Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-04 / 79. (3189.) szám
2 <TTOKH-MAG*AR-HroMr> im áprCti 4, MA. forradalom eszmetára rendelikezésiinkre bocsát. A nemzet különben is szociális, társadalmi képződmény és ezért céljai magasan fölötte állnak az egyéni, iudividualisztikue oéíkiWlnésetonek. De mi a nemzet? Sdk szó esett már és tengernyi tinta folyt el e fogalom meghatározása és megmagyarázása körül. Régebben bizonyos tárgyi ismérvek: a faj, a leszármazás, a földrajza együttélés, a vallás, a nyelv, a kultúra, a szokások. az életmód, sdb. etb. közösségében látták a nemzet lényegét. Mivel azonban e jegyek az egyes nemzeteknél különböző kombinációban fordulnak elő é6 a nemzet, egyse tajasra nézve sem mindig közösek, a modern fölfogás ma szinte egybehangzóan azt vallja, hogy a nemzetiséget neen lehet tárgyilagos ismérvek alapján meghatározni, hanem annak egyetlen szubjektív ismérve az illető egyénnek az a kijelentése, hogy mely nemzethez kíván tartozni. Magyar vagyok azért, mert öntudatosan annak valóan magamat, tekintet nélkül arra, hogy milyen fajtából származóan, milyen valláshoz tartozom stb. Ezen a ponton esik tévedésbe a hitleri nacionalizmus, amidőn a. nemzetet faji közösségnek tekinti és a német, nemzet kebeléből kizárja azokat, akik nem árja fajtájuak. Ámde egyáltalán lehet-e abban az Európában, amelyben a különböző fajok vére hosszú évszázadokon, sőt évezredeken át annyiszor összefolyt, tiszta fajtát találni? Az angol nemzet — hogy csak a legfontosabbakat említsük — kelts farit) angolszász, normann és dán elemekből tevődött össze. A francia nemzet ereiben kelta (gall), román (latin) és germán (iianki véí kevered ett. Az olasz nemzet a la tinókon kívül etruszk (toscana) gall és longobard . Lombardia), görög, szaraién (Szicília) és csak a ,ió Isten tudja még milyen ősök ivadékaiból alakult ki. Az ős poroszokró1] köztudomású, hogy litván eredetűek voltak és Drezdában. Lipcsében még a XVI, században is nagy számmal lehetett szláv lakosokat találni. Ma, már tudjuk, hogy a honfoglaló magyarok is különböző fajtákhoz tartoztak, hiszen a Magyar nevű finn-ugor ve- zéríörzeön kivid a több törzs neve török eredetre utalt, sőt amikor a magyar nép „önogur1* névvel először jelenik meg a. történelem színpadán, már akkor is finn-ugor és török elemek fedezhetők föl benue. Hogy nemzetünk a •honfoglalás után milyen különböző fajtákkal kereszteződött, arról nem is akarunk most beszélni. A nemzet tehát nem faji közösség és ha az olasz „Cairta dél lavóré14 a. nemzetet erkölcsi, politikai és gazdasági közösségnek tekinti, úgy véleményünk szerint minden bizonnyal sokkal közelebb jár az igazsághoz, mint a német nemzeti szocialisták nemzetelmélete. A nők, a közlekedés és a korai őszülés írta: Szilárd János (Budapest) Rendőr felügyelő barátom az utóbbi időben feltűnően és rohamosan őszül. Mondom a napokban neki: — Felelj őszintén, öreg komám, mi van veled?! Azt mondja ő: — A nők, fiami A nők! — Ejnye — mondom. — Nem szégyenled magod?! Házas ember és kit szép gyerek apja. Hogy ne vicceljek. Ez nagyon komoly dolog. Sőt! Szolgálati ügy. — Hehe... Hogy ne vigyorogjak. Értsem meg végre. Ót legújabban a közlekedési rendőrséghez osztották he és o,zót.a folytonos kellemetlenségei vannak a nők miatt. — AMI — mondom. — Kezdem már érteni. Mindég őket nézed, és nem a közieked,ést. Rendőrfelügyelő barátom erre nagyot sóhajt s miközben hátrasimitja a rohamosan őszülő fürtjeit, busán így szól: — Közlekedést? ... Jegyezd, meg magad,- mk, fiam, hogy amit a nők a közlekedés ürib gye alatt végbevisznek, az inkább valcer, esetleg krájcpolka, esetleg francia négyes, vagy körmagyar, csak éppen, nem közlekedés! A' A kimnesiságtól sarkallva és a fermebb idézett párbeszéd, nyomóm elindulva, lesbeáRtcun Budapest két legforgalmasabb pont fán, úgymint a Rákóczi ut és a. Körút keresztezésénél,, a Nemzeti Színháznál, majd pedig a Nyugatinál, a három körút, és a Váci ut talylkózásá- nál, az aszfaltszigeten, hogy a saját szememmel győződjek meg rendőrfőfelügyelő barátom (tiltásainak alaptalanságéról. Mert úgy is, mint a gyengébb nem, őszinte tisztelője és úgy is, mint szenvedő alanya, annak, a temérdek szidásnak, amit rendetlenségemért, özekért a kitér hatatlan férfitempóimért“ a hölgy eldől, de még * tulajdon, lányaimtól, is kapni szoktam, elképzelhetetlen,neje tartottam,, hogy azok a hölgyek, akik felszisszennek, ha a cipőmet nem törölöm, meg az elöszfkában,, könnyekre fakadnak, ha, a cigarettámról a hamut egy kicsit a szőnyegre verem, és kétségbeesnek, ha az asztalterítőt egy lúcsit kiégetem, hoiy a rendmik és a pedardöHámdc özek a drákói Távolítsuk el az ételmaradékokat! Ha a fogakon vagy a fogak közt ételmaradé- kokat hagyunk, azok oszlásnak indulnak és a fogaink épségét veszélyeztetik. Az ételmaradékokat iSgy távolíthatjuk el a leggyorsabban és legbiztosabban, ha a fogainkat ODOL- fogpasztával tisztítjuk. Az ODOL-fogpaszta á fogaink egészséges, szép szinét visszaadja. n Egyelőre nem lesz általános munkakfitelezettség Németországban Boriim április 3, Jól informált kórok tudomás* szerint Németországban egyelőre nem vetetik be &x általános munkakötelezettséget, mert pénzügyileg és technikailag nem tudják megszervezni a megoldást. Az általános munkakötelezettség hatalmas uj kiadásokat róna a birodalomra.. Technikai szempontból a munkáshadsereg vezetőjének kérdése nincs elintézve. Ezek után valószínűnek vehető, hogy 1933-faaii aligha kerül sor a 5 A hltleriimof nagy szappanbuborék — írja Benes unokafkcse Prága, április 3. ki A-Z-et mai számában Lenes György szerkesztő, Ben-es külügyminiszter unokaöccse, cikket irt „A hitierizmus egy nagy buborék" elmem A cikk foglalkozik a asidökéndéshed, majd azt állítja, hogy a bitlierizmusnak a gazdasági problémák alkotják a gyöngéit. A cikk a következő sorokkal végződik; munkanélküliség megoldására szánt nagy terv megvalósítására. Időközben az önkéntes munkaszolgálat intézményét támogatja a birodalom. A kormány holnapi ülésén Hierl ezredest kinevezik a birodalmi munkaügyi minisztérium államtitkárává. Hierire rábízzák a munkaszolgálat kérdésének tanultná- nyozását és a megfelelő tervezetek kidolgozását. — Hitler Németország vad romboló erejének a reprezentánsa. Az ilyen erők mindig maguk emésztették föl magukat. Ezért ma Hitlerre úgy kell tekinteni, mint hatalmi tényre, az-oinlban egyben minit olyan hatalomra, amelynek napjai meg vannak számlálva s napjainak száma nem olyan nagy, mint ahogy azt sokan remélik és sokan aggódással várják. A hitierizmms úgy nőtt, mint egy barna szappanbuborék- Aki nyugalommal tud maga köré 'tekinteni, az tapasztalatból tudja, hogy minden szappanbuborék szétpattan Magyar gyermekek iskolái Pozsonyban Pozsony, április 3. Júniusban megkezdődnek az iskolai beiratások. Magyar iskoláink fennmaradását minden körülmények között biztosítanunk kell, ezért már most felhívjuk & i magyar szülők figyelmét arra, hogy helye- j sen akkor járnak el, ha magyar iskolába kül- ! dik gyermekeiket Régi tapasztalat bizo- | nyitja, hogy csak az anyanyelvien szerzett tudás lehet tartós és alapos. Magyar elemi iskola Pozsonyban: í. Római katolikus népiskola Szénatér. 2. Római katolikus népiskola, Rózsa u, 3. Evangélikus népiskola, Tolsztoj u. 4. Orsolya-rend iskolája, Hűmmel u. 5. Mi Asszonyumk-rend iskolája, Vadászsor. 6. Mélyuti árvaház iskolája ,Mély-ut. 7. Állami népiskola, Kárpát u. 8 Községi népiskola, Dinamit-gyár. a. Mng3rar polgári iskolák Pozsonyban: 1. Városi leánypolgári, Primás-tér. 2. Mi Asszonyunk-rend leánypolgárija, Rózsa u 3. Orsolya-rend leánypolgárija és tovább képző in- ' tézete, Hűmmel u, 4 Állami fiúpolgári, Zooh- ucca. Magyar közép- és szakiskoláik Pozsonyban: 1. Állami magyar reálgimnázium, Kuzmány- ucca. 2. Négy éves kereskedelmi akadémia, Apácapálya. 3, Kétéves kereskedelmi iskola, Apácapálya. 4. Orsolya-rendí tanítóképző, Hűmmel u. 5. Állami tanítóképző, Zoch u, Felviágositást ad az illető iskolák igazgatósága és az országos kereeztényszocialist* párt központja (Ventur u. 9.). Magyar szülők 1 Ne tagadjátok meg ma- gyarságtokat, hanem gondoljatok arra, boy Pozsony város falai között, élnie kell tovább is a magyar szónak. Az országos keresztényszocialista párt központja— Rendkívül gazdag aranyt élepre akadtak Mandzsúriában. Londonból jelentik: Mandzsúriában a Wutingho-folyó környéken fölbeceül- hetetlenül gazdag aranyioLpet találtak, amelynek kihasználására a kormány egy délmandzsu- riai vaspályatársaság által kétmillió tőkével alapított vállalatnak adott kizárólagos jogot, A vállalat áprilisban 300 aranyásót küld az uj Eldorádóba, mandzsu és japán katonaság kíséretébenszellemű nemtői ne tudjanak az uooán rendezőn közlekedni. Igen, a kíváncsiságtól sarkalva, tetderiiő járőrbe indultam a Rákóczi ut és a Körút sarkára és mér előre hegyeztem a plajbászomat: hogy fogom majd az én rendőrtő felügy élő barátomnak az állítólagos és álnok krájcpolká- ját és körmagyarját az újságban erélyesen megcáfolni! íme, meg is cáfolom. Mert abban a pillanatban, amidőn a jelzett helyre értem, a hölgyek ott nem krájcpoikát és körmagyart jártak a két villamos között, ahová beszorultak, hanem nmbát lejtettek. Úgy helyben... A zenét onnan a sarokról, a jelzőlámpa, verklije mellől, a közlekedési rendőr szolgáltatta. — Hénye, naccságdk, hát nem láttyák, hogy ződre van?! Mondok magamba: vételien. Elszigetelt eset. Nem láttáik szegények. Hogy zöldre van. Mármint a lámpás. Ami a gyalogosoknak any- nyi, mint piros. Azaz: tilos. Mert a zöld, az: szabad.,. Meg aztán legyünk őszinték, nem is olyan könnyű dolog ezt megjegyezni. Hogy ami piros a gyalogosoknak, az zöld, a közlekedési eszközöknek. És ami. szabad a közlekedési eszközöknek, az tilos a. gyalogosoknak. Például gázaim... Ez a villamosoknak és az autóknak zöld, de « gyalogosoknak szigorúan piros. Jaj, nagyon bonyolult dolog ez kérem! Igazán nem kívánhatjuk meg a szegény nőktől, hogy minden uccai átkelés előtt, felsőbb matematikai számítást végezzenek. Mondok: figyeljünk tovább. És figyeltem. És a rendőr most a. jelzőlámpát pirosra fordította. Ami a Icözlekedési, eszközöknek, tilos. A gyalogosoknak viszont zöld,. bs erre <t közlekedési eszközök, valóban megálltak. És a gyalogosok -tudóban, megindultak. A hölgyek Is. Szép rendben. Na lám! Idesüss, rendőrfőfelügyelő barátom, te óknak férfiú! És a hölgyek között megkezdte most az átkelési az Emkétől a Nemzeti Színház felé egy öreg néni is. Régimódi fekete tollas kalappal a fején, parapléval a kezében és evelaszting cipővel a lábán. Jót, ismerem ezt a típust. Amikor a lm- gnowt a szeméhez emelte és körülnézett, hogy a gyalogosoknak zöld-c mér a páros, mpnnad láttam rajta, hogy 6 az, aki az urát otthon egy kis hamuért a sarokba állítja. És ha cipőben, nem pedig harisnyában merészel a szmirnára lépni, az asztallábhoz kötözi és megveri. Dá-dá, rendetlen férfi! Szóval 6 is megindult. És ment. Egyenesen be — egy teherautó kerekei alá. Tudniillik nem arra ment, amerre a gyalogosoknak zöld volt a piros, hanem a Rákóczi ut közepén meggondolta magái, ismét szeméhez emelte a lorgnonját és derékszögben bekanyarodott a Körútra, ahol a száguldó közlekedési eszközölcnek zöld volt a zöld. Ha annak a soffőmek, annak a rendetlen férfinak nincs helyén a szive! AkJcor én most nem tárcát írok, hanem gyászjelentést. De ezzel egyidőben egy szakácsnő is át akart kelni az úttesten. Hogy szakácsné volt, ezt abból tudom, mert a vásárcsarnoktól velem jött idáig villamoson és időnkmt egy lúd, dugta ki a fejét a szatyorjából, mondván, hogy: — Gál... Ga-gá! Szóval, a nenő a híddal át akart kelni az úttesten. És ment is minden simán... az ut Jrö- zepéig. Ott, azonban!... A lúd kidugta a fejét, és elkiáltotta magát: — Gá!... Ga-gál No, a nenő! Azt hitte, már megindult valamelyik autó és as dudál — faj fájj jaj! — visz- szaszaladt. A járdán megállt, észbekapotl és elrestette magát. Aztán rácsapóU a lúd fejére, hogy csönd lögyik s minthogy időközben a rendőr a pirosat átverklizte zöldre, bálrajt és nyugodtan besétált — a robogó jármüvek közé. Csak onnan sejtettem, hogy még él és valahol bolyong az uccai forgatagban, mert hol innen, hol onnan, hangzott fel. az erélyes tilm- kbzás: Gá,... Ga-gá! Mondok: ez pehhes hely, itt; nincs szerencsém, a nőkkel, Ut én sohasem fogom tudni az én rohamosan őszülő rendörfőfelügyelő barátomat megcáfolni, gyerünk a Nyugatihoz. Oda a járdaszigetre. Az már közel van a. TApótvá- roshoz. ott csuj>a felvilágosult és magas- műveltségű hölgyek közlekednek. Így is volt. Alig állok; lesbe a járdaszigeten, hatalmas lármát hallok. Egy autó, egy társzófeér és egy vUlcunos közé beszorult egy gyerekkocsi. A szeméi)'tettel. A mamával, a dadával, a bonneoal át 4 kocsiban egy jótorku legénnyel, ügy onUtoQ. mintha nyúzták volna. — Üeeee!... Üeeee! Most vitték levegőzni az Andrássyra.,« De a mama, a bonne és a dada nem hogy mikor zöld a piros és azt a két kkmeszelt vonalat is úgy értelmezték ott, keresztben az utón, hogy a világért sem szabad a kettő közé lépni, hanem lehetőleg jó messze el kell kerülni, minek folytán ott a villcmosi a túrszekér és az autó között « jótorku legény mamája is jajveszékelni kezdett: — Groísser Gott lm Hímmel! Aztán a bonne: — Um Kottes Fűin! * Tudniillik a bonne putakoliászi francia volt. Aztán a dada: — Hogy a rosseb ebbe ja köziekedisbe! Tudniillik a dada somogyi volt. No és a közlekedési rendőr mög szögedi lőhet ött, mer nem szőtt az esszót se, csak csavart egyet, a bajszán, oszt annyit mondott: — Ögyön mög a — benneföket! És közben — jól láttam — rohamosan őszült. ★ Mondok: nem. Ez is pehhes hely. Ha már Így kezdődik. Gyerünk máshova, Talán, haza . Oda, ahol amiatt, a. vacak nemű. meg amiatt a kis pörkölt lyuk miatt ott <i térítőn, úgy össze-v issza szoktak szidni a kel rés és rendes lányaim. Megérkezem. Levétem, a kabátoma Egy han.g se. Úgy látszik, ma igen jó fi<> >• Eemmí szemrehányás. Se hamv Se lyuJi Semmi. Már kezdek magamra büszke lenni. Ekkor azonban, jól megnézi a fejemet a nagyobbik. lányom, összeráncolja a homlokát- és igy szól: — Api! Te őszülsz! Hát igeji... A nők... Kellett nekem az ő közlekedésüket megfigyelni?!
