Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-05 / 3. (3113.) szám

'PRAGAí/v ÍAG&AR’M 1 RLiAC* 19ítö január 4. agarJa. 9 NEM MÚLÓ JELENSÉG Irta: ÁRVA P KOMMENTÁROK ★ ★ ★ AZ OBLIGÁT UJ ÉLET A csehszlovák müHszrteríanáas etniökségé- nek sajtóosztálya által újságírók részér© ki­irt pályázat minap kihirdetett eredménye szerint az első díjjal Kaláó Ferenc dr.-diak, a pozsonyi országos hivatal sajtóreferensének dolgozatát jutalmazták, amely a „Csehszlo­vák egység vagy csupán viszonosság a mi állameszménk ?“ óimét viseli. A szerző tö­mör újságcikk keretében foglalkozik a szlo­vák politika szembenálló két irányzatával s végül is arra a konklúzióra jut, hogy a cse­hek és szlovákok nemzeti egyesülése min­den akadályon keresztül meg fog valósulni egy — saját szavai szerint — „ma még be­láthatatlan" időpontban. Optimizmusát paradox módom éppen a mind életteljesebb erővel jelentkező szlovák nacionalizmusra építi, amely véleménye sze­rint természetszerűen fog elvezetni a cseh­szlovák nemzeti egységhez, a csehek és szlo­vákok emez alapvető állameszméjéhez. Ka­lác dx- ugyanis a szlovák nacionalizmusnak az autonómia követelésében utat kereső je­lentkezését nem tekinti egy tudatos nemzeti akarat megnyilvánulásának, hanem sokkal inkább visszavezeti azt materiális, pszicholó­giai és kormányzati okokra, amelyek az ő Msorolásában a következők: a szlovákok természetes daca, exiszíenciáliö természetű aggályai, a gyöngébb büszkesége s főkép­pen különböző, cseh részről elkövetett hi­bák, túlkapások és egyáltalán „a csehek kormányzási ügyetlensége, amely nem tud imponálni s olykor visszataszító módszere­ket is igénybe vesz, amint az másképp nem is lehetséges a fiatal demokrácia eme zűr­zavarában". Hogy tételét megindokolja, rámutat a szlovák autónomisták nál gyakori felemás­ságra, amelyet ő kétszínűségnek nevez. Ezek az autonomisták a pártiban és Szloven- szkón szlovákok, Prágáiban és a hivatalos té­nyezők körében pedig csehszlovákok. De ezt nem minősiti csupán jellembeli gyönge- bégnek, hanem főképpen meggyőződésben gyengeségnek tartja. S hitét a majdan kiépí­tendő csehszlovák nemzeti egységről rész­ijén innen meríti, sok szlovák autonóm ista politikus nádszá!-meggyőződéséből. Azonban nem mellőzi a pszichológiai és materiális motívumokat sem, anélkül, hogy ne lenne kénytelen megérteni őket. Egyál­talában nem törekszik a szlovákok aggodal­mainak az eloszlatására, de megérti, hogy a .szlovákok tartanak a „teljes ©lnyeletés“-ük­től s főképpen attól tartanak, hogy „exisz- benciális és kulturális célzatú küzdelmeik­ben alul fognak maradni, hogy az állásokból ki fogják szorítani őket a csehek, akik már a háború előtt nemcsak Ausztria-Magyaror­szág területén helyezték él intelligenciáju­kat, hanem messze a határokon túl is s most csak Szlovén szkó maradt meg számukra. Le­szögezi, hogy a csehek ezt az aggodalmat nem tudják megérteni, ellenben hálátlansá­got emlegetnek, miközben korholóan rámu­latnak arra, hogy micsoda munkát végeztek a szlovákok érdekében s hogy a szlovákok a háborúig gyors iramban magyarosodtak, évente százszámra magyarosították egykoro- nás nevekre jó szlovák neveiket, ma azon­ban minden cseh szót gyűlölnek-" „Ez igaz" — mondja erre Kalác dr. — „mert a köz- és magánéletben juttatott minden darab ke­nyérért Magyarországon elnemzetlen i léssel fizettek meg (?), de azok az állások bőven voltak, több állás volt, mint amennyit a csehszlovák rezsim belátható időn belül egy­általán juttatni tud a gyorsan szaporodó szlovák intelligenciának." A szlovák nacionalizmus — amely ma már csak az autonomista törekvéseknek lehet adaequat kifejezése, ha az eleven politikai hatóerőkben keressük jelenlétét — eszerint tehát nem lenne tudatos és kikristályosodott nemzeti akarat oélbatörő megnyilvánulása, hanem csupán vélt vagy megokadato'lt sérel­mek okozta dac és nekibusulás, a nemzet rf'gyéniöégét joggal vagy jogtalanul féltő vé­dekezés ős — lest nőt teást' — kenyér kérdés. Dohát akkor mik az attribútumai e<ry nemzet tudatos nacionalizmusának, amely­nek az adott esetben az autonomista küzde­lem a megjelenési formája, ha nem a nem- ■//■.[ kulturális és materiális javait féltő véde­kezés, a nemzet szellemi és népi egyén i&é- <;/•:>íviogőrzósére irányuló politikai gon- dolkodá*, a kenyér megszerzését célzó tö­rök vés az anyacd és lelki birtokallomáiiy j<él; f-1 i p:i7/l:jgoí I á> á ti a k biztosi I ásá t prag­- maüikusan követelő harcos hang? Mit tairtal­- mázzon egy, a nemzet reális posztulábumait i kifejező tudatos nemzeti akarat, ha nem ezt? Nem lehet véletlenszerű s múló egy olyan politikai mozgalom, amely nemzeti javak megtartását és fejlesztését célozza és köve­teli. S nem lehet — még jóhiszeműen sem — lebecsülni ezt a mozgatómat, amely hova­tovább, ahogy Razovsky is megállapította karácsonyi nyilatkozatában, kenyérmozga­lommá is válik, amikor egyre kevesebb ez a kenyér s például az iintelligenciáinak belát­ható időre még Kalác dx. sem meri ígérni- De nem lehet véletlenszerű jelenséggé le­csökkenteni az autonomista mozgalmat azért sem, mert. azon erőtényezők között, amelyek kiváltották és nemzeti akcióvá szélesítették, volt egy, amelyet éppen a pályadíjnyertes munka világított meg, ha ugyan nem is min­denben helytálló okfejtésseL Kalác dr. azt Írja, hogy Szlovenszkó és a szlovákok kemény diót jelentenek a köztár­saság számára, sokkal keményebbet, mint ahogy azt a cseh politika elképzelte. Egy­általán szükségesnek tartja ezzel kapcsolat­ban a ,gaiamblelkü szlovák jelieméről és az „idillikus Szlovenszkó“-ról vallott, elrajzolt irodalmi élményektől csepegő cseh nézetek gyökeres revízióját, annál ,is inkább, mert ezeket a nézeteket maguk a szlovákok is sok­kal inkább „megaláztatásnak vették mindig, semmint vigasztalásnak." Dekát — folytatja Kalác dr. — a forradalomig meg kelleti elé­gedni ennyivel ás, mert. ,,rendkívül csekély volt a cseheknél a szlovák élet és az egész környezet ismerete, amelyben a szlovák jel­lem fejlődött az utolsó nem egészen száz év­folyamán". S aztán Így gombolyítja tovább mondani­valóját: jTMert „a szegény szlovákok ezeréves el­nyomatásáról" szóló beszédek puszta újság­íród vagy politikai frázisok, amelyeknek sem­mi közük sincsen az igaz történelemhez: Po­zsony még száz évvel ezelőtt Prága mellett a legnagyobb fókusza vall a csehszlovák kultúróiéinak, az erős magyarosi tás ugyan már megkezdődött, d.e legnagyobb ereje tu­lajdonképpen csak az 1867-ediki osztrák-ma­gyar kiegyezés után vált érezhetővé, addig az ideig a csehszlovák kulturális folytonosság teljes volt s a kölcsönös elidegenedés, vagy sokkal inkább eüanyhulás, amely a negyve­nes években a Stur nyelvi különválását kö­vető harcokkal kezdődött, áldatlanul folytató­dik Rieger ismert nyilatkozata után, amely- lyel érdektelenséget jelentett be a szlovák ügyekben. A cseh államijogért folyt küzdelem során őket ért sértést a szlovákok sohasem bocsátották meg s folyton gyanakodtak, hogy az öregesek párt vezetőd a magyarokkal elle­nük szövetkeztek." Kalác dr. tehát lemond az ezeréves járom meséjéről, noha csak a csehszlovák kulturá­lis kontinuitás kidomboritása kedvéért. Meg­elégedéssel regisztráljuk ezt a megállapítást, amely igazgyöngy a csehszlovák historiku­sok és publicisták csillogó üveggyöngyei kö­zött, — még abban a foglalatban is, amelybe Kalác dr. szorította. Távol áll tőlünk, hogy irodalmi kapcsola­tok s közös irodalmi nyelv jelentőségét kul­turális kölcsönhatás vagy kihatás szempont­jából alábecsüljük, de nem is akarjuk túlbe­csülni. Mert nem áll szándékunkban például a szlovák-magyar irodalmi kölcsönhatások és kapcsolatok jelentőségét nem túlzón kihang­súlyozni. De egy nép sajátszerü fejlődésének komponensei nem csupán az irodalmi kap­csolatok, vagy az egyideig közös irodalmi nyelv, hanem a politikai beágyazottság, a gazdasági kapcsolatok és érdekek évszázados gravitációja s e kettős — politikai és gazda­sági — környezet okozta társadalmi és pszi­chikai befolyásolás is. Ha csak azokra a vál­tozásokra gondolunk, amelyek a cseheknek és a szlovákoknak a tizennőgyévi politikai és gazdasági együttélése folytán a szlovák népiélekben végbementek, akkor nem halad­hatunk el szemlehunyva a szlovákok és ma­gyarok évszázados együttélése mellett sem. Ezért pszichológiai vonatkozású is jönrészé­ben az a uton óm ista küzdelem. Helyesen ál­lapítja meg Kalác dr., hogy a csehek idilli­kusai] és szén ti mentálisain fogták fel a szlo­vák népleiket, mert nem ismerték a szlovák életei és a környezetei; amelyben <a szlovák jellem kialakult. S tegyük mindjárt hozzá, hogy amikor megismerték, akkor sem akar­ták megérteni, mert nem voltak hajlandók belenyugodni a szlo vák néplélek sajátszerü­Uj év napján délben beléptem a kávéháziba, 6 legnagyobb csodálkozásomra barátom már ott volt. — Te itt? — kérdeztem szellemesen. — Hogyne — szólt a fölényes válasz. — Ma január elseje van és uj életet kezdek. Az első lépé6: korán keltem fel. Két óra óta itt ülök, átolvastam valamennyi lapot. Csodálatosan üre­sek. Holnaptól kezdve megváltozom. Hosszas mérlegelés után rájöttem, hogy úgy nem élhe­tek tovább, mint eddig éltem. Medve voltam, lajhár, nem fejlesztettem tehetségemet, elhanya­goltam életemet. Ezentúl udvarias leszek, mert tudom, hogy tapintatlanságommá! sok fölösleges ellenséget szereztem. Es természetesen takaré­kos, pénzt gyűjtök, barátom, elhatároztam, hogy elveim fentartása mellett belépek a pénz­gyűjtő kapitalisták sorába- Továbbá sportolni fogok, elvégre az egészségre is gondolni kell. Valószinüileg atletizáíok, magasugrás, vagy tá- volugrás, mit szólsz hozzá? Mondom, pénzt gyűjtök, s áprilisban elutazom Olaszországba, mégsem lehet, hovv ne lássam Firenzét! Lum­polás helyett néhány jó ruhát csináltatok, b fo­gadok, hogy jövő Szilveszterkor nem maradok főn reggelig, mint tegnap és újévkor nem fo­gom magam oly kutyáid érezni, mint ma. Miért ziiljön az ember pont Szilveszterkor? Butának, kispolgárinak tartom ezt a dátumra történő mu­latóst. Nos és talán megházasodom 1933-ban. Megilletödve hallgattam barátomat és sokáig gondoltam szavaira még akkor is, amikor eltá­voztam. Barátom valóban uj embernek látszott. Lekötelező udvariassággal, finoman beszélt ve­lem, 6 kijelentette, hogy délután, ha a tegnapi zülés után nem fájna a feje meglátogatná ro­konait és ismerőseit, akiket az utóbbi időben elhanyagolt. Holnap pedig nagy munkába kezd, regényt ir, vagy müvészettörténehni tanul­mányt, vagy nagy politikai müvet, még nem tudja. Este nem tudtam elaludni, minduntalan ba­rátom „uj életére" gondoltam. Tényleg, január elseje pompás alkalom az élet megreformálá­sára. Nagy bizalmam az ilyen elhatározásokban nincsen és nem hiszem, hegy a közönséges em­ber energiája erősebb volna & természetnél. A soványitó kúrákra gondoltam, amelyek után a testes áldozat a nagy elhatározás ellenére rend­szerint kövérebben végzi, mint ahogy kezdte. Mégis: maga az elhatározás nagy dolog. Föivi- dámit, fölényessé tesz e néhány pillanatig úgy érezzük, mintha teljesítettük volna kötelessé­günket. Január elsején este, mielőtt elaludtam volna, én is elhatároztam, hogy az uj évben pénzt fo­gak keresni, könyvet írok, beutazom Olaszor­szágot, szorgalmas, pontos, kedves, jókedvű, egészséges leszek, megtanulok golfozni, vívni, olaszul és oroszul. Az emberi tulajdonságok észszerű kifejlesztésének lehetőségeire gondolva aludtam el, s boldog álmomban már készen állt ségébe, külön valóságába, hanem a politikai arénában 'kiírandó magyar csökevénynek ki­áltották ki ezt a sajátszerűséget, a tanári ka­tedrán pedig holmi bastard-teőriákat emle­gettek. A szlovák nemzeti léleknek ebből a ma­kacs elnemlsmeréséből eredt azután a min­den szlovák önvédelmi megmozdulást s ter­mészetesen a valamennyi problémái felölelő autonóm ista küzdelemre bélyeget sütő ma- gyarónság, szeparatizmus, sőt i ereden tentiz- mus vádja. Már idézett nyilatkozatában Ba- zovsky is leszögezte, hogy ,,a történelem se­gítségével be lehet bizonyítani, hogy a mai Szlovenszkó majdnem mindig különleges el­bánásra tartott igényt, egyenesen autonó- misztifcus irányban a legújabb időkig . . . s az autónórnista törekvéseknek megvan már a történelmi megalapozottságuk is." De a szlovák történelemből is argumentu­mot ragadhatunk ki a szlovák nemzeti lélek külőnvalóságának bizonyítására- Az 1848-40. évi szlovák fölkelés katonai vezetője a cseh Bloudek Frigyes volt, a császári sereg had­nagya. A szlovák vezetők és Bloudek között — a továbbiakban Goláfi Károly dr. szlovák historikusnak a fölkelésről írott könyve ada­taira támaszkodunk — állandó feszültség volt és diszharmónia, úgy hogy a fölkelő csapatok feloszlása után még sokáig áruló­nak tartották szlovák részről Bloudek pa­rancsnokot s csak néhány kortárs Ítélete mosta később emlékét tisztára. Hogy e meg- meg.ujuJó diszharmónia okaira rávilágít­sunk, idézzük a fölkelés egy másik cseh résztvevőjének, Mjksiöek Mátyás morva pu­blicistának szavait. „Hogy nem volt minden rendben" — írja Goláft — „arról, az a tény beszél, hogy a csapatnak megvolt a maga csehszlovák kérdése, az önkéntesek gondol­kodása két pszichológia alapján igazodott, i nem volt egy fából faragva." S aztán idézi Miksicoknek agy fönnmaradt helyzetifesté-' bennem az a Csoda, amiről elmélkedtem. Futó­bajnok voltam, e megdöntöttem a távoliig ráe világrekordját. Napi tizennégy órát dolgoztam, nyolc nyelven beszéltem s a bankokban betét­könyveim voltak. Nagy müvem százezer pél­dányt ért el, a táraságban rajongtak értem, kedvességemért, udvariasságomért, a rokonok a rokoni erények mintaképének tartottak és kutyafuttában meghódítottam néhány holly­woodi sztárt. Másnap reggel a szobámban hideg volt, s öl­tözködés közben alaposan megváltozott módon gondoltam tegnapi elhatározásaimra. Az ember nagyon megfontolt és objektív, kritikai érzéke végtelenül finom, ha arról van szó, hogy a köz­vetlen és kellemetlen megvalósítások mezejére lépjen. Belátja, hogy túlzott és illúziókban rin­gatózott. Persze, a puha ágyban, a meleg szo­bában, az édes semmittevés zsibbasztó nyugal­mába burkoltam könnyű nagy szorgalmakról és pontos kivitelekről ábrándozni, de más az, ha ki kell lépni a hideg levegőre. Az „uj életet kezdés" vágya semmi más, mint beképzeltség, magyarázató a hirtelen kritikussá és józanná vált ész. Mintha rajtam múlna, hogy hamaro­san pompás könyvet írjak. Mintha csak el kel­lene határozni és máris pénzt keresnék, meg- dönteném a távolugrás világrekordját és a tár­sadalmi lények mintaképévé válnék. Mintha csak negligenoiámon múlna, hogy a nagy tet­tek nem törnek elő belőlem artézi kútként, mert, persze, nagyszerű ember vagyok, tele rejtett kvalitásokkal, csak éppen kissé lusta és elha­gyom magam. Bűnbakkeresés ez, semmi más. Illúzió, kifogás, beképzeltség, a valódi helyzet félreismerése. Az ember olyan, amilyen; ne vet- séges dolog arra gondolni, hogy holnaptól csu­pán némileg össze kell szednem magam, s máris négyessorokban jönnek a csodák belőlem. A kritikai elemzés megnyugtatott. Tegnap az a, gondolat tett boldoggá, hogy uj életet kez­dek és nagyszerű valamivé válók, ma az tett megelégedetté, hogy objektivitásom révén rájöt­tem, hogy ez lehetetlen, 6 minden úgy van he­lyesen, ahogy van. Jó dolog a logika ég a gon­dolkozás. Ha az ember kiesé megfeszíti az eszét, minden helyzetben talál megnyugtató és íölvi- dámitó magyarázatot. Nimce könnyebb dolog, mint valamit „megérteni" és belátni, ha mu­száj és ha ez a belátóé hasznos és jó. Mindent megérteni pedig mindent megbocsátani, — rend­ben van. A barátommal január másodikán este talál­koztam. — Nos, mi van az uj élettel? — kérdeztem. Legyint. — Képzeld, milyen pehem van — válaszolt feltűnően nyugodt és megelégedett hangon. — Reggel uj életet akartam kezdeni. De, sajnos, el­aludtam. Most várhatok ismét egy évág, mág január elsején újrakezdhetem. Szvatkó Pál. eét: „Általában azonban eddigelé nem tet­szik itt nekem: a fiatal szlovákok itteniek­nek, otthoniaknak tekintik magukat, s noha nem ugyan velem, de a csehekkel és mor­vákkal gyakran eléggé keservesen éreztetik ■ezt, akik viszont figyelmetlenségükkel e ta­pintatlanságukkal erre okot is adnak. A szlovákok, vagyis a szlovák intelligencia, egyáltalában nem ismerik népük nyomorát s ha nem lenne itt a kormány 'és segítsége, soha sem húznák ki fejüket a magyar já­romból, mert a szlovák nép ed tompultsága, érzéketlen sége s el fásultsága mérhetetlen. És mégis ezek a szlovák fiatalok Atlaszok­nak képzelik magukat, mintha csak a Tátrát, Fátirá't és Mátrát hordoznák hátukon. Nem eléggé nagykorúak, nehézségekhez nincse­nek hozzászokva, kényesek, elpuhultaík, be­képzeltek, fantaszták s egyáltalán nem .gya­korlati emberek. Húrban áll egyedül érintet­lenül, áldozatkészen s magasabbra nézőn. Gondolhatják, hogy ilyen körülmények kö­zött semmihez sem nyúlok, de elhaladok a dolgok mellett, mintha semmit sem vennék észre s ezért ellenségeim sincsenek-" Mintha csak a mai Szlovenszkó helyzetké­pét látnék, mintha csak a szlovákoknak ma adresszált vádakat hallanék. De azért idéz­tük MikSiöek szavait, hogy megmutassuk: 48-49-ben, amikor Kalác szerint is csak kez­deteiben volt meg a magyarosítás, meglepő­en mai formájában megvolt a csehszlovák kérdés és a szlovák néplélek már különálló volt, amint ezt Miksiöek eltorzított és túlzó leírásából is láthatjuk. Erre Prága csak azt vethetné ellen, hogy ha ilyen vagy hasonló a szlovák nemzeti lélek, akkor kiskorú és ■beteg és meg kell változtatni- Mire ;j féléiét csak egy lehet: ujja- és johbáformúlását a szlovákokra kell bízni, még pedig rosszhi­szemű gyanúsítások és „jobbnmtudó" men­tő rkodás nélkül. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom