Prágai Magyar Hirlap, 1933. február (12. évfolyam, 26-49 / 3136-3159. szám)

1933-02-12 / 36. (3146.) szám

s

t>ra:<;aiA\mAarhtrmp

1933 február 12, vasárnap.

iriiwiMtwMmar'!w^ai!«v-'Ksalyqgva fogadja a k ormánypár tó s az ellenzéki gratulációkat.

Ott áll a nagy csoport közepén. Egy fejjel kiemelkedik. Minden tekintetbenValamivel később engedélyt kérek arra, hogy a reggeli interjút egy kérdéssel kiégései tsem:

— Kegyelmes uram, valamikor a régi magyar életben a konzervativizmus megtestesítője volt a parlamentben s a politikai életben. Ma, éppen a mai beszéde során is megállapítható volt, mint a nemzet „great old man“-je haladóbb álláspontot foglal el, mint a parlament többsége. Nagy mólt óságod változott meg s lett progresszivebb, vagy a parlamenti légkör lett konzervativebb?

A parlamenti folyosó egyik piros sarok- pamlagján ültünk- Apponyi messze'tekintő szemekkel nézett ki a hatalmas ablakokon a Dunára. Én jegyzőkönyvem fölé hajolva vártam a különös kérdésre a választ.

Soha még, egyetlen kérdésemre sem válaszolt- Apponyi ilyen alapos megfontolás után. Végre, mély hangon, e! gondolkozva, tagoltan mondotta:

— Én nem változtam meg. vagyok, aki voltam. Talán az emberek sem változtak, akik itt vannak. A viszonyok változtak meg. S bennem mindig volt elég józanság ahhoz, hogy az események s a magam tapasztalatainak 'konzekvenciáját- levonjam. Az az álláspont, amit én ma is elfoglaltam, nem progresszív álláspont s nem konzervatív álláspont. Olyan álláspont, amelyet kellő mérlegelés után a lelkiismeretem diktált s rcely- lyét nemzetem érdekének vélek szolgálni.

Utána elhallgatott s újra kinézett az ablakon s mélyen elgondolkodott.

Úgy hangzott, mint egy vallomás.

*

Apponyi meghalt s az élet szegényebb lett nemcsak egy nagy emberrel, hanem egy7 élő történelmi alakkal, akivel minden találkozás olyan volt, mintha a történelemből kilépő alakkal állott volna szemben az ember— Nyitrai szerkesztőségünk és kiadóhivatalunk február 1-től nj helyiségbe költözött, a Wilson- , tieca 34. sz. I. emeletére.

— Elkészült a szovjet sztratoszféra-léghajója.

Moszkváiból jelentik: Most készült, el a szovjet első i sztratoszféra-léghajója. Hír szór irt s-oikal erősebb, mint a Piooard'é. Május 20-án repült fel a eztraitosz- i Sárába néhány or-csz tudóssal, alkik meg akarják dönteni PLcoard magassági rekordját.

SZEREDNYE

Senki nem gondolhatott arra, hogy az a ezö- veteég, amelyet messze Palesztinában a csatád kon elcsigázott s elvadult egypár lovag kötött egymással, valaha hatalmas szervezet alakjában az akkor ismert egész földkerekség majdnem minden országára ki fog terjedni. Mert ama Hugó névre hallgató paye-nsi lovag addig lelkesített, szervezett és fáradozott, amig társaival a szent helyek védelmére kötött- buzgalomból a templomosoknak Európába is áttelepült lovagrendje lett. Adományok és örökségek utján dús vagyonra tettek szert és egymásután alapították rendházaikat. Szinte divattá lett őket az országokba befogadni. Géza, e néven a második magyar király is megírta ékes levelét a rend akkori főnökének:

— Ti dicső férfiak, akik nem csak ruháitokon viselitek Krisztus szent jelét, hanem a kereszt tanítása'szerint éltek s ez életre tanítjátok a népeket is: jertek országomba és műveljétek a lelkek talaját. Hajlékotok pedig lészen királyi városunkban. Sz-é-k es-fehérváro-n.

Nagyon megtetszett a templomosoknak szép Pannónia s nem csoda, hát, hogy Székesfehérváron kiviil rö\ ide. n az ország más vidékein is letelepültek. így kerültek az ungi hegyek tövébe, az U-ngvár és Munkács között fekvő Sze- rednyére. Megépite-tték ott kolostorukat. Azonban mivel a templomosok harcias szerzet voltak, sőt elsősorban voltak vitézek s csalj azután szerzetesek: azért ez a kolostor is inkább meg- j erősített vár benyomását tette. Hiszen szövge-; ! kodta-k ugyan a szerzet tagjai közül ege. 1 bék-és foglalkozásokban is, kapálgatták a r-zőő- tők-ét, szántották a földeket, vezetgették -Isiéphez a lelkeket: hanem mégis valamennyinek figyelme-a lőrések, a fegyverek és a vár-kolostor karbantartása felé •irányult. Hát igy körülbelül hatvan évig nem is volt semmi baj. Akkor azonban lecsapott Szép Fülöp francia király ökle s elhangzott a lovagrend vagyonának áhi- tozásából fakadó szava:

— A templomosoknak nincs létalapjuk s nem is tudják összeegyeztetni kettős hivatásukat. Fölöslegesek hát e föld-tekén.

És megindult a hajsza a templomosok ellen. Oly bűnöket fogtak a lovagrendre, melyeket ez | soha el nem követett, tehát a megto-rturázott | lovagok be sem vallhatták azokat. Mégis számos j rendtagot kivégeztetett a király, közöttük elsősorban Monay Jakabot, a nagymestert. A lovagrend váraira s birtokaira Franciaországban Szép Fülöp tette reá a kezét-, a többi országban pedig központi irányítás nélkül és a lovagok megfogyatkozása miatt az egyes birtokok zülCsakhogy ezútt al e ragaszt ószerük titkába belekontárkodott- Ung vármegye másik nagy oligarcha nemzetsége, a Pálóczia-k. Ez a nemzetség bizony beékelte magát a rengeteg Drugeth-ura- dalom közé az ő huszonöt falujával és ez ék mind nagyobb rést kezdett ütni a Drugethek birtokain. Igaz, hogy az ilyen ék-munkához nemcsak érteni kellett, hanem hatalom is szükséges volt hozzá. No, ezekben otthon volt Pálóczi Antal. Értett a birtokragasztáshoz, de meg pleni- potens módon két vármegye — Zemplén és Ung — gyeplőjét tartotta kezében, mint főispán. Ráduplázott a Drugethek szavára s azt mondta:

— Én nem érek rá. Sokat és gyorsán kell szerezni, már úgy, ahogy lehet, hogy a sokból maradjon is maid valami.

Hát szerzett is Pálóczi Antal. A Drugethek minden prüszkölése dacára megszerezte Szered- nyét is tartozékaival s pálosaival együtt, úgyhogy birtoka Császlóctól és Háttól kezdve He-1- mecen, Komorócon. Szerednyén keresztül Bercg megyére is átvonult. Azonban azt valahogyan megérezte jó Pálóczi Antal, hogy sietnie kellett. Mert- a bőséges uradalmakat csak ő maga és fia, az ifja-bbik Antal élvezhették. Ez utóbbinak vér-e ott folyt el Mohács mezején és vele a Pálócziak őenemzetsége is sírba szállott, Birtokai szétkal- lődtak. Legtöbbje erőszakosan idegen kézre került, Szerednye körül azonban nem volt semmi brachium. Mert az a Pálócziakkal közös Pánk törzsből származó Dobó-családra szállott. Itt pi- hengetett aztán István, az egri hős, az élet és j csatározások natry harcai után. itt elevenítette j föl az egri véres napok emlékét a jó pál-os atyák 1'.őrében s midőn ezek őt magyar lelkűk szent '..hitatában minden hősök fölé emelték, ő ezeréül n tiltakozott:

— Nem. nem. Ha az a Bornemissza Gergő nem konfundálja furfangos praktikáival a törököt, meg ha az egri asszonyok nem' viaskodnak két férfi helyett is, higyjétek, páterek, hogy nem futamo,lott volna meg a kontyos had. Én csak egyes ember voltam.

— De legnagyobb a nagyok között! — igy a

páterek.

Némely krónikások szerint az ő kedvelt Sze- rednyéjén halt is meg hős Dobó István, mások szerint Szereden. Szerednv-e-Szered. Idők folytán e két vár hasonlatos neve egybefolyt. Az azonban bizonyos, hogy a közeli Dobóruszkán van eltemetve és sírján ma is olvasható magyar fordításban a fölirás:

Itt fedi sírja Dobó Istvánt, ki az egri falaktól Visszaveri hajdan sok ezernyi hadát a töröknek, S ellenségei fölött ülvén kitűnő diadalmat,

Vele Magyarhon vég veszedelmét messze elűzte.

mát és minél több érdekességet- keres és ráérő ideje is van hozzá, hogy kíváncsiságát kielégítse, végigolvashatja az egész színes híradást.

A politikai és főleg gazdasági események — ez a kétféle anyag elválaszthatatlan napjain'k- bau — eredetileg nem minden embert érdekelnek. De mindinkább kénytelen mindenki foglalkozni az ilyen eseményekkel, mert mindenki érzi, hogy napról-napra inkább, napról-napra közvetlenebbül mennek az ember bőrére a politikai és a velük hatásban szorosan összefüggő gazdasági események. Nem szívügye az olvasónak és mégis tudnia keli a gazdasági élet minden fontos fázisáról. Mi ilyenkor az újságíró feladata? Az, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését a történés iránt, amiről muszáj tudnia. A politikai tudósításba már régebben bevonult a szépirodalom, legkiválóbb Íróink Írtak színes, érdekes, humoros közleményeket a politikai élet eseményeiről, kuliszatitkairól —- a magyar irodalomhoz tartoznak Mikszáth Káknáu híres országgyűlési karcolatjai, újabban pedig Móricz Zsigmond nemzetgyűlési tudósításai — mostanában pedig mind gyakoriabbakká váltak a közgazdasági események színes, népszerű ismertetései. az úgynevezett közgazdasági riportok. Ma már ott tartunk, hogy a lapok bel- letristákat küldenek ki egy-egy közgazdasági szaktekintély, egy-egy bankvezér meginterjuvo- lásara. mert- a jól szerkesztett napilap mindenképpen azon van, hogy nocsak az érdekes, de a szükséges tudnivalókat is közölje olvasóival, mégpedig olyan formáiban, amely az olvasó érdeklődését leginkább megfogja.

Az újságnak, anjely tartós és nélkülözhetetlen barátja akar lenni a közönségnek, nemcsak szórakoztatni és tájékoztatni kell az olvasót, de tanítani és nevelni is, megfelelően színes. érdekes, könnyed formában. Az olvasó abhoz a laphoz fog inkább ragaszkodni, melyről érzi, hogy legalább egy fokkal magasabb műveltségi és szemléleti nívón áll, mint ő maga, anélkül, hogy ezt a nivóbeli különbséget fitogtatva éreztetné vele. Minden ember szívesen tanul. ha. megfelelő formában tanítják.

A jó lap szórakoztatva tanítja, neveli az olvasóját és ezenfelül igyekszik behatolni életének minden fázisába, érdeklődésének minden szögletébe. A jó lap közönségének éreznie kell, hogy a lap, amelyet, járat, leghívebb informátora, mindennapos bive, minden bajában tanácsadója és vigasztalója, szórakoztatója és szerény modorú oktatója, bizonyos mértékig ügyvédje és háziorvosa, m asszonynak felvilágo- s.itója díva íbu n. kozmetikában,, gyermek ne ve - lé-ben .főzésben, —• egyszóval a mindenna po>, jóba rá t. aki kórós nélkül naponta hú rhoz :v>ti nf-rn te lak-zik. de rövid idő mi'b-a t.r ' ••”- j .<•• /.ti bvz iriindeniki sv. .rára

lésnek indultak.

E. sorsra jutott Szerednye is. Üresen tátongtak lőrései, kápolnájában nem csengett-bongott a kis harang, udvarát bürök s bodza verte föl. Mindaddig igy tartott ez, amig Eger városában össze nem hozta a véletlen De Vilié Lukács nagyváradi püspököt Gergely diósgyőri pálos szerzetbeli perjellel.

— Kérésem van anyaságodhoz — szólt a püspök — és ez oda kulminál, adnál nekem két- három pálos atyát.

— És mire lennének azok jók? — simogatta végig szakállát a perjel.

— Nem egyébre, mint hogy le szeretném őket telepíteni Kápolnán, nemkülönben a templomosok árván hagyott várába, Szerednyére.

— Hm — pislogott Gergely atya —, de hiszen ott vannak közelben a barátezeri, vagy másképpen sátorhegyi szent Egyed-klastrom lakói. Miért nem fordulsz kérelmeddel oda, püspök uram?

— Mert én jártam még püspökségem előtt Diósgyőrön s láttam, hogy az ottani szerzetesek a te vezetésed alatt lelkiismeretesen végzik a hórákat és szigorúan betartják a diszciplínát.

Gergely at-ya e dicsérettel le volt kenyerezve és hazatérve, kiválogatott két-két pálos atyát, akiket kellő instrukciókkal ellátva, Kápolna., illetve Szerednye felé menesztett. Bennünket itt csak a ezerednyei pálosok sorsa érdekék De Vilié püspök bőkezűen gondoskodott róluk., A vár-kolostort kijavíttatta, annak esetlegesen szükséges védelmére fegyverforgató laikus testvéreket rendelt és a szerzetes atyák számát las- ean-lassan kiegészítette tizenkettőre.

A jó püspök halála után sem zavarta senki a pálosokat Szerednyén. ők is segítettek abban, ho^y a magyar vallásosság jó hírnevét szétvigyék Európaszerte a fehérkámzsás barátok. Szerednye is közbe játszott abban, hogy a megizmosodott- pálos-rend a magyar hitéletnek, tudománynak, irodalomnak, művészetnek és közéletnek olv férfiakat adjon a századok forgan- dósága alatt; mint Dénes kőfaragó, Lőrinc festő, Martinuzzi (Fráter) György bíboros, Széchenyi Pál érsek, Verseghy Ferenc, Ányos Pál, Virágh Benedek. Nem következhetett folytatása a. pálosok sorából kikerült e nagy neveknek, mert II. József császár ugyanúgy bánt e] a pálosokkal, minit Szép Fülöp francia király egykoron a templomosokkal: egyszerűen kikergette őket békés otthonaikból. A ezerednyei pálosokat már körülbelül két- századdal azelőtt érte ez a, &ons. Mert a terjeszkedő Drugethek Lassan-lassan dél felé szimatoltak Ung Vár felől, amig Szerednyére értek. Csábították Őket a borőntő hegyek, no meg a várnak egészen jól beillő klastrom. Azonban a nép teljes szereltében álló pálosokat még sem merték csak úgy. kurtán-furcsán kitenni Szeredn yéről.

, ■ Mi ráérünk - mond Pák meri ha aj

i Lnigethek köze valamihez hozzáért az ragad.

Fia s örököse. Ferenc, megszerezte sok pereskedés után a dús sárospataki uradalmat is, de ezzel szemben elhagyta ősei bitét-. Luther vallásához csatlakozott és ennek folytán a szered- nyei pálosok alatt kezdett inogni a talaj. Nem is kér ült sok időbe és Dobó Ferenc egyszerűen kitessé-kelte őket. Azt mondta:

— Barát csuhája nem vár ormára való. Lakozzék a barát kalastróm cellájának csöndjén, ne pedig álgyu közeién. Szükségein vagyon a várra.

A várat aztán török foglyok munkájával átalakította, uj falakkal s bástyával övezte, mely még ma is létezik s a- legnagyobb pincéje Sze- rednyének. A vár teljesen elvesztette egyházias vonatkozásait s jellegét. Szolgálta a Dobó-címer hadi céljait addig, amig Dobó Ferenc a 17. század második évében magtalanul tért meg őseihez. Leányágon és a Balassa-, Perényi-, Keven- dy-, Zeieméry-, Lórántffy-csaíádokon keresztül Rákóczi-kézro került.

De akkor már semmiféle jelleget nem viselt magán, hacsak a pusztulásét nem. Lassan, de föltartóztathatatlanul korhadt, omlott, dőlt ösz- sze. Köveit, melyeket hajdan a templomosok annyi fáradsággal és szokásos jóizlésükkel hordtak egymásra, a szerednyeiek kis házaik építésére használták föl. Egyik megmaradt falának peremén rakott fészkéből bölcs mél ázással néz le az ott folyd-őgáló Ville-pa-takba a gólyamadár. Ki tudja? Talán az egyik templomos nagymester, vagy valamelyik pálos házfőnök rei-n- karnált porhüvelye ez a gólya, amely csak egyedül van emlékezéssel Szerednye múltjára és szomorúan kelepeli gólyanyelven:

— így múlik el a világ dicsősége... memento m'-ori.

(Következő közlemény március 5-i szántunkban jelenik meg.)

Ezennel előjegyzek VÉCSEY ZOLTÁN dr.-nak

alábbi regényeire:

Páter Laurendus titka.

Bűnügyi regény ... 18 Ke j|

A vörös csillag lovagjai. }!

Kémregény, 2 kötet 30 Ke A két munka együttvéve 45 Ke

A norn kivontat íithimn kérjük. — A* öbst.w

i könyv megjelenése után osekklapoti klíltlöm t >

Kérym után vét olezt.etni.

Kiváttundö és VÉCSEY ZOLTÁN dr elmére üekflklen<>• |j

'PR A HA M. Pansk.i 12 II.

SZAVAKON

NYARGALUNK

Kávéházi barátom, aki délutánonkint törzsasztala partjain ülve lesi az élet hullámverését, ma igy szólt hozzám lelkesülten:

— Nem tudom, észre tetszett-e venni, egy idő óta kevés szóhói is megélünk. Meglehetősen nagy és igen nívós a társaságunk itt az asztalnál, de merem állítani, hogy néhány rövid és divatos kifejezéssel bizonyos idő óta a legbonyolultabb problémákat is megoldták, a leglehellet?zerübben elvont kérdéseket is kibogozzák, egy-egy újkeletű frázis felvillanó zseblámpa-fényénél a legrejtettebb titkokat is felderítik, hogy ugymondjam. Itt van például a járvány a száz százalékkal. Kérem, ha manapság valaki odafigyel egy idegen társa ág diskurzusára, akármilyen remek szeme van, képtelen megállapítani, hogy lírai költők, prózai szeszkereskedők, vagy temperamentumos bankemberek vitájának a fiilíanuja-e? Valamennyien százalékban beszélnek. Százszázalékos líra, százszázalékos borseprő, százszázalékos tőkebiztositás. És a szerelemben? Ugyanaz. Az cn időmben, ha egy fiatalember szerelmes volt egy leányzóba, ilyeneket mondót:;

— Ciliké, én Kegyed iránt a legmélyebb érzelmeket láp'álom. Vajha adná az ég, hogy lelkeink mielőbb egyesüljenek ...

Mióta a legtöbb f a tál embernek annyija sincs, hogy önmagát táplálja, ilyeneket mond az. imádott leánynak:

— Cili, esküszöm, százszázalékosan szerelmes vagyok beléd. — Cili természetesen ennek a per- centuálisan kifejezett lelkiállapotnak is örül, de köziünk szólva, hol itt a hamv, a virágillat és a szívdobbanás a régi vallomásból?...

Ezt az áramlatot, — ha nem csalódom, — a hangosfilm hozta. A konkurremia harsogó reklám- I trükkjeként érkezett hozzánk ez a mániákus százalékszámítás, amidőn az Ufa százszázalékos kacagást hirdetett a Paramount százszázalékos romantikájával szemben. Azóta százalék szerint eszünk, szórakozunk és százalék szerint hagyjuk el az állásainkat. Brrr. Százszázalékosan szenvedek, ha ezt a kifejezést hallom ...

A másik az: ugye? Ugye, rámfér már egy uj kabát, mordja a feleségem, ugye, még jön valami jó is, mondja a barátom, ugye, egy kávém volt két kiflivel, diktálják be a kávéházban a fizetőnek, ugye | szeretsz, ugye elveszel, ugye megadja a pénzem Kelemen ur, ugye, direktor nr megérti a helyzetem, ugye, nagyfádnak okvetlen szüksége van egy porszívóra? — Ugye, ön is megfigyelte?

Ha szabad magyarázatokba bocsátkoznom, ez az igénytelen kérdőszócska a háború utáni nyomorn- ság melegágyából nőtt és a kenyérharc, létért vivőit küzdelem bő záporaiban fejlődött szuggesztiv kifejezéssé, egy hipnotizőr egy analitikus megfellebbezhetetlenül ható megállapításává. Ugye: ez nem annyira kérdez, mint rábeszél, őrültekkel be- : szélnek ilyen finom hangon, az udvariasságnak ke- í gyes fondorlataival, a félelem érmését a tisztelet | látszata mögé bujtatva. Egyszerűbben: ha egy troppaui házaló ujformáju nyngszék-garn [túrái akar a nyakadba sózni ezekben a nehéz időkben, tudja jól, hogy lebirhaíatlan és szuggesztiv rábeszéléssel kell az idegeidre hatnia, mert a bűvölet álcméleté- ben kell leledzened és transzban égned, hogy sivár körülményeid között egy nyugszék-garcltura sürgős beszerzésére határozd el magad. Ugye, mondja ö felmerülve az előszoba-ajtóban, — ugye, ennek szüksége van nyug zékre? Addig kérdez, mig elhiszed. A kérdés módja mindig befolyásolja a feleletet ...

Ebbe a sorozatba tartozik a „túldimenzionált ‘ kifejezés is. Tessék megfigyelni, ha például ünnepnapokon sétálgató laikus kispolgár megáll egy épülő ház előtt, rövid szemle után kész a szakember megállapításával;

— Szép ház, csak kicsit tnl van dimenzionálva. Jelentéktelen dolgokon koptatják ezt a szót, már a házmésterné szájával hozzák összefüggésbe, egy bécsiszelet nagyságával, egy könyv terjedelmével, fontoskodva, hozzáértést fitogtatva, felszínesen. Tessék elhinni, bánatom van, ha hallom, hogy a műveltség látszatáért manapság minden Igénytelen kérdést túldimenzionálnak, — bocsánat, hogy ilyen elkoptatott kifejezéssel élek...

Na és a „bemmung“ Asszonyom, a gátlás, magyarul szólván, — folytatta kávéházi barátom — a» so utolsó dolog. Újabban evvel ébredünk és evvel fejezzük be a napunkat. Hogy egv példát említsek, ha manapság egy csődbement kereskedő nem forszírozza a társaséletet és keveset jár kávéházba, rövid tűnődés után megállapítják róla, hogy egyszerűen gátlásokkal küzd, amennyi be a ősapái, rongy- szedők lévén, évtizedeken kérésziül legíejjebb követválasztáskor voltak nagyobb társaságban és ezenkívül egy néhai, kicsapongó dédnagymama miatt is emberkerülő lett az egész család. Az emberek nagy zöme úgy hordja ma magánál freudi felkészültségét, mint a legitimációját: egyet-kettőt kotor a saját, vagy embertársa, múltjában és fclleb- bezbetetleniil elkészül percek alatt a diagnózissal. Gátlás nélkül nem lehet mostanában diviHhölgyet elképzelni: úgy hordják, mint n Flap-Jarkot. Fiatal iskólásleányok, esiíri fejjel, bimbózó korban „gáílá- sokaI“ küzdenek, középkorú menyecskéket liichtig férj mellett, komplett lakásban, rendes konyha- pénz dacára gátlások gyötörnek, felszabadult nőket szabadságuk gátolja a boldogság elérésében.

Egyszerűbb szavakkal, szerényebb eszközökkel (alán bahlogahbak lennénk, tessék elhinni. Kémikusán és nagyképűen zsonglőrködnek a szavakkal, holott polgári foglalkozásunk van. — Ugye, nem élhetünk nyugodtan, gátlás nélkül egy Hym szár- ; zúzalékosán túldimenzionált világban? ...

* 22. NAG1 Ml Cl.

REGÉLŐ ROMOK dienes Adorján