Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-06 / 4. (3114.) szám

^KXGM^A'WitzSR-HIKLAP

1933 január 5, csüförtgk.

A Slovenshá Liga „repatriációs“ offenzivája a magyar ISsépüen

, VIII,

Az iglói ligasejt beismeri, hogy a korzóról és az üzletekből „elriasztotta" a magyar nyelvet — „Ceiy okres posloveneif"

Ógyallán a ligasejtnek 53 tagija vám s a liga krónikája a következőkben sommázza a működését: ,,A szervezet azt tűzte ki feladatául, hogy visszaadja a nemzetnek az el magyarosi lőtt szlovákokat. Ez sikerül is, a tagok száma gyarapszik, s a kezdet ígéretes jövőt jósol."

Az iglói csoportot Zbavitel tanfelügyelő alapította, ,,aki — mint a liga krónikája mondja dolgozott minden ellen, ami magyaron szellemmel volt áthatva." A sejtnek kezdetben 17 tagja volt, később 115-re nőtt a számuk. A csoport működéséről a kővetkező beszámolót kapjuk: ,,A helyi szervezet szőnyegre hozta a megbízhatatlan állami alkalmazottak kérdését, azok otthoni és uccai magyar beszédét, gyermekeik magyar nevelését, azt, hogy magyar egyesületeket, lapokat, magyar színházat stb támogatnak, fölvette a harcot a Szepesi Hírlap cimü szepességd magyar lap ellen, akciót kezdett a magyarosított nevek ellen, a helytelen cégfeliratok ellen, a magyar nyelvnek az üzletekben való használata ellen, állást foglalt a magyarónoknak az állam szolgáltába való fölvétele ellen . . .“ „A jövőben a szervezet folytatni akarja akcióját: megriasztgatná a magyarónokat (zastrasovat madarónov)Ha ezt az utóbbi kifejezést latinra akarnék lefordítani, akkor a „megriasztásl" csakis ,,terror“-ral fejezhet nők ki. A liga azonban szókimondó s nem rejtegeti azt sem, hogy a magyar nyelvnek a cégtáblákon, az üzletekben és a korzón való szabad használatát igyekezett korlátozni akcióival, annak dacára, hogy törvény tiltja az ilyen korlátozást. Vagyis törvényt sértett agresszív eljárásával Hogy is mondja az alkotmánytörvény 1284k paragrafusa: ,,A csehszlovák köztársaság állampolgárai az általános törvények keretein belül szabadon használhatnak bármilyen nyelvet a magán és kereskedelmi érintkezésben, a vallást illető dolgokban, a sajtóban és bármily más kiadványokban vagy nyilvános népgyüléseken." A magyar nyelv kiszorítása a korzóról és az üzletekből eszerint az alkot mán ytörvénynek betűjébe ütközik, mert a magán és kereske- deLmi érintkezésben biztosított nyelvszabad- ■ságot kobozza el. Ezt csinálja a liga nyíltan és büszkélkedve Eperjsen is.

Barsbaracskán a népszámlálás korrigálására is törekszik. „A szervezetnek szándékában van rendezni a helyi nemzetiségi viszonyokat, a népszámlálásnál biztosítani Baracs- kán a szlovák népnek az őt megillető többséget, s a jogot és szabadságot (!) megszerezni és biztosítani számára, mert eddig még nincs a birtokában". A népszámlálásban bárminő szerep, amit nem a népszámláló biztos végez, illetéktelen és törvénytelen. A népszámlálás eredményének ilyen befolyásolása különösen. A heiyiosoporl különben nagyon panaszkodik a magyarokra. ,,A helybeli magyarok mindjárt a ligaszervezet meglakulá- sa után fölmondták a szlovákoknak az aratást, a házbérletet, sőt a községi 'alkalmaztatást is, megtagadják tőlük az ivóvizet és választójogot, nem adnak el nekik sem tejet, sem burgonyát . . ."

A szlovákositás előrehaladásáról számol be a németprónai liga-jelentés: „A szervezet tagjainak érdeme, hogy a német városokban nincsen olyan polgár, aki ne tudná szlovák

A hasfngsi nemzetközi sakkverseny

Hastings, január 4■ A nemzetközi mester- verseny hatodik fordulóján Flohr egyedül került az éke, Steiner Lajos pedig felhúzott Pinc mellé. Flohrnak sikerült legyőznie Mise Mensiket, miig Jackson nagy meglepőiéire legyőzte Pircet- Steinernek nyerőkilá- lásai vannak a MicheLl ellen félbeszakított iuggőjátszmájában. A Tylo r-Thomas játszma remis-vei végző döt t, míg Sül tan Khan legyőzte Alexandert. A mester verseny állása: Flohr 5, P'irc 4, Sultan Khan 314, Steiner

3 (1), Micheil, Alexander, Jackson, Thomas 214, Misa Ménéi k 2, Tylor 114. — A Major Openen a prágai Rejfir a pozsonyi Walterre! remizált, inig W altér győzelemre vitte Prioe ellőni függő játszmáját. A versenyen egy- iM-jiiáu vezet Ko'lluuowwki, Rejfir és WaJíter

4 i'y. fél egységgelr nyelven kifejezni magát. A szervezetnek cél- j ja visszatéri leni Szlovenszkónak azt, ami : Szlovenszkó jussa. A szervezet el is érj. ezt ! a célját, ha a Slovenská Liga hozzásegíti iskolaépülethez."

Ugyanezt vallja a itőketerebe&i sejt is. „A gyülekezetnek az a célja, hogy a kisebbségi területen (úgy értendő, hogy ahol szlovák kisebbség van) kisebbségi iskolákat és ovódá- kat létesítsen éspedig Ladmócon és Kistoro- nyán iskolákat s Garanyban, Hardicsán és Nagybáriban ovódákat. Fokozatosan az egész járást szlovákká akarja tenni külsőleg is

(cely okres poslovenoit i na vonok"), ami-- nek meg kell nyilvánulnia akár a cégfeliratokban, akár a mozgóképszínházak diapozi- tivjain."

Az ipolyszalkai ligasejt ezt vallja: ,A gyülekezetnek célja, hogy környékén mindenütt szlovák szó zengjen, ahogy az néhány évtizeddel előbb volt.“ Megjegyzendő, hogy Ipoly szálkát az 1773-as Lexikon magyarnak regisztrálja, 18B0-ban 1460 lakosa köziül 11 vallotta magát szlováknak, , 1890-ben 1596

lakosa közül 1586 voit magyar és csak 3 lélek szlovák! 1910-<ben 1590 lakosa volt, ebből 1586 magyar és 2 szlovák. S ezt a 99.9 százalékig szín ma gyár községre mondja ki a liga szlovákosi iásd étvágya, hogy „néhány évtizeddel előbb szlovák szó zengett benne." Aeeopus meséjében van ilyen akusztikájú mondat, amikor a farkas sehogy sem tudja rábizonyítani a patakban jóval alább álló bárányra, hogy ő zavarta volna föl a vizet s erre azt mondja hogy akkor az apja volt a vizzavaró ... Itt nem a történeti indok a lényeges. hanem az étvágy a liga repatriálás" szándéka. (d)

(Folytatjuk.)

vákiai hirek közlésével és azok feltalálásával viszont szinte szolgálatot igyekeznek tenni a csehszlovák politikának. (Nagyon kikivánko- zik tcllam alól ezzel kapcsolatban annak megjegyzése, hogy nincs cseh lap, mely reverzá- Iist adna, üzleti érdekeltségű koncessziót tépné a cseh nemzeti felfogás és érde&ek rovására a külföldre való beengedésért!)

A magyarországi sajtó másik, ide természetesen be nem engedett, nemcsak nyelvében, hanem mentalitásában is valóban magyar részének velünk kapcsolatos munkáját hálásan köszönjük, tisztelettel ismerjük e;. de bocsássanak meg, ha azt mondjuk, hogy az ő munkásságukat rnem tarthatjuk érdekeink - az általános magyar érdekek szempontját C megfelelőnek és kielégítőnek. Munkájún ugyanis nem látjuk állandónak és követi ze lesnék á kisebbségi magyarsággal kap* * ' • latban. Ügyeinket nem állandó, nem te tájékozótt&águ belső szerkesztési szervezze kezelik, hanem inkább csak alkalmi mai: társakkal, _egy-egy beküldött cikkel. Tér szet’es aztán, hogy a velünk való foglalkt így nem olyan tervszerű, céltudatos, köv kezotes és állandó jellegű, mint arnidyc' • milliós magyar kisebbséggel és az egész n: gyarság érdeke joggal megkíván. Ml azt s/ retnők és azt találnék természetesnek, ík minden komoly magyar napilap szerkesztői ' gében lenne egy szoba, abban egy iróaszí annak az állandó, megfelelő képességű bel munkatársnak számára, ki csak velünk s - mi dolgainkkal foglalkozik. És minden ilye z lapnak lenne egy komoly, felelősséget érző dósitója minden egyes utódállamból, ki azt szobát, annak íróasztalát és az előtte ülő sze - késztől ellátná a gondosan feldolgozott aktuális s napi anyaggal.

£

Oka e tarthatatlan körülménynek az utó - államokból Magyarországba költözött magyarság is. Nincs városa Magyarországnak, mez ben ne lennének aránylag nagy számmal innen kikerültek, volt erdélyiek, bánáiia Ezeknek rendszerint van is valami tömörii síik, ha egyéb nem, havonkénti aszíaltársar - guk, de nem latijuk ott, náluk, elhagyott ríilet-ük magyar lapjait. Budapesten több t ezer, az utódállamokból kiköltözött ól. V: nak találkozásaik, összejöveteleik, járó staumi-kávéházaikba, de sem a maguk rész • re nem rendelik meg, sem kávéházuktól na követelik meg elhagyott területük magyar ir - jait, azoknak megrendelését. Ezért is isn: - rétién a kisebbségi magyarok sajtója oda pedig van elég olyan jó lapunk, mely meg: demelné, hogy ismerjék, olvassák. Mint p dául a Prágai Magyar Hírlap, mely életű: folyásának, eseményeinknek hűséges, mag nívójú krónikása, tartalmasabb, többet érő többet nyújtó nem egy budapesti napi lapu.

A Prágai Magyar Hírlapnak ott kellene le nie minden magyarországi volt szlovenszk és ruszinszkói társaságban és összejövetele . minden jobb pesti kávébázbam, minden olv - sóteremb&n s Magyarország minden kaszinó bán! Hogy ez nincs így, abban mi, kisebbet ; magyarok is hibásak vagyunk s ezen mi > segíthetnénk. így a pesti Belvárosi, a búd Seifert-kávéház azért járatja a P. M. H.-r . mert akik odajárunk — Budapesten vagyam — mindig reklamáltuk. Most aztán már sok : a Pestre járó szlovenszkóiak és rusz: szkóiak csak azért, mennek a Belvárosiba ■' a Seifertbe, mert ott — tudják — elolvash: - juk ottani tartózkodásunk alatt is rop rézr - t-áns lapunkat. Hogy viszont ennek milyen L - tása lehet az odaát iákra, azt magam tapas - taltam. Amint leülök a Belvárosiban, már hozzák is mint ismerősnek a P. M. H.-ot. N - ilam meglátta azt egy pesti törzsvendég. Mik. letettem, elkérte, megnézte. S azóta, amint az újságos újságolta legutóbb, az illető ur álla: - dó olvasója. Mindnyájunknak, kik gyak-ra! - bán járunk Budapesten, meg kell követe - nünk, hogy ott, ahol rendszerint megszáll un k. abban a kávéházban, amelyikben gyakraiblj.au megfordulunk, legyen ott ,.hazai" magyar újságunk! Nem a P. M. H. reklám irozása érdekében, hanem saját érdekünkben kérek s figyelmeztetek is erre mindenkit.

*

Úgy látom, hogy egy kicsit elkalandoztam a tárgytól, bár azért a tárgynál maradtam, mikor mindezt elmondottam. Zólyomi Dezső cikke, legutóbbi pesti tartózkodásom tapasztalatai kényszeri tették ezt ki belőlem, uo meg egy pesti napilap karácsonyi számának egy cikke.

E 'lapban hosszú cikket, olvastam arról, hogy milyen közismert ma Pesten Jaok HyMon és jazz-zenekara. Elmondja a cikk, hogy minden előkelő társaságban csak az angol muzsikusokról beszélnek, az éttermekben, az uocán felismerik vezetőjüket és a zenekar tagjait. Olvasom, hogy Szilveszter éjjelére 26 helyre hívták meg őket s hogy az éjszaka után 15 ezer pengős kül önvonattal mentek tovább Pestről és megért nekik annyit a szilveszter' oltmaradás, mert a 26 helyen 31 ezer pengő volt a keresetük. És ezt olvasva elgondoltam, hogy nekünk, kisebbségi magyaroknak is volna talán jogunk arra, hogy legalább egy 'kicsit ismerjenek, legalább egy kicsit foglalkozzanak velünk jobban s többet Pesten, mini eddig tették, ha nem is annyira, mint az angol Jazz-muzsikusokkal, ha nem is'úgy, mint. Jaok Hyltonnal. Mert hát. mi mégis csak közelebb valók lennénk hozzájuk. Igaz, a mi életünk niujjsikája nem szórakoztató ős hangos jazz-zene!,.,

A kisebbségi magyarok és a bsiapestl sajtó

Irts: R. Ifoíáry Aladár (Hunkács)

A P. M. H. egyik közvtlen karácsony előtti számában Zólyomi Dezső budapesti szerkesztőnk egy oiyau magyarországi vonatkozásunkról szólott, mely fájó ügyünk mindnyájunknak, kisebbségi magyaroknak, melyet évekkel ezelőtt egy aktualitással kapcsolatban kénytelenek voltunk már kritika ás megrovás tárgyává tenni s melynek kirivóságát különösen azok tapasztaljuk és érezzük, akik gyakrabban fordulunk meg Magyarországon? A magyar közélet eseményeiből, a magyarországi lapok olvasásából, magyarországi érintkezéseinkből és beszélgetéseinkből azt az elszomorító megállapítást vagyunk kénytelenek ugyanis kimondani, hogy odaát tájékozatlanok és keveset tudnak a mi életünkről, dolgainkról, odaát nem foglalkoznak velünk olyan módon és olyan mértékben, mint az természetes, érthetően jogos és szükséges lenne. A magyarországi lapok egy nagy, ide beengedett része egyenesen oiyau magatartásai, mintha feledtetni akarna bennünket odaát, — a magyar társadalom aktuális kérdéseiben és diskussziói'ban említés nem igen történik rólunk —, a magyar politikai életben is csak igen ritkán szerepel a kisebbségi magyarság.

Hogy milyen fokú ez az odaáti rólunk való I tájékozatlanság, annak jellemzésére nem lesz érdektelen gazdasági, kulturális és politikai vonatkozásban egy-egy kirívó momentummal rámutatni.

*

Magyarországon csak igen kevesen tudják, hogy milyen a mi gazdasági-pénzügyi helyzetünk. Ennek következménye az, hogy annakidején, a magyarországi infláció korában nem egyszer hallhattuk odaát a nekünk adresszált megjegyzést: — jó nektek, „szokolosoknak!" Akik ezt mondták, nem tudják, hogy a csehszlovákiai magyarságnak nagyon kevés pénze van.

Grátz Gusztáv, a politikus, a magándiplomata is ilyen téves, tájékozatlan felfogáson van. Azt irta a budapesti „Újság" egyik november eleji számának vezércikkében: „a Csehszlovákiába szakadt magyar ember háromszor olyan magas árat kap terményeiért, mint amilyet Magyarországon maradt sorstársai el tudnak érni!" Ezzel egyrészt annak a naiv hitének ad kifejezést felénk, másrészt annak igaztalan hírét terjeszti odaát, hogy az itteni magyar gazdaközönségnek jobb gazdasági helyzete, jobb módja van, mint az oda- átinak. Ezzel az állításával tápot ad arra, hogy nálunk a csehszlovák pártpolitikának megfelelő hangulat szittassék. Ilyen állítást Grátz Gusztáv csak azért kockáztathatott meg, mert nem ismeri sorsunkat, életünket, nem tudja, hogy a mi mezőgazdaságunknak semmi haszna nincs a magyarországiakhoiz képest háromszoros árakból, mert a háromszoros árakat rendkívül súlyos adó- és szociális terhek terhelik s a szlovenszkói és mszinszkói magyar gazdaközönség a háromszoros áraik ellenére is tönkrement.

Nem tudják odaát ,hogy milyenek a mi kulturális dolgaink és viszonyaink. így Budapesten sokan azt képzelik, hogy a Csehszlovákiai Magyar Tudományos Társaság egy komoly, valóban magyar és tudományos intézmény', mely azt dokumentálja, hogy itt a legmagasabb helyről is mennyire támogatják a magyar kultúrát, de azt nem tudják, hogy a tagok sorába milyen magyar és milyen tudományos férfiak delegáltattak. Nem tudják azt' sem, hogy gyermekeinknek magyar szellemijén való neveltetése mennyire meg van nehezítve. A kulturális helyzetünkről való tájékozatlan ságol bizonyítja Móricz Zsigmoud néhány évvel ezelőtt odaát lett, erős kritikát 'kiváltott nyilatkozata is. Láthatjuk az inion'málatlaoság következményeit abban, hogy neves magyar irók olyan itteni tényezőkkel tartanak fenn s akarnának teremteni „kulturális közeledést" szolgálni akaró összeköttetést, kiknek belpolitikai munkájuk a kisebbségi magyarság, az általános magyar érdekek ellen irányul.

Politikai helyzetünkről még Inkább nagy az odaáti tájékozatlanság. Ennek mindenekeíőtti bizonyítéka: Grátz, Hantos, Fri&drich, Magyar Pál magándiplomatáskodása. Nemrégen egy nagyobb szerepet játszó magyarországi politikus olyan kérdésekkel fordult hozzám, melyekből azt kellett megállapítanom, hogy fogalma sincs arról, hogyan politizálunk' mi, hány pártunk van Csehszlovákiában s azok a kormányai szemben milyen politikát visznek. Rassay, Sándor Pál, kik pedig nagy politikusok, annyira tájékozatlanoknak mutatták magukat sorsunk felől, hogy a népszámlálás előtt olyan megnyilatkozást tettek a magyar parlamentben velünk kapcsolatban, hogy azokat aztán ellenünk s az általános magyar érdekek ellen itt falragaszokon igyekeztek kihasználni.

Minden vonatkozásiján és minden téren meg keli éreznünk ezt az odaáti rólunk való tájékozatlanságot és informálatlanságot a határátlépés percétől kezdve egészen a kulturális, gazdasági és más problémák vonatkozásáig. És ennek egy ellenkező irányú, de ugyancsak teljesen tájékozatlan megnyilatkozása az volt, mikor legutóbb Pesten jártamkor valaki azt kérdezte: „Ugy-e, csehül kell már prédikálnia Bertók püspök urnák is?"

Tudom, nem kellemes odaátra, elszomorító ránk nézve mindennek az elmondása, de egyszer kell már ilyen nyíltan is foglalkoznunk ezzel a lehetetlen, természetellenes tájékoző- datlamsággal és nemtörődömséggel.

*

Mi ennék az oka?

Egyik ok az, hogy Magyarország politikai, kulturális és társadalmi közéletének és szervezettségének nincs olyan központi intézménye, mely összegyűljtené, nyilvántartaná mindazt, ami reánk vonatkozik és azt kellő tárgyilagossággal, minden túlzás és szinézés nélkül a magyar nyilvánosságnak tudtára adná. Ez utóbbi feltételeket különösen hangsúlyozom. Azért teszem, mert olvastam odaát cikkeket, láttam könyveket, albumokat, miás nyomtatványokat, melyek a legjobb akarattal, a legnemesebb törekvésekkel igyekeznek ugyan velünk foglalkozni, de — sajnos sokszor nem elég tárgyilagosan, egyes vonatkozásokban elirtan, tulszinezetten. Sohse győzöm eléggé hangoztatni odaát: soha semmiben sem szabad velünk kapcsolatban túlzásba menni, ügyeinket a valóság legcsekélyebb rovására is beállítani, mert az igen sokat ronthat s mert produkál a mi életünk éppen elég olyan dokumentumot, mely a valóságban is szinte hihetetlennek és fantasztikusnak tetsző.

A másik főok: a magyarországi sajtó, illetve egy részének magatartása. Mint már előbb is említettem s mint azt minden ide beengedett magyarországi lapból mindenki megállapíthatja, a magyarországi lapoknak egy nagy része kirívóan agyonhallgat minket, elhallgatja nemcsak bajainkat, de létünket is. Keresve sem találhatunk ezekben olyan közleményt, mely rólunk szólna, velünk foglalkozna. A mi belső dolgaink érdekeit tekintve ez nem is baj, de nemzetellenes ez a magatartásuk az odaáti vonatkozásban azáltal, hogy magyarországi olvasóik előtt feledtetnek bennünket s hogy hallgatásukkal Grátz Gusztávok felfogását erősítik: nem írnak rólunk, mert jó az életünk, nincs olyan bajunk és panaszunk, hogy inii kellene rólunk! Ezzel a hallgatással, meg a más vonatkozású, cstch&zllo4