Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-14 / 37. (3147.) szám

Éhező szocializmus Irta: Toronszky Emil Ellenem vethetik, hogy a kapitalizmust i® hasonló sors érte, hiisz a gazdasági világűr izis őt is érzékenyen sújtja. Ez igaz. A kapitaliz­mus valóban csak vegetál. A keltőjük baja közötti éles különbség, külső szemléltetésben: a várakozás türelmi álláspontján csöndesen meghúzódó kapitaliista-tábor — ha sokban már redukált — életnívója és vele szemben az éhezésig fajult tömegszegénység. Formu- láahatnám úgy is a tételt, hogy a rideg tő­ke, a kapltalzimus, tán jobban állja a mai krízist a munka táboránál: a szocializmusnál. És talán épp ezért ez utóbbi a bajokért min­denben a kapitalizmust okolja. De igaztalá­nul. Mellőzöm ez alkalommal a kapitalizmus szembeállítását és e fogalmak tudományos megvilágítását, miről más helyütt úgyis sok mindent olvashat az érdeklődő, hisz ebbe a két rövid hasábba végképp nem illik az el­vont, száraz tudományoskodás. Ide az élet leszűrt, köznapi igazságai tartoznak a maguk könnyed és meztelen egyszerűségében, de kritikai megvilágításban. , Vastag fogalmi tévedés volna a magántulaj­dont azonosnak tartani a kapitalizmussal. A kapitalizmus — fogalmi lényege szerint — a ridegen kizsákmányoló tőke, mely a mun­kásban osak az eszközt látja és kevés megér­tést tanúsít a munkás emberi jogainak elis­merése iránt. Vele szemben a munkástábor jogaiért küzdő szocializmus áll. A kettőjük közötti kiegyenlítő áthidalást a jótékony ma­gántulajdon közvetíti. Amióta a magántulaj­don jogosultságát a kommunizmus, mint szintén a társadalmi rend egyik gyakorlati formája, kifejezettéin veszi tagadásba legalább, is elméletileg, azóta a szocializmusra — ami­ről különben mindig heves vita dúlt az elmé­letben, vájjon a magániu!ajdonnal szemben a teljes negáció álláspontján áll-e, vagy sem — rábizonyosodott, hogy a jótékony magántulaj­dont elveivel Összeegyeztető élőn ek tartja. Tetemes értékű vagyona dacára jó szocialista lehet mindenki, ki küzd a munkás töm egek érdekeiért, akár mint pártigazolványos tag, akár mint rajtakivü] álló. Jómódú, sőt gaz­dagnak mondható párttag vagy vezér a szo­cializmus táborában nem megy ritkaság számba és fogalmi ellen mondást sem képez elv és valóság között. Osak a munkás töme­gek érdekeivel ridegen szembehelyezkedő gazdag az igazi kapitalista-burzsuj. S igaza lett a közmondásnak, hogy a baj tömörít. Az egész világ megmutatta valódi arculatát és egyformán védelmére kelt a pénznek. Min­denki félti a garasát, nehogy végképp elve­szítse, mert a magántulajdonhoz a pénzen át vezet az ut. Ez a mai általános pénzféltés élő bizonyítéka a magántulajdon intézményéhez való görcsös ragaszkodásnak. Ezen a ponton a kapitalizmus és szocializ­mus barátságosan egymásra találtak. Harcuk lényegileg csak a termelés rendje és Irányítá­sa körül forog. Harcban állanak egymással a hegemóniáért: a tőkésé legyen-e a hatalmi szó, avagy a munkásé? Végcéljuk egy és ugyanaz: a jólét, melyből a szocializmus fokozódóan több és több részi követel a ka­pitalizmustól. Örök harc ez, melynek csak a magántulajdon végleges eltűnése vethet vé­get. S ebbe a harcba a világháború utáni szocializmus uj módszereket vitt bele. Egy­részt sietteti a magántulajdon felaprózódását, másrészt kollektivizmussal próbálja megadás­ra bírni a kapitalizmust. De hogy ez az uj ut sem vezet a jólét szférájába, arról ma már a lények is tesznek tanúságot. A magántu­lajdon felapróződáisa az a történelmi távlatú Hitler szerint a legközelebb i megoldandó világprobléma a lengyel korridor ügye | Versailles tarthatatlan — Általános leszerelés — A kommuoizious Mintása London, február 13. Hitler német kancel­lár Etkerton angol ezredesnek interjút adott. Az ezredes a kancellár programja felől érdeklődött és Hitler fölsorolta az uj német kormány leg­fontosabb követeléseit. Az első követelés a le­fegyverzés végrehajtása. A békét csak az álta­lános lefegyverzés biztosíthatja. A német biro­dalom már megtette a magáét a lefegyverzés terén. Ha Franciaország nem szerel le, akkor Németország jogosan követelhet ugyanakkora hadsereget, mint Franciaországnak van. A ver­saillesi szerződést revideálni kell, mert bebizo­nyosodott, hogy nemcsak Németország, hanem az egész világ szempontjából ártalmas. Párist meg kell győzni arról, hogy a versaillesi szerző­dés föltételei ma teljesíthetetlenek. Hitler sze­rint Németországnak ugyanannyi joga van a biztonságra, mint Franciaországnak és éppen ezért a lengyel korridor fenyegető beszögellését el kell tüntetni a kettéválasztott Németország­ból. A lengyel korridor bevezetése a világtörté­nelem legnagyobb igazságtalansága és a törté­nelmi monstruozitást épp azért hamarosan el kell tüntetni a világból. Hitler szerint a kommu­nizmust ki kell irtani, mert Németország; békés fejlődése csak kommunizmus nélkül képj^lhető el. A Hohenzollernek monarchiájának^! vissza- állítására a mai német kormány nem'gondol, ellenben szükségesnek tartja, hogy az igazság nevében a birodalom visszakapja volt. (gyarma­tait. Az interjú végén Hitler nagy elismeréssel nyilatkozott Cromwellről, a nagy angél állam- férfiúról s kijelentette, hogy Németországnak ma Cromwellre volna szüksége. í Újra rendklvflll klsantantkonferencia! Hirtenberg — Revízió — Magyar-német-olasz szövetség Genf, február 13. A kisantantál!amok ked­den és szerdán rendkívüli konferenciát tar­tanak Géniben. A tanácskozáson Jevtics ju­goszláv külügyminiszter elnököl. Csehszlová­kiát Renes, Romániát Titulescu képviseli. Francia lapok véleménye szerint a konferen­cia a hirtenbergi fegyvercsempészés ügyével fog foglalkozni, de szóba kerül a revíziós kampány, továbbá a némiet-olasz-magyar szö­vetség kérdése is. Tizenhétmillió munkanélküli az Egyesült Államokban Amerikai rekord — Minden harmadik dolgozó ember munka nélkül áll Newyork, február 13. A legutóbbi hivata­los jelentés szerint az Egyesült Államok te­rületén 1932 novemberében 17 millió ember, azaz a dolgozó népnek egy harmada munka nélkül állott. A bérfizetésben részesülők negyvenkét százaléka munkanélküli. Green, az amerikai munkaiöderáció elnö­ke kijelentette, hogy a munkanélküli ség az Egyesült Államok történetében még soha­sem volt oly óriási, mint ma, A bajon egye­dül a harmincórás munkahét bevezetése és hathatós állami segélyezés segíthet ; A mun­kaidő ma még mindig 41.6 óra héten kint s ez sok, mert ha harminc órára csökkentenék, akkor 6.600.000 ember újból munkát találna, Végleges szakítás I Géni és Tokió kőiét Genf, február 13. A népszövetség szomba­ton este végleg megszövegezte raj keletázsiai; konfliktusról szóló jelentést. A. tijerakilences bizottság hétfőn foglalkozott a jelentéssel és a rendkívüli népszövetségi közgyjUés valószí­nűleg a hét végén, vagy a jövő hét elején fog foglalkozni vele. A jelentés határozottan el­ítéli a japán katonai politikát, amelyet ma Anglia és Franciaország is helytelennek tart már. A tokiói kormány kedden fejel a népszö­vetség jelentésére s a maga réméről valószí­nűleg szintén elutasítja a néjiszövetség ál­lásfoglalását. Ezek után a népszövetség és Ja­pán szakítása elkerülhetellennejk látszik. evolúciós folyamat, melyben az emberiség számának és kultúrájának emelkedése a tér. mészetes determináló tényezők. Minden mes­terséges beavatkozás, mely ennek sietteté­sét célozza, fölösleges és csak zavarólag hat a fejlődés menetére. A magántulajdon fel­aprózódósának útja adva van és esetleg lesz idő, amikor végképp elveszti jelentőségét. De vájjon ebben lesz-e megtestesülve a földi bol­dogság végcélja? A mai szooialiajmus, ha meg akarja óvn,i függetlenségét a kommuniz­mussal szemben, nem mondhat le a jótékony magántulajdon intézményéről. Amit ennek ellenére mesterségesen fesz a magántulaj­don rovására, azzal csak önmagát gyöngíti. S ugyanígy csínján kell bánni a kollektiviz­mussal is. A magántulajdon, alapjára helyez­kedett társadalmi berendezés mellett minde­nekelőtt az individualitás szabad érvényesü­lése biztosiiandó. Üres fikció minden beál­lítás, mely az emberi érték egyenlőségét és kollektív felértékelését hirdeti, mely egyfor­mán jogosítana a lét minden előnyeire. A kollektivizmus tagadhatatlanul háttérbe szőrit minden egyéni kiválóságot, indokolat­lanul fokozza az igények emelését, szerény­telenségre sarkal és lauhasztóan hat az ön­érzetből fakadó törekvésre. A kollektiviz­mus, mint létforma, feltételezi a társadalom szélesebb rétegeinek kulturális közösségét, szociális és erkölcsi mentalitásának egységes­ségét. Kollektivizmus osak a teljesen anya­giasán érző és cselekvő társadalomban le­het, hol a nacionalizmusnak másodrendű sze­rep van szánva. A kollektivizmus alapja az igazi világszabadság, mely lehetővé teszi az ember- és árutömegek minél szabadabb hul­lámzását, hogy a szükségletek kielégülésében ne állhasson elő zavar. De a mai világ gazdasági berendezkedése nem erre fekteti a fősulyt. A világháború utá­ni kapitalizmus és szocializmus összekaptak a koncon: a háború alatt meghonosodott in­flációból mesterségesen fakadó gazdagságon. A kapitalizmus látva a szociális tömegek ha­talmas felvonulását, velőik szemben a kar­telleket és a banktőkét vezényelte a front­ra, hogy értékeit ő is magas számokba kal­kulálva, megtarthassa pozícióját. S most egy­másra licitálnak az árdrágításban, mintha egyedül csak ebből fakadhatna a boldogság. A hangosabbik ellenfél minden esetre a szo­cializmus. Talán azért, mert rosszabbul megy a sorsa, ő a csalódottabb fél. Panaszkodik öreg haragosára: a kapitalizmihsrasugyanal kor kacérkodik az államítapitalizmussai. Világszabadságról zeng dicshimnuszt, fi? nyomban meg is öli soviniszta nacionalizmu­sával. Kollektivizmust propsígál, igényesen neveli tömegeit, selyem hani/snyában jára'ja a szegényt is s ugyanakkor sorra veszíti ed-; digi kereseti forrásait és munkaalkalom he­lyett munkanélküli segéllyel igyekszik esitti- tami az elégedetleneket. j E bajok előidézéséért elfogulatlanul szemlélve a történteket — nőm a kapitalizmu­son van a felelősség. Itt maga a kapitaliz­mus is csak a másik szén.redő fél. A mai, gazdasági világkrdzist nem tehet tudományos szelencékbe zárt te áriak enője sokk el gyógyíta­ni. Itt a bajok gyökeréig fcdjll lenyúlni. S ezt a mai köznyomort egyedül'á magas diplomá­ciának köszönhetjük, mellyé] szemben most már a szocializmus is tehetetlennek bizonyul. Rákerült ő is a diplomácia járszalagjára. Zsákuccába jutott minden felbuzdulás, fnely- től most már a szocializmusnak is egyhamar felkopik az álla. Maradt W tapasztalati ered­mény, hogy az igazság eleijét a szocializmus sem nélkülözheti. T XII. évf. 37. (3147) szám • Kedd • 1933 február 1^ Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyed- ^ Szerkesztőség: Prága 1I„ P a n s k á uüce W Í^A 76\,*l“VOnta 2*Ki; k?!^Ö,£!re: é^ent®45? A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok “• emelet - Telefon: 303H, - Kiadóhivatal félévre 226, negyedévre 114, havonta 38 Kt .... . r Prága 11., Panská ulice 12. 111. emelek #1 képes melléklettel havonként 2.50 Ké-val több pOÍltlKOl napilapja Telefon: 34184. Egyes szám ára 1.20 Kő, vasárnap 2.—K6. ‘ SÜRGÖNYÖM: HÍRLAP, PRflHfl I

Next

/
Oldalképek
Tartalom