Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-07 / 5. (3115.) szám
4 1988 január 6, pfrntefc. KOMMENTÁROK ★ * ★ Látványos visszapillantás a múltra Ruszinszkó szomorú karácsonya Munkács, január 5. Karácsonyára készülődik Ruezinszkó egyszerű, vallásos ruszin népe. Ajándékokkal megrakott karácsonyfa bizony nem igen fog diszleni házaikban, kunyhóikban, ilyenre nem telik szegénységükből, mely a kenyeret is kezdi lassan elfelejteni. De az éjféli misén mind ott lesznek s mikor annak végén felhangzik a „Chriszfcosz rozsdájetszja, — szlávitye“ (..Krisztus megszületett, dicsérjétek!“) nem csak azért nem lesz boldog a ruszinok ez idei karácsonya, mert a soha nem gondolt nyomorúság napjait élik, hanem azért is, mert gyászba borult- az egész ruszinság. Meghalt vezérük, bátor szószólójuk, Kurtyák Iván, a ruszin autonóm földmüvesszövetség képviselője. Kurtyák János halála megrendít minden ruszint. Megrendíti azt is, áld nem az ő pártjába tartozott, azt is, aki egyéni érdekből, vagy el- ámitottságból talán ellene, pártja ellen dolgozott. Kurtyák János ugyanis abban a munkában, melynek végzését, magára vállalta és abban, ahogy képviselői megnyilatkozásai szólották, valóban az egész ruszinság képviselője volt A kilenc politikai, két nyelvi, két vallási táborra szaggatott ruszinság igazi képviselője és szószólója csak Kurtyák János volt, mert Kurtyák János minden egyéni érdek nélkül olyan politikát képviselt, amely valóban a ruszin nép érdekeit akarta szolgálni, mert Kurtyák János úgy beszélt, ahogy a ruszin nép érez. Hatalmas, szinte robusztus ember volt testi külsejében. Már megjelenése is arra predesztinálta, hogy népvezér legyen, Hangja tömegekhez tudott szólani, tömegekre tudott hatni. Puszta megjelenése és szava is felbátorította a bátortalan ruszinságot. „Elhelyezkedhetett44 volna ő fis, mint sok hirtelen lett ruszin „vezér44, kényelmes pozícióba. állásba, magas fizetésbe, maradékbirtokba. Tovább is élt volna úgy, de akkor nem lett volna a ruszinok előtt „A mi Ivánunk44. Ö a harcot választotta népéért, népe jobb jövőjéért, népe biztosított, de nem élvezett jogaiért. És ezt a harcot olyan lelkesen, olyan önzetlenül és olyan küzdelemmel harcolta meg, hogy máról-holnapra belepusztult. Ha majd egyszer megírják a ruszinság mai küzdelmeinek történetét, ha mérlegre teszik majd a múltat s annak vezetőit, akkor nem igen lesz a ruezinságnak megbecsültebb ég érdemesebb egyénisége e korból Kurtyák Jánosnál. Nem követelt semmi többet annál, mint amennyit e kis terület részére a nemzetközi szerződések, a vállalt kötelezettségek garantáltak. És mégis ellenzékinek kellett lennie, mert éppen ezeket nem akarták megvalósítani, s megadni. Sőt, azért mert követelni merte mind- ' azt, egyesek, a konjunktúrából élők, irredentának denu ne i álfák. Kurtyák János nem tagadta életében soha, nem árulok el tehát titkot halála után, ha meg- • irom: Nem ellensége, hanem barátja volt a ma- : gyarságnak. ő volt egyike az elsőknek, aki ' nem érezte támadottnak magát ég politikáját, * ha azzal akarták megtámadni, hogy azt kiabál- ’ fák felé: ..magyarón44. Mert Kurtyák János úgy 1 érezte, hogy semmi oka nincs arra, hogy ő és a népe ellensége legyen a magyarságnak, ő a ’ ruszinság érdekeinek politikáját csinálta és meggyőződése volt, hogy ezzel szemben nem < nem viseltethet- ellenszenvvel a magyarság sem, ] mert hiszen a magyarság nem kifogásolhatja, ; sőt tisztelnie kell azt, hogy a ruszinság boldo- < gulni akar. És Kurtyák János jól ismerte, he- j lyesen ítélte meg a magyarságot, mert a ma- ] gyarság a maga részéről nemcsak természetes- , nek. hanem egyenesen'szükségesnek is találja ] és kívánja, hogy boldoguljon, fejlődjön a ru- , szinság. ( Kurtyák János haladónak, kulturáltnak, az < ősi földjén jogok birtokosának és gyakorlója- ] nak, gazdasági erővel bírónak akarta látni ru- , szia népét. De ugyanakkor nem akarta elnyom- < ni, inferiOrit? helyzetbe taszítani, a népével a ( múltban együttélt, a népét soha nem bántó más s nemzetiségű népeit e földnek. Kurtyák Jáno6- ] nak az volt a meggyőződése, politikai és nemzeti hitvallása, hogy a ruszinságnak akkoT is , lehet itt jobb sorsa és boldogulása, ha a ma- j gyarság ellen nem szit gyűlöletet 2 Ezért tiszteltük eddig, ezért tiszteljük halló- j poraiban Kurtyák Jánost — mi magyarok! , Kurtyák János nemcsak népének, a ruszin- ságnak, hanem Kárpátalja minden ősi nemzet- . cégének nagy halottja. ‘ Hirtelen halála miatt gyász borítja a közeledő orosz korácsonyt é6 gyásszal vonja be a ! mi alig kezdődött uj esztendőnket is. Éne, ha- 1 Iák is összehozott ruszint és magyar egyaránt, * — halálával is meggyőződésének szolgált. Kurtyák János igaz sarja volt annak az ; egyszerű, szerény, de jóindulatú népnek, mely- 1 nek mondáiban és a közös múlt, melynek tra- jj diciói nem tagadják meg a múltak Ezeknek szelleme ólt Kurtyák Jánosban politikai önt/u- 1 dat gyanánt. Népe érzésének és törekvéseinek 1 minden reprezentánsa volt. Nem barátot, hanem testvért veszítettünk el 1 benne. Testvért, ki ha más nyelven is dicsérte ■ ;jz Isteni, mégis velünk érzett, mert ml magya- J rok ősi testvéreinknek tekinteni soha Dóm szün- 1 Mink meg Rákóczi egykori kedves és hü- • ségfví népét. 1?. Vozáry, Aladár. 1 Ajánlja a „Nagyasszonyt44 nőismerősei TJZT közt! ‘ Két nap óta mást sem olvasok a lapokban, 1 csak visszapillantásokat. Az elmúlt óv így ' meg úgy, e<z meg az, ezek meghaltak, óz történt, eaók a kilátások, ez az a pont, ameddig eljutottunk, Így látjuk a gyászos múltat a Ma ’ bölcs szemüvegén át s Így alakulnak a jövő perspektívái. Kissé unalmas. Viszont nem akarok kimaradni a visszapillantók sor álból. Én is le kivánom vonni a következtetéseket. Ámde miért nézzek 1933 szemüvegén át 1932-re, miért legyek bölcs a múlt évvel szemben, csak azért, mert kikövetkeztetem és ismerni vélem 1983 titkait, — disztansz kell, .barátaim, disztansz s az egyszerűség kedvéért az elmúlt évre ne nézzünk mai szemmel, hanem összegezve vizsgáljuk meg a huszadik század első harmadának végét — a második harmad végéről, 1932—33-at 1966- ból. Némi utópia? Miért ne? Mi az nekünk! Ha sokan ma előre tudni vélik, mi fog 1933- ban történni és fölvázolják a jövőt, miért n« nézzünk mi már a jövőre is, mint a múltra? Üljünk föl az időgépre. * Két úriember beszélget 1966 január elsején ezer méterrel a Duna fölött a Levegő Palace Hotel halijában. A két úriember termésaete- sen apa és fiúApa: A század második harmadát hamarosan befejezzük. Ezzel megvan abszolút többségünk a huszadik századdal szemben. A két harmad többség számit. A század az volt, ami eddig történt. Ami ezután az Ur kétezredik esztendejéig történni fog, nem számit. Fiú: Természetesen! Ez vagy te! Az én életem nem számit már, csak a tiéd és a te öregeidé. Uj harcaink, törekvéseink nem számítanak. Csak az a vacak, ami eddig történt a világon. Azaz .még az sem egészen. Jól tudom, hogy elítéled a mai kort, amit lázasnak és er- kölestéiénnek nevezel s alapjában véve visz- szavágyódol a század első harmadának végére, a „te korodba", „amikor 1933 körül 'boldogság és erkölcsiség uralkodott a világon s az emberekben nemes erények, mert bátrak és romantikusak voltak". Ne tagad, ezek álmaid. Tegnap hangoztattad például a Távopera előadásán, hogy mennyire rosszabb a „fülsiketítő modern zene a bájos és fülbemászó, régi klasszikus Strajvinszky-muzslkánál . A mi modern zenei törekvéseinket az elcsépelt és unalmas és szentimentális régi muzsikához merted hasonlítani. Apa; Pedig hiába, a jó öreg Stravinazky- muzsika szép zene. Nem szmbad a klasszikusokat lebecsülni. Slravinszkyt, Bartókot, Hinde- mithet. Akkor még volt érzék a melódia iránt Sem a zenészek, sem a költők nem Írtak oly érthetetlen zagyva Ságokat, mint ma. Emlékezz vissza a nyugodt és klasszikus kubizmus világos vonalvezetésére a festészetben. A dadaiz- mus egyszerűségére. Mennyi naiv báj, mennyi világos logika. Bezzeg ma. Fiú: Hagyjuk, ebben soha meg nem értjük egymást. De szociális berendezkedéseink? Ezek csak különbek? Ha jól emlékszem, 1933-ban még nem volt kötelező mindenki számára a vasárnapi futballmérkőzéseken való részvétel? Micsoda primitívség! Ma az állam gondoskodik erről. Vagy a szabálytalan, vad háborúk annakidején! Nem nagyszerű haladás, hogy ma szabályozva van a háború s. minden tiz évben előre megbeszélt és kidolgozott terv szerint egymásnak esnek a népek és hat hónapig ölik egymást, ahol érik? Akkor lefújják a háborút s tiz évig nyugodtan élhet mindenki. Amióta beláttuk, — hány ezer óv kellett hozzá! — hogy a háború az emberiség néhanapján szükséges érvágása, szabályoztuk és szigorú mederbe tereltük, mint a folyamokat. Nem nagyszerű? Apa (elmerengve): Nem tudóim. Valahogy romantikusabb és heroikusabb volt, amikor nem tudtuk, mikor jön a háború. Ültünk a bizonytalanságban, lelkűnkben nagy érzelmek hullámoztak, forrtunk, dühöngtünk, — s egyszerre osak itt volt. Fiú (gúnyosan): Itt volt! A romantikus meglepetés. De sem gázálarcaitok, 6em rejtekhelyeitek az éterben nem voltak! Egészen szörnyű, ha rágondolok, hogy akkoriban a földön jártatok, a vonatok a földre fektetett síneken szaladgáltak, mint a madzagon vezetett kiskutyák, sőt a villamosság is dróton szaladt és a láthatárotok annyira korlátolt volt, hogy nem kapcsoltátok be bárhol és bármikor a zsebtávolbalátót és zsebtávolbahallót és nem beszélgethettetek azonnal az előttetek plasztikusam megjelenő ausztráliai 'édesanyátokkal, vagy dél afrikai üzletfeletekkel. Ap»: Mi haszna a pompás találmánynak, ha ma úgyis mindenki kikapcsolja, vagy titkos száma van, hogy ne zavarják és ne lássanak be magánéletébe. A tényleges helyzet ugyan az, mint akkor volt. Meg van például a te készüléked? Fiú (kellemetlenül feszengve): Nincs. Tegnap leszerelték, mert nem fizettem az illetékét ... l)e a Lehetőség! Apa: a lehetőség semmi. A valóság számit. Lehetőség, hogy mindenki jó és becsületes legyen. Mégsem az. Lehetőség, hogy mindenki gazdag és egészséges legyen, mégsem az. Lehetőség, hogy mindenki boldog legyen, mégsem az. Fiú: És a rend? Nem nagyszerű, hogy ma rend van? Valamikor össze-vissza termeltetek és fogyasztottatok, 1933 körüli még nem volt Központi Tervgazdaság, a modem villamos szabályozógépek nem dolgoztak s nem tudtátok előre, mennyit fogtok termelni és fogyasztani az eljövendő években, mennyien fogtok születni és meghalni, ki miből s menynyiből él, mit fog produkálni és meddig viszi. Hihetetlen zavarok torzították az életet éppen a század első harmadának végén, semmi sem stimmelt, nem tudtátok ki-számi'tani az életet, össze-vissza kapkodtatok. Ha jól emlékszem, valami kapitalizmus nevű intézmény uralkodott s nem sokban tértetek el a bálványimádástól, amennyiben az arany volt a legnagyobb és legszentebb értéketek. Ez a kapitalizmus valami szocializmussal és kommunizmussal harcolt, ezt tudom, tanultam az iskolában, de hogy ki mit akart és mit hirdetett, ma már, ha agyonütsz, sem tudnám megmondani, épp úgy, mint nem tudom, mit jelentett az invesztitura-harc a középkorban. Csak azt tudom, hogy létezett és világokat mozgatott. Hiába rökönyödsz meg a ti fiatalkori cse'e-pátéitokkail, nem vagyunk már tisztában. Valami demokráciátok is volt. Mi volt az? Ruha vagy közlekedési eszköz, olyasvalami, amit autónak neveztetek hajdanán? Demokrácia görög szó, — megvan! összetévesztettem, ez az intézmény nem a te korodban létezett, hanem előbb, a régi görögöknél. Apa : Megrendít a tudatlanságod. Műveletlen vagy. Visszakérheted a tandijat. Igazságtalan. Lemosolyogsz bennünket, mert a kapitalizmus és a szocializmus egymás ellen harcolt. N-em tudsz sub spécié áeterüitatis nézni s nem tudod a tézis é-s az antitézis örök harcának egyik fázisát látni a két elv küzdelmében, mindegy, mit jelentettek az elvek s ma idejüket múlták. Valamikor kapitalizmus és szocializmus harcolt egymással, de a század negyvenes éveiben ugyanilyen elkeseredett küzdelem dúlt a fiatalok és az öregek között. Csaknem húsz évig tartott az irtózatos szellemi és fizikai polgárháború, a juventinizmus és a gerontizmus borzalmas tusája, mindkettőnek irodalma volt, városok pusztultak el miatta, az ellenségeskedés tetőpontra hágott s tulajdonképpen csak 1958~ban ért véget az ellentét, amikor a régi juventinisták elárulták pártjukat és beléptek a georon ti sióik közé. Nem csoda, hisz valamennyien megöregedtek. Mi a különbség? Vagy nem dúl ma ugyanilyen jelentőségű és hatású szellemi és fizikai küzdelem a nők és a férfiak között? Emlékszel a három év előtti nagy nőlázadásra? Sikerült leverni, de a nők vadul szervezkednek, pompás agitátorokkal rendelkeznek, többen vannak, mint a férfiak s a szegény elnyomottaknak elvégre igazuk van. Mi lesz még ebből a végzetes ellentétből? A 'mi korunkban nagyobb és plauzibilisabb elvekért harcoltak az emberek s nem értem, miért nem bekül nek ki végre férfiak és nők a nagy közös munka jegyében? Fiú: Kibékülni? Lehetetlen, amig a nők, akikeit megillet az uralom, nem kerülnek hatalomra. Ma szörnyű elnyomatásban élnek. A férfiak kihasználják őket. Meztelenül kell jármok Pausole király ideje óta, csak a bal lábukon hordják a lealacsonyító színes selyemszalagot és kalap van a fejükön, kesztyű a kezükön. A jog és az erkölcs követeli, hogy föllázadjanak elnyomóik és kihasználóik ellen. Mit kap ma egy nő önmagáért? Néhány rongyos kalóriakoronát egy napra s nagyon szépnek kell lennie, ha hosszabb időre szerződtetik és mindenféle szépségápolási pótlekokat csapnak a fizetéséhez. Tűrhetetlen. Én (nőpárti vagyok és harcolni fogok. Apa (szelíden mosolyogva): Te most olyan ■vagy, mint a mi időnkben a szalonkommunisták, gazdag polgárok renitens gyermekei. Sok pénzük volt, szerették a drága életet, de proletárdogmákat hirdettek — elvben. Te férfi vagy és női elveket hirdetsz. Lehetséges ez? Fiam, nem bújhatsz ki önmagadból s hidd el, nekünk férfiaknak meg kell védenünk férfiúi előjogainkat. Fin: Soha. Harcolni fogunk az elnyomott nőkért, ha addig élünk is. Egy életünk, egy halálunk. Apa: Nos, ha harcolni akartok, ha nem elég a tízévenként hivatalosan visszatérő háborúskodás, akkor mi a különbség a múlt, a jelen és a jövő között? Ugyanolyan küzdelmek dúlják föl a nyugalmiatokat, mint annakidején. Mit számit a legnagyszerűbb találmány, ha igy van? Mi haszna, hogy motorjaitokba be fogjátok a fényt és ugyanolyan gyorsan röpültök, mint a fényévek, mi haszna, hogy a világűr óleréből levegőt és hőt termeltek és újra atmoszférába csavartátok be az elszáradt holdat, mit. számit, hogy a Szaharából virágoskertet formáltatok s a fél Földközi tengert kiszáritottátok, úgy hogy ma a Baleórok minden oldalon összefügg a szárazfölddel, md hasa. na, hogy városaitok oly nagyok már hogy 6 év előtt egyesíteni kellett Párist és Berlint, mi haszna, ha most az óriás város egyes kerületei harcolnak egymással, mint annakidején kicsiben a renaissanoe-városok részei? Emlék* szel arra a borzalmas szabálytalan harcra, amely a hatodik kerület és a kilencedik kerület között folyt két évvel ezelőtt? Mi haszna mindennek, ha semmi sem változott? A világ évről-évre tökéletlenebb lesz. A nők és a férfiak ellentéte elemeiben bontja meg a föld össz 'hangját. A kerületek fegyverkezése hét- ről-hétre veszedelmesebb. A harc a szomszéd égitesteken levő piacokért és nyersterményekért katasztrofális méreteket öltött. A művészet és az irodalom elfajult, a régi jó fel-ász- szikus kubistákat és futuristákat senki sem tiszteli többé. Az egynejüség és egygyermek- rendszer intézményeit a tömeg kineveti. Az elmúlt évek azt tanítják, hogy a jövő csak sivár lehet. A káosz nő s Krisztus után kétezerben biztosan eljön a viliág vége. Krisztus után ezerben, a chiliazmus rettegése fölöslegesnek bizonyult, de második chiliazmust a mai erkölcstelenséggel nem úszhatjuk meg. Fiú: Naiv vagy. Pesszimista. A fiatalság megváltja a világot. Igaz, hogy ma minden tökéletlen, de itt van az uj generáció, mely jóváteszi az apák bűnét. A század harmadik harmadát nagy bajok között kezdjük meg, de a harmadik harmadban mindent rendbeho- zunk. — Mosolyogsz? Veled nem lehet okosau 'beszélni. Tehát hagyjuk az általános dolgokat. Igaz, nem is ezt akartam, nem azért jöttem ide. Egy kis privátkérésem volna. Magánügy. Arra kérlek, adj néhány kalóriakoronát, a zsebpénzem elfogyott s a barátaimmal szombaton a Holdba akarok utazni. A week- endet ott töltjük. A Nagy Kráter tövében egy bájos kis zugot találtunk. Nagyon kedves lesz. rém örülök a kirándulásnak. A Sanyinak uj tízezerhengeres verseny étergépe van. Mercedes, pompás masina, százezret csinál másod- percenként. Kipróbáljuk. És tudod, az embernek az egészségére is gondolnia kell. Jól esik a friss I-a hold-levegő a mi olcsó inari leve gŐn:k után. Hallom, legújabban az amerikai Ford-üzem szállítja a levegőt a holdnak. Tehát szép lenne. Osak pénz keld hozzá. Nagyon kérlek, utaltass ki valamit a központi pénzelosztónál. Apai jogaidnál fogva megteheted. Száz kalóriakronosi elég lesz. Apa (sóhajt): Bizony, bizony, mindig ez a nóta vége. örökké ugyanaz. * Zsebébe nyúl és átadja a kért utalványt megszorult fiának. Visszatérek az időgéppel. Apropos, vájjon kitől kérjek én pénzt a holnapra tervezett week-endezésre? Szvatkó Pál. — Egy végrehajtás, amely — bocsánatkéréssel végződött Lévai tudósítónk jelenti: Az ilhtókbe- bajtásmak különös módját találták fel Léván. A végrehajtó ugyanié előzetes intézkedés nélkül megjelenik a kereskedőméi] s minden végrehajtás kitűzése vagy árveréseirendedéee nélkül benyúl a. pénztárba és elveszi az összeget. A napokbvn a.z egyik ismert lévai bankot is felkereste a végrehajtó valamilyen állami illetéktartozás ügyében, amely mintegy 300 koronát tett ki, de ezzel szemben a pénzintézet a múlt évben félmillió koronával nagyobb összeget fizetett ki adó gyanánt. Az igazgató an illeték nyomban! kifizetését megtagadta, azért, mert előzőén bizonyos felvilágosításokat akart az intézet beszerezni az illetékekkel kapcsolatban. Eirre a végrehajtó a bankban levő felek jelenlétében a pénztár felé sietett, hogy az összeget kivegye onnan, azonban megakadályozták benne és panaszt emeltek a túlbuzgó pénzügyi tisztviselő ellen, aki nem veszd tekintetbe azt., hogy az intézet, amely ilyen magas összeget fizet adóként és rendesen fizet, bizonyára meg fogja fizetni egy esetleg rosszul felbélyegezett beadvány illetékét is. Az ügynek nagy bocsánáttérés lett a vége. — Tömegtemető a valparisoi kikötő fenekén. Santiago de chilei hir szerint a valparisoi kikötőben egy búvár borzalmas leletre bukkant. A tengerfenekén tiz holttestre talált, amely vassínekre volt kötözve. Azt hiszik, hogy politikai tö- meggy tikosé ágról van szó, mert az egyik holttesten a múlt júniusban eltűnt Anabalon kommunista vezért vélik felfedezni. Anabalon Da-villa elnök működése idején erőteljes propagandamunkát, fejtett ki. Ezennel előjegyzek VÉCSEY ZOLTÁN dr.-nak alábbi regényeire: Páter Laurencius titka. Bűnügyi regény . . . 18 K& jj A vörös csillag lovagjai. Kémregény, 2 kötet 30 Ke Á két munka együttvéve 45 Ke A nem kívántat Atbuzn' kérjük. — A» összestől a könyv inogj oleiiése után csckklapon kjildöni lic Kérem utAnvételcztctni. Kivágandó ót VÉCS1SY ZOLTÁN dr. elmére beküldendő (PRAHA II. PanskA 12. II.) _2M<ÍMMACkAR-HIiaU3?
