Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-22 / 68. (3178.) szám

TO^GMr/vWá^-HIRIiAÍÍ irt-r-*,! ,-■ < • swíkebhhí Párisban mozog a föld A Prágai Magyar Hírlap számára irta? BENEDEK KÁROLY valami idegouseg vám a lovegooen, vala­mi ismor-etieu és definiálihataitlau furcsaság késiül itt, valami oévteleai aggodalom, amit ki nem ©jgyensulyoz © csudálatos márciusi nap, mely Párisi a boldog elégedettség szi- 'v'árványliálójába takarja, begy színié látha­tóan nyújtózkodnak bedé a tédá álmukból fel­ébredt paloták- A szörnyű faubourg-ok, mik Franciaország történetét hordják 1789 óta, most csöndesek és nem lengetnek tűz vörös lobogót a márciusi szélben: a meglepetés itt készül, lábaink alatt a kérődzők 'és saótíoga- dók, a Monsieur Durandok és Monsieur Du­góid ok, a minden kormánnyal szavazó, min­den julius 14-én tüaijáiékozé bourgeods-k negy edeiben . •. Egy diiftóriás gyermek megfulladt. Mikor hörögni kezdett, az -apa kétségbeesetten ráz­ta a telefonkagylót az orvosért, de a központi kisasszony hűvös udvariassággal azt mondta neki, hogy nem köt össze a következő órá­ban, mert tüntető sztrájkba léptek a telefo­nosok a beígért 5 százalékos fizetéscsökken­tés miatt- Az autóbuszok megálltak a nyílt útvonalon és a sofőr a kalauzzal vörösboroz­ni kezdett a kocsmában, kitéve maga elé a zsebóráját az asztalra, hogy pontosan megál­lapítsa a sztrájkóra leteltét, miközben az uta­sok kezüket tördelték az álló autóbuszban, mert itt minden uccánjárónak sürgős mun­kája van és mindenki siet, A postahivata­lokban, mikor legtöbb csomagos, leveles ember szorongott éppen a pultok előtt, hir­telen lecsapódott minden rostély: a hivatal­nok urak vidám flörtöt kezdtek a hivatal- nokkisasszonyokkal s csak időukint tekint- gettek a falióra felé, mely a tüntető sztrájk múlását mutatta; és a minisztériumokban meg a városházán az arisztokratikusan si­mára fésült .,ronds-de-cuir“-ök legjobb tudá­sukkal igyekeztek a megszokott semmit­tevést különösen procnunciálui ez óra folya­mán... Párisban, a forradalmi hagyományok e földjén, a tömegek mindig a sztrájkol ók ol­dalán állanak. És ebben az esetben nem ie minden munka © kurta megszakadása volt a különös. Különös az volt inkább, hogy isme­retlen tettesek kővel verték be a postaabla­kokat a csevegő hivatalnokok orTa előtt, hogy* a boroaga-tó autobuszooförök jól tették, ha sietve húzták be a kocsmaajtőt maguk mögött, mert kő repült utánuk oda és a tele- fonelőfizetők tehetetlen dühükben az ártat­lan hallókészüléket bántalmazták az elérhe­tetlen postakisasszony helyett. A közönség e szokatlan sztrájkkal szembehelyezkedett. Paris nem Franciaország­A Francia Bank pincéiben hordószámra áll az arany, a Champs Elysées délutánjaim hivalkodó Rolls Royee-ok végtelen sorbau görégnek és az idei Operabálon tündöklő gyémántok árán a. dunai államok minden adósságát meg lehetett volna váltani. De Barbézieuxben Monsieur Dupont este hétkor fekszik le, hogy megtakarítsa az egyre drá­guló világítást .és Lisieuxben Monsieur Du- ramd azt mondja a „bonue“-jának, ki félire- rakosgatja az elhasznált gyufaszálakat, mert talán még lehet használni Őket, hogy*: — Ne hozzon nekem többé ilyen drága kiflit a resgeli kávéhoz; ezentúl „pata gros“-t, komiszkenyeret fogok enni helyette. Monsieur Dupont e kerek világnak nem­csak a legzsugorifcb, de a lertürelmesebb embere is. Az ő percre és milliméterre ki­számított életében lázadásra nem marad idő Egyenes leszármazottja ő a zo]ai parasztnak, ki egykedvűen lépegetett az ek© mögött a Nagy Forradalom harmadik évében és nem tudott róla, hogy Párisban uj világ született- ő nem veszítette el nyugalmát, bizalmát és türelmét a legviharosabb inflációban sem ! és zokszó, lázadás nélkül kuporgatta tovább j a sárgarézből vert pótfrankűkat, miknek vá-j sárló értéke egy harmadára csökkent rövid j hónapok alatt, s evvel a páratlan szívósságé-! val valójában ő mentette meg a frankot és! nem Poincaré, ki a hatalmon egvébként! ugyanennek az osztálynak szimbolikus ex-; ponense volt. Rohamosan növekvő drágaság, j rohamosan emelkedő adók és csökkenő ke­reset nem akadályozták Monsieur Dupont-t soha abban, hogy változatlan lelkesüléssel függesszen ki az ablakába két apró lámpáos- ka közé egy takarékos kis trikolórt minden julius 14-én a köztársaság dicséretére •.. Mikor Kant, a bölcsész, Königsbergben egyetlen napra megváltoztatta a mindenna­pos egészségügyi sétája idejét, hogy ponto­sabb értesüléseket szerezzen a Bastille be- i vételéről, joggal döbbenhetett meg a világ, mert ez a semmiség tanúsította, hogy uj kor­szakba lépett a világtörténelem, És mi is joggal döbbenhetünk meg, mikor Monsieur Dupont a legszebb hétköznapon ‘bezárja üz­letét, nem Jogadja el a vevők cehtimee-jait, hanem vasárnapi ruhában tüntetni megy, mint bármely proletár, a parlament elé­Ó, a kormány érezte, ‘hogy ez más, mint a marxisták megszokott Jel vonulási komédiái! A képvisel öháztői a Magi© City-ig száz tö­mött rendőrkordon zár el minden utat, a Qiuai d'Orsayin negyven rendőr áll minden fa árnyékában és negyven „igarde a pléd" a rakpart minden kisaögeléeén; lovasgárda gá­tolja el a rue de 1‘Université bejáratát és a ,garde mobile'* tartalékcsapatai hosszú lánc­ban vonulnak le az Éoole Militaire-ig, ahol lábhoz tett fegyverrel rohamra készen vára­kozik a katonaság... A szajnai prefektus le­játszatta a Quai d‘Orfev,res-i rendőr-vezérkar minden sztratagémáit­Tizen kétezer ordító ember szorongott a Magic City roppant termében. Csupa fekete száj, csupa lendülő ököl, mely nem fér meg a helyén. És másik trtemiyoloe-zer, melynek a teremben már* nem volt helye, kívülről kül­di ordítását a pattanásig feszült levegőbe, minőt csak egyszer láttunk: a Grands Bou- levards-on 1914 augusztus 2-án. A szószékről, mely valósággal belesüllyedt a rákapaszkodó tömegbe, uj meg uj villamos áramkörök lökődnek ki és verodin.sk vissza megszáz-szorozódvm a padokról. A szónok még a demokratikus frazeológiát nyúzza, még ..emberi jogokról" és ,.néphatalom“-ról beszél, de az üvöltő hallgatók már mit sem akarnak tudni ezekről a szép jelszavakról & a Magic City forró poklának szörnyű hang­zavarából egyre tisztábban emelkedik ki érv eddig szokatlan -kiállás: ..La Dictatiire!4*... Ebben a tömegben nincsen egyetlen prole­tár. Ez a 30.000 csupa jó féri, jó apa, éves la­kos, hü adófizető, akik háborúban megtöltöt­ték a kádereket, békéiben diszcíplinálták, mindig első a szolgálatban, mindig utolsók a jutalom osztásnál, hazafiak, akik egy életen át hiába epednek a becsületrend piros csok­ráért; csupa Monsieur Dupont és Monsieur Duramd — a középosztály, a francia „bour- geoisie" ez a 30-000, mely most harmincéves feltétlen engedelmesség után vadállati üvöl­téssel tör keresztül a lovasgárda megingó rajvonalán, térdre kényszeríti a nyihogó pa­ripát és ököllel ver a rendőr arcába. 1983 március 22, szerda, ———■mmbmmwmi ii i ni \tmoFmuun.wF,mséről — Nem fizetünk többé! — ordítják a min­dig fizetők Becsukjuk* a boltot! — üvöltik a békéi eladóik. — Pofátokba törjük szél mankóinkat! — ordítják a háborús rokkantak. A 'bürokrata had rosszul tette, hogy maga­ra irányította a közfigyelmet egy tüntető sztrájkkal. Monsieur Dupont most már tudja, hog\ ki eszi meg a rajaskiflit, melyből nem jut több a kávéja mellé ... Hat hónap egy átlagos francia kormány élete. A szociáldemokrácia nyomása alatt a parlamenti többség, a hatalom, egyik bal- párt kezéből a másikéba gurul És minden párt uj hivatalokat kreál, uj elv társakat he­lyez kenyérbe. Három év alatt az átlagos francia polgár keresete vásárlóértékben egy harmadával csökkent. Az állantbüdzsé ugyanez idő alatt egy harmadával emel k ed éti, A köz­vetlen és közvetett állami hivatalnokok és alkalmazottak száma Franciaországban. 1914 óta 617-000-IÖ1 841.781-re emelkedett. A fizetésük, mely 1914-ben 1342 millióval terhelte az államot, 1932-ben nemcsak 11,200 millióval, hanem más címek alatt még to­vábbi 3460 millióval szerepéi a költség- vetésben. Az összességében 53 milliárdos büdzséből 26 raillíárdot esz meg a bürokrácia. Vannak tömegesen számfeletti megvető no- I kök és szám felet ti községi levélhordók eb­ben az országiban, s akik most tüntető sztrájkba lépnek az 5 százalékos fizetéscsök­kentés miatt, azoknak a fizetése tíz év alatt 10—15 és 20 százalékkal emelkedett a leg­rosszabb esetben, de igen sokaké 100 és 150 százalékkal is. A Magic City monst rogy ülése után az em­berben akaratlanul az a barokk idea ébre­dez, hogy a Bourbon-palota urait nem a kül­városok vörös oroszlánjai fogják széttépni, hanem a City megvadult bárányai. •. — Franchet d‘Espérey tábornagy autósze­rencsétlensége. Algírból táviratozzék: Fran­chet d'E&pérey tábornagyot Agadir város kö­zelében gépkocsi-szerencsétlenség érte, A tá­bornagy lábát törte. _ A tizenkilenc éves apa eivilizáeíóellene;. Az egyik londoni polgári törvényszék egy ügyet tárgyalt, melynek főszereplője egy 19 éves fiatalember, aki nŐ6 és két gyermek apja. Crawford biró a személyi adatok felvé­telénél igy kiáltott fel: „Civilizált országban ilyesminek nem volna szabad előfordulnia!" M vörös csillag lovagjai írtat VÉCSEY ZOLTÁN (Copyrlshl by Prágát Magyar Hírlap.} (62) Mart ki tudja, melyiknek van igaza? A harcos­nak nem szabad töprengenie, küzdenie kell s hennem most, föl támadt a kétség. Vagy talán a fáradtság ez? Nem tudom! Kiesé megviselte az idegeimet a folytonos réseidét, az örökös fi­gyelem s feszültség, hogy ki ne essem a. szere­pemből. — Te most itt fekszel ‘bénán, elcsigázottan, de hallasz engem, megértesz és jól megfontolod minden szavamat. Gondolkozz mindazon, amit elmondtam. Egy óra múlva jövök a vála­szodért. Akarod, hogy eltűnjünk együtt a világ szeme elöl s elvonuljunk oda, ahol senki sem keres, senki sem sejt? Akarod, hogy a csak egymásnak élő emberpár boldog életét éljük? Ezt az életet kívánod választani, vagy a, ha­lált? Fölállt. Dermedt csönd. A férfi megindult a kabin ajtaja felé. Ebben a pillanatban Anasztázia, éles hangja csendült föl: — Kii! you kim! öld mer őt! A re.Y'dv 'rc .:n már a. .kezemben volt e a lövés eldö:'Üt. 38. PRASZKAJA CSÓKJA Oiyan gyorsasággal peregtek le az esemé­nyek, hogy emlékezetem csak nehezen tudja rekapituláiru a filmszerű történet egymásrator­iódó jeleneteit. Amint a lövés eidördült, az ál-Retyepov bor­zalmas ordítással fordult vissza s mielőtt fegy­veremet másodszor is használhattam volna., rá­vetette magát Anasztáziára. Rajta akart bősz­en ádamí f nem rajtam, mert érezte, hogy én eszköz vagyok egy magasabbrendü aka­rat kezében. A lőpor füst teljesen betöltötte a kabint, de a íüt.u íiiöl- n acélpenge villanását láttam, amely csapott. Utána kétségbeesett sikoly. Fölug­rottam. de a támadó már ott állt az ajtóban &■ egyet’en rántással fölszakitotta. .— Héj, csillagok! Mintha nem is emberből, hanem megsebzett ■bölényből szakadt volna föl ez az ordítás, úgy töltötte be a. hang a hajó minden zugát. Oda- kürm ebben a. pillanatban lövés dördült, majd nehéz test zuhanását hallottam. Vad zűrzavar, kiabálások, ide-oda szaladó lábak topogása, az­tán esztelen lövöldözés. De én most nem törődtem azokkal az esemé­nyekkel, amelyek ódákban játszódnak le, Oda- rchantam Anasztáziához, letérdepeltem mellé­je s föléje hajoltam, t&szonyodva vettem észre, hogy keblén nagy vörös folt éktelenkedik. A tőr átsza ki tóttá a ruhát s megsebezte 3 mellet, amelyből most ömlik a vér. A dermedt tehetetlenség csali néhány pilla­natig tartott, aztán lázas buzgalommal igyekez­tem segíteni. A mosdóállványon egy elég tisz­tának látszó kendő lógott alá, bemártottam a vízbe, kicsavartam s most újból a sebesülthöz siettem. Reszkető ujjakkal szakítottam föl blú­zát, fehérneműjét s a seb környékét végigmos- tam, megtisztítottam a vértől. De nyomban lát­tam, hogy a. sérülés súlyos és: én semmit sem segíthetek.. Anasztázia keble lassan emelkedett, e eresz­kedett alá, megtört szemei különös nézéssel vizsgálták arcomat,. Most halk, erőtlen hangon megszólalt-: — Az esküd ... Eredj utána... Nézd meg, megölték-e?... Vagy ha nem, öld meg te őt. öld meg Alex Alexevios Kirinovot .. Alex Alexevics Kirinovot? Jól hallottam-e,? Vagy Anasztáziái értelme már elhomályosodott volaa s a. bomlani kezdő agy fantáziái? Alex Alexevice Kjrinov, hogy jut ez a. uév az eszé­be? Miért említi a. derék pajtást, a vörös csil­lag lovagját, akit Szmolenszkben kapcsoltak le mellőlem ádáz harcban Mensinszklj emberei? Annyira hatottak rám ezek a sza.vák, hogy az ágy mellett fekvő fegyveremet fölragadva, kiugrottam a kabinból. A födéizeben elszórtan még néhány lövés dördült el. A harc még tart. A kabin bejárata előtt egy holttest nyúlt el a hasán. Melléje térdeltem 6 a fejet kissé ol­dalra fordítottam. Az ál-Retyepov volt. A go­lyó jobb-halán tékán fúródott be. ügy látszik, hogy Moldanov lesben állott a folyosón t ami­kor" az ál-Retyepov 'kiugrott kabinunkból, egyetlen lövéssel leberitette. Az ő keze neon reszketett, mint az enyém. Bizonyosságot, gyorsan bizonyosságot! Most fölrémlett előttem a ermolensz'ki jelenet. Lá­tom, amint Kirinov hősiesen küzd a Gépéu kópéival. Látom, mint görbül meg a hatalmas test, mint az ugrásra készülő párduc, mint veti magát nagy lendülettel a csekaisták vezetőjére. Hallom a hangját: — Hozzátok ellenem az egész egek át. nyo­morultak! És most az egyik terrorista 'belecs-ímpaszko- dik a hátába, s egyetlen rántással leszakítja az ingét. A csupasszá vált háton, a jobblapocka -közepén ott villog az élénk vörös csillag... F,gy pillanatig látom ezt csupán, mert már vi­szik, hurcolják magukkal a esek a börtönéibe. Bizonyosságot, bizonyosságot! Végigezakitora az inget. A jobblapocka közepén ott van az élénk két­ágú vörös csillag. 'Aki a lábaimnál fekszik, nem más, mint. Alex Alexevios Kirinov. Hogyan lehetséges ez? Mi ennek a pokoli históriának értelme és magyarázata? A lövések zaja elnémult s a lépcsőn dübörgő lépések hangzanak. —- Gyorsan, 'gyorsan, — kiáltom- —- A her­cegnő megsebesült. Moldanov tűnik föl a lépcsőkön. A küzdelem heve még ott tükröződik arcvonásaiban. Hátra,- fordul s üvöltve adja ki a parancsot: — Héj, Gunkov, hagyja ott a, sebesülteket, azonnal ide a szerszámaival! Kis idő múlva a lépcsőkön föltűnik egy kis emberke. Nem is siet, gurul 'lefelé. Orvosi mű­szer táska a kezében. Ott vagyunk Anasztázia, ágya mellett. Mol- danov és én némán állunk, Gunkov kétségbe­esett igyekezettel iparkodik segíteni, de oly­kor-olykor tragikomikus fintor szalad simára borotvált arcára s megcsóválja a fejét. A beteg szemei íölnyilnak. Amint meglát en­gem, mosoly szalad a vér télén arcra.. A jobb- kéz tapogatózva éri el a. jobbomat, r gyöngé­den megsimogatja.---, Meghalt? — suttogja,. Bólintok. Láthatólag megnyugszik s a szem- pillák újból lecsukódnak. De ujjad átfogják a kezemet. Érzem, hogy az ujjak szorítása- eny­hül s a keze hidegebbé válik. Rémület szorítja össze a szivemet. — Segítsen, ember, az Istenért, — súgom oda Gunkovnak. A tragikómikus fintor újból kirajzolódik a.z orvos arcán. — Percei vannak még. — suttogja­Moldanov szeméből patakzík a könny. Én or­dítani szeretnék, pörbé szállani az éggel. — Ugy-e, ő az, Praszkája anyó? — kérdem elfogódott hangon Moldanovtól." A vihar éjjelén, amikor a csókja ott égett a számon, sejtettem meg először az igazságot. De Praszkája anyó tilalma r- az esküm a tuda t alá szorították a sejtelmet. Most, a halálos ágy mellett tisztán 'bontakozik ki előttem az igaz- eág. Moldanov nem tud felelni, csak bólint. Anasztázia, szemei még egyszer megnyílnak. — Szergej Ivanovics... Boborin ... — sut­togja. — Te rossz ember. Mennyi fájdalmat okozol nekem ... De én megbocsátok... Csó­kolj meg, Szergej... Én megbocsátok ... A kéz erőtlenül húz... Én Anasztázia fölé hajlok ... Moldanov int... Ajkam a haldokló ajkát érinti s a hidegülő ajak gyöngéd csokira! búcsúzik tőlem, tőlünk, mindentől, ami földi. 39. MOLDANOV BESZÉL Térdrébörülök Moldanov mellett s az en sze­memből is a könnyek árja omlik, Az orvos ott állt a holttest mellett s a jobbkéz csuklóját szorítja át. Percekig térdeltünk ott némán, nagy-nagy fájdalommal. Moldanov az, aki először szedi magát össze. Fölemelkedik, kifelé indul s maga után int. Követem. A harmadik kabin balra, ez előtt, áll meg, kulccsal fölnyitja s belép. Én utána. Leülünk a kis asztalka mellett, amelyen ki­terített térkép, mellette whiskys üveg és két pohár. — Kirinov és őt embere meghalt. Mi Anasz­tázián kívül két emberünket, veszítettük, — mondja csöndesen. Kis ideig hallgat, majd újból megszólal: —Anasztáziának az a parancsa, hogy ha o* baj éri, mondjak el magának mindent, részlete­sen, Teljesítem a parancsot-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom