Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-31 / 76. (3186.) szám

Mi történik NGin6forsz39b8n»

(sp.) Prága, március 30.

Mussolini legcsodálatosabb teljesítménye nem az, hogy hatalomra került, hanem az, hogy pompásan be tudott rendezkedni a hatalomban. Konszolidálta Olaszország helyzetét s a lenézett, rendetlen, éhező országból elsőrendű nyugati nagyhatalmat teremtett, mely minden tekintetben, — a rend, a nyugalom, a megelégedettség, a jólét tekintetében is — hibátlanul megállta helyét Európában. Hitler pályafutásának első része ragyogó sikerrel befejezett dolog: még sohasem létezett nagy, felújító mozgalom, amely a legalitásának oly nagy százalékával s az erőszakos eszközök oly gyér használatával érte el útját, mint a német nemzeti szocializmus. Európa, mely régen várt Hitlerre és — valljuk be — félt tőle, megkönnyebbüléssel vette tudomásul a német nép vezérének békés szándékait s mivel érezte, hogy tiz-tizenkét- éves bizonytalanság után Hitler személyében tényleg a porosz mentalitás illetékes és maradéknélküli képviselőjével beszél, szinte nagyobb hajlandóságot mulatóit a megértés műveletének megkezdésére, mint addig, mint a német köztársaság bizonytalanságában. Egy ízben megemli tettük már e helyen az európai béke különös paradoxonját,, azt, hogy a kontinens a rettegve várt Hitler uralomrajutása után nagyobb hajlandóságot mutatott a valódi- béke megkötésére, mint előbb. Mussolini béketerve, MacDonald csatlakozása az olasz- német felfogáshoz s legújabban Paul-Boncour francia külügyminiszter nyilatkozata, mely leplezetlenül elismeri, hogy „az európai feszültség. ma csodálatosan enyhülni kezd“, napnál világosabban igazolják az állítást. Itt. az idő az igazság nevében létesült tízéves európai fegyverszünet aláírására. Itt az idő a kibontakozásra. Európa nem játszik többé rejtett kártyákkal; Hitler felmerülése után semmi sincs, ami kiszámíthatatlan volna- Erős és fegyelmezett népeket vezető erős és biztos kormányok megkísérelhetik azt, ami eddig belsőleg elégedetlen és szétszaggatott mentalitású népek ideges és gyenge kormányainak sohasem sikerült.

Eltagadhatatlaa, hogy az atmoszféra kedvező. Végzetes baj volna, ha e jó pillanatban Hitlernek nem sikerülne a második rész: a hatalom-1 bán való berendezkedés zavartalan és ügyes véghezvitele. A német Führer sokat tanult az olasz Dúcétól, — most sem kell mást tennie, mint Mussolini példáját követnie. A hatalomra került olasz fasizmus hamarosan végett vetett azoknak a kilengéseknek, amelyek kompromittálhatták volna a mozgalmat. A kimondottan nemzetellenes ég nemzetbontó világnézetet képviselő pártokon kívül valamennyi nemzeti frakcióval kibékült, nem bántotta a parasztot, a gazdát, a kereskedőt, a művészt, ha nem árulta el a hazát és a mozgalmat, nem vallott szélsőséges álláspontot s e munka rendszeres lefolytatása után a fasiszta kormányzás tíz éves évfordulóján már meg sem lep, ha Mussolini Olaszországa az európai rend és béke levilágít óbb fárosza, a példakép, amelynek sikere meghódolásra és követésre kényszeríti azokat az országokat, ahol más rendszerek sorra levitézlettek.

Hitler útja a po tsdami áll amuri népig szép és zavartalan volt. De az utóbbi napokban ismét pára rakódott le a kitisztított német tükörre. A német belpolitaka nyugalmát a jelen pillanatban két akció zavarja. Az egyik a nemzeti szocializmus és az acélsisak szövetség konfliktusa, a másik a németek és a zsidók között támadt viszálykodás. Az első akció azért látszik nyugtalanítónak, mert nem a kormány intenciói szerint tönténik, s jóformán az egyetlen jelenség két hónap óta a birodalomban, amely nem történik úgy, ahogy a kormány akarja, azaz nincs „a kormány kezében14. A német nemzeti mozgalom fegyelmezettsége kezdettől fogva meglepett mindenkit s mindenütt elismerésre talált. Ha most a nemzeti szocialisták vidéki szervezetei a központ intenciói ellenére háborút, kezdtek a másik, kormánypárt és testvéraínkutat ellen, mint a braunschweig: és a pfaizi példa mutatja.

Magyarország és a kisantant

Kánya magyar kHiOgyminiiitar exgazéja a felsőház külügyi bfzottságéhen

Prága, március 30. A csehszlovák sajtóiroda jelenti Budapestről: A magyar felsőház külügyi bizottságában Kánya külügyminiszter beható jelentést tett római, genfi és bécsi útjáról.

— locarnói szerződés — mondotta a külügyminiszter — és a múlt év decemberében a leszerelt államok elvi egyenjogúsításáról kö tött öthatalnú egyezmény nem hozta meg a várt megnyugvást. A leszerelési konferencia kezdete óta felmerült ellentétek megújultak és kiéleződtek, úgy hogy a konferencia zsák uecába jutott. Franciaországban és Csehszlovákiában ezek a nyugtalanságok a németoT szági Hitler-mozgalom elötörése miatt, amelyet békeveszélyeztető szándékokkal vádoltak meg, továbbá a balkán államok egyes eseményei miatt, melyekért az érdekeit kormányok a felelősséget külföldi uszításokra igyekeztek áthárítani, még fokozódtak s a tárgyilagos szemlélő okvetlen arra a nézetre kellett, hogy jusson, hogy itt egy mesterségesen megszervezett sajtókampányról van szó, amely a leszerelési konferenciát szabotálja és ürügyet keres a leszerelés ellen. Ennek a sajótkam- pánynak a hulláma Magyarországot sem kímélte meg. Magyarországnak a békeszerződés revíziójára vonatkozó ismert követeléseit úgy

tüntették föl, mintha ezek veszélyeztetnék a világbékét, sőt híreket terjesztettek egy magyar—olasz—német revizionista hármas szövetségről. Ezeknek a hamis híreknek valótlanságait fölösleges cáfolni. A miniszter véleménye szerint elég arra utalni, hogy Európában csupán csak egy szerződésekké] összefűzött hatalmi csoport van és pedig ez azon államoknak a blokkja, amelyeket katonai és politikai szerződések kötnek Franciaországhoz. Ez a tendenciózus rágalmazási kampány Európában olyan mérgezett atmoszférát teremtett, hogy már egészen jól informált politikai körökben is azt jelentették ki, hogy egy preventív, vagy pedig olyan természetű háború lehetőségétől lehet tartani, amelyet a katonailag felszerelt államok a leszerelt népek e len vezetnének, hogy ezeknek az ellenállását hosszú esztendőkre megtörjék.

A válság eme pillanatáéban terjesztette be Genfben MacDonald ismert leszerelési javaslatát, amely határozóit és merész Hépést jelent a konkrét leszerelés felé s e»e*i Ix'd Ma*» gyarország is efogadta a további tárgyalások alapjául. A Mussoíini-i'ervre vonatkozólag a külügyminiszter kijelenti, hogy a maga részéről! meg van győződve arról, hogy a, négy

nyugati állam együttműködése nemcsak hatékonyan fogja elősegíteni a békét, hanem a Sokat emlegeted; securitét is jobban garantálhatja, mint a fölfegyverzett hadseregek, vagy a katonai szerződések. A kisantant és a vede kapcsolatban álló államok most kénytelenek afelől határozni, hogy politikai szup- remáciiájukat továbbra is szuronyokkal akarják-e alátámasztani, vagy pedig hajlandók az európai kérdések békés megoldásnak útjára térni, amint ezt Mussolini kívánja. Bánni jöjjön is, — fejezte be szavait a külügyminiszter — a jelenlegi igen bonyolhilt helyzetben a további fejlődést Magyarországnak hidegvérrel s nyugalommaíll kell figyelemmel követnie s tartózkodnia kell minden tol zá3 téli, amely esetleg azt a benyomást kelthetné, mintha Magyarország a helyzet kiélesedését akarná elősegíteni. Az elmúlt napok eseményeiből azt a nem alaptalan reményt meríti, hogy Magyarországnak jogaiért valló küzdelmét Európában már senki nem nevezheti illegális eljárásnak.

A miniszter expozéját a bizottság tagjai behatóan megvitatták.

Paul-Boncour kijelentette, hogy Franciaország hajlandó lelépni a négyhatalmi szövetségié

Indiszkréciók a francia kamara ilii bizottságának üléséről — Tituiescu Parisban — Mussolini Franciaország segítségét kéri a közép- európai problémák megoldására

Paris, március 30. Paul-Boncour francia külügyminiszter a kamura külügyi bizottságában részletes előadást tartott az európai politikai helyzetről. A bizalmas nyilatkozat egyes részei különböző indiszkréciók folyton nyilvánosságra kerültek. A Matin szerint a külügyminiszter kijelentette, hogy Német- és Franciaország között „a feszül Még lényegesen enyhült44. Franciaországnak meg kell őriznie hidegvérét és Parisban nem szabad túlozni a németországi események jelentőségét, mert az utóbbiak többnyire csak belpolitikai természetűek és nem befolyásolják a birodalom külpolitikáját. paul-Boncour különösen a nagyhatalmak négyhatalmi tervéről és a revízió kérdéséről nyilatkozott részletesen. Hangsúlyozta, hogy a római javaslatokat nem szabad eleve elutasítani. Kívánatos volna, ha a népszövetség tagállamait alkotó négy nagyhatalom között Szorosabb együttakkor vigyázni kell, hogy a látszólag jelentéktelen gyermekbetegség ne mérgesedjék el. Természetesnek találják, hogy az aránytalanul erősebb nemzeti szocializmus, amely immár alkotmányosan sem szorul a nemzeti párt ég az acélsisak szövetség támogatására, fölényesen viselkedik és minden helyet elfoglal, de ugyanilyen természetes az is, hogy a gyengeségét érző a céléinak-sző vétség mindent elkövet sorainak kitöltésére, szervezetének megnagyobbitására, ^ s ebbéli törekvésében nem zárkózik el a belépési hajlandóságot mutató volt marxista tömegek

működés létesülhetne, de Franciaország hu marad a népszövetséghez és annak demok. ratikus ideáljaihoz.

— Valamennyi állam egyenrangú — mondotta a miniszter — függeítotniil altol, vájjon nagy-e, va,gy kicsiny. A párisi kormány hü marad a népszövetségi paktum szelleméhez és betűjéhez. Mussolini tervéről csak ezzel az előfeltétellel vagyunk hajlandók tanácskozni.

Paul-Boncour megállapitotta, hogy a revízió is csak a népszövetségi paktum keretén belül gondolliliató el. A paktum 19. pontja, a revízióról szól, de a 16. pont megállapítja, hogy a revízió csakis a biztonság keretein belül történhet meg. Paul-Boncour szerint Semmi sem állandó, de véleménye szeriint e komoly kérdéshez mindaddig nem lehet nyulelől sem. A nemzeti szocialistáik helyi szervei rossz szemmel nézik, hogy a Stabl'helm erősödik s félnek, mert az erősödés a marxista front segítségével történik. Idegessé? támadt a vidéki vezetőknél, a központ rosszalásátói is tartottak a saját tehetetlenségük miatt. így keletkezett a konfliktus.

Szerencsére a berlini kormány idejekorán leszerelte a viszálykodást. A német nemzeti föllendülés erőpróbája az, vájjon a nemzeti front egységes tud-e maradni, s a nemzeti szocializmus testvéri jobbot tud-e nyújtani valamennyi

ni, amíg a teljes nyugalom vissza nem állott Európában.

A francia külügyminiszter megállapitotta, hogy MacDonald alsóházi beszédét, különösen annak a revízióról szóló részeit rosszul fordították le és rosszul interpolálták. A hivatalos szöveg mást mond. Fribourg képviselő kérdésére, vájjon a francia kormánynak MacDonallddal való tárgyalásai folyamán szó volt-e a gyarmatok aj fölosztásáról, Paul-Boncour kijelentette, hogy a gyarmatokról nem tárgyainak. Ybarnegaray képviselő megkérdezte, vájjon meghivták-e a kisantantot a négyes paktumba, míg Lengyelországot kifelejtették onnan? Paul-Bonoour erre a kérdésre kitérően válaszolt, amennyiben kijelentette, hogy csa,k Franciaország szándékait ismeri és mást nem.

(Folytatás a 2. oldal 3. hasábján)

nemzeti erőnek, mégha nincs is szüksége támogatására. Ha igen, a nemzeti szocializmus bebizonyította, hogy nem pártmozgalom, hanem tényleg nemzeti föllendülés, amelyet magasabb ideál vezet. Ezért fontos, hogy a nemzeti szocialisták és az acélsisakosok között szent ma radjon a béke még akkor is, ha az elsőnek nincs praktikus szüksége a másikra, s csak az eszmények közösek. E szimbólikus eggyé forra dás miatt követ el mindent Hitler, hogy a viszálynak véget vessen. Törekvését szemmeilát hatólag siker kiséri s a nemzeti Németország

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- • Szerkesztőség: Prága II„ Panská ulice 12,

évre 76, havonta 26 Ké; külföldre: évente 450, SzlöVeilSzkÓi és TUSzinSzkÓi ellenzéki üártok II, emelet, — Telefon: 30311. -Kiadóhivatal;

félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Ké .. ' Prága 11., Panská ulice 12. 111 emelet,

Rképes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOiltlKCLl TlCLpiLCip)CL Telefon: 34184.

Egyes szám ára 1.20 Ki, vasárnap 2.—Kő. SÚRGÖMYC1M: H1RLRP, PRRHR

^ ^ sz^m m Péntek ■ március