Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-05 / 3. (3113.) szám
1933 január 4, szerda. JSzmHÁzKönVvKabTaiWL /SgMillggPMywwwiiP UH—nwiaMgBBgBggBegSHBBgHBSS^W^—^g^^ Az elmutt esztendő titmmérlege Mikor az elmúlt Hírnév megindult, a hangosfilm iránt művészi szempontból lelkesedők azt hitték, hogy most kezdődik az a nagy fejlődés, amely művészetté lépteti elő a vijdvesztből jött és a berlini operettig else- kélyesedett, tehnikával összeforrt mindenesét a szórakozásnak. Az uj formák és célok eb- j ben az évben sem váltak láthatókká, termé- j kény gondolat nem vetődött föl, sőt ellenkezőleg: néhány francia filmtől és egy orosztól eltekintve, a grafikon visszafejlődést mutat. Sémával dolgoztak a közönség szentimenta- lizmusára és a „régi jó békevilág“ hatására számitó beidegzett producerek, akik között már elvétve sem akad kivétel a Clairek fajtájából. Hollywood hanyatlása után, úgy látszik, Berlin kerül sorra és még a tehetséges magyar invázió sem tudja a levitézlést föltartani, bár Szőke Szakáll, Gál Franciska, Alpár Gitta, Bolváry, Halmay, e tutti quanti tán- eolva-énekelve minden erejük megfeszítésével a germánok segítségére siettek. Az év nem minden filmje volt kritikán aluli — a kritika minőségétől függött, milyen rangot kapjanak és az általános nívón mérve, néhány ezer méter jól futott, vagy legalább mulatságosan. Díszletben, rendezésben, ötletben, kéziratban nem hoztak újat, egyénit, olyat, ami fölfrissitette volna a filmet, az pedig, hogy ezek az elemek mind összetalálkoztak volna egy filmben, véletlen szerencse folytán sem történt meg. Kép és hang, rendezés és játék közt nem volt teljes összhang sehol, már pedig azt, hogy a lehetőségek ezen a téren ki vannak merítve, igazán nem lehet állítani. Regények, színdarabok és propagandaszónoklatok képezik a ma film szövegkönyveinek az alapját, de hol marad a hangos, illetve a hang-film, amely nem lehet más, mint kép és hang pontos összeforrása? A producerek „szerényesitették£< a közönség ízlését (és ezt rendszeres tömegáru produkálásával és erőszakoskodással érték el), most pedig éppen ők érvelnek ezzel a szerénységgel és igénytelenséggel, ha védekeznek a müvészietlenség és fantáziaszegénység vádjával szemben, Egyeló're még a németek vezettek. Körkérdések és ankétok statisztikai anyaga bizonyítja, hogy tizenegy német film nyerte meg a világtermelésben az első dijat és ezek között voltak komolyabb törekvések is. Mégis: maradt Fröhlich, Forst, Anny Ondra, stb., mint bevezetett és veretlen garnitúra. Uj csillag már csak azért sem bukkanhatott föl, mert elhomályosul, amint az igazgató és dramaturg szobájába beteszi a lábát. Nemrég történt, hogy filmet játszottak gyermekek és a legfiatalabb, aki csak nézte a többieket, arra a kérdésre, hogy milyen szerepet tölt be, szerényen igy felelt: „Én vagyok az igazgató, mert még fiatal vagyok és nem tudok semmit.“ A németek a komoly törekvések fölfokozását még mindig pubertásos iskolalázongás- han, fölhigitott Wedekindben és Hasencle- verben látják és Kant, meg Krupp közt most is vígan operetteznek, mert ez az ág jövedelmez. Operett nem tud olyan ócska lenni, hogy filintémává ne formálódjon át az ő kezükön és ezzel is tigy vagyunk, mint a repüléssel: franciák találták föl a repülőgépet, de a németek tökéletesítették. Becsből indult két szív háromütenies schubertiádája, de a németek germán csökönyösséggel kiépítették. Most kifacsart citrom, egy csöpp ötlet és melódia nem jön ki szegényből és még mindig változatlan hévvel szorongatják. (Legutóbb a magyar pusztát hivták segítségül, uiert nélküle Gitta nem fedezte volna föl a közönség szivét és olyan magyar paraszt- és cigányegyüttest produkáltak Neubabels- bergben, hogy az ember Bukovinában, vagy a dalai láma birodalmában gondolja magát.) A franciák „fakeresztes“ háboríts filmje a Reinarque-vonal kiegészítése volt: halál és borzalmak realisztikuma, szinjátékos eliapo- sitás nélkül. Lubitsch nagy filmje egy emberről, akit a lelkiismereí hajtott (Rostand-szö- veggel), szintén háborús valóság. „Champ“, az amerikai boxerfilm iskolapéldája a türelemnek és a dresszurának és akik látták, néni fogják a benne szerepet vivő gyermek játékát elfelejteni —, a szünchronizálás tökélye. Viszont érthetetlen igaztalanság és ostobaság, hogy Greta Garbó és Marlene Dietrich lehetetlen beállításokat játszik: Mata Marikat és „szőke Yénusz“-okat. Ennél mélyebbre a német film nem süllyedhet. Ez a két női egyéniség (ritkán mondható a filmsziné^z- nőkre, hogy egyéniségek, ezt Hollywood ki- pusztitja: prosperity) jellemeket, embereket és sorsokat formálhatna, nem kliséket és Vénuszokat. Ez egyébként a hangos film visszaesésének az oka és minden baj gyökere: stagnál az ötlet, nincs fantázia, hiányzik a termékenyítő erő. Még mindig csak a séma uralkodik. Sajtó és mükritika kiemelte a filmet a tehnikai produkcióból és ma bevett és elfogadott tétel, hogy a film művészet, A művészet legelső ismérve a szellemi produktivitás, erő, amely fejlődéshez vezet és az emberiség útját egyengeti az etikai eszménykép fele. A film üzletes operetté fejlődött és ez lehet, szórakozás, kedves és hasznos egyben, de nem művészet. Ebben az irányban nagyszerű lehetőségei vannak a tehníka minden előnyével rendelkező filmnek, csak egy Haupímannra és egy Reinbardtra lenne szükség. Az elmúlt év a filmnek ezt a két szükséges emberét nem hozta meg. Neubauer Pál. Arany-ünnepély Rozsnyón. Tudósítónk jelenti: Az országezente tartott Arany-ünnepeik sorába méltóképpen kapcsolódott be Rozsnyó magyarsága a mailt év végén tartott nagysikerű ünnepélyével!. ,,A rozsnyóá nőd ezeirv-eae tek“ szí grammá val indult meg a rendezés manukája, melynek eredménye az emlékezetes szép ünnepi est volit. A városháza dásBtortmé-t utolsó helyiig megtölitö’.fce a legszebb közönség, melyet itt együtt látnunk lehet A közkedvelt Rozsnyói Dculosegyiíet nyitotta, meg a műsort Szabolcska-Révfy: „Grand Ga£éban“ oimü kanmiüvóvel, Román János mesteri vezetése ailatk Zách Klára balladáját Fodor .Jánosáé szavalta ed a korhű kulisszákhoz simuló szép magyar ruhában. Szavalatát- a háttéribe beállított élőkép idilusztrálita, Mélyben Zách Klárát Heiin.cz Magda, Zách Feltioiánt ifj. Lapghoffer László jelenítette meg. Tichy Kálmán felolvasásban ismertette .Arany János életét, müvét, jelent őségét. Ifj. Greók Lajos Kapossy Márta zongorakiisére tóvei hatásos magyar hegedüezámo- kat adott elő. Pósch Eszter Arany „Hidavalás" c. balladáját szavalta el, a mü miniden komplikált drámaiságát teljes hatással érvényesítve. Bieder- ananm. Edit és Újhelyi László temperamentumos magyar íkiebtöst tánoolit. A „Tengerihántós “4 megjelenítő bájos élőkép keretéiben Tóth László mondotta ed magát a költeményt. A dalárda énekszámai zártáik be a műsort, mely Arany János nagy szellemének hódolva, forrasztotta egybe Rozsnyó egész magyar társadalmát. A rendezéssel járó ezer gond és fáradság jórészt a Rozsnyói Jótékony Nőegylet elnökasszonyának: dr. Pósch Józseínének válláiin nyugodott. Áldozatkész és Mradhatatlan segítőtársa volt Stoid Istvánné, az ev. Leányegyesü- •let elnökasszonya, valamint a magyar hölgytársa- daliom többi lelkes tagja. (*) Híres berlini zsidó kabaré Prágában. A Maxim Sakafiohamsky vezetése alatt áldó híres berlini zsidó kabaré szombat és vasárnap est-e a prágai Betb Hoam nagytermében (DJouíha tr. 41) jádidis nyelven bemutatja Munkácstól Prágáig c-i-mü uj revü jót. A társaság művészi értékű előadásokat produkál (*) A pozsonyi rádió szerdai magyar óráján Mészáros Hugó dr. a rádium történetéről tart előadást, ifj. Endreffy János ev. lelkész Tömjén, miirrha és arany címmel vízkereiszti gondolatait- olvassa fel. A zenei részben Hcirer Béia zenekara Kőér magyar vigiátékmyiiiányát, Lecpoöd magyar népdailegyveóegét és Brahms magyar táncait adja elő. (*) Magyar szó, ének és kedves Ismerősök a pozsonyi A ti ónban. Pozsonyból jelentik: Ismét magyar szó esendői a pozsonyi Altion színpadán január 5-én, -csütörtökön este %9 óraikor. Magyar érnek szívhez szóló dallama gyönyörködtető a közönséget, amely élénken érdeklődik a Toldy-íköri műkedvelők „Uj rokon“ cimii előadása iránit.. Rég nem játszott- már a gárda és most friss Mke&edé-s- söl, ujuit szorgalommal. eoTaikozák fel, hogy diadalra vigye Csathó Kálmán pompás alkotását* A közreműködők élén N. Somos Zsuzsi sokoldalú tehetsége bontakozik ki Blaradhe virgonc, modernül gondolkodó ieányszerepében. A pozsonyi magyarság ünnepi hangulatú találkozása lesz az előadás, amelyben csupa Ikedves ismerősit üdvözölhetünk a színpadom. A jegyek rohamosam fogynak. Ajánlatos előre beewerezDÍ a Seifert-oégméd (Andrásai. 5, a színházzal] ezenrben). (*) Elismnlt a Nemzeti Színház és Bajor Gizi közt felmerült affér. Budapesti szerkesztőségünk telefonálja : A Nemzeti Színház és Bajor Gizi közt az utóbbi időben felmerült affér a művésznő engedékenységével elsimult. Márkus László, a Nemzeti Színház .igazgatója levélben közölte Bajor Gizivel, hogy a szezon végéig tartó szabadságot sajnos nem engedélyezhet, azonban úgy védi, hogy egy havi pihenést kötelessége adni a művésznő számára. Bajor Gizi erre azonnal válaszolt és megírta, hogy nemcsak hosszabb, hanem az egyhónapos szabadságról is lemond és megszakítás nélkül a szimház rendelkezésére áll. (*) A nyitrai SzMKE énekkara a pozsonyi rádióban. Nyitraii munkatársunk jelenti: A Szlovéné..kói Magyar Kultur Egylet nyitrai csoportjának férfikara meghívást kapott a pozsonyi rádióban való szereplésre. Az énekkar vezetője Szőke József karnagy jóváhagyás végett bemutatta a kiválasztott dalok repertoárját. a. nyitrai dalárda, mely a kiulturegylet minden eddigi előadásán nagy sikerre] szerepelt, előreláthatólag január utolsó hetében szerepel a pozsonyi rádió magyar óráján. (*) A Nyugat január 1 i száma uj regény közlését kezdi meg. írója a fiatal irónemzedék nagyte- hetségü tagja, Török Sophie, a regény cinné: „HLntz tanársegéd •ur“. A szám szépirodalmi részéből Babits Mihály és Illyés Gyula verseit és Dalos Sándor nagy elbeszélését -kell kiemelnünk. Újévi köszöntőt Móricz Zsigmondi irt. Külön érdekességé a számnak Kosztolányi Dezső vallomása irói pályájáról. Márkus László a színházi válságról, Lajfcha László a magyar népzenéről, Gartner Pál az aka ratszabadság problémájáról, Buday György az ag rársettlemeot mozgalomról elmélkedik. Gyergya: Albert Kosztolányiról irt tanulmányt. A kritikai rovatokban Benedek Marcell, ILlyés Gírnia. Nagy pál István, György Oszkár, Kassák Lajos, Francois Preignas, Reményi József, Schöpflin Aladár é-s Farkas Zoltán cikkeit találjuk irodalmi, szinhá zi és képzőművészeti aktualitásokról (Kiadóhivata.i: Budapest, Vilmos cs. ut 34.) A Nyugat Csehszlovákiában is kapható. A KASSAI KORZÓ-MOZGÓ HETI MŰSORA: Kedd—szerda, január 3—4-én: Alpár Gitta nagy filmje: SZIVEK KIRÁLYNŐJE. Csütörtöktől, január 5-től: ATLANTISZ ÚRNŐJE. Brigii te Helm legújabb filmje. Rendezte: G. W. Pálost. AZ UNGVÁRI VÁROSI HANGOS MOZGÓ HETI MŰSORA: Kedd, szerda, csütörtök; TITKOS KÜLDETÉSBEN. Hány Pieil legújabb 1.00 százalékos beszélő ka- laindfilmje Edgár Wadilace világhírű regénye nyomón. Következő műsor: Alpár Gitta és Gusztáv Fröhlich együttes világfilmje: MEGSZÓLALT A SZIVEM. — A gölnici zsidó hitközség közgyűlése. Gölnici tudósítónk jelenti: Az itteni zsidó -hitközség most tartotta meg rendes évi közgyűlését Engeil Náthán dr. ügyvéd elnöklete alatt. Az eddigi hitközségi elnök, Engel dr. leköszönt s utódjául Toífler Miksa nagykereskedőt választották meg. mig áléinak Schreek Mór, jegyző és pénztáros Drachsler Henrik, templomi elöljáró R-osenberg Salamon lett. Á RNYAK A VERŐFÉNYBEN Regény (23) — Maga ur? — mondta az izgalomtól elfúlt •hangon valaki. — Kuss, paraszt! — válaszolt rá a másik. Aztán hozzátette: — Egy buta ember van csak a világon, aki ott vakaródzik, ahol nem viszket: az utkaparó!... Viharos nevetés támadt erre. ügy látszik, az illetőt, aki partnerét parasztnak nevezte., igen szellemes és figyelemreméltó embernek ■teki-ntelték a társaságban. Most ismét osond lett. Valaki osztott. A kártyalapok sustorgásából egészen jól ki lehetett venni. Az első hang most gúnyosan és jó rezesen a sok italtól felkacagott. — Oszt -mondja az ur! Nem hamiskártyázás miatt karmolták úgy össze az ábrázatját ott Marokkóba?... Évikével a folyosón ijedten össze néztünk. l>e a teleszáju hahota, mely a hamiskártya és Marokkó után következett, csak fuvolaszó volt ahhoz a dörgő röhejhez képest, mely a válaszképpen elhangzott nagyon vastag s ennélfogva* le nem irható disznóságot követte. Évike nem tudott tovább uralkodni magán, Ö-ze rázkódott és bel ökle az ajtót. És harapnivaló vastag füstben, egy kormosra égett petróleumlámpa gyér világításában, üvegektől, poharaktól és a kibicel-ő savanyú- vizes kocsisoktól körülvéve, megpillantottuk egy asztalnál, a részeg utmesterrel dühös kártya csatába merülve: Hudacsek tanár urat... Mikor Uudacsek tanár ur a két bőrig ázott, gyerekei, megpillantotta, először a szívéihez kapott, aztán kinufta majái alól a izéket és I ul világ i liangon elorditotla magái: — Szőni isién az égben!.,. Ir£a: Szilárd János Lett erre kavarodás! A korhely ntmester is felismert minket, odafutott a pince ajtajához -és 'bekiáltott rajta: •— Braxatoris ur! Braxatoris ur!... BraxatorIs Lukica Szlatiszlav ingujjban, bőr-kötényben, a lopótökkel a kezében felrobo- ■gott. A két nyakig sáros, ürge módjára elázott és egész testéiben didergő gyerekről tapasztalt szemével mindent és azonnal leolvasott s mig Uudacsek tanár ur a meglepetéstől, mely ránézve egyáltalában nem volt kellemes, percekig nem tudott szóhoz jutni, hanem minden értelem nélkül, össze-vissza fut- kározott, addig a hosszunevü kocsmáros bácsi eldobván a lopótököt, egyik hóna alá Évikét kapta, a másik alá engem és hangos kiáltozásokkal, hogy tüzet, tüzet, gyorsan tüzet, befutott velünk a konyhába. Hudacsek ur, a -korliely ntmester és a savanyu vizes kocsisok egymást taposva, szorosan a -nyomunkban s a nagy takarék tűzhely körül, mely még langyos volt, de tűz már nem égett benne, mindenki talált Valami tennivalót. Nem telt bele egy perc, a tűz már lobogott, három kocsis rakta, kettő fújta s Braxatoris uram vezényletével, nagy lárma és civakodás közben, le voltunk pőrére vetkeztetve. Emlékszem, Évike vizes ingét és harisnyáját egy kulimászos kezű szlovák kocsis rángatta le, folytonos so- pánkodással, hogy: Rozsé, Boz.set Égy másik kocsis a vizes ruhadarabokat felteregette a száritó kötélre, a takarék tűzhely fölé, ahonnan lekapott egy pirosvirágos asztalterítőt és nagyokat rúgva hátra a bocskorával, hogy valaki el no vesse a tízéves kisasszony ka bájait, betakarta vele Évikét. Engem, mint legjobb kuncsaftjának a fiát, maga Braxatoris uram vei közi etett s ugyancsak 6 bugyolált bo egy másik asztalterítőbe, melyből félreismerhetetlen tol tokban támadt rám a ki csűr ránt vinkó, a fellökött pálinka és a szövetben ímegti-sztitott bicskák és kanalak illata. Mikor mi néhány szóval elmeséltük, hogy azért szöktünk meg a zárdából, illetőleg a Buszig tauár úrtól, mert már nem tudtuk tovább viselni a tűrhetetlen bánásmódot, ’Huda- csek tanár urnák is megjött a hangja s magából kikelve elkezdte magyarázni: — íme! Ez az eredménye annak, amikor a becsületes házi tanítót az intézetek és holmi főgimnáziumi tanarak kedvéért az uccára lökik!... Könnyek gyűltek a szemébe s Braxatoris uramhoz fordulva elkiáltotta magát: — Hát se vacsora az én kis árváimnak, se semmi?!... Erre a lármára aztán Braxatoris néni is előlgurult. Mikor a másfélmázsás -asszonyság meghallotta, hogy reggel óta nem ettünk, valósággal önkívületi állapotba esett. — Jaj, hogy meg nem haltág! Ebben az esőben!... Itt visszacsattogott papucsaiban az ajtóhoz és bekiáltott rajta: — Zsuzska! Zsuzska! Frisko azzal a kapusz- taival fasirozott hússal!... Aztán hozzánk fordult: — Ügyi, mojinka dusinka, jó lesz fiuurn jo ka puszta fasirozott hússal?... A mi helyzetünk ott, meztelenül a virágos asztalterítők alatt, mindenre inkább alkalmas volt., csak arra nem, hogy jókedvünk legyen. De mikor meghallottuk, hogy Braxatoris néni azzal az étellel kínál minket, ami elől éppen szökésben vagyunk, összenéztünk és csendesen elkezdtünk vihogni: — Hogyne! Hogyne! -- mondtuk aztán Braxatoris néninek. Nagyon jó lesz!... A kövér asszonyság először meghökkent, mert nem tudta mire magyarázni, hogy a kél gyerek szemtelenül az arcába nevel, de mikor látta, hogy ismét hirtelen elkomolyodunk és ellankadva összebújunk a lócán, mint két kócos veréb, hozta a párolgó fazekat és elénk tette. Mi pedig a pirosvirágos asztal téri tők alól kinyújtott meztelen karokkal nekiláttunk a .oh, majdnem azi mondtam, hogy a zabá[ lásnak. Mert mig a hosszunevü kocsmáros bá- | esi a feleségével Hudacsek tanár pedig a korhely utmesterrel és kibieei vei, a savanyuvi- zes kocsisokká!, félkaréjban az asztal köré gyűlve, boldogan és száj'tátva szemlélték roppant étvágyunkat., ezalatt mi úgy bekebeleztük a hatalmas fazék káposztát fasirozott hússal, hogy az apácák és Duszig tanár urék álmodni "sem tudlak volna hálásabb kosztotokat. Becsületemre mondom, nagyszerű volt, Olyau jó volt s ennek a királyi lakomának az ize úgy megmaradt örökre a számban, hogy ina is azt vallom: annak a konyhának, amelynek híres főztje va.p, az egyszerűség, a jóság és a szeretet a titkos fűszere. Úgy fújtattunk ott a lócán, a forróra fűtött konyhában, megszédülve a meleg és a jóllakott gyomor gyönyörétől, mint déli napsütésben a szederfa alatt a kiskacsák. Aztán csak arra emlékszem, hogy mérhetetlenül elbágyadtam. Hudacsek tanár ur kiabált még valamit, hogy azonnal befogni, bundát és lábzsákot elő. 5 majd hazaviszi a kis árváit, mert a tekintetes intéző urék már bizonyára tudnak a dologról és nyugtalanok, de Évikének ekkor már lehanyatlott a feje és lezárt szemekkel, halkan pihegve, apró kis száját egy ,,o“ betű formájára összecsucsoritva, ott aludt édese u a vállamon. Mérhetetlen férfiúi büszkeségemben szerettein volna fel ujjongani. Én maradtam a győztes!... De már csak annyi erőm volt., hogy átöleltem Évike gyenge testét a pirosvirágos asz- talleritő alatt és a következő percben éti is ál ómba szend érül tem. Volt aztán még utána valami zavaros látomásom, hogy nagy lárma közben, melyből kiváltképpen Hudacsek tanár ur hangja hallatszott ki. felöltöztetnek, aztán, hogy ismét friss levegőre visznek és zuhogó esőben, csapkodó szélben, tengelyig érő sárban, sötét éjszakában és fájdalmas lónyeri térföl kísérve, sokáig kocsin megyünk, de oly távolról hallottam mindent s annyira elmosódott és valószinül- len volt körülöttem a kocsilámpa imbolygó fényében minden árnyék, mintha (ezt az egész kalandos utazást valaki csuk mesélte volna. s ***
