Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-04 / 79. (3189.) szám

4

^RgKM-TVW^AR-HlRLflgf

1038 áprifta 4, kedd.

FEJLŐDÉSTANI

KERESZTSZÓREJTVÉNY

Irta: NEUBAUER PÁL

Kevés kivétellel a filozófusok és szociológusok azt tanítják, hogy az emberiség fejlődik és

a látszólag értelmetlen és érthetetlen okszerűség! folyamatoknak értelmet próbálnak adni, annak ellenére, hogy a fejlődés vonalát és célját még senki sem tudta kimutatni, ée iha rendszerbe foglalta az ellentmondásokat, egy újabb és nem várt esemény vulkanikus ereje balomra döntötte a bölcseleti rendszert. Maradt a „küzdj és bízva bízzák1: hit a tudás helyén és mély elesődáikoz-ás a természet ée a teremtés ötletszerű gazdálkodása fölött, az a tatimadzein, amelynél Plátó filozófiája kezdődött és megszűnt. A legutóbbi két évtized különösen szemléltető módon megtanított arra, hogy a történelem csakúgy természeti tünemény, mint akár a földrengés és hogy az ellene etikásan küzdő ember a legnagyobb naivságot ott követi el, ha magát ki akarja vonni az egyetemleges történésből.

Az egyik görög bölcs azt követelte, hogy a barbár katona ne zavarja az ő köreit. A másik azt kérte a győztes királytól, hogy menjen egy kissé a fenébe és ne állja .el a napsugár útját, amikor erre van a legnagyobb szüksége. Ez a két pompás alak tisztában volt az egyetemleges történés törvényszerűségével. Einstein tanár, aki most levelet, irt a brüsszeli német, követnek és bejelentette, hogy lemond porosz állampolgárságáról, nem tartozik a görög 'bölcsekhez és bár a jelenkor egyik legzseniálisabb tudósa, nem tudja, milyen messzire van tőlünk — a hold. Ne tessék elpolitizáltan félreérteni: hold alatt természetesen minden emberi történést értek, azt is, amely forradalom, vagy ellenforradalom, vörös vagy fehér, véres vagy vér télén —, protestálj a kaliforniai földrengés ellen, ha jól esik! Ami az emberi társadalomban történik, erők szüntelen összemérése, amióta emberiség és föld van, oly szükségszerű, mint a földrengés és csak a. gondolkodni nemtudáe, vagy természetellenes, érzelgősség különbözteti meg az emberi erők összemérését a természet harcaitól. Az ember annyira át van hatva önmaga fontosságától és kiválasztottságától, hogy a tudatos cselekvést a maga számára ugyan igényli, de a természet többi megnyilvánulási

formáit megfosztja tőle, és annak dacára, hogy

a fejlődésből mitsem látunk, nem adja föl senki

ezt az alapilibáját a gondolkodásnak. Va.n hatás ée van ellenhatás, ok és okozat: a természet nem produkál és nem ismer etikát és Kant kénytelen volt az erkölcsi imperatirust olyan fikciónak, tehát föltételezett valaminek odaállítani, ami lehet szükséges követelmény, de nem reális valóság.

A politikai tultengés korában nincs fontosabb föladata az egyénnek annak a belátásánál, hogy

az államok egymáeközötti életében az okszerűség törvénye még sokkal merevebb és kizáxóla- gosabb érvényű, mint az egyéni életben, mert senki nem fogja megtalálni a lelki egyensúlyt, aki Spinoza módjára nem tudja „a szenvedélyekét és emberi történéseket úgy tekinteni, mintha vonalakról, körökről és háromszögekről lenne szó és ahelyett, hogy kigunyolná. vagy siratná őket, szorítkozzon arra, hogy csak megértésük segíthet11. így beszél a ‘bölcs, és nem volt kor, amelyben égetőbb szükségünk lett volna eme igazság belátására, mint a mai, amikor minden egyén külön és a csoportok egymás között már annyira ellenségesek, mintha nem tartoznának bele a. mindent átfogó emberiségbe. Einstein lemondott a porosz állampolgárságról és a „zsidókérdés11 szemszögéből így emel óvást, mint világnév, a legutóbbi német események ellen, pillanatra sem gondolva arra, hogy egyrészt árt vele a német zsidóságnak, másrészt, cselekedetét összevetve a mártírok életével és halálával, olyan színezetű, mintha azt mondaná: „Csak verekedjetek, én nem megyek vissza, aráig nincs rend és biztonság Berlinben!11 Nem engedi köreit zavartatni, de zavarja azok köreit, akik nem tudnak magukon segíteni, mint ő ée akiknek nem ajánlanak föl Londonban házat, és a mártíroméig megfordításával, gesztu- aös fölénnyel elvonul, nyomtatott papír haszta- lanságára bízva a nagyon is kilengő életet akkor, amikor a megrettent közkatonáknak a legnagyobb szükségük lenne vezérre. Ezt se tessék elpolitizáltan félreérteni és morális megró- vásnak minősíteni, hiszen azért idéztem a „jéghidegen11 okoskodó Spinozát, hogy a legmesz- szebbmenő tárgyilagosság mértékét alkalmazhassam erre a fejlődéstani keresztszórejtvény- re. Vesztett háború után a balra-jobbra való kilengések elkerülhetetlenek, és ha a tengerfenéken vulkán tör ki, csak a kitörés elmúltával simulnak el a habok: a tenger maradt, amilyen volt, nem változott semmi, osak a vizrészecskék cserélődtek el. Ezt nem lehet fejlődésnek minősíteni, okok és okozatok játéka ez és senki sem gondol arra, hogy az orosz—japán háborúban ez, vagy amaz, egyén, aki csak vizrészecske, elesett és helyébe más került. Nos hát, ha természettudományos világszemlélet alapján nem hiszünk a fejlődésben, akkor csak egy mód marad: Spinozával úgy értékelni mindazt, ami emberi történés, mintha vonalakról és körökről, tehát geometriai szükségszerűségről lenne szó és tudva, hogy hatás ellenhatást vált ki, nem protestálunk geometriai közönnyel szemben, hacsak nem úgy, mint a mártírok, akik máglyáé föl-magasztosulísággal saját testüket dobták az etika serpenyőjébe, a lélek győzelme érdekében. Spinoza „Ethica^-ja Istennel kezdődik, Istennel végződik és etika a főmüve —, milyen hasznos tanulság lehetne ez, ha meggondoljuk, hogy az az ember irta ezt a müvet, aki matematikai szemmel nézte és ismerte föl az emberi szenvedélyeket, de éppen ez okból etikát irt-, semmi mást, erkölcsi törvényt és Isten mindenhatóságát, persze nem antropo- morf, neon embered tett szemszögből, nem is fejlődéstani alapon, tudva, hogy fejlődés nincs, de van etika eub spéci© aeterni, az öröklőt szempontjából, amelynek része és részese az ember..

Ma, eszmék ée történések páratlan zűrzavarában két ut lehetséges csak az etikát követelő

ember számára: elvonulni az élettől, rúínt Spinoza, vagy fokozottabb mértékben vállalni az etikai föladatot. Vállalni annyit jelent, mint kitenni magát annak a veszélynek, amelyben azok forogtak, akik eszmékért barrikádokon küzdöttek: kettős kötelessége ez annak, aki, mint Einstein, hisz az emberiség fejlődésében. Barrikádokat nyomdafestékem óvásemeléssel megrohamozni nem lehet és két ellentét: az orosz kommunizmus és a német nemzeti szocializmus egyaránt, azt bizonyítja, hogy az erők harcában, minden alkalommal ki kell állni a ringbe —: értelme és ÓTtéke csak a realitásnak van a realitás számára. Vállalni kell a föladatot! Spinozát, fölszólították, hogy fogadja- el az egyik német egyetem meghívását é6 vállalja a, filozófiai katedrát. Válaszában kifejtette, hogy gondolkodása számára, a lehető legmesszebbmenő szabadságra van szüksége és mivel azt hiszi, hogy ilyen szabadság egyetemen nem lehetséges, nem vállalhatja a tanszéket. Ez vilá.——MMMM—BB—■oatnan—WEMaBMiltlIllwp

gos. Az ellenpélda: Hiszek az emberiség fejlő* elésében, hiszek az etika végleges győzelmében és vállalom a barrikádok esetleg halálos kimenetelű katedráját.. Harmadik eset nincs és ha van: kibúvás a morális parancs, a kategorikus imperativus elől így nincs fejlődés és marad a keresztszórejtvény, amelynek minden sora túlfűtött szenvedély és katasztrófákat előidéző logikátlanság, akárhogyan fe olvasod. A bábeli toronyépítés korát éljük, de azzal a változat.-, tál, hogy amit nappal az egyik csoport fölépít, azt egy másik csoport éjjel lebontja. Ezen Einsteinnek nem lenne szabad csodálkoznia ée ez ellen nem lehet pro testálni. Elég tudni, hogy egy bábeli torony sem érte még el az eget, mart az ég bennünk van, nem kívül. Aki pedig ismeri Kant módjára „a csillagos eget fölöttem ós a morális törvényi bennem11, ha vezérnek született, ne kapkodjon a csillagos ég után kézzel, hanem kényszerítse le a bábeli zavarral küzdő földre azzal az egyetlen emberi eszközzel, ami több minden csillagvilágnál: az erkölcsi törvényért vállalt mártiromeággal. De ne növelje a fejlődésnek nézett Bábelt szózattal, amely Belgiumban hangzik el és nem — Bábelben,

Í53F“- Ajánlja a „Nagyasszonyt11 oőísmerősej ®SF° közt!

— Az amerikai „szép11 nő titkai a tehnokrácia korában. Newyorkból jelentik: Néwyorkban

most nyílt meg a kozmetikusok kiállítása. A kiállítás egyik pavilonjának ez a címe: „Csodáld meg a szép nőt11. A kiállítás helyiségében valóban igen csodálatraméltó dolgokat látunk, A szépségtechnikia legújabb vívmányai vonul nak fel. Itt van például a müajak, amelyet a valódi ajakra ragasztanak. A mtia jaknak tökéletes formája van és ezenkívül nem is kell ru- zsozpi. öt pár müajak mindössze egy dollárba- kerül, ami valóban jutányos árnak mondható, A müajak ezenkívül még a legszigorúbb erkölcs követelményeinek is megfelel, mert tulajdonképpen —- miint egy ajak-kesztyű — lehetetlenné "teszi a csókolózást. Egyes ötletes kozmetikusok igen szép, jólszabott műfűiekkel vonulnak fel. A műfűiét mérték után készítik és ráillesztik az eredeti fülre, ha az nem elég szép. Senkkem veszi észre, hogy a gyönyörű fül nem valódi. A kiállítás közönsége enyhe aggodalom- mai és megdöbbenéssel szemlélte a mesterséges szerveket. Nagyon sok látogató egészen hangosan annak a véleményének adott kifejezést, hogy a maga részéről előnyben részesíti a va ládi ajkakat és füleket. Ez meglehetősen konzervatív, de érthető.

■■BgMBMEaWMBaMWBBBBBMaaWWNMHaffMMBitaWKIMaW

3 gyémántgyürüs ember

Történet a „Café de la Paix“-ból 3rta: Benedek Károly

Egész biztos, hogy nem ismertem volna meg, de mikor -elhaladtam az asztala -előtt, görcsösen elfordította a fejét, hogy ne ismerjek rá- E túlzott elő vigyázata, mely leleplezte, fölösleges volt: a Gafé de la Paix igazán az utolsó hely, ahol francia ismerőst keresnék. Az ősrégi óriási kávéház előkelő termeivel, messzi kinyúló te rr ászával a Piacé de T Opera és a Boulevand des Capuci- nes sarkán rég megszűnt párieiak találkozóhelye lenni. A szomszédos Grand Hotel kö- zépeurópai vendégei járnak ide, meg más nagy pénzű .idegenek, román bankárok, ma-1 gyár földesurak, közép európai álarkzi ok ruták -és ama sárgaarou testes urak is, akik a délamerikai kreolországokból érkeznek, hagy ne beszéljek a szvitjükről, e látszatra hallatlanul előkelő fajtáról, mely apró hotelek ablaktalan kamráiban lakik, de ragyogó szmokingot és szélesvállu homespoonruhát hord s drága j inpor ^cigarettára gyújt arany tárcából a Café de la Paix drága és rossz kár véja mellett, mert ezen a helyen ruha, kávé és cigaretta egyként üzleti befektetés. Amilyen különböző emberek, annyira egyformák is bizonyos tekintetbe® és én soha. nem tudom egyiket a másiktól megkülönböztetni. Ezt a félrenéző embert azonban nagyon határozottan felismertem, bár a köszönésemet nem adta vissza és mikor megszólítottam is, azt próbálta mondani, hogy bocsánat és tévedés éa ő nem ismer engem- Nem az arcát ismertem fel, hanem a kezét. A gyűrűt a nő* vendékujján. Ez volt az egyetlen ékszere, magányos gyűrű, platlnafoglalatban egyetlen gyémánt, mely csakúgy szórta a szikrákat a lámpafényben.

— Igazán nagyon örülök — mondtam neki minden sértődés nélkül — hogy szabadlábon láthatom megint. Ez a Henri Tarrés, nem hiába, hogy a legnépszerűbb büntető- ügyvéde Páriának, igazán remek ember- -Vagy őt mm ismeri már, kedves Monsieu-r Del teli?

Nevetve kért bocsánatot: bo jutóit neki is. licgv a törvény** ék ío- lyesólu találkoztunk, mikor utoljám üldözték ártatlanul a törvény emberei. Csak a kék „autocarokoo'1 utazó nyolcnapos párisi vendégek hiszik még mindig, hogy Pária -bűnözőit okvetlenül a BellevUle vagy a Gobe

line-megyedben kell keresni. A bűnözök ma már igen rendes szalónképes urak, nem mások, mint ön vagy én. Monsieur Delteil is nagy műveltségű, szellemes csevegő, megértő

'finom ember. Ki vehetné rossznéven neki,

hogy szeret jól élni, bár nincs vagy-o-ua és hogy ezért különböző trükkökkel foglalkozik, mikben jellegzetes módon mindig a gyémántoknak van szerepük- Monsieur Delteil szereti a melegfényü ragyogó szolitereket, mik számára nemcsak fényűzést, hanem keresetiforrást is jelentenek.

— Maga előtt, nincsen mit titkolózni. — jegyzi meg a beszélgetős folyamán. — Maga nem „minké", de nem is „flic", hanem értelmes ember. Nincsenek előítéletei. Megmondhatom önnek, hogy jelenleg már egy esztendő óta evvel a barátommal együtt a papit- lotte-üzlettel foglalkozom. Nem ismeri ezt a jövedelmező üzletágat? Megtanítom rá: nem lehet tudni, hogy mikor lesz rá. szüksége az életiben.

— A papillotte-üzlet komoly embereknek való, akik tudnak viselkedni urak között és van kitartásuk. Mint minden jó üzlethez, kezdet tőke kell. hozzá. Elég jelentékeny. Harmincezer frankon alul senkinek sem ajánlom belekezdeni. A megfelelő ruhatáron, úri poggyászokon, illő hotelhitelen és aprópénzen kívül kell hozzá egy jóformáju ékszerdarab. Mennél értékesebb. Gyémánt előnyben. — És gyengéd pillantást vetett a balkezén sugárzó szoliterre. — Egy tízezer frankos gyűrűvel kezdtem — mondta méla visszapillantással — s ez a mostani már negyvenezerbe került- Mert. én neon sajnálom a pénzt a rezsire, ha megy az üzlet Ha Kairóban az a gaz örmény nem csapott, volna be, tnő? drágább yvűrűt. vettem volna, ezúttal De motot mar óvabo* vagyok... Lzovul, ha megvan az embernek ez a szükséges felszerelése, akkoT Lyonba kell menni mindenekelőtt. Az ottani aranyművesek legjobban tudják megcsinálni az ilyen gyűrűnek a pontos másolatát rézből és üvegből- Leghelyesebb, ha az ember mindjárt egy tucatot rendel belőle. Akkor 20 frankért kapni darabját. Operációs színtérnek Pária kevésbé alkalmas. Inkább az exoükufl üdülőhelyeket ■■ jánlhatom, nem kevésbé vidéki fürdőket,

Ub muidctuepétre olyan váróért, aJbol rulettéit

játszanak. Szükség esetén ^boule" is lehet, de általában rulettvidékeken több a pali.

— Az ember megszáll, ismerete égőket köt, mint szökés úriemberek között, mellle- leg játszik egy kicsit, otthon felejti a pénzét, vagy Mifogy ós kölcsön kér a jóbaráttól (kereskedők előnyben!) 1000 frankot másnap reggelig és zálogba hagyja nála a gyűrűt, mely tízszer annyit ér. A pasas persze nyugtalan, nehezen adja a pénzt, és azonmód ékszerészhez fut, hogy a gyűrűt felbecsültesse. Ott meghallja, hogy mennyit ér, másnap megkapja a pénzét, rá egy ötvenest kamatnak és attól fogva nagy a bizalma. Szükség esetén ez az intermezzo két. vagy háromezer frankkal megismételhető, inig eljő a kellő pillanat, melyet, természetesen ügyes mesével kell bevezetni s az ember elkérheti a nagy összeget. Ha a gyűrű például tízezer frankot ér, akkor ötezret és írást hozzá, hogy egy héten belüli nem-fizetés esetén a gyűrni (mely tízezret ér, tehát az ékszerész hétezerre becsüli és a pali ötöt ad rá) az ő jogos tulajdonába fog átmenni Mikor így vérre megy az iigy, persze a hamis gyűrűt nyomni oda az igazi helyett, kifizetni a hotelszámlát («c a részlet fontos: számla elől megszökni nem szabad) ée meglógni. Tapasztalásom, hogy sok eset-ben feljelentés e-eau történik, de ha történik is, az üzlet elég kockázatme-ntes. Az ember nem hinné, hogy milyen provimtíhelyeken lehet pénzt csinálni a papillotte-al. Cavalllonbain, Chateau-Re- nardban, Graugeba®, Mon teli mariba® és Gré- nobleban 300.000 frankot csináltam négy hónap alatt. Itt Páris mellett Enghien-les- Bains-t ajánlhatom... Most az utóbbi években, nevezetesen idén, bizony erősen -romlanak a viszonyok. Ez a. szerencsétlen világválság tönkreteszi a beosülefee kereskedőt. Mindig rosszabb az üzletmenet

— Es az a dolog Kairóban amaz örménynyel, kit imént említett? — firtattam kíváncsiam.

— Nem t-7--vTN*to.V -Neraélmi rőTa — legyfn- bett. busán Leltei!. — Egy utolsó gazember volt, kérem, akit éu naivitásomban úriembernek néztem, megbíztam benne és a csirkefogó aljasan becsapott Heliopotíezba® ismerkedtünk össze egy kedves kié Játékbarlangba®, mindjárt a Majesti-e mögött- Jómódom, előzékeny, elegáns fiú volt, szépen tudott veszteni és értett konyhához fi nőkhöz. Valami vezérképviselete volt Kairóban és a Gordon Buildingben előkelő Irodát tartott, Nagyon gondosan szereztem be mirnlsn

értesülést róla, mielőtt megtiszteltem volna azzal, hogy kölcsönkérjem tőle az első ezrest. Nagy barátsággal adta, semmi áron a gyűrűt el nem akarta venni zálogul, úgy kellett ráerőszakoljam. Mondanom sem kell, hogy ez a kitűnő Simon barátom, ki most itt ül velünk, várta a kapu alatt és egy pillanatra sem eresztette el a szeme elől, míg a gyűrű nála volt. De az örmény nem viselkedett feltűnően. Mint illik, mindjárt,, bement egy közeli ékszerész-üzletbe (az is egy örmény honfitársáé volt), de nem maradt ott, legfeljebb tiz-tizenöt percig, míg megbecsülhették o gyűrűt, aztán egyenesen a hoteljébe ment.

— Másnap már jő korán a bakkasztalnál vártam. Unalmamban egy kis tíz-fontos bán- kocskát adtam közben. Figyeltem, mikor belépett. Leült az asztal végébe ée tett a bankom ellen egy aranyat. A gyűrűm ott volt az újjá®, amint, a kezével üdvözlőén intett felém. A bankom éppen hogy megduplázódott, lesepertem a pénzt., tovább adtam a szánkói és az asztal mögött, köszönettel nyujtotam feléje az ezrest. Emberfeletti munkámba került egy ötvenest rátukutálnom m-ég hálám jeléül. A gyűrűt., amint szoktam, egy non- chalant mozdulattal rejtettem a mellény- zsebembe

Akkor nem mehettem el rögtön. Este nyolckor találkoztam csak Simonnal, a Poli- teánia bárban és csak akkor húztam az uj- jamra a gyűrűt. Hanem Simon ránéz csak és elorditrja magát: „Az istenit az örménynek! Hát nem becsapott egy másik papillotte-tal!" Hát kérem, valóban úgy történt: az a gazember megtartotta a gyűrűt és egy kitűnő utánzatot adott helyette. Gondolhatja, hogy töltött revolverrel kerestük mind a kelten. De hol volt az már! A hoteljéből még délután elutazott A számlát kifizette ott is, meg a Buildiagiben is, ahol két hétre bérelte volt csak a buneaut- Svindli volt az egész vezérképviselet: ő Is a papillotte-üzletet folytatta ... A rendőrségre mégis csak nem akartam elmenni — egy kollegával szemben- Meg aztán én tudom legjobban, hogy azok milyen Ügyetlenek, kérem... Valami kis jó azért volt ebbeu a szerencsétlenségbe® is. Ezáltal jutottunk ugyanis összeköttetésbe az. említeti kairói örmény ékszerüzlettel. Erinek a tulajdonosa, kérem, nagyo® kitűnő, ügyes embernek bizonyult. Jobb utánzatokat ősi-1 u ál nak. mint a lyoniak. Most is az 5 árujával dolgozom: f >