Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-04 / 2. (3112.) szám

8

TOWM-A\aG^AR-H!RLAB

MILYEN IDŐ VÁRHATÓ

Aa időjárás nem állaadó. Szlovenszkó cégrészében ködös, a magasabb helyeken pedig uerült és melegebb idő uralkodik. — Időprognózis: Továbbra la a normálison felüli hőmérséklettel Mró, változékony idő.

— Halálosán. Csöbör Béla ssriőkajBEai i'öfidbi'rto- faoe, « nyitiramegyei g«Bda>(Amad®Í03ű egyik értékéé tagja halvaobét éves korában hosszabb bete- geskedée után ©Mnunyi. A meghakiogTBlft éveken áit elnöke voit a Nyi-tíraanegyei Gazdas^ii EgyeeöJet- aeik a más gassdasági egye8*le<iek'ben is nagy essre- peé .JátBBofct, amámlhogy együk® rak a megye lég- képzeltebb gaedáeza'imÉ:.

xx Ha betegség gyötrí, arra legyen gondja, .jlgmdndvvar4 emésztését, mindig rendben tartsa!

Gyógysaerésa kitüntetése. Páriából azt as értesítést kapjuk, hogy Mr. Ph. Dr. Komhauser Sásaiéi pozsonyi győgysajerésst kiváló eaakan'usi'káiiko- dása eMsmeréséüil a párasa Aoadesniie Latime legmagasabb érdemrendded és dipíoassávajl Mtotette ki. Dr. Kornbat®e>r a® utóbbi időbe® e seakimáiba vágó kiváló munkálkodásává! eaalgéH rá a szép kiitünio- téffire, cisrudy Csehszlovákiában a legritkább. Hír gBsrássft eddig mindössae ölen kaptak hozzá hasonlói mert e*t sem protekcióval, sem aeyagá áMoeat- ■3sá atónri nem leshet. Resnélyüik. hogy ez a kitűrate- tás ói további amjiiikáílikodésra perfkenitL

. öngyilkos lett egy götnőri erdész. Rozs- ayóróí jelentik: Bánef János erdész, a Szüléé sadtetti Kisfalu-pusztán lévő lakásának irodájában szolgálati fegyverével főbelőtte magit ée szennai meghalt. A öngyilkos erdész levélét nem hagyott hátra e igy hozzátartozói sem tudják, hogy végzetes tettét miért követte el.

Dr. POÜR NÖORVOS,

Praha íl., Jungmasnova tf. 4 Rendel 4-6 Tel. 309-02

— A privígye! járás akciója a munkanélküliek érdekében. Nyitnál munkatársunk jelenti: A pri- vigyei járási hivatali a járás munkanélküliéinek-segélyezőéről kimutatást tett közzé, amelyből kitűnik, hogy az év folyamán hivatalos támogatásból és gyűjtési akciókból közei kétmillió koronát nyújtott a munkanélküli óknak résaben segély, részben pedig szűkségmunka alakjában. A mun&anélkűiHek tálbora állandóan növekvőben van.

xx Gazdák! Január havában minden gazdának ingyenes alkalmat nyújtunk mezőgazdasági szak- lapunkat megismerni Ez a* olcsó szaklap, amely aem mély tudományos fejtegetésekkel, hanem a gyakorlati gazdák mindennapi kérdéseivel foglalkozik, már eddig is több ezer kivet szerzett és hivatva van még sokat tenni a szlovenszkói gaz- datáreadakwn érdekében. Kívánatra minden gazdának küldünk egy ingyenszámot. AGRA, Preáov.

— A kassai Kárpát Egyesület álarcos bálja. Kassáról jelentik: A kassai Kárpát Egyesület január 14-én este kilenc órai kezdettel rendem meg idei nagy álarcos jelmezes estélyét. A mndeeőeég sok megílepeiléet készít elő, többek között karneváli aciines reflektorozást. Komecsny Ériek kitűnő sza- kmzenekara és elsőrangú cigányzene biztosit ja az estély hangulatát és sikerót. A meghívok szétküldése folyamatban ven s aki tévedésből nem kapna, szíveskedjék ciánét a központi 'irodával (Kassa, Vitó: A. Fő-uoca 75 ez.) közöUni.

I93^wár8jbdi

A közalkalmazottak illetményeinek leszállítása ás a nyugdíjtörvények módosításai

Prága, január % A fizetéeleeetéllitási tar- vényt még tervezet korában nésasleteeera ismerhettük. Az eredeti javaslat azonban a

koalíciós hetes bizottság, a nemzetgyűlés bizottsága inaik és plémimainaik retoriáiiba®

számos változáson ment áit Ezéfeei & váitos- tetásokal ugyan esetről esetne megírtuk, most azonban a törvénynek különösen a nyugdíjasakra a a Mkésaekre vonatkozó részeit teljes terjedelmükbe® közöljük, annál is inkább, mert számos olvasónk felvilágosításért fordult hozzánk a törvény szövegét illetőleg.

A sokakat közelről érintő törvény hi vatalos elme: a személyzeti megtakarításokról szóló törvény. Ennek első része a fizetésekből és nyugdijakból való levonásokról «ÓL

Az 1. paragrafus a köztársasági elnök, a 2. paragrafus a nemzetgyűlés tagjainak, elnökeinek s alel®ökeinek3 a 3. paragrafus a miniszterek illetményeinek leszállításáról intézkedik. A 4 paragrafus az aktív állami hivatalnokok fizetésleszáMiitásámak mértékét állapit ja meg százalékosa®, mint aat már közöltük.

A 4. paragrafus 4. bekezdése, amelyre a nyugdíjasakat illető intézkedésekbe® ismételt utalás történik, igy hangzik:

4. Az alkalmazottnak a levonás után a levonási alapon nem maradhat kevesebbje, mint amennyije marad a legmagasabb levonási alapú tisztviselőnek, amelyre a legközelebbi alacsonyabb levonási százalék van megállapítva, illetve amelyre levonás egyáltalán nincs megállapítva.

5. §. Az 1935. évi 221. számra s a közalkalmazottak betegbiztosításáról szóló törvény szerinti nyugdíj illeték és biztosítási dij kivetésének alapjait ez a törvény nem változatja meg.

A nyugdíjasok

& í -r. '. -fHWXlfatry *

6. g,

1. Az állami alkalmazottak s hátrajmaradottaik nyugdíj (ellátási) fizetéseiből levo- natik, ha a levonási alap 9000 K-tól 12-600 K-ig terjed, 5 százalék, 12-600 K-n feliül

14.400 K-ig 8 százalék, 14.400 Km felül

33.600 K-ig 10 százalék, 33.600 K-® felül

49.800 K-ig 12 százalék s 49-800 E-n felül 15 százalék.

2. A levonás alapjául szolgálnak az összes

nyugdíj (ellátási) illetmények a gyermek- pótlékok, neveltetési dijak s a nősök kiegészítő pótlékai nélkül. A neveltetési dijak az

özvegyi nyugdíjtól elkülönítve Mráltaft- nadc «JL

3. A 4. § 4 bekezdésének s az 5- §-®ak a bdztoeitósi díjra vonatkozó madeLkeaésed hasonszőrűén érvényesek.

4 Az 1930 május 20-án kelt 70* száma törvény (a* agyneve®ett egyenjogusit&si törvény) 10. §-ában megállapított nap, 1933 január l-jes 1935 január !-6vel helyettesitte- táke Ama személyeknél, akiket es a rendel- ke®ég illet, elesik m 1 bekezdésben rocgál- lapdMt levemás,

Kongnia

»• *

1. A kösgruáiis egyházak e az állam által

elismert, illetve befogadott vallásos társaságok lelkészsége kongraakiegéezi léséből

(1926 június 25-ésj kelt 122 számú törvény

1. §-a) levooatik, ha a nyugdijaűap (ugyanezen törvény 2. §-a) 9000 K-m félül 10.800 K-ig terjed, 3 százalék, 10.800 K-n fejtül 12-000 K-ig 5 százalék, 12.600 Knn felül 14-400 K-ig 8 százalék, 14.400 K-n Mül 10 százalék.

2. Eme lelkészek e bátramaradottaík neveltetési dijak nélkül vett összes nyugdíj (ellátási) 'bevételeiből (1926-122. törvény

2. §-a) levonatik 9000 K-tól 12-600 K-ig terjedően 5 százalék, 12.600 K-tÖl 14100 K-ig terjedően 8 százalék s 14.400 K-n felül 10 százalék. A neveltetési járulékok az özvegyi nyugdíjtól elkülönítve bíráltainak el.

3- Az 1926-122. számú törvény hatálybalépése előtt elismert, azonban nem kongraá- lis egyházak és vallásos társaságok pausális dotációja az 1933. és 1934. évekbe® arányla- gosa/n csökkentetik, emellett különben botor tandók az idézett törvény 5. §-a 1. és 2. bekezdésében foglalt rendelkezések; az idézett törvény 5. §-a 3. bekezdésének esetébe® a dotációs ráfizetések az előző bekezdés rendelkezése szerint szállíttatnak le.

4 A 4 § 4. bekezdésének, az 5. § s a 6- § 4 bekezdésének rendelkeGéeei hasonszőrűén érvényesek,

Nyugdíjasok a kfllffOSddn

8- §.

1. Az állami alkalmazottak s bátramara- dottaik a 6. § szerint eszközöli levonás után fehnairadó nyug- (ellátási) illetményei a Csehszlovák köztársaság területén kívül való engedélyezett tartózkodás idejére leezál- liItatnak évi 24-000 K-ig terjedő összegnél 10 százalékkal, az évi 24.000 Kjt meghaladó

1933ianuár5

este fél 9>kor

a „Kassai és Környékbeli Magyar Főiskolai Hallgatók Egyesületének"

TEAESTÉLYE

Kassán a Schalkház-szálló nagytermében

nyug- (ellátási) fizetés további részéből 15 százalékkal, azonban az illetékes nyugdíj előírás által megállapított legalacsonyabb mérték alá nem. A neveltetési dijak az özvegyi nyugdíjtól elkülönítve bíráltainak el.

2. A jelen paragrafus szerinti leszállítás nem vonatkozik a köztársaság területén kívül való s egy évben két hónapot meg nem haladó ideiglenes tartózkodásra. A jelen paragrafus szerinti fizetésleszállitás és az időtartam kiszámításánál mértékadó a köztársaság területéről való távozás és a visszatérés napja.

3. Az 1. bekezdés szerinti leszállitás tartamára elesik az 1930-70. számú törvény 7. §-a s az ennek megfelelő rendelkezések szerint való f izetéeleszáll 1 f ás Karácsonyi g»6tfé&

9. §. Az 1930 október 14-é® kelt 144. számú törvény szerint karácsonyi pótlék nem fizettetik ki. (Folytatjuk.)

*— Roosevelt szakit az újévi „5000 kézszori tás“ szokásával Londonból írják: Hoover elnök nem szakította félbe halászkirándulását ée igy elmaradt a szokásos újévi fogadtatás a Fehér Házba®, amely alkalommal az elnök mintegy ötezer emberrel szokott kezet fogni. Úgy tudják, hogy Roosevelt hivatalba lépése után véglegesen 6zakit a tömeges kézszoritás kultuszával, mert még nem heverte ki teljesen régi betegségét (1921-ben gyermekbénulásban szenvedett) ée igy nem tudna több óra hosszat állni, hogy néhány ezer vendégével kezet szorítson.

ARNYAK

A VERŐFÉNYBEN

Regény ír fa: Szilárd János

(22)

— Annyi szőlőt lopok neked, — folytatta Évike —, hogy megfakadsz!...

Mikor látta, hogy ez sem használ, azzal biztatott, hogy a félszerben jó száraz széna van. Belebufunk, megszáradunk, szőlővel jólakunk, aztán, mikor kipihentük magunkat, jön egy szekér, felkapaszkodunk rá és megyünk haza. Végül is Évike hangos és mindinkább türelmetlen biztatására és arra a gondolatra, hogy ott szőlő és száraz széna van, lábrakaptam, aztán a testemhez tapadó vizes ruhában, rogyadozva az éhségtől s minden lépésnél fájdalmas nyilalással a tagjaimban, megindultam a rozzant viskó felé.

A fólszerben csakugyan száraz széna volt ée én úgy belefurtam magam, mint a kismalac.

Soha még ilyen puha és meleg ágyban nem feküdtem. Már nem lázadoztam, hogy ez a törékeny kis fehémép erősebb, mint én vagyok, már nem szégyenkeztem, hogy ő vezet és gyámolit engem, a férfit s a teremtés koronáját, kire apám tanítása szerint az emberiség szoknyát viselő egyedeinek csak félve és bámulattal lenne szabad feltekinteni, hanem áléit állapotomban és nyakig a szénában olyan kezes báránykája lettem ennek a komolyan és fontoskodva sürgő-forgó kis fehérnépnek, hogy csak egy érzésem volt., szerettem volna kezét hálásan megcsókolni.

Talán meg is tettem volna, amikor a száraz szénából párnát Igazított a fejem alá. de ekkor hirtelen eltűnt. Került, fordult, nem volt eebol. Én pedig dermedt tagjaimban a megtérő élet meleg ée boldog zsongásával

mély álomba merültem,

— Hé!... hé!... — hallottam messziről.

Felnyitottam a szemem, már majdnem sötét volt

Kint zuhogott az eső, a jegenyéket tépte a szél és fehér ködfoszlányok nyargaltak az

országúton.

— Hé!... hél... — rázott valaki,

Évike volt.

Ott állott előttem a csipkés biigyogájáival ős a piros ha risnyakötőjével, mert a szoknyáját, melyet most köténynek használt, magasan feltartotta. A szőlőt hozta benne. Amit, lopott. Lehetett vagy másfél kiló.

Nekiestem és mind megettem.

Aztán, mikor már szuszogni sem tudtam a hatalmas lakomától, megint elkezdtem restelkedni.

Mégis csak disznóság, hogy ez a kölyökcica mi mindent csinál velem! És én mindent elfogadok tőle! És minden szavának engedelmeskedem! Na várj! Majd megmutatom én neked ebben a sötétben, ki vagyok!.. °

Évike ott ült mellettem a szénán s átnedvesedett varkoosát fésülgette. Ekkor én felálltam.

— Te csak feküdj lel — mondtam ünnepélyesen.

Aztán indultam kifelé.

Éviké furcsán rámtekintett.

— Te csak feküdj le, — ismételtem és iparkodtam a szavaimnak minden erőmből súlyt és tekintélyt kölcsönözni. — Tudod, nem illik, hogy igy sötétben, szénán, egy fiatalemberrel kettesben... Én majd reggelig őrt állok a félszer előtt- • ^ - ,

Éviké vékonyan, mint a oérnaszái és élesen, mint a beretva felkacagotL

— Oh, te oktondi!..,

Pulykamérgese® szembefordultam vele.

— Miért, lennék én oktondi?

— Azért, — mondotta Évike — mert most azonnal tovább megyünk és még az éjszaka otthon leszünk!...

Megrémültem.

— Komolyan mondod?..«

— Komolyan, — bólintott Éviké.

— Ebben az esőben?

.— Majd eláll!

— És ebben a harapnivaló sötétségiben?

— Nem tart sokáig! — szólt nyugodtan Évike, miközben felállt és szoknyácskájál az ő kedves és megszokott mozdulataival elrendezte.

— Egyébként is a „Ceevice" csárda itt van az orrunk előtt, — folytatta. — Odáig valahogyan elvergődünk és megkérjük a Hosszú nevű kocsmáros bácsit, hogy fogasson 'be és küldjön minket haza.

Azzal meg sem kérdezte, tetszik-e, nem-e, (hanem az intézeti kabátkába behúzta a nyakát, kilépett az esőre és a bokáig felázott országúton minden lépésnél hangosan cuppogva, megindult a „Csevioe" csárda irányába.

Ismét alul maradtam.

Huj, azokat a nyakleveseket, ha fíu lett volna!...

Nyeltem egy nagyot ős a nyomába szegődve, mint az árnyék, gyúrtam a sarat, félig pi- tyeregve, félig káromkodva. Alig tettem néhány lépést, a szél és a köd már ismét ott tapogatott vizes tenyerével a hátamon s a ruhám, melyről azt hittem, hogy a szénában megszáradt, úgy tapadt rám, mintha tetőtől- talpig priznicbe raktak volna.

Keserves utazás volt.

Évike azt mondta, hogy a hosszunevü koos- márofi bácsi vendégfogadója itt van az orrunk előtt. Azt hiszem, ezzel a kegyes hazugsággal csak lelket akart belém önteni, mert leírhatatlan szenvedés tette örökre emlékezetessé ezt az éjszakát a rozzant félszerlől a kosszu- nevü kocsmáros bácsi csárdájáig.

Csúsztunk. Botlottunk. Néha azon kaptuk

magunkat, hogy a metsző szélben, mely elva- kitott 6 a nyargaló ködfoszlányokban, melyek szivacs módjára végigmostak, letértünk az országúiról és ott dagasztottuk a felázott agyagot a szántásokon, ahonnan visszatérni és az országutat ismét megtalálni az erőfeszítésnek és a szenvedésnek egy-egy örökkévalósága volt. Néha már azt hittem, összeesem. Voltak pillanataim, amikor elhatároztam, hogy végigheverek a sárban és lesz, ami lesz. De ilyenkor mindig megpillantottan magam előtt Évikének, ennek a szívós kis boszorkánynak a görbe hátát, amint inaszakadtáig feszített rettentő akarattal, egy besia dühével és egy szent béketüréssel dagasztotta az agyagot vékony kis lábaival és mélységes röstelkedóssei a lelkemben nem tehettem egyébét, mint én is csak mentem, mentem, mentem tovább.

Mire a koromsötét éjszakában megpillantottuk az utszéli csárda vörös ablakát, már nem is tudtunk örülni neki. Úgy vánszorogtunk be az udvarra, a nagy kapun, mint a macskák, amikor a tilosból leütött derékkal jön nek haza.

Halálosan fáradt és beteg voltam.

Az már csak olyan ködös érzés és ösztön- szerű gondolat volt tőlem, hogy a felázott udvart, ahol az állás alatt most is savanyuvizes szekerek álldogáltak s előttük a kicsiny lovak, pokróccal letakarva, álmosan zaboltak, hogy az őszi felhők vigasztalan szemetelésé 'ben és csapkodó szélben az esőcseppek to felhólyagzott tócsáknak ezt a sötét és ijesztő térségét összehasonlítsam hirtelen azzal ; másik udvarral, ahol az összecsődült öt uri- fogat népe langyos nyárvégi verőfényben, a megrémült csacsival, a Frédi feldagadt nyelvével és szüntelen kacagással búcsúzott a gondtalan gyerekségtől.

Soha még ennél szomorúbb és lesujtóbb viszontlátásban nem volt részem.

Már felbotorkált-unk a lépcsőn s ott álltam a huzatos folyosón, a sönt és ajtaja előtt. Aztán rátettem kezemet a kilincsre és gondolkoztam, benyissak-e?

Mert az eső zúgásán keresztül, az ajtó mögött dühös kártyaosattogás és ingerült kifoka dások hallatszottuk,