Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-15 / 38. (3148.) szám

tcibm&r IS, szerda, »k«<mMac4arhiklj® KOMMENTÁROK ★ ★ ★ KIPRÓBÁLTÁK A BOMBÁT i Bégen befejeződött a „De Zeven Provincien44 incidense, Bariv, a főmatróz, aüd a zend ülőket witotta, huszonhárom társával együtt régen ha­lott, a páncélost moet reparálják valahol Batá- viában, a hágai parlament megnyugodott, a többi holland is, — biz* Isten ezerettem volna Őket egyezer izgatottnak látni, mert általában a tulnyugodfc népek közé tartoznak, hiszen száz óv óta nem volt okúik izgalomra, — de tovább nyugtalanít a bomba, amit az egyik Dornier- gép ledobott az ócska hajó fedélzetére. Jó, szo­lid ötven kilóg bomba volt, követte az első, hu- ezonötkilóe próbabombát, e megelőzte a két- százkiilóe ,ykomoly“ bombát, amely, semmi két­ség, az örök vadászterületekre küldte volna a régi békevilág harci fogalmai ezerint épült, nyu­godt ée fair tengeri csatáikra, de nem levegőből, vagy viz alól jövő rémekre berendezett Zeven Proviocient. Egyetlen bomba volt. Ütőerén talál­ta a hajót, a parancsnoki hid környékén, e teá­ban végzett a zendülők vezérkarával. A ben­ezülöttek addig makulátlan harci kedve lelo­hadt, • a szegény malájok hanyathomlok fölad­ták égő várukat. Vége volt a forradalomnak. Négy napig dacoltak, nyomorral, félelemmel, de ez az első bomba meggátolta, hogy Kelet&zsia mártírjaivá váljanak. Egyetlen bomba volt. A hatezáz zendülőt há­rom pilóta megadásra kónyszeritette. A matróz-' lázadások soha nem tartoztak a békés kirán­dulások közé, « a kalózkorok geográfiailag és technikailag tökéletlen ideje óta mindig remény­telen ügynek bizonyult, ha egy elkeseredett tár­saság valamilyen zsákmányolt hajó fedélzetén „eb ura fakó44 kiáltással! kifutott az óceánra. A zendülő méhraj tud külön birodalmat alapítani, a társadalomból kivonuló embercsoport az Aventínum ideje óta állandóan rosszul jár. En­nek ellenére időnk int ki-kilfut egy-egy renitens hajó a civilizáció öbléből, hogy megremegtesse « hatalom lelkiismeretét, ha már a szivét nem remegtethetik meg. Talán a kalózkodás ősi ösz­töne és rég letűnt Lehetősége hajtja a dac-argo­nautákat, talán maguk gém tudják mi, de ha­ragúkban elfutnak' a világtól, ámbár nem rin­gatózhatnak illúzióban 6oreuk tekintetéiben. Csakhogy valamikor bonyolult Ügy volt elfo­gásuk. Vérre ment: harci fél állt harci féllel szemben, igazi forradalom játszódott le, igazi polgárháború. A Potemkin idejében az orosz flotta még rettegett a zendülőktől. Ma a Zeven Provinoient egyszerűen lefülelik, mint a jól föl- fegyverzett rendőr a szegény, szerencsétlen tol­vajokat. A zendülő holland páncélos körül ösz- ezegyült ugyan néhány hajó, köztük a modern Java cirkáló is, de Isten ments, hogy e hajóikat & küzdelembe vessék: a Java parancsnoka ma­ga sem volt biztos legénységében és óvakodott fegyvert adni a benezülöttek kezébe. A többi hajó viszont páncél-tálán kereskedelmi gőzös volt, amit a Zeven Provincien szitává lő. A zen* dűlők bizonyára bíztak a Java bizonytalansá­gában és a többi hajó gyengeségében — való- szinüleg ezért mertek fellázadni — de nem tud­ták, hogy a modern hadászat más eszközökkel dolgozik, mint bizonytalan katonákkal és ne­hezen mozgó hajókkal. Három fehér tiszt Ült a Domier-gépen, amely a döntő bombát leejtette a Zeven Provincien parancsnoki hídjára. Három rendőr lefülelte a hátszáz fölkelőt. Három ember óvta meg Kelet- ázsia békéjét, mert ha a zendülő matrózokat halomra lövik az üldözők, a mártírhalál hatása végleg felborítja a szigetek nyugalmát. Micsoda preepektivák! A sima tengeren dacba burkoltan úszik a ragyogó páncélos, vájjon ki mer a kö­zelébe kerülni? Hatszáz ember, harminc jó ágyú várja a támadót, egy hatalmas egység, egy úszó Verdun. Fönt kis repülőgép jelenik meg, bombát dob. Tegyük föl a légi e 111 árit ók lelö­vik az első Dornier-t, a másodikat, a tizediket, Ha száz jön — s mibe kerül száz repülőgép — tehetetlen velük szemben. A gépek veszettül tudnak célozni: az első komoly bomba a pa­rancsnoki hidra esett. Szinte azt kérdezzük: mit ér ezek után egy páncélos hadihajó? Minek az ezer emberes, drága monstrum, ha az apró légi szúnyog halálra sebezheti? A Zeven Provin- cienre dobott bomba ízelítőt ad a jövő tengeri háborújáról, Ízelítőt ad a repülőgépek fölényé­ről ég túlontúl igazolja Seeckt tábornokot, aki kifejtette, hogy a jövő háborújában a megfelelő harci gépekkel felszerelt harmincezer főnyi szak­értő hadsereg többet ér, mint a puskáé, szúró- nyos, lövészárkos, ódivatú — értsd világhábo­rúé — milliós és nehézkes néparmádia. S ez jól van igy, folytatja a Seeckt-féle elmélet, mert a nép ma megbízhatatlan, kockázatos do­log fegyvert adni a kezébe, mig harmincezer megbízható, jól fizetett intelligens tisztet köny- nyü találni. — Most a maláji legénység megbíz­hatatlansága igazolja a tételt. Ezek után tényleg elképzelhetjük, hogy a jövő hadserege olyan lesz, mint Molnár Ferenc páluccai fiúi: csupa tiszt és semmi közlegény. A háború is­mét a kiváltságosán jól vívó lovagok kezébe Ikerül, mint hajdan, a trubadurvi]ágban. A gép a bélkében legyőzte az embert. Földönfutóvá tette a munkások millióit. A háborúban százszo­rosán legyőzi. A pilóta egyetlen gombnyomásá­ra a páncélos levegőberöpül. Ezer ember hete­kig izzadhatna, robotolhatna, am-ig annyit tud­na ölni, mint a* egyetlen ledobott bomba. Irtó­zatos ,^nunkamegtakaritáe“! A Zeven Provin- cd-en esetében először próbálhatta 'ki a modern hadászat a légi fegyverek erejét igazi embe­reken, s a hatás fölülmúlta a várakozást. Amikor a levetett bombával kapcsolatban a gépek harci erejéről elmélkedünk, egyúttal föl- lélegzünk, bármily ocemány érzés ebben az esetben a megkönnyebbülés. A gép nagy erő, s nem kel! félnünk „Ázsia milliós hordáitól41. A Zeven Provincien ugyanis többek között meg­mutatta, hogy Ázsia mindenfelé nyugtalan, a fehér ember hatalma megdőlt s Paramaiboban, Holland-Guyanaban a benszülötték már Messiás­ként fogadták a kommunista agitátort. Mi len­ne velünk, ha nem állíthatnánk gépeket a lá­zadó népmilliók ellen? — mondják a gyarma­tosító hatalmaik. Mi lenne, ha nem mi lennénk a fegyveres rendőr ée a benezülöttek a védtelen tömeg? Mi lett volna a hollandokkal, ha a ben­ezülöttek tömegével csak úgy állhatták volna 6zem-ben, mint ember ember ellen, legfeljebb mint hajó hajó ellen, e pilótaszakemberek nem fejezhették volna be fölényesen az erjedési pro­cesszust? Akármilyen szomorú, ma úgy látszik, hogy a fehér ejniber fölényét Ázsiában csak a technikai fölény jelenti, e az a szerencsés körül­mény, hogy a benezülöttek fejlődésével szem­ben egy lépéssel mindig gyorsabban _tudott fej­lődni. A benezülöttek fejlődése eljutott oda, ahol mi a világháborúban voltunk, a fehér em­ber tovább vau. Meddig őrizhető ez a fölényt adó dietánez? A Zeven Provincien esetében amúgy is a legijesztőbb, hogy a maiájiak elér­keztek már a fejlettségnek arra a fokára, ami­kor négy napig Önállóan igazgatni tudnak egy komplikált hadihajót. A boUand gyarmatosító­kat leginkább ez lepte meg ée ez ijesztette. Mi lesz, ha mindenben utolérnek bennünket? A vég volna. Szerencse, hogy Seeckt kitalálta a kisszámú hadsereg rendszerét. A gépeket nem szabad s bensxülöttek kezébe adni, mondják a gyarma­tosítók, nem szabad beavatni őket titkainkba, e hál4 Istennek, még elegen vagyunk a gépek kezelésére. Európa legnagyobb szerencsétlen­sége volt, hogy a világháborúban a testvérhá- boru gyűlöletétől elvakitva beavatta a színese­ket a civilizáció gyilkos titkaiba. Az uj titko­kat nem szabad többé kiszolgáltatni, g a fehé­rek utolsó reménysége, hogy a hadigépek meg­mentik őket Ázsiában, miután a békés gépek tönkretették őket. a civilizációjuk területén. A hollandok a Dornier-ekre nem ültetnek benszü- iöttet. ötven vagy kétszáz kilós bombát nem adnak a kezükbe. De mi lesz, ha a színeseik bejutnak utolsó titkaink bűvkörébe íb? • Szvatkó Pál nerika legfontosabb Iparvidékén bezárták a bankokat Detroit összeomlása — Hoover szózata a világhoz Detroit, február 14. A bankok felügyelő ha­tósága elrendelte, hogy Michigan államban SALVATOR FORRÁS az ipar és & községek katasztrofális pénzügyi helyzete miatt nyolc napra valamennyi bán- kot bezárják. A rendelet nyolc napos bankmo- ratóriuinnak felel meg és kedden este lépett életbe. Kibocsátása ©lőtt az állam kormány­zója, a kereskedelemügyi miniszter, a bankok felügyelő hatóságának vezetői, továbbá a kincstár képviselői konferenciát tartottak. Michigan előtt Loui&iana állam is bankmora- tóriumot hirdetett, de csak huszonnégy órára. Mint ismeretes, Michigan az Egyesült Álla­mok egyik leghatalmasabb iparvidéke s töb­bek között az automobilipar központja. A detroiti Fordmüvek nehézségeiről a közel, múltban beszámoltunk s mivél köztudomású, hogy a gyárak munkásságának elkeseredése óriási, a hatóságok kénytelenek a legnagyobb óvatossággal eljárni. A bankmoratórium, amely párját ritkítja az Unió történetében, bebizonyítja, hogy a birodalom centrális területének pénzügyi nehézségei óriásiak. Newyork, február 14. Hoover köztársasági elnök hétfő este megtartotta bejelentett nagy beszédét, amelyben az egész világot együtt­működésre szólította fel az egészséges gazda, sági viszonyok helyreállítására. Véleménye szerint a háborús adósságokat konvertálni kell s e célból föltétlenül szükséges az idegen valuták stabilizálása és az aranystandardhoz való általános visszatérés. Beszéde folyamán többek között kijelentet, te, hogy Amerika kénytelen lesz az idegen áruk behozatala ellen védekezni, ha a külföl­di hatalmak elértéktelenedett valutájukat arra használják fel, hogy dumping-kereske«, a vese- és hőlyagbeteg- ségek különleges ásvány­vize. Kérdezze meg orvosát! delmet űzzenek. Az Egyesült Államok kor­mánya hajlandó lemondani a háborús adóssá, gok egy részéről, ha az igy felszabadult ősz. »zeget a gyönge valutájú hatalmak valutájuk stabilizálására használják fel. Hoover szerint az arany mellett az ezüstnek is meg kell adni az őt megillető helyet és az ércfedezetbe a jövőben az ezüstöt Is be kell vonni. Keresztényszocialista tiltakozás Dérer reformterve ellen Nagysikerű pártgyűlés Udvardon kiéről, Esterházy Jánosról, akinek a gyűlés­ről üdvözletei küldöttek. A mindvégig lelkes hangulatban lefolyt, gyűlés után a szövetkezet helyiségében sző­kébb értekezletre gyűltek egybe az udvardi párt vezetőség tagjai. Aiz értekezleten a ma­gyar nemzeti párt udvaréi szervezete nevé­ben ifj. Bolyky János elnök és Pintér Béla átadták a testvérpárt üdvözletét. Ezután Aixinger pártigazgató ismertette a párt leg­közelebbi teendőit. Pozsony, február 14. Vasárnap délután tartotta meg az országos kérésztényszocia- lista párt udvardi helyi szervezete közgyűlé­sét, amelyre meghívta a párt uj elnökét, Esterházy Jánost is. A külturiház nagytermé­ben a pártnak mintegy félezer híve gyűlt egybe. Esterházy Jánost azonban váratlan megbetegedése meggátolta a megjelenésben. A közgyűlést Nagy Mátyás helyi elnök nyi­totta meg. Az udvardi keresztény ifjúság ne­vében Nagy Ferenc az ifjúság törhetetlen ragaszkodásáról biztosította a pártot és ve­zéreit. Ezután Kampfmüller Irén az udvardi lányok szép virágcsokrát Aixinger László dr. pártigazgatónak adta át, azzal a kéréssel, hogy azt Esterházy pártelnökhöz juttassa. A gyűlés első szónoka Turchányí Imre dr., az érsekujvári körzet elnöke volt. Ismertet­te a pártélet legutóbbi eseményeit és a pártkongresszus lefolyását, majd Dérer isko­lareformterveire tért át és kimutatta, hogy az nemzeti és egyházi szempontból mily ve­szedelmeket rejt magában. Javaslatára a gyűlés egyhangúlag kimondotta, hogy tilta­kozik a törvénytervezet ellen és ezt a tilta­kozását szövetkezett ellenzéki pártjaink kas­sai nagygyűlése elé juttatja azzal a kérelem- jneü, hogy pártjaink minden erejükkel küzd­jenek a reformterv ellen és a katolikus püs­pöki kar állásfoglalásának megfelelően in­dítsanak országos mozgalmat annak megaka­dályozására, hogy az törvénnyé váljék. Turohányi ezután kegyeletes szavakkal emlékezett meg a magyarság nagyihalottjá­ról, Apponyi Albert grófról. A hallgatóság felállással és néma kegyeletperocel fejezte ki mélységéé gyászát Apponyi elhunyta felett. Aixinger László dr. hosszabb beszédben vázolta a csehszlovákiai gazdasági válság okait, ismertette a keresztényszocializmus fontos szerepét a mai súlyos időkben, fog­lalkozott a pártnak és törvényhozóinak a le­folyt években kifejtett munkásságával. Kü­lön kiemelte a keresztény magyar asszo­nyok pártmunkájának fontosságát ée az ifjú­ságnak bekapcsolását a keresztény nemzeti és szociális munkába. öl védi János érsekujvári helyi elnök az, érsekujvári községi választás nagy fontossá­gáról beszélt. Salgó István helyi titkár beszámolt a helyi szervezet multévi működéséről és a párt­hívek számának állandó növekedéséiről. Be­számolója után Nagy Mátyás helyi elnök me­leg szeretettel emlékezett meg a párt etoö­Újabb emberrablást eset tázában ég Amerika Newyork, február 14. Az olvasó élénk emlékezetében élhet még Lindbergh ezredes el­rabolt és meggyilkolt gyermekének tragikus története, amely heteken át lázban tartotta az egész világ közvéleményét. A napokban újabb hír járta be a sajtót s arról számolt be, hogy az emberrablók Ismét munkába léptek és Lind­bergh második gyermekére vetették ki hálóju­kat. A fenyegető levelek állítólag arra bírták az óceánrepülés hősét, hogy otthagyja Amerikát és komolyan foglalkozzon Európába való vég­leges átköltözésével. Egyelőre még csak fenye­getést szegeztek a Llndbergh-család mellének, az emberrabló banditák bejelentését nem kö­vette cselekedet. Jóval kurtábban bántak el Lindbergh ezre­des egyik Intim barátjával, Charles Boettcher dúsgazdag bankárral, akit a coloradói Denvér­ből érkezett jelentés szerint két bandita megtá­madott és magával hurcolt. Boettcher kora reg­gel látogatásra ment feleségével s amikor haza térőben voltak, automobilos banditák állták az útjukat. A két emberrabló villámgyorsan rácsa­pott kiszemelt áldozatára, szempillantás alatt megkötözték és az autóba dobták, jajveszékelő felesége kezébe pedig egy cédulát nyomtak. Az asszony még föl sem ocsúdott első meglepetésé­ből 8 a banditák már árkon-bokron túl voltak a férjével. A cédulán azt Írják az emberrablók, hogy halál vár Boettcherre, ha a család nem fizeti meg a kivetett hatvanezer dollár váltság­díjat. A rendőrséget gyorsan talpraállította az újabb szemérmetlen emberrablás. Azt hiszik, hogy a rablók a környéki hegyekbe hurcolták magukkal a bankárt 6 az uttalan rengeteg vala­mely zugában tartják fogva. A Denver-kcrnyéki hegyekben volt a múltban a szeszcsempészek tanyája, valóságos erődítmények épültek a ren­geteg kellős közepén hatalmas földalatti bar­langokkal. Az elrabolt bankár édesapja a nyom­ravezetőnek 5000 dollár jutalmat tűzött ki. A 32 éves Boettcher bankár elrablásának hire óriási szenzcióként hatott mindenütt. A fiatal bankár édesapja egyike Nyugatamerika leggaz­dagabb nagyiparosainak e fiára sokmilliós va­gyon vár. A Boettcher-család most mindent el­követ, hogy kiszabadítsa a fiatal Boettchert az emberrablók karmaiból. A kutatás ugyanolyan arányokban Indult meg, mint annakidején a Llndbergh-baby után. A detektívek nagyon óvatosan kezdték meg munkájukat, mert attól tartanak, hogy az emberrablók szorultságukban képesek lesznek beváltani fenyegetésüket és meggyilkolni a bankárt. Amint kitűnt, a családot nem érte egészen készületlenül a támadás. Charles Boettcher ugyanis az utóbbi időben számos fenyegető le­velet kapott s azokra nem reagált, bár úgyszól­ván mindegyikben kilátásba helyezték elrablá­sát és meggyilkolását. Edwin Johnson kormányzó ma kiáltványban fordult a lakossághoz. Mindenkit arra kér, hogy teljes erejéből támogassa a hatóságokat a ban­diták utáni kutatásban. Fölszólítja egyben a törvényhozótestületet, hogy léptesse életbe azt a már régebben előkészített törvényt, amelynek értelmében az emberrablók büntetése életfogy­tiglani f egy ház. 5 A

Next

/
Oldalképek
Tartalom