Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-02 / 51. (3161.) szám
Ahol ősztől tavaszig folyik az aratás... Ezer és ezer holdon terem a rozsa, szegfű, mimóza, kamélia, ibolya.*, és évi háromszáz millió lírát keresnek a Riviéra kertészei San Remo, február vége. (A P. M. H. munkatársától) Amikor Berlinben, Parisban, Londonban, Pécsben — sőt talán Budapesten és Prágában is — este, színházban, vagy bálban a szerelmes ifjú néhány szál rózsát, szekfü*, kaméliát nyújt át imád ott jának, algáiig jut valakinek eszébe, hogy az a virág — mekkora utat tett meg, „amig elfutott odáig". Legföljebb egy könnyed, futó kijelentés hallatszik el: — Milyen üde ez a rózsa,... Mintha, ma vágták volna le a tőről! Ez a „mintha" pedig nem egyszer — valóság. És valóság az is, hogy az a rózsaszál, az a szekfü, kamélia, ibolya, mimóza reggel még ott sütkérezett az olasz tengerparton, délelőtt már vonaton robogott Genova felé és délután már repülőgép vitte hegyek, folyók, tengerek és felhők fölött, hogy estére egy szép nő hajoljon föléje és azt mondja; — Milyen üde...! Mintha ma vágták volna le a tövéről! Igaz, hogy csak a legutóbbi egy-két esztendőben zugnak a felhők fölött a virágos repülőgépek: esak amióta a repülés egyre megszokottabb közlekedéssé népszerüsödött. Azóta már a vonat sem elég gyors a virágnak (főként a virágkereskedőnek) és mázsányi virágterkükkel a repülőgépét veszik igénybe, amely öt-hat óra alatt teszi meg az utat a nagy metropolisokba-, ahová vonaton csak harminc-negyven óra alatt juthatott, volna el. Igaz, hogy hütokocsikban, amelyekben szintén frissen érkezett meg a soksok. gyékénykosárban a virág birodalmának aratása., — de mégsem olyan frissen, mint a, repülőgépen. Mert. ez a vidék itt, az olasz tengerpart, az olasz Riviéra, a virágok igazi birodalma. És amikor az Alpesieken túl, északon, köd, hó, jég födi a. vidéket, itt javában folyik az aratás őszlő! . tavaszig; napról-napra, virághegyek indulnak el egész Európa minden nagyvárosába,. A virágért pedig aranyi oly ók amiének le az olasz tengerpartra: évente több, mint háromszázmillió lírát fizet a világ a Riviéra kertészeinek. Pedig ez az egész virágtermelés, mint ipar, nincs is százesztendős a Riviérán, ahol azelőtt a kövecses, agyagos területen olajfák, naran-cs- és citromfák virítottak csak és — kerti vete- mény termett, amely Itáliában is alig talált vevőre. A nagy virágtermelés megalapítója nem Is virágkertész, hanem iró és költő volt, a francia Alfons Karr, aki a múlt század Ötvenes éveiben politikai üldöztetése elől az akikor még olasz Nizzába költözött. Szellemi munkája közben pihenés volt számára a virágkertészkedés a télen is bámulatosan enylio Riviérán, ahol jammmmammmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmam m — Én önt még akarom nyerni az ügyemnek, tábornok. A francia kormánytól semmit sem remélhet. Nincs hatalom, amely Oroszország ügyét magáévá tenné. Az ön helyzete kilátástalan, törekvései céltalanok. — Honnan veszi ön ezeket a dolgokat? — rí vált vendégére Retyepov. — Elsőrendű helyről szerzem az információimat, — viszonozta mosolyogva Valdov. — Bér* thélot ur a Quai d‘Orsayn tegnap hosszabb tárgyalást folytatott a szovjetkövettel, majd a lengyel, utána a román követet fogadta. Valószínűleg tudja, miről volt szó? A tábornok lecsüggesztette a fejét.. Hallgatásában benne volt a felelet. — Franciaország szorgalmazza a keleti megnemtámadási paktumok létrehozását, hogy a szovjettel szemben biztosítsa Lengyelországot s Németországot teljesen izolálja. Ha ezek a paktumok létrejönnek, akkor Besszarábia kérdése időtlen-időkre lekerül a napirendről. Romokba dői az én életcélom, de romokba dől az öné is, mert a keleti paktumok a bolsevizmus végleges konszolidáoióját jelentenék. — Igaza van, — mondotta a tábornok. — Tehát most már érti azt is, miért jöttem önhöz? A szövetségemet kínálom föl Ezt a francia.—orosz aílianezot mindenképpen föl kell borítanunk, önt a francia kormány magára hagyja. Nemcsak, hogy anyagilag nem fogja támogatni, hanem valószínűleg be fogja tiltani a katonai unió működését s ezt az irodát is ki- t,essék éli innen. A legális működés korszaka csakhamar befejeződik ... Valdov elhallgatott. Ebben a pillanatban megnyílt az ajtó s Trubeokoj herceg lépett be. —• Excellenciádat a telefonhoz kérték. Retyepov a titkárral együtt kisietett t V áldó v most magára maradt. A tábornok Íróasztalához lépett. Kezébe vette a térképre rakott iratcsomót s gyorsan végiglapozta. Gúnyos mosoly rajzolódott ki az ajkán. — Végigjátszom a komédiát, — mondotta. nuárban és februárban is nyíltak a. rózsák, liliomok, rezedák és szekfü vek. És a költő Álfons Karr először Nizzában, majd Parisban árusit- tatni kezdte virágait, amiben több kertész követte. Télen a kisebb 'birtokokkal rendelkező f azdáknak nem igen volt dolguk; ők is foglal- ozni kezdtek a kertészettel, amely szép jövedelmet is hozott. A tengervidéki földműves is konzervatív és bizalmatlan minden újítással szemben: „Az apám is igy csinálta, én is igy csinálom!" — ez a jelszava. De amikor a sikert látja, hajlandó újításra is. Ez történt a Riviérán is. Évről-évre több lett a virágkertész és évről- évre növekedett a. virágexport a Riviérán. Már a világháború előtt hatszázezer hold területen termeltek virágot és évente tízmillió kilogram virág került exportra. Ma a. számok elérték a duplájukat és egymaga az olasz vasút négymillió lírát keres a virágexport fuvardíja fejében. A statisztikák szerint egy-egy holdon kétszázezer líra értékű virág is megterem. Szinte hihetetlenül nagy jövedelem. De — még hihetetlenebbjül nagy fáradság a virágtermelés, amelyet igazán nem lehet kedves és könnyű pasz- sziónak tekinteni, amellett, hogy — rengeteg költséggel is jár. Csak trágyában egész vagyonokat kell elkölteniök és például a háború előtt 15—-20.000 lírát, most pedig 60—100.000 lírát költenek egy-egy holdon trágyára, műtrágyára, öntözésre, — nem is szólva a munkadijról, mely a háború előtt holdanként 4—5000 líra, ma. 25.000 líra. Csak itt, San Remo környékén kétezerötszáz hold területem termelnék virágot és ehhez százhúszezer mázsa trágyát használnak föl. Ezek a számok mintegy négyezer virágkertész között oszlanak meg: vagyis egy- egy kertésznek alig egy fél hold földje van. És csak itt, ezen a kétezerötszáz holdnyi területen több, mint tizenötezer ember dolgozik éjjelnappal a, virágok között: öregek, fiatalok, nő, férfi, gyerek. Nem hat, vagy nyolc órát dolgoznak naponta, hanem tizennégy-tizenhat órát. És téli éjszakákon fölváltva őrködnek a virágföldeken, mert az időjárás igen szeszélyes és egyik pillanatról a másikra a fagypont alá szállhat a hőmérő. Ilyenkor mindenkit föllá.rmáznak, hatalmas máglyákat gyújtanak mindenfelé, ponyvával és gyékénnyel takarják le a virágokat., állandóan élesztik a tüzet, amíg csak napfelkeltekor nem emelkedik ismét normálisra a hőmérséklet ... Izgalmas, lázas munka ez és ilyen, hűvös éjszakákon a Riviérán* végig a hegyolr dalon, vifágvédő pásztortüzek égnek... ée a templomban a pap éjjel is misézik, hogy kteo segítségét kérje a virágjaikat féltő kertészek munkájához. Ez a félelem é6 aggodalom pedig mindenképpen jogosult: pár év előtt egyetlen ■MMonnMmnmnamBHaanMnaai (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) maga elé s az iratcsomót visszatette arra. a helyre, ahonnan fölemelte. A telefonbeszélgetés jóidéig tartott. Ugyancsak jókora időt engedélyeztek, hogy bekapjam a horgot, — gondolta Valdov. Végre visszatért a tábornok. — Amiket ön itt elmondott, az már nem újság előttem és, sajnos, megfelel a valóságnak. Oroszország ügye nagyon rosszul áll és ebben a, pillanatban, én mindent nagyon sötéten látok. Do tisztán kell látnom az ön céljait és szándékait is, hogy egyáltalán tárgyalhassak önnel. — Az én céljaim és szándékaim tiszták, eszközeim egyszerűek. Megakadályozni a keleti paktumot, megzavarni Franciaország és a szovjet. viszonyát, lázadást szítani Besszarábiában és föl lobbantam keleten a háborút. Mind a kettőn tisztában vagyunk az eredménnyel A szovjet megbukik és Besszarábia visszakerül Oroszországhoz. — Figyelemreméltó és megfontolandó eszme. — És én ennek a szent eszmének a szolgálatába akarom önt állítani, tábornok. Abban a pillanatban, amikor ön kijelenti, hogy szövetségesem lesz, egy fémillió frankról szóló csekket adok át önnek. Elég lesz arra., hogy félévig biztositea. zavartalan munkáját. Ennyi idő pedig éppen elegendő arra., hogy szándékainkat megvalósitsuk. — Gondolkodnom kell mindezen. — Tudom, tábornok. Nem könnyű az elhatározás az ilyen nagy ügyben. Amikor szüksége lesz reám, hivasson. Mindig szolgálatára állok. Fölemelkedett székéből A tábornok az előszoba ajtajáig kisérte s ott Trubeokoj herceg bámulatára kézszoritássa-1 búcsúzott tőle. 80. HADITANÁCS Valdov autója a Rue des Cames sarkán várakozott, A bessz arab iái, mielőtt kocsijába szállott volna, körülnézett, majd néhány szó utasítást adott sofőrjének, A kocsi lassan megindult ut1éjszakai fagy ötvenmillió líra kárt okozott San. Remo és Ventimiglia között. De nemcsak a virágm ezőkön, a laJbor&tö n űrnekbán is folyik a munka; „kísérleti állomás" (Stezio- ne speriuueuMle di ílorícultuna a neve) és vezetője a botanika egyetemi tanára. Itt nemesítik a virágokéit ée uj virógfajokát is termelnek itt. A krizan- témurn, amely ötven esztendővel ezelőtt még alig volt nagyobb a rendes őszi rózsánál, itt lett illyen dús és hatalmas. Uj színek és uj kereszteződések születnek meg itt, a virágok nemesednek és változnak, mert — ők is alá vannak vetve a divat szeszélyeinek. És ha egyik esztendőben a Drusky, vagy a Efrunrie.r-rózsák vannak dliivatJbain, a kővetkező évben mér a Hortensia-róasa a kereset a párisi, londoni ée berlini virágboltokban. De a szekfü divatja is változik, a rózsaszínű éppen úgy, mint a fehér, vaigy a vörös, nem is szólva, a különböző ezinárnya- Jatokről És a mimóza most olyan kedvelt aranysárga gönnböoskéinek bugája, ki tudja, meddig élvezheti a népszerűséget és nem fogja-e kiszrori- 'teni újra a korai fehér orgona? A Riviéra viráglnboratóriuimában és virágipiaoáii minden dnVatniegimoKdulást számon tartanak ée it.t. készítik elő a következő esztendők virágazenizációLt is: az újabb és újabb virágkereszteződéseket. Itt, ahol a legcsodálatosabb virágok tereimnek, évente több mint egymillió lírát költenek kertészek és ví- rágtermelőik agyeeegyedül — virágmagokra. ősztől tavaszig San Remoban valóságos virág- tőzBde van, ahol számon tartják a francia Riviéra virágait éppenugy, mint a hollandus virágként észek exportját. És ez utóbbit irigylik is az olaszok: mert ók egyelőre még hiteleznek vevőiknek, a nagy külföldi virágkereskedőknek. A hollandusok azonban ©okkal józanabbak: ők csak készpénzért, vagy igen rövid!©járaí/u hitelre küldik a virágokat. Külön virágvásárja is van San Rém ónak, ahol mát hajnali hat órakor százával állanak a. virág- kosarak, megrakva a legkülönbözőbb virággal, amelyeknek mindegyüké újabb és újabb szinárnya.- latban pompázik. Szemkápráztató és ideghóditó kép: színek és illatok orgiája. Karácsony előtt ezer* ötszáz óriási virágka© sorakozik itt, mindegyikben 7—600 szekfü, százas csokorban. A rózsának külön osztálya vara. és vagy húsz-féle rózsa tarkái itt., öt- ven különböző, egyéb virágfajjal együtt. Reggel hét órakor kürtjei hangzik el: ekkor nyitják fel a vörágfeasok tetejét a viirágtermelők és ekkor jeiénöek meg a — vevők, nagykereskedők, exportőrök. Hatalmas, szemkápráa»t.ató virágszö- uyeg lesz a nagy virágpiac; és köztük gyors szóval folyik az alku. Ez az áru nem is igen bírná el a eok időfecsériiést. Nyolc órakor már üres is a tér. És ekkor az exportőröknél kezdődik meg a lázas munka: a csomagolás, mert pár perc múlva már indulnak is az első „virágvonatok'1, amelyek tehervoma- tok ugyan, de nyo&cvam kólómé teres sebességgel robognak és meg sem áldanak Genováig, ahonnan vagy vonaton folytatják útinkat Róma, Milánó, Gbiaseo, Bremnero felé, az országhatárig, vagy pedig repülőgépeken, a felhők íőíött... Sietős is az ütjük: lehelleteze-rüeo érzékeny, törékeny, finom árut szállítanak, amelyeknél a rendeltetési heljTe valló érkezésnél minden óra nyeresége fontos. És viszik a vonatok és viszik a repülőjára e mintha csak séta kocsi zás volna utasának a célja, kényelmes tempóban igyekezett a Mont Parnassera. Amikor az autó megérkezett 'bérelt palotája elé, Valdov kiszállt kocsijából s gyalogsétára indult. Befordult a Sarut Michel-körutra s egészen a Szajnáig ment le gyalogszerrel. Itt margóhoz intett egy bérautót. — A Piacé de la Republiquera. Gyorsan! — szólt oda a sofőrnek. A Palace Justioenál hátrafordult s a kis ablakon át látta, hogy az a kocsi, amely a nyomába indult, követi. Hangosan fönevetett. Már napok óta a legfőbb szórakozása volt ez a kötődő játék üdözőivel — Trubeckoj herceg igazán derekasan végzi munkáját, — állapította meg magában elismerően. Tehát állandó megfigyelés alatt, tartják. Tudta ezt má.r az első perctől, hiszen maga rendezett. mindent úgy, hogy életmódja föltünést keltsen, hogy beszéljenek róla, hogy bizonyos körök gyanút fogjanak, titokzatos üzelmekkel vádolják, a valóságot azonban meg se közelítsék. Sok dolgot kellett úgy rendeznie, hogy minderről egyidőben szerezzen pontos tudomást a Rue des Cames és a szovjet kémszervezete, mind a két oldalon gyanút és bizalmatlanságot kellett ébresztenie, hogy céljához közelebb jusson. Azokat az útjait, amelyekről nem volt szabad senkinek sem tudomást szereznie, nem is tudta meg senki. A Piacé de la Republiqueról gyalogszerrel fordult a Rue de Bcllevillero s ott egy egyszerű polgári étterembe lépett, ahol már ismerték, mert igen nagy reverendával fogadták. Az étteremnek négy nagy tükörablaka nyílott a.z uocára. A második ablaknál foglalt helyet s az étlapot végigböngészve, megfontoltan, igazi Ínyenc módjára állította össze ebédjét. Az a.perítifes poharat magasra emelve a;z ablak felé tartotta s szemeit, összehozva, gyönyörködött az itál csillogásában. ödakünn a lámpaoszlophoz egy jasezos külsejű férfi dőlt s látszólag nagy buzgalommal melyedt, el egy boulevardlap tanulmányozásárban. • e Az előétel elfogyasztása után Va.ldov fölkelt helyéről s néhány pillanatra, elhagyta, az étkező- helyiséget. A jassz rögtön zsebre vágta Újságját s feszülten figyelt. Amikor Valdov visszatért, a megfigyelő megnyugodva helyezkedett újból malom* 2, oe-üsortok. OLVASTA? Most már szó se lehet többé arról, hogy veszélyben van a parlamentarizmus. A világ elaő parlamentje, az angol parlament olyan újítást vezetett be, amely a legegyszerűbb módon szereli le a népképviseleti rendszer ellenségeit és nj vizekre* uj lehetőségek felé vezeti a parlamentárizmust: az angol képviselőknek tornatermet rendeznek be a parlament épületében, ahol birkózni és tornázni tanítják majd Őket A tréning vezetője egy kiváló angol birkózó, volt világbajnok lesz. Ebből már kilátszik, hogy nem szemfényvesztés, uem ámítás, ami ott történik. A közönség, amely nem szavakat, hanem tetteket vár a parlamenttől, meg fogja kapni a tetteket. Nem lesz több napirendi vita, nem le6z több obstrukciós beszéd, nem lesz több közbeszólás. Legalább is, ha úgy fejlődnek a dolgok, ahogy én képzelem. Kizárólag komoly, sportszerű események lesznek, végkimerülésig, eldöntetlen nem érvényes- Hogy jön ahhoz a tehetséges és jóhiszemű képviselő, hogy üres padsorok, üres karzat előtt mondja el brilliáns beszédét. Mit tehet ö arról, hogy nem engedik igazi képességeiben érvényesülni, holott a nagyközönség érdeklődése már régen a becsületes, leplezetlen testi képességek felé lordul. Negyvenezer ember az amerikai bokszmér- közéjeken? ötvenezer ember az angol—osztrák futballmeccsen? A parlamentben pedig üres karzat? Ennyi előnyt valóban nem lehet adni. Az angol képviselők már szorgalmasan Beái roznak és én már látom lelki szemeim előtt a kor igényeinek megfelelő, ideális parlamentet: Az elnök fütyül és megnyitja az ülést. Megje lennek az egyes pártok kijelölt vezérszónokai és megkezdik, mondjuk, a költségvetési viták A házszabályok már módosultak a görög-római birkózás statútumainak megfelelően, a szónokok dresszek ben jelennek meg, a dresszek sziliéi kifejezésre juttatják a pártok programját és elvi álláspont ját - Ujabb füttyjel, kezdetét veszi a vita, a különbség csak annyi, hogy itt nem a kérdések forognak a szőnyegen, hanem a szónokok... Három ötperces menet, esetleg még egy további végkimerülésig, — az elnök enunciálja a ház határozatát. A parlament ellenségei el fognak néraulni, a képviselőházi ülések népszerűsége példátlan mértékben fel fog fokozódni. A ház állandóan határozatképe* lesz, a karzatok jegyeiért, verekedni fognak az emberek. A sportlapok vezércikkeket fog nak irni egy-egy kiváló politikus stílusáról, a politikai napilapok pedig .. - - nem, azt igazán nem tudom, hogy miről fognak irni a politikai napilapok. Hogy fizetünk-e Amerikának? Hogy mi lesz a munkanélküliséggel? Ugyan kérem! Lap páliák- Majd elintézi a sportintéző ezeket az apró ügyeket. (s. 1.) iiWiiiiihiiiiiiiiíwiiii iíiiiiiiimi|Hiwiiiiiiiiii iiiiiíiiifin i gépek a ködös, haves országokba a napsugara* örök tavasz, a tenger kék egének é® kobaltkék vízének, a napfénynek és tavasznak Huzdóját... BÁLLÁ IGNÁC. előbbi pózába. A beaszarábiai tovább folytatta ebédjét, majd kifizette számláját, otthagyta az éttermet s visszafelé indult gyalogosan a Piacé de la Re- pubiiquo irányában. Alig haladt hu*z-harminc lépést. a jassz utá- nairamodott. Valdov a Piacé de 1a, Republiquen bérautót fogadott s a Boul^vard Voltaixeon fordult be. Trubeokoj herceg embere mindenütt a sarkában. Alig hagyta el Valdov és üldözője a, Rue de Bellevillet, amikor annak a háznak a kapujából, amelyben az étterem volt, ugyancsak Valdov alakja lépett az ucoára.. Trubeckoj herceg ügynöke dehogy is sejthette, hogy az a. Valdov, akit ö üldöz, csupán tökéletes maszk, gazdájának alteregója, aki itt, lakik a Rue de Bell évikén, annak a bérháznak a második emeletén, amelyben a kellemes kis polgári étterem van s az a föladata, hogy gazdáját néhány órára tehermentesítse üldözőinek megfigyelése alól. Az igazi Valdov pedig nyugodtan megy a legközelebbi bérautóárlomásig, nem kell tartania attól, hogy ezt az útját fölfedezik. Közben mosolyogva gondol arra, milyen jó dolga van a helyettesének, aki a Piacé de la Nation egyik kávéházába siet, ahol Valdovnak egy nagyon helyes variétémüvéeznövei van randevúja. Autója könnyen siklik a Rue de Boliváron, majd a Rue La Fayettón siet végig a Gard du Néróhoz. Valdov éppen idejében érkezett a pályaudvarra.. Vonata indulóban volt.. Félóra múlva Saint Denís egyik háromemeletes bérháza előtt állott. Erősen alkonyodul kezdett* de a.zért elég messzire látott, el s megállapíthatta, hogy nincs semmi baj. Nincs senki gyanús -egyén a. közelben. A második emelet egyik lakása előtt állott meg. A lakás ajtajára kiszögezett névjegyen ez a név állott: Madame Cartiffe. Valdov megnyomta, a, villanycsengö gombját. Kisvártatva az ajtón tenyérnyi nyílás tárult föl és halk női hang szólt ki: — Ki az? Mit akar? Valdov suttogva adta meg a feleletet: — Praszkája. Az ajtó föl tárult s Valdov belépett egy tágas előszobába, amelyre már ráfeküdt a ború ál v, úgyhogy tapogatózva érte el a. fogast, amelyre rá akaszt otta bundá ját, és kucsmáját. Sí vörös csillag lovagjai Irtai VÉCSEf ZOLTÁN
