Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-16 / 89. (3199.) szám
22 1933 április 16, rasáTnap. "* A változó tavaszi idő veszélyt jelent állandóan az elővigyázatlanok számára. Bedö rzsölések A L P A menthólos sósborszesszel megvédenék meghűlés ellen, felfrissítenek és erősítenek. ügyeljen az eredeti őlomzárra! Mi hármain továbbkószáltűk be a patakok mentét, a Vértest és Pilist. László barátunk és Szőke Annus nem jelentkezett, igaz, hogy egyelőre nem is érdeklődtünk utánok. Hisz az esküvőig töméntelen elfoglaltsága van minden menyasszonynak, a vőlegények pedig ilyen esetekben nem tágítanak menyasszonyuk mellől... Tudtuk, hogy esküvő után hozzánkcsatlakoznak megint. Azonban némi csalódás ért! Karácsony előtti vasárnapon az igazgató ur sem tartott velünk: aznap volt az esküvő. A havas tájakon kettesben botorkáltunk az ezredessel s elvétve váltottunk csak két-három szót. Lógó fejjel mendegélt-ünk ezen az egész napon át, mivel mély szomorúság vert le a lábunkról. Ez a mélabu megkörnyékez mindnyájunkat, valahányszor fiatalok esküsznek egymásnak tiszta hűséget. Olyankor érezni vagyunk kénytelenek, hogy napjaink szállnak egyre és mi minden elmúlt nappal távolodunk az ifjúságtól. Elment aztán egy hét. Az volt a számításunk, hogy a következő vasárnapon újból teljes létszámra emelkedik kis csapatunk. Azonban csak az apa jöt ki. Mély levertség látszott rajta. Ámde mielőtt szólhattunk volna neki, fásultan legyintett: — Nohát, ennél sincs gyávább fickó ezen a földkerekségen! — Miről beszélsz? — kiáltott föl izgatottan az ezredes. Az apa gúnyosan szólt, miiközben kezet szorított velünk: — Soha ilyen kelepcét, barátom...! A fiatal menyecske megfogta magának a fiamat és most nem ereszti. A fiam pedig félezótagot sem mer vakkantani... És akkor egyszerre szörnyű világosság gyűlt föl bennünk! Annus tudniillik addig maradt csak lelkes turista, amig oltár elé nem vezette a mi László pajtásunk, aki — mint tudjuk — szakadatlanul adta a fölényest. Azóta iszonyúan megváltozott a helyzet. Akkor-vasárnapi reggelen ugyanis, mialatt készülődni kellett volna a túrához, Annus asz- szony kijelentette, hogy megrándult a lába bokában. S mikor az egyhetes férj magyarázkodni próbált volna, a menyecske fölvetette a fejét. Ez a fejfölvetés magában is lázadás volt: — Itt maradsz nekem... Épp eleget jártam utánad! S erre a dacos fejvetésre megretirált az apa is: nem mert szembeszállni a menyével. És inig letérten panaszkodott az igazgató ur, mi kelten jóleső kárörömmel néztünk össze. Az ezredes é6 magam. Maholnap négy hónapja ennek. Hármasban rójjuk a hegyeket, erdőket, vízmosásokat, patakok vonulatait. Az igazgató ur fölemlegeti rendszerint, hogy mielőtt indulna hazulról., fia leszalad hozzá (egy házban laknak) s mohó érdeklődéssel faggatja az édesapját: mi Lesz az aznapi túra, kik vesznek részt benne, arra azonban még célozni sem mer, hogy szívesen tartana ő is velünk ... Mert sarkában van a menyecske. S valahányszor egy- egy ilyen túráról porosán érkezik haza az igazgató ur, fia már a kapuban lesi s szomju lélekkel faggatja meg: mi volt a nap eseménye? S elvétve bátortalanul, veti oda. szóhahoztuk-é őt is és nem feiejtettük-é el véglegesen? Tavasz van! Ujjongó tavasz! Mi hárman minden vasárnap és ünnepnapon szabad lélekkel s fölemelő érzések között járjuk az Isten szép világát s ha kedvünk kerekedik, rágyújtunk egy turiatadalra. László pajtásunk pedig aközben kiül odahaza az erkélyre, összeférd két karral s elmondhatatlan érzések között nézi a felhőket, amint szállnak..., Szállnak a Börzsöny és a Pilis fölé. A Hohenzollern=kér<dés Irta: HUNGARICUS VIATOR Berlin, 1933. tavaszán. Népek, nemzetek, egyének sorsa, — az élet utjai kiszámíthatatlanok. Ki hitte volna a császáriuláőó Németország vilmosi idejében, hogy a császár német földre való beengedése egy közfeatonasorból a kancellári székbe emelkedett osztrák szárma- záisu Napóleon kénye-kedvétől fog valamikor függni. Az excsászár második felesége, akit a door- ni udvartartás s a félhivatalos köztudat Hév mina császárnénak címez, hogy a kancellárral találkozbassék, Hitler uralomra jutása első hetében Berlinbe sietett. Közbenjárók hosszas tárgyalásai után sikerült egy diplomata-ebéden Hitlerrel beszélnie. Hermina császárné a Hohenzollernek jövője, a császári trón sorsa felől érdeklődött a kancellárnál. Hitler minden kertelgetés nélkül, udvarias őszintén közölte a császárnéval, hogy a politikai helyzetet nem tartja jelenleg a császárság restaurációjára alkalmasnak, — vagyis- az excsászár hazatérésének kérdésével nem óhajt most foglalkozni. Iiomburg városa nem volt Hitler kance1 lár ebbeli elhatározása felől infomálva s időközben felajánlotta az excsászárnak, hogy lakásváltoztatás esetén rendelikezésre bocsátja az üresen álló hoimburgi várkastélyt. II. Vilmos az ajánlatot megköszönte, de nem fogadta el. így állott a helyzet március 23-i'ka előtt. A március 23-iiki kancellári beszéd rövid egy-két szóval hivatalosan is e1-intézni, sőt eltemetni igyekezett a Potsdamban mar-már levegőben lógó Hőiken zol lern -kérdést. Kijelentését azonban, mely szerint — „a Hoheu- zol lern-restauráció ezid eszerint diskusszió tárgyát sem képezheti", — a német legitimista és nem legitimista körök különféleképp Ítélik meg. — Amennyiben pedig — folytatta Hitler — egyes tartományok saját szakállukra mernék a megoldást megkísérelni, megmozdulásukat a birodalmi egység elleni támadásnak fogjuk minősíteni. Egy lap se merte megírni, pedig a legutolsó kurfürstendammi liftboy is tudja, hogy a kancellár Rupprecht volt trónörökösre s pro- tektorára, Bajorországra célzott. Az immár közel ötödfélszáznyira növekedett parlamenti többségre támaszkodó, illetve a felhatalmazási törvénnyel zsebében erre az abszolút többségre ma már nem is szoruló kancellár nem óhajtja ezek szerint tűrni, hogy éppen az ő fészkéből, s az ő általa kikeltett húsvéti tojásból, akarata ellenére i dugja ki valamely fejedelmi sasfiók a fejét. Igen, az alaitt a jövendő történelmi négy év alatt, melynek folyamán az utolsó munkanélküli napszámostól az utolsó munkátlan császári ivadékig mindenkit ő 'készül megfelelő munkakörbe állítani, a Hohenzollern-kérdés megoldása is szőnyegre kerül, ezen a szőnyegen azonban az elejtett célzások szerint csak akkor és azok fogják ellej'teni a koronázási táncot, amikor és akiket Németország diktátori hatalommal rendelkező kancellárja kéret majd oda. Hogy pedig az egyes tartományok külön királyjelölleket állitgassanak, régimódi fejedelemségek, apró-cseprő nagyhercegek bontsák meg az államegység eszméjét, melynek Bismarcknál is erősebb összekovácsolására fiatal éleiének tizennégy évét áldozta a Vezér, — „annak még a lehetőségére sem szabad ezentúl gondolni" — a renitenskedésre hajlamos tartományok megfelelő megfékezésére a legradikálisabb eszközök alkalmazásától sem fog — úgy látszik — visszariadni a vasikezü kancellár. Ez bizony az igazság, igy áll ma körülbelül Németországban a helyzet s a közhiedelem szerint általános szempontból igaza is van Hitlernek, hogy nemcsak lefelé, de felfelé is erős kezet mutat s nem engedi magát olyan hiúsági kérdésektől és kilátásoktól csábiitatni, melyek annak a (programbeszédjében ő általa is említett) „mázolósegé- di“ nimbusznak, melynek a nép szóiges rétegeiben népszerűsége nem csekély hányadát köszönheti, csak árthatnának, neki magának pedig többet, minit amit mostanáig elért, úgysem volnának képesek nyújtani. Hitlernek megvan már a maga trónjelöltje, Hohe,n zol lern herceg, de nem a volt császár elsőszülött, sőt másodszülött fia, sem pedig ezek leszármazottja s az is lehetséges, hogy nem császári vagy királyi címmel fo?ja az illetőt az államfői székbe helyeztetni, — ha érettnek látja a helyzetet és — last Ibut nőt, least, — ha a hős Aggastyán nem lesz az élők sorában többé. Mert hogy a Hohenzollern-kérdés, mint a bibliai leányzó „néni halt meg, csak aluszik" — a Hitlerhez félkö- zelálló helyek és személyek a legkülönbözőbb fényjelenségekből igyekeznek meg állapi tani. A legutóbbi porosz tartománygyülésen — példának okáért — von Winterfeld, a gyűlés uémetnemzeti frakciójának vezetője annak a -XSnu oqi otzofoj {OA-^pzofep^ a ^ouo^n^moi hatású beszédét, miszerint nemsokára itt lesz az idő, amikor Porosz-Németországra ismét a Hohenzollem korona fog fényt áraszr tani. Kube, a nemzeti szocialista frakoió feje helyéről pattanva tüntetőleg gratulált a szónoknak. Erről a romantikus jelenetről ugyan a lapok nem vettek tudomást, a dolognak azonban csakhamar híre terjedt s persze a legmesszebbmenő találgatásoknak szolgált alapul. A március 21-üki potsdami ünnepkor a helyőrségi templomban a volt trónörökös egykori halálfejes ezredének diszegyenruhá- jában, összes régi rendjeleivel ékesítve foglalt helyet a császári páholyban. Mindenki őt nézte s szinte bántó volt, hogy Hinden- burg megnyitó szavai alatt is látcsövek százai szegeződtek a királyi herceg nyurga alakja felé s ő megérzvén a hatást, melyet ilyetén pompában nem várt megjelenése okozott, azzal a bizonyos félignyugodt arccal, de kényszeredett mosollyal igyekezett nem észrevenni a feléje irányuló indiszrirét tekinteteket. Azonban, hogy sem Hindenburg, sem Hitler nem óhajtottak a volt trónörökös megjelenésének különösebb fontosságot tulajdonítani, a templomi szertartás s a csapatszemle befejezése után megindult általános bucsuz- kodás közben vehettük észre. A trónörökös ott szorongott a Hindenburg- pódium köré 6oreglettek zűrzavaros tömegében, s amikor Hindenburg a csapatok elvonulása után a hátamögött elhelyezkedett közönséghez fordult, elsősorban ősz háborús kollegáját, a szintén teljes katonai díszben megjelent Mackensen tábornagyot üdvözölte s bizony-bizony a tömegből kimesolygó e feléje kedveskedve szalutálgató trónörököst nem rögtön vette észre e előbb Hitlerrel szorongatták feltűnő sokáig és melegen a kezüket, e osak autójába szállás előtt váltott néhány udvariaskodó szót a trónörökőssel isA volt császári iák közül Eitel Frigyes és Oszkár hercegek azonban szürke bakaruhában, bakancsban, a többi hadfival egy sorban masíroztak Hindenburg előtt a frontban, miután a templom körül felállított csapattestben, a csípősre vált. hópihés levegőn regigei óta áztak és fáztak. Csak a mandátumot szerzett Ágost Vilmos, de ő is barna náciruhában, foglalt a parlamenti tagok részére fenntartott emelvényen képviselői minőségében helyet. (Igénytelenül szerény viselkedése dacára a tömegben az 5 nevét hallottuk legsűrűbben emlitgetni.) A Heben zollern-csillagok vizsgálói azt is kedvező jelnek tekintik, hogy az uj birodalmi gyűlés megnyitását Hitler I. Vilmos császár 'Születésnapjára tűzte ki. Hindenburg meghatóan ünnepélyes ko- szorutétele Nagy Frigyes sírján s a potsdami ceremóniák befejezése utáni tüntető látogatása Chairlotteubungban, a császári mauzóleumnál, ahol I. Vilmos császár és Auguszta császárné koporsójára is fekete-fehér-vörös szalaggal disz:'tett óriás babérkoszorút helyezett, a közhit szerint szintén a osászánság közeli ujjáébresztésének demonstrálásául akart szolgálni. A császár párti augurok legerősebb ütőkártyaként azonban mégis a Hitlerhez közel álló náoilap, a Völkisober Beobaobíer legutóbbi számában felfedezett s Hitlernek tulajdoni tolt vezércikk sokat sejtető következő mondatát vágják ki nagyboldogan: — A Brandenburger Tortól a Wilhélm- strasséig megtettük az utat, hátra van még a császári palotáig vezető hosszabb útszakasz. Hetek, sőt hónapok óta tánsaságszerte Í6 a Hohenzollern-kérdés a legsűrűbben hány- lorgabott léma. Hermina exosászámé népszerűtlensége az egyik legfontosabb ok, hogy a visszahívásra ÁPRILIS... Ez a bágyasztó, fanyarul édes, fiatal áprilisi nap: ez az enyém! A zsíros rügyekből tavaszillat csordul. Biztatgatom magamat: minden jóra fordul... Ez a szeszélyes, derülő-boruló rámcsapó áprilisi nap: megint a kezdet... Indulj 6zivem szaporán a tavaszodó estben! Uj lélek gőze kalapál a régi testben ... Azt mondják: bolond az április! Mondják ezt rád is! Hol fu a szele, hol lángol a napja, így kanyarul bura, örömre a te szád is... Ó, szivem, vad szeleidet röpitsd fel, s ragyogtasd fel rőt napodat! Bolond? ... vagy bölcs vagy? ... Kinek mi köze hozzá! A te titkod marad... Somlyó Zoltán. váró excsászár neve, mintha egészen elfelejtették volna, emlegetés tárgyát is alig képezi, a régi közmondás megforditottjaként: a mór nem tette meg kötelességét, a mór maradhat — a hivatalos körök gondolni sem akarnak a császári száműzött hazatérésére, s nem Igen csalódnék, aki jósolni merné, hogy Dooraból már osak valamely családi mauzóleumba fog a legközelebbi, egyúttal utolsó császári ut vezetni. Pedig tagadhatatlan, hogy az excsászár az uj helyzettel szemben szerényen, okosan, tapintatosan viselkedik. Régi szokástól eltérően sem alkalmi szónoklatokkal, sem hírlapi nyilatkozatokkal nem alkalmatlankodik, s mintha nem is a szomszédos Hollandiából figyelné a nagynémet sakktábla váltakozva ugráló sakkfiguráit, kibici kiszólásokra sem ragadtatja magát, s miként a homburgi példa is mutatja, a hivatalos német körök előzetes felszólítása, illetve engedélye nélkül eíajta külön meghívásokra reagálni se tartja ildomosnak. Amennyire azonban túlfűtött ambíciói folytán az excsászár második hitvesének sehogy sem sikerült a német legitimista körök jóindulatát megnyernie, a volt trónörökös felesége, az orosz származású Cecília régi népszerűségéből semmit sem veszített, mint kifogásnélküli hitvest és anyát példaképp állítják ma is a német nép elé, s mintha ő maga 'rég elfelejtette volna, hogy császári házból, császári házba származott, potsdami háztartását polgári módra rendezte be s látszólag könnyen törődve a változott viszonyokba, tizenöt év óta kizárólag családi kötelességeinek éh A volt trónörökösön már inkább észrevehető az uj tavaszi szellő okozta idegesség. Még nem tudja, hogyan viselkedjék, mit remélhet. az őt legközelebbről érintő dolgokban mikorra várható döntés. Testvérei n yu gödi a>bb a k nak látszanak, fiai szürke polgári pályákra készülnek, a potsdami nyilvános gimnáziumban végezték tanulmányaikat s egyikük máris mérnöki diplomát szerzett. Egyszerű, szerény viselkedésű, rokonszenves fiatalembereik, akiknek egyetlen ambíciójuk, hogy hazájuknak kötelességtudó, hasznos polgárai legyenek. Bizonyára őket is érdekli a HóhenzoIIem- ház jövendőbeli sorsa, de hogy nem szőnek koronás álmokat, nem táplálnak csalóka reményeket, viselkedésük, egész mai életberendezésük kétséget kizáró módon bizonyítja. Hitler pedig hallgat, vagy pedig oly dodo- nai kijelentéseket tesz, melyekből a császári ivadékok kiigazodni nem tudnak- Mi a terve, mi a végső célja az uj uralkodó planétának, igen kevesen, végérvényesen ma még talán ő maga sem tudja. Egyik keze ütésre, másika ajándékadásra kész, de bog}’- ez az ajándék császári korona lesz-e s kinek fogja nyújtani — erről egyelőre mélységesen hallgat a kit ami 1 mányozhat atl a n, ki fii rkészheiétién barnainges Sphynx. Autó és motorbenzin, romániai autóolajok, gép és hengerolajok amerikai behozatala Adler Kornél olajtelep NITRA telefon 111
