Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-12 / 60. (3170.) szám
8 u • m i .........---------------——^ás^ű^i»^a»c»BaíHé^iiK3t^«saurabíH»3can|aÉBrt|aa^^ .1 mm. HB Sg —— ~ -----------; ' 19 33 március 12, vasárnap. wsss!3aa^mfsmRXiaBíBsssamxfmíM*t»: i Regények mozivásznon A Prágai Magyar Hírlap párisi munh atár sótól Páris, máucius 11. Egv nagy francia polit-i- fcus mondotta e sorok Írójának egy forro nep- gyülésen ínentegetodzve mintegy: „értenie keid, hogy mi latinok rethorikai formáik közt szeretünk élni". Erre a mondásra kellett gondolnom, miikor végignéztem a Szent-Poter téri operaelőadást. Nem tudom, kinek agyában támadt az a bizarr ötlet, a Roseini „Teli Vilmos -át szabad ég alatt adni elő a Mcntmartre csúcsán a Sacré- Coeur hófehér bazilikája tövében. Fölöttébb szokatlan látvány volt a színes kis montmartre- kocsmák között a kosztümözött operaénekesek csapata és érdekes volt maga a nézőközönség is, az egészen más látványose-ágodvhoz szokott heterogén montmartrois tömeg, mely tarkán és nyüzsögve megtöltötte ezt a hatalmas, festői, romantikus múltak emlékével terhes teret. Rengetegen voltak, roppantul tetszett nekik a szokatlan színház és tombolva tapsoltak, ha valami különösen elragadta őket. Az volt azonban a. figyelemreméltó, hogy hogyan tapsolt ez az operáikhoz nem szokott telivér francia tömeg. Mindég a mondást tapsolták, soha a muzsikát vagy a hangot. A bel-cantoról nem igen lehetett fogalmuk, mert tetszésnyilvánításaik kettétörte a leggyönyörűbb áriáit, az orgona legfinomabb kihangzásait, hogy aláhúzza valamelyik tirádát a zsarnokok ellen. Tanulságos volt látni a francia tömegnek ezt a hang- és szabdságértését és egyben teljes idegen voltát a zene művészetétől. * Két héttel később meghívott közönség előtt a Miracle-szinház mutatta be filmen az AncLré Roubaud „Danton“-ját; egy csodálatosan finom filmet, az elképzelhető íegutszélibb szöveggel. Ez is nagyon tetszett és a válogatott közönség, színészek, írók, kritikusok szintén nem fukarkodtak a tapssal. Akárhányszor azt mondta a forradalom nagy demagógja, a mikrofonon és a vásznon keresztül, hogy: „cipőm talpán viszem magamma! a hazát11. vagy: .,fejemet felmutatan- dod a népnek!“ vagy „merészség, mondom és még merészség és háromszor is merészség!.“ vagy más ilyen szörnyűségeket, a tenyerek mindég tart ózh a táblán orgiába kezdtek, — viszont a fiimi finomságokat, a fényképészeti szépségeket nem vette észre senki sem. * Mindinkább kiderül, hogy a specifikusan szin- házértő francia közönség mennyire kizárólag a jelene te zést é$ a nyelvezetet élvezi, a darab szerkezetét, és mennyire hiányzik belőle a voltaiké pe ni kinograíikus érzék. ..A francia ember11 — állapította meg már Stendhai] —-.^mindég a. dalok szövegére, ügyel, soha .a dallamra. Nem a zene, hanem a szó fejez ki egyedül az ö számára, érzelmeket.*1 És amit Stendhai a zenéről mond. az áll valójában a képekre is. A francia közönség igazi lényében amtimuzíkális és — an- tTilmes is. Ez a néppszihologiai tény sok. mindent megmagyaráz. Megmagyarázza a többi közt. hogy a francia nő miért beszél oly irdatlan sokat és hogy még a legszebbeknek is mért oly gyakran bántó a hangtechnikájuk. De megmagyarázza ez a megállapítás a nagy francia filmek gyenge és képszerűtlcn mivoltát is, é- csak igy lehet megérteni, hogy a szezonnak mind a négy monstre-íiim slágere megfilmesített irodalom. A Mohéra „Monsieur de Paurceaugnac“-ját a történelmi filmek specialistája, Gaeton Ravel v itte a vászonra hallatlan gonddal és minuciózus történeti hűséggel. — de éppen ez az, ami árt neki. Minden mozdulat és a legkisebb díszlet is tudományosan korszerű ég a legbohóza- tibb táncjelenetet az állami Operaház szubvencionált balettkara müvészkedi végig. Az ember kissé az akadémiában érzi magát e Momrn- sen-i szövegbogarászó mozielőadás alatt. Leopold Marchal, a Henry Bataille „La fémmé nue“-jéné:k filmre alkalmazója viszont az ellenkező hibába esik. A Bataille-darab hőse a tehetséges ifjú festő, a, legmodernebb Montpar- nasee-on tartja műtermét és Lolette a biguinet táncolja a modellekkel. Ebben a hipermodern környezetben aztán ijesztő öregnek hat az egész darab, mely pedig alkalmasint igen ifjú volna, ha a saját korában játszanak. De az 1900 körüli erkölcsöket nem lehet minden további nélkül 1932-re transzponálni. Közöttünk és a darab között világháború vonult végig és világválság. Viszont a darab drámai voltából mitsem vesztett a filmesitéöben, sőt nyert inkább. Uj előnyöket kapott a régiek helyett... Paul Czinner, aki tavaly oly érdekes és szép dolgot produkált a Olaude Anet híres regényével, az „Ariane, jeune füle russe“-nek filmre alkalmazásával, most a Henry Bernedéin „Melódiából csinált nagysikerű filrndarabot. Típusa a filrnesitett regénynek. Romain Belcroix szerelmei, bűne, öngyilkossága, halála után a két férfi, a férj és a szerető növekvő izgalma, a férj gyöngédsége és a szerető, a művész Miohel, lelki vívódásai s végül a pillanatnyi feledés a zene „opiumíengerében11, mindez a filmdarabban kevésbé jut kifejezésre. Itt a középpontban a férj betegsége és megsüket'ilése áll. De ez filmszerű, szép és megható. Negyedik megfilmesített, színdarab a Paguol ..Fanny“-ja, tisztán mutatja, hogy könnyed hzöveg mennyivé] jobban bírja el a mikrofont, r< :nt Bernsteln bonyolult és szubtilis dialogus- n;/"!vezete. De egyben megmutatta ez a filmelőadás a maga meztelenségében, hogy Pagnol világsikerű darabjának igazában milyen rossz a felépítése, milyen hibás a. szerkezete, amit színházban észre sem vettünk. Négy premier, négy párisi filmsiker, mely L. MÁRKUSFALVA Huineutos mosollyal neigiéüii a mnoaidia kohold ja, hogy midőn az Ur neveket osizjbogiaitotit hjz eirríbe- reknek. a várakozók egyike elásitottia magéit. Miire az Ur feddiőleg rászólt: — Még nincs is neve és máris ásít!... Ebből s akkor alakult voilna ki a Miáiriáistsy niév. De arra már sem kedve, sem türelme a tréfás kohóidnak, hogy a történetem foliámsait bujlja, melyekből kiihöngészhető, mennyire fogy azon nemzetségek száma, akik most is ugyanazon helyen élnek. ahol őiseik 20—22 emberöltőin át éltek, küz- ködteik és meghaltak. Ezek közé tartozik a Máriássy csatád. Bizony lefolyt a Hermád folyón egypár sok akó vliiz, amióta V. István kiirállynak amia Gala nevű vitéze először tette be lóJbáit a Szép esség földjére, de ime a Máriássy család tagjait képező késő utódaiban még most is ott siairjadzilk élietgyökere. Galámak két unökájia volt: Batiz és Márk. E két név az. amelyeknek hallatáira Szepes földje még most is. hétszáz évek múltán a hálás elismerés zászlaját hajítja meg. Mert ők voltaik, akik e földbe a kultúra csíráit elv etették. Gyors tempóban -indult meg irányításuk alatt a telepítés, az őserdők irtása, a földművelés, a házépítés. Elsősorban a két fivér faluja épült föl, melyeket a nép. persze mindjárt el is nevezett Batiz-, illetve Márkusfallivánaik. S jött utána a többi falu mind. melyeknek uj lakóival a fivérek teljesen szociális alapon álló megegyezéseiket kötöttek. Azt mondták Batiz és Márk: — Ti népek! mindenki, aki ide telepedik. 16 éven át adómentes légyen. A legeltetésben, vadászatban s halászatban szabadságot élvezzen. Bíráskodási és binságszedésii joguk légyen. Azonban a 16 óv Leteltével minden család egy nehezék ezüstöt fizessen, ouim poudere Scypaensi. — Jól van Batiz és Márk apánk, elfogadjuk — mondta a rüép. Könnyű volt aztán Batiz és Máik utódjainak ezen a megkezdett államon tovább haladni és részben a Mernéd völgyét a nép éliá&kaanirájává tenni, részben pedig saját birtokaikat gyarapitani. p/z utóbbi, téren mindegyük Máriássy kisebb-nagyobb mértékben buzgólkodctt,. de egyik sem oly különleges hozzáértéssel, miiűt a 15. század végén és a 16. százaid elején élt Máriássy István, a négy. Mások szenvedéllyel s miiérzékkel gyűjtötték . a ezaiblyá- kat. töröli főtavakat vagy régi pénzeket, ő mliértő szenvedéllyel gyűjtötte a birtok-okait. Majdnem minden évben ragasztott vallaniilt. Szepesiben megszerezte Csépánfalvát, Svábóoot. Milajt, Haraszlot, Má- téfaivá-t, Rikolfot, Kotterbachot Bélát. Gömöniben Berzétét, Rudnát, Köröst. Sárosban Belcellát és Fri- oset. Szádvár mellett eac'lőte-rüjíetet vett. Hogy emellett ősi fészkét, Márkusifaivát is fejleszteni, szépíteni és erősíteni igyekezett, ez magától érthető. Átépítette oltani kúriáját. Ez még nem lett volna baj. Hanem amidőn az építkezés folyamán méter vastagságú falak, bástyák s to-nnyok kezdtek kibontakozni és midőn mindezt széles viz- árok kezdte köirüilvenmii,. szóval a kúriát hatalmasan erős várrá alakította át: akkor felszisszent a tizenhárom szepesi város. Különösen az örök ömtrikus és haitalmát oly féltékenyen őrző Lőcse kapkodott fejéhez e hír re. Snayder Tamás 'bíró össze is hivatta azonnal a tanácsot és előadta a rémhírt: — ITor rendűm dictu! Máriássy István erősséget emel Márku-sfalván, itt az orrunk előtt. Ez nem engedhető meg. Nem pedig azért, mert e vár a Mernéd völgyének nagy fontosságú közlekedési utján a Thaispere (völgyelzárás) szerepét fogja játszani és a kereskedelmi forgalom lebonyolítását megakadályozza. Sürgős orvoslást, id est a vár építésének megtiltását kell kérnünk a királytól. A tanácsbeli urak nem is lettek volna lőoseiek, ha másképpen határoznak és a vár ügye II. Ulászló király elé került. A király ráirt ugyan Istvánra, hogy -már előbb adott engedélye alapján kúriát s ne várait építsen: azonban ennek dacára úgy maga a várepülés, mint a miatta kitört viszály vígan folyt tovább. Végre maga István is belátta, hogy a nyakas Lőcsét csak egyezséggel balllgattathai!|ja el. Üsszülte-k ennek k-övetkezlében Máriássy István és Lőcse város megbízottjai, akik is megszerkesztették ezen egyezséget: — Pro primo. A templomnak nem szabad az épülő vár falain belül Lennie Pro secumdo. A várat Lőcse hozzájárulása nélkül bővíteni nem szabad. Pro tértin. A várban Lőcse ellenségeinek menedék nem adható. FölépüÜt hát a márkusfalvai vár és büszkém — ii-dén lengette a tótranljai szellő annak ormán a páncélos ős buzogányt forgató, kezében kettős keresztet tartó, három halmos Máriássy-címer lobogóját. Lőcse irigykedve s Icaiján szemmel nézte ezt, mert ő a békességes -megegyezést aláírta ugyan, de ismerte annyira saijátimaigát. hogy annak tartósságában ne bigyjein. Ébenen figyelte a megyei s országos események folyását és mint róka prédájára, ngy lesett a kellő alkalomra, midőn majd az esemóaligha fog filmsikert adni Középeurópában, ahol a közönség finomabban fciérzi az óriási különbséget színművészet és filmművészet, zárt dráma és nyílt fényjáték között. E négy elirodalmasi- tott filmdarab után megváltás volt René Claír- n-ek, a „Sous les toits de Paris11 szerzőjének h-a- taOmas filmje, a „A nous la liberté11 a minden sorsban boldog két zseninek ez a színes históriája, mely már valódi filmtörténet, hol a kitűnő rendezésnek és játéknak van mit kihoznia. Egy filmsláger, melyből a filmsztár hiányzik. És ez is egyik előnye a darabnak. Benedek Károly. niek elpusztítása céljából. Ez alkalmat terítve hozta a Tniegfénhetetlen Lőcse elé a mohácsi vész és az utána következő kor. Az ország -három részre szakadt és vele együtt a nemesség is. Ki Ferdinánidot éltette, ki Szagolva ra esküdött, ki pedig a törökhöz buzo-tt. Máriássy István úgyszólván gyermekkorától kezdve a Sza- polyai-családidal volt szoros kapcsolatban. Már Szapolyai Istvánnak sárosi várnagya, majd a fiatal János tes-tónek-Lclkének nevelője. A mohácsi vészkor nagy Máriássy István már tiz év óta porladt a vártemplom sírboltjában, de a Szapolyaiak iránt való ragaszkodást bőségesen ápolta tovább fia, Ferenc. Lőcse viszont Ferdinándiot vallotta urának jgy hát ismét adva volt az ütköző pont a város és Márkusfalva között. Snayder bírót öregsége sem tartotta vissza a bécsi úttól, hogy ott Máriásé y Ferencet befeketítse. — Rebellis! — kiáltozta a burgbeli nagyurak fülébe — várában Sza-polya.iék tartanak conventi- oulumokat, felforgatja az egész megyét, úgy, hogy irmagja sem marad ott Ferdinánd híveinek. És kivitte, hogy Feren-c nótám inf idei itatást kapott, hivatalosan is a hűtlenség főbenjáró bűnének bélyegét sütötték reá. Ez pedig javainak elkobzásával járt, minek következtében Kat-z-ianer császári generális a lőcse Lek segítsége mellett köiiil- zárolta Márkusfaivát. A várnép vitézül védte magát, de a segély miniden reményének lehetősége nélkül az eredmény előre látható volt. Hogy mi volt- ez eredmény, az Snayder biró ama leveléből betűzhető ki. melyet gyors staféta utján küldött -maga előtt Lőcsére: — A márkusfalvai vár Lm földön hever, lázadó ura pedig császár urunk rabláncát csörgeti. Számtalan ecihós szekéren küldöm a devastált vár aranyiimiveit, selyemmel cifráit japonika ruháit, -gyöngyös ezüstvarrásait, pénzeit, bútorait és lábon az tavaik, tehenek, ökrök, juho-k szemet delectáló seregét. • Ferenc kiszabadult ugyan fogságából, de el is bujdosott és többé sehol sem szerepel neve, idegenben halt meg. Sz-epesmegyei javait mind Lőcse kapta zálogba a királytól és huszonkét évbe került, ámig végre fáradhatatlan özvegye, Pongrácz Zsó fia részben visszaperelte a Máriássy-vagyont saját- maga és Pál -fia számára. A várral pedig ezen idő alatt senkii sóm törődött. Csak midőn ismét a család kezén volt az ősi fészek, akkor gondolt Pál arra, hogy kijavíttatja. Mert nem volt az földig lerombolva, amint Snayder biró harsogta. Igaz, 'alapos megújításra szorult, de Pál ráért erre dacára annak, hogy a perek valóságos lavinájával kellett megküzdenie birtokainak -teljes visszaszerzése terén. Ezekben a perekben érdekelve voltak Tburzó Szanlszló főispán, a Bebekek, a szepesi városok, sőt a magyar s lengyel királyok is. — Hallod Pál —mondták neki — te- a királyokat is ugyancsak rövid pórázra fogod. — Eh, a királyok — legyintett kezével Pál — ez semmi. De -megtáncoltatom én még Tburzó főispánt is. Amely szavakban kevés bók rejlett a királyok javára, -de annál több elkeseredés T.hnrzó ellen. Hát ami azt illeti, Máriássy Pál tényleg keserves -napokat szerzett Thurzóna-k különöseit akkor, midőn egy alispán választás alkalmával Lőcsén fegyveres néppel és ágyukkal ve-tte -körül a megyegyü- lés házát, a választást megakadályozta és a. fő s- pánt megfutamította. Azután mint akii jól végezte doLgát, visszavonult újonnan épült várába. Mi lett, e választási affér vége, nem tudjuk. Arról sem szólnak a krónikák, milyen szerepe volt magának a várnak a Wesselényi-, 'Thököly- és Rákóczi-féle szabadéágmozgalmak idején. Hogy azonban urai a függetlenség és szabadság érdekében mindegyik mozgalomból kivették részüket, ez a tény már az ország történelmébe kapcsolódik bele. Voltak is hozzá elegein hála Istennek, a Má- riáseyak. Mert Pál három fiának gyermekei mint kiisebbszerü ovoda, úgy benépesítették a vártáját. — Aj, haj! — sóhajtott oda az öreg Pál fiai felé — hol szereztek majd hajlékot ennek a sok perna- hajdeTnek? Nem kellett őket félten,!. Igaz, hogy midőn felnőttek, el kellett osztani közöttük a várat. Előbb osak család ónk ént, de később a családok sem fértek -meg benne és szükségessé vált az ági alapon való osztozkodás. Pál fia Zsiigmond és András volt, a két ágnak törzse. És a 18. század harmincas éveiben megejtett e feldarabolás volt oka a vár lassú, de biztos pusztulásának. A társtulajdonosok egymásra hárították karbantartását, nem -is igen laktak már benne. Amit az ő viszálytkodó hanyagságuk -kikezdett, azt befejezte az 1773. év jumiiUis 19-ének éjjelén dühöngött égiháboru: villámcsapás következtében a vár teljesen leégett. Máriássy Farkas azonban fölveszi a harcot az enyészettel és pár év múltán kijavította, befedte ősei fészkét. De hát ez már csak foldozgatás volt éppen úgy, Ha Bratislavába-Pozsonyba jön, a Stefánia kávéftézban hallgassa meg KOR ÉN II GYURKA cigányzenekarát ^ mint a múlt, század derekán a család ama határozata is, hogy a vár északkeleti tornya és szomszédos része átépíthessék. Ez meg is történt. A család gyűlések megtartására hivatott terem ugyan a közös birtokok fölosztása óta üresen kong, azonban a márkusfalvai vár ép tornya nagy s fontos hivatást tölt be ma is, mert telve van egy ősrégi, -de ma is virágzó nemzetség miniden kincsnél becsesebb vagyonával: az ősök tisztaságának, nemzetsze-retetének, józanságának és nepszer-etetének dokumentumaival. A Máriássy-család nagyon értékes levéltárát őrzik ott. (Következő közlemény április 2-iki számunkban jelenik meg). Nadrág előnyben így tavasz felé nem ildomtalan dolog divatról beszélni, tudva azt, hogy ezekben a hetekben ha kedves olvasó ringó léptekkel járja a napsütötte uccákat, politikai forrongás, tőzsdekrach és égető társadalmi problémák dacára is elsősorban szineliagyott felöltőjére veti pillantását, egyszóval ösztönszerüleg is divatkérdéseken gondolkodik. Gyakran hallani pedáns öngyilkosokról, akik legnagyobb válságaik közepette, percekkel a halál előtt gondosan felölíözködnek, szekfiit tűznek gomblyukukba, vagy menyasszonyi ruhát öltenek, ngy ülnek a gázcsap alá. Jónevelésü ember mindig gondot ad a külsejére. Ezeket tudva, szívélyesen kell üdvözölnünk Marlenet, aki filléres gondjainak és nehéz gyötrelmeinek közepette kedves újítással küld hirt az óceánon túlról: behozta a nadrágvise- letet nők számára. Jó divat, kényelmes, könnyen hozáférheíő anyagilag és frappánsan jelzi a dolgozó nő egyenjogúságát a férfiéval, öröm ilyesmit hallani. Dolgozó nők, akik a’kor.yatonként elferdült derékkal jönnek haza munkából, tikkadtan lapoznak az újságok képes mellékleteiben és édes elégtétellel nézik az első párisi nadrágviselő hölgyet, amint éppen a nadrágdivatot terjesztik a képen, az Arc de triomphe-fal a hátuk mögött. Divathölgyek általában szeretik a praktikusat. Mikor annakidején felsőbb divatkreátorok „behozták** a nyomorúság, a pénztelenség divatját, hölgyeink zúgolódás nélkül lemondtak a brilliánsról és az olcsó üveg- ckszert kezdték vásárolni, e praktikus ékességeket, nagyobb tételekben. Egy praktikus hölgy szekrényében statisztikusok állítása szerint több olcsó nyakék, több alkalmi kiárusitáson vásárolt olcsó ruha és több tucat rábeszélésre vett, nevetségesen olcsó kalap van felhalmozva, mint egy fővájősi színház garderobjában. Asszonyokra nem hiába mondják, hogy célszerűbben gondolkoznak a férfiaknál. Ha egy hölgy reklámárban lát harisnyákat valahol, nagyobb tételben szerez belőle magának, mert szeret olcsón kijönni. Férfiak ezt nem értik. Férfiak pazarlók, alkalmi vételek előtt vakon tudnak elmenni, ellenben könnyű kézzel fizetnek, miközben félhangosan közlik-a főnök előtt a feleséggel, hogy az arat nevetségesen kevésnek találják. Evvel szemben évente egyszer-kéíszer vásárolnak, mert unpraktikusak és nincs érzékük az élet apró örömei iránt. Most itt a nadrág, örvendezzünk. Már Párisban is hordják, egykettőre hozzánk is idekerül. Úgy hallom, női testületek nagyobb agitációra készülnek a nadrág mellett. Idősebb gépirókisasszonyok, szülésznők, szakácsnők és spikernök fogják rövidesen bejárni a várost, hogy a dolgozó nők nevében terjesszék a divatot. Hogy ez az áramlat mennyire nem hatásvadászó, az abból is látható, hogy a nők a szoknyáról, mint ősi védelmi fegyverükről is lemondanak érte. A nő számol avval, hogy a nadrág- viselet révén a férfivel egyenlően igazságtalan elbánásban részeüil főnökök élőit, hivatali eljárásoknál stb. Az emancipáció előtt, a nők elnyomatása idején gyakran megesett, hogy nyersebb természetű férfiak is vissza szívták az indulataikat és csak auy- nyit mondtak az elnyomottnak; „...bocsásson meg naccsád, ha nem volna szoknyában, most megmondanám a véleményemet.** Miss Nadrág nem reflektál tapintatra. Nadrágot ölt, ngy indul munkába, szórakozni és az élet válságai elé. Mindenhez természetesen más nadrágot visel, mert stílusa van és érzéke a praktikum iránt. És ha az agitáció jól sikerül, ha Kotynga Anna mosónő, Böske, Ila cs Joli gépirókisasszonyok, niaui- küröslányok és monogramhimzőnők, úgyis mint valódi dolgozó nők sikeresen lanszirozák a divatot; egy boldog, megnyugtató és felszabadult nyár elé nézhetünk, amikor nem babos és virágos, nem almazöld és barackviragszinü, könnyelmű foltokkal lesz tarkított az ucca, a műhely és a nyárivendéglő, hanem flanellnadrággal, vattázott váltakkal és komor überciherekkel, amelyek az egyenjogúságot jelentik. Dolgozó asszonyok, akik eddig, pihenés közben, társaságban, kiránduláson mégiscsak a gyöngébb nem gyöngéd vonásaival, jóizü főzelékek és tiszta otthonok illatait idézve tűntek föl, úgy néznek majd ki az uj ruhákban, molotten, gyűrötten, kicsit elereszkedve, mint sétálgató, nyugalmazott telekkönyvvezetők, kacér gigolók és kedvetlen rö- vidárukereskedők... Rövidesen tehát búcsúzik a csati, a klipsz, a riiss, a hói és a cipf. Mamának nem lesz többé annyi pepecselő, kicsinyes gondja a ruhára. Mama egész nap dolgozik és ha este bálba megy, csak éles búgot vasal egyen.joguan a nadrágjába, úgy csosszau ki » középre vidáman ... SZ. NAGY MICK REGÉLŐ ROMOK Irta: DIENES ADORJÁN nyékét Márkuefelváival hozűiaitíjíi összefüggésbe, enr
