Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)
1933-02-09 / 33. (3143.) szám
4 1933 február 9, csütörtök. Egy igazi szepesi bál Ótátrafüred, február 8. Ragyogó ivéik az ég és a Lonmici csúcs hófehéren csillog a hó borította, erdők mögött. A Gra.nd Hotel előtt pálmákat raknak le társzekerekről 06 pri- miulaj jácint és nároiezeirdők tavaszi színfoltja pompázik élénk ellentétként a csillogó fehér havon. Tavasz a télben. Meránban láttam ilyen játékát a természetnek: pálmákat és havat. Már kora reggel óta- nagy a sürgés-forgás a hotelben. DisziFedor: Csak az az ország lehet erős, melynek megelégedett polgárai vannak Az országos keresztényszocialista párt szepességi képviselője parlamenti beszédében élesen kritizálta a kormány gazdasági politikáját és a közigazgatásban uralkodó állapotokat tik a termeket az esti nagy bálra, a Szepesség tradicionális ősi báljára, a Szepesi bálra. A táncteremben lampionokkal borítják a lámpákat.,' az intim kis bár a 'Szepesség sárga-kék szülőiben pompázó girlandokkal van diszitve. A folyosókon szőnyeg-szőnyeg hátán, még a falakat is szőnyeg borítja és illatos fenyő és szintes virág, amerre az ember csak néz. Olyan szívből jövő aprólékos gonddal van elrendezve miniden, mint mikor egy anya a kedvenc gyermeke báljára disziti fel a házat. így készül a Grand Hotel a Kárpátegyeület által rendezett Szepesi bálra. Estére beállt a havazás s a csillogó, puha friss hótakarón szinte nesztelenül suhantak a csilingelő szánkók és autók a szálló elé. Megérkeztek az első vendégek. Bundák, lábzsákok, meleg takarók közül csillogó szemű szepesi leányok, frakkos szepesi ifjak, mamák, papák, sőt nagymamák vetkőztek ki és a hidegtől és az izgalomtól pirosán lépnek be a hallba-, ahol Polnisch Artúr, Ótátrafüred igazgatója közvetlen kedvességgel fogadja őket. A fiatal rendezőgárda kék-sárga szalaggal a gomblyukban ott sürög-foTog a frissen érkezettek körül és buzgón segédkeznek a szebbnél-szebb szepesi hölgyeknek. A hotelvendégek abbahagyják a szokásos esti bridzepartijukat és érdeklődve figyelik a báli vendégeket. Fényes toalettek, fehér plasztronok színes sokasága hullámzik a szalonokban, hallban és folyosókon. A nagyteremben Harry Wiener szenzációs jazz zenekara szolgáltatja a tánczenét és az egyik szalonban magyar cigány játszik. Az egész bál olyan, mint egy nagy család. Mindenki ismeri egymást, örül egymásnak és se vége, se hossza az üdvözléseknek. A nagy bálterem zsúfolásig megtelt már, amikor Guhr Mihály dr., a Kárpátegyesület elnöke megkezdi a táncot dr. Szász Emilnével. A közszeretetnek örvendő „Guhr papa“ aranyos közvetlenséggel lejti a valóért, amit a lelkes „Zapserek" hangos tapssal jutalmaznak. Utána megindul a tánc. A vidék és az intemaeionális vendégsereg összevegyül, pukkannak a pezsgősüvegek és csengnek a poharak. Külön közönsége van a lampionos, virágdi- ezes kis bárnak. A magas bárszékeiken a „helyzet magaslatán'4 érzi magát az aranyifjuság. Szorgalmasan konocintgatnak a hires tátrai borovicskával és kiváncsi szemekkel nézik a fehérkabátos mixer boszorkánykonyhájából kikerülő italokat, amiket a pincérek a teremben mulató idegeneknek visznek. A szalonban pattogó csárdást húz a cigány és híres, neves, muskátlis szepesi kruriák nagyasszonyai és kisasszonyai egyforma tűzzel táncolnak. Bele-bele énekel egy öblös hang, hogy aszongya, hogy aszongya, hej, félrecsapom rozmaringos kalapom, eohse halunk meg! Csak szívesen! Ácsi te, ide a fülembe! Az igazi bál, az igazi mulatás a szupé csárdással kezdődik csak. Bevonul a cigány a nagyterembe, rázendítenek, hogy: Ritka árpa, ritka búza, ritka rozs és egy pillanat alatt forog, tapsol, ropja a csárdást az egész terem. Öregje, fiatalja itt járja a cigány körül. Egy kövér bácsi különösen cifrázza a csárdást, minden lépésnél biceg egyet. Mint később megtudtam, sánta szegény, de azért sohse mulasztja ed, hogy minden évben a „Zipser Rall“-on el ne járjon egy csárdást. Máskor sohse táncol. Egyik újrázás a másikat követi. Kigyulmak az arcok, csillognak a szemek és olyan fáradhatatlanok a táncosak, hogy a legöregebb ezepeeiek se emlékeztek még egy ilyen hosszú szupé csárdásra. Köszeghy Elemér, a hires Tátra-festö kalauzol végig a termen és jobbra, balra köszöntget. Minden asztalnál ismerős ül. A sok név közül, amit említett, csak párat tudtam sebtiben feljegyezni: Szontagh Miklósék, Kunsch Pálék, Móry Jancsi, Wiela-ndék, Mániássy, Bethlenfalvyék, Loisch Miklós, Kissóczyék, Scholtz Viktorék, Szász Berta- Ianék, Ujfalussyék, Forbergerék, Zsedényiék, Am- gyalossyék, Koromzay Frigyesék, Emgelmayerék, Bánó Olivérek, Luczy Sándorok, Gróh Béla, Bo- ruth Mihály, Wein Tibor és még sokan, mind, mind régi ziipszer család. Már pirkad, mikor előáll az első szám. Elállt a havazás és még az égen pislognak a bágyadt álmos csillagok. Tiszták a hegyek és csikorog a hó a lépések alatt Vág nevetések közepette pakolódznak be a melegített lábzsákokba és csilingelve megindul az első szán le a völgybe, hogy hazavigye a jókedvű kis társaságot egy felejthetetlen báli éjszaka ezer kedves emlékével. A cigánynál tart ki legtovább a közönség és még kabátban, bundában visszaszólnak a fiatalok egy-egy bucsunótára. A mamák, a papák terelgetik őket kifelé. A hotel előtt megélénkül az autó tábor, zugnak a motorok, ceilingel/nek a szánok és lassan szétszállingóznak a vendégek a.z egyik legjobban sikerült Zipser Bál emlékével. A bálteremben kialusznak a lampionok és a nyitott ablakon keresztül beröppon az első napsugár. A jawzdobos és a cigány-nagybőgős most. ürítik ki békepohorailkat. óéi ellenségeskedésüket egy megdönthetetlen érvvel szüntetik be: Ziipszer ok vagyunk! Felejthetetlenül kedves emlékem marad nekem is Vjj az igazi, szepességi Szepesi bál! K. Segccváry Izabella. Prága, február 8. Fedor Miklós országos kér észtén yszocialisía párti képviselő a költségvetés képviselőházi tárgyalása során éles* ellenzéki beszédet mondott. Az általános gazdasági válsággal foglalkozva kijelentet-e, hogy mindaddig, amíg a kormány és a kormányt támogató pártok csak a sokat tűrő papíron mutatják jó szándékukat, a valóságban azonban az óriási nyomor és Ínség dacára továbbra is uj adóterheket szavaznak meg, a fizetéseket és nyugdijakat redukálják, a megélhetési viszonyokat és kereseti lehetőségeket megnehezítik, amiig a gyárak és műhelyek bezárásával, valamint a határoknak kínai fallal való körülzárásával az ipart és kereskedelmet tönkreteszik, a munkanélkülieket tetemesen szaporítják, szó sem lehet a nyomasztó gazdasági válságból való kijutásról. Rossz gazdasági viszonyok mindenütt van- nak, — folytatta a képviselő — de sehol sem olyan nyomasztók és fájdalmasak, mint éppen Szlovenszkón. Ruszinszfcóról már nem is beszélek, mert ez az éhínségtől haldoklik. — Egyházi iskoláinkat rombolják — folytatta a szónok — irtaink gondozatlanok, járatlanok, vizeink szabályozatlanok, a föld mii- velők és iparosok állami támogatást még kölcsön alakjában sem kapnak. Szlovenszkót oly politikusok képviselik és vezetik, akik soha Szlovenszkón nem voltak, a szlovák nép lelküüetéről fogalmuk sincsen, mentalitásukat nem ismerik, akik többet értenek az osztrák bürokratizmushoz, mint a szlovOnszkói közigazgatáshoz. Az ilyen emberek persze sohasem oldják meg Szlovenszkó problémáját. Lőcse város panasza lönböző intézményeinek fenntartási költségeihez és általában a közterhekhez hozzájárulnak. Tarthatatlan az a helyzet, hogy a jölt- ment idegen, a falvakból munkahiány következtében beözönlő emberek, a vidék cigányai, akik pusztítják az erdőt és lopják a várost, három-négy havi egyhelyben való tartózkodás után szavazati jogot kapnak és a várost fenntartó adófizető polgárok háttérbeszoru- Vlásával a képviselőtestületekben haszontalanul pazarolják a polgárság keservesen kiizzadott filléreit. Azt mondják, hogy mindez demokrácia. Ez azonban hamis demokrácia! Mert tán csak nem lehet demokráciának nevezni azt, ha egy plébánost két hétre lecsuknak azért, mert saját templomában elimádkozta a felettes egyházi hatóság által jóváhagyott litánia szószerinti szövegét, amelyben az'is volt, hogy: „Mária, magyarok patronája, könyörögj érettünk !“ Milyen demokrácia az, ha egyszerű magyar népdalért, a ,.32-es bakáért44 tömegeket hurcolnak börtönbe és milyen demokrácia az, ha a legegyszerűbb besugásra, följelentésre, aljas gyanúsításokra nemcsak a polgárokat, hanem a külföldieket is azonnal letartóztatják, ide-oda hurcolják és amidőn kitudódik, hogy a vád teljesen alaptalan volt, demokratikus kegyelemmel szabadlábra helyezik őket? Milyen demokrácia az, amikor az ellenzéki é? kisebbségi lapokat egymásután elkobozzák? Csak a magyarság iránti gyűlöletből tiltották ki a közelmúltban a bu- dapestiAz Est-et. holott ez a lap sohasem volt szélsőséges. Az indokolás szerint azért tiltották ki, mert a revízióról irt, illetve azt is lehet mondani, hogy azért, mert nem úgy irt a revízióról, amint ez Benes 'külügyminiszternek tetszett volna. A revízió kérdése nálunk nagyobb ijedelmet és felforgatást okozott, amint szükség lett volna. Pedig erre nincsen ok, mert a revízió kérdését nem mi intézhetjük el, hanem azok a nagyhatalmak, amelyek az úgynevezett békét meghozták és amelyek felelősek azok következményeiért. Benes miniszter ur azt mondja, hogy „a revízió veszélyezteti a békét44, tehát ba kell. háború is lesz- Gömbös magyar miniszterelnök pedig azt mondta: „A béke feltétele a revízió — tehát békés utón való revíziónak kell bekövetkeznie és meglesz a béke, az igazi béke.44 Az egyik háborúval akarja megakadályozni azt, amit a másik békével szándékszik elérni. Benes miniszter beismerte azt is, hogy egyes hatalmak a revíziót akarják, de ugylátszik, hgoy ő már megismerte Szlovenszkó népét és még a wilsoni önrendelkezési elv alkalmazását, a népszavazást sem tartja megfelelő megoldásnak. Szüntessék meg mindenekelőtt az elviselhetetlen bajokat, kövessenek el mindent, hogy mindenki munkához, kenyérhez és keresethez jusson, hogy némileg megelégedett legyen, ebből legnagyobb haszna lesz az államnak. Mert örök igazság az, hogy csak az az ország lehet erős és tartós, melynek megelégedett polgárai vannak — mondotta beszéde végén Fedor Miklós képviselő. A kormány legaktuálisabb feladata a beruházási köisisi kiírása A szónok hivatkozik Krarnár megállapításaira, aki őszintén kjielenlette, hhogy Szio- venszkóval nem úgy bántak, mint kellett volna. Részletesen foglalkozik Lőcse nyomasztó helyzetével, amelyet a megyeszékhelytől, pénzügyigazgatóságtól és sok fontos vezető hivatalától megfosztottak, elvették minden jövedelmi forrását s azzal vigasztalták, hogy majd mással kárpótolni fogják. S a kárpótlás abból állott, hogy Lőcsét az általános házadó alá eső városok sorába osztották be. A város ez ellen felebbezett s a pénzügyminiszter meg is ígérte, hogy tekintettel lesz a nehéz helyzetre. Az iglói expozitura sürgős előléptetésre számító adótiszt viselője azonban ráióesztett a fellebbezőikre azzal, hogyha nem vonják vissza a fellebbezéseiket, az adó még nagyobb lesz. Igazságtalanság az Öreg nyugdíjasokkal szemben A nyugdíjasok harmadik cS-oportját, akik várva várták azt az időt, hogy felemelt nyugdijukat megkapjak, most két évre el. ütötték jogaiktól, mert az államkassza üres. Pedig Csehszlovákia az áülamfordu- lat után Franciaország mellett a legjobban szituált álflaui volt. A köztársaság rövid egy évtized után már saját tisztviselőit sem tudja fizetni. Hová lett az a sok milliárd, a Dárius kincsét is meghaladó óriási nagy vagyon? Azt hiszem, erre feleletet leginkább az alapok, a mindenkori hatalmat támogató és hatalomért tülekedő pártkasszák, az uj és hirtelenül meggazdagodott milliomosok adhatnának. Kuriózumképpen fölemlíti a szónok Holu- bek József esetét, aki Lőcsére került egyszerű szerény megyei hivatalnokként, majd a földhivatal alel nőké lett és ezzel valóra vált a régi mondás: Akinek az Isten hivatalt adott, annak pénzt is ad. Ma Holubek többszörös milliomos. A ledegradált városok szomorú sorsa A szónok megállapítja, hogy a közigazgatás bürokratikus, lassú és nagyon költséges. Teljesen tarthatatlan az a helyzet, liogv egy város határozatai felett, mikor a város lakosságának 80—ÍM) százaléka müveit, iskolázott emberekből, iparosokból, kereskedőkből tevődik össze és amikor a városnak harminchat tagú képviselőtestülete van — egy hat-nyolc tagú járási választmány döntsön, mely jobbára falusiakból áll. A' városi ügyekhez való hozzászólást csak azoknak kellene megengedni, akik « várói adminisztrációjához, küPrága, február 8. Miután a képviselőház tegnap este megszavazta az ezévi költségvetést és pénzügyi törvényt, a kormány és a kormánypártok nagy feladat előtt állanak. A parlamentet ismét foglalkoztatni kell valamivel, azonban a kormánypártok a kormányprogram kérdésében eddig egv lépéssel sem tudtak előrehaladni. A gazdasági miniszterek tegnapi tanácskozásaikon végleg elejtették a bankoknak azt a követelését, hogy a banktisztviselők kollektív szerződését felmondhassák. A bankok követelésüket, mint ismeretes, a kamatláb leszállításával hozták kapcsolatba, azonban a szocialista pártok ez ellen állást foglaltak, mert szerintük, ha a bankokban megengednék a kollektív szerződés felbontását, az egész kollektív szerződési elv egyszer s mindenkorra csődöt mondana a köztársaságban- A kormány most a tisztességtelen versenyről szóló törvény módosításának a szövegezésén dolgozik és amennyiben újabb nézeteltérések nem támadnak, úgy az erre vonatkozó javaslatot a csütörtöki minisztertanács jóváhagyja s a képviselőház pénteki ülésén be is terjesztik a házban. A kormány legközelebbi feladata az önkormányzati testületek pénzügyi helyzetének rendezése lesz. A pénzügyminiszter február 15-re egybehívta az önkormányzati testületek tanácsadó bízó tteását.. Ennek az összejövetelnek informatív célja lesz, mert a kormány elsősorban tudni akarja, hogy mik az önkormányzati testületek kívánságai és követelései- A kormány és a pénzügyminisztérium eddig erre vonatkozólag semmiféle javaslatot nem dolgozott ki, hanem az önkormányzati testületeken főleg úgy akar segíteni, hogy bevonja őket a beruházási kölcsönbe, amennyiben a tartományoknak, a járásoknak és a községeknek is juttatni akar a kiírandó beruházási kölcsönből, hogy azok a legszükségesebb és legfontosabb beruházásaikat végrehajthassák/ A helyzet nem olyan egyszerű, mint azt egyes optimista kormánypolitikusok gondolják, mert ma a pénzpiacon nagyon nehezen lehet az államul kölcsönt elhelyezni és nagy gondot; okos a kormánynak az is, hogy milyen magas kamattal írják ki ezt a kölcsönt. Nagyon nehéz hétszázalékos kölcsönt kiírni, mert ebben az esetben a régi állami kölcsönök jegyzői kötvényeiket újakkal cserélnék be, miután az újak többet kamatoznak. Viszont ötszázalékos kölcsönnek nagyon kevés kilátásai vannak, mert a pénzintézetek jelenleg nem rendelkeznek nagyobb forgó tőkével s igy készpénzben az uj kölcsönt nem igen jegyezhetik. Trapl pénzügyminiszter számol a helyzettel és részietekben akarja a beruházási kölcsönt kiírni. Az első kölcsön állítólag 300—400 millió koronás lenne Néhány hónap elteltével újabb kölcsönt imának ki. Mindez azonban csak terv s a kormány jelenleg tehetetlen a rettentő munkanélküliséggel szemben. Ha nem sikerül a beruházásokhoz szükséges összegeket megszerezni, a tavaszi hónapokban a munkapiaeon nem javulhat a helyzet. Tegnapi képviselőházi tudósításunk kiegészítéseképpen közöljük még, hogy a költségvetési vita folyamán Reisz Gyula dr. zsidópárti képviselő felszólalásában azt hangoztatta, hogy mindaddig nem lesz az állam- háztartásban rend, amig nem teremtenek rendet az önkormányzati testületek gazdálkodásában. Egyúttal követelte Pozsony város autonómiájának visszaállítását is. A csili nemzeti szocialisták erélyes rendszabályokat követelnek a fasiszták elten Prága, február 8. A cseh nemzeti szocia, lista párt elnöksége Ivlouda szenátor elnökletével ülést tartott, amelyen Franké miniszter jelentést tett a kormány legközelebbi gazdasági és politikai feladatairól. Zemin asszony referált a párt küldöttségének Maly-i petr miniszterelnökkel folytatott tanácskozásairól^ A párt elnöksége követeli, hogy a kormány a legerélyesebbeu lépjen fel az államfelforgató elemekkel szemben. -Egyúttal kifogást emelt az ellen, hogy egyes járási hű vatalok szemet hunynak a cseh fasiszták ál* lamellenes ténykedései lelett. A képviselődéi megszavazta a költségvetést — Megvág akarnak Önkormányzati testületeken segíteni? — Még minőig nem egyeztek meg a kamatláb leszállításának kérdésében
