Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)

1933-04-16 / 89. (3199.) szám

7 ; í -- i t i. >

1933 április 16, vasárnap. ’fflDTt2\J> 17

^■^■^■^"^ggeggg^g^^^gggBggggggggggggg^^^ggggBggg""1"™^"™1""1^"1 '. . 'iia*""™".,.1.11*

............—■

El

veszett kor egy darabja...

igaz íötténef

ír fa: Zerdalielyi József

„JOBB JÖVr — „ADJON ISTEN!"

Irtat JAROSS ANDOR

ÍA kisebbségi sora hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy a dolgokat másként értékeljük. Ez az átértékelési folyamat önmagátél érvényesült a mi életünkben, kis dolgok nagy fontosságot nyertek, mások pedig elértéktelenedtek. Ennek megállapítása után azonban mégis azt kell mondanom, hogy nem minden vonalon és nem minden vonatkozásban tettünk éleget ennek az életerőt és az élniakarást jelenté folyamatnak. A kisebbségi magyar öntudatot állandóan ébren- tartó uj megnyilatkozásokra, sőt tovább megyek, nj külsőségekre is van szükségünk, ha a kisebbségi magyar társadalom összetartó erőit és energiáit bármely adott pillanatra magiunknak biztosítani akarjuk.

.Azt az ünnepi hangulatot, melyet husvét nagyhete áraszt s mely alkálimul szolgál nekünk arra, hogy a mindennapi munkából néhány napra kikapcsolódva a hit mélységeibe elmerüljünk, a „.feltámadás*4 csodás ténye tetőzi be. A feltámadás ád értelmet a lelki megújulásnak, melyet a hús vét lelkileg megkiván. Gyönyörű összhang nyilatkozik itt meg a természet tavasza és a hit megújító erői között. Nem véletlen, hogy tavasz- szál van hús vét és nem véletlen, hogy hus- vétkor van a 'feltámadás ünnepe. A hitbeli megújulás és megerősödés olyan lelki folyamat, melyet az életnek is meg kell éreznie.

Ezért Írom most husvétra, lapunk húsvéti számába ezt a cikket, mert érzem, hogy a címben kifejezésre jutó gondolatot a husvét eezmekörében megerősödött lélek tudja legjobban megérteni, megőrizni és tényleg felhasználni.

Mikor a magyar nemzeti párt ifjúsági szervezeteinek felállításáról beszélgettünk s azt mondtuk, hogy az ifjúsági szervezet tagjai valami külső jel, mondjuk egységes nyakkendő viselettel különböztessék meg

magukat, Beinróhr Dezső lévai körzeti titkárunk azt ajánlotta, hogy vezessünk be uj magyar köszöntés! módot és azonnal a „Jobb jövőt — Adjon Isten!** formát ajánlotta. Az alsós zecsei ifjúsági kongresszus, melynek jelentőségét a jövő mindinkább fokozni fogja, már el is fogadta ezt a köszöntést formát és a Garammentén már polgárjogot nyert a falvakban.

Az április 2-án Léván Dérer iskolai javaslata ellen tartott közös ellenzéki magyar tiltakozó gyűlés az első nyilvános alkalmat szolgáltatta, hogy az ifjúsági szervezetek tagjai egyforma fekete magyar nyakkendővel jelentek meg vagy kétszázan és az uj magyar köszöntési móddal üdvözölték egymást. Beszédemet az ő kívánságukra fejeztem be én is „Jobb jövőt — Adjon Isten**- nel és ahogy a tömeg átvette és megismételte e szavakat, az már megmutatta, hogy az uj magyar köszön tési formát a népfelség ezen tes t tette.

Sokszor egyszerű szavak, melyeket gokan sokszor megismételnek, nagy eredményeket tudnak elérni. Helyénvalónak tartom és üdvösnek, ha a mindennapi érintkezésben, a mindennapi üdvözléseknél a magyar sorsvállalást illesztjük be jeligébe, ezt pedig röviden és szépen a Garammentén már elfogadott uj magyar köszöntési módCikkem célja az, hogy e helyről hívjam fel egész Szlovenszkó és Ruszinszkó magyarságának figyelmét az uj magyar köszöntési mód egyszerű szavaira, melyeknek jelentősége aszerint fog nőni, hogy hányán fogják magukévá tenni és használni.

Lapunk: a Prágai Magyar Hirlap a jobb

jövő jegyében köszönt be húsvétikor a magyar hajlékokba, fogadják híveink magukban bízó adjon Istennel.

— Nyitrai Gazdasági

Tcfszö vetkezet

pasteurizált teje és V a J a felülmúlhatatlan •

Vajszállitás az egész Csehszlovák

köztársaságba •

Győződj ék meg saját érdekében

&QF Ajánlja a „Nagyasszonyt" nőismerősei se* közt!

Bz áss irás a történet maradék lángjánál sült- Azon melegen került papírra, ezért maradt meg. Emlékeaésémiben meg- Bzaikállaeodotit, minit közös téli éjszakén ez erdő. A leveles láda fenekéről most elém állott és rám nevetett. Elmúló emberek, elveszett kor egy darabja. Igaz történet. Ha olvasom, csöndes sarkot falaz mellém egy saemrebbenésnyi időre ée úgy szórja rám a zord hegyvidék szelíd napsugarát.

A kereszt rugós sárga szekér ugyancsak zör- gött a kemény országúton. Furcsa készség volt, alighanem az Alföldről hozta az ősét valami kalandos természetű kerékgyártó és hamarosan el is terjedt a négy kerékre akasztott láda. A divatjának különben az volt a titka, hogy a liptói uraik — közöttük múlt el ez a história — nagyon gondját viselték a lónak. Olyan istállót tartottak neki, hogy az alföldi kis nemes mind. elvállalta volna szalonjának.

Fürdették, frizirozták, fonták a sörényét és ami aztán mindennél többet ér, zabbal, jó liptói zabbal fényesítették a szőrét. Nem sokat járt a liptói ur lova, csak akkor fogták be, ha muszáj volt és Gömörből, honnan importált nagybajuszu magyar kocsisok, lovászok dajkálták. A kímélethez a szekér ke iis hozzátartozott, mert olyan könnyű volt, hogy félkézzel is meg lehetett emelni, a járása pedig, mint a madáré. így aztán semmi se volt szaladni előtte a két pejnek, amelyiket alig egy fertály órája ragasztott bele Mihály, a kocsis, akit különben Misonak is hittak a faluban, mert a palócos szavú magyar lassan oda- édesedett a szlovák szóhoz, különösen mióta melles, pirosarcu szlovák lány állott hozzá feleségnek és két gömbölyű fingyerek mutatta a keveredés okosságát.

A gyeplőt egy nagy ember tartotta, valamelyik Szent-Ivány. Ekkorára csak ez a fajta nőtt. Olyanok voltak ők más emberek között, mintha bölény vetődne a szüzgulyába. Köny- nyü szárba fogta, de annyira azért mégis a kezében, hogy a figura el ne múljon a hét sárkányt lók nyakáról a sebes tempótól Mihály, Mise hátul ült és nem veit egyéb dolga, csak a nyársra fűzött derekát tartani egyenesbe, ami különben nem könnyű dolog volt a semmi szekéren.

A készség a városba igyekezett. Szentmik- lósra a júniusi reggelen: Ilyenkor Liptóiban sötétre kékül az ég és a nyárba világító nap abból süt le a buja mezőre, a Vág tiszta vizére, a kék hegyekre. A mélység hamar megunja a hajnali ködöket, de a szélnek éle van, mert éjszaka a folyó sebes sodrával ölelkezik és napkeltekor rácsókol a havasok fehér hóerezetére. Igaz, hegy magába szívja a fenyvesek zamatját is és embernek-állatinak osztagébaAz utón most nagy mozgás volt. Hetivásárra tartott a mozgás. Becsurgott az oldal völgyeken a falu, tarkán, hangosan és folyó lett belőle. A város szomjas szája meg beitta, mint az éhes tó meder.

Az urak is bementek kedden, hetivásár napján. Ilyenkor elfogyott köztük egy pohár bor, elkopott egy-két szóváltás és elpattant a kaszinóban egykét kártyacsata is. Kaláber, vagy ahogy akkor hívták, skrablya, meg más egyéb épülés is történt. Sokan ott maradtak ebédre és aki pénze után futott, estére is. Ilyenkor jutott a falusi bankóból a cigánynak is.

Sok ur lakott a hegyek alján. Még a tatárjárás táján szállta meg a Vág két partját az úri fajta és abból hasadt később a sok família. Szent-Ivány, Szmrecsány, Pottornyay, Baán, Pongirácz, Thuránszky, Palugyay és még Isten tudja hány, mind erős fajtaönérzettel élő nemzetiségekMikor ez a történet összeadódott, vagy két jégverés már közéjük csapott éis foghijjasra ráigta a sort, de az leginkább csak úgy mutatta magát, hogy a mezei hadak kevasbed- tek és a megye hivatalaiban szaporodott a tollforgató nemes. A ritkulás nem is volt nagy dolog, mert nem nagyon kapaszkodtak ők a rögbe és a bérlő dinasztiák lassan el-el kapartak a földből itt is, amott is.

Ilyeneken gondolkozott a koosi gazdája a vagy egy mérföldnyi szaiadáson, mikor ráfordult a bricska kereke a folyami kővel kirakott piactérre és meg kellett lassítani, mert hogy bicsaklott a lónak a lába és teleállta a piacot a vásár mindenféle sátorral, szekérrel, járónéppel. A megyeháza előtt rákiáltott Palugyay Móric:

*— Szervusz, Józsi, megállj!

— Szervusz.

— Hallottad már? Lányi Berci lép fel a kerületben*

— A fenét.

— Barátom, ezt nem lehet tűrni, valamit tenni kell.

— Hol ebédelünk?

— Hát a Sason.

— Majd beszélünk róla.

Lányi Berci miniszterséget vállalt. Ez máskor nagy dicsőség lett volna Liptóijaik, hiszen Berci onnan indult el és hirtelen kinőtt a kortársak közül. Tekintélyes bírói székből árasztotta a fényt az ottmaradt atyafiságra, meg az egész vármegyére- De a miniszterség nem is egy, de két bajt akasztott a nyakába a kék hegyekkel szegett tekenő lakóinak. Az egyik baj az volt, hogy a magyar kormányt, a Fehérváry kormányát erőszakkal ültette az uralomba Bécs, az országgyűlés ellen, az alkotmány ellen. A másik meg tán még nagyobb, az, hogy hazajött mandátumért és a szegről-végről atyafi liptói urakat alaposan a falhoz állította. Ha már az elsőt megtette, ment volna az ország másik végébe, ahol nem tudta senki, él-e, hal-e, ott teregethette volna ki a szennyesét, ott nem lett volna belőle semmi, de itt fröccsent a csúfságból erre is, arra is és ott maradt a foltja örökre a Lányi-rokonság, barátság lepedőjén.

Az egész ország lázadozott a darabont-kormány ellen. A vármegyék becsukták a székház kapuját a darabont főispánok előtt, az alispán meg az uccagyerek egy követ fújt, olyan nagy volt az egyetértés a nemzeti ellenállásban*

A tüzet leginkább a függetlenségi lés negyvennyolcas párt szította.

A párt vezére és elnöke Kossuth'' Ferenc volt. Nagy Kossuth Lajos fia. Elhozta magával Olaszföldrőil az apja nevének rettentő súlyát, de a tűz, a keménység, a szabadsághős elszántsága ott szállott sirba Kossuth Lajossal, Magyarország kormányzójával. Igaz, hogy hozott magával nyugati műveltséget, az olasz föld ősi kultúrájának szellemkincseit, előkelő modort és főúri eleganciát, a Kossuth-legendák szellem-ét is, de amikor magyar földre lépett, akkor nem értette meg ennek a szegény magyar népnek a szivét, a leikét. A szivéből kiszakadó orkánt csak elfogadta és megnyergelte, mint a dinaszták a feudális kor legdőzsölőbb napjaiban. Ez volt az egyetlen hibája és az, hogy meg sem próbálta lenézni a fenékre. Ebben ütközött össze az apa és fia. Kossuth Lajos, a fel legekben járó magyar, a kis emberek nagy királya volt. Kossuth Ferenc a földön járó magyar autokrata és trónkövetelő.

A másik ember, aki mellette állott, Appo- nyi Albert gróf volt. Sokan megírták róla, hogy túlnőtt a magyar fórumokon. Apró párt- tusák, személyi harcok zajlottak körülte, nem jutottak fed hozzá., nem is nyúlt le értök és a legnagyobb gondolatai mégis ezekben vesztek el, ahelyett, hogy beágyazódtak volna a magyar őstelevénybe.

Most úgy látszott, hogy ennek a két vezérnek a kora következik és kimenekült a nemzet az örökös gyámság alól. — Nem ez történt, mert nem indult neki egyik sem a szakadéknak. Megállották a szélén, pedig Kossuth Lajos szellemének a lendülete biztosan átvetette volna őket rajta. Mert a nemzeti ellenállás hangjában benne volt a magyar szabadságharc égése és mindenki érezte a belőle kilehelő forróságot.

Lépjünk vissza a Vág völgyébe, oda, ahonnan elindult ez a mecgerlés.

A Sas étterme hangzavarral re zónáit a választás híreire. A megyei asztalnál vagy nyolcán üiltek, egyebünnen is oda forgott az emberek feje, de az egész mondta egyszerre. Nem lehetett az másképp, felgyűlt a politika gőze, ki kellett sisteregnie valahol. A hosszú Szent-Ivány Károly nagy hangja indult most el:

— Sző se lehet róla, tisztességes magyar ember Lányit nem támogathatja. A vármegye sem. Csináljon a főispán, amit akar, de a mi választott tisztviselőink tagadják meg a közreműködést

—- Én úgy teszek — robbant ki egy tejfe- lesszáju vármegyei aljegyzőcske — én megtagadom.

— No. no, osigavér öcsém — nyugtatta az újvári főbíró — nekünk nehéz a helyzetünk a kormány ellen, de hát, ha Olyan nagyra vagytok, meg kell mondani, ki mellé álljunk?

— Nem tudom, de hogy Lányi Bercit nem lehet segíteni, az egészen biztos — egyenesedett Palugyay Móric kemény dereka.

így ment ez még a feketekávén is tani, mig a független urak, számszéróit öten, meg két plébános az úri kaszinóba húzódtak és a külön szobában megalakították a Kossuth-pár- tot. Az elnök Palugyay Móric lett. a háromtagú elnökségiben rajta kívül két Szent-Ivány is iésztvett. Elhatározták, hogv holnap estig híveket toboroznak. El menőben a „Liptó“ szerkesztőségével még leültek egy percre 'és megbeszélték a gyűlést.

I A pesti lapok a nemzeti ellenállás fejléce

Bombín Shampon

a korszakalkotó uj hajmosószer

A BoBibin-Shamponnal mosott haj az ondolálást sokkal ttrpább tartja, A Bombin-shampon megszünteti a korpaképzódést és a hajgyökerekre jó hatást gyakorol. A Bombin-shamponnal állandóan ápolt haj selymes, vonzó, hullámos leBz, diszkréten illatos marad és ragyogó Tényben csillog. A Bombin-sbampón bárom* féle színben készül.

FHIliSIIII F. lilát a, Prip.

alatt feltűnően közölték a liptói urak megmozdulását és mikor akonyattájt bebrüugött az urak kocsija a kaszinó elé, már erről beszélt az egész város. A párt eleinte szégyenlősen fogadta, de azután mindegyik egyenként úgy érezte, hogy bevonult a történelembe e a szemükben, a szavuk járásában a megnövekedett tekintélyt hordozták*

fölére tizenhármán ültek a kaszinóasztaloík körül és a szabályszerű pártgyüllés bélényu- lott a késő éjszakába. Az összhang teljes volt, baj nélkül egyeztek meg mindenben, csak egy kérdés vajúdott soilvá köztük. Ki legyen a jelölt? Senkii nem vállalta, szerénységből-e, vagy tán a biztos bukás miatt, ki tudná, bizonyos azonban, hogy egy óra táján valaki megszólalt:

— A jelöltet ne a központból válasszuk, de a mezei hadakból. Ajánlom az öreg Thuránszky Tamást. Makulátlan jellemű magyar, senki haragosa nincs, igaz, hogy 82 éves, de a szive az fiatal, akár egy forradalmáré

— Éljen, okos beszéd, — visszhangzott a gondolat és rögtön határozat lett belőle. Az elnökség ünnepélyes formák között ajánlja fel a jelöltséget.

A „Li'ptó** szerkesztője a hatodik feketét itta a káivéházban, mikor eljutott hozzá a döntés híre. Azonnal a „párthelyLségbé‘ sietett, megfogalmazta a kommünikét és hogy az elnökség ráadta az áment, még abban a félórában Pestre telefonálta, ő ajánlotta, . hogy üdvözlő sürgöny menjen Kossuthnak. Appo- nyiinak és a pesti pártközpontnak hivatalosan is jelentsék a jelölést Akkor már annyira emelkedett a hangulat, hogy a párt mindenre kapható volt és igy akadály nélkül lett meg a sürgönyzés. Kezdődött pedig a három sürgöny olyanformán, hogy „a függetlenségi 48-as párt népes gyűlése..de ilyen kicsiségek abban az időben nem sokat határoztak, vagy talán ma sem.

Szenzáció erejével hatott a tizenhármak munkája a kevés történés korában, amikor a napok úgy változtak, mint a Sas étlapján a sokféle hús. Másképp hitták őket, de egyforma szaguk és izük volt. Most forrongásszám- ba ment a Kossuith-párt dolga. Az eszme magától indult el, de ennél tovább nem jutott. A pártvezérek magas politikai kérdéseket tárgyaltak a kis kocsmákban, a szabónál, a szíjgyártó előtt és ilyenkor mindenütt megállt az üzem, mert az egész bolt, meg a sűrű vásárlónép is táto-tt szájjal hallgatta a nemzeti ellenállás jelentőségét, a történelmi példákat, az alkotmányvédelem fontosságát, a bécsi kamarilla alattomos munkáját stb- Itták a politika édes borát az emberek, de leginkább a negyvennyolcasok részegedtek meg tőle, különösen, mikor a számuk tizennégyre emelkedett és a jelölt is végleg kötélnek állott. A legközelebbi estén már Tamás bácsi személyéhez kapcsolódott a mozgalom, ami ismét azt jelentette, hogy a buzgóság kerekre puiffadhatott.

Egyszer egy ebédnél megszólalt az egyik vezérnek a menyecske felesége, ügy asszo- nyosan, aprópénzre váltotta a nagy bankót.

— Aztán honnan veszik a szavazatokat?

A gazda torkán akadt a leves, elköhintetíe magát, de legalább volt ideje egy keveset összeszedni az eszét, mert hogy az asszony nagyon az elevenére tapintott.

—• Honnan? — mondta — az ám, erről még nem is beszéltünk.

— Ilyenek maguk, osak a füzet rakják a kemencébe.’ arra nem gondolnak, lesz-e mellette mit sütni.

— Igaza van, kedves — szelidkedett az ura, de attól kezdve ott sűrűsödött a gondja a homlokán, hiába nem mutatta, hiába takargatta, meglátszott. Aztán, hogy a kis szekerén a város felé porzott. és a tempó szele hozzáverődött, világosabbra gyűlt az esze és megforgathatta benne a bajt.