Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-16 / 89. (3199.) szám
r 8 'Pí^5AI-tV\a.<AaR-HI rlap ii ii ii in ii iiimiiiii ii •Tffi,7i»™™»'ri<mna^mBiaaieaa<iiJMrii«iwiMWi^j>r'MiifiWíMtai«a 19BB április 16, vasárnap. Tffim r”"Mrrfiii*r'mntiw— Igen tisztelt Előfizetőinknek S tisxteltÉlöfizetöinket, akik az előfizetési áiiiaS hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szivei kedfenek a számlázott ősszeget postafordultával salát érdekükben kiadóhivatalunkhoz Juttatni, nehogy a Bap küldését be kelljen szüntetnünk. MŰVÉSZET A TRAFIKBAN Irta; Keíembéri Sándor Hegy csak az itthoniakról beszéljünk: a boldogult emlékű Bauer Szilárd, eki a szfovenszkói határokon túl is kiemelkedő helyet érdemelne a magyar piktorában, szürke és idegölő hivatali állást volt kénytelen vállalni, végül — fiatalon halt meg. mielőtt kiteljesedhettek volna benne nagylakivá tolt képességei, mert. az ecset nem jelenített Száméra egyúttal megélhetést is. Kieselbach Géza, az ugyancsak nagyon tehetséges kassai festő, egyike a legjobb Zugé! - tan 11 ván yok fiaik, már „rckou- Bzakmához" folyamodott, a szent kenyér érdekében: szobaiést őváill a 1 atot vezet, hogy megmaradjon az ecsetnél Kollár József, a toovenszkói piktora egyik legteheteége-sebb fiatalja, a legutóbbi ideig csak képeket festett, köztük Béliény egészen első- rangnt, de tovább nem tudott, jutná velük, csak egy Selmecbányái padláson berendezett — ..műteremhez", ahova a téli szél úgy vágja be a havat, ahogy dkorja. „Néha megtörténik, hogy hónapokig száraz kenyéren és almán élek és ruhát iis képekért szoktam venni", — mesélte nekem két évvel ezelőtt. Egész jókedvűen mesélte ezt. sőt: meg- e’égedettnek mondotta magát. Nem tudom, hogy őszinte volt-e. de ha őszinte is volt, még egyáltalában nem bizonyít amellett hogy ez helyesen van igy. Folytathatnám a nevek íe’^otolását egész oldalon keresetük, főként festőkét és írókét, akik számúikra idegen munkaterületeken kénytelenek loholni a napikenyér után s végül: — felőrlődnek, tönkremennek, mielőtt egyszer is alkalmuk lett volna bebizonyítani, hogy többre, szebbre leitek teremtve. Mert éppen ma igazolódott be, mennyire nem igaz az. hogy az igazi tehetség nem hagyja Jete perui magát, de mindig talp ráugrik, valahányszor földhözvágja az élet. A parittyaköves Dávid példája nagyon a bibliai múlté lett és a világháború tömegsírjai mellett legalább ugyanolyan gyászosak azok n tcmegs'rok. amelyek a mai életnél gyöngébbnek bizonyult tehetségek seregét nyelték el. önkéntelenül is ezek vetődtek fel bennem, amikor a múltkor egy munkácsi trafikban jártam, ahol egy — szobrász, árulja a Zárát, közben pedig csodálatosan erős kompozíciókat mintáz agyagba. Amikor egy-egv szobra elkészül, akkor egy helybeli fatocapműhelybe küldi kiégetés végett és sok- ezer megtörtén'".:, hogy darrb'ktrn kap a vissza a szobrot a primitív és ezevborégeiéire be nem rendezeti mühe'yhől. Megmiriázza márodezoT. ha rmad- si r is. miközben Zónát és p'pad ©hányt ánSl mert kenyér keli a családnak és a szobrok jóformán semmit som hoznak a konyhájára. Tíz e-<zet?nd5 óta csinálja ezt Adóm Gyula, a munkácsi szobrász ettől az időtől kezdve, amikor az á fomfcrdufct utáni esztendőikben egy ateptalannsk b'scnyult politikai vád kapcsán pár hónapra a kassal ügyészség fogházába csukták és a fogházban rájött arra hogy keoyérbdbö! is egészen törhető szobrokét lehet csinálni. Kezdetleges próbálkozások voltak ezek a kenyérbé’hő! készült miniatűrjei. de felkar, artak egy rejtett valamit, ami azóta egyre jobban felnyílott benne és a kis munkácsi trafik fojtogató le vegőtLoségében sem engedi pihenni. Lombrceo mondja egyik tétele bizonyításául, hogy egy jómévá! angol karmester ezUrke. csöndes poilgár volt. addig, ómig egyszer az uccán egy épü’ő ház fa’áról tégla nem zuhant, a fejére. Attól az időtől kezdve kezdett ©1 a karmester komponálni s végül egész jónevü muzsikussá verebed te fel magáit a hazájában. Ádám Gyulának is fogházba kellett kerülnie, hogy a rabkenyér vezesse rá a mintázó pálca erejére amely egészen nagyot Ígérőn jelentkezik legújabb kompoz fotóéiban. Másfél évvel ezelőtt Kassán rendezett egy kisebbezerü kiállitást az egyik kávé ház szu;erénj'ében és a szobrait pár nap atett ertotkap kod tóik a látogatók. Azóta nagyot fejtetett és most kivántoan várjuk, mái hoz őszi k'áY.Ltáeára. amelyre erőben készül. Kiássa-e magáit Ádám Gyula a munkácsi klétra fik léleköi’ő sivárságából azt lalán ő maga tudja a legkevésbé. Eddig még nem engedte földire tepemi magát, de kérdés, hogy a negyven felé közeledő művész meg tudjia-e tartani továbbra is eloszt,ki tatot és h itét, amely nélkül nem létezik teremtő munka. Más körülmények között, vagy más nemzet fiaként valószínűleg már nem Zárát árulna és alkalma nyílott vóhoa orra is, hegy tehetségéhez megszórezae a szükséges techn kai tudást. Ugyan ennek sincs híjiján, hiszen anélkül, hogy valaha is tanult volna anatómiát, alakjai bámulatosan jók. A tehetség ösztönös uttöréee ez a megismerés felé. hasonlóan a hegyek tiszta forrásvizéhez, amely a sziklát is kcrwztülfurja, hogy rrap- vi'ágra juí'mn és megkeresse az utat a nagy folyók Tnedir.óh'iz. O&kibogy a nagy folyók nagyon messze f .’ynri'k Mijtikáé©!ól. még mefwaetob a munkácsi k stuafiktol, ahol f<'lkézzel cigarettát árulva nem lehet igazán nagyot alkotni. Pedig Adám Gyuila *rre voiaa hívatva, Megoldódoft a művészettörténet egyik négyszázéves rejtélye Pietro Arerino elevenen megnyuzta — Micheí Angelót La Cava olasz orvost az „Utolsó ítélet" egyik alakjának lenyúzott arcbőrén fölfedezte Michel Angelo sokat keresett, egyetlen önarcképét Róma, április-. (A P. M. H. munkatársától.) A legnagyobb művész,zseni, Michelangelo éleiének minden fejezetét, sőt jóformán minden napját feldolgozták már a küftnrhIstánkusok. És bármilyen hihetetlen, mégis maradt Michelangelo életében egy hézag, amely titokzatossá, sokszor egyenest érthetetlenné tette a reneszánsz e szeilemóriáfcának lelki életét. Michelangelo sohasem festette meg az önarcképét: sem külön portrének, sem pedig abban a formában, hogy valamelyik nagy kompozíciójának egyik meilékalakjául odafestette volna magát. Pedig a reneszánsz nagy korában ezt minden művész megtette. Csak éppen Michelangelo lett volna kivétel? A világ annyira nem tudott belenyugodni ebbe, hogy jóidéig Michelangelo önarcképének" tulajdonitottak olyan portrékat is, amelyek nem az ő ecsetvonásainak jellegzetességeit mutatták fel. A mükritiküsők egymásután be is bizonyították, hogy e képek nem Michelangelo müvei, hanem legjobb esetben is tanítványainak képei, így a firenzei „Uffiri“ híres Michelangeio-arc- képe is, amely a nagy művészek önarcképeinek csoportjában diszlik, ma már bizonyos, hogy nem az ő alkotása, hanem Jaeopo dél Conte festménye. Vásári szerint is csak két megbízható Michel- angelo-arckép készült, a titáni művész életében: egyik Bugiardino, a másik éppen e Jaeopo dél Conte müve. Bugiardino titokban festette le a nagy firenzeit, az ugyancsak firenzei üttaviano Medici kérésére. Amikor aztán Michelangelo meglátta egyszer a képet, elismerte, hogy az jó. De még jobb a Jaeopo dél Conte festménye, amelyet már nem is kellett titokban festenie a művésznek, mert Michelangelo megengedte ezt neki, miután erre a firenzei Sirozzi megkérte Michelnngelot, aki hálából meg is engedte, hogy lefessék, mert a Strozzi-palotában páratlan szeretettel ápolták súlyos betegségében. Ez a kép, Jaeopo dél Ccnto festménye, tehát a leghitelesebb Miohe!angelo-arckép. De ezt is mindenki önarcképnek tartotta. És Jaeopo elei Conte képét elveszettnek hitték. Michel Anger'o legnagyobb le sinis ény e Csak legutóbb állapította meg Corrado Ricei, a nagy olasz műtörténész, hogy nem Michelangelo önarcképe, hanem Jaeopo dél Conte régen keresett müve e kép, melyet 1544 végén és 1545 elején készített. Három esztendővel azután, hogy Michelangelo, nyolc évi szörnyű munka után elkészült a római Sixtusi kápolna csodálatos, lenyügző „Utolsó itélet“ freskójával, amelyet II. Gyula pápa megrendelésére, sőt egyenest parancsára festett meg. Ez a páratlan művészi értékű freskó talán Michelangelo legnagyobb müve. Annyi bizonyos azonban, hogy ez gyötörte leginkább, ebbe betegedett belé és még betegen is kénytelen volt a magas állványokon festeni, golyvát kapott, rosszul táplálkozott, de dolgozott, mert félt a nagy pápától. Michelangelónak akkoriban gyakran voltak pénzbnjai is. Ugyanabban az időben II. Gyula pápa hatalmas márványsiremlékét is el kellett volna készítenie. Megrendelte a márványokat, dolgozott is a monumentális síremlék egyes alakjain (a világhírű Mózes is csak egyik mellékalakja lett volna a nagy síremléknek) és örökös munka-láza mellett az anyagi bajokkal való küzködés elkeseredetté tette. De családi bajai is voltak. És támadások érték mindenfelől. Nagy müvésztánsainak féltékenysége szintén elkeserítette. És az is, hogy Pietro Tretino, a félelmetes tollú iró ■ híres leveleiben folyton támadta. Ilyen elkeseredett lelkiállapotban élt, amikor az „Utolsó itélet“-et festette, ameily a sixtusi kápolna egyik egész falát betölti. A hatalmas freskó azt a pillanatot ábrázolja, amikor a, halottak feltámadnak és Jézus Ítélkezik felettük. A Megváltó felemeli karját, mellette ül Szűz Mária, és körülöttük tolonganak a szentek és mártírok, mindegyikük kezében tartja a kinzószerszámát, Szent Péter átnyújtja alázatosan a kulcsokat, Charon csónakja szinte felfordult a nagy tehertől... és a mélyből a magasba szálkának, a magasból pedig a mélybe zuhannak a lelkek, s döbbenetes félelem vesz rajtuk erőt... Száz és száz alak tolong e freskón. Száz és száz különböző test és száz és száz különböző arc... És, Michelangelo e száz és száz arc közé nem festette volna oda az övét? Amint ezt Raffaello, Pioinbo. Botticelli megtette? Évszázadokon át kutatták ezeket az arcokat a kulturhistórikusok. Sorra vizsgálták minden szent és minden mártír arcát, Charon csónakjának minden egyes alakját, éppenngy mint az elkárbozottakót és az üdvözölt éljél... De Michelangelo arcát nem találták egyiken sem. Pedig tudtak róla, hogy Michelangelo olyan kijelentést, tett volna, hogy ő is ott lesz, amikor a Megváltó Ítélkezik bűnök és erények fölött... . ..Továbbra is rejtély maradt tehát az „Utol- 6Ó Ítélet11 és rejtély ez a fejezet Michelangelo életében. De ez a rejtély is megoldódott. Vagy négyszáz esztendővel az „Utolsó Ítélet11 megszületése után. Egy olasz orvos-tudós, Francesco La Cava, akit szintén éveken át foglalkoztatott már ez a rejtély, egyszer aztán, amikor már talán ezredszer merült el a freskó örök szépségeinek nézésében, csodálkozva és megdöbbenve vett észre valamit, ami eddig minden kulturhistóri- kusnak és kutatónak figyelmét elkerülte. Szent Baríatomeo titka Az „Utolsó itéleP'-nek. egyik etőieljés alakja Szent Bartoiomeo. aki önmagát menyuzta. A freskón még jobb kezében tartja a kést, amely- lyel megnyuzta magát, a baljában pedig ott tartja saját lenyúzott bőrét. De maga a szent kopasz és szakállas, mig az emberbőr, amelyet baljában tart, dús fekete hajú! És az arca... Ez az arc...! De hiszen ez Michelangelo arca! Lehetséges, hogy ez elkerülte volna mások figyelmét? És hogyan kerülhette el? 'Rövidesen megtalálta ennek magyarázatát is a tudós La Cava. Minden kutató eddig csak a testek arcát vizsgálta. Arra nem gondolt senki, hogy — a tárgyakat is ellenőrizni kellene. Ami természetes is. Ég Szent Bartoiomeo lenyúzott bőre — is csak tárgy volt az ő szemükben. És senkisom gondolt arra. hogy magát a szentet össze kellene hasonlítani — a lenyúzott bőrével is! Francesco La Cava azonban ezt a lenyúzott bőrt még mással is összehasonlította: mégpedig Michelangelo hiteles arcképeivel, illetve a leghitelesebbel, Jac-opo dél Conte festményével, amely röviddel azután készült, hogy Michelangelo befejezte végre z „Utolsó itélet“-et. Ég a kettő közt megdöbbentő a hasonlatosság! De persze, -Szent Bartoiomeo lenyúzott bőre — nem portré. Ezen Michelangelo anatómiai képét festette meg az emberi bőrnek, mégpedig abban a helyzetben, amint leosüngenie kell, a nehézkedés törvényei folytán, ha félkézzel tartanák ... De eltorzult, fájdalmas aroklfe- zése talán nemcsak ezért ilyen... Az elkeseredett szellemóriás talán éppen azért választotta az ábrázolásnak ezt a módját, hogy a maga keserűségét is odafesthesse erre a titkos, rejtett önarcképre... Szakálla nem látszik és szeme is csak két sötét üreg. De szörnyű fájdalmat és gyötrelmet fejez ki Így is... Michelangelo lelkét, az ő keserű gyötrelmeit... És hogy a szent arca és a lenyúzott emberbőr arca nem egy és ugyanaz, elárulja nemcsak az, hogy a szent kopasz, a lenyúzott arc pedig dús fekete hajú, hanem az is, hogy mig a szent arca kerek ded, ez az utóbbi szinte szögletes ás ugyanilyen a homloka is... Aminő Michol- angefóé volt! Ez volt tehát Michelangelo bosszúja a sok keserűségért, amit el kellett szenvednie ... így öntötte ki keserűségét, ebben a szörnyű önarcképben. És igy adta tudtára a világnak, hogy őt — elevenen megnyuzták... Pietro Aretino — a nyúzó De ki nyúzta meg őt elevenen? Ezt a kérdést is tisztázta most Francesco La Cava. II. Gyula pápának hil embere volt Pietro Aretino, aki félelmetes leveleiben támadta Mi- chelangelot is és sok-sok keserű órát okozott neki. Talán éppen azért támadta, mert a nagy pápának akart szolgálatot tenni és igv még erősebb munkára ösztönözni a művészet titánját, aki pedig -már, úgy érezte, összeroskad. Pietro Aretino arcképét megfestette nagy barátja, Tizián. Michelangelo ismerte ezt képet. És ugyanezt az arcot, Aretino arcát festette meg — az embernyuzó Szent Bartolomeonak. Csak éppen még kopaszabbnak és ősznek tette meg. De igy is olyan, mintha tükörképe lenne a hires Tizián-festetíe Aretino-arcképnek. Ér, ez magyarázza meg azt is, hogy mig az „Utolsó Ítélet11 minden más alakja alázattal és döbbenettel néz a Megváltó felé, San Bartoiomeo arca kegyetlen és „olyan szilaj gyűlölettel tartja kezében a kést és véres errberbört-, mintha nem is áldozat lenne, hanem maga a hóhér ...“ Ezt Romain Rolla-nd irja az „Utolsó Ítélet14 nagy alakjáról. Áz igazi okát azonban nem ő nyomozta ki, hanem az orvos-tudós Francesco La Cava, aki végleg megfejtette a Michelangelo-rejtélyt. Bállá Ignác. Mmkdmúk FRANCOIS MALHERBE (1555—1628) francia költő, bár nagy jövedelme volt, kiadásainál nagyon takarékoskodott. Egy este, amikor a Bellegarde- palotából, a vacsoráról, szolgájával, aki a fáklyát vitte előtte, hazatérőben volt, utköz-ben találkozott Saint-Paul-lal, a kor egyik legszellemesebb emberével Saint-Baul feltartóztatta Malherbet. s néhány kevésbé érdekes és nem valami fontos bárt mondott el neki. A költő, miután néhány pillanatig figyelemmel hallgatta a beszélőt, igy szólt: „Isten önnel, uram, ön elfogyaszthat velem öt sou ára fáklyát, de amiket elmond, egy fabatkát sem érnek11. # NAGY SÁNDOR (Kr. e. 256—323) makedón királynak, midőn Igazságot szolgáltatott, szokása volt, hogy mialatt a vádló beszélt, kezével egyik fülét betartotta. Midőn megkérdezték, miért teszi ezt, igy felelt: „A másik fülemet fenntartom a vádlott részére11. # FRANCIS BACON (1561—1626) angol kancellár és filozófus mondta: „Az emberek minden korban, akár ifjan, akár öregen, megnősülhetnek, mert az asszonyok ifjúságunkban úrnőnk, érettebb korunkban pajtásunk, aggé águnkban ápolónk11. # PLUTARCHOS (Kr. u. 46—125) görög történész és moralista mondta: „A kiváncsi ember füle hasonlatos a szelelőlyukhoz, amely mindent, ami rossz, magába szí11. # GUILLAUME DE BAUTRU (1858—1665) francia költő és állam tanácsos egy forró nyári napon Gns- ton orloansi herceggel, XIII. Lajos király fivérével sétálgatott, kalapját kezében tartva. A herceg beszélgetés közben igy szólt a költőhöz: '..Én barátaimat hévvel szeretem11. „A fejem azt nnár egy órája észrevette11, — felelte Baiutnu.
