Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-14 / 37. (3147.) szám

'PKOGAW ' ItA&UAR-MIRIíAR 1998 február 14 kedd, aanEBa»(giiaacaaaaiffrrmi —n Apponyivai Irta: HUNGAÖICUS VIATOD R®rlin, február. i Tehát mégis vám előőrsét. Újév kezdetén, j régi emlékek, inti. jegyzetek rendezgetése! közben Apponyira vem&lkoaó fascákiiiuw fce- j tt'iilt kezembe. Egyikét ágén érdekes levele,! amerikai szereplésére vermi kozó lapki vona­tok, fényképek s egy hosszabb beszédének eredeti kézirata, melyet kérésemre utólag megküldött, pihentek egymás mellett békés egyetértésben. Különös véletlen folytán jött s került birtokomba ez a kézirat. Appotnyi tudvalevőleg sohasem készítette, irta le előre szóról-saóra beszédeit, legfeljebb rövid jegy­zeteket vetett papimra, rendszerint azonban j ezekbe sem tekintett, a szónoklat hevében ! ritkám vette figyelembe beszéde előre Jetii-' zött útjelzőit, Kanadában, a montreali egyetem aulája-: bán tartott hatalmas beszéde rögtönző vünoki j készségének egyik érdekes iskolapéldája. ! Newyorkban, a Columbia egyetemen « a j közeli városokban, Jale, Boston, PiuladK r-ki y. i Washington egyetemein tartott szőne áat- ■ eerozaténak befejeztével Kanadába, Moni-re-; álba és Torontóba készült Appomyi. Felké­résére előreutaztam, hogy a montreáM egye* tem rektoránál szükséges formalitások elin­tézése után a csak előadása napjára érkező Apponyit egyrol-másrál előre informáljam. Ebéd alatt röviden elmesélte, hogy mi lesz körülbelül témája, gondolatmeneté esti be- i szédének, S este aztán, nagy meglepetésünk- ■ re egészen másról beszélt. „Utolsó percben gondoltán) meg a dolgot' — világositott fel másnap — információi ' ; szerint olyan előkelőségek, sőt ellenfeleik : jelentek meg előadásomon, hogy ezekhez egészen más téma tárgy lillett, ezekhez égé-; ezen más hangnemben kellett, beszélnem, rí 1 ugye igazam veit? annak a román prof esz- ■; szórnak, aki beszédem befejezése után ec-1 áélyi iskolapolitikám miatt támadott, hatáso- I Bábban tudtam szónoklatom olyan részletére : hivatkozva válaszolná, melyet éppen © beha­rangozott támadásra való számítással illesz­tettem beszédembe. S azt hiszem érveimmel őt e az egész hallgatóságot is végérvényesein meggyőztem. Igazságom tudatában mindig szívesen vettem a támadásokat, csak még jobban lelkesített a dolog." Hadd mondjuk el azonban az említett igen értékes Apponyá-kézirat érdekes megszüle­tését. Még amerikai utunk folyamán megígérte Apponyi, hogy a budapesti Sziget-Klub által rendezett Széchenyi-vavsorák egyikén ő fog­ja az ünnepi beszédet tartani. Rózsanyiláskor, 1924 májusában a szép fék- vésü margitszigeti klubpalota rózsákkal bo­rított asztalának díszhelyéről hangzott el Ap- ponyi politikamentes szónoki remekművei­nek egyik legszebb!ke — ® oh szörnyűség, a gyorsiró, kit erre az alkalomra odarendel­tünk, tévedés folytán (másnapi dátumot ér- lett), nem jelent meg, a beszédet senkii sem irta le. A vacsora után őszintén elmondtam a hely­zetet s szerénytelen utőgoodolattal meg­kérdeztem Apponyit, lehetne-e még segíteni a dolgon, hogy a napilapok rendelkezésére bocsathássuk a lehetőleg teljes szövegel. —■ Bajosan fog ez fiam menni — válaszolta, — jegyzeteim sincsenek a beszédről, ámbár hála Istennek elég jó még az emlékezőtehet­ségem, esetleg — ha nem leszek lusta hoz­zá — megpróbálom leirmi. Holnap utazom György fiamhoz a pünkösdi ünnepekre, ha meglep a buzgalom, postafordultával elmedre küldöm a leirt szöveget. Harmadnap kezeim között vélt a sajátkezű apró betűivel leírt, több oldalra terjedő pontos kézirat. Melléje névjegyét csatolta, rajta tré­fás üzenet: — íme a megígért kézirat, ügye fenegye­rek vagyok még? Kézirat, névjegy, többi levelével együtt legbecsesebb ereklyéim maradnak. Ezek az eréklyék kerültek idei külföldi álamra való készülődés közben isimét ke­zembe. Furcsa előőrsei lepett meg: Apponyl eb­ben az évben meg fog halni. Hálás szerető­iem és tiszteletem ösztönösen súgta: vidd magaddal ez emlékeket, bárhol érne utói a gyászhir, kezednél legyenek, légy majd to is egyik igénytelen krónikása a rá vonatkozó fájdalmasan szép emlékeknek, helyezz t" te valahonnan messziről em lék vi rágokból font koszorút annak a nagy magyar émbernek koporsójára, akit az egész világ értükéi!, ; még ellenségei is — ha voltak — csak mély­j séges tisztelet tel tudtak rá főitekül leni. * ! Genfben 1921 junáus 10-én körüliem össze I Ápponylvab Először kenhetett meg magyar kiküldött a nagyhala.mák győzelem mámoros társaságá­ban. Ki emlékszik, hogy tizenkét év elölt mily mélyen íöldresuji. ottan feküdt még a magyar nemzet. Apppnyi széliemének nagysága kellett hozizá, hogy e gőgös genfi társaságban meg- hallják, meghallgassák a magyarság fájdal- | inas, de önérzetes szavát i Erre vonatkozólag is van egy Appoayi- | ereklyém. Elsőázben a háború után, 1918 vé- j gén készültem iámét külföldre; mint a Vö- ■ röskereszt delegátusa m olaszországi magyar i fogolytáborokat indultam fél keresni s ki- | eszközöJui, hogy még a békeszerződések alá- í írása előtt hazaengedjék a foglyokat. | Utam előtt Verbőczy-ueca;i lakásán meglá- : fogattam Apponyit s szokásom szerint ianá­IntemalionaJe "meghívására „LÜoinme d'État moderné: National et International" (A mo­dern államférfin nemzeti és nemzetközi vi­szonylatban) címmel Páris politikai és dip­lomata társadalmának éréine de la crémije előtt tartott hatalmas beszédben tanította ki Európa tág lelkiismeretű államférfiait azon kötelességekre, melyek elmulasztása Európát a biztos romlásba vezeti. Csodálatos előrc. látásu megái lap itásait az ugyanazon év nya­rán rohamosan megindult általános politikai és gazdasági felfordulás szomorú százszázalé- kossággal igazolta. Reggelire voltam másnap Bediford szállo­dabeli lakásukra híva. Gratuláltam beszédének óriási sikeirébez és hatásához. — Sokkal eötétebb az egész világ-horizont — jegyezte meg közbevetett egyik kérdésem­re, — semmint a győzedelmes országok kép­viselői hinni szeretik. Ha a belátás és önfe­gyelem, mielőtt még nem késett el minden, nem sietnek gyorsan segítségükre, Pompeji pusztulása vár Európa kultúrájára. Ku-Itn- Éík elmer ülése aztán magával rántja a többit is. Jóslatának első felvonására már csenget:— a mindnyájunk fölött őrködő leghatalmasabb Ügyelő, Apponyd halála a gyászharaug, amely után — félő — már csak: temetés következik. | London, íohrrár 13. (Saját mim Ica társunktól.) ! Az angol nőkről az európai kontinensen két- I féle elképzelés van. Vagy azt hiszik róluk, hogy I olyan mint az Étid a sihaanpou vagy a- Paflau- * oh ve szappan r rákunk épe; gyönyörű, bár kissé bárgyú szemű, hamvas borii, cseresznye-piros ayru gömbölyded arcok, vagy hogy olyanok ■ a hirty angol „g'Io5>c-írotter“ hölgyek! i Ezek közismerten lapos sarkú cipőket, pamiut- . u&rk'iiyát, férfi posztóból gyártott kosztümöket, i kétségbeejtő fejfödeleket (neon merem ezeket í kalapnak nevezni!) viselnek, s minden rendes ! férfi futva menekül előlük. Lehet hogy ezek i$ ! egészen érdekes lények, do oly tartózkodóak \ még honiitársaikkal' szemben is* hogy nem álla­pi Iható meg, miről tudnak beszélgetni. Az is mintha köztudomású lenne, hogy az angol nők botrányos rosszul öltöznek- Sportruháik kivé­telt képeznek, — legalább is ez a vélemény ró­luk — de egyéb viseletűk a mi ízlésünk sze­rint kétségbeejtő. Minit minden hírnévnek, úgy ennek Is meg­van az alapja: csakhogy a régmúltban. A 194k század folyamán az átlag angol hölgy tényleg nem tudott öltözni. Azaz a mi ízlésünk szerint nem. Még a háború előtt is gyakran ütköztek meg ezen Anglia külföldi látogatói. Viszont fő­képen az angol lányok roppant csinosak, s a párás lriinia nagyon előnyösen hat az arcbőrre. Tehát nem túlzás azt mondani, hogy a múlt szá­zad alatt az angol nők vezettek a. rossz öltöz­ködésben. — de e mellett még inkább vezettek a női egyenjogúságért való küzdelemben. Nem kell azt hinni, hogy az önuralmukról híres an­gol nők nem tudnak roppant féktelenül visel­kedni, ha olyanért küzdenek, amit végtelenül fontosnak tartanak. A női választójog megszer­zésére irányuló harcban minden eszközt alkal­maztak. Kirakatok keverésé tői -golfpályáik fel­tárásáig, uccai verekedéstől, rendőröknek ha- laptükkel való megszurkálásáig minden harc­modort kipróbáltak, Sylvia Páukhnrst — a femi­nisták vezére — és amazonjai bizony nem a legépületesebb látványokat szolgáltatták, ami­kor ügybozgóan „dolgoztak". Szinte a sors iró­niájára vezethető vissza, hogy csaknem, kizáró­lag .idült, csúf és rettenetesen felöltözött vénlá­nyok alkották a „mUitáne" hajadonok táborát. — azok az angol nők, akik személyes bájjal és szépséggel esetleg hatást gyakorolhattak volna a megátalkodott férfi-honatyákra, lázony nem voltak láthatóik ebben a küzdelemben. Lehet, hogy gyermekeikkel és férjeikkel elfoglalva nem is értek volna rá aktiven részt venni a munkában, — (mindenesetre távol tartották ma­gukat tőle. A háború kitörésekor azután, vége szakadt ennek a küzdelemnek. Az angol nők a legpéddá- sabb odaadással dolgoztak: nemcsak ápoltak, de mindenfajta férfimunkát is végeztek, még patronokat is töltöttek a lőszergyárakban. Ki­váló eredménnyel. 1918d3a.ii pedig küzdelem nélkül megkapták a szavazati jogot és a meg­választhat óság jogát. Mint ismerete®, Lady Ajs*- tor — aki maga amerikai eredetű — volt az első angol képviselőnő. Azóta igen sokan kö­vették öt az angol alsó'ház padsoraiba, sőt még miniszteri székbe is bekerültek. S munkatársaik — tessék, elképzelni, becsontosodott állami tiszt­viselőktől ez mit jelent — nagy elismeréssel nyi­latkoztak tudásukról és képességeikről. Célju­kat tehát a verekedő hajadonok egy generáció­val később ölérték s azok, akik ennek hasznát látják, igen különbözőek elődjeiktől. Mintha a választójoggal együtt öltözködési tehetségük is megváltozott volna az utolsó 10—15 esztendő alatt az angol hölgyek roppant elegánsak let­tek. Évről-évre jobban öltözködnek, e ma már főképpen Londonban keresni kell kémikusán adj úszta ll asszonyokat. Még az évente megtar­tott. ..Személyzeti bálon", vagy a különböző immkásbálokon is meglepően jó és ízléses ruhá­kat látni. A háború óta Angliáiban egy uj női omaucipá- ció vált elfogadottá. Ennek kiküzdésében vi­szont a szép, fiatal társaságbeli leányok és asz- ©’/oi ív ok vezettek. Először a gardedámok intéz­ményét pusztították el. s ma már vitán •lriviil álló tény. hogy 18—19 éves leányok is teljesen egyedül júrnak-keinek a világban; hívnak ven­dégeket, adnak estélyeket, utazgatnak, rendez­nek wee'k-end-eket. Némely régimódi mama még csóválja a fejét, de ez sem sokat használ. Má­sodsorban ugyanezek a fiatal teremtések pá­lyák után néztek. Akiknek meg volt hozzá, a kitartásuk, azok valamely diplomát szereztek, 8 igv van számtalan orvosnő, ügyvédnő, tanár­nő, 'egyetemi tanárnő stb. Ezeket a foglalkozá­sokat Európa legtöbb országában is megszerez­ték a nők. De ezeken kívül gyorsírás- és gép- Írástudással titkárnői pályákra mentek, továbbá újságíróknak, üzletekbe eladónőknek. Eleinte, amikor a háború utáni konjunktúra még tartott, elsősorban a luruekereeked elem egyes ágaiba vetették, magukat a fiatal angol nők.. Régiség­kereskedésbe, házberendező szakmába mentek, mint eladónők, vagy szakértők. De mivel igen hamarosan kitűnt, hogy ezeknek az üzleteknek sok nehézségbe ütköző, kétséges évekkel kell megküzdeniök, erre másfelé néztek. Az olcsó teácő helyiségek fénykora követ­kezett ezután. London minden uocájáu egy­szerre csak megnyúlt egy csinosan berende­zett, szép, színesre festett fabutorzatu kis „tea room". Ezt. a komkurrendát azonban csak igen kevesen biirták ki közülük, annál i© inkább, meri hisz az orosz menekültek is szépen pcóbáloztak ugyanezen a téren. A legutóbbi esztendőben nehéz lenne megálla­pítani, mii a „divat" a munka terén. Talán csak annyit lehet mondani, hogy a világvál­ság óta mindjobban a mindennapi élettel összefüggő szakmák örvendenek közkedvelt­ségnek. így a legtöbb gőzmosodia élén is­mert társaságbeli hölgy áll, a nagy áruházak butoirfestő osztályaiban rengeteg az isme­rős, a bőrgyógyászati és szépészeti intéze­tek kiszolgálónői mind a legelőkelőbb társa­dalmi réteghez tartoznak. A nagy hotelek virágjait többnyire társaságbeli leányok szállítják és rendezik el: ízlés és műveltség természetesen megkönnyíti ennek a feladat­nak elvégzését. Laissankint már füszerüzletek és henteeszék is fonni hölgyek kezeibe men­nek át! Tagadhatatlan, hogy az angol nőik bebizonyítot­ták, hogy kereskedő-ország leányai. Szeretik a pérnt, mennek utána, ragaszkodnak hozzá. Neon ép­pen a. legépületesebb módja a péinakieíresésnek, amikor főrangú hölgyek engedélylezük fényképük ás aláírásuk használatát — természetesen jó pén­zért —- valamely uj fogpaszta, szappan, fűző öth. hirdetésére. Ugyancsak kétséges foglalkozás a kü- 1'öniböBŐ pletyfcaroveutok szerkesztése. Már pedig ezt. j.ha már csaknem kivétel nélkül miniden angol lap­nál az arisztokrácia tagjai látják él. Csak az a kü­lönbség, hogy egyesek aláírják rovjutjUkat s cnmél- fogva óvakodniak imlsűgos injdisakié.cióktól, míg mások névtelenül dolgoznak a ezért nyugodtan ír­ják meg barátaik legintimebb ügyeit. Az angol leánynoveiliés elsőremlü voltát bizanyil- ja, hogy a sznobok “-malii ismert angol társaságbeli Iiölgyek mily kitünően ímegállják helyüket bár­mely iix)dálbain vagy egészen szokatlan kömiyezet- ben. Kitünően udvarias, tartózkodó módoiUkkal jiiiiUideii „oJ'lioe" légkörét magukhoz emeltek, unél- küll) hogy cazei búriuit megsértettek vagy akár kel­leniietlenül éjiiutettek vokna. Aj. angol nckbeu meg van az a 'megneiveriietpEen tel re teég. hogy bármely környezetben teljesen megtaii-tsáik egyéniségüket: abban a píllanaiban. ha a nyolc órai munkaidő után leteszik toililiulkat, tűjüket, esetleg törlő rou- gynikaii1, visszatérnek eredeti környezetükbe s úgy töltik cl estéjükéi, nukitha még a háború előtti vi­lág gondtalan, sen iánál te vő, agyon gaidiirozott höl­gyei lennének. A vveek-end-ek falun tüil-ése azelőtt a felső tizezrek privilégiuma volt. Az ember azt hin­né, hogy az anyagi helyzet általános romlásá­val erről mind többen lemondani kényszerül­nének. Éppen az ellenkezője történt aneg Angliában. A társaság tagjai tovább is el­mennek: minden áldozat árán ragaszkodnak ahhoz, hogy legalább másfél, ha nem kél napot hetemként, a városon kivül töltsenek jó, friss levegőben s ezen idő alatt sportolja­nak és testüket ápolják. Részben ez is titka nyugalmuknak és öuuralmukmak: minden héten egyszer ez a teljes kikapcsolódás a megszokott, monoton életből. Ma az egysze­rűbb társadalmi osztályok, sőt maga a mun­kásság is mindjobban hozzászokik a week- end-ekhez. Roppant olcsó vasúti hétvégi je­gyek, autobusz-kirándulások, moiorciklik, de még biciklik is mind több ember számára teszik azt lehetővé. S a legfiatalabb generá­ció nyáron nem rostéi akár a szabad ég alatt is aludni. * Az eddig szörnyen szidott — hozzá kell tennem, jogosan, szidott vidéki kis hotelek átszervezése van most soron. Mind több tár­saságbeli emberről hallani, hogy: -.X. Y. a tengerparton (vagy a hegyekben, vagy az er­dőben) nyitott egy kis penziót, kitűnő az el­látás és nevetségesen olcsó". Vagy pedig azt mondja valaki, hogy elment valamely kis hotelbe felügyelőnek, hogy ott rendet teremt­sen s azáltal a week-endi kirándulókat oda- c%alja. Természetesen az angol nők ebbe is belekapcsolódnak s nem egy leány van, aki pénzét éppen ilyen hotelbe fektette be, vagy ilyen hotelben talált alkalmazást. Az angol dolgozó nők helyzete irigylésre- méltó. Sehol a világon nincsenek oly kelle­mes helyeiben, mint Angliában, sehol nincs számukra annyi lehetőség. Igazán fantázia kérdése, mivel akarnak foglalkozni, egyéb határ ma már nincs. Ezt azonban részben saját maguknak is köszönik: megbi zhat ósá­guk, rends'zeretetük. csodálatos önuralmuk kellemes és kívánatos munkatársakat farag belőlük. Az embernek az az érzése, hogy lelki egyensúlyuk valahogy rendben van. Talán ez sikerük igazi titka. Márffy-Mantuuno Judith. — Kassai főbizoináuyosunk, a Grossmarm L. hírlapíróda, Vizi-u. 2., telefonszama február 1-től kezdve 35—49. — Regényt írt az élet... Galgócról jelenti tuidó eitónk: Érdekes házasságkötés zajlott le a napok bán a, város polgárságának osztatlan szimpátiája közepette. Egy galgóci vasúti tstezitvfe-elü felesége egy évvel ezelőtt hirtelen elhalálozott, e a tisztvi­selő egyedül miamit leánykájával, aki a, ga’góci polgári iskola, első osztályának volt emiaens no vernééko. A leány valósággal második édesanyját, találta meg a. polgári iskola tanárnőjében, aki a. fólárvát szivébe zárta s olyan gondossággal vette kőiül, mint édesanyja szokta a. gyermekét. A sze- re tetet rajongással és hátával viszonozta a leány­ka, s otthon édesapjának mindég csak tanárnő jóiról beszéli. Egyszer csak előállott azzal a. kíván Sággal, hogy édesapja vegye feles égül a. tanár nőt. Az apa nagyon szerette gyermekét s eltűntá rozta, hogy teljesíteni fogja kívánságát- Mégis.- menkedett a. tanárnővel b ment a gyónnék szere teste a/miugyis összekapcsolta már őket. hamarosan mogtörléivl az eljegyzés, egy pár nap előtt pedig * lakodalom is. r r csát kérteim, sőt értékes ajánló leveleket is j kaptam tőle. I Nagyotn meg volt hűlve, annyira rekedt Iveit, hogy beszélni se tudott, feleleteit,, tne-g- I jegyzéseit papír]apókra kellett irniia. E papírlapokat természetesen kegyelettel | megőriztem. -Többek között a családijavaJ ro­konságban álló római Botrglhese tícipiio her­ceghez is adott ajánló sorokat, a herceg közben járásának köszönhettem, hogy az oiasa had vezetőségtől az összes olasz hadifogoly- í táborok látogatására engedélyt kaptam s : magyar testvéreim mielőbbi házáéiigedésc. j irán t eredménnyel dolgozhattam, í Egyik papírlapra Apponyi a következő ! utasvtást ária: ..E'ííTnsógeiiikike] önérzetesen s nem (mint Károlyi Mihály tette) a mcgihunyász- koőáíi hangján s-rhod. tárgyalnunk. Ez utóbbit az ellen"*•' ;.s megvetéssel fogadja s nem becsüli sc-nr1-': - az ülüo-íőt. Hol talá- | inuk 1871-ben r áriáknál arra példát, ! hogy úgy viüttkenttb. olyan hangneanib^ii beszéltek rolnii, mint ahogy a Káro%i ve­zetése alatt 4 áiíó küldöttség Franohet D‘Esperay-veil Belgrádban tárgyalt?" Utoljára 1.931 tavaszén Páriában b eszél- I tem Apponyival. Az „Acad-emáe D'iploinatique % A MAI AinjGOL NŐK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom