Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-10 / 7. (3117.) szám
^REGMíMAG^aiR-HTRLAP 1933 Január 10, kedd. Meghalt az érsekujvári cigánykirály Irta: Sándor Dezső ' Ko milósi-Kolomipár Lajos, a valaha országos hirü, körülrajongott cigányprímás, akit 1921- ben Komáromban Szlovén szkó magyar cigányak irályának választottak meg, meglhalt. Hatvanhét éves volt. Tüdőgyulladás támadta meg s pár nap alatt végzett vele. Temetésén az érsekujvári magyar társadalom minden rétege képviseltette magát. Szép ..temetés volt. Zene nem volt, alig voltak ott cigányok. Szegény Komlósi-Kolompór utolsó kívánsága az volt, hogy ne muzsikáljanak az ő temetésén. Amikor már tudta, hogy percei meg vannak számlálva, alig hallható hangon, nagyon szomorúan suttogta: — Én már nem muzsikálok többé senkinek ... Nekem se muzsikáljon többé senki... És csendesen elaludt. * Regénytéma az öreg Kolompár élete. Tipikus uricigány volt Nem is lakott a Péróban, nem is^ érintkezett cigányokkal. De te-tu barátságban volt az érsekujvári úri társaság sok köztiszteletben álló ‘tagjával. Amikor a temetés után meglátogatom a gyászoló családot, büszkén mutatnak egy, csoportképet, amely abból az időből szármázik, amikor 1919-ben harcok folytak Érsekújvárért s a csehszlovák városparancsnokság kilenc tekintélyes érsekujvári polgárt lefogatott, a város minden rétegéből összeválogatva, mint túszokat. Valóban a legtekintélyesebb s legmódosabb érsekujvári polgárok között, középen ott mosolyog, akkor még dús fekete hajával az öreg Kolompár. Néhai Erhardt Viktor kanon ok-plébános, Klein Sámuel dr. főrabbi, aki azóta jeruzsá- lemi egyetem rektora lett, néhai Kvetán László volt ‘polgármester, Conlegner Károly, a Népbank elnök-vezérigazgatója, Schwitzer Rezső földbirtokos, Farkas Sándor gyógyszerész, néhai Ollerényi János városbiró-helyet- tes, néhai Wilhelm Miksa nagykereskedő. Együtt töltötték ezt a soha el nem felejthető három napot és három éjszakát, öten már meghaltak közülök. egyedül, sír és csiripel és csattog és dalol a hegedű a „Repülj fecském“-mel, de úgy, mint nagyon ritkán és szégyen ide, szégyen oda, bőgök magam is, szerkesztő ur, kérem, a könnyeim végigcsurognak az arcomon, de sírjál cigány, megérdemlőd a könnyeket... S aztán játszok más nótákat is, mindig szomorú nótákat, szép, szomorú magyar nótákat, csak a végin egy csárdást. Egy igazi csárdást ... Ha valaki ilyenkor meglesne az ablakon, még rosszat gondolna rólam ... Mert nem vagyok én öreg ilyenkor ... Hosszú hallgatás után kitört ‘belőle valósággal: — De én nem akarok „vén cigány" tenni... Én méta nem játszottam el az utolsó nótámat ... Sírt az öreg ember. Nagyon megható volt, megrázó ivóit... * ! Másik érdekes találkozásom akkor volt vele, amikor a pozsonyi rádió magyar igaz-l gatója egy érsekujvári óra megrendezésével bízott meg. A zenei rész megbeszélésénél az öreg, már-már elfeledett Komlósi-Kolompár Lajost hoztam javaslatba. Azt a választ kaptam, hogy hallgassam meg őt még egyszer s akkor döntsék. Akkor már évek óta nem hallottam bizony Kolompárt játszani és elkövettem egy tapintatlanságot az öreggel szemben. Magamhoz kérettem s közöltem vele, hogy megbízást kaptam a rádió igazgatóságától, hogy őt meghallgassam. Elkomorodott az arca: — Engem tetszik meghallgatni? Hiszen tetszik engem már 15 ©sztendje legalább ismerni ... Szinte fájt, hogy mennyire megbántódott az öreg prímás. Elmaradt persze a meghallgatás, megnyugtattam őt s rövidesen megák lapítottam, hogy szerencsésen választottunk, amikor őt választottuk. A közönség jórésze sokkal kíváncsibb volt rá, a rég nem hallott, de el nem felejtett Kolompárra, mint ránk, előadókra... Akkor is a „Repülj fecském‘‘-mel zárta te a műsorát. Elfogódott volt egy kicsit, de he- j gedüjének finom hangjai nem tévesztették i hatásukat. * I Mesélik hozzátartozói, hogy lazáiméban is Komlósi-Kolompár Lajos érdekes változatos élete sok tragikus elemet tartalmaz. A kis érsekujvári cigánygyereket csodagyereknek tartották. Meg is indul a karrier utján. A vidéki prímásból hamarosan kedvelt budapesti cigányprímás tesz, akit külföldre is hívnak, jár Becsben, Berlinben, ünnepelt prímása a modern fürdőhelyeknek, udvari prímása Izabella főkeroegasszonynak, játszik hercegek és államfők előtt, aztán jön a fordulat. Nemcsak az államfordulat, hanem fordulat a szórakoztató zenében. A magyar nótának ez a kompromisszumra nem hajlandó fanatikusa 1921-ben még eléri állandóan felfelé ívelő művészi pályájának tetőpontját. Ez volt a tetőpont. 55 éves volt mindössze. S valahogy vége tett mindennek. Szerencsétlen körülmények találkozása miatt elszé-ledt a régi, összejátszott banda, megfelelő újat nem tudott szervezni, jött a shimimy, a fox-trott, a tangó és az öreg Lajos bácsi hallani sem akart a modern muzsikáról, a dobról, a jazzbandról. Egy-két évig tengődött, itt is, ott is játszott Szlovemszkó kisvárosaiban, majd visszajött Érsekújvárra, itt sem karolták fel, a régi nagy tekintély és dicsőség színhelyén sem. mint annakelőtte. Hosszú ideig csak hegedű oktató sból tartotta fenn magát. * Négy-öt éve tehet annak, hogy felkeresett. Elpanaszolta a baját. Megdöbbentő volt, amint ez a kétségtelenül nem mindennapi müvész- lélek elsírta valósággal a tragédiáját. Akkoriban régen nem hallottam felőle s gyanútlanul megkérdeztem a beszélgetés elején, „miért nem játszik maga sehol, Lajos bácsi?" Rámnézett csodálkozó, fájdalmas arccal, mintha azt fürkészte volna, nem tréfálok-© vele, amikor ezt kérdezem. Aztán kitört: — Játszanék én, kérem, csak hívnának. De én nem tolakodók, soha nem szoktam én ahhoz. Ha kellene, boldogan játszanék én, hiszen etepedek már. Nemcsak kereset után vágyódok, nemcsak a .mindig szükebb kenyérke hajt a hegedűhöz, hanem a szív ... Azt nem tudhatja senki, kedves szerkesztő ur, mit jelent a muzsikusnak, amikor érzi, hogy sok minden szép van még benne, hogy vissza lehetne sokat hozni a régi világból, de nem Lehet, nincsen rá alkalom ... Elhallgatott. Maga elé nézett Egy kis szünet után, mintha azon habozott volna, hogy mondja-e, amit mondani akar... Aztán kicsit halkan zavart mosollyal hajolt közel hozzám: — El letszik-e hinni... van úgy, hogy otthon vagyok, egyedül s aztán elgondolkodom. Rámgyörinek a régi dolgok, nótázások, eszembe jutnak a nagy, zajos mulatozások és akkor előveszem a hegedű und és úgy érzem, hogy olt vagyok a mulatók között és rákezdek a ..[(épülj fecském'‘-re .. • Mit. tudja azt más ember, mit jelent az, ha a cigány megtalálja a SZERÉNY INDÍTVÁNY, melyet szerzője komolyan vesz Irta: SCHÖPFLIN ALADÁR (Budapest) Ifjabb Swift Jón átkán, a Gulliver szerzőjének kései ivadéka, maga is a legkiválóbb modern szatirikus Írók egyike, nagynevű ősének müveit olvasgatva, gondolkodóba esett azon a híres pamfletén, melyet annak idején az éles nyelvű ős a parlamenthez intézett az angolországi szegény nép nyomorának enyhítéséről A világnak ez a legkegyettenebb szatírája azt indítványozta, hogy miután a szegényeknek nincs mit enni és nyomorukat nagyban fokozza a sok gyerekük, hozzon a parlament törvényt, melynek erejénél fogva a szegény emberek gyerekei megölessenek, megsüitessenek s táplálékul odaadassanak az Ínséget szenvedőiknek. Ezzel kettős eredményt lelhetne elérni: a szegények jóllakhatnának és megszabadulnának a túlságos gyermekáldástól, tehát a nyomor meg volna szüntetve az angol királyságban. Ifjabb Swift Jonathan a .maga élénk fantáziájával el tudta képzelni, hogy történt volna, ha őseink indítványát a parlament megvalósítja. Összeborzongoitt és el akarta hesse- getni szeme elől a szörnyű képeket. Aztán elkezdett gondolkozni s rájött arra, hogy ha az ember szörnyű képeket akar látni, nem szükséges visszamennie idősebb Swift Jonathan korába, nem is kell hozzá a szatirikus fantáziája. Csak meg kell néznie, mi van mindenfelé a világon, Európában, Amerikában, Kínában, Oroszországban, az emberi nyomor és szenvedés milyen Gaurisankarjai halmozódtak fel mindenfelé, apró gyermekek milyen tömegei pusztulnak el a nyomor miatt. Aztán eszébe jutott, hogy micsoda rettentő dolgokat olvasott azokról a pusztításokról, amelyeket az összes illetékesek által valószínűnek tartott jövő háborújában a gáztámadások fognak előidézni, nagy városok egész lakosságának kínos haláláról órák, percek alatt, minden életnek teljes megsemmisítéséről óriási területeken. Ezeket elgondolva úgy találta, nagy nevű őse naiv, cukrosvizes álmodozó volt ahhoz képest, amit a gáz- háboru terén politikusok, katonák, bankárok, publicisták kigondolnák, sőt végre is akarnak hajtani Sók töprengés és habozás után leült és memorandumot irt a Népszövetséghez arról, hogy miként lehetne az emberiséget a végső pusztulástól megmenteni. A nagyérdekességü memorandumot sikerült, az egész világsajtót megelőzve, közlésre megszerezni s itt adjuk teljes szövegében: Genllemen, Minden gondolkodó ember mély aggodalommal nézi azt a fenyegető veszedelmet, amely az emberiség útja előtt úgy áll, mint egy sötét gázfelhő. Mindenki úgy beszél egy eljövendő e az egész világra kiterjedő háborúról, miDt valami bizonyosságról. A hadi technika mai fejlettsége, uj harcmódok, mint a bomba vető repülőgépek ás a gázak használatának napról-napra való tökéletesedése azt a hitet oltják bele a közvéleménybe, hogy ez az uj háború országok, nemzetek, talán az egész emberiség pusztulását, legalább is Európának lakatlan és terméketlen sivataggá válását fogja előidézni. Államférfiak, katonák, tudósok terjesztik ezt a hitet s nincs uap, amelyen ne olvasnának a világfi ajtóban cikkeket arról, hogy miképpen tudja néhány száz, vagy ezer repülőgép úgy elárasztani gázfelhőkkel a világ nagy városait, hogy azokban élőlény élve nem marad és még a fü is kipusztul- A gondolkodó ember ebben az aggodalmában kénytelen azokon a módokon gondolkodni, amelyek segítségével ezt a végpusztulást el lehetne az emberiség feje felől hárítani. Alulírott, mint a politika dolgaiban járatlan, egyszerű polgár, de egyúttal mint az emberiség fen maradásában Írói halhatatlansága érdekében érdekelt ember is, bátorkodom ezen gondolkodásom eredményét) mint megfontolásra érdemes indítványt a Népszövetségben képviselt hatalmak elé terjeszteni. Semmiféle veszedelmet nem lehet másképp elhárítani, csak ha elhárítjuk annak okait. Hiába szerzi be bárki a legjobb tűzoltó felszereléseket, ha a háza tűzveszélyes, elöbb- utóbb le fog égni Ezért ‘gondolataim során mindenekelőtt igyekezetem megkeresni azokat az okokat, amelyeknél fogva az eljövendő háború kitörése aktuálisnak, sőt immanensnek látszik. Nyilvánvaló, hogy ez okok között az első és legfőbb az, hogy nemcsak az egyes emberek, hanem a nemzetek is félnek egymástól. Minden nemzet attól fél, hogy ha nem mutat erőt, akkor valamely más nemzet megtámadja, elpusztítja, vagy rabigába dönti. Ezért minden nemzet tőle telhetőieg fegyverkezik. Nemcsak a már ismert fegyverekkel szereli fel magát, hanem kitűnő elméket és nagyszerűen berendezett gyártelepeket és laboratóriumokat foglalkoztat uj öldöklő fegyverek és módszerelv kitalálására. A világháború tapasztalatai ezt a félelmet a pszichózis egy nemévé fokozzák s ennek megfelelően megsokszorozták a fegyverkezés egyekezetét. Ezt a félelmet kell tehát tárgytalanná tenni, ha meg akarja előzni uj háborúk kitörését, ami, ha jól vagyok értesülve, a Nemzetek Szövetségének célja és legfőbb létjoga. A félelem ismét csak azzal csillapítható te, ha megszüntetjük az okát. Mi az oka a félelemnek ? Szembetűnően az, hogy az egyik nemzet úgy találja, túlságos sok emberből áll az a szomszédja, amelynek támadásától fél. A világháború alatt például a franciák rájöttek, hogy a németek túlságos sokan vannak, olyan ®okan, hogy a dicső francia hadsereg nem tudott volna előttük megállni, ha nem segíti egy *sereg hatalmas szövetséges. Még igy is csak nagy üggyel-bajjal sikerült a németeket, földre terítem. A franciák tehát ngy találják, hogy félelmük azért jogos, mert a németek száma sokkal nagyobb, mint az övék. Ezt nyillan ki is mondta egyik legnagyobb politikusuk, a kitűnő Clemen- ceau, mikor kijelentette, hogy 20 millió fölösleges német van a világon. Ha tehát a franciák és a németek közti háború lehetőségét kf akarjuk küszöbölni, akkor a németek számát húsz millióval redukálni kellene. Ez csak egy példa. Alkalmazható tenne minden olyan nemzetre, amelytől egy másik nemzet a nagy számánál fogva fél. Ezért az emberiség megmentése érdekében kigondol terveméi a tóvelkssö folyton hegedült. Ujjával folyton úgy csinált, mintha stimmelt volna s nem egyszer ült tel ágyában, hogy muzsikáljon. Egyszer úgy tett, mintha feltette volna a hegedűjét s hátrafordult, a lázálmában elképzelt bandához fordult s alig hallható hangon suttogta: — Gyerekek, csak magyar nótát, mindig csak magyar nótát... Megszámlálhatatlan magyar nótát tudott. Egyszer fogadást kötött valakivel az egyik érsekujvári kávéházban, hogy szünet s megakadás nélkül egymásután 100 különböző magyar nótát fog eljátszani. Eljátszotta, sőt még egy százegyediket ráadásul is játszott... Komponált is. Egész sor kiadatlan magyar nótája, hallgatója, valcere van. Néhai Öl védi László több költeményét is megzenésítette. Veje, Nagy Sándor volt párttitkár most ki akarja adni ezeket a szerzeményeket. Még két nappal a halála előtt — mint felesége meséli — egy csodálatosan szép magyar dalt dúdolt, félig szinte lázálmában s odaszólt az öreg asszonynak, hogy „kottázd le, fiam, ugy-e szép ez a nóta?.. * Komlósi-Kolompár Lajosnak a város díszsírhelyet adományozott, És az érsekujvári élet egy jellegzetes alakkal szegényebb lett. bátorkodom összefoglalni: Mondja ki határozatilag a Nemzetek Szövetsége: 1. Ha valamely nemzet úgy érzi, hogy valamely másik nemzettől fél, akkor beadványban közli ezt a félelmét a Nemzetek Szövetségével A beadványhoz melléklendők a hiteles statisztikai adatok a saját és a félelmet okozó nemzet lélekszámárói, külön feltüntetve benne a 12 évestől 70 évesig való, tehát katonai szolgálatra képes férfiak számát. 2. A Nemzetek Szövetsége a beadvány beérkezése után nyomban bizottságot küld ki politikusokból, katonákból, statisztikusokból és orvosokból, esetleg más szakemberek bevonásával, amely bizottság a panaszt megvizsgálja és vizsgálatai eredményéről jelentést tesz a Nemzetek Szövetségének. 3. A Nemzetek Szövetsége e bizottsági jelentés előterjesztése után sürgősen megállapítja a panasz alapos vagy alaptalan voltát. 4. A panasz alapos volta esetén megállapítja azt a százalékszámot, mely szerint a bepanaszolt nemzet létszáma redukálandó. 5. Ennek megtörténtével parancsot bocsát ki az érdekelt nemzethez, hogy záros határidőn beiül, melynek tartama nem lehet több hat hónapnál, redukálja a saját lélekszámát. Miután a Nemzeteik Szövetsége nem kívánja egy nemzet cselekvési szabadságát sem korlátozni, a redukálás módját az illető nemzetre bízza, mindössze azzal a korlátozással, hogy a redukálásban a nők is megfelelő létszámmal vegyenek részt, nehogy a nők száma túlságosan felülmúlja a férfiakét, ami az erkölcsök romlására vezetne. Hogy a redukálás hóhér, esetleg gáz-hóhér vagy polgárháború vagy más eszköz igénybevételével történjék-e, az az illető nemzetnek, illetőleg kormányának hatáskörébe tartozik. 6. Az illető nemzet, illetőleg kormánya a redukálás megtörténte után tartozik erről jelentést tenni a Nemzetek Szövetségének- amely kiküldött, szakértő bizottság ut ján meggyőződik a jelentés valóságáról. A bizottság szükség esetén pót-redukálást rendelhet eh Hozzá kell még fűznöm, hogy ez indítvány elfogadása és végrehajtása ezenfelül még korunk egyik fő társadami bajának, a munka- nélküliségnek nagy mértékben való csökkenését is előidézné, amennyiben minden nemzet elsősorban a munfeanélkül szükölködőket igyekeznék redukálása körébe vonni, mint olyanokat, akiknek amúgy sem érdemes élni. Ismerve a Nemzetek Szövetségének hatalmát, amelyet a legutóbbi időben is a kinai- japán háborús konfliktus kiküszöbölésével is bebizonyított, meggyőződésem szerint indítványomnak az emberiség javára való végrehajtása nem járna különösebb akadályokkal. Kérem tehát indítványom szives elfogadását. Yours sfncerely Jonathan Swift junior. Január 19-ére halasztották el a Stribrny-pörben az ítélet- kihirdetést Prága, Január 9. Mint ismeretes, a Stribrny- pörben jafluár 12-én kellett volna klhldetnl az iglaui kerületi bíróságnak az ítéletet. Minti most a csehszlovák sajtóiroda jelenti, az ité- tefcJy&UdeláKi Imiatjtották el 4
