Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-26 / 72. (3182.) szám
8 1953 március 26, vasárnap. Angolok és magyarok Irta: Márffy-Mantuano JuditL Budapest, március. Régi dolog, szinte már nemzeti tradíció, hogy magyarok és angolok nagy rokonszenvet éreznek egymás iránt. Annak ellenére, hogy Európa két ellenkező oldalán él a két nemzet, alkotmányaik fejlődése is bizonyítja a legfontosabb kérdésekben való hasonló fölfogásukat. Persze, Magyarországon is és Angliában is, kissé mosolyognak azokon, akik ezt a barátságot túlzottan hangoztatják. Angliában úgy mondják: „Hungary is his hobby11 •— Magyarország a mániája; Magyarországon pedig hamarosan készek az „angíomániás“ jelzővel. Az azonban tény és szerintem döntő bizonyíték is, hogy a két nemzet férfiai egymásról ismerik el elsősorban, hogy „urak11. Úgy az angolok, mint a magyarok mindent hamarább elismernek, hamarább belátnak és hamarabb jóváhagynak, mint azt, hogy valaki igazi „gentleman14. Ez a legnagyobb kitüntetés és ezt egymás férfiadról gondolkodás nélkül megállapítják. Furcsa módon, a két faj alapvető jellemvonásaiban nemcsak, hogy nem azonos, hanem kimondottan ellentétes tulajdonságokra, van alapozva. Igen veszedelmes dolog általánosi- tani. De azt hiszem, az igazsághoz közel járok, ha azt mondom, hogy minden angol férfi természetes reakciója az élettel szemben a „fair play11 eszméjében van. Ez kimondottan sportkifejezés. tisztán cselekvésre vonatkozik s jelenti a játékos tökéletes idomulását a játékhoz. A ..fair play11 eszméje szabályozza a játékos viszonyát a csapaton beiül, ellenfeleivel va'ó öeszműködését s képet ad neki a játékról, mint egészről. Mert a partnerokkal való jó viszony elsőrendű szükséglet, az ellenfelekkel való kooperáció észszerű, a játékról való Összkép pedig bölcsesség. — A ..fair play11 fölfogás - az egyén eltörpülését jelenti a csoportban s a csoport háttérbeezorulását a játék egészének érdekében. Ez végeredményben jobb előfö’tétele'ket biztosit az egyén tehetségének kifejtésére, mivel cselekedetei egy tökéletes ko-operációs rendszerben illeszkednek össze a többi játékosok cselekedeteivel. Ez az intuitív és azonnali egyensulyérzék az egyén és a közösség között a „fair play11 igazi értelme. ..Fair p!ay“-t nehéz formulákkal kifejezni. Élő szellem, amely az élet változó alakulataihoz úgy illeszkedik, mint egy kesztyű a kézhez. Cselekvéstől elválaszthatatlan, sőt cselekvés iránti hajlandóságot jelent. Ezért az angol férf'akat legjobban mint a CSELEKVÉS EMBEREIT jellemezhetjük. A magyar ember természetes reakciója az élettel szemben a becsület eszménye. Egyéni becsülete minden magyar legszentebb tulajdona. Csak egy dolognak rende’hető alá: a nemzet bei-'öleiének. A becsület egyéni szubjektív viselkedési szabályok fölállítását jelenti minden más objektív szabállyal szemben, legyenek ezek természetes, vagy intellektuális sz-abá-1 ható Lloyd George végzetes letűnése. Sokaknak érthetetlen, hogy ez a nagy államférfi, aki Angliát egyik legnehezebb idejében, a háború alatt oly sikeresen kormányozta, ma semmiféle befolyásnak, vagy pozíciónak nem örvend. A legtöbb, amit róla mondhatni, az, hogy ha beszél, a Ház tele van. Minden fölszólalását nagy érdeklődés üdvözli, — de semmi több. Az első ok, ami helyzetét elrontotta, az a bizonyos fokig illojá'lis eljárás volt, ahogy Asquith miniszterelnököt a háború alatt a Northcliff-sajtó segítségével megbuktatta. Azóta a liberális párt is kettészakadt. — De éppen a nemzeti kormány megalakulása idején még egy alkalma lett volna "a múltat elf eledtetni: ha minden erejével az ország megmentésére siet. De Lloyd George elszámitotta magát. Saját jószántából nem volt hajlandó közreműködését fölajánlani, kérni nem kérték, s a választások saját frakcióját megsemmisítették. Ma egyedül maradt leányával és fiával. A hatalmas, gazdag liberális pártnak ez a maradványa; s az ősz vezérnek volt annyi reálpolitikai érzéke, hogy maga jelentette ki nem is oly régen: „ A liberális párt meghalt!11 A végső analízisben Lloyd George-ot az angol „fair play11 fölfogás elleni vétségei tették tönkre. Ugyancsak, mivel az angolok a csapat szereplését fontosabbnak tartják az egyéni szereplésnél, nem kedvelik a tulbrilliáns embereket. főképen, ha nem vetik magukat alá az átlag-szabályoknak. Többszöri pártváltoztatása mellett ez az az ok. amiért a zseniális Winston Churchill nem egyéb, mint a kormány legfélelmetesebb saját pártbeli kritikusa; a konzervatív párt nagy többsége ellenére nem jutott a kormányba. —A tulgyors szereplésre való vágyakozás is nagy bűn. Sir Oswald Mosley, aki kétségtelenül igen tehetséges tagja volt az angol alsóháznak, a konzervatív pártban nem boldogult túlzott ambíciója miatt. Amikor átlépett a Labour Party-ba, hamarosan a kormány tagja lett: de amikor saját, a munkanélküliség megszüntetésére irányuló tervét akarta keresztülerőszakolni, s ráadásul tervének meghiúsulása után még nyilvánosságra is hozta ezt, elvesztette pozícióját ebben a pártban is. Végül is saját pártot alapítótt: az angol fasiszta pártot. De ez csúfos vereséget szenvedett: az 1931-'beli választásoknál egyetlen képviselő- jelöltje sem szerzett mandátumot. Az angol politika egyik tradicionális jellegzetessége, hogy jobb szeretik az óvatos „mudd- ling through11 (keresztül vacakolni) irányzatot, mint a brilliáns, váratlan megoldásokat. Voltak természetesen az angol történelem folyamán is kivételes államférfiak: igy Palmerston a múlt század első felében, de ahhoz, hogy zseniális ember lehessen miniszterelnök Angliában, igen jól kell különös tehetségét palástolnia, amíg a legfőbb -hatalmat elnyerte! Magyarországon a helyzet sokban ellentétes az angolokéval. Nagy s erős egyéniségek hamarosan rányomják bélyegüket a magyar intézményekre: legyen az párt, klub, egyesület sfcb., zseniális emberek annál inkább magukhoz Tagadhatják a vezetést, mert a magyar szereti az egyéni vezetést, sokkalta jobban fogja követni a vezetőt, ha benne, mint emberben, megbizik, mintha elvi okoknál fogva tagja a pártnak, egyesületnek, vagy más intézménynek. Ha egy ember a nemzet BECSÜLETÉT megvédi, ha a párt, klub stb. zászlaját dicsőségre viszi, egyéni kilengéseit szívesen elnézik. A magyarok vagy igen közeli célokért, vagy nagyon távoli eszményekért küzdenek — de csak addig, amíg lelkesülni tudnak értük. Akkor Í6 küzdenem, ha ezerszeres túlerővel állanak szemben, — ha hisznek bennük. Az angolok ideáljai pedig sokban aszerint alakulnak, mennyire hasznosak ezek számukra. VéqiQtáncoltuk Kínát és Japánt A Prágai Magyar Hírlap számára írták: CLOTÍLDE és ALEXANDRE SACHAROW egy parancsoló érzék, amely minden adott esetlen tisztán vezérli az illetőt cselekedeteiben. Ez a becsületérzék minden magyarral vele született: legyen az Ur, vagy paraszt, gyökerei minden magyar szívben fe-küsznek s határuk az utolsó csöpp vér. amit érte ontanak. A beesőiét eszménye szubjektív, nehezen magyarázható. Tulajdonképpen szenvedélyt is jelent. Mindazonáltal a m au var okát legjobban mint az ESZMÉNY EMBEREIT jellemezhetjük. Mimikét fáj politikai életében tűnnek ki legjobban jellemük alapvető tulajdonságai. Főképpen abban, milyen fajta emberek vezetik őket: miért nem mások, kik külföldi szemmel tekintve, arra talán jobban ilienének. — Azt mondottam, hogy a „fair p’ay11 a játékos tökéletes idomulását jelenti a játékhoz. A demokrata. és parlamentarizmus az a sokszázados fő játék. amit. az angolok régen letett szabályok szerint játszanak. Amikor ők is megérezték az idők z. iét. s 1931 őszén még az aranyparitásról is leszorultak, s mindenki ráeszmélt arra, hogy a haza veszélyben van: ők nem folyamodtak valamely uj irányzathoz, s egyetlen embert sern láttak el diktatórikus hatalommal. A rég kipróbált recept szerint mindenekéi ott a „játék egészét11 vették szemügyre, s megmentették a parlamentet úgy, ahogy azt legszebben meg lehetett tenni. Megalakult a nemzeti kormány. — Azonban a választások után a konzervatívoknak óriási többségük volt. De ezt nőm használták ki: hagyták MacDonaldot, mert ő akkora áldozatot hozott pártjának elhagyásával, hogy ezt kellőképpen meg -kellett köszönni. S ez annál könnyebben volt lehetséges, mert hisz MacDonald és Baldwin már régen a legnagyobb szimpátiával viseltettek egymás iránt: az ellenfelekkel való ko-operáeió észszerű. Viszonyuk azóta is oly bensőséges, hogy „Jehova és -Jőve11 tréfás nevet adták nekik. Az angol jellem sajátszerűségével magyarázA világhírű klasszikus táncduó, a Sa-1 charow-házaspár. ki Bach. Schuman. Liszt. Ohcpin, Mahler zenéjére kreált táncaival ejti extázisba öt fö'drész müértő közönségét. az itt következő érdekes megfigyeléseit beszélte el ázsiai útjáról s távol- keleti művészi túrájáról a P. M. H. párisi munkatársának, Benedek Károlynak. Tokióban program szerint négy előadási kelteit hogy taxisunk. Elgondolhatják, hogy minő izgalommal néztünk az első este elébe: ez volt első felléptünk a fajilag annyira más japánok előtt, kiknek ősi művészete a tánc és a táncludásuk meg a táncérzékük hason- lithatatlanul fejlettebb, mint az európaiaké. Legjobb iudásunk szerint dolgoztunk és éreztük, hogy jó formában vagyunk és a legjobbat nyújtjuk, amit lehet. Hanem mikor befejeztünk egy-egy darabot, a nézőtéren egyetlen tenyér sem mozdult. A feketehaju, sárga emberek és asszonyok úgy ültek meredten a széksorokban az ajkukra fagyott mozdulatlan mosollyal, mint megannyi megdöbbentő idegen istenszobor. Az este halotti csendben végződött: se taps, se kihívás, se ismétlés. Másnap magának a császárnak, a Mikádónak küldötte keresett fel szállásunkon, hogy felkérjen vendégszereplésünk. után további két estiére a császári színházban is- Akkor kezdtük látni, hogy nagy sikerünk volt. A japán néző nem tartaná illőnek, hogy más emberek előtt tetszésének, indulatainak és érzéseinek kifejezést adjon. Önfegyelem, minden in du latin, tör és elnyomása. mozdulatlan mosoly: igy kívánja a bushidó, a japán illem. Telezettünk nekik nagyon. Ozakában, miután felléptünk tömött ház előtt, a lapokban olvastuk másnap, hogy sokan távolról zarándokoltak oda, hogy láthassanak bennünket- Tokióból nevezetesen azok, akik ott már láttak táncolni és ez nem volt elég nekik. „Úgy jöttek Sacharowékhoz“, irta a japán kritikus, „mint ahogy Kiotóba özönlenek a nők, ahol a szent cseresznyefa hamarabb virágzik, mint bárhol másutt, hogy táncoljanak és ujjongjanak az illatozó csodás fák tövében, melyeket csoportosan szállnak körül a zengő madarak is.“ Csillagok, virágok és cseresznyeiák Gondolják csak el ezt a tavaszünnepet a téli tájon, illatozó csudafát, tarka madarakat s táncoló tarka japán nőket. Ha visszagondolunk Japánra, ők jutnak az eszünkbe, a japán nők. Mert minden szép, amit a Felkelő Nap Országa nyújthat: virágzó kertek és városok, hóíedte bércek és naptól ragyogó tenger, művészetek és múzeumok — legszebb, legcsodásabb mégis a japán nő, a finom és simulékony, ki mindenért rajong, ami szép és most félénken figyel fel a kor ritmusára. Mi művészek vagyunk s ha hivatásunk teljesen lefoglal is, a mindennapi élet idegen országokban, ahol járunk, mindig megragad. Szép lelkek és finom asszonyok épp úgy, mint a szép táj, szép festmény vagy egy karcsú bronzszobor. Mert mindezt, a szublimált életet tudatosan és tudatlanul vesszük fel tánc-mozdulatainkba, hegy művészetünkben támaszthassuk fel újra. Tokióban, Ozakában s egyebütt természetesen a modern japánság életét ismertük meg leginkább, a lelkes és lelkendező uj japán nőket, kik könyvek közé viszik ősi mosolyuk derűjét, könyvtárakba .és egyetemekre. Fiúsak, jachtot, autót, repülőgépet kormányoznak, a sok sporttól, főleg úszástól félfejjel magasabbak, mint anyáik, de legjobban mégis a csillagászat érdekli őket és nagyon szeretik ápolni kicsiny kertjeik sejtelmes virágait Kinai és {apán asszonyéletek Nagyon müveitek és kicsit sem európaiak. Miuden európai kultúrájuk csúcsain is testvérei maradtak a másik japán nőtipusnak, mely zavartalanul tenyészik mellettük. Tany, a japán Dekobra, nagysikerű ultra- modern riport.regények szerzője, volt egyik jó barátunk odakün.n és természetesen sokat voltunk együtt feleségével is, ki dushaju, ju- nói termetű, gyönyörű, kivételesen nagy intelligenciájú asszony, de góbit kimenőt hord és soha ki nem nyitja a száját férfink társaságában; a .rési isteneknek áldoz és szigorúan ragaszkodik az ősök hagyományaihoz. Sokan vannak ilyenek is a japán asszonyok között. És nem másként van ez Kínában sem. Ott is párhuzamosan leltük az európaias és a konzervatív nőtipust. Nők ülnek Kínában a Kuo Min Tang tanácsában, a városi parlamentekben, a politikai testületekben, nőtisztek lelhetők a hadseregben is, az asszony politikailag, társadalmilag, jogilag egyenrangú és csakúgy keresi a kenyerét, mint a férfi. De távolabb Shanghaitól és Nankingtól, hová nem hatott még el a Kuo Min Tang társadalmi forradalma, az álmatag kinai hölgyek az ősök szellemének áldoznak és elzárva a világtól folytatják régi életüket •.. Általában, európai szemmel nézve, nincsenek sarkalatos különbségek a kínaiak és a japánok között. Amig nem izgatták őket mesterségesen egymás ellen, leLkükben an- tagonizmusnaik nyoma sem volt. Ma gyűlölik egymást és háborújuk népek harca, a leg- szörayübb és legkegyetlenebb, mint a test- yénharook legtöbbször. A japán temperamentum, világfelifogás, művészi látás egészen más, mint a kínaiaké, de az európaival összehasonlítva mégis egymáshoz hasonlók inkább. Talán a latinokhoz haeonlithaínók őket szintén; olasz és francia gyakran gyűlöli egymást, sokban nagyon eltérők és mégis alapjában egyformák a germán vagy szláv megfigyelő szempontjából tekintve. A kinai nő valójában szebb a japánnál. Nézni őket, műélvezet: szépségükkel alig győztünk betelni. Mélyen érez a kínai hölgy és mint zártkelyhü virág egész érzésvilágával magának él. Nem barátkozó és nvilt, mint a japán. Nehéz megközelíteni. Az ősi erkölcse, a tradíciói is szigorúbbak, mint Japánban: kinai nőnek idegen férfi előtt nemcsak szólnia, de még ennie sem szabad. Mégis a kinai nő szfinxrejtvénye is csak az általános női titok. Az alap ott, mint itt, a teíszenivágyás. De a kinai nö monogámabb, mint európai testvére: egy férfire állítja be egész életét, annak akar tetszeni és azt akarja boldoggá tenni. A feleségnek a régi Kínában nem volt semmilyen joga, de annál több joga volt aiz anyának, ki még felnőtt gyermeke fölött is korlátlanul uralkodott, Mat-Lang-Fa s:g és a kinai pubJk^m Ez a tartózkodás, érzéebeli büszkeség jellemzi egyébként az egész kinai uriosziályt. Mikor Shanghaiban táncoltunk Douglas Fair- banks-szel, a mozisztárral, ki egész utazásunkon követett, meglepetésünkre az egész színházat kizárólag európaiak töltötték meg. Hamarosan rájöttünk, hogy kinai közönségre egy általán nem számíthatunk, mert kinai ember be nem teszi a lábát olyan színházba, ahol európaiak játszanak. Hanem azután megtudtuk azt is, hogy ennek nem valami nemzeti elfogultság az a. oka, csupán válasz ez az európaiaknak, akik soha kinai előadásokhoz nem eresz- J * kednek le... Rosszul teszik, mert sokat tanulhatnának a hallatlanul fejlett kinai szinmüvészetíől, mint ahogy sokat tanultak az európiaiak a kinai filozófusoktól és a kinai költőktől is. Aztán mégis mégis mertek és megszerettek a kínaiak, de ezt Mai-Lang-Faugnak, a hasonlíthatatlanul nagy kinai színésznek köszönhetjük. Mai-Lang-Fang talán a legnagyobb kinai élményünk: kétségtelenül a kerek világ legnagy obb ma élő színésze. Az amerikai egyetemek diszdoktorrá avatták, nevét ismeri a világ, de művészete tisztán kinai és igazán csak honfitársai értik meg. És ez a nép, mely kimondhatatlanul ; finom ösztönü és művészi érzékű, valósággal ! misztikus hódolattal illeti ezt a legnagyobb színészét- Egy bazárban, ahol vásároltunk, megemlítettük, hogy a szóba nforgó tárgyat Mai-Lang-Fang számára akarjuk venni, kihez ebédre vagyunk meghiva. Az emberek szájról-szájra adták ezt a hirt, az egész uooa körénk csődült, mindenki a ruhánkat igyekezett megérinteni és nem is tudták, hogy hogyan tiszteljenek minket, különleges embereket, kiket fehér idegen létünkre Mai- Lang-Fang meghívásával tisztelt meg. És mióta megtudták, hogy Mai-Lang-Fang barátai vagyunk, minden előadásunk zsúfolva telt meg kinai publikummail Világos, hogy egy országban, hol a nép ennyire művészi és ennyire tiszteli a művészeteket, ott az ízlés minden trádióiénaliz- mus mellett sem merevedhetik meg a múltban. Hogy megértse az ember, hogy mennyire életerős és fejlődésre képes ez az ősi faj, csak a No-t kell végignézni, a hagyományos kinai táncot. Valaha templomi tánc volt a No, meg volt szabva minden mozdulata és az istentiszteletbe simult bele, de azóta haladt a korral, megtelt uj ritmusok elemeivel és ma úgy hat, mint újkori mozgalmas pantomim ... r m i 11 ■ r---------------------------------------------------------------------- ------------- i -TTrniiwMWwnninrn—ri-wmMTiiinTT^i------------------------- — ’ Az II***.™ |/XHlkA IíIahIÁmiiiL exneditlós és poríókölfsége felében 5.- (öt) 1333. M2M ÜRIlP^ ÉlMirtllÍ!11C EíOTonift igen tiszteli előfizetőin'! bélyegekben is évi ■Iflöl l\u|JGö lia|Jiai Ulm beKüidheük kiadóhivatalukhoz, Prahi. Pániké 12 wnBMKwaHHa^DBaHBMWim ^^ ,**iwfcw**e*e*eeem«**e**ew******ee**K*i«**eee***80***MEieí*.ewMeHe*r^we****e*H*e***r**eBe*<**eeie**wee******J*wMK*e'*Mie«ee*ee»neweeeeEei*
