Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-18 / 65. (3175.) szám

TORft<xAÍ*/y lAfifcAR* JHt1RLAP F orradal om WDotadotémséges kimcuei Az Amazon-menti őserdők titkait újra kutatni fogják vagfy nem forradalom Irta! HTJNGAMCUS VÍATOB Boriin, március. Minden pénteken érdekes nemzetközi társasáig ebédel egy belvárosi berlini előkelő klub különfemnének kerék­asztalánál. E pénteki rounddáble társaság alapítója Dr. Stradiwitz gróf, Németország legrégibb családjainak leszármazottja, szilé­ziai nagybirtokos, — Berlin egyik legismer­tebb Rechtsanwaltja, — ügyvédje. Gróf és ügyvéd. Berlinben sem mindenna­pi eset. itt azonban neon a grófi 'titulus köl­csönöz szokottnál nagyobb tekintélyt a fis­kálisa rangnak, hanem az ügyvéd-doktori eim vonja be speciális fénnyel az ősi koronát, — Elsősorban mindenben hazámnak aka­rok szolgálni, kötelességemül ismertem tehát minél nagyobb képzettséget szerezni, de meg az sem árt, ha vagyonom kezelésénél nem kell idegen jogi tanácsadók segítségét igénybe vennem. E nyilatkozatban — melynek őszinteségé­ről más egyéb körülmények utján is meg­győződést ‘ szereztem — benne van az em­ber s egy u j német társadalmi osztály jel­lemraj za. A nemcsak hivatása, de társadalmi és po­litikai elfoglaltsága miatt is sokféle igénybe vett ügyvéd-gróf pénteki kerékasztal társa­ságának alapításával kettős célt akart szol­gálni. Az ötmilliós városban szétszórt német barátainak biztos napot a találkozásra, kül­földi ismerőseinek pedig helyet és alkalmat óhajt nyújtani, hogy egymást megismervén, eszmét cserélhessenek, minden kicsinyesség, ilyen vagy olyan politikai irány fölé emel­kedvén európai szemszögből bírálják a vi­lágeseményeket, hallgassák meg egymás vé­leményét, fordítsák mindnyájunk közös ér­dekei javára tapasztalataikat. Hogy mennyire nem helyi érdekű- de nemzetközi jellegű s színvonalú e round tabie-társas ág, elég legyen a tegnapi pénteki ebéden megjelentek közül a svájci nagyipar egy kiválóságát, továbbá egy Fürstenberg grófot (felesége amerikai), a berlini román követség egy tagját, egy nagy olasz iparvál­lalat berlini főnökét s a párisi „Matin44 betr. lini képviselőjét felsorolnom, alkkkel együtt persze több ismertnevü német személyiség is vett részt az ebéden. Ennyit a helyzet és napi hangulat jellem­zésére. E forró berlini napokban elkerülhe­tetlen lématárgy persze az aktuális politika is s szinte magától pattant, ki valamelyi­künknek ajkán a kérdés: — Forradalom, vagy nem forradalom tu- iajdonkép, ami most itt körülöttünk leját­szódik? S hogyan fogja — nem tiz, hanem Ötvein vagy száz év múlva 1933 első három hó­napját a tárgyilagossá merevedett, történe­lem vájjon megítélni? — Szerintem — hangzott német részről — 1918-tól mindmaínapig egy. a régi főtérnél mii időkhöz mért szokatlan nagy iramban vég­bemenő politikai és társadalmi evolúciós folyamatnak vagyunk igen közelről tanúi $ talán inkább a magánérdekeikben sértettek feljajdiulása kölcsönöz a mai német esemé­nyeknek forradalmi tzt. A forradalmasáig fca­rakterisztikuma a törvénytelen erőszak, — tud búnkkal azonban Hitler uralma tör vényes, alkotmányos alapokon áll, hatalmát az egész nemzet bizalmából országunk élére áHifcoUt birodalmi Elnök kézéiből vette át, intézkedé­seit saját és kormánya ízlése szerint, de a törvény és jog keretein belül tetézi. Hol itt a forradalmi bélyeg, törvénytelen erőszak, revolúciós cselek ed ed? — Önök & ez természetes is, — hangzóit viszonválaszom — más szemmel nézik és lát­ják az eseményeket, mint a kívül álló, szür­kén figyelő külföld. Mi bíráljuk, önök azon­ban átérzik s ennék folytán egész másképp fogják fel azt a változást, mely egyeseknek, sőt mondhatjuk sokaiknak igen fájdalmas lehet, önök, tehát a mai többség szempont­jából ellenben hazájuk érdekeit szolgálja, te­hát szent, igaz és jogos. Ez érvek előtt meg kell hajolnunk, esetleges helyeslélainik nem zárja ki azonban, hogy kívülálló, európai szemszögből is vizsgálhassuk, bíráljuk a helyzetet s olyan mementurnéikat ás ve­gyünk észre melyek az iránt ejthetik esetleg gondolkodóba a tárgyilagos figyelőt mennyi­re árt vagy használ az akár evolúciónak, akár revcluciónak keresztelt legújabb német változás az európai állapotoknak a mind- annyiunk által egyenlően óhajtott európai békének, az általános világrendnek — leg­önzőbb szempontból tehát mindannyinak legégyénibb érdekének'? — Évek sorát lehet mellettük és ellenük felsorakoztatni, ha azonban elég erősnek .bi­zonyul Hitler hatalma s évekig tartó ren­det, stabilitást tud teremteni $ ,a feltörő munkakiészségnek kellő védelmet biztosíta­ni. — nem féltjük önöket — a többit el­végzi a német szívósság, intelligencia, tudás, — mely ka békében hagyják, semmiből is tud újat, nagyot teremteni. S ha a belső bé­ke .megteremtésével a® általános európai konszolidáció célját is szolgálni akarják és fogják, akár evolúció, akár revolnció volt Hüler berkulesi müve, Európa 'köszönetét, háláját érdemelte ki. — Ne tévesszen meg tehát eenkftt sem, hogy m.nt óriási földrengések idején, Né­metország nagy épületén még ma is reszket­nek az ablaküvegek s a Rei'cbstag-gebáude üvegkupolának saázrészre szakadt résein még imr is égettszagu romhalmazra lát a szem, — dübörgő zajokra ébredez éjjelen- kinf a fül , — villámlások fény zenéjét sejti a megfeszült ideg. Nagy rázkodtatások után sokára pihen el a lélek, — nagy öröm. nagy fájdalom után sokáig hangosan dobog a szív. — A német fák tavaszi rügypatbogásáiban Németország lázas szívverését figyeljük, hall­gatjuk . . , * És most lépjünk ki e kerekasztal bűvköré­ből — tisztára spiri tisztikar szeánsz ez m kopogtassunk más asztalt, idézzünk más szellemeket, hallgassuk meg az evolúciós revoluciő más szerep vivőit ás, Hitler, Goebbels (most nevezte ki minisz­terré Hindenöurg), von Modern, egyik leg­nagyobb, legtekintélyeeebb német lap fő­szerkesztője, e a német politika többi szel­lemóriásának forradalom vagy nem forrada­lomra vonatkozó nyilatkozatéit, megállapítá­sait. ás hadd jegyezzük ide: von M edem: — Ne felejtsük el, hogy amikor’ a harctér­ről, ahol négy évig harcolt, vérzett, szenve­dett e nemzet, hazatértünk, harci rózsáin­kat, jelvényeinket, vállrojtjainkat letépdes- ték, zászlóinkat rongyokká szaggatták, el­égették — « most azok, akik ezt tették, azt vinyogják, hogy elszórt jelenség voltak « a forradalom mi vagyunk? Legszentebb ideál­jainkat taposták sárba -- e borzasztó szé­gyenfoltot sohasem moshatják le­— Ne ordítsanak forradalmi erőszakosko­dásról, igazságtalanságról, ~ ezek mérvét többé nem az ő törvényeik állapítják meg. — Megeebüdtünk, hogy büszkén, diadal­masan újra a régi feketedehér-piros színe­ket fogja lengetni a szél a az ő zászlójuk hull a porba le. Megtörtént. Forradalom ez? — Munka, fegyelem, köteleeségt-udás pe­piinek nagy, szent céljaink felé, melyek út­jára váliat vetve, zárt sorokban masíroz ez örök hadsereg. , ■ Rio de Janeiro, február végén­Midőn 1531 ée 15S3 között Francisco Pizarro zsoldosai behatoltak az inka törzsek birodalmába, a pánzezomia* vezér nem gondolt arra, hogy mi­lyen kinceeket pusztítanak el zsoldosai. De a zeol- do« hadsereget különben sem lehetett volna leceil- lapátami, hiszen kalandvágy hozta ide az embere­ket e a borzalmas klimatáknie viszonyok, amelyek jóformán megtizedelték a spanyol hódítókat, kü­lönben de példátlan elkeseredést okoztak. Déla/me- rlka ebben az időben tényleg még az „arany országának14 hírében állott. Elképzelhető tehát, hogy amikor az inka civilizáció arannyal borított, kupoláktól ékes városai feltünedeztek a halálra csigázott hódítók előtt, micsoda mohó szenvedélyek lobbantak itt falánk lángra. Az „aranyos paradicsom41, igy hívták az inkák birodalmát, amely valószínűleg a mai Peru helyén létezhetett. Ennek a csodálatosan gazdag birodalom­nak székhelyét nevezték el azután a spanyol be­özönlők El Dórádénak. Innen a név, amely ma már közkeletű és kifejezi azt a mese-szerűséget, amdy- lyel a sóvárgó ember vágyódik a bizonytalan bol­dogság felé. De csak úgy, miként a vagyontalan ember, különösen élénk színekben látja a gazdag jólétet, ugyanilyen csalóka Méreten tetszelgett El Dorado mesés valósága a kalandorok szenvedé­lyektől fűtött szemében. Százakra megy azoknak 6záma, akik Spanyolországból ide jöttek, hogy az inkák mesés kincseit megdézsmálják es mégis mind a mai napig senki sem látta a legendás aranytömegeket. Valami egészen különös nimbusz keletkezett már az inkák kincsei körül- Nemcsak a világ szélhámosainak milliós serege, de a komoly tudományos élet számos világhíres képviselője is belesült már a titokzatos fejedelmek sírhelyeinek feltárásába. A perui államkönyvtár maga is már vagy száz világhíres kutató nevét jegyezte fel, akiknek sorsa beleveszett az Amazon melletti ős-; erdők skorpióktól nyüzsgő homályába. Pedig meny­nyi kitünően megszervezett expedíció, hány ke­mény férfi vágott már bele ebbé a dzsungelba. De j aki a klíma gyilkos kényszerének még ellent tudott volna is állni, azt a benszülöttek különösen gyil­kos nyíl vessze! némitották el. Bambuszcsövekből fújják — a halált Az Amazon melletti őserdőket még ma sem lehet kérész tül-kasul bejárni, mert nem elég, hogy a kú­szó növények áthatolhatatlan falanszterében el­csorbul minden bárd és lelohad minden izom, de a kaján rézbőrű utódok késő unokái ma ás oly gyil­kos fegyverekkel rendelkeznek, amelyekkel szem­ben még a robbanó golyó sem védelem. Az ittlakó benszülűtfceknek különös fegyverük egy hoss®u bambii* zceö, amelyből holtbiztosán fújják ki a száz­százalékosan halált hozó nyilaikat az inkább él­kor csosult törpe formájú, mint daliás vörösbö- rüek. Szemtanuk feljegyzése szerint ugyanis ezek a törzsek a falvak közelében különös mérgrski- gyófajtákat tenyésztenek csakis azért, hogy a szük­séges méregzacskókat kitenyésztbessék. A kémia, képleteinek százezrekre menő játéka ma is tanács­talanul áll, hogy vájjon micsoda mérgek boszor­kánykonyhájáról van itt szó. Ezeket a fujókákat azután a fák koronájában elhelyezkedő gazfickók oly borzalmas némasággal tudják használni, hogy mikor a szerencsétlenül az erdő rengetegébe téved- fehér vadász összeesik a néma fájdalomtól, maga sem tudja, vájjon honnan érte a halálos karco­lás? Az erdők oly sürüek, hogy sonkáséin. lát s- fák koronájáig, ott pedig majomszerü fürgeség­gel húzza meg magát a konok és mindenre elszánt vadember. Mindaz pedig, amit e vidékről tudunk, édes­kevés. Az etnográfiai múzeumok világhíres gyűj­teményei 'is csak a leghétköznapibb dísztárgyakkal kérkednek, mert alig akad utazó, aki a-z Amazon melletti indián-falvakból visszatért volna.. Még legérdekesebb, bár hihetetlen fejtörést okoznak az. inkairásjelek, amelyek nem hozhatók vonatkozás­ba a hieroglifák mondhatni szabatos művészetével. Az a képírás, ami itten honos, oly kusza és any- nyíra zilált, hogy eddig csak elvétve sikerült né­hány jelet egyértelműen megfejteni Lindbergh fényképei az erdők mélyén meghúzódó aranykupa, áhr ót De bármilyen áldozatokat is követeljen az in­ka. civilizáció megismerése, kétségtelen, hogy az inka városok léteznek­Lindbergh, amidőn Délamerikát átrepülte es fényképfelvételeket készített kalandos útjáról, ma­ga is kijelentette, hogy az őserdők kellős köze­pén különös alakú kupolák sápadt fényére lett figyelmes. Az amerikai ezredes filmjein több mint tizennégy ilyen kupolaf elvé tel volt kimutatható. A kupolák környékén pedig óriási oszlopok hever­nek szerteszét. Gránitkövek és különösen ellenál­lóképes kemény kvarc-féleségekből kifaragott bál­vány-pofák vigyorognak a, fényképekről. Kétség­telen tehát, hogy a századok óta tartó legendák­nak komoly alapjuk van. Eddigelé természetesen gyalogolva iparkodott az ember megközelíteni ezeket az óriási távolságokban elhalkuló kulfcur- temetőket. Most azonban az amerikai régészeti intézet vezetősége elhatározta, hogy repülőgépek­kel kísérlik meg azt, ami eddig lehetetlennek bi­zonyult. Az Amazon melletti őserdőkben ugyanis számos nagyfciterjedésű tó is van, amelyekre hid- roplánok segítségével igyekszik eljutni most ax expedíció. A rádió természetesen állandó össze­köttetést létesíthet. A tudósok pedig azt hiszik, hogy a félelmetes indián törzsek csak az őserdő szélén tanyázhatnak és igy könnyebb lesz hátuk mögött az inka templomokat -megtalálni. Az a vélemény uralkodik ugyanis, hogy ha esetleg színesekre akadna is az expedíció, akkor a rézbö- rüek, kik még soha. eddig neon láthattak fehér em­bereket, bizonyára barátságosabbak lesznek, mint az állandóan zaklatott szomszédjaik kint a vége­ken. — Akárhogyan van is. az inkák életére min­den bizonnyal nemsokára fény derül. X. — Ha mindezt 'forradalomnak nevezi a vi­lág, ám legyen, de szent forradalom a neve. Goebbels: — Mindaz, ami most. Németországban végbemegy, a legnagyobb stílusban keresztiül vitt nemzeti forradalom. A szó legszorosabb értelmében gigantikus méretekben keresz­tülhajtott változás. Egy tizennégy év óta megalázott nép ismét szabadon, minden kényszertől megváltva lép a világ elé: ez eseményeik történelmi jelentőségét, agy egyelőre alig képes felfogni. ~~ A világtörténelem folyamán fegyelme­zettebben, meggondolfebban, ön- és céltuda­tosabban forradalom még nem folyt le. Mi­nimális vérontással s anélkül, hogy alkotmá­nyos törvényeink sértést szenvedtek volna, egy lejárt, rothadt rendszer minden értéke omlott szemeink előtt össze e romjai fölé máris egy uj nemzeti állam alapköveit, rak­tuk le. — Ami csak március 5-ík© óta Németor­szágban, a birodalomban é*s tartományaiban lejátszódott, oly nagyméretűén sok, hogy nor­mális időkben egyetlen népet legalább száz évig foglalkoztatott volna. Ki merte volna hin­ni, hogy a bolsevizmust, térdre kényszer! fe­nünk, az összmarxizmus méregfogait ven­nünk, a renitens tartományi kormányokat észretéritenűnk, a hivatalokat tisztára t&P&r- nőnk, a hivatalos közegeket megfelelően ki­cserélnünk, a nyilvánosság légkörét a korrup­ció pestisszagától megszabadítanunk, röviden: minden szükséges intézkedést, melyet az összuémetség nagy válságának megoldására szükségesnek találtunk, rövid idő alatt sike­rül keresztül vinnünk ? — Forradalom vagy nem forradalom? — kérdezik — nem emberek kezében, idők mé- hében rejlik forrása, nyugszik a forradalmak kormánykereke. Ha a forradalmi átalakulá­sok szükségessége egy bizonyos stádiumon keresztülhaladt, kivonja magát az emberek közvetlen befolyása alól s csupán saját tör­vényszerűsége 'parancsainak engedelmeske­dik. Sorsuk által előirt irányban rohannak to­vább, útjukban többé semmi sem tartóztat­hatja fel az eseményeket. Németország a nem­zeti forradalomnak még csak kezdő naoiait éli, véget addig nem is ér, míg a Harmadik Biro­dalom teljes fényben, erőben, hat: ’ inban talpra nem áll. * Hitler nem népszónok többé. Vezére egy pártnak, vezére, kancellárja azonban az ossz- német birodalomnak is. — Ha mi ma kormányra lépve átvettük a vezetést, azt jelenti, hogy a német népet az eddigitől eltérő alapon és módon akarjuk s fogjuk vezetni. Magunk azonban maradunk, akik vagyunk s voltunk és a néppel még szo­rosabbra kötjük a viszonyt, — hallottuk teg­nap közvetlen Hitler szájából. — S el fognak jönni az idők, hogy a német nép viszályt, bút, bajt elfelejtve ismét erős egységgé forr, mindjobban 'megismeri és sze­reti egymást, magának s nemzetének munká­jával jólétet, biztosit. — Látom közeledni az időt, amikor minden fájdalmas szomorúságunkra csak mint gonosz álomra tekintünk vissza, amikor majd nem fogja felfoghatni egyetlen német, sem, hogy' volt idő. amikor Németországot, osztályok, hi ­vatások, törzsök kormányozták s gyűlölték egymást végtelen- Látom az időt. amikor is­mét egymásra talál az egész nemzet, békében, nyugalomban, megelégedettségben él, virul, fejlődik, maga és gyermekei számára békés kenyeret teremt. Ajándékba azonban semmit sem kapunk, nemzeti forradalmunk vívmá­nyainak megtartása érdekében harcolnunk, dolgoznunk továbbra is kell. Sztrájkolnak a, budapesti rikkancsok. Bndc pesti szerkesztőségünk telefonálja: öt napilap fei- bordói bérdiffereraci&k 'miatt, sztrájkba léptek. A lapkiadók uj rikkancsokat vettek fel, mire a régi lapkihordók ezeket megakadályozták munkájukban és több helyen súlyosan bántalmazták őket. V előfizetők nagyrészt a. lapokat ma nem kapta. mer. A rewdőnség megindította a nyomozást., mert. véle mény* szerint, gyanúsain megszervezett, akcióró! vara ezó. r

Next

/
Oldalképek
Tartalom