Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-23 / 94. (3204.) szám

^IWCM-AUo^ARHlRLaé____________ 1933 április 23, vasárnap.

Elveszett kor egy darabja...

igaz lőtténél

Itta: Zerdabelyi József

(Húsvéti számunkban közöltük eme Zerdaihelyi-irás bevezető fejezeteit.)

földjére. Uraim, önök nem is tudják, mit cseA két vezér elfogadta a meghívást. Apponyi előtte való este Fenyőházára és onnan reggel Poprádra utazik Kossuth elé, aki az éjjeli vonattal jön Kassa felől jókor reggel. Itt pihenő lesz és a tizórai gyorssal indulnak tovább Szentmik,lósra. Nagy hangulat kerekedett a hírek nyomán és átvonult a különben szürke napon, éjjelein. Csak egyszer zavarta meg Smialovszky:

— Hány szavazatra is számolhatunk?

A kérdést most már nem lehetett kimellőzni és ceruza került az elnökség kezébe. A papír fölé hajoltak, úgy vették sorba a sovány hadsereget. Az alapos számadás eredménye az lett, hogy a Kossuth-párt száznegyven szavazatra számíthat.

— Hány szavazat vám a kerületben? — szólott megint a kiváncsi pesti kiküldött hangja és mélységes csend kelt a nyomában, csak Palugyay Vikónak a torka kotyogott a piros bortól, amit éppen abban a szempillantásban eresztett magába. Végre a bodafalvi plébános szólt elszántan a szivarja füstje mellől:

— ötezerötszáz — megkönnyebbülés sóhajtott ki belőlük.

— No, nincs semmi baj, meglátjátok mit fog itt csinálni a két vezér megjelenése, barátom, nem kell félni, hiszen eddig nem is dolgoztunk — monta Valér.

— Éljen Thuránszky Tamási — zúgták a 14-en és koccintottak. Magyar csodavárás szele játszott felettük ezen estén és hittek a zászló győzelmében, — abban, hogy a szent- miklósi kerület függetlenségi követet küld a dunaparti palotába.

— Reggel hatkor indulunk Poprádra, ez a legjobb vonat, még a pesti gyors előtt ott vagyunk öt perccel — mondja Józsi a fenyőhá- zai nagyszálló éttermében, a vacsora utáin.

— Ötkor kelünk — mondta Apponyi.

— Én rendelek kocsit a vonathoz — tette még hozzá Móricz. Szombat este volt. A három ember hozzátartozott a vasárnapi programhoz. A párt elnökségének két tagja Apponyi fogadására érkezett és most azt beszélték, hogy lesz a Kossuth-várás vasárnap reggel. Hogy ez is rendbe jött, aludni tértek.

A pesti vonat elsöosztályu kocsijából Kossuth Ferenc lépett ki. Kék, vattelinozott pizsamában, fehér selyem kendő a nyakán, puha kalapban és az összeállításnak megfelelő papucsban. Puhán és könnyedén lépett, kezeit a kevésszámú küldöttséggel és programszerűen a Tátra-szállóban fenntartott szobájába vonult. Apponyi és a három liptói ur (a hosz- szu Károly útközben csatlakozott) egy külön szobában foglaltak helyet és várták a tisztálkodás végét. Ezalatt néhány őszinte szó esett négyük között:

— Méltóságos uram, kérlek, mi tartozunk az őszinteséggel és meg kell mondanunk, hogy nem valami nagy kilátásaink vannak a választáson...

— Mégis hogy álltok? — kérdezte Apponyi az ö angolos izü nyugalmával és tiszta szemével.

— A kerület 5500 szavazatot számlál és nagyon el van rontva a kormány...

— Az természetes, hogy nehéz a helyzet t— szólt a nagyember hangja.

— Hát hiszen tulajdonképpen mi csak demonstrálni akarunk a darabontok ellen és azt hiszem, 140 szavazatnál több nem igen lesz, hacsak valami csoda nem esik.

— Kicsit kellemetlen, Kossuth haragudni fog, de mégis tájékoztatni kell.

A három liptói ur összenézett, nem tudni, mire gondoltak, csak szorongott egy kicsit a szivük, pedig különben nem voltak ijedősek. Ha Kossuth megharagszik, az senkire semmi jót nem hoz. Apponyi folytatta:

—r Legjobb lesz, ha Te mondod meg, Móricz.

— Én?... — idegenkedett Palugyay Móric, talán mindnyájan együtt.

— Nem bánomMég igy elmúlt egy jó darab idő. mig az elnök ajtaja megnyiít. Kossuth Ferenc a szokott válogatott Ízléssel öltözött. Közismert volt a fehérbetétes cipője, a hajszálpontosan szabályosra készített bajusza, a csak egyszínű nyakkendői, vagy kék, vagy fehér, vagy fekete, vagy piros, sohasem volt két szín benne. Állva fogadták és mélyet hajoltak, ö biccentett és megái lőtt a szoba közepén.

— Jó reggelt, urak, szeretnék hallani valamit a kilátásokról... a kerületben — nem tegezte a liptóiakat.

— Épp most beszéltünk róla — szólt valaki.

Kossuth folytatta:

— Érzem, hogy történelmi pillanat előtt állok. Ebben a kerületben, ahol soha még jelöltet nem állított a függetlenségi párt, kibontjuk a zászlót. Betörünk a hatvauhetósek

lekesznek. Mindenütt, amerre jártam, győzött az eszme és az ellenfélnek még csak hírmondója sem maradt. Ahogy a jelentésekből látom, itt is ez a sors vár a darabontokra.

— Jelentésekből?... — szólt csendesen a liptóiak között.

— ... és ennek különösen örülök, a saját fészkében fogjuk megverni a nemzet ellenségeit.

Amíg az előadás tartott, mindig összébb hajolt a küldöttség három feje. Csend volt. Kínos csend. Végre Apponyi csodálatosan fascináló hangja terjesztette ki a szárnyait felettük.

— Kérlek, Ferenc, ez nem olyan egyszerű kerület, itt mindig a hatvanhetes kormányok győztek, ilyenekből szedték össze a többséget...

— Igen, ezt mind tudom, referálták nekem a Valér jelentéseit, teljesen tájékozva vagyok s annál nagyobb eredmény, ha a mi fellépésünkkel megvethetjük egyszersmimden- korra ezt az erős ellenséges várat.

Palugyay Móricot tuszkolták elő a liptói urak.

— Elnök ur, kérem, mi a mi Valér barátunk jelentéseit nem ismerjük, de mi nem tudunk annyi reménységet kelteni. Inkább demonstráció az egész, a jelölés csak forma, mi ugyanis a darabontokat nem támogathatjuk, a szlovákok mellé nem állhatunk, más választás nem volt... de győzelemre nem számíthatunk — került ki belőle az elszánt- ság.

Kossuth figyelmesen hallgatta és megszólalt:-— Mégis hány szavazatot remélnek önök, uraim az 5500-ból?

Soká nem jött válasz. A csend már a falakat feszegette, mikor Józsi száján kibuggyant:

— 140 szavazatunk lesz.-.

A váratlan bomba egy keveset sástergett a szemekben, aztán felrobbant Kossuth száján:

— No hát ez mégis csak hallatlan. Engem hoznak ide, ilyen viszonyok közé. Szemtelenség és ami még több, játék az én presztízsemmel. Ezt nem tűrhetem, a legközelebbi vonattal visszautazom. Hallatlan, — felállt — mit gondolnak az urak? A Kossuth-névvel nem lehet ilyen alávaló játékot űzni...

Apponyi emelkedett most fel a kényelmes székből.

— De kérlek, Ferenc, ne izgasd fel magad, az itteni urak a legjobb szándékkal vannak, de egyedül, a mi segítségünk nélkül ki sem kezdhetik ezt a falat. Nekünk feladatunk és kötelességünk melléjük állni és segíteni ezt az emberfeletti munkát.

— Úgy van, úgy van, — mondták az urak is s lassan elfoigyott a baj annyira, hogy elindulhattak a terraszra, ahol a tátrai nap játszott a hófehér terilős asztalon és egyebek mellett katonasorba állított, ragyogó poprádi vizzel töltött harmatos üvegek helyezkedtek.

A hosszú asztalnál azután minden rendbe jött. Bőséges evés volt. A fővezér hat tojást ivott meg pohárból, habos kávékat, vajakat fogyasztott és a tetejébe poprádi vizet öntözött a poharába vastagon. A hangulat megenyhült és mire az egész állomás kiváncsis- kodása, tiszteletadása köziben beültek a vonatba, nyoma sem volt a haragnak és bosszúságnak. Az utón segített a hegyvidék csodálatos kék ege. a csupaszin júniusi mező és a vonat kényelmes ülései.

Percnyi pontossággal érkeztek be a Puliin ann-kocsik a felvirágozott és fel lobogózott pályaudvarra.

Tarka tömeg lepte el a perront, dörgött az éljen és virágeső hullott. Beszédek hasogatták meg a fejek fölött gyűlő párát, szüzek fehérlettek kétoldalt. Semmi sem maradt el. Az urak négyesfogatokat állítottak ki és olyan lóparádét csaptak, hogy többet kívánni sem lehetett. A bevonuláskor vége, hossza nem volt a cifra úri hintóknak és az útvonal két oldalán álló közönség állandó lelkesedése minden reménységen túl emelkedett. A vármegye is kilőigatta a háromszinü zászlót és utána az egész város.

A menet a Fekete Sas előtt állott meg. Valér osztotta ki a szállást és az érkezők mindegyike rögtön el is foglalta. A megyeháza főkapujával szemben, a térség közepén balda- cbinos emelvény állott. Magas rúdra húzott zászló mutatta messziről. Rengeteg tömeg gyülekezett körülte. A megyeiek nem tudtak semmit fenni a megmozdulás ellen, vagy tán nem is akartaik, azért történhetett, hogy a vasúton az országúton begyüllött a vidék. Szürposzlós, nacy kalapos atyafiak, elszórva tarkarubás, kézikosaras asszonyok sokszorozták meg a város közönségét.

A megyeháza széles balkonján zsúfolódtak a szép asszonyok, a főispán is és a gyűlés kezdete csak perceken múlott. Valami borulás fenyegetett délnyugatról, de nem hitt senki neki.

Fél tizenkettőre volt a gyűlés. Néhány perccel előtte indulást jeleztek és mozgolódás támadt tőle. Ebben a pillanatban lépett a folyosón Józsi mellé Kossuth titkárja:

— Nagy baj van, — suttogta — az elnök ur súlyosan megbetegedett

— Siessünk hozzá.

A baj csakugyan nagy volt. A poprádi reggeli elkeveredett a poprádi hideg vizzel és felborította a szervezet egyensúlyát. A beteg ágynak dőlt, a betegség tünetei láthatóan megkinozták. Józsi szólt:

— Orvost hivatunk ...

— Van itt függetlenségi orvos? — kérdezte a beteg.

— Az nincs, de van egy kedves cimboránk, különben sánta zsidó doktor, Kux Berci, elküldök érte. •.

— Nem fog az engem megmérgezni? — kérdezte most már nyomósra igazított szóval a vezér.

— Már hogy tenné.

Üzenet ment, csak kezdjék a gyűlést, beszéljenek a szónokok, a vezér később fog megjelenni.

Közben megeredt az eső, cérnavonalakat húzott a levegőben, esernyők kerültek valahonnan a tömeg feje fölé, de mindez nem zavarta a gyűlést. A magyar beszédeket Ko- vácsy Kálmán rákospalotai luteránus pap tolmácsolta ékes szlovákul, nagy sikerrel. A lelkesedés az esernyőkön keresztül úgy tört az égre, mint viharoszlató szélvész. Ezalatt a Sason Kux doktor vezetése alatt hárman is bajoskodtak a vezér talpraál Utasán, ami az elején nem sok jóval biztatott, de aztáu váratlanul jobbra fordult a baj és mikor megfelelő kísérettel elindult a vezér a gyűlésbe, nem is látszott a betegségből semmi. Az esés is elhagyta és a halvány sugaru nap rásütött a térségre, ahol Kossuth érkezése még fokozta az izgalmat.

Tiszta magyar választékos szóval beszélt azután a vezér és csodálatosképpen még a szlovák atyafiak is megértették és rezonáltak rá szinte minden mondatánál.

A banketten a fehér asztal hangja mellett bizony megmelegedett az emberek szive és baj nélkül múlott el a liptói urak feje fölül az egész. A híre soká ott maradt. Mindenütt erről folyt a szó és a Lányi-korteseknek sokat meggyűlt a baja, ha másfelé akarták fordítani a beszédet.

A Lányisták főkortese Andreánszky Adam 6zolgabirósági Írnok volt. Csupaszőr képéből apró szemei pislogtak ki, de többnyire a földet nézték, biztosan azért, hogy ne lássák, mit gondol. Ha beszélt vele az ember, azt hitte, kettőig se tud számolni, mégis olyan csodálatosan bele tudott szívódni a szavazók leikébe, vagy tán inkább zsebébe, hogy szinte érthetetlen. Rázós szekéren járt ő íaiuról-fa- lura éjjel-nappal. Vastag bugyelláris kövéri- tette, minden eszköz jó volt neki ahhoz, hogy híveket szerezzen, mégsem lopták meg soha. Még csak meg se verték.

Andreánszky Adam mindenüvé eljutott és pedig idejében. Eljött hát a negyvennyolcasok faluiba is. Igaz, hogy ilyen nem sok volt, csak a Szent-Iványak fészke, Szentiván, Magyarfalu és valamelyik Palugya, mog tán Boda- falu. Ezekben valaki otthon volt a negyven- nyolcasok közül és igy a foglalkozás nem sokból ment ki. Szentivánban a két Szent-Ivány vette a kezébe a szavazatszerzést. Bellivatták a falu ezermesterét, Bubliak Mártont. Ez az ember a fám illán hízott és ravaszkodott kJ lakatosmesterből tekintélyre. Mészárszékje, kocsmája is volt saját házában, a fiát, lányát iskoláztatta és ezenfelül mindent tudott a faluról is, mindenkit ismert a megyében. Az urakat is, a parasztot is. Az urakat azért, mert vadászni járt velük, hires kópéi voltak, ügyes és szerencsés jáger volt. A parasztot azért, mert vagy maa- bát árult, vagy egy porcióért jártak be hozza, aztáu meg a vásárokon is ott látták mindig és mindenütt. — Bubliák hamar megértette a dolgot, bólintott és azt mondta;

— Körülnézek és majd híradással leszek.

Egy este aztán a falu sötétségének leple

alatt besurrant a kastélyba.

— Itt volt ma az Adam Andreánszky, begyűjtötte hozzám az embereket a kocsmába, fizetett nekik egy-egy porciót és mindjárt ki is osztott mindegyiknek 10—10 koronát foglalóul a szavalásért.

— Megigérkeztek neki? — kérdezték a Szent-Iványak.

— Hát meg...

— Mit kellene tenni?

— Hát 15 koronákat osztani, akkor Thu- ránszky mellé állanak az emberek... meg egy kis pálinka ...

összenézett a két vezér, számolgatták fejTAMÁS LAJOSs

ABLAK

6, szép az ablak, hogy sugárzik rajta A vérpiros folt, a nyugvó nap adta.

Egy lépéssel tovább mész. Már semmi Átlátszó, hideg üveg, nem fénylik,

Nem csábit többé, nem pompázik, Mögötte ócska függöny, kopott gerenda. A szobából rajta keresztül Vastag hernyó, a homály mászik.

CIGARETTA

A tálcán ég a cigaretta, ö fehér és füstje kék.

Csak a hamut le ne ejtsd róla,

Csak hagyd a tüzet végig égni.

Legyen a halála is, mint a felgyulladása. Szép.

FÉSZEK

Fecskefészek a fedél alatt:

Sár, fadarabok és szalmaszál.

Aki építette, nincsen benne.

A sár most is locsog,

A fa most is kihajt,

A szalma most zsendül Újonnan a szárban,

Csak a fészek lapul ijedten a falhoz, Romlik, lazul és vár.

bon a falu árát, mog is kérdozték:

— Hány szavazó van a faluban?

Bubliak mindenre tudott fölélni:

— Kilencvennyoíc ...

— Az ezer ötszáz korona,

— Annyi, meg a köitség, ital vagy 200 korona—Jó, jó, holnap megint jöjjön el.

Mikor elment, egy keveset szomorkodott a familia, de mégis összeadta a pénzt és másnap Bubliak a markában szorongatta az ezerötszáz koronát, mikor a kastélvkapuban elköszönt. A központi pártiroda tudomásul vette a jelentést és beírták cifra betűkkel: ,jSzentiván 98 szavazat".

így telt, múlt az idő, mig egyszer, megint sötét este, Bubliak be nem állított:

— Baj van, kére múlásán.

— Mi?

— Itt volt az Adam megint.

— Itt volt?

— Itt volt és megvette a szavazatokat 20 koronájával... pálinkát is fizetett nekik.

— Ejnye, ennek fele se tréfa, akkor hát elveszett a falu— Dehogy, prctszáim ponyizsenye, semmi se veszett el, busz koronáért inkább ránk szavaznak, mint Lányira.

— Vagyis most húsz korona kellene egy- egy emberre.

— Annyi, de én azt ajánlanám, hogy most csak hagyjuk őket inni a Lányi költségére, majd utolsó nap...

— Helyes, utolsó nap.

— Bubliák elköszönt, de a kertajtóból visszajött, mert hogy valamit elfelejtett:

— Utolsó napon délután az egészet begyújtják az udvarba. Magyarfalut is. A kapukat becsukjuk és ott tartjuk éjszakára. Reggel egyenesen onnan egy csapatban bevisszük a két falut.

— Jól van.

— De akkor egy kis pálinka is kell az udvaron, valami kis gulyásleves.

— Jó, készítse el, a költséget fedezzükAztán már nem sok történt. A választás szombatján este gulyás főtt a koradérokban. Négy máglya is égett az égjük Szent-Ivány- kuria udvarán, karülte melegedett a száz- egynéhánv szavazó polgár a harmatos liptói éjszakában. Belülről pálinka segített a reggel-varasban. Az urak is kinéztek este, de hamar behúzódtak a házba, a tarokk mellé. A pagátkergetés mélyen átnyúlt az éjfélen, de aztán alvásra fodult a dolog. A házigazda még kinézett s olt egy öreg há.rs sötétjében melléje lépett Bubliak.

— Szeretnék valamit négyszemközt mondani — szólt hangfogósan.

— Csak mondja — válaszolt a háziúr.

— Tetszik tudni, én ... hogy is mondjam •.. már régen megigérkeztem •..

— Meg ígérkezett?

— Igen ... a Lányi Berci urnák, aztán nekem kocsmáén,gedélyem is vau, meg különben is a hatóság, tetszik tudni...

— Ezt értein, de ml lesz az emberekkel?

— Semmi, kérem, semmi... be visszük őket reggel... csak én, tetszik tudni, velük megyek, velük leszek, csak igen, a szav azásnál utolsónak maradok a faluból és el fogom téveszteni, véletlenül Lányit fogok mondani Thuránszky helyett, mintha eihibázhám— Aztán, ha ki akarja igazítani?

— Ne tessék arra gondolni, az elnök nem engedi, amit az ember először kimondott... különösen, ha a kormánypártra esik a tévedés.

— Értem.

A választáson a Thuránszky-párt 148 szavazattal végzett. Bubliak nyelve elbillent, kiigazítani nem lehetett a botlást és'igy történhetett, hogy az ő szavazata a Lányiéhoz számított.

6