Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-18 / 41. (3151.) szám

fel jogainkat, akkor szilárdan, határozol tan, hiven ée szolidárisán fogunk védokozni. Budapest szerint a paktum ellentétben van a nép- szSvetség eszméiével Budapest, tebruár 17. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonje 1 enlése.) A inai reggeli la­pok általában vezető helyen foglalkoznak a kisantant genfi megállapodásaival. A félhiva­talos Budapesti Hírlap vezércikkben a követ, kezeket írja: A világtörténelem során a régi lapusu szövetségek vitték bele a. nemzeteket a háborúba. Boldogult Briand francia külügy­miniszter páneurópai álmának éppen az lett volna utópiává színesedő célja, hogy Európa összes nemzeteit egy nagy testvéri együttes­be fogja és lehetetlenné tegye az államok egymás ellen való szövetkezését. Ilyen ne­mes tendenciák után érthető, hogy Európa szinte megdöbbent a Géniben életre b ivott n.j államszövetség hírére. Amikor minden lelkiismeretes álla miár fin abban látja a világgazdasági válság meg­oldásának kulcsát, hogy a nemzetközi meg­állapodásokból kikapcsolják a politikai motívumokat, akkor a három Jrisantant- áHam megállapodásának főpontiává a poli­tikái tesfdk. Bzért az uj államszövetségnek a kisantant- államok meglazult kötelékei erősítésén kívül maik offenzív és agresszív célja lehet, A Pe&ta Hírlap ..Ki a béke veszedelme*' című cikkében felveti a kérdést, hogy vájjon ki e23en irányul ez az uj állam szövetség? Ma­gyarország ellen bizonyára nem, mert az el­len elég volna az eddigi lazább szervezet, is. Nem nehéz kitalálni, hogy Olaszország és Németország ellen irányul. Prága, február 17. A csehszlovák távirati iroda jelenti Budapestről: A magyar sajtó egészében azt az egyöntetű nézetét juttatja kifejezésre, hogy az uj paktum ellentétben van Európa békéjével, illetve a népszövet­ség alapelveivel. A magyar sajtó ezzel kap­csolatban emlékezetbe idézi a háború előtti szövetségeket, nevezetesen az úgynevezett szent szövetséget. A Pesti Napló ami állítja, hegy az uij paktum csupán nyugtalanságot és izgalmat fog kiváltani, mert már az első pillanatba® evidens a. paktum agresszív ten­denciája. A Nemzeti Újság úgy véli, hogy az uj államblokk ellentétben van a háború vé­gével kihirdetett elvekkel és határozottan a múltba való visszaesést jelenti. A kisantant — irja a lap — szuronyokkal akarja biztosí­tani azt. amit politikai, gazdasági és erkölcsi hatalmi tényezőkkel eddig nem sikerült biz­tosítania. A Budapesti Hírlap szerint a kis­antant olyan katonai túlsúllyal rendelkezik Magyarországgal szemben, hogy nevetséges lenne védelmi motívumokra hivatkozni. Az olasz lapok leleplezik a genfi megállapodás igazi arcát Milánó, február 17. Az olasz sajtó élesein el­ítéli a kisantant uj szerződését, amelyben az európai béke veszedelmét látja. A Oorriere della Sora a következőket írja: „A Unna vi­dékén uj blokkpóKtika kezdődik, amely ki­Prága, február 17. Munkatársunk megláto­gatta Szül lő Géza dr. nemzetgyűlési képvise­lőt és felkérte arra, hogy a Prágai Magyar Hírlap utján tájékoztassa a közvéleményt a külügyi bizottságban elhangzott vita és az újabban .papfényt látott, a kisantant államai között, megkötött nemzetközi szerződésre vonatkozólag. Szüllő Géza dr., akii Brüsszelbe készül a népszövetségi uniók igazgatótaná­csának ülésére, kérdésünkre a következőket válaszolta: — A külügyi bizottságban Krofta meghatal­mazott miniszter urnák expozéjára szánt szándékkal nem mentem el, mert az expozé egyedüli tartalma nem volt egyéb, mint a hirten'bergi állítólagos fegyverezáliitások tár­gyalása. A megváltózott közjogi helyzetben nagyon vigyázok arra, nehogy a legkisebb módon önkéntelenül is dllojálitáet vethesse­nek szememre és nehogy az a látszat tűn­hessék fel, hogy a bizottságban bármilyen módon oly dolgokat hallhassak meg, ame­lyek a szűk cseh nacionalista nézőpontból tekintve szerintük az állam egészének ártal­mára lehetnének. A külügyi bizottság ülésé­ről véleményemet a plénumban fogom el­mondani. Egyet azonban már most konsta­tálhatok. hogy a kormánypárti '.szónokok fel­szólalásai azt igazolták, hogy a karmester táveiilétébe® a fenekar rósz. ®ful működik. Benes miniszter ur minősem Prágában és a kormánypárti szónokok mindenesetre hamis bagnemben és hamisam internáltak. A legégbekiáltóbb tapintatlanságot Svet- lik kanonok ur követte etil aki azt jelentette Szüllő Géza a 53 zárja a népszövetséget s amelyét Olaszország az európai együttműködés érdekében soha sem helyeselhet. A kisantant államai hármas szövetséget alkottak s az uj szövetség éle nemcsak Ma­gyarország, hanem Olaszország elöen is irányul. A hármas szövetségnek olyan szigorú klau­zulái vannak, amelyek eddig egyetlen szövet­ségben sem voltak föllelihetők. Ilyen például az állandó tanács létesitése, a szorosabb gazdasági együttműködés eleve, a Géniben s más nemzetközi területen követendő irány, elvek közös megbeszélése, stb." Az olasz la­pok természetesnek találják, hogy a három kormány szigorú katonai' szövetséget kötött. A Corriere della Sera szerint a kisantant uj összefogásának, híre kellemetlen benyomást keltett Genfben. Róma, február 17. A • kisantant képvise­lőinek genfi határozatairól a Gtormái© d'lta- lia a következőket Írja: Ezzel megerősítik, sőt továbbfejlesztik a jellegzetes katonai- és politikai blokkokat, amelyek Európában Franciaország és szövetségesed kezdeménye, zésére keletkeztek. Az európai államok közt mind nagyobbodik a szétesés, miközben a népszövetség mai szervezete csak erőszakkal tartható fenn. Olaszország megőrzi nyugal­mát, csupán tudomásul veszi e megnyilatko­zásokat. kisantant ki, hogy a legközelebbi jövőben Európá­ban megszűnik a germán nyomás kelet fe­lé és megkezdődik a szláv nyomás nyugat felé. Azt hiszem, ©zt a tapintatlanságot Benes mini&zter ur nem fogja megkö­szönni. — Ami magát a. most megkötött szerződést illeti, arra nézve egészen objektíve a követke­zőket tudom tájékoztatásul mondani: A népszö­vetségi paktum 21). szakasza azt mondja, hogy minden oly szerződés, vagy megállapodás, amely ellentétben áll a népszövetségi egyez­ségi okmányban vállalt kötelmekké!, önma­gában érvénytelen. > Amikor ezt a szakaszt megteremtették, akkor Wódson elnök szelleme volt a világban a döntő, akkor a hatalmak kimondották azt, hogy lejárt Európában az az idő, amikor külön ha­talmi csoportokat alkothattak az egyes álla­mok, lejárt az, az idő, amikor külön szövetsé­geket köthettek véd és dacszövetség utján az egyes hatalmak. Kimondották, hogy minden külön szövetséget meg kell akadályozni, mert a népszövetség a civilizált emberiség tel­jes összegét jelenti abból a célból, hogy a béke megteremteesék és a háború, mint eszköz, a vi­lágból] ki'zárassék. A népszövetségi paktum szerint minden ha­talmi alakulat, amely háborús célzatú, tilos. Tliso minden olyan intézmény, amely támadó jellegű és ezért érvénytelen is. így tehát a®t kell néznünk, amikor ezt a terve­zetet bíráljuk, hogy milyen intencióból fakad, támadó szerződés-e, vagy védekező szerződés? Senki jobban nem ismeri, a népszövetségi - pak­tum szövegét, minit Benes mipiezter 'ur,' senki jobban pem ismeri, azokat a hiányokat,, amelyek a népszövetségi okmányt nem teszik tökéletes­sé, mint Benes miniszter ur ée senkit Európá­ban ma nem vezet annyi józan racionalizmus, amely már a cinizmuson ie túlmegy, mint Be­nes miniszter urat.. Újból leszögezem azt, a fa- mózus megáll!apitását, amely ■ szerint „Az igaz­ság nem erről a földről való“. Ezt ő szó szerint mondotta a költségvetési bizottságban, amikor expozéját megtartotta. Most már minden való­színűség szerint ezt a szövetséget Benes minisz­ter ur úgy fogja a népszövetség elé tálalni, hogy ez egy védelmi, nem pedig támadó szö­vetség. Ennek az állításnak beigazolása kissé nehéz, mert a kisantantnak, mint egységes ál­lamszövetségnek együttes népessége körülbelül 45 millió, katonai - ereje körülbelül 3 millió és ez ha Magyarországgal szembeállittatik, ahol a katonai létszám csak 35.000, vagy Németor­szággal szemben, ahol a katonai létszám csak 200.000 ember, úgy nagyon nehéz a védelmi jelleget beigazolni. Ég eszembe jut az az aeso- pusi mese, ahol feljebb állt a farkas és lejebb állt a bárány .és mégis a farkas vádolta meg a bárányt, hogy. felzavarja- a vizet, — Csehszlovák állami közjogi szempont­ból igen merész újításnak tartom ezt a hármas szövetséget, hogy a, törvényhozás megkér­dezés© nélkül külugyniiniszterek megkö­töttek egy olyan szerződést, amely az ál­lam szuverenitását érinti. Mert hisz az világos, hogy ez a szövetség & három állam között állam közösséget, egy közös szuverenitást teremt'meg, amely az egyes szuverén!tűst gyengíti- A csehszlovák alkotmányjog szerint a kül­ügyminiszter ilyfoku kötelezettséget nem ’ vállalhat] Ezzel Szemben íed- tehet ugyan hozni égy- részt, hogy éö: csak tervezet, másrészt pedig, hogy csak akkor lesz érvényes, ha a népszó HaBraHBBsnBeassnBBaresanaHRnaaanBansasanassBss Ifin: VÉCSEY ZOLTÁN (39) Amikor a csónak orra. parthoz ütődöt/t e ö Praszkája anyó után kiszállt a földre, sajátos érzés fogta el. Az a csodálatos biztonság érzete, amely meg volt benne a szigeten, most egysze­riben elhagyta. Szorongó érzés lett úrrá rajta. Mű nem adott volna érte, ha most Praszkája snyó föladja szándékát ée visszafordulnának. De nem igy történt. Praszkája megindult a falu felé vezető ösvényen és neki követnie kel­lett. A távolból feléjük világított a falu lámpá­sainak apró lángjaival. Az öregasszony csodálatos biztonsággal ha­ladt előtte a keskeny ösvényen. Az este egészen szokatlanul meleg volt, vagy talán a báránybör- béléses bekecs fokozta benső hős ágérzetét? Vagy jó két kilométert .gyalogoltak igy csöndben, szótlanul, mig elérték a falu első há­zát. A házak körül-jókora kertek, úgyhogy az épületek egymástól meglehetős távolságban vannak. Egy-két udvaron kutya vonított. A falu különben hangtalan, csöndes volt. Már jó tíz perce bandukolhattak a házak kö­zött, amikor az ucca térré szélesedett. Ennek a közepén emeletes uj épület, állott, amelynek összes ablakai világosságot .árasztottak. Több emeleti ablak a meleg estében nyitva is volt s a párával hangok áramlottak a térre, férfihan- gok, amelyekbe olykor-olykor női kacagás, vi­sítás lármája vegyült. — Célnál vagyunk, — mondotta Praszkája anyó. Tehát, most! Kurt megtapogatta, a. zsebében a revolvert, amelyet indulás előtt. Praszkája anyó csúszta­tott a kezébe. Akkor kel] használnia a fegyvert, ha az öregasszony ad rá parancsot­— És akkor leszünk ott még egynéháuyan a, segítségedre, — tette hozzá. Odabenn most megszűnt a zsivajgás s egy orŐs férfihang emelt hangon kezdett bőszéinl Éppen idejében érkeztek. Most kezdődött a gyűlés. A szovjet ház volt ez, amelyben a gyűlést tar­tón,á,k s ez az újonnan emelt épület volt a köz­ségben az uj uralomnak egyetlen külső jele. A fCopyri*ht by Prágai Magyar Hírlap.) földszinten különféle táblák jelezték az egyes helyiségek különleges rendeltetését, a gyűlés- terem az emeleten volt s a nyitva hagyott ajtón eléjük hangzott a szónok rikácsoló hangja. Az elég tágas helyiség zsúfolásig volt megtelve, a hallgatóság' 1-egriagyobb része a kulákok sorából telt ki, mert az őket leginkább érdeklő kérdés­ről, a gabonakontingens beszolgáltatásáról volt szó. Kurt és Praszkája anyó csak nehezen tud­tak az ajtóból beljebb kerülni, nem igen vetett ügyet rájuk senki, mindenki a szónokra figyelt, aki a mezőgazdasági termelőszövetkezetek elő­nyeit s föladatait fejtegette kétségbeesett igye­kezettel. A teremben a lámpák el voltak oltva, csupán a pódium volt megvilágítva- Az emelvényen bosszú asztalnál ültek a hivatalosak, a helyi szovjet emberei s az asztal közepénél állott a szónok, vöröshaju és vörös kecskeszakállu, evikkere© fiatalember, aki széles gesztusokkal kísértő rikácsoló szavalt. Olyan gyorsan pergett belőle a szó, mintha motolla volna a szája s Kurt — bár eléggé értett oroszul — hiába pró­báéi elkapni legalább részleteket a, 'beszédéből, alig értett meg valamit. A beszolgáltatandó ga- bonakontingensről volt- szó s ez a kulákfalu itt makacs nemtörődömséggel tűrte el a központi •kiküldött szavait. Sem nem helyeseltek neki, sem nem ellenkeztek vele. Még élénk emlékeze­tükben volt az egyik viharos gyűlés súlyos kö­vetkezménye, amikor büntetőexpedició szállott ki a faujukba s valósággal megtizedelték őket. Kurt egyszerre csak arra riadt föl, hogy egy női kéz megragadta a, karját, önkónytelenül arra fordult s ahogy a félhomályban kivette, egy középmagas termetű, rendkívül csinos arcú leány állott mellette. Ez tehát a Vjora — gon­dolta — s ez a pillanat a döntő próba, amelyről Praszkája anyó érthetetlen szeszélyében nem akart lemondani. — Szergej Ivaoovios — suttogta egy bárso­nyos, puha hang —, Isten hozott, galambocs- kám, csakhogy újból láthatlak. Soká marad­tál el. — Igen. Sok volt a- dolgom, — vetette oda Kurt csak úgy fo>gbegyről s úgy tett, mintha erősen érdekelné mindaz, amit a szónok igazá­nak alátámasztására összehord. — És most... Most, ugy-e, több időre ma­radsz? Kurt nem telelt. Mintha a kérdés nem érde­kelné, vagy elkerülte volna a figyelmét. — Felelj, Szergej Ivanovics! Hosszabb időre maradsz most köztünk? Kurt egykedvűen vonta föl a vállát, — Nem tudom. Ahogy jobbra nézett, észrevette Praszkája anyót is, akit. kétehárom ember választott el tőle. Praszkája anyó úgy figyelte őket, mintha •egyetlen mozdulatukat sem akarná elveszíteni. — Persze, te még mindig haragszol azért az estéért-, de hidd el, gálámbocskám, nem jöhet­tem el. A bátyáin igen megbetegedett, fölíuvó- dott a hasa s mellette kellett lennem egész éj­szakán, hogy forró téglát rakjak a hasára. Majdnem kisírtam a szememet s alig vártam a másnapot, hogy megvigasztalj.' De te már nem voltál itt,. Most egy kis időre elhallgatott, mert a szom­szédok figyelni kezdtek rájuk. — Nem jönnél ki egy kissé a folyosóra? — kérdezte kis idő múltán. Kurt nem is válaszolt, csak tagadólag rázta meg a fejét. Vjora azonban nem adta föl az ostromot­— Most is Praszkája anyó házában laksz? — Igen! Tudhatod! Miért kérdesz ilyesmit? — És a, gyűlés után visszamész a szigetre? — Csak nem engedhetem Praszkáját egyedül az éjszakában?... Újból szünet. De Kurt érezte, hogy a leány most egész közel húzódott hozzá s teste súrolja az ő testét. Különös forróság csap ki. most a hangjából, ahogy suttogja: — De utána nem kell lefeküdnöd.. Visszatér­hetsz hozzám! Ott várnék rád, ahol a múltkor megbeszéltük. Kurt hallgatott. — Nos, nem szólsz? Erre sincs válaszod? Kurt már szeretett volna túl lenni ezen az •egész értelmetlen és céltalan komédián. Bosszú­san felelt vissza a leánynak: —- Jó, jó, csak most már hagyj békén! — Tehát eljössz? — Igen, eljövök! — & nem várlak hiába.? —Nem vársz hiába! Vjora a következő pillanatban már eleik!ott mellőle s a tömegben elörefurakodott. Lenszöko haja ott villogott most már a pódium közelé­ben. A vöröshaju szörnyű hévvel szónokolt s a beszéd fölépítéséből érezhető volt, hogy már a végéhez közeledik. Még egy-két csattanóé frá­zis, aztán elhallgatott. Kezeit csípőire rakta s várakozásteljesen nézett körül a teremben, mintha a helyeslést akarná kiprovokálni, de a kulákok hallgattak, érzelmeiket s gondolataikat, magukba fojtották. így a vöröshaju gúnyos, ajk­biggyeszt éssel leült, s a párás levegőben megfel- legeeedett csiptetőjét kezdte nagy buzgalommal törölgetni. ' Uj szónok kászmá'lódott föl az asztalnál, egy hórihorgas, tüdővészes külsejű, feketeinges re­gény, szerencsére azonban ezt már nem kellett végighallgatnia. Praszkája anvó megelégelte a próbát. Melléje húzódott s kiadta a parancsot: — Menjünk! Hátrafelé húzódtak és sikerült föltűn és nél-' kül távozniuk. Megindultak a hazafelé vivő útra. Mig a házak között mentek, hallgattak mind a kelten, de amikor az utolsó házat is el­hagyták s a mezei ösvényre tértek, Praszkája anyó megszólalt. Ideges türelmetlenség volt a. hangjában. — Most mondd el, mit beszélt, hozzád! Min­dent mondj el, semmit el né hallgass! Kurt elmondta a Vjorával folytatott rövid beszélgetést'. Az asszony fölkiáltott. Sivitó és .gyűlöletes volt a hangja. — Tehát találkozóra hívta meg Szergej Iva novicsot? Turbékolni akar vele az éjszakában? Oh, a gyalázatosak! Az alávalók! Fölindultságában egészen elfulladt a hangja, és meg -kellett állania, hogy lélegzetet' vegyen. —- A szeretője volt! Ki tudja, mit vett- ki be­lőle mézes-mázas szóval? Most- bizonyos, hogy Mensinszkij szolgálatában van és ezért szaglász folyton körülöttünk. Elhallgatott, s szótlanul haladtak • egymás mellett a part irányában, Kurt hallani vélte ne­héz lélegzetét, A parton elébíik evezett a csóna­kos s- besegitette asszonyát. Evezőjét nekiszori- totta a partnak s nagy tempóval kezdett evezni. A sutét égboltozatból kövér cseppek kezdtek aláhullani s egyszerre vakító világosság töltötte meg az Űrt fölöttük, villám hasította végig az eget. Az abnormálisán meleg őszi napra éjsza­kai zivatar közeledett, Megdördült az ég s Kurt látta, hogy Praszkája asszony megremeg s ar­cát kezei közt rejti el. Kurt is kézbekapta a. csónak alján heverő két evezőt, belevágott a vízbe s szinte fölvillanyozta az a tudat, hogy testének gyöngesége már elmúlt, evezőinek csa­pására hatalma© lendül eltel iramodik előre a csónak. ‘ JtMcW-k.W-M.'.Z * tOMJLSU*. * ——— ii■■mii ii i Ml ii w ...fi—

Next

/
Oldalképek
Tartalom