Prágai Magyar Hirlap, 1933. március (12. évfolyam, 50-76 / 3160-3186. szám)

1933-03-11 / 59. (3169.) szám

4

1D8B piftrctm 11, wrnato*.

JELENSÉGEK

Bizonytalan kenyér

Utasok beszélgetnek a vonatban.

— Le kell rongyosodul — akkor megszűnik a félelem — mondja egy gallértalaningü, kis fekete, sapkás ember, vékony összehúzott szájjal. — Amiig a polcon akad egy karaj kenyér, a kamrában tüzelő és vár az elsejei fizetés, addig reszket, jaj, ml lesz holnap, mi lesz jövőre? Meddig marad meg az állás, a biztos kenyér? De ha elvándorolt az utolsó ciha a zálogházba és az ember ott miarad üres falak közt, csupaszon, kenyér nélkül, állás nélkül, akkor . . .

A sapkás ember nem fejezi be, csak egy mozdulata mutatja, mire gondol.

— Hát keresni kell ’a munkát — mondja a szembenülő azzal a határozottsággal, mely csalhatatlan jele, hogy ebbe a keresésbe soha bel nem kóstolt.

A fekete kis ember elhúzza a száját és csak ennyit mond:

— Kerestem eleget. Most is kerestem, hiába!

Elhúzódik a sarokba és nem beszél többet, A szembenülő nem fogja megérteni, minek kínlódni beszéddel. Még azt hinné, hogy kö- nyörületre vár. Ha sokat kesereg, talán odavet neki valamit. Nem, ilyen mélyre még nem zuhant. Két keze ökölben pihen az ölében. Kezek, melyek dolog után akarnak nyúlni, mely nem akad sehol, hiába hajszolja. Mereven ül a sarokban és kinéz az ablakon lemondó nyugalommal.

Csönd van a fülkéiben, meleg álmosság. Nem tudom, ébren van-e a sapkás ember, vagy alszik? Most olyan, mintha nem is élne már, a bizonytalan semmibe vész élete bizonytalanságával. Ez az ember nem kapaszkodik többé, nem lázadozik, elesett. Megszületett, a világon volt és beletörődött ab. ba, hogy elvesztette az életihez való jogát. Elesett a munkaalkalom utáni hajszában. Nincs többé változatosság, nincs frissesség- pezsgés, előbhrejutás. A bizonytalanság mindent megőrlesztett. A bizonytalanság után pedig jött a másithatatlan bizonyosság: nincs jövő, nincs holnap. Most már jónak tartja, hogy túl van a lesodortatáson. Felülkerekedett a félelmen. Az élei miegőrlette, nem kell többé rettegnie, hogy egyszer kiszalad a halad a lába alól és belezuhan -a bizonytalanba. Benn van a zruhantaágban, halálosan, kikerülhetetlenül.

Az arca beleolvadt a homályba. Egy jeltelen, elzuhant szám. Az ember még megmaradt, csak az emberi billent fel.

Ha holnap találkozol vele, talán részegen bukdácsol eléd. Ami közö<sségérzülete volt, az is feldarabolódott. EllentáliLm, újra talpra ugrani, lázadni nem tud többé; mert csak testi motor hajtja, az éhség.

Tegnap még erő, tűz és izom volt benne, de rájött arra, hogy így is lehet megmaradni, szin és cél és jövő nélkül. Csak a. mán jusson túl az ember és holnap — az nincs. A látóköre összeszűkült egy napnak eshetőségeire.

így él egy ember, száz ember, ezrek, légiók. Az egyik elmegy a másik mellett, tompultam elzuhanva. Lehet, hogy a ruhájuk nem foszlott még ronggyá de az ember elbukott bennük végiképp, hogy nem érzik többé az élethez való jussok

Hiúságok

A sztár felnagyított arca redőbleu simasággal ragyog rád. A homlok kendőzött, nem látod mögötte az embert. A kikészitett- ség egyenruhája alatt csak egyetlen egyéni vonás akad: a hiúságé.

A mozisztár hiúsága naiv, mint a nagy tenoristáé, aki bókolásával a legszebb zene- drámát nevetségbe fullasztja.

Vannak kedves hiúságok is — a azépasz- szonyoké és vannak bántó, elviselhetetlen hiúságok, az ostobáké. Van számító, ravasz, üres és gyerekes hiúság. Egy a mozgatójuk: a tetszeni akarás. Csak egyetlen kivétel akad és ez a hiúság tragikus.

Tragikus a nagy ember hiúsága, a zsenié. A mértéke más. A rugói, ott találjuk a ki- egyenlitetlenségben, ami ember és világ között támad, Nélha csak valami bántó (szokásban mutatkozik ez a hiúság. Ha fáj és tragikusnak érzed, ez onnan van, hogy grimász nélkül szeretnéd látni a zseni arcát.

Aranytelet

Valahol Afrikában, egy angol gyarmaton megint aranyat leltek. Az újságírók a hirt ve. zércikk fontosságával méltatják.

Megint arról van szó, hogy valahol békében élt egy maroknyi né£, távol a civilizáció

Többszáz előfizető keresi

„Szlovenszkói Társadalmi Lexikon“ kiadóit

Jaross Andor tartománygyülési képviselő az országos elnökség tudomására hozta a gyanús lexikon-üzletet

Prága, március 9. Jaross Andor magyar nemzeti párti tartománygyülési képviselő az elmúlt nap levélben hívta föl a szlovenszkói országos elnökség figyelmét egy Szlovenszkó-szerte folyó üzleti akcióra. Levelében többek között megírja, hogy: „1931 tavaszán

Délszlovenszkó járásaiban ügynökök jelentek meg, akik egy Szlovenszkói Társadalmi Lexikon kiadása "céljából előfizetőket gyűjtöttek hivatkozással arra, hogy az akciót az országos hivatal megbízásából és föliigyelete alatt bonyolítják le.

Közjegyzői meghatalmazással ellátott fényképes igazolvánnyal legitimálták magukat, úgyhogy a közéleti emberek, jegyzők, orvosok, lelkészek és politikusok igen nagy része szinte kötelesség- szerüen diktálta be nekik személyi adatait és előj egyeztetett egv-egy példányt a megjelenendő Szlovenszkói Társadalmi Lexikonból.

A lexikon ára 200 koronában volt föltüntetve s az ügynökök legtöbb helyen 100 koronás előlegeket vettek föl.

Hozzávetőleges becslés szerint

egyedül Délszlovenszkón mintegy 50.000 koronát sikerült igy összegytijteniök/*

Levelének következő részében közli azután Jaross Andor, hogy az előfizetők egy ideig türelemmel várták a lexikon megjelenését, az elmúlt hetekben azonban már elfogyott a türelmük s többen fölkérték őt, hogy érdeklődjön Pozsonyban a lexikon után s tudja meg, menynyire haladtak a kiadás munkálatai. Az előfizetési fölhíváson és az előiegnyugtákon olvasható eim;

Pauliny, Tóth V.-ucca 13. szám I. emelet.

Kiderült, hogy

a lakásban, de a házban sem volt soha lexikonkiadó cég, vagy vállalat.

Mindenből kitűnik, hogy az ügynökök visszaéltek az országos hivatal nevével és tekintélyével.

Valószínű, hogy az egész előfizetögyüjtés nem egyéb ügyesen kitervezett csalásnál. Jaross Andor a közölt adatok alapján az országos elnökséget a megfelelő hivatalos lépések megtételére kérte föl.

lnies’peliániil

az fisszkormSnytsoz a hadirokkantak üssreinek felületes

kecsese ügyében

Beadták: Ksíeia János dr. képviselő és társai

Nem kétséges, hogy a világháború legszerencsétlenebb áldozatai azok a személyeik, akik a. háborúban testi épségükéit, egészségüket vesztették s akik ma közsegélyre szorulnak. A humanizmus általános parancsán kívül tételes törvények is intézkednek a hadirokkantak gondozásáról és ellátásáról, sajnos, azonban a végrehajtó szervekben nem tapasztalunk megfelelő humanizmust, de a törvények betartása sincs meg. A rokkant- gondozó hivatalok okkakmóddal olyan határozatokat hoznak, hogy a szerencsétlen ha- dirokkantakat a törvény szerint őket megillető gondoskodástól elüssék.

Ez állításunk igazolására és bizonyítására alább néhány konkrét esetet hoziunk feL

Zoltvány János, született 1804-ben, érsek, újvári lakos a világháború folyamán a harctéren a jobb lágyéktájon és a felén megsebesült. 1920 jiilius 19-én szociális orvosi vizsgálatra jelentkezett Érsekujvárott, azonban háborús rokkantnak nem ismerték el, mert rokkantságát katonai iratokkal nem tudta igazolni. Százalék megállapítás nélküli feltételes leletet kapott. 1920 december 15-én katonai bizottság vizsgálta felül sznperarbiírá- ciós utón s akkor katonai rokkantnak ismerték el. 1921-ben megfő lebbezte a szociális orvosi vizsgálat leletét az országos felebbezési bizottsághoz, ez a bizottság azonban ia katonai iratok után való kutatás nélkül ismételten elutasította Zoltvány igényét azzal, hogy az illető nem hadirokkant. A felebbezési bizottság teljesen jogellenes és téves határozatéi hozott, mert nem szerezte be maga a katonai iratokat. Zoltvány János elbocsátó levelét az 1920-as évi felülvizsgálat után csak 1925-ben kapta, meg s akkor nyomban ismételten kérte a szociális felülvizsgálatot és műnk a alkuim a ti aniságám uk százalékokban való megállapítását. Kérvényét nyomtatott blankettával intézték el, természetesen elutasító értelemben.

Gajd ónk János, szüléiéit 1804-ben, érsek- újvári lakos, elismert hadirokkant. Súlyos tüdőbajjal szanatóriumban kezelték. A szanatóriumból hazajövet állapota romlott. Keze^ orvosa az országos hadigondozó hivatalhoz, Pozsonyba indítványt adott be, amelyben az említett körülményeket igazolta s az étkezés megjavitáisára három havi segélyt kért részére. Az országos badigondozó hivatal ezt a kérvényt azzal utasította ed, hogy a kémény ezé nincs rászorulva az élelmezési segélyre. A határozatot minden előzetes vizsgálat, tény meg állap ifié és ellenőrző orvosi felülvizsgálat nélkül hozták határozott rosszindulattal.

Sehiichting Ernő érsefcujvári lakost a katonaság 1925-ben szuperainb LtTált a s nevezett ugyanazon évben jelentkezett rokkantságának elismertetése céljából a kerületi hadigondozó hivatalnál Érsekujvárott, Személyi, családi és egyéb okok miatt szabályszerű útlevéllel kénytelen volt külföldre utazni, majd 1932-ben visszatérve rokkantügye ujra- fevételét kérte. Kérelmét a hadirokkant- gondozó hivatal azzal a furcsa meg okolással utasította vissza, hogy külföldi illetőségű. Ezzel szemben a való tény az, hogy nevezett első jelentkezése idején igenis csehszlovák állampolgár volt.

Va-cula Mátyás, ondrohovi (érsekujvári járás) lakos, született 1809-ben, a harctéren 1917-ben súlyos fejiövéist kapott, Csak erős szervezetének köszönhette életbemnaradását. Húsz éves korában a csehszlovák sorozó bizottság éppen fejsebe miatt alkalmatlannak találta. Nevezett éveken keresztül, nyomta az ■ágyat mint magával ^tehetetlen beteg. Családjával együtt a legnagyobb nyomornak és nélkülözésnek van kitéve. A pozsonyi hadirokkant gondozó hivatal mindennemű kérvényét elutasította.

Palackit, Imre született 1007-ben Bánke- szin. Tényleges katonai szolgálatát a csehszlovák hadseregben 1927-ben teljesítette. A katonasághoz teljesen egészségesen vonult be. Egy éves szolgálat után a katonaságnál megőrült. Százszázalékos rokkantnak ismerték el, aimi a való tényekkel egyezik, mert Pál adta Imre azóta is ágyban fekvő beteg, önmagával tehetetlen. Később katonai bizottság szuperarb Utálta s a katonai orvos a múltba való csodálatos látással néhány perces vizsgálat alapján hirtelen azt állapította meg, hogy Paladka mindig hajlamos volt az őrültségre és hogy baja a katonaságnál csak ■rosszabbodott (csodálatos, hogy ezt a hajlamosságot a sorozó orvos nem tudta megállapítani). Eme lelet alapján Paliackát csak 83 százalékos rokkantnak ismerték el és az «áő- zőleg felvett járuléktöbletet, mintegy 6000 korona összegben, visszakövetelik. Ezt másként nem tudták behajtani, ezért a rokkant- járulékot egyszerűen beszüntették.

Ciria András 1918-ban lett hadirokkantnak nyilvánítva. 1925-ben a szociális orvosi vizsgálaton 60 százalékos rokkantnak ismerték eí. Rokkantnyugdiira való igényével 1919. ben jelentkezett, jelentkezése azonban elka- lódott- Többszór kérte ügye 'ujraíelvételét, mélynek során felajánlotta annak bizonyifását, hogy első jelentkezését igenis a kellő időiben adta be. Az illetékes hivatalok szóba sem állanak vele.

De meg kell, hogy említsük a hadirokkantaik amaz általános sérelmét is, hogy a pénzügyi hatóságok a dohányárudák kiadásánál egy trafikba két-három, sőt ennél is több hadirokkantat ültetnek be, ámbár a trafik egy embernek is nagyon szerény életlehetőséget biztosit.

Mindezekből az esetekből a kelleténél jobban tűnik ki az, hogy a kormányhivatal ok és nevezetesen a pozsonyi rok'kanfgondozó hivatali egyáltalán nem viseli a gondját a hadirokkantnak úgy, ahogy azt ezsk a szerencsétlen emberek megérdemlik. A hivató lék tendenciózusan dolgoznak azon, hogy mini már mondottuk — a rokkantai igényeitől okkal-móddal elüssék. De egyenesen tragikomikus az, hogy a felső parancsra dolgozó orvosok az úgynevezett szociális felülvizsgálatoknál hogyan gyártanak a 100 százalékos rokkantból 50 százalékos rokkantat, hogy újabb egy-ikél év múlva 25 százalékos rokkantnak, végül makkegészséges épkézláb embernek találják, csakhogy a rokkantnyugdijat ne kelljen fizetni.

Az előadottak alapján alul Írottak kérdezik az összkormánylól:

Van-e tudomása a hadirokkant gondozó hivatalok fentebb vázolt inhumánus eljárásáról?

Hajlandó-e a konkrét esetekben a legszigorúbb vizsgálatot elrendelni, a hadi rokkan laknak az őket megillető járandóságokat megállapítani s kifizettetni éspedig visszaható erővel?

Hajlandó-e utastást, vagy kormányrendeletet kiadni, amely a hadirokkantak ügyét az eddig folytatott gyakorlattal szemben a humanizmus által megkövetelt elvek szerint kezelné?

Rajlandő-e vizsgálatot elrendelni a pozsonyi hadirokkant gondozó hivatal ellen a hadirokkantaik ügyeinek pártoókodó. elfogult intézése miatt? >

Prága, 1933 március 6.

(Aláírások.)

— Háromezer vasutast küldenek nyugdíjba. Április elsején az államvasutaknál na- gyobbmérvü nyugdíjaztatásokat fognak végrehajtani. A tömeges nyugdíjazásról szóló rendelet azon személyekre vonatkozik, akiknek teljes nyugdijigényjogosultságuk vau és betöltötték az 58 évet, sőt egyes kategóriákban már az 56—53 éveseket is nyugdíjba küldik. Még alacsonyabb korhatárt állapítanak meg a mozdonyvezetőknél és kalauzoknál. Április elsejével állítólag 3000 vasutas megy nyugdíjbaáldásától, egy .tűrhetően emberséges kdoni- zációs törvény oltalma latt, amely kimondta, hogy a fehér ember a bennszülöttől csak úgy vásárolhat termőföldet, ha cserébe másutt ugyanannyi megmüvelhetésre alkalmas területet tud neki adni. Ez a legember- ségesebb törvény, amelyet, valaha fcolonizá- lásea.1 kapcsolatban alkottak. Mintaképe lehetne európai felépítési és föld ossz tó akcióknak.

A föld ereje k'ifogyha.lafian, a civilizációtól megkímélt fajt erőssé táplálja. Ez az anyaföld megénekelt ősi áldása., mely töretlenül őrzi meg a# embert. Ez aiz á’dás azonban nem elég a hódítónak, aki nem éri be a bennszülött pátfKtonkodö munkájával, hanem többet akar. A meglévőhöz mindig egy maróikkal többet. A földhöz nyájat, gyárat és ha ez az éhség betelt, akkor holt értéket, ra- gyoL'ád; aranyat. A hódi ló addig kutat, amíg

az arany nyomára jön. Előbb csak néhány csillámló 'kődarab, aztán egy országrész folyammedre dús aranyerekkel telve. Ez a civilizáció áldása, mely az arany mindenhatóságából hajtott ki.

A lelettel nem is lett volna baj, ha történetesen a kolonizált és fehér emberektől lakott földterületen bukkant volna napvilágra. Az történt azonban, hogy olyan helyen mutatkozik, mely a kolonizációs törvény oltalma alatt áll. A néger el tud lenni arany nélkül. A hódító kultúrája öS'Szeroppan, az arany nélkül. Meg kellett tehát szerezni az aranyat. Ki kellett javítani az emberséges törvényt, muszáj volt klíkorrígálnt, hogyha a föld méhe aranyat lel, magasabb érdekből lehet pénzzel is megváltani az öslakó tulajdonát. ó, az arany mindenható- Olyan körmönfont magyarázatot ad a törvénynek, hogy; a kitC;iBmiztíu, hü^iiunávóJ. űw^duli.

Most dúsan tömve van a bennszülött zsebe a fehér ember bankójával. Mehet megismerni színes szeszek mámorát, szerencse játékot, fehér nők csókját,' vehet autót vagy rádiót és ölthet jó vastag posztóruhát nap. hoz szoktatott testére, hogy ellephessék a férgek és beleoltódhasson mindenfajta ide gén nyavalyákkal. Csinálhat magának egynapos kiskírályságot, élhet kénye-kedvére a hóditó mintájára, amíg tart a bankó.

Ha aztán elfogyott az utolsó garas- elúszott autó és rádió és búcsút, intett, a fehér uő, még mindig nincsen baj. Az anyaföld áldása elveszhetett, de megmaradt a civilizációé. Az életet még nem kell eldobnia. Elmehet kulinak, napszámba aranyat mosni szikkadni é# halálra őrlődni a földöm, melyről nem tudta, hogy aranya a halál ragályát leheli, mihelyt napvilágra kwÜl.

r Ega Viktor, ,•