bram egyetlen lövést sem tett. Hallották nagy, különös hahó-lázasát, mikor még egész egy mérföld távolságban voltak tőle. Bram egyszerűen csak ráj-uk- szabaditotta a farkasait. Lee káplár csodálatos módon el tudott még vánszorogni egy félvér indián fádázáig, ahol kevés idő múlva kiadta lelkét és a félvér jelentést tett haláláról Fort Churchillben. Bram pedig eltűnt a világ szeme elől. Amit a következő négy-öt esztendő alatt végigólt, az ugyancsak elég volna áhhoz, hogy bűn-bocsánatot- kapjon, ha élményei megjelenhetnének könyvben. Bram — és a farkasai! Gondoljuk csak meg. Egyedül lenni mindvégig, egyetlen emberi hang nélkül, amely füléhez ütődnek. Soha meg nem jelenni valamelyik beváltóhelyen élelemért. Úgy élni, mint egy loup-garou, egy állatember, farkasok cimborája. A -harmadik esztendő végén egyetlen csöpp kutyavér sem volt a tálkájában. Csupa farkas volt, mind csupa farkas. Kölyökkoruk óta nevelte őket, mígnem húszán voltak a tálkájában. Valamennyi szörnyeteg, mert a silánvát elpusztította. Talán szabadon engedte volna őket, de ezek a bestiák nem is fogadták volna el tőle a szabadságot. Ösztönösen megismerték benne a nagyobb vadállatot és rabszolgáivá szegődtek. Es Bram, a. szörnyeteg és félig állat, szerette őket. Velük aludt, velük evett és mikor szűkében voltak a tápláléknak, velük koplalt. Neki bajtáreakat és oltalmat jelentettek ezek a szörnyetegek. Mi-kor táplálékra volt szüksége és a környéken akadt is táplálék, ráeresztette farkasbandáját egy- cgy karibii, vagy jávorszarvas uy-omára és ha tiz mérőidre megelőzték is gazdájukat, annak még mindig bőven maradi táplálék a csontokon, mire odaérkezett. NA i -ztendő az ilyen éleiből! A csendőrök a! • : ’ :,ák volna hinni. Nevettek a véleí■ >ti hl; m- ivek néha be- j vetődtek a távoli v;:;b- : a gy látták Bram1 * Johnsont, hogy -hallották dörgő hangját, amely csöndes téli éjszakákon tuldörögte tálkája üvöltését és hogy félvériiek és indiánok a nyomára bukkantak itt, meg ott, egymástól messze eső helyeken. Az egészet nem tekintették egyébnek. mint a félvér franciák babonáját, a ehasse- galéret, pedig azon nem lehet nevetni odafönn Északon. Olyan teremtményekből verődik ösz- sze, akik eladták lelkűket az ördögnek, hogy a levegőben hajózhassanak. Akadtak, akik m-eg- esküdtek, hogy tulajdon szemeikkel látták Bram Johnsont és farkasait, amint hatalmas vadállatok árnyait -kergették a felhők -között. A törvény emberei, bizonyosra vették, hogy Bram már régen halott. Közben pedig Bram. aki eltűnt minden emberi szem elől, napról- napra hasonlatosabbá vált a farkasakhoz, az ő testvéreihez. De a fehér ember vére nehezen pusztul ki és Bram tág mellkasában nagy sóvárgással dobogott a szív. Rosszabb lehetett ez néha a halálnál, ez a sóvárgás az emberi hang. az -emberi társaikodás után, pedig Bram soha nem szeretett férfit, vagy nőt. És ez emlékeztet bennünket Bram életének végső, hatalmas fordulatára: a leányra és arra a másik férfira. II. FEJEZET. Philip Brant bizonyítékhoz jut A másik férfi Philip Brant volt. Ezen az estén Pi-err-e Breauít faházikójában tilt. egy asztalnál BreauJttal. Az öntöttv.i -kályha ott vörösödott az asztal mellett. Oda künn rettenetes idő volt. Pierre, a rókavadász, oda építette viskóját a szurkos-fenyöbokrok hosszú, vékony sávjának végére. A sáv úgy nyúlt bele a hómezőkbe, mint egy sovány mutatóujj. A szél jajgatott, nyögött a szabad térségeken és Pierre megborzongott belé. Kelet felé egészen közel volt a Hudson-öböl, — olyan közel, hogy amikor Pierre perccel azelőtt kinyitotta, a faházikó ajtaját, hallotta a Jeges-tenger felől lefelé törekvő alsó áramlatok mély, szüntelen dörgését-, amelyet olykor-olykor a jéghegyek hasadásának harsogása szakított félbe... (Folytatjuk.) AZ ARANYCSAPDA
