Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-29 / 24. (3134.) szám

1933 január 29, vasárnap. <pmícmMa.cííarh2rlm> 17 Karai szegények TEJOSZTÁS AZ ISKOLÁBAN Az igazgató ur kalauzol. Lemegyünk a föld­szintre, az iskola éttermébe, a tejosztáshoz. A folyosón, a Hunyady-uccal elemi folyosóin az ismert iskolaszag, irka-, ceruza-, karból- és ke­nyérszag, mint régen, csak a szegénység lett nagyobb. Az én Időmben akkor gyülekeztek egy terembe az osztályok, ha évzáró ünnepély volt, vagy Erzsébet királynét ünnepeltük. Ma két­száz gyerek rohan le tiz órakor az étterembe, ahol minden délelőtt uzsonnát osztanak számuk­ra. Molnár néni már ott áll a tejesüvegek kö­zött barátságosan, keze úgy jár, mint a motolla. Egy perce sincs, hogy fölpillantson, szóhoz jus­son, kiegyenesedjen, a gyerekek kiállanak a sor­ból, mohón és boldogan borulnak rá a meleg tejesüvegekre, áhítattal, a szegénység gourman- dérlájával és édes magafeledkezésben, kezükben a karéj friss kenyérrel. Meglett emberek, ha a háború borzalmaira emlékeznek vissza, sohseni felejtik el a sorba­állási rend kínjait. A sorbanállást például tejért, vagy kenyérért. Ezek a gyerekek, neműéinek háborúban, még a tiz esztendőt sem töltötték be és mindennap corbaállnak és a kis, nyomott homlokuk alatt repdes a szemük, úgy számol­ják, hányán állnak még előttük. Az igazgató ur rámutat egy-egy gyerekre. Nem azt mondja, hogy az a sovány, szókéba ju kisfiú tudja például legjobban a helyesírást az osztályban, vagy az a szürkekabátos a legügye­sebb fejszámoló. így mutatja be őkgí: — Tessék nézni, az a sovány, szőkehaju kis­fiú hétéves korában gyalog jött be Léváról Kassára az anyjával,' mert az apja itt kapott munkát. . — Annak a kisleánynak, aki a kötényét igaz­gatja, még hat testvére van. Az apja munka- nélküli. Itt ebédel az iskolában, csak négy óra­kor megy haza a barakba. De a legtöbb ilyen. Otthon szapora a család, gond és rongyosság. De itt az iskolában szép az élet Jön a tiz óra, dús, meleg, tejizü műsorá­val, izgalmasan és békítőn, a tanító néni barát­ságos és kellemes kenyérosztó számával: utána kellő szorgalommal letet odafigyelni az igekö­tőkre és a tizedestörtekre. A hangulat meleg és emelkedett, mint egy ivóban. Már a legutolsó sorbanállókra is sor ke­rül. Két kisfiú felé nyúl a Molnár néni tejosztó, barna keze, egy munkásgyerek és egy cigányfiu felé. A cigánynak Fiíkó a neve. Filkó Sanyi ki­csi, füstös, olyan, mint egy cimbalmos ifjúkori arcképe. Megemeli az üveget a társa felé, csip­pent egyet a szemével, aztán összekoccintják jóízűen, mámorosán, attól lehet tartani, hogy íöhjrajzóra közben kitör rajtuk a részegség... A tanítónők, tanító urak ott állnak a terem­ben, figyelik az uzsonnát. Elnézem az arcukat, milyen nyugodt, biztató és egyszerű. Egy csöpp szigor, vagy nagyképűség nincs á szemükben. Az elemisták térde nem csuklik meg az izga­lomtól, ha rájuk pillant a tanító ur. De a köz­ponti fűtéshez, a fürdőszobához, a tejakcióhoz, \ a jóízű ingyenebédhez nem is illene, hogy kö­zépkori lelkületű tanítók oktassanak az iskolá­ban. — Hányat ismerek, hány embert a régi elemikből, akik cézáromániás tanítókhoz jártak reszketve, kezdődő neuraszténiával és beérke­zett ember létükre legíöJemeíöbb emlékükként megélik, hogy a negyedikben a tanító kegyosz- tóan átküldte őket Landesmannhcz egy kraj­cárért rajzszögért, olyanokat, akiket a tanítójuk egy hajviselet miatt üldözött, olyat, aki egy hi­bás nyelvtanfelelet miatt négy esztendőn ke­resztül a tábla mögött töltötte a nyelvtanórát. Megmutatják a spájzt. Van benne gyúrt tész-1 fa, krumpli, zsír, kenyér, fűszer, minden, ami az í ebádfőzéshez szükséges. A tűzhelyen paprikás­krumpli fő és tejleves. — Jó ebéd, ugy-e? — mondja az igazgató ur, miközben szívélyesen kikisér. — Tessék elhinni, mindent elkövetünk, hogy a gyerekek el legye-! nek látva. Meg is vagyok győződve, hogy a leg­többet a mi iskolánk nyújtja. Kint a városban mi sohasem dicsekszünk, de a koszt igazán1 ná­lunk a legjobb, — mondja az igazgató ur büsz­kén, mint egy atEgyali vendéglős... A NÉPKONYHÁN féltizenegykor kezdődik a kiosztás. Az egyetlen üzem a városban, amely egyre jobban megy. Mikor a báránybőrkucsmás, marcona rendőr ki­nyitja a konyhába vezető ajtót és egyenkipt engedi be a nyomorvendéglö abonnenseit, lesúj­tóan frappáns illusztrációt nyújtanak a krízis elegáns vezércikkeihez. Az izraelita nöegylet konyhájára, az áradó le- veaszagba otthonosan, bizalmaskodva jönnek a régi kosztosok. Cekkerrel jönnek, letakart kosa­rakkal, kannákkal. Ha ezek az elkopott, füstös fazekak beszélni tudnának, megszólalnának az elvásctt lábasok, mellbeteg cekkerek, amik ott lógnak a bütykös és sebes kezekben! Egy bácsi jön, kis sovány ember, élénken és fázósan topogva a konyhába. Hideg van kint, zöld zsömperpamut dacol a széllel. Olyan moz­dulatokkal jön, olyan mosollyal, olyan lendü­lettel, mint aki bezárta a boltját délben a szép rőfösáruval és siet haza a családi asztalhoz. Mi­kor kézbe kapja a leveshez a kenyerét, még tré­fálkozik is a kiosztó hölggyel, mint egy jó csa­ládapa: — Wie die Palatschinken! Ganz so schön, dünn ist mein Brot, wie die gute PaJatschin- ken!... Élelmes, kap még egy darabot kárpótlásuk Öregasszony nyújtja az edényeit, közben sir Éveken át hordozta egy német kereskedő az olthatatían bosszuszomjat telkében, míg végzett felesége két csábítójával A zötdszemü szörnyeteg négy emberéletet követelt meg — Decker Ameri­kából tért vissza, hogy bosszút álljon léri,becsületének meggyalázóin Halié, január 28. (A Prágai Magyar Hírlap munkatársától.) A Saaie mellebti Halle város lakosságát egy szerencsétlen ember megren­dítő drámája hozta izgalomba. Ez a sorsül- dözott férfi, aki féltékenységének és férfiúi | becsületének mániákusa lett, éveken ét hordozta a bosszú vágyát a szivé­ben, a bosszúvágytól gyilkolt évekkel ezelőtt s amikor börtönbüntetését kitöltötte, újból csak a bosszúvágy hajtotta újabb gyilkosságok el­követésére. Most ismét a •* bíróság! elé * kerül, amelynek a törvény szigorát kell alkalmaznia vele szemben. A tragikus sorsú férfi történe­tének ezek a részletei: Évekkel ezelőtt az akkor 25 ‘ éves Beoker kereskedő feleségül, vette egy tanítónak 17 éves leányát. Kimondott szerelmi házasság volt ez s a házasság első évei nagy boldogságban tel­tek el. ' . ' f Beoker egy nagy kereskedelmi vállalatnak volt; jól fizetett alkalmazottjaf s mert szakmá­ját' rendkívül értette.' igen sok nyelvet is­mert, munkáját rendkívül megbecsültek, ki­tűnő fizetést adtak neki s jövője elé. a legna^ gyóbb reménységgel nézhetett. Nemsokára j Spanyolországban kínáltak fél a szántára • egy kereskedelmi foglalkozást, amely igen- nagy anyagi lehetőségeket ígért! s Becker örömmel fogadta a kínálkozó alkal-j imát. A fiatal'pár átköltözött Spanyolország-! ba. A fiatal asszony egy ízben nem is nagyon fontos okokból visszautazott Németországba, hogy néhány ügyet elintézzen. Amikor útnak indult, a házas társak között még a legjobb viszony állott fenn, az asszony ekkor még -szerette férjét. Amikor azonban Halléban dolgai elintézését .végezte, • sok ■ szabad idejé­ben nem tudta, hogy mihez kezdjen és ekkor- rossa útra tévedt. Viszonyt kezdett alkalmi ismerősével és jó-: val hosszabb ideig maradt Németországban, mint amennyire ai utat tervezték. Amikor Beek»r feleségét a sürgős vissza­térésre szólította fel, az asszony vonako­dott férje parancsát teljesíteni. É%or mar-egészen a rossz utón'volt, bárom?- négy férfival tartott fenn egymásután vi­szonyt -és szerelmi ügyeiről, kalandjairól szél- j tébon-hosszában beszéltek már. Haliéba érkezve Becker jő barátaitól meg- j tudta, hogy mi történt felesége körül. Előszűrj nem akart hinni a leleplezéseknek, kősz-a hí­resztelésnek tartotta-a dolgot és békés utón rá akarta bírni feleségét, térjen vissza vele Spanyolországba. Azonban minden kísérleté kudarccal végző-1 dőlt- 1927 augusztus 16-án véletlenül az nccán találkozott az asszony­nyal. Utoljára szólította fel, hogy ne tegye tönkre az életét, térjen vissza vele a spanyol- országi otthonba s mikor e# a kérése is süket fülekre talált, elöntötte a szenvedély, előrántotta revolverét és a nyílt uccán négy revolveriövéssel leteritette fiatal feleségét ! Hamarosan a‘bíróság előtt állott,' hogy szá­moljon az elkövetett gyilkosságért. Bár nem mulatott semmiféle megbánást, a bírái mégis irga-lmasak voltak vele szemben és csupán három évi börtönre ítélték. Becker fellebbezés nélkül vette tudo­másul az ítéletet. A börtönben példás maga­viseletét tanúsított s ezért néhány hónappal a három évi büntetés letelte előtt eh is bo­csátották. A börtönben a csendes, derék fogoly igen jó benyomást tett mindenkire, csupán túlsá­gos érzékenysége tűnt fel őreinek és fogoly­társainak. Mindenen nagyon könnyen meg­sértődött. Senki sem sejtette, ho^gy a csen­des, dolgos, mintaszerű magaviseletü fogoly cellájának magányában, a dolgozószoba elfog­laló munkája közben szakadatlanul a bosszú-J ra gondolt. A tárgyalás alatt -kiteregették fe­leségének hallei életét és sűrűn szerepelt! néhány férfinak a neve ebben a zavaros élet­folyásban. Olyan férfiakat emlegettek a ta­nuk, akik a meggyilkolt asszonnyal viszonyt tartottak fenn és már a tárgyalás alatt szörnyű gyűlölet tá­madt benne két férfival szemben, akiket nem ismert, csupán a nevüket tudta meg­jegyezni , ■ ■ ' . Az egyik Boes dr„ orvos, a másik pedig Buch- holz aranyműves. Beoker ezt a két nevet egyetlen pillanatra sem tudta , elfelejteni. Amikor szabadonbocsátották, olyan erősen izzott benne a bosszúvágy, hogy tartott attól, hogy a két férfit meggyilkolja, éppen ezért menekülni akart bosszúvágya elöl s menekülni akart a szükségszerűen bekövet­kező megtorlás elől. Átköltözött Amerikába, munkát és feledést keresett. Amerikában két teljes esztendőt töltött. • Felejteni• azonban néni tudott. Az, a gondo­lat, hogy odaát az óceánon túl. Németország lián. él két olyan férfi, akik feleségével őt megcsalták, nem engedte’szabadon a szeren ; ■esetlen embert. Nem tudott megnyugodni és.j ‘ visszatéri Németországba. Ettől a pillanattól kezdve -elveszett ember volt. Alighogy megérkezett Hamburgba, első útja egy magánk-utató intézetbe vezette és megtudta Boes dr. és Buchholz aranyműves címét. Ezután, mintha ellenállhatatlan kény­szer alatt álíaua, hozzálátott bosszúm övének végrehajtásához. Npm volt szándékában a menekülés, semmiféle előkészületet nem tett arra, hogy a bosszú végrehajtása után a meg toriás- elől kibújhasson. Csupán a hosszaira gondolt, ez töltötte be egész lényét. Becker Hamburgból egyenesén Haliéba utazott és Boes Ar.-t rendelő órája idején kereste föl. Anélkül, hogy egyetlen sz;ót szólt volna a doktorhoz, előkapta revolve­rét és négy revolverlövéssel leteritette. Ugyanannyi golyót t-üzolt rá, mint amennyi­vel feleségét megölte. Mivel a két tanú, két fiatal leány, akik az orvos előszobájában tar­tózkodtak, amikor a szörnyű gyilkosság tör­tént, nem jelentkezett, a gyilkost nem .- tud­ták letartóztatni. Becker tettének elkövetése után azonnal vonatba szállt és . Duisburgba utazott, ahol Buchholz aranyműves néhány év óta megtelepedett. A doktor meggyilkolása után két napra csengetett be Buchholz lakásán. Amikor az ajtó megnyílott, Becker megkérdezte az előtte álló férfitól a nevét. Amikor megtud­ta, hogy maga Buchholz nyitott ajtót, elő­rántotta revolverét és ismét csak négy lö­vést bocsátott az aranyműves testébf. Először menekülni próbált, de ez csak az ösztön első megnyilatkozása volt, mert ami­kor üldözőbe vették, akkor nyomban ellen­állás nélkül adta meg magát üldözőinek. Ezzel a szerencsétlen ember végzete betel­jesedett. Most kerül bírái elé Becker és bi- ráinaik, akik érző szivü emberek, bizonyára nehéz lesz ebben a tragikus ügyben a tör­vény teljes szigorát alkalmazni. .Letartózta­tása után Becker részletes beismerő vallomást tett. Beismerte, bőgj' tettét előre megfonto tan követte el, sőt évek bosszú során át gondolt bosszújának kitöltésére. A vizsgálati fogság eg-ész ideje alatt nem mu­tatott megbánást. Meggyilkolt két embert, akik becsületét elrabolták és tudja, hogy élete attól a pillanattól kezdve* ahogy az igazságot megtudta, örökre szét volt dúlva. De semmit sem bán és nem kér kegyelmet­A földgömb rádium-lelke Irta: Neubáuer Frigyes mérnök Az északi jeges tenger kanadai partján fel­fedezett nagy uránérc tel epek' a napi figyelmet ismét a rádiumra irányították. Az emberiség birtokában mindössze csak egy kilogram rádium van és a rádiumsugarakat mesterségesen még mindig nem sikerült előállítani, — ezért aztán rádiumtartalmu földrétegek utáni kutatáshoz és felfedezéshez sokkalta nagyobb romantika fű­ződik, mint bármily gazdag aranymezőkhöz vagy bármily óriási gyémántok kiásásához. Ezen a téren rendkívül jelentős ég érdekes leletről számolt be kerülhelül egy év előtt W. Wernadsky, az ismert geokémikus. ő és mun­katársai úgy találták, hogy a novogrosnói ás­ványolajterület talajvizei sokkalta rádióakti- vabbak, mint a leghíresebb gyógy- és termál-for­rásoké. Ezt azzal magyarázza, hogy a kőzetek rádiumtartalma a termőfölddé válás folyamatá­nál a humuszba kerül és ott a humusz élővilága (férgek, giliszták, baktériumok stb.) életfolya­matának speciáifontos tényezője gyanánt ezek­ben az alacsonyrendü szervezetekben felhalmo­zódik (a „felhalmozódás44 alatt természetesen csak annyi értendő, hogy ha egymillió köbmé­ter (2—3 millió tonna) kőzetben 1 gramm rá­dium van, úgy ugyanannyi súlyú élőszervezet­tömeg talán 10 gramm rádiumot tartalmaz), amit az is bizonyít, hogy az apró élőlények ma­radványainak nagy tömegét tartalmazó mély­tengeri iszapoknak rádiumtartalma szintén ma­gas, — és az ásványolajfurások talajvizének rádiumtartalma is az ásványolajfurások talaj­vizének rádiumtartalma is azon élőszervezetek­nek köszönheti eredetét, melynek rothadásából a nyersolaj is képződött. Ha földünk többi nagy j nyersűlajterületemek vizei is hasonló rádium­j mennyiségekkel rendelkeznének, úgy az emberi- ' ség talán a drága sugárzó anyagnak egy uj hatalmas. forrásához jutott, — mert habár amaz orosz mélyforrásokban egy tonna vízre ezer­szer kevesebb rádium jut, mint az uránérc egy tonnájára, ezzel szemben azonban a vizet be le­het. párologtatni, a rádiumtartalmat ily módon erősen sűríteni é& ezzel a rádium kivonására alkalmassá tenni. Azonban még kérdéses, hogy ez a sűrítés és a belőle adódó további előállítási módszer versenyezni fog-e bírni az uránércből való gyártással. De ettől függetlenül ez orosz vizek talán nagy érdekkel fognak bírni az orvostudomány számára, — hiszen ismeretes, hogy némely ter­málforrás gyógyhatásúnak egy részét a viz rá­diumtartalmának köszönheti, mint például a vi­lághírű pőstyéni viz, bár annak rádimutartalma sokkal kisebb, mint amaz orosz mélyvizeké. De különösen figyelemre méltóan érintik az iiyen magas rádiumtartalmu vizek a varázsvesz- sző problémáját. A háborús évek alatt a hadvezetőségek min­den eszközzel azon voltak, hogy a.hazai talaj­nak mennél több olyan kincsét fedezzék fel, melyeken valamily vonatkozásban a külföldi behozataltól való függetlenség múlott, — és ekkor a varázsvessző is különösen divatba ke­rült, ami persze sok visszaéléssel is járt. De megölt ennek a jó oldala is. Egynéhány józan kutató, bárha szkeptikus volt, elhatározta, hogy a dolognak tudományos lelkiismeretességgel jáy majd utána és — vizsgálataik eredményekép­és panaszkodik. Volt szakácsnő, öt évvel ez­előtt egy nagy, meleg, úri konyhában főzött, ragyogó tepsik, fűszerek, molett libák és friss zöldségek között Aztán kiöregedett. Most mo­hón kap a forró rizs után és a sarokba húzza a tányérját, mint egy éhes, örek macska. Egy fiatalember lordkabátban. Szakavatottan intézkedik. Blokkot nyújt át, az ételeket átveszi, elegánsan emeli meg a kosarat, tudja, mivel tar­tozik a külsejének. . Egy ügynök, zöld vadászkalapban, rövid be­kecsben. Komolyan jön, kis zavarral az arcán. Hónanok óta állás nélkül van, innen visz kosz- tot mindennap a családjának, mint egy magán- házból. Jó apa, még egy kis fahéjat kér a rizsre, hogy a legkisebb gyereknek is jusson. Á tűzhely mellett idősebb leány diskurál a szakácsnővel. Régi kósztos, ismeri a szokáso­kat, a házirendet, a menüt. Szürke férfizokni pótolja a harisnyája fejét, a lába sárga férfici­pőben, a cipő nagy férfikalocsnikban végződik. Chanel és Louisboulanger elbámulnának ennyi ötletességen, raffinérián és túlzáson, amivel a legalsó százezer piperézi magát Kinn az „étteremben44 erős suhancok, beteg favágók, kiöregedett cselédek kanalaznak a bablevesben. Háromszáz ember. Aztán megint lassún, körülményesen beburkolóznak a ron­gyaikba és kimennek az uccára. Az uccán, a báz előtt mókás mozdulatokkal billegeti magát kék frakkban és piros cilinderben a Sima-cég reklámtáblájával egy legény. A népkonyha munkanélküli vendégei körülállják a kékfrak- kost és irigyen bámulják: jó napidijas állás, egyenruha viselettel... A VÁROSI KÖNYVTÁRBAN Ide kishivatalnokok járnak, diákok, gépíró- kisasszonyok. A könyvtártermekben a volt jog- j j akadémia nagyértékü könyvei a menyezetig I emelkednek, de legjobban az olvasóterem láto­gatott, ahová tiz korona évi dijért szerényiize- jtésü fiatalemberek, széplelkek, rossz kályhák­kal rendelkező álmodozók naponta betérnek egy hörpintés melegre és egy kóstolásnyi vil­lanyfényt Ez a hely a kisemberek népkony­hája, okos, ízletes, nemzetközi szellemi koszttal, irodalmi zsardinettóval és a bőven áradó meleg erőlevesávcl, melyet a társas érintkezés borsa fűszerez. — A napilapok szenzációit elegáns, hosszú asztaloknál szürcsölik tikkadfan, pult­körüli futkosásoktóL, iskolai elfoglaltságtól, iro­dai gürcöléstől meggyötörtén és ezt a két-há- rom órát olyan élvezettel ízlelik, 6zivják és nye­lik ezekben az elegáns „étkezőkben44, mint leg- vitamindnsabb fogását a napi kosztnak. SZ. NAGY MICI.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom