Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-28 / 23. (3133.) szám
6 ptr.-.-wr;™XGAl-ÁKJ&bj&-TmSJ& gyjry"?-- *t. KOMMENTÁROK ★ ★ ★ KÉT JAPÁN a többi évi 780.000 korona sem volt elég. Ezenfelül több Ízben százezres összegekkel IkelOelt szanálni. Utoljára a malit esztendőben kapóit 480 000 koronát. Ennek dacára a szanálás „nem sikerült" s a déliéit ma is egymillió korona körül van. Ez azt bizonyulj i, hegy A Reggel vezetősége alkalmai an. A közvélemény e vállalkozás iránt nem leheted bizalommal és ha a magyar a'rtivizmusl továbbra is komprom1 Eá' nák vele, akkor A Reggel további „szanálása" s minden további szanálása csak könnyelmű pénzdobálás lenne. Prágába vV’ik ál a Kassa Ö? A Lidoyé Noviny mai száma újból visszatér a Réggel ügyére és a következőket irja: — A Reggel című magyar aktivista (!) lap i körüli események végre arra indították az I illetékes köröket, hogy a lapnál fennálló fe» ! köblein gazdálkodásnak véget vessenek. El- j sosorban is a mmiezterelnökeég sajtóosztá- J lya keres kiutat az általa bőkezűen támogatott napilap anyagi bajaiból. Úgy látszik azonban, megkésett, mert egyre adósok rém vonták vissza csődeljárási kérvényeiket s ágy nem marad bátra más, mint kihirdetni a vállalatra a csődöt. (Mint fentebb jelentjiik, a hi'elezök mai órtekezéelén az eddig beadott esodekárási kérvényeket visszavonták s a többi hifefező várakozó álláspontra h-&- lyezkedett a köveie’érek teklenlé-ének határnapjáig, február 8 fe. Szer1--) Csőd esetén •kérdés — folytatja a Lfeov-é Noviny — hcov tu’ajdonképp'-n ki fog k-zeekedoi a köriil- b'lűl egy mi Ti óra k^esíilt delekért. A lap felelős tervezője két noTlikai vezető ember volt. Stunda kéovieo’ő az agrárpárt nevében é? Sohulz volt nvomdá?z. magyar szociáldemokrata. Te vében ,'sá7iük reprezentatív természetű volt, amiért havonta 4—4000 koronát húztak. A sz^-kesztők pedig rész-felekben kanták fi^eté-üket. A vázseei iüzkáro- sultak javára történt gyű Vés eeele. mikor is az esybeméi ílött összeget cs^k akkor juItatták el ilfe-é-kes Kedvére, amikor a sajtó már a dologról írni kezdett, a re.rdelfenoc-eé~ek I egész sorozatát zárta le. mely Készkor ismert magyar emimráms do1rrávo1 kezdődött, S revizió során áll*tólnm az is beb’zonyosodNt. amint azt a sajtó a nyilvánosság előtt mcgá’ln- pitja, hogy a vázseei gyűjtés fedezetére a miniszterelnökség sajtóosztálya a lap vezetősége számára 10.000 koronát utalt át. Ha ez az állítás mez-felei a valósáznak, akkor ezt a dolzot nem volna szabad figyelmen kívül hagyni és a bűnöst elő kellene keresni. A kérdéses ö> szeget uzvanis kimondottan a tüzkárosultak javára gyűjtötték össze s éppen ezért semmi másra nem volt szabad fonTfani. Ezek a jelen-ézek mezinditották a nyilvánosság előtti kritikát s rábírták a saitóosztáiyt arra, hogy Pozsonyba kikiildje ellenőreit. Ezt hallgassák meg. Megírtuk, hogy Prága legelőkelőbb szállójában öngyilkos lett Davis a móri kai konzul. Ebben a modern szállodában a lépcső a haliból szabadon fut föl az emeletre s a konzul a második emeletről vetette magát a mélybe, a vacsorázó emberek közé. Végeredményben nem biztos, hogy öngyOkosság történt. Davisnek semmi oka nem volt a halá'ra, élte az egészséges, gazdag amerikaiak életét a csehszlovák fővárosban. ahol szerették és becsülték. A feleségét i bálványozta s az is őt, szivesen élt a városban [és gyakran fejezte ki megelégedettségét az é'et- Itel szemben. A pillanatnyi elmezavar hipotézise [sem valószínű: Davis hatalmas, makkegészséges. nyugodt sportember volt, soha ideges, soha [ nyugtalan. — Ellenben a korlát ott, ahol áthajolt, mindössze 86 centiméter magas, a szabályos egymétortiz helyett. A tragédiát megelőző uzsonnán egy-két pohár bor fogyott... Véletlen? Davis megcsúszott és leesett? Szerencsétlenség? Ne kutassuk. A magas, nagy ember bezuhant a vacsorázok közé és szörnyethalt. Ott ültek a város előkelőségei az idegenek, a világ csaknem valamennyi fajtája. Edzett, okos emberek. — de a várat an szörnyűség, a &zé Loccsant agy velő előttük a márványasztalon, a hirtelen vér a fehér damaszton. a híres-neves barát holtteste ott közöttük, a selyemruhák és fekete estélyi öltözékek között... egyetlen ha'álrader- medt csönd volt a terem, azután a nők sikoltoztak, ájuidoztnk, a férfiak fölugrottak és összevissza futkostak: valamennyi ember reszketett, mint a nyárfa’evé! és a pillanat borzalma pánikot keltett. Elképzelhetjük. Halott ember a szalonban. Rémmese. Örök élmény azoknak, akik a borzalmat végigé ták. Két asztalnyira onnan, ahol Dávid lezuhant, a konzul felesége ü t és vacsorázott. A szegény asszony ideggörcsöt kapott és magaviseleté növelte az általános zavart. Az asszony asztala és a holttest között volt még egy asztal. Két európátjáró japán vacsorázott ott. Külsőben talán csak a sárga arc különböztette meg Őket a többi előkelő vacsorázótói, a németektől, a franciáktól, az amerikaiaktól, akik ott ültek az asztaloknál, egyébként ruhájuk ugyanaz, mozdulatuk ugyanaz, diszkrét viselkedésük talán a rendesnél is civilizáltabb. De amikor a tragédia megtörtént, a két japán mozdulatlan maradt. Szemtanuk állítják: fölnéztek egy pillanatra, majd nyugodtan folytatták vacsorájukat, mintha misem történt volna. Szinte felbőszítették a többi ideges embert, akiket bántott a fölényes nyugalom. Hát ez az. Mit akarunk mi Japántól? Mit várunk civilizációjuktól? A fehér pl ászt r ón és a fekete estélyi ruha mögött idegen, hideg szív dobog, kegyetlen, irga'matlan szív a mi fogalmaink szerint. Emberha’ál? Na és? A fehér ember nem érez semmit, ha legyet csap agyon, a sárga ember nem érez semmit, ha embert csap agyon. Nevelés do’ga. A japánok esetének hallatára fölvonul előttünk Mandzsúria, három- száznyolcvan megfagyott ember a vártán, ezer és ezer halott a felgyújtott városban, halál és halál, szótloccsant agyvelők a porban, a kövön, a fűben, a falon, a márványasztalon. Na és? Mit akarunk mi a japánoktól? Népszövetség. Ke'logg-paktum. örök béke. — csak azoknál lehet csetfeg értelme, akiknél a halál nem csupán fizikai fájdalom, hanem szellemi komplexum, egy rémitő e’képzelés, örök rettegés. Akik reszketni kezdenek, ha mások halálát látják. nem úgy. mint az állat, aminek csupán a saját fájdalma tudatos, soha a másé. Mit akarunk attól, aki nem jön indulatba, ha másvalakit halni lár? Mit várhatunk Japántól? SZVATKÓ PÁL. Silány évtized múlva hírmondó sem akad a „Nagy Szellem" fiaiból cesped az indiánok pusztuló néptörzse az eszakasn etikai r ezer váció kban A rendellenességek megállapítása után most1 azt mérlegelik, hogy a lr.pot szanálják-e, vagy j pedig a jövőben Prágában adják ki. Nincs kétség afelől, — véli a Lidové Noviny j — hogy Szlovenszkón szükség van magyar ak- j tivista lapra, amely valódi értékére szállítaná lej a belföldi és külföldi magyar sajtó nyilazásait.. Más kérdés, hogy a magyar emigránsok, akik-1 nek Pesttel voltak és talán vannak is kap cső j lataik, képesek-e elvégezni feladatukat. Kasztor j példája igen beszédes és visszariasztó. Szlovén-1 szkon elég sok ügyes és lelkiismeretes magyar} újságíró van, — irja a Lidové Noviny — akik j a magyar aktivizmust kissé másképpen képzelik el, mint Kasztor, a fényűzéssel berendezett budapesti ház tulajdonosa és társai. Hasonlóképpen nincs szükség politikai igazgatókra, akik pártmivoltuk cimén fizeté-t húznak és ezáltal tudatosan, avagy tud tűkön kívül különféle rendellenességeket fednek. Az agrárpárt c-záirá- ra sem kellemesek az ilyen jelenségek s éppen ezért állítólag visszahívták megbízót titkát. A mai körülmények között azonban ez a visszahívás nem olyan egyszerű dolog. Hir szerint a mai különös gazdálkodást likvidálni fogják és a jövőben a vállalatot egy vezető bank *og ja finanszírozni, amely egyúttal arról is gondoskodna, hogy a közforrásokból eredő pénzek valóban közcélokat szolgáljanak, — fejezi be jelentését a Li- j dovó Noviny. — Beregnjfe.Iu újonnan kinevezett kormányba tcsa már az ag.gfeöankfca helyezte a közság pániét. Beregszászi tudósitónk jelenti: H rt adtu.,.k ars ól, hogy Be reg ujfalu kép v.eelőtustü letét fel esz la t ták, mert nem voltak hajlandíik a község pénzé' egész összegében a beregszászi Föld.síivé.- Kölesin.'s Pénztáiban felhelyezni. Azóta ez a „rendelk-nes- 6ég“ megszűnt és Tuskán János kormánybiztos első hivatali ténykedéseként a Légióbank beregszászi fiókjába elhelyezett betétet felmondta és a pénzt mintegy 180 ezer koronát az agrái bán kban helyezte el kamatozás végett. Beregujfalu köz; én- v keezléfle és őrizete ezzel az intézkedéssel vuo-,1 már bizonyára teljes megnyugvást fog kelte jji a vagyonXclügycleti lwLóságoknál. Kétségtelen, hogy a földkerekségen alig van állam, amely tökéletesebben gondoskodna po kárainak jólétéről, mint az Északameiikai Unió. Mégis megdönthetetlen tény, hogy éppen az Újvilág nagyszerű népjóléti intézményeinek hazájában haldoklik végpusztulásra Ítélve a legérd keselb népfajok egyike, a rézbőrüek, az ind ánok eg\kor diadalmas törzse, amelynek fokozatos k'haiása va lósággal iskolapéldája az amerikai benszülött- poütika kudarcának. A XVII1. század első évtizedeitől kezdve az északarnerikai indián törzsek föideóvár bevándorló európaiak tömeges támadásának voltak kitéve. Az úgynevezett indiánkérdéssel mar az 1870-bein megtartott kongresszus is foglalkozott. Hosszú évt.- zedekig dúlt az írtóhadjárat a fehérek és az indiánok között, amelyben nagyon érthetően mindig a hiányosan felszerelt rézbőrüek maradtak vesztesek. Hogy végét vesse a mészárlásnak, az Unió kormánya végül Is szerződésszerűen igyekezett biztosítani az ind án törzsek jogait, de sajnos, a kormánymegbízottak nem m.nden cselben állottak feladatuk magaslatán. A legtöbbször vii szaéitek a mitsein sejtő indiánok bizalmával, rutul félrevezették. rászedték a prearik fialt, akik tehát itt is súlyosan hátlányos helyzetbe kerültek. Számtalanszor előfordult, hogy fiktiv egyezményeket írattak alá a becsületességben soha nem kételkedő indiánfőnökökkel, vagy nemlétező területeket jelöltek ki a számukra. Évtizedrői-évtizedre egyre nagyobb mértékben folyt tovább az egyébként sem szapora népfaj ellen vivőit burkolt küzdelem; közben az ind ánok egymással is torzsalkodtak, mert egyenetlenséget szítottak közöttük. Járványok pusztítottak soraikban, az alkoholizmus valósággal megtizedelte egész fajukat és 1870-ig hiába pillantott végig az amerikai rónákon a védtelen indián. sehol nem lelte már honát a hazában ... A otezervációhft börtönében Végre azután annyira kiéleződött a h lyzet a kormányhatalom és az indiánok között, hogy béke bizottságra kivánták bízni az ügyek rendezését azzal a célzatai, hogy örök időkre „elássák a ''6a tahárdot‘‘ a rézbőrüek és a fehérek között. A nagyobb törzseknek ezért pontoi körülhatárolt földterületeket jelöltek ki tartózkodási helyül, amelyeken európaiak számára nem adtak letelepedési engedélyt. Ezek a kijelölt területek voltak az úgynevezett rezervációk, amelyek azonban kivétel nélkül olyan szerencsétlenül megválasztott kietlen, sivár és terméketlen földterületek voltak, hogy azokat még a legügyesebb gazda sem varázsolhatta volna termékennyé. Eleinte még vsak valahogyan tengődtek az indiánok. Bölényesor- dák akadtak bőségesen és a keleti praerik közül néhány terület még földmivelésre is alkalmasnak bizonyult. Annál sivárabbalc voltak a viszonyok egyebütt. Vízhiány gyötörte a szerencsétleneket; nem volt fűtőanyaguk, a vadállomány teljesen kipusztult és a boldogtalan indiánok vad elkeseredéssel törtek ki börtöneikből, hogy élelem után kutassanak Ho-gy legalább féiig-meddig megbékítsék őket. az amerikai kormány roppant mennyiségű marhacsordákat szállíttatott a rezervációs területekre. A kormány által hozott áldozat sem volt tusá- gosan nagynak mondható, hiszen az állatállomány árát a kipusztult indiántörzsek felszabadult terű letelnek telekáraiból fedezték. A kiéhezett ind á- nok azonban olyan rohamosan fogyasztották el az óriád állatállományt, hogy ilyen példátlan arányú fogyasztással szentben viszont a kormány állót! tehetetlenül. Megkísérelték tehát, hogy más élelmiszerek, fő MAGYAR ASSZO LAPJA A NAGYASSZONY Rendelje meg a P. M. ff. híadóhivataíában Ára egész évre 36 K, számonként 3'50 1933 jannáj 28, awwnib&t. képpen liszt, cukor, kávé és tea nagymenny'ségtt kiosztásával enyhítsenek az indiánok éhinségéo, arról azonban megfeledkeztek, hogy a boldogtalan rézbőrüek nem tudták, mitévők legyenek az élelmiszerekkel. Így vagóntételekben pusztutt el s dobosodott meg a vagyont érő liszt és kávé, amelynek fe'lhaszná’ásáról nem oktatták ki az Indiánokat,. Hiába adagoltak minden wigwam számára őt zsák lisztet és két asák rizst tekintet nélkül arra. hogy hány tagból álló család hajléka, az indiánok nőik, akik csakis húsevők, eszükbe sem jutott, hogy azzal mairó éhségüket csillapítsák. Ilyen módon aztán a szerencsétlen emberek óriási erőfesaitéseel több népi járőrödre vándoroltak el a lisztes és rizséé zsákokkal, a kávéháziakkal, teás- csomagokkal, amelyek tartalmát — a folyóba öntötték, hogy a zsákvászomból — ruhát varr jónak magúiknak. Le irha tat lan mennyiségű élelmiszert pocsékoltak el igy. Csakhamar elkövetkezett az idő, amikor már a kormány sem pazarolhatta két kézzel az indiánokra éleimit-zerkész'eteimek fölöslegét. Bekövetkezett a racionalizálás, aniiko-r minden indián napi fejadagját a kvóta arányában másfél font lie-z ben és fé’ícnt rizsben ál' api tóttá k meg. Ez az intézkedés azután megpecsételte a rézbőrüek sorsát! Közben ugyanis a kormány azzal sem gondolt, hogy milyen végzetes intézkedést haj rótt végre akkor, amikor megtiltotta az indiánok számára a szabad vadászatot Egyidejűleg katasztrofálisan csökkent a bö’ény- áilomány is. A práéri két addig benépesítő óriási csordák száma nevetségesen csekély ménnyfeégre apadt le és az ál alános rovancsolás megdöbbentő adatokkal szolgált. Kiderült hogy összesen 1670 példány bölény élt Amerikában akkor, amikor az indiánok száma, akik tudvalévőén évszázadokon keresztül csakis bölény vadásza íből tartották fenn magukat még hozzávető'eges becslés szerint is legalább félmillió főre volt tehető. Olyan területeken bör.cnözték be az indiánokat, ahol nemcsak tudatlan, hozzá nem értő embereik, hanem a technika legkörmönfcmtabb vívmányai sem mutathattak fel eredményeket Az indiánok Halálküzdelme Miután az egész edd'gi rendszer eredményte’en- nek bizonyult. 1889-ben az amerikai kormány ® törpeb'rtckokat vetet e oda koncnak a halódó réz- bőriiek eilé. Abban reménykedtek, hogy az indiánokat lete'epedésre szoKtafák. ha földbirtokot ajándékoznak nekik örök tulajdonul. Ez a rendszabály is hiábavaló maradt Az uj földeeuraknak nem volt vizük. Hordókban és kondorokban sokszor több napi járófö’dröl cipelték földjükre a vizet a boldog a’cn rézbőrüek, az Unió ezen a területeim gyakori szárazság viszont megadta a ke- gyelemdcőést a tervezett mfetcgazdaságoknak. Mindezek a mostoha életkörülmények az e’kép- ze'hető legreí-len£'sebb elkeseredést sztották a zárkózó.t, néma, de annál bosszúállóbb indiánok lelkében. — A kormány elvette a földünket, — & kormánynak azt vissza kell adnia! — ez volt örökös jeli- szavuk, amely végül is vésztjósló zendülésben robbant ki. 1890-ben még egyszer fellángolt a rézbőrüek ősi harci vágya! Újra összeült a Nagy Főnökök dicső hadi tanácsa. Tündöklő toll palást bán. vihogó torna- hawkkail kezükben, hófehér paripám mégegyezer felvonultak a törzs k vezérei, hogy utoljára fogjanak fegyvert a „halványarcu hódítók" ellen. Elkeseredett ha’alkiizdelem kezdődött! Egy pusztuló faj utolsó hősei áldozták életüket egykori hazájukért. Mérgezett nyilakkal, csatabárdokkal, halált megvető vakmerő-éggel viaskodtak az indiánok a puskák és szuronyok ellen. Tizezerszámra hullottak el a kilátástalan küzdelemben és a megmaradtak megtörve, teljes letargiában adták meg magukat sorsuknak. Ezidőszerint a helyzet, az, hogy a rezervációk természetellenes körülményei iehettefenmé teszik még a legnyomoruságosabb tengőd őst io n fed iá- nők számára. Nincs jövedelmük, sőt ó. elunsz erük sincs. Szörnyű járványok pusztítanak közöttük. A tüdő- vész, a trahcina és más gyilkos kórok százszámra szedik áldozataikat soraikból. Télidőben fáznak, dideregnek, mert nincs fűtőanyaguk. Az Unióban élő indiánok számát az első fehér telepesek bevándorlása idején köze] nógymill ó főre becsülték. Ez a szám rao alig negyedmillió főre olvadt le. Gyönyörű emberek, az emberiségnek valóságos díszpéldány ai varinak m-cnthetetieaiüí pusztulásra iiélve, mert amikor megfosztották őket szabadságuktól, egyszersmind életkép le lenné' is tették egész fajukat Maguk az indiánok tudják a legjobban, hogy millyeu sor« vár reájuk. — Mi vagyunk a letűnő nap a nyugati égbolton —- mondják szóvirágos nyelvükön Hervadó levelek vagyunk az őszi vihartól meglőrbácsolt fán! A washingtoni szenátusban legutóbb szóvá tették, hogy a jövőben megadják az eddig tőlük megtagadott polgárjogot Ezzel szemben egyidejűleg a rezervációk megszuu- tetéeét tervezik. Vájjon milyen sors vár ekkor a „Nagy Szellem" késő gyermekeire? Ismét csak hontalanokká lesznek. Földönfutókká, akik vón- doroigányok módjára tengődnek majd. ide_ s tova kóborolva az Unió végtelen terülten n ndaddig. amíg majd nemsokára az uloleá rénbórü is buiV?Ut üiend az árnyék világnak. G. M. J r
