Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)
1933-03-12 / 60. (3170.) szám
<PRXGM-AWAa>RHIKLai> 1938 márdius 18. rasárnap. EMBER ÉS VILÁG írja: KOSZTOLÁNYI DEZSŐ Nyelvleckék hanglemezen A gyermekeik hanglemezről tanulnak angolul. =H alig atom a beszélőgépet. Ezt recsegi: * — A kedves és jómódú Smáth-osalád vacsoránál ül. Mr. Smith, egy tekintélyes, szí. goru, de jóságos úriember, épp az imént tért haza virágzó üzletéből. Mrs. Smith porcellán- kancsőból kakaót önt a kicsinyeknek. Charles, a galambősz, még délceg és fiatalos nagybácsi, mosolyogva szemléli a bölcsőiben 'kacagó csecsemőt. Rohy és Tomy vidáman falatozik. Benyit Arthur, a hidegtől íkicsipett, pirospozsgás arccal, az unokaöccsük, akit mindig szívesen fogadnak. Künn hull a hó. A kandalló kellemes meleget áraszt. Miután az inas és szobaleámy leszedi az asztalt, a fiuk zongoráznak. Mr. és Mrs. Smith gyönyörködik játékukban, Charles bácsi szivarozik, azután valamennyien lefekszenek és békésen elszen derednek. Őszinteség Ha valaki azt állítja egy versről, hogy „őszinte és becsületes*', olyan erkölcsi ítéletet hoz, mely egyáltalán nem ellenőrizhető. Kihez, vagy mihez viszonyítva „őszinte és becsületes"? Az ilyen Ítéletet akkor alkalmazzák, amikor a vers csúnyácska, kopottka vénecske s egyébbel nem lehet megdicsérni. így mondják a pártában maradt, nem. szép vénlányról, hogy: ,mélyen érző, tisztességes és házias*. A versnek és leánynak szépnek kell lenni. Macskakaparás az arcképemen Egy francia lap tudósítója fölkeresett, beszélgetett velem erröl-arról, hogy majd közzétegye újságjában. Elmenőben fényképei kért tőlem. Véletlenül nem volt kéznél megfelelő. Megállapodtunk, hogy másnap elküldet hozzám a szállodáiéból s én a fényképet előre kikészítem számára, egy borítékban így is tettem. Á párisi újságíró hazautazott, a cikk egy hét múlva megjelent. Amint kezembe vettem az újságot, hátrahőköltem. A beszélgetést híven közölte, arcképemet is, de az arcképemen valami macskakaparást láttam, egy idegen aláírást, az én nevemet, kis kezdőbetűkkel s olyan göthös ezarkalábakkal, olyan szálkás és gyarló ákombákomokkal odanyo- moritva, amilyeneket tanyai parasztlányok vetnek, akik csak néhány elemit jártak. Nyomozni kezdtem a rejtélyes ügyben. Kiderült, hogy a mi kiá pesztonkánk másnap a nyitva hagyott fényképes borítékot annak rendje és módja szerint átadta a szálloda küldöncének, de amikor az közölte vele az üzenetet, hogy a fényképre a nevemet is rá kell írni, távol létemben ő maga kaparászta oda- ahogy máskor a különféle nyugtákra és adóintésekre szokta. így jelent meg az ő aláírása az enyém helyett egy párisi újságban. A világrendben nem történt semmi szakadás. De én gyakrabban gondolok erre a csip-csup esetre. Megdöbbenek a gondolattól, hogy miilyen szeszély es véletlenekkel játszik az élet s milyen nehéz lehet „hitelesen" történelmet inai. KÜLÖNVÉLEMÉNY SZÍNHÁZ Megállapítom, hogy ma már csak a nyelv- lemezen található meg az igazi boldogság, a Smith-családban, melynél nincs egyensulyo- zottabb és émelyítőbb család. Náluk sohase beteg senki, náluk mindenkinek a szénáia rendben van. Lehet, hogy a hanglemez szerkesztője az angol nyelv első elemivel együtt az angol véralkatot is jellemezni óhajtotta. De vájjon mit mond akkor a több népről? Ha van követekezetesség, az orosz nyelv első hanglemeze nyilván igy hangzik: — Anasztázovios Anasztáz Pjotr a vodkától részegen hortyog az asztal alatt. Marva, a felesége, az ágyban nyög és köhög. Amint rohamía jön, korpadt. beesett arca elyöLdül. A hideg vaskályha mellett rongyokba bugyo- iálva kancsal öregasszony mormol érthetetlen szavakat, a nagyanya. Mellette két kis unokája sir, Kai ja, a nyavalyatörés, Irina, az elmebajos. A sötét, bűzös odú egy 'zugában sá. padt fiatalember vakaródzik és köpköd. Homlokán azonban átszellemült fény reszket. Megvalósította azt, amit egy életen ái akart. Ma délután — egynegyed öt és félöt között — sikerült végérvényesen megmentenie az emberiséget. „Erőnkön felül" Az igazi művész kisebb föladatokra vállalkozik, mint alkotóereje. Az, hogy Shakespeare megírta a Hamletet s — úgy irta meg, mint megírta: érzékletesen, élőén, mindvégig röpülő könnyedséggel — arra vall, hogy ez a feladat még mindig alkotó ereje alatt állott. Játszik a roppant tárggyal. Alakjait szinte a kisujjával mozgatja. Az egész csak annyi lehetett neki, mint másnak egy operettszöveg összehozása. Nem igaz, hogy „felülmúlta önmagát". Azok 'a munkák, melyekben az írók „felülmúlják önmagukat" rosszak: nehézkesek és verejtékesek. Hamlet azt igazolja, hogy Shakespeare még ennél is roppantabbat alkothatott „volna. Erre a föladatra azonban — önismerete folytán, a művészet gazdasági törvényeit figyelembe véve — már nem vállalkozott. Valamit mindig ott kell hagyni. A nagy erő s az ahhoz viszonyított kis föladat hozza létre a közvetlenséget, a részleteknek azt a mozgékonyságát, melyet életnek nevezünk. Alma és narancs Ebédlőnk pohászékén köt tál van. Az egyiken négy alma. A másikon két narancs. Katóka meglátogat bennünket. Amint elmegy, télikabátja zsebébe bele csúsztatunk egy almát és egy narancsot. Másnap a szülei, akik szegény emberek, megkérdezik, milyen csodálatos szobába vezettük kisleányukat. Otthon azt mesélte, hogy van nekünk egy szobánk, mely telistele van rakva almával és naranccsal, minden asztal, szekrény és polc, föl egészen a meny- nyezetig. Legalább ezer almát és ezer narancsot látott. Nem is hazudott, ö abban 'a tündéri korban él ahol a vágy és valóság egy. Katóka még költő. Legutóbbi Pesten időzésemkor megint intenzivebben foglalkoztam színházzal és megint rájöttem, hogy a legizgalmasabb szerencsejáték mégis csak a színház. Nincs az a kártyaszenvedély, ami jobban fogja a beleesettet, mint a színház a színházi embert. Baccarat-ból, roulette-bői ki lehet gyógyulni, színházból soha. A kártyás, aki nyer, az élet királyának érzi magát, de a színigazgató, aki százas szériát csinál, a mindenség ura képzeletben. A játékos csak számokkal, határozott mennyiségekkel dolgozik, a színházi ember az egész világgal es még ennél is többel: a festett világgal. Nincs az a színházi vállalkozó, aki ki tud mászni, ha egyszer beleesett. Vannak elveszett játékosok, akik Montecar- lóban kezdték frakk osan, ragyogó csillárok alatt és Végül a hid alatt játszanak, elmosott, mocskos színes lapokkal, akadnak színigazgatók is, akik már rég a hid alatt játszanak, de játszanak. Ami a szerencsét illeti, a színház a nehezebb, mert több az eredője és lassúbb a megnyilvánulása. Részt vet lem egy darab próbáin (csak mint fordító szerepeltem, de, mondanom sem kell, teljes szívvel benne voltam, ahogy teljes szívvel benne van a diszletmunkás és az irodai gépírók is asszony is), izgatottan figyeltem, hogyan jönnek ki a jelenetek point-jei és a dialógusok finomságai és mégis a tempóért drukkoltam leginkább — volt egy jelenet, amely túl lassúnak tetszett a mondanivalóhoz képest, a színészt nem lehetett nógatni, valóban csak komor lassúsággal volt lehetséges megjátszani a szép jelenetet, itt történik a végzetes elhúzás, gondoltam, itt fog szétesni az egész a közönség türelmében. És mi történt? A szigorúan zárt sajtófőpróbán, a szőrösszivüek jelenlétéiben ennek a jeleneinek volt a legnagyobb sikere. A megelőző éles dialógusok, a megkaipóan finom, fordulatos és színes jelenetek a kritikusok méla rószvéfleneége mellett futottak le és a gyászosan lassú monoton jelenet utá.n kitört a nyiltszini taps. Mondhatnék itt, hogy más a közönség és más a kritikus, de az én tapasztalataim szerint csak a kritika más és a közönség véleménye más, de a spontán megnyilvánulás ugyanaz mindkét fajta embernél. A sikernek az ilyen kezdeti részletmegnyilvánulása is teljesen bizonytalan és előre- láthatatlan, hát még a teljes siker kibontakozása. Egy dologgal tisztában kell lenni: a színháznak siker keli, nem pedig művészet. Művészet csak akkor és annyi, ha és ameny- nyi a sikerhez szükséges. „A színház üzlet" ez minden színigazgatónak a bemutatkozása és társasági jelszava; ha nem igy volna, altkor éppen úgy lenéznék szakkörökben, mint a betévedt kezdő rou létté játékost, aki csak vaktában, primitív indulatokkal dolgozik. „Ez egy borzalmas nagy hodály" — mondta egyszer nekem egy nagy színház igazgatója, „amit meg kell tölteni. Nem művészettel, hanem közönséggel." És a színigazgató maga is teljesen tájékozatlan abban, logy mi tölti meg közönséggel a színházat. Ezt a tájékozatlanságot óvatosság és zárkózottság mögé rejtegetik, de mindenki tudja, hogy van- A tapasztalat itt nem segít. Ha egy bizonyos tónusu, bizonyos mondanivalóju darabnak sikere volt, a második ugyanolyan játszi könnyedséggel , bukik’ meg. A bevált recept túlhaladott állás- ! pont, ami persze csak bizonytalan abbé, iz-: gaimasabbá teszi a játékot. A játékmódszer j lehet különböző. Van igazgató, aki fiókjában j rejtegeti a darabokat és titkolózik, van, aki í füvel-fával elolvaslatja az elfogadott darabot, ! mondván: „Én teljes sikert várok tőle, de] azért kiváncsi vagyok a maga véleményére | is." Ha csakugyan siker van, akkor az az j igazgató legszemélyesebb érdeme, tehetségének legtisztább megnyilvánulása, rátermettségének ékes bizonysága. Az ember mindig a szerencséjére a ' legbüszkébb, anélkül, hogy tudna róla. Ezenfelül a siker személyes ügye a színháznál minden embernek. Ha megkérded a kifutóimtól, hogy megy a darab, azt feleli: „Remekül, hál* Istennek". Szívből mondja, pedig az ő ekszisztenciája nem változik, a fizetése nem emelkedik a darab sikere által. Semmiféle más vállalatnál nincsen meg az alkalmazottaknak ez a zárt felsorakozása az igazgató mögé — ha sikere van. Láthatatlan táviródrótok vezetnek a pénztárfülkéből minden emberhez, perceu- kint tudja mindenki a helyzet változást, dalán csak elejtett szóból, arc kifejezésből, suhanó mosolyból. A színház rejtett primadonnája a pénztárosnő, akivel úgy bánik az igazgató, mint a hadvezér a béljóssal, belőle cikáznak a siker titkos fluidumai a közönség felé. Ö a croupier a játékban. Hogy lehet megtenni a nyerő számot? Hogy lehet ráhibázni, hogy mi kell a közönségnek? Mostanában az a játékbabona járja színházi világiban, hogy a közönségnek — művészet is kell. Is. Ráadásul. Nem tiszta művészet, azt a közönség nem szereti. Nem bírja a gyomira. Csak úgy kell a művészet, ‘ ahogy a mai Ínségben és lakásbőségben a teljes comfort kel, légfűtés és állandó melegvíz olcsó pénzért. A fizetőképes közönség naponta változik, mindenesetre kevés van ma belőle, nincs elhanyagolható mennyiség, annyira nincs, hogy ma már ez az elhanyagolható mennyiség- — az úgynevezett igényes töredék — is megkapja a magáért re- pertoire-darabok vagy zártkörű előadások formájában. A művészet könnyű adagolásban a nagy közönségnek is kell. De azért főleg a szív- szerinti romantika kell, a változatos gioca kell. Vadonatúj giocset kell adni, művészi körit léssel — ez okozza a komoly gondot* Nagy kapkodás van emiatt, néha három- négy darabot próbálnak egyszerre, abbahagyják mindet, újakat vesznek elő. Uj Írókat keresnek lázasan, akik még elhasználab lan ösztöneikben viselik az uj közönség igényeit. Soha annyi uj írót nem fedeztek fel, mint manapság. Ma darabot keresnek, nem szerzőt. A régi név ma feltétlenül akadály, ma a titkos drámai ró a cikk. Ami nagyon üdvös dolog volna, ha e titkos drámaíró azonos volna az ismeretlen tehetséggel. Tárt karokkal fogadják a vadonatúj szerzőt, röpke kommünikék jelennek meg arról, hogy ez vagy az a színház elfogadta ismeretlen szerző darabját. Ismeretlen szerző boldog, mert nem tudja, hogy második darabjával már a legnagyobb bajok lesznek, hogy az első siker, az első félsiker eljegyezte öt egy kilátástalan hivatásnak, reménytelenül és visszavonhatatlanul. Nem tudja, hogy a mesterségtől érintetlen ösztönének köszönheti az eredményt, nem tudja, hogy mire második darabjával elkészül, már egészen más közönség ül a színházban, vagy ugyanannak a közönségnek is egészen más kell, semmiesetre sem kell a mai közönségnek művészi fejlettség vagy éppen kiforrottság, hanem csak a zamatos, friss fájdalom vagy öröm kell, zsenge romantikában, kevés művészi rántásban. Az igazgató tudja ezt, az igazgató tudja, hogy a közönség ma érintetlen költők vérével táplálkozik, kereslet van ilyenekben, ilyenek bőven jelentkeznek. Telik nekünk. Az igazgató áttér a baccarat-ról, ami már nem megy neki, a roulette-re, ami nehezebb. Törődik a játékos azzal, hogy kinek a pénzét, kinek az élete reményét nyeri el? A játékos nem törődik vele. Nem törődhetik vele, mert éppen úgy kockán forog az ő pénze, az ő élete reménye is. A színházigazgató, a szerző, a színész leültek a szerencsejáték asztalához, néha együtt nyernek, néha egymástól Égés® életükre rabjai a játéknak, nincs fölállás, nincs menekülés, örökös izgalom fogja őket, amiből nem tudnak, nem is akarnak szabadulni. Mert a játék nemcsak pénzre megy. A nénz csak a szerencse kifejeződ esi formája. Ahogy valamikor a művészet volt a siker kifejeződési formálja. Akkor is. ma is: a játék játékra megy. Ezért érdemes csinálni. Sándor Imre. iiüS FALU TAMAS CSODA Mi tartja fenn az éhezőket, Mért elevenek az odúk? Minek és az, kinek sebébe A sors naponta belerúg? Ki jobb időket sosem láthat, Minek vár mára holnapot? Mily gyönyört ad az élet annak. Kinek ágya csak rongy vacok? Kinek ruhája szennyes foszlány, S kalácsa földön lelt kenyér. Ki hidak alatt alszik télen, Az utón hová mendegél? Kinek helye templomban nincs benn, Csali kinn a küszöbök előtt. Szenvedések szenvedéséhez Minek akar az uj erőt? A sir közel minden keservhez, Ott nem kell vérezni tovább, Hogy nem hull mind önként beléje, Isten, a legnagyobb csodád! Sándor Imre munkái A lángoló út regény ...........Ké 15.— Asszonyok novellák ............Ke S,— Le szállított árak! Kaphatók a Prágai Magyar Hírlap kiadó- hivatalában Portó 3.-. utánvétnél 5.- Ke I —iwm------^ ,1 m - «■ I Fel kérjük azokat az igen lisztéit Előfizetőinket, akik l86n e az előfizetési díjjal hátralékban vannak, vagy az esedékes előfizetést nem küldték be, szíveskedjenek a számlázott összeget postafordultával kiadóhivatalunkhoz juttatni, nehogy a lap küldését be kelljen szüntetnünk.
