Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-02 / 51. (3161.) szám

Ahol ősztől tavaszig folyik az aratás... Ezer és ezer holdon terem a rozsa, szegfű, mimóza, kamélia, ibolya.*, és évi háromszáz millió lírát keres­nek a Riviéra kertészei San Remo, február vége. (A P. M. H. munkatársától) Amikor Berlin­ben, Parisban, Londonban, Pécsben — sőt talán Budapesten és Prágában is — este, színházban, vagy bálban a szerelmes ifjú néhány szál rózsát, szekfü*, kaméliát nyújt át imád ott jának, alg­áiig jut valakinek eszébe, hogy az a virág — mekkora utat tett meg, „amig elfutott odáig". Legföljebb egy könnyed, futó kijelentés hallat­szik el: — Milyen üde ez a rózsa,... Mintha, ma vág­ták volna le a tőről! Ez a „mintha" pedig nem egyszer — való­ság. És valóság az is, hogy az a rózsaszál, az a szekfü, kamélia, ibolya, mimóza reggel még ott sütkérezett az olasz tengerparton, dél­előtt már vonaton robogott Genova felé és dél­után már repülőgép vitte hegyek, folyók, ten­gerek és felhők fölött, hogy estére egy szép nő hajoljon föléje és azt mondja; — Milyen üde...! Mintha ma vágták volna le a tövéről! Igaz, hogy csak a legutóbbi egy-két eszten­dőben zugnak a felhők fölött a virágos repülő­gépek: esak amióta a repülés egyre megszokot­tabb közlekedéssé népszerüsödött. Azóta már a vonat sem elég gyors a virágnak (főként a virágkereskedőnek) és mázsányi virágterkükkel a repülőgépét veszik igénybe, amely öt-hat óra alatt teszi meg az utat a nagy metropolisokba-, ahová vonaton csak harminc-negyven óra alatt juthatott, volna el. Igaz, hogy hütokocsikban, amelyekben szintén frissen érkezett meg a sok­sok. gyékénykosárban a virág birodalmának aratása., — de mégsem olyan frissen, mint a, re­pülőgépen. Mert. ez a vidék itt, az olasz tengerpart, az olasz Riviéra, a virágok igazi birodalma. És amikor az Alpesieken túl, északon, köd, hó, jég födi a. vidéket, itt javában folyik az aratás ősz­lő! . tavaszig; napról-napra, virághegyek indul­nak el egész Európa minden nagyvárosába,. A virágért pedig aranyi oly ók amiének le az olasz tengerpartra: évente több, mint háromszázmil­lió lírát fizet a világ a Riviéra kertészeinek. Pedig ez az egész virágtermelés, mint ipar, nincs is százesztendős a Riviérán, ahol azelőtt a kövecses, agyagos területen olajfák, naran-cs- és citromfák virítottak csak és — kerti vete- mény termett, amely Itáliában is alig talált ve­vőre. A nagy virágtermelés megalapítója nem Is virágkertész, hanem iró és költő volt, a fran­cia Alfons Karr, aki a múlt század Ötvenes éveiben politikai üldöztetése elől az akikor még olasz Nizzába költözött. Szellemi munkája köz­ben pihenés volt számára a virágkertészkedés a télen is bámulatosan enylio Riviérán, ahol ja­mmmmammmammmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmam m — Én önt még akarom nyerni az ügyemnek, tábornok. A francia kormánytól semmit sem remélhet. Nincs hatalom, amely Oroszország ügyét magáévá tenné. Az ön helyzete kilátás­talan, törekvései céltalanok. — Honnan veszi ön ezeket a dolgokat? — rí vált vendégére Retyepov. — Elsőrendű helyről szerzem az információi­mat, — viszonozta mosolyogva Valdov. — Bér* thélot ur a Quai d‘Orsayn tegnap hosszabb tár­gyalást folytatott a szovjetkövettel, majd a len­gyel, utána a román követet fogadta. Valószí­nűleg tudja, miről volt szó? A tábornok lecsüggesztette a fejét.. Hallgatá­sában benne volt a felelet. — Franciaország szorgalmazza a keleti meg­nemtámadási paktumok létrehozását, hogy a szovjettel szemben biztosítsa Lengyelországot s Németországot teljesen izolálja. Ha ezek a pak­tumok létrejönnek, akkor Besszarábia kérdése időtlen-időkre lekerül a napirendről. Romokba dői az én életcélom, de romokba dől az öné is, mert a keleti paktumok a bolsevizmus végleges konszolidáoióját jelentenék. — Igaza van, — mondotta a tábornok. — Tehát most már érti azt is, miért jöttem önhöz? A szövetségemet kínálom föl Ezt a francia.—orosz aílianezot mindenképpen föl kell borítanunk, önt a francia kormány magára hagyja. Nemcsak, hogy anyagilag nem fogja támogatni, hanem valószínűleg be fogja tiltani a katonai unió működését s ezt az irodát is ki- t,essék éli innen. A legális működés korszaka csakhamar befejeződik ... Valdov elhallgatott. Ebben a pillanatban megnyílt az ajtó s Trubeokoj herceg lépett be. —• Excellenciádat a telefonhoz kérték. Retyepov a titkárral együtt kisietett t V ál­dó v most magára maradt. A tábornok Íróasztalához lépett. Kezébe vette a térképre rakott iratcsomót s gyorsan végig­lapozta. Gúnyos mosoly rajzolódott ki az ajkán. — Végigjátszom a komédiát, — mondotta. nuárban és februárban is nyíltak a. rózsák, lilio­mok, rezedák és szekfü vek. És a költő Álfons Karr először Nizzában, majd Parisban árusit- tatni kezdte virágait, amiben több kertész kö­vette. Télen a kisebb 'birtokokkal rendelkező f azdáknak nem igen volt dolguk; ők is foglal- ozni kezdtek a kertészettel, amely szép jöve­delmet is hozott. A tengervidéki földműves is konzervatív és bizalmatlan minden újítással szemben: „Az apám is igy csinálta, én is igy csinálom!" — ez a jelszava. De amikor a sikert látja, hajlandó újításra is. Ez történt a Riviérán is. Évről-évre több lett a virágkertész és évről- évre növekedett a. virágexport a Riviérán. Már a világháború előtt hatszázezer hold területen termeltek virágot és évente tízmillió kilogram virág került exportra. Ma a. számok elérték a duplájukat és egymaga az olasz vasút négymil­lió lírát keres a virágexport fuvardíja fejében. A statisztikák szerint egy-egy holdon két­százezer líra értékű virág is megterem. Szinte hihetetlenül nagy jövedelem. De — még hihe­tetlenebbjül nagy fáradság a virágtermelés, ame­lyet igazán nem lehet kedves és könnyű pasz- sziónak tekinteni, amellett, hogy — rengeteg költséggel is jár. Csak trágyában egész vagyo­nokat kell elkölteniök és például a háború előtt 15—-20.000 lírát, most pedig 60—100.000 lírát költenek egy-egy holdon trágyára, műtrágyára, öntözésre, — nem is szólva a munkadijról, mely a háború előtt holdanként 4—5000 líra, ma. 25.000 líra. Csak itt, San Remo környékén két­ezerötszáz hold területem termelnék virágot és ehhez százhúszezer mázsa trágyát használ­nak föl. Ezek a számok mintegy négyezer vi­rágkertész között oszlanak meg: vagyis egy- egy kertésznek alig egy fél hold földje van. És csak itt, ezen a kétezerötszáz holdnyi területen több, mint tizenötezer ember dolgozik éjjel­nappal a, virágok között: öregek, fiatalok, nő, férfi, gyerek. Nem hat, vagy nyolc órát dolgoz­nak naponta, hanem tizennégy-tizenhat órát. És téli éjszakákon fölváltva őrködnek a virágföl­deken, mert az időjárás igen szeszélyes és egyik pillanatról a másikra a fagypont alá szállhat a hőmérő. Ilyenkor mindenkit föllá.rmáznak, ha­talmas máglyákat gyújtanak mindenfelé, pony­vával és gyékénnyel takarják le a virágokat., állandóan élesztik a tüzet, amíg csak napfelkel­tekor nem emelkedik ismét normálisra a hőmér­séklet ... Izgalmas, lázas munka ez és ilyen, hűvös éjszakákon a Riviérán* végig a hegyolr dalon, vifágvédő pásztortüzek égnek... ée a templomban a pap éjjel is misézik, hogy kteo segítségét kérje a virágjaikat féltő kertészek munkájához. Ez a félelem é6 aggodalom pedig mindenképpen jogosult: pár év előtt egyetlen ■MMonnMmnmnamBHaanMnaai (Copyright by Prágai Magyar Hírlap.) maga elé s az iratcsomót visszatette arra. a helyre, ahonnan fölemelte. A telefonbeszélgetés jóidéig tartott. Ugyan­csak jókora időt engedélyeztek, hogy bekapjam a horgot, — gondolta Valdov. Végre visszatért a tábornok. — Amiket ön itt elmondott, az már nem új­ság előttem és, sajnos, megfelel a valóságnak. Oroszország ügye nagyon rosszul áll és ebben a, pillanatban, én mindent nagyon sötéten látok. Do tisztán kell látnom az ön céljait és szándé­kait is, hogy egyáltalán tárgyalhassak önnel. — Az én céljaim és szándékaim tiszták, esz­közeim egyszerűek. Megakadályozni a keleti paktumot, megzavarni Franciaország és a szov­jet. viszonyát, lázadást szítani Besszarábiában és föl lobbantam keleten a háborút. Mind a ket­tőn tisztában vagyunk az eredménnyel A szov­jet megbukik és Besszarábia visszakerül Orosz­országhoz. — Figyelemreméltó és megfontolandó eszme. — És én ennek a szent eszmének a szolgála­tába akarom önt állítani, tábornok. Abban a pillanatban, amikor ön kijelenti, hogy szövetsé­gesem lesz, egy fémillió frankról szóló csekket adok át önnek. Elég lesz arra., hogy félévig biztositea. zavartalan munkáját. Ennyi idő pe­dig éppen elegendő arra., hogy szándékainkat megvalósitsuk. — Gondolkodnom kell mindezen. — Tudom, tábornok. Nem könnyű az elhatá­rozás az ilyen nagy ügyben. Amikor szüksége lesz reám, hivasson. Mindig szolgálatára állok. Fölemelkedett székéből A tábornok az elő­szoba ajtajáig kisérte s ott Trubeokoj herceg bámulatára kézszoritássa-1 búcsúzott tőle. 80. HADITANÁCS Valdov autója a Rue des Cames sarkán vára­kozott, A bessz arab iái, mielőtt kocsijába szállott volna, körülnézett, majd néhány szó utasítást adott sofőrjének, A kocsi lassan megindult ut­1éjszakai fagy ötvenmillió líra kárt okozott San. Remo és Ventimiglia között. De nemcsak a virágm ezőkön, a laJbor&tö n űrnek­bán is folyik a munka; „kísérleti állomás" (Stezio- ne speriuueuMle di ílorícultuna a neve) és vezetője a botanika egyetemi tanára. Itt nemesítik a virá­gokéit ée uj virógfajokát is termelnek itt. A krizan- témurn, amely ötven esztendővel ezelőtt még alig volt nagyobb a rendes őszi rózsánál, itt lett illyen dús és hatalmas. Uj színek és uj kereszteződések születnek meg itt, a virágok nemesednek és változ­nak, mert — ők is alá vannak vetve a divat szeszé­lyeinek. És ha egyik esztendőben a Drusky, vagy a Efrunrie.r-rózsák vannak dliivatJbain, a kővetkező év­ben mér a Hortensia-róasa a kereset a párisi, lon­doni ée berlini virágboltokban. De a szekfü divatja is változik, a rózsaszínű éppen úgy, mint a fehér, vaigy a vörös, nem is szólva, a különböző ezinárnya- Jatokről És a mimóza most olyan kedvelt arany­sárga gönnböoskéinek bugája, ki tudja, meddig él­vezheti a népszerűséget és nem fogja-e kiszrori- 'teni újra a korai fehér orgona? A Riviéra viráglnboratóriuimában és virágipiaoáii minden dnVatniegimoKdulást számon tartanak ée it.t. készítik elő a következő esztendők virágazenizációLt is: az újabb és újabb virágkereszteződéseket. Itt, ahol a legcsodálatosabb virágok tereimnek, évente több mint egymillió lírát költenek kertészek és ví- rágtermelőik agyeeegyedül — virágmagokra. ősztől tavaszig San Remoban valóságos virág- tőzBde van, ahol számon tartják a francia Riviéra virágait éppenugy, mint a hollandus virágként észek exportját. És ez utóbbit irigylik is az olaszok: mert ók egyelőre még hiteleznek vevőiknek, a nagy kül­földi virágkereskedőknek. A hollandusok azonban ©okkal józanabbak: ők csak készpénzért, vagy igen rövid!©járaí/u hitelre küldik a virágokat. Külön virágvásárja is van San Rém ónak, ahol mát hajnali hat órakor százával állanak a. virág- kosarak, megrakva a legkülönbözőbb virággal, amelyeknek mindegyüké újabb és újabb szinárnya.- latban pompázik. Szemkápráztató és ideghóditó kép: színek és illatok orgiája. Karácsony előtt ezer* ötszáz óriási virágka© sorakozik itt, mindegyikben 7—600 szekfü, százas csokorban. A rózsának külön osztálya vara. és vagy húsz-féle rózsa tarkái itt., öt- ven különböző, egyéb virágfajjal együtt. Reggel hét órakor kürtjei hangzik el: ekkor nyitják fel a vörágfeasok tetejét a viirágtermelők és ekkor jeiénöek meg a — vevők, nagykereskedők, exportőrök. Hatalmas, szemkápráa»t.ató virágszö- uyeg lesz a nagy virágpiac; és köztük gyors szóval folyik az alku. Ez az áru nem is igen bírná el a eok időfecsériiést. Nyolc órakor már üres is a tér. És ekkor az exportőröknél kezdődik meg a lázas mun­ka: a csomagolás, mert pár perc múlva már indul­nak is az első „virágvonatok'1, amelyek tehervoma- tok ugyan, de nyo&cvam kólómé teres sebességgel ro­bognak és meg sem áldanak Genováig, ahonnan vagy vonaton folytatják útinkat Róma, Milánó, Gbiaseo, Bremnero felé, az országhatárig, vagy pe­dig repülőgépeken, a felhők íőíött... Sietős is az ütjük: lehelleteze-rüeo érzékeny, tö­rékeny, finom árut szállítanak, amelyeknél a ren­deltetési heljTe valló érkezésnél minden óra nyere­sége fontos. És viszik a vonatok és viszik a repülő­jára e mintha csak séta kocsi zás volna utasának a célja, kényelmes tempóban igyekezett a Mont Parnassera. Amikor az autó megérkezett 'bérelt palotája elé, Valdov kiszállt kocsijából s gyalogsétára indult. Befordult a Sarut Michel-körutra s egé­szen a Szajnáig ment le gyalogszerrel. Itt mar­góhoz intett egy bérautót. — A Piacé de la Republiquera. Gyorsan! — szólt oda a sofőrnek. A Palace Justioenál hátrafordult s a kis abla­kon át látta, hogy az a kocsi, amely a nyomába indult, követi. Hangosan fönevetett. Már napok óta a legfőbb szórakozása volt ez a kötődő játék üdözőivel — Trubeckoj herceg igazán derekasan végzi munkáját, — állapította meg magában elisme­rően. Tehát állandó megfigyelés alatt, tartják. Tud­ta ezt má.r az első perctől, hiszen maga rende­zett. mindent úgy, hogy életmódja föltünést kelt­sen, hogy beszéljenek róla, hogy bizonyos kö­rök gyanút fogjanak, titokzatos üzelmekkel vá­dolják, a valóságot azonban meg se közelítsék. Sok dolgot kellett úgy rendeznie, hogy mind­erről egyidőben szerezzen pontos tudomást a Rue des Cames és a szovjet kémszervezete, mind a két oldalon gyanút és bizalmatlanságot kellett ébresztenie, hogy céljához közelebb jus­son. Azokat az útjait, amelyekről nem volt sza­bad senkinek sem tudomást szereznie, nem is tudta meg senki. A Piacé de la Republiqueról gyalogszerrel fordult a Rue de Bcllevillero s ott egy egyszerű polgári étterembe lépett, ahol már ismerték, mert igen nagy reverendával fogadták. Az étteremnek négy nagy tükörablaka nyílott a.z uocára. A második ablaknál foglalt helyet s az étlapot végigböngészve, megfontoltan, igazi Ínyenc módjára állította össze ebédjét. Az a.perítifes poharat magasra emelve a;z ab­lak felé tartotta s szemeit, összehozva, gyönyör­ködött az itál csillogásában. ödakünn a lámpaoszlophoz egy jasezos kül­sejű férfi dőlt s látszólag nagy buzgalommal melyedt, el egy boulevardlap tanulmányozásár­ban. • e Az előétel elfogyasztása után Va.ldov fölkelt helyéről s néhány pillanatra, elhagyta, az étkező- helyiséget. A jassz rögtön zsebre vágta Újságját s feszülten figyelt. Amikor Valdov visszatért, a megfigyelő megnyugodva helyezkedett újból malom* 2, oe-üsortok. OLVASTA? Most már szó se lehet többé arról, hogy ve­szélyben van a parlamentarizmus. A világ elaő parlamentje, az angol parlament olyan újítást ve­zetett be, amely a legegyszerűbb módon szereli le a népképviseleti rendszer ellenségeit és nj vizekre* uj lehetőségek felé vezeti a parlamentárizmust: az angol képviselőknek tornatermet rendeznek be a parlament épületében, ahol birkózni és tornázni tanítják majd Őket A tréning vezetője egy kiváló angol birkózó, volt világbajnok lesz. Ebből már kilátszik, hogy nem szemfényvesztés, uem ámítás, ami ott történik. A közönség, amely nem szavakat, hanem tetteket vár a parlamenttől, meg fogja kapni a tetteket. Nem lesz több napi­rendi vita, nem le6z több obstrukciós beszéd, nem lesz több közbeszólás. Legalább is, ha úgy fejlőd­nek a dolgok, ahogy én képzelem. Kizárólag ko­moly, sportszerű események lesznek, végkimerü­lésig, eldöntetlen nem érvényes- Hogy jön ahhoz a tehetséges és jóhiszemű kép­viselő, hogy üres padsorok, üres karzat előtt mond­ja el brilliáns beszédét. Mit tehet ö arról, hogy nem engedik igazi képességeiben érvényesülni, ho­lott a nagyközönség érdeklődése már régen a becsületes, leplezetlen testi képességek felé lor­dul. Negyvenezer ember az amerikai bokszmér- közéjeken? ötvenezer ember az angol—osztrák futballmeccsen? A parlamentben pedig üres karzat? Ennyi előnyt valóban nem lehet adni. Az angol képviselők már szorgalmasan Beái roznak és én már látom lelki szemeim előtt a kor igényeinek megfelelő, ideális parlamentet: Az elnök fütyül és megnyitja az ülést. Megje lennek az egyes pártok kijelölt vezérszónokai és megkezdik, mondjuk, a költségvetési viták A ház­szabályok már módosultak a görög-római birkózás statútumainak megfelelően, a szónokok dresszek ben jelennek meg, a dresszek sziliéi kifejezésre jut­tatják a pártok programját és elvi álláspont ját - Ujabb füttyjel, kezdetét veszi a vita, a különbség csak annyi, hogy itt nem a kérdések forognak a szőnyegen, hanem a szónokok... Három ötperces menet, esetleg még egy további végkimerülésig, — az elnök enunciálja a ház határozatát. A parlament ellenségei el fognak néraulni, a képviselőházi ülések népszerűsége példátlan mér­tékben fel fog fokozódni. A ház állandóan határo­zatképe* lesz, a karzatok jegyeiért, verekedni fog­nak az emberek. A sportlapok vezércikkeket fog nak irni egy-egy kiváló politikus stílusáról, a po­litikai napilapok pedig .. - - nem, azt igazán nem tudom, hogy miről fognak irni a politikai napi­lapok. Hogy fizetünk-e Amerikának? Hogy mi lesz a munkanélküliséggel? Ugyan kérem! Lap páliák- Majd elintézi a sportintéző ezeket az apró ügyeket. (s. 1.) iiWiiiiihiiiiiiiiíwiiii iíiiiiiiimi|Hiwiiiiiiiiii iiiiiíiiifin i gépek a ködös, haves országokba a napsugara* örök tavasz, a tenger kék egének é® kobaltkék ví­zének, a napfénynek és tavasznak Huzdóját... BÁLLÁ IGNÁC. előbbi pózába. A beaszarábiai tovább folytatta ebédjét, majd kifizette számláját, otthagyta az éttermet s visszafelé indult gyalogosan a Piacé de la Re- pubiiquo irányában. Alig haladt hu*z-harminc lépést. a jassz utá- nairamodott. Valdov a Piacé de 1a, Republiquen bérautót fogadott s a Boul^vard Voltaixeon for­dult be. Trubeokoj herceg embere mindenütt a sarkában. Alig hagyta el Valdov és üldözője a, Rue de Bellevillet, amikor annak a háznak a kapujából, amelyben az étterem volt, ugyancsak Valdov alakja lépett az ucoára.. Trubeckoj herceg ügynöke dehogy is sejthet­te, hogy az a. Valdov, akit ö üldöz, csupán tö­kéletes maszk, gazdájának alteregója, aki itt, lakik a Rue de Bell évikén, annak a bérháznak a második emeletén, amelyben a kellemes kis polgári étterem van s az a föladata, hogy gaz­dáját néhány órára tehermentesítse üldözőinek megfigyelése alól. Az igazi Valdov pedig nyugodtan megy a leg­közelebbi bérautóárlomásig, nem kell tartania attól, hogy ezt az útját fölfedezik. Közben mosolyogva gondol arra, milyen jó dolga van a helyettesének, aki a Piacé de la Nation egyik kávéházába siet, ahol Valdovnak egy nagyon helyes variétémüvéeznövei van ran­devúja. Autója könnyen siklik a Rue de Boliváron, majd a Rue La Fayettón siet végig a Gard du Néróhoz. Valdov éppen idejében érkezett a pályaud­varra.. Vonata indulóban volt.. Félóra múlva Saint Denís egyik háromemele­tes bérháza előtt állott. Erősen alkonyodul kez­dett* de a.zért elég messzire látott, el s megálla­píthatta, hogy nincs semmi baj. Nincs senki gyanús -egyén a. közelben. A második emelet egyik lakása előtt állott meg. A lakás ajtajára kiszögezett névjegyen ez a név állott: Madame Cartiffe. Valdov meg­nyomta, a, villanycsengö gombját. Kisvártatva az ajtón tenyérnyi nyílás tárult föl és halk női hang szólt ki: — Ki az? Mit akar? Valdov suttogva adta meg a feleletet: — Praszkája. Az ajtó föl tárult s Valdov belépett egy tá­gas előszobába, amelyre már ráfeküdt a bo­rú ál v, úgyhogy tapogatózva érte el a. fogast, amelyre rá akaszt otta bundá ját, és kucsmáját. Sí vörös csillag lovagjai Irtai VÉCSEf ZOLTÁN

Next

/
Oldalképek
Tartalom