Prágai Magyar Hirlap, 1933. április (12. évfolyam, 78-100 / 3188-3210. szám)
1933-04-13 / 87. (3197.) szám
KÜLÖNVÉLEMÉNY Homais ur válaszol Hornaie ur, mint tudjak, Gustave Flaubert regényének, a Madame Bovarynak elég jelentős alakja, precíz, gondos vidéki gyógyszerész , aki nagy szorgalmában, skatulyázó, szigorúan precíz munkálkodása közben, éppen csak a fehér méregport, az arzént hagyja hozzáférhetően nyitva, amivel aztán Bova- rynó halálosan megmérgezi magát. Homais urat mint a vidéki kispolgár prototípusát emlegették valaha, nálunk a kilencszázas években, egyáltalán nem vagyok tehát meglepve a magam részéről, hogy a „Nyugat*' kritikusa most emlegeti, 1933-ban De milyen vonatkozásban! A Nyugat kritikusa, Illés Endre ur, Budapest főváros polgára, egyik utolsó cikkéiben-, .amely nagy ellenkezést váltott ki errefelé, a szlovenszkői irodalommal, foglalkozik négy újonnan megjelent könyv kapcsolatában és alaposan és nagy általánosságban leszedi, -rólunk a keresztvizet, szlovenszkői Írókról. Ha leszedi, talán jól teszi. Talán megérdemeljük. Legteljesebben ellene vagyok annak, hogy indokolásokkal védjük magunkat, még inkább annak, hogy dilettáns módón védjük a dilettantizmust, — nem igaz az, hogy a kisebbségi szenvedések ölik a művészetek ellenkezőleg: a művészetet mindenfajta szenvedés — kivéve a végletes nyomort. — csak emelheti és szépítheti. El kell fogadnunk és meg kell szívlelnünk a legszigorúbb kritikát, is, ha becsületes. Nem lehet azt mondani* hógy óvni kell a széltől a gyenge palántát, mikor itt vad viharok rázzák régóta, el kell tudni viselni a kritika legmagasabb szempontjait, ha hozzáértés van benne Szer ötéiről nem is beszélve. Mi köze mindehhez Homais urnák? Én nem tudom, ezt csak Ülés Endre ur tudja, aki a négy jelenlévő könyvről ir; az egyób- irányu szlovenszkői írod alom, mint. lelkiismerete megnyugtatására írja, nem is érdekli, mert, szó szerint: „A szlovenszkői irodalmi „baloldaliságba*' s , .modernségbe'‘ úgyis elvághatott már mindenki foga, aki ízlelte; mert van-e agresszívebb, értetleuebb s türelmetlenebb modernség a kisvárosinál, — képzeljük él; Homais ur szabadverset ir, Zedtstücköt ácsol a színpadra, vagy az adlerizmus uj levében pácolja régi regényhőseit-** Nos, sietünk kijelenteni. Homais ur nekünk sem rokonszenves, mint „baloldali** és mint ..modern**, de sietünk hozzá is tenni: Homais ur nekünk semmilyen formáiban sem rokonszenves. Illés Endre ur gondolatsorának elhallgatott, de nyilvánvaló következése: Homais ur csináljon inkább jobboldali irodalmat, ha mér minden áron muszáj neki irodalmat csinálnia. Az idézett mondatig jutván, erős impulzust éreztem, hogy menten abba is hagyjam az olvasást: tudtam, hogy fölöslegéé, nem hiszek neki, nem bízom az Ítéletében. Arégig- olvastam, kerestem a biztos szempontot a kritikában, ami megbékít és visszaadja hitiemet. a kritikusban, de nem, mindvégig csak azt éreztem — mindvégig nem oszlott, el kincs csodálkozásom — hogy Illés Endre ur csak Homais urat látja a vidéki. íróbanHogy is van? Hol tartunk? Van egy nagyvárosi tipus és van egy kisvárosi típus, Íróban, gyógyszerészben, kereskedőben, kifutó- fiúban egyaránt? Elsőrendű tipus és másod- rangú típus? Az elsőrangú nagyvárosi enyhe gúnnyal lenézi a másod rangú kisvárosit, a. nagyvárosi kritikus leatyáfizza a vidéki írót, mint a Rákóczi-úti „behúzó** a vidéki gazdáit a konfekcióé bolt. előtt? Ha a vidéki író típusé mindenképpen Homais ur, a 'korlátolt, akkor hogyan tipizáljuk a pesti kritikust? Ki ma a pesti polgár típusa? Hacsek és Sajó? Mondjuk mi azt, hogy Sajó ur, a Hacsek barátja, ir kritikát, a ealovenszkói irodalomról? Nem mondjuk. (Pedig moudhat- nók.) Az ember megdöbben: Flaubert nem vidéken töltötte élete legnagyobb részét? bs itt Szlovénekén: nem a sztregovai gazdálkodó irta ..Az ember tragédiáját’*? De nem mehetünk bele ebbe a bizonyításba, nem döngethetünk képtelen falakat! Még nía sem, még a mai Nyugattól sem fogadhatjuk el, hogy kritikusa — jobb tudása híján alacsonyabb kvalitásúnak tartja a vidéki emberi, a pesti embernél „von Haus aus“, talán c-ak azért, .mert. a pesti ember tudja, hogy merre jár a hotvenhármas villamos. Pedig azelőtt j.«. most is: nyugodtan eljöhet, a p&stí iró közénk, európai szellőmet é« etnelkidet.t/éget ekajátitani az itteni magyaroktól. r ' * *| Lehel, hogy a négy könyv, valóban gyenge. (Nem olvastam őket. Lehet, hogy még súlyosabb véleményem volna róluk, mint a Nyugat kritikusának.) Lehet, hogy általában nem tudunk írni. Lehet. De csak ez a „lehet** derül ki Illés Endre cikkéiből, az azonban legkevésbé sem, hogy ilgy van! Ha a cikkíró valóban megismerkedett volna a szlovenstzkód irodalommal, ahelyett, hogy az egész ismeretlent egyszerűen mi- kente Homais úrira., akkor megírhatta volna, hogy: A szlovenszkői magyar irodalom valóban nem jelentkezik teljes egészként, mint az erdélyi irodalom, mert. az erdélyi irodalomnak mint egységnek, mint különálló egységnek is múltja van. Ez főleg azt jelenti, hogy az erdélyi irodalomnak régi közönsége is van, amely megszokta, hogy maga legyen olvasó és kritikus, megszokta, hogy maga alkossa meg véleményét. Ezzel szemben a szlovenszkői irodalom a múltban teljesen felszívódott az országos magyar irodalomba, a sslovetiszkój közönség Budapesten keresztül kapta meg a múltban a maga szlovensz- kói iróít, mint az egésznek egv részét- A szlóvenszkői magyar közönség még ma is be van idegezve a centrális értékelésre, ma is az érdekli, amit- Budapestről kap, értékes* nek csak azt a szlovenszkói irodalmat tartja, amelyre Budapest ráütötte a bélyegzőt. Innen van áz, hogy igen sok itteni író törekszik ma is ennek a pesti fémjelzésnek a megszerzésére, ami — ha a mai Nyugat cikkírója nem tudná- — rtém elérhetetlen számára. A Nyugatban annakidején, amikor még valóban az uj magyar irodalom legjelentékenyebb fóruma volt, elég gyakran szerepeltünk mi szlovenszkói írók, szerepelünk pesti színpadon is, könyveink is megjelentek és megjelennek Pesten és főleg: akad néhány innen származott iró is Pesten, aki, igen jó helyen., bekebeleztetett a centrális magyar irodalombaAz itteni könömeégnék talán még nincs meg az ereje ahhoz, hogy megégessen, elismerjen és itt tegyen egyetemes magyar nevűvé szlovenszkői írót, de a magyarság szempontjából ez talán végeredményben nem is megbocsáthatatlan hiba ... Lényeges pedig az, hogy minden művészet és minden irodalom elsősorban lelkiismeretes kritikát igényel, de legfőképpen érzékenyen érinti az utódáMambeti magyar irodalmat, ha Budapestről kapja a felületes bírálatot. A kritika lehet a legmagasabb szempontú, a legszigorúbb, sőt kell is, hogy az legyen. De sokszorosan lelkiismeretesnek kell lennie', ha Budapestiről jut el hozzánk- Nem fogadhatjuk el, hogy az országhatár gyengíti a tájékozottságot, különösen a Nyugattól nem. amely valaha éppen azt tűzte ki célul, hogy tullásson az országhatárokon- A Nyugat, amely tájékoz ottan és éles szemmel figyelte azelőtt a határon túli időigénnyelvü irodalmat, rövidlátó és felületes lesz. ha a határon túl magyar irodalmat talál? (Ilyen cikkek olvasásakor indokoltnak látóm östttP nős tartózkodásomat: drága Dévát Ernő halála óta nem tettem bé lábamat a Nyugathoz, pedig az ő idejében itt-ott eleget dolgoztam a folyóiratba ) Homais ur pedig azt üzeni a pesti kritikusnak, hogy nem csupán ő élt vidéken, hanem az iró is, aki méglátta és megalkotta, aki nélkül sohasem ismerte volna meg őt a pesti kritikus — még ha száz évig élne is vidékén. Sándor Imre. A délszlovenszkói Köbölkuton bemutatták a mikófalvai passió játékokat Iskolaügyek a magyar faluban; szellemi élet és kHz* gazdasági problémák Köbölkút, április hava Az ér eekuj v ár -párkány i vonalon a volt Esztergom megyében ismét Köbölkút ua-k hívják őzt. a községet, úgy kellőtt % ict>zaharcolni a novét, mert egyideig már Kebelkufra kereszt élték. Egyike ama igém ritka szlovenszkói falvaknak, amely megtarthatta eredeti magyar nevét, Ehhez is az volt azonban szükséges, hogy tatárjárás-korabeli okmányokkal bizonyították a falu magyar nevét s azt, hogy itt soha szláv település nem volt, a falu eredeti neve Göböly-kut, mert Rács felé ezen az utón hajtották az aprőmarhákat s itt itatták meg őket. Mindezt, okmányokkal kellett bizonyitani, kiharcolni. Perbetéuek még akadt hasonló szerencséje, de már a híres-magyar Udvardot Dvory-nak kereszl.olték, Bátoirkeszit Bálorové-Kesy-nek A PálíSy»birtoh örökösei Ha nem is volt évszázadokig szláv település, most már százhúsz gyermek jár Köböl kúton a bárom osztályú szlovák iskolába — minden osztály egy másik paraszt házban — mert a hatalmas PáLffy-birlok felosztása után vagy ötven orosz menekült kólonietát helyeztek el a birtok egy részén. Ezek igen szép házakat építettek, kaptak harminc- ötven holdat, de általában adósságok terhe alatt nyögnek még ma is- Ezek a kolonisfák nem tudnak munkát adni a zsellérembereknek, akik a PáMfy-birtok virágzása idején jólfizetett napszámosok voltak a birtokon. — Nem lehet, tudni, hogy hasznothajtó vállalkozás volt-e, avagy káros ez a nagy földosztás, mert végeredmény bem mindenki rosszul járt vele - • mondja egy kerokképü kisgazda — az is, aki eladta, az is, akinek eladták s az is, aki semmit sem kapott. A vevők még most is adósságokban úsznak nagyrészt. Nemrégiben szó volt a P. M, H- ban a köbölkút! földosztásról, amelyet az Agricola x.-t. eszközölt a magyar gazdáik számára, de a telekvásárlók ugy bclebonyolultak a fizetségekbe, hogy azóta is pörüsködnek a földosztókkai - * * - * Nv • >■ < Veszítettek is a. bíróságon. Pedig csinos kis házakat építettek, egész uocasorokat- öröm nézni ezeket az igyekvő embereket uj házaikkal, de Szomorúság hallani panaszaikat: a föld és a házhely sokkal többé került, mint tervezték. Ilyen a falusi ember szerencséje: ritkán kap földet, de akkor legalább pörös ködhetik vele... Az öreg iskola ablakában olyan 'kiállítás van, amilyet ritkán látjii falvakon. A gyermekek kitünően sikerült iskolai rajzait az iskola Igen agilis és messze földön híres igazgatója kiteszi az iskola, ablakába s k ét-három- hetenkint frissíti a kollekciót A falu állandóan uj kiállításban gyönyörködik s így figyelheti meg az iskolásgyermekek elöhaladását a rájzmű vészeiben. Háromszáz körül vau a gyermekek száma, akik idejárnak ebbe a régi, öreg iskolába, amelyet nem ártana már megújítani, bár a belépőt, a régi, kedvei patinás tantermek bán guptta fogadja ts érzi a vendég, hogy ebben az iskolában tanulnak is, tudnak is- Köbölkuton azonban, ebben a legősibb magyar telop ii ]ésil községben nemcsak orokz kolonisfák gyermekei jár nak szlovák iskolába, hanem a magyar szülök is számosam adják oda a gyermekeiket, különösen a falu „hivatalos“ emberei és az ígérgetésekkel lekenyerezett gardák, „magyarul úgyis tud!“ jelszóval. Vasárnap délután az iskolaudvaron ritka szép látványban vau része az idegennek: a lelkes igazgató ur, aki időt és fárad- ságot nem kímélve nagyon szép eredményeket tudott mindig is felmutatni az iskolás- gyérmekekkel (mellesleg, neki van n legelterjedtebb imakönyve, azonkívül a Kneipp- kura szlovenszkői apostola), most ismét olyat- produkál, amit ritka faluban láttunk $ ami meggyőz újra arról, hogy mennyi kitűnő magyar tani tónk van n<v klünk SzlovonSzkón, akik szerte a falvakban némicí-ak a, szorosan vett hivatalos penzumot látjják cd, hanem száwel-lélckkel, iflto* 1988 április 18. otttBröfk, lánkivül is foglalkoznak a reájuk bízott gyerekekkel. Marmóuiumkieóretlel tornásznak a fiuik- lányok, igen szép mutatványok kerekednek ki a torna játékból, majd többszólamú kar dala csendül fel az udvarom . s eczek a tiz- t izén kétéves gyerekek a magyar dalok mellett Beethovent és Kodályt énekelnek, nem tévesztik el a legnehezebb akkordot sem A kis Kianill Gizi és Pleier Anua viszik a kórust, a falu népe pedig köréjük gyűl és ingyen van* része művészetiben... Ezek a gyerekek negyven számból álló műsorral tudták szórakoztatni a környéki falvakat is. A mikófalvai passiójáték Köbölkuton Szép, napsütéses vasárnap, ha kissé tavasziam hideg Is- Az iskolaudvaron szabad színpad áll, előtte harmóniáin, rengeteg szék, lóca. Tűzoltók érkeznek egyenruhában, kulturegyleti pénztáros készíti a jegyeket: Köbölkuton mindig is szolgálták a magyar kultúrát, de most a Magyar Kultur Egylet olyat, tervezett, amilyen kevés faluban látható: nyiltsziii-i passiójátékot rendezett két ágiit*, lelkes tanító; Kanozsay latrán és H©téli yi Antal, valóban szép sikerrel, nehéz munkával, A passióját éket a borsodmegyei Mikófal- ván szokták előadni s annakidején égy kisméretű magyar Oberammergaut akartak Mikófalváből létesíteni• Fejős Pál rendezte az első játékokat néhány érvel ezelőtt g a mikófalvai passiójátékok híresek lettek- Ezt. a D‘Ehrenberg-Peller passiójátékot adták elő sorozatosan a köbölkutiak, este is, délelőtt is s mondhatni, igen szép sikerrel A falusi műkedvelőknél szokatlan biztöé- sággal, erőteljesen szerepeltek- Nem volt fennakadás, bizonytalan lépés, — a sz in játékok komolysága, hit fel-teljés ereje sugárzott, a köbölkutiak passiójátékáről — ez elsősorban a rendezők érdeme. Változatos és színes bibliai képek peregtek le előttünk, komolyság, nyugodt mozgás a kis színpadon, melynek díszleteit is köbölkuti festette ügyeden s a bibliai ruhákat is a falu tehetsége készítette, Hadd injuk fel a szép passíójáték első szereplőit: Béres István, Kovács Jenő, Zsombori Nándor, Varga Antal, Bernet Károly, Béres Margit vitték . & főbb szerepeket, s ahogy játszottak, az megérdemli azt, hogy a szomszédos falvakban, is felállítsák színpadukat, mert a jövedelem eddig éppen csak hogy a kétezerkoronás kiadást fedezte. Szőgyénbe, Kürtre akarnak elmenni Muzslára már nem, mert „ott dühöng a kommunizmus4* magyarázta az egyik szereplő. Legyen ez is' egy kicsi adalék a mai szlovenszkói falu életrajzához; egyik legmagyarabb falu nem vállalja a passiót a kommunizmus miatt. Órákig ülnek nagy türelemmé} és szivbeli gyönyörködéssel a köbölkutiak az iskolaudvaron. Délelőtt a gyermekek nézték, este a felnőttiek. Már lágyulnak a lámpák a kié színpad fölött, dideregve takaróznak pokrócokba a nézők s bizony a bibliai köpenyek alá is%neleg ruhát kell ölteni, de a közönség és a játékosok lelke már kapcsolatot talált, a szeretet melege pedig nem törődik a külső hideggel. Néhány nagyon szépen rendezett bibliai kép teljessé teszi a sikert- A kis harmónfum lágyan zug az alkonyati estében s a közönség meg sem moccan. Még a kerítéseken kívül is fürtökben leselkednek •,. A léleknek tápláléka van. A lést! táplálkozásról csak annyit, hogy bizony Krisztus szegényei nagyszámmal. ■ élnek itt is. Népkonyhát szerveztek nekik n télen > a Kultur Egylet több előadásainak jövőd elmét a szegények felruházására fordította. A szegényember Köbölkuton azelőtt, vasúti munkás volt, a szomszédos Kürtőn pedig fávirómunkás. Most alig alkalmazzák őket. A kisgazdák maguk is két kezük munkájából élnek, nincs uradalom, ami alkalmazná az embereket. Tavaly kis segítség volt az útépítés, azonkívül a téglagyár adóit munkái. .Akinek földje nincs, az várja az aratást... Mennyire lelkesítő mégis, hogy a szellemi élet nem haR. még ebben a magyar faluban : ma például rajzkiállitás volt, gyermekek dalbemutatója, passiójáték, gazda gyűlés és $ZlMÍKE*megbeszélés. Kell ennél több vasárnap délután, falun, 1933-ban? Síomhathy Viktor. 'SfSt Ajánlja a „Nagyasszonyt** aői»mierŐ$eJ ISSr közt! iHHHHttWHHHimwi 4
