Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-26 / 21. (3131.) szám
6 KscaausKasi i Mirari initi'iiiiM—irr'x 1933 Január 26, c*ii törtök. KOMMENTÁROK * * * FÉNyÜZÖ SZÍNJÁTSZÁS <A berlini színházi bukások) (Boriin a színházak bukásának korszakát éli- A Rol tar-vállalatok összeomlása hidegen hagy, mert az, ami megbukott, nem volt rokonszenves jokuiség. A LE-tizen két nagy berlini színház gyászos csődje s az üzilel- ezinház és a blöDÍ-müvészet nagymesíerei- ce-k, a Rotteir-éivéreknek szökése bizonyos tekintetben egy világnézet, egy színházi világnézet letűnését jelenti. Nem kár érte. Ennek a színjátszásnak az alapelve a következő: a művészeket lehetőleg úgy kell alakítani, hogy minél több hasznot hozzanak. Terűn észelosen az alapelv követésénél óriási szerepet játszanak az üzleti fogások, a rizikó, a konkurremcia, a konjunktúra, a dekonjunktúra, a pénzügyi tranzakciók, a reklám, a sztár és a kritika kérdései. E komponensek bonyodalmai között vérzett el a két Rőt tor-fivér, talán azért, mert eltúlozta a dolgot. Az , Auifmaciljung“ végül nagyobb volt már. mint a minden körülmények kősóit elérhető haszon, s ez öli A mondáin színjátszásnak roiieri módját eredetileg a franciák találták ki; ők ve!lak az elsők, akik végighurcolták a nagyvilági fényűzést a színpadon, megcsillogtatták az emberi vágyakat és gerjoTe írnokot, s a gyönyörű ruhák. testek, hangok, zsonglőr ködösek, diszlelek, ügyeskedések, virtuozitások köré silány kis művészi eseményt vontak, ami ss- hogysom tudta szerves egésszé fogni és ösz- szeta-rtani az egyéni teljesítmények káprázatos gyémántjait, amiket a színházigazgatók a drága pénzen vásárolt „sztárok11 személyében felvonultattak. A francia találmányt ismét a németek tökéleíesitették. A látványos és kiállitásos darabok Berlinben érték ed a tetőpontot- Egy-ágy színdarab egy-egy üzleti vállalkozás volt s úgy laoszirozlák, mint az I amerikai gyáros az ujrendszerű fog keiét j vagy borotvapengét. A központban állóit a! sztár. Az egyéni virtuozitáson kívüli művészet ezekben a darabokban sötét és sivár volt, mint az éjszaka — és szántszándékkal volt ilyen sötét, mert a sztár, a csillag, annál jobban ragyog, minél söíéíobb az éjszaka. Kényelmetlenebb dolog a Doutschos Thea-1 tér. a Rednhardt-szinpad, az egyik legelő ke-! Hőbb német színház bukásával foglalkozni. A művészetre és a művésziességre ennél a színháznál nagyobb sulvl helyeztek, mint Roller üzleti vállalkozásainál. Pénz is volt s a direktorok szabad kezet kaptak. Amikor Keinkardt körülbelül öt hónappal ezelőtt megszima'olta a bajt és elhagyta a Deutsches Thea tér 1, Beér doktor és Ka-rlheinz Martin vették át igazgatását. Becsből jöttek, mint annakidején Reinliardt s Meinl becsi kávé- kereskedő kétszázezer márkát adott át nekik a biztosra vett hiány fedezésére. A mecénás1 pénzét az igazgatók a sajátjukból ötvenezer márkával megtoldották. de az a fond pordu kapott két millió korona négy hónap alatt teljesen elúszott. A darabok kiválasztásánál az igazgatók kincs óvatossággal keresték a „márkát14. Talán a tradíciónak túlzott ti sztéléié is hozzájárult a csődhöz, mert a tradíció, a márkás iró tul- drága és a szinház alig kereshet rajta. Az első darabok, Windsloe Kriszta és Frant.i- B 2k Langer színmüvei úgy-ahogy beváltak: a deficit „normális44 volt, előadásonkint 700 —800 márka. Aztán jött a haliaHam sikerű Rcsa Bernd, amelyben Paula Wessely világhíressé vált. Nos. egy hérlel a bemutató után a szinház már csak ötvenhat jegyet adóit eb Óriási ráfizetés A következő újdonság Chlumberg „Csodák Verdiin körül44 című darabja, a háboruutáni drámairodalom egyik fénypontja, — de a berlini közönség szemmel! á th a lóba g nem akar háborúéilenes darabot látni. Nagy kritikai siker, csúfos anyagi bukás. Reinba.rdt meg könyörült a színházon s megrendezte a Prinz von TTom- burgot — s csodák csodája: ez a régi klasz- szikus darab Inti a színház ogyotlon sikere a négy hónap alatt. A jegyeket sokáig elkapkodták — mi haszna, ha a drága Reinhardt- rendezés többe került, mint amennyit a színdarab egyáltalán jöv^e!rrezbete*t Anyagi3ag igy a Prinz von Homburg sem jelentett megoldást, ámbár mind a kritika, mind a közönség érdeklődére kitűnőnek találka- Szomorú paradoxon ez! — A végső döfést a r/zJnház két leouioYó u'donsága adta meg, s kissé bánthat bennünket, hogy mindkettő magyar szorzó darahm volt: az első Molnár Harmóniája, m-lv rövid idővel a bemu'ató vitán a Iceerősobb karácsonyi ünnepnapon mindö -o/e már r#rk ké^ozor márkát jövődni mezeit, a másik Hav Oyuba ..Tsten. császár és paraszt44 című problémalikus miive, mely f/m a kritikának, sem a közönségnek, sem a — hatóságoknak nem tetszett. Az általános nenitolszéssol hiába küzdött a Doutsohes Theater. Beadta a derekát. A szakemberek törik a fejüket, hogy mi k*ell a közönségnek, ha sem a Roller-féle nemes szeméi, sem a Reinhardt-íélo nemes unalom nem kell neki. Az ankétok végső kövei k-eziel éré körülbelül az, hogy a mai krízisben a színház drága s a közönség akarva nem aka rva kénytelen otthon maradni. Egy márkánál többe kerülő helyre a mai időben | gondolni sem szabadna, ezzel szemben a jó1 hely a nagy német színházakban ma is tiz- tizenkét márka. A színházak viszont mindaddig nem gondolhatnak a filléres színjátszásra, amig a mai költségekkel dolgoznak, a mai sziárfizetésekkel, a mai bonyolult és drága rendezéssel, a mai reklám- és kritikapénzekkel. A Prinz von Homburg rendezése például 12.500 márkába került, e ha ez az összeg nem is éri el Piscator „prolotár44- da rabjainak rendezési árát, mert a „Hoppla, wir leben44 puszta megrendezése annakidején 60 000, a Rasputiné 120000 márkába került, mégis jóval fölülmúlja egy nagysikerű, százhúszszor ment berlini Riiuber-előadás (régi, klasszikus darab!) rendezési költségét, ami összesen 375 márkát tett ki. Reklámra és a kritika megvesztegetésére a szinház darabonkint 10 000 márkát költ, ami csaknem teljesen elmaradhatna, a ezlár- rendszerü fizetésekre 20.000 márkát, ami 5—6000-ért is megkapható volna, — hogyan dolgozhat a szinház deficit nélkül e kiadások mellett? Hatvanezer márkát ad ki azért, amit az elvadult fényűzés nélkül tízezerért megkaphatna- Ilyen körülmények között a legnagyobb siker is bukássá válik. Nem marad más hátra: vissza kell térni a színjátszás shakespearei és molierei módjához, ahol ötkrajcáros tábla jelezte a színen: „ez itt a király fényűző palotája44. Ma százezrekbe kerül a palota odavarázeoiása a közönség szeme elé. A színészek pedig elégedjenek meg polgári fizetésekkel: százezrek helyett öt-hatezrekkel havonta. Ambíciójukat és hiúságukat valahogy másképp kell kielégíteni, nem pénzzel, mint Oroszországban, történik. A reklámra és a kritika megvesztegetésére sem kell százezreket költeni, történjék, ami történik, s amúgy is kitűnt, hogy a reklámra és kritikára fordított összeg nem használ. Talán szakítani kell a ^biztos kasz<- szadarabok44 sablonjával is, mert az egy- kaptafára készült s a hatás biztos és megszokott kellékeit egyesitő színdarabokat ma már unja a közönség. Ha a szin,játszás olcsó volna, több alkalom nyílna az uj művészekkel és az uj művészettel való kísérletezésre, mert az igazgató nem reszketne úgy a nagy bukástól, mint ma, a nagy költségek idejében, és kevésbé volna óvatos, mert vájjon mit veszíthet már? A gyakori kísérletezésnél pedig bizonyára hamarább tisztulna a kérdés, hogy mi kell a közönségnek, mint ma, amikor a direktorok görcsösen ragaszkodnak a „régi. kipróbált44 sablonokhoz, mert félnek a kő1!séges bukástól — s a végéra mégis belebuknak! Szvatkó Pál. Raszkolnyikov a párisi gettóban Öreg zsidó jósíiő és férje az áldozat — A 19 éves gyilkos a jósnő háló'ugébea 45.0CO frankot vittel - A szoknya alá szijazott erszény - Epileptikus roham, e őre megfontolt terv, „rendkívüli cselekedet" és a 17 éves barátnő a párisi zsidónegyed drámájában Páris, január 23. A rendőrség négynapos izgalmas nyomozás után döntő eredményi ért el annak a rejtélye^ gyilkosságnak ügyében, mely a párisi gettó-negyedben, a rue de Charonne- baa történt, ahol !sr.’?re<!an tettes meggyilkolta a 67 éves Tokár asszony í, a híres zsidó jósnőí és 70 éves férjét. Tokár asszony nemcsak a zsidó negyedben, hanem Páris 'elegáns szalonjaiban is ismert alak volt. Sok előkelő és gazdag személy kereste fel a zsidó jósnőt a nit* de Charonne-ban levő szegényes lakásán. Négy nappal ezelőtt fedezték fe! a gyilkosságot. Kora reggel a tejesfiu zörgetett a jósnö lakásán, de választ nem kapott. Felhívta a házmester feleségét, aki kinyitotta a lakást. A szobában a padlón elterülve holtan találták az öreg jósnőí és férjét. A rendőri vizsgálat megállapította, hogy a gyibeos hat revol- verlövésssel terítette le áldozatait. Gondosan átvizsgálták a lakást és a szekrényben megtalálták <\z öreg jósnö takarékkönyvét, amely 89.000 frankról szólt. Senki sem gondolta volna, hogy Tokámé jóslásával ilyen tekintélyes összeget keresett és tett félre. A takarékkönyv megtalálása rácáfolt arra a gyanúra, hogy rafclógyllkosság történt. Több levelet találtak az öreg jósnö szekrényében, az egyiknek írója szemrehányást tett az öregasszonynak, mert jóslata nem vált be, az a leány, akit szeret, nem ment hozzá feleségül, sőt kiadta útját, noha a jósnö boldogságot ígért neki. Egy másik levélben egy férfi azért, tett szemrehányást a jósnőnek, mert Tokár asszony jóslata ellenére egyetlen frank hozományt sem kapott. A jelek szerint a jósnő azt mondotta ennek a férfinak, hogy vegye el a leányt, gazdag hozományt kap. A' rendőrség kinyomozta a két levél íróját: mindkét férfit kihallgatták, de mindketten alibit igazoltak. Ezek szerint elesett az a gyanú, hogy az öreg jósnőt bosz- szuból ölte vclna meg valaki azért, mert jóslata mm vált valóra. 45.000 frank a női há. óingben A nyomozás során a harmadik napon váratlan uj fordulat történt. Jelentkezett a rendőrségen a zsidó negyed egyik lakója, bizonyos Woiff asszony, aki szintén a rue de Charonne- ban lakik. Elmondta, hogy a gyilkostíág felfedezésének reggele előtt való este bekopogott Tckar asszony lakásába. Egy fiatalember nyitott ajtót és megkérdezte tőle, mit akar. A fiatalember jiddisül beszélt. Woiff "sszony azt felelte, hogy meg akarja látogatni barátnőjét, a jósnőí, mire a fiatalember megint jiddis nyelven behívta őt a szobába s azt mondotta, íiogy az öreg házaspár rosszul van. jó. hogy jött mert ő épp most bajlódik, hogy magához térítse a két ájult öreget. — Beléptem a küszöbig és a padlón fekve találtam Tokart és feleségét — vallotta Woiff asszony. — Annyira megijedtem, hogy rögtön elszaladtam, mert szívbajos vagyok és nem tudom elviselni a látványt, ha valaki beteg. A rendőrtisztviselő, aki kihallgatta Woiff asz- szonyt, szemrehányást tett neki, miért nem jelentette rningyári az esetet a rendőrségnek. Arra a második kérdésre, hogy három nap óta miért csak most jelentkezett, Woiff asszony, aki nyolcvan éves. remegve azzal válaszolt, hogy a gyilkosság Ilire ágybadöntötte, mert arra gondolt, hogy ha akkor a lakásban marad, őt is meggyilkolta volna a fiatalember. Pontos leírást adott Woiff asszony erről a fiatalemberről. A személyleirás ráillik arra a férfira, akit a házmesterné látott a gyilkosság estéjén a házból távozni. Jelentkezett egy szénkereskedő is, aki elmondotta, hogy ezen az estén egy fiatalember tért be üzletébe és ollót kért tőle. A hóna alatt, lévő csomag zsinórját ollóval felvágta, a csomagot pedig kibontotta. A csomagban egy női ing volt, amelyből ezerfrankosok hullottak ki. A fiatalember ott az üzletben megszámolta a pénzt: negyvenötezer frank volt a női hálóingben. A szénkereskedö szerint a fiatalember izgatottan visszacsomagclta a hálóingbe a negyvenötezer frankot, majd megköszönve az ollót, gyorsan távozott. Az öreg Woiff asszony és a házmesterné által adott személyleirás pontosan ráillik arra a fiatalemberre, aki a negyvenötezer frankos csomagot kibontotta a szénkereskedésben. A kereskedő szerint a fiatalember kifogástalanul beszélt franciául. Ez a körülmény látszólag ellentmond Woiff asszony vallomásának. Szerinte ugyanis a gyilkos jiddisül szólt nozzá. Az azonban, hogy valaki jiddisül beszél, nem zárja ki azt, hogy tökéletesen birja a francia nyelvet is. Ezek szerint nyilvánvalónak látszik, hogy az öreg zsidó jósnőt a gettó egyik lakója ölte meg, nyilván olyan ember, aki bejáratos volt Tokár asz- szonyhoz és tudta, hogy pénzt rejteget háló- ingében. A detektívek egész légiója hajszolta a gyilkost. A detektívek sorra járták a jósnö klienseit, különösen a gettó lakóit, de eleinte eredménytelenül. Az epileptikus kifalófia A negyedik napon egy ismeretlen telefonáló — nyilván a gettó egyik lakója — a helyes nyomra irányította a detektívek figyelmét. A telefonáló közötte a rendőrséggel, hogy az utóbbi napokban feltűnően költekező életmódot folytat egy kiíutóflu, aki ugyancsak a rue de Charonneban lakik. A fiút Éliás Roubannak hívják és egy kötött-szövött árus boltjában van alkalmazásban. A boltban meg is találták a fiatalembert, aki azzal vonta magára a figyelmet a gettó szegényeorsu lakói között, hogy uj ruhát csináltatott. Rou- ban, amikor a detektívek megmondták neki, hogy mivel gyanúsítják, nyugodtan tagadott, de amikor szembesítették Woiff asszonnyal és a szénkereskedővel, akinél a csomagot kibontotta, megtört és bevallotta a gyilkosságot. Elmondotta, hogy mint kifutóira, egy alkalommal megismerkedett egy idős hölggyel, akinek emlitést tett a zsidó jósnőről. Az idős hölgyet elkalauzolta a jósnő lakására, ahová aztán később néhányszor ellátogatott. Egyszer megfigyel ír, hogy a jósnő a pénz*, amelyet egyik kliensétől kapott, szoknyája alatt a derekára szí jazol t bőrtáskába csúsztatta. Elhatározta, hogy za öregasszonyt megöli és rejtett pénzét elrabolja. A gyilkosság napját előre megállapította, de akkor nem tudta végrehajtani tettét, mert megbetegedett. — Mi bajod volt? — kérdezte a tizenkilenc- éves gyilkost a detektív. — Időnként epileptikus roham fog el — válaszolt a fiatalember. — így volt ez tiz nappal ezelőtt is, éppen aznap, amikor a pénzt meg akartam szerezni. Rohamom miatt a terv végrehajtását elhalasztottam. A revolvert hetekkel ezelőtt megvásároltam erre a célra. Ezután hidegen és nyugodtan elmondta a gyilkos, hogy három lövéssel kora reggel clte meg az öreg jósnőt. Amikor a revolverlövések hangjára az öreg férj elősietett, Tokart is három revolvergolyóval leteritette, azután az öregasszony derekára szijazott táskából kivette a pénzt és számolatlanul beletette az öregasszony ingébe és az inget becsomagolta. Annyira izgatta, mennyi pénzt szerzett, hogy betért a 6zénkereskedö üzletébe és ott megszámolta a pénzt. A párisi gettó Raszkolnvikovját megkötözve vitték lakására, ahol egy fiatal nőt találtak, a tizenhét éves Chava Edeleteint, a gyilkos fiatalember barátnőjét. A nő még ágyban feküdt s amikor a detektív a 45.000 frank után érdeklődött, Chava benyúlt a párna nyílásán és odaadta a pénzt. Hatszáz frank hiján a párnában volt az elrabolt pénz. Mint bűntársat, a szép zsidólányt is letartóztatták, aki azonban tiltakozik a vád ellen. Azt állítja, nem tudta, hogy Éliás gyilkosággal szerezte a pénzt ______________________ , r í ársadalm Elet # A Lévai Keresztény Munkásegylet január 29-én székházában műsoros farsangi esté yt rendez a saját dalárdája és a garamkissallói gazda- dalárda közreműködésével. # A bátorkeszi Sportegylet február 18 ra halasztotta reprezentációs bálját, amely kiemelkedő eseménye lesz Délszlovenszkó társadalmi életének. # A írencséni Makkabea január 29-én rendezi táncmulatságát, amely iránt nagy érdeklődig nyilvánul meg. # A Lévai Katolikus Kör február elsején saját helyiségeiben f art ja meg farsangi «d;At, amelyen a kör működvelögárdája a budapesti Nemzeti Szinház volt müsordarabját, „A bécsi menyrsz- 6zony44 című színjátékot adja elő. A színmüvet Orbók Attila novellájából irta Békeffi László. # Az iglói AC február 4-én rendezi tradicionális sportbálját. A vigalmi bizottság serényen dolgozik az est sikere érdekében. A trencséni TTS szombaton műsorral egybekötött teaest-.’lyt tartott, amelyet tánc követett. A közönség kitűnően szórakozott. 4# A verebélyi 0-hodox Izraelita Nőegylet vasárnap rendezte meg oz idei első teadélutánját, ame y szép anyagi és erkölcsi sikert hozott. A jövedelmet a nyomorgók fetsegélyezésére f.ird.tják. # Barstaszár község műkedvelő gárdája Molnár József iskolaigazgató vezetésével Aranyosmarótou vendégszerepelt, A Sárga csikó népszínművet hozták színre nagv közönség előtt, szén ikerrel Az előadás jövedelmet szegény gyermekek felruházására fordítják. # A Lévai Tornaegylet hagyományos jelmezbálja nagy érdé ki ívd és mellett zajlott le. D r.V.t- séget keltett az ötletes táncautomata, amely m g- felelő összeg bedobása után táncossal vagy táncosnővel szolgált. A szépségverseny győztese R ng. wald Vah lett, udvarhölgyei pedig Grüawald Márta és Brestyenszky Baba. A női jelmezverseny első diját Weisz Lola, a másodikat Walló Klára a harmadikat Sohlesinger Kató nyerte, míg-a férfijelmezversenyben Peresek Gyula (Budapest) lett az első, Ghimessy Géza a második és Fér esek Nándor a harmadik.
