Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-26 / 21. (3131.) szám

1988 ímmiAt 98. mtWfrWh-PKAGAl-i V YAGVAR.HIRUAP Dérer iskolaügyi tervezete Irta: ALMÁSY MIHÁLY — Ötödik közlemény. — IV. Mintán kimutattuk, hogy az uj lex Dérer ter­vezete általános önkormányzati szempontból ha­ladást nem jelent, lássuk, hogy az a nemzetisé­gek önkormányzata szempontjából mit hoz. — Nézzük meg mindenekelőtt, hogy a nemzetisé­gek az egyes iskola tanácsokban miképpen len­nének képviselve. Forma dat esse reí. Abból, hogy a nemzeti kisebbségnek milyen képvisele­tet adnak az iskolaügyi önkormányzatot meg­testesítő intézményekben: az országos, járási és községi iskolatanácsokban, az egész intézmény szellemére következtethetünk. A tervezet szerint az országos iskolatanács állana a köztársaság elnöke által kinevezett el­nökből és helyetteseiből, (ezek száma annyi, mint ahány nemzetiségi tagozata van a tanács­nak), továbbá Csehországban, Morvaország— Sziléziában ég Szlovenszkón a tanítóság 12, Ru- ezinszkóban pedig 9 és a polgárság kétszeranv- nyi (tehát a. történelmi országokban és Szlo­venezkón 24, Ruszinszkóban pedig 18) képvise­lőjéből és 3 szakelőadóból (országos tanfelügye­lő, jogi ég gazdasági referens), valamint a ha­tóság 4 képviselőjéből (az brszágog hivatal és a vezérpénzügyigazgatóság kiküldötte, továbbá az országos hivatal főorvosa és egy műszaki tiszt­viselő). Feltéve, hogy minden országban két nemzeti­ségi tagozatot szerveznének, 10 tisztviselő állana szemben az országos iskolatanácsnak 36, illető­leg Ruszinszkóban 27 választott tagjával A 10 tisztviselőből öntudatos magyar egy sem lesz, mért ha a tervezet szerint az egyik alelnököt a magyar tagozat részére is neveznék ki, az ed­digi tapasztalatok alapján bizonyosra vehető az. hogy e magas tisztséget az álmagyarok sorából vett egyénnel fogják betölteni. A tanítóság 12, illetőleg Ruszinszkóban 9 kép­viselőjéből 8, illetőleg 6 az elemi és a polgári, 4, illetőleg 3 pedig a középiskolai tanárok közül kerülne kn Mennyi lesz ebből a magyar? A ter­vezet semmiféle intézkedést nem tartalmaz arra vonatkozólag, hogy a választásnál az egyes nem­zeti kisebbségeknek milyen arányú képviseletre van igyényük. Tegyük fel azt a legjobb esetet, hogy a hozzájuk tartozó tanítók számarányának megfelelő képviseletet kapnak. A hivatalos ada­tok szerint 1930 október 31-én a Szlovenszkó elemi és polgári iskoláiban működő 9059 tanító­ból 1439 volt magyar nemzetiségű, azaz kere­ken 16 százalék, vagyis jóval kevesebb, mint amennyi a magyar lakosságnak még az 1921 évi népszámlálás által lg elismert 21.54 százalékos számarányának megfelelne. A 16 százalékos ma­gyar tanítóságra tehát — föltéve, hogy összetar­tanak — egy tanító képviselő jutna az országos iskolatanácsban, A középiskolák és tanitóké- pezdék tanárainak nemzetiségére vonatkozólag hivatalos adatok ne-m állanak rendelkezésünkre, de még ha fel ig tesszük, hogy a magyar inté­zetek összesen kimutatott 163 tanárának a fele magyar nemzetiségű, ezek a magyar tanárok ke­reken csak mintegy 12 százalékát teszik ki a szlovenszkóí összes középiskolai és tanitóképez- dei tanároknak, úgyhogy még a legerősebb ösz- szetartáe mellett sem küldhetnének ki képvise­lőt az országos iskolatanácsba. Ruszinszkóban a magyar elemi és polgári iskolai tanítók száma 239. tehát az összes tanítóság (1947) 12.4 szá- ■ zalékát teszi ki, azaz egyedül még egy képvise­lőt sem juttathatnának be az országos isklata- nácsba, mig ugyanakkor az 535 csehszlovák, he­lyesebben cseh tanitók 36.5 százalékos szám­aránya alapján két képviselővel vonulna be a tanácsba. A beregszászi magyar reálgimnázium 20 tanára 9.5 százalékával az összesen 214 kö­zépiskolai és tanitóképezdei tanár kórusában szóhoz sem jutna, mig a csehszlovák intézetek 43 tanára 20 százalékos arányával előrelátható­lag egy képviselőt biztosítani tudna magának. Magyar tanár tehát Szlovenszkón valószínűleg, Ruszinszkóban pedig igen szerencsés esetben kerülne be az országos iskolatanácsba. Az országos képviselőtestület Szlovenszkón 23, Ruszinszkóban pedig 17 iskolatanácsi tagot választana. Tekintettel arra, hogy Szlovenszkó országos képviselőtestületének 54 tagjából ön­tudatos magyar csak 5—6 van, mert hiszen a tagok egyharmadát a kormány nevezi ki és a magyarság pártjai emiatt rassz képviselettel bir- nak, a magyarok e címén legjobb esetben 2 tag­gal kerülhetnek be az országos iskolatanácsba. Ruszinszkóban pedig, ahol a 18 országos képvi­seleti tagból mindössze 2 képviseli a magyar­ságot, még az sem bizonyos, hogy két magyar taar jut be ily címen a tanácsba. Az pedig, hogy Pozsony és Ungvár várósok a rájuk eső 1 tagot éppen a magyarok sorából küldjék ki, az adott viszonyok miatt még csak nem is valószínű. A jelek tehát amellett szólnak, hogy Szlovén­iáké iskólatanácsában a magyarság valószínűen 3, Ruszinszkóban a legjobb esetben 3 taggal lesz képviselve. A tervezet szerint nemzetiségi osz­tályt, tagozatot csak az a nemzetiség kap. amely az Iskolatanácsban legalább .1 tanítóval "e Fa alább 2 választott polgárral vau képviselve. A fentiek szerint tehát még az sem bizonyos, hogy a < zlóvenezkói i> a ruszinszkói , iskolata­nácsnak lesz-e magyar tagozata. A tervezetnek legnagyobb hibája a nemzetiségi iskolaügyi ön­kormányzat szempontjából éppen az, hogy nem sorolja fel azokat a nemzetiségeket, amelyeknek minden körülmény között külön tagozatra van igényük, sőt még arra vonatkozólag sem tartal­maz rendelkezést, hogy a választás céljaira az azonos nemzetiségű tanitók. és országos képvi­selőtestületi tagok egy csoportot, úgynevezett kúriát alkossanak és minden kúria annyi tagot küldihessen ki az országos iskolatanácsba, a.meny - nyi az illető nemzetiségre számaránya, esetleg a viszonylagos választási rendszer elvei alapján esik. így a tanítóság, illetőleg a képviselőtestü­let többsége tetszésze szerint majorizalikaíja a nemzeti kisebbséget. Azok a nemzetiségek, ame­lyek az iskolatanácsban legalább 1 tanító és 2 polgári képviselővel birnak, nemzetiségi tagoza­tot nem kapnak, hanem mindössze arra van igé­nylik, hogy — föltéve, ha legalább 10 tanító tar­tozik hozzájuk, az illető országban — részükre az országos iskolatanácsban csak tanácskozási joggal biró képviselőt nevezzenek ki és nemzeti­ségi tagozat (osztály) helyett külön közigazga­tási szenátust alakítsanak. De ha a magyarságnak, sikerülne is úgy Szlovenszkón, mint Ruszinszkón külön tagoza­tot kapnia, miként tevődnék ez össze? A ter­vezet szerint hivatalból tagjai lennének az or­szágos iskolatanács elnöke és a magyarság ré­szére kinevezett alelnöke, továbbá a magyar iskolák ügyeit intéző országos tanfelügyelő, valamint a másik két szakelőadó és a négy tisztviselő, végül pedig’ Pozsony, illetőleg Uug- vár városának képviselője azon az alapon, hogy e városokban magyar iskolák is vannak. Ezek az egyének pedig mind idegein nemzeti­ségűek. legjobb esetben álmagyarok és — a tartományi főváros képviselőjének kivételével — a, kormánynak alárendelt tisztviselők lesz­nek. Igaz ugyan, hogy a tisztviselők szavazati joggal nem bírnának és a szakelőadók közül csak azok szavazhatnának, akiket az országos iskolatanács elnöke kijelöl. De még igy is már eleve bizonyos az, hogy a magyar tagozatban nem a magyar, de az idegen nemzetiségű ta­gok lesznek többségben és ők fognak a ma­gyar Iskolák sorsáról dönteni. Mióta hívják ezt nemzeti önkormányzatnak és mi köze egy igy megalakított tanácsnak a magyarsághoz? Ha a magyarság annak ellenére, hogy a hi­vatalos népszámlálás adatai szerint is Szloven­ezkón 21.54 százalékát és Ruszinszkóban 17.03 százalékát teszi 'ki a lakosságnak, nem bizonyos abban, hogy a Dérer-féle tervezet szerint kap-e külön nemzetiségi tagozatot, úgy csak termé­szetes, hogy a kisebb nemzetiségek, úgy a szi­léziai lengyelek, a szlovenszkói és ruszinszkói németek, a ruszinszkói románok és a szloven- szkói ruszinok kilátásai még rosszabbak. Ezek a nemzetiségek csak külön szenátust fognak kapni, a ruszinszkói románok kivételével, akik­nek — amennyire a hivatalos adatokból ki le­het venni, — nincs meg a megkövetelt 10 taní­tójuk. Még jellemzőbb azonban az, hogy a Ru- szinszkóba bevándorolt csehek az ungvári isko­latanács kebelében előreláthatóan külön nem­zetiségi tagozattal fognak bírni, a sziléziai len­gyel, a szlovenszkói német és ruszin őslakosok azonban saját szülőföldjükön nem fognak ily in­tézményt kapni. Ne mondja tehát senki, hogy Dérer Iván akárcsak az egyes tartományokon belül ig nemzetiségi önkormányzatot nyújtana az állam valamennyi számottevő kisebbségének, hiszen az ő alkotásának igazi haszonélvezői a esetieken kívül csak a szudétamémetek lenné­nek. Még a szlovákok sem vennék hasznát, mi­vel az ő iskoláikat a tervezet egy kalap alá ve­szi a cseh iskolákkal és nem gondoskodik arról, hogy a pozsonyi országos iskolatanácsba cseh tagokat ne lehessen kinevezni, illetőleg bevá­lasztani. A tervezetből még az sem derül ki, hogy a külön nemzetiségi szenátusok miként tevődnének össze, mert csak annyit rendel el, hogy a szenátusok általában egy tisztviselőből, mint elnökből és a tanítóság és a polgárság egy-egy képviselőjéből állanak. Az elnököt és a tanitótagot ki lehet nevezni, de ki legyen a polgárság képviselője akkor, ha az illető nemze­tiség polgársága részéről senki sem került be a tanácsba? Erre a kérdésre a tervezet, nem ad kielégítő választ. Minden járásban külön nemzeti iskolataná­csot (tehát nem tagozatot, osztályt) kíván lé­tesíteni a tervezet akkor, ha az illető nemze­tiség a járás lakosságának 30 százalékát eléri és legalább 10 iskolája van. A 30 százalékos kisebbség kritériumának bevezetésé újdonság a csehszlovák kisebbségi jogban és kissé ma­gasnak tűnik fel, de elvi szempontból nem emelhetünk ellene kifogást azért, mivel a ter­vezet értelmében az illető nemzetiség iskoláit abban az esetben, ha akár a nemzetiség szám­aránya, akár az iskolák száma nem éri el a törvényes mértéket, a. legközelebbi ugyanilyen nemzetiségű iskolatanácshoz kell csatolni, azaz a nemzetiségi iskolák nem kerülnek más nem­zetiségi járási iskolatanács vezetése alá. Sére­lem az igy elcsatolt kisebbségi töredéket leg­feljebb annyiban éri, hogy a járáéi iskolata­nács összetételére befolyást közvetlen nem gyakorólhat, hiszen azt annak a járásnak a képviselőtestülete választja meg, amelyhez el­csatolták. Elvi szempontból feltétlenül helye­selnünk kell a tervezetnek azt az intézkedését is, atnolyink értelmében a nemzetiségi iskola­Interjú a hindu „messiás”-sal — A P. M. R. .pániisi tudósítójától — A hindu ,,messiás“ a moster legfrissebb föl­di. reinkarnációja, csodatevő Krisnám urti, Hollywoodból jött ezúttal, a legcsaiifább cso­dák városából. A „Beremen "-en utazott Sout- hampíomig a leggyönyörűbb hajón, igaz hogy csak második osztó,yoo (eddig 'luxuskabinban és különvoiniaton járta a világot), Londonban viszont a „West" legkáprázalosabb palotájá­ban, a dúsgazdag Lady Erailly Lutyens látta vendégül, egy uralkodói megillető fénnyel és kényelemmel. De nem maradt nagyon, soká. A bűnös Parison csak átutazott; Génuában özáll hajóra Indiába a vénséges már-már hal­dokló Auny Fesant-bez, aki ugyan 'megta­gadta egy időre a „messiást", de aztán megint elismerte Kelen an mutálnak. Ha jól elgondolja az ember, a „messiási" hivatal ebben a nyomorult világban még min­dig a legjobbak egyike, mert ha vagyont nem is lehet éppen mellette gyűjteni, kétéégte.en, hogy fölöttébb jó és kényelmes életei bizto­sit, Kérdés azonban, hogy életfogytiglani-e ez a szép hivatal és hogy valamiuő aggsági biz­tosítással kapcsolatos-e? A „Mester" lelke ugyanis fölöttébb vándorló jószág, sohasem lehet tudná, hogy a Krisnamurtn testét, mint szállásadó gazdái melyik nap unja meg.-- Bu -- mondja a Krisnamurti — még nem töltöttem be hivatásomat, tehát az va­gyok ma is, aki voltam: az Eljövendő és éle­temben nincsen változás. Jó magának mondottam. -- Ebben a. ! válság- és leépítés-korban nem sokan mond- | hatják el magukról, hogy életükben nincsen | változás. — Amit önök, rossz útra tért emberek kri- zisnek öveznek — felelte a „messiás"' — az engem nem érdekel. Nekem pénzem nincs. Legfeljebb annyi, hogy a legegyszerűbb élel­miszereket. megvehetem testem táplálására. Az utazásaimat, ruházkodásomat, melynek ki­fogástalan mivoltát értetlen emberek mái* szememre is vetették és egyáltalán mindent a híveim önkéntes .jóságának köszönhetek. De pénzt barátaimtól sem fogadok el, mert a pénznek az én számomra értéke nincs. Sem tanitásomért, sem előadásaimért soha pénzt el nem fogadok, ha gyógyítom az embereknek akár a lelkét, akár a testéi, az mindig 'ingyen történik: a pénz tőlem mindig idegen.- Egyik barátom 6000 hold földet és egy kastélyt akart ajándékozni nekem. De miinek nekem föld, aki minden lelkek -megváltására rendel tette m; ni inok kastély nekem, kinek h a. zája nem e földön vagyon. Hollywoodban heti 10.000 dollárral ajánlok tak nekem hosszú,lejáratú szerződést, de én azt is risszautasitottam és soha nem fogok a fényjátékos vásznon megjelenni. Az én küldetésem nem játék s nem szórako­zásnak való. Az én dolgom imákat mondani. Az én feladatom küzdeni minden materializ­mus és az emberi önzés szörnyetege ellen — utolsó leheli elemig . . . — Az a Hollywood, ahol nekem is annyi sok pénzt 'ajánlottak, valójában a borzalmak és a kárhozat völgye. Megfizetett hírlapi cik ■kék mindig Hollywood vidámságáról és köny. nyű életéről beszélnek, pedig mondom hogy a kétségbeesés és a fogcöigoi’galás városa CíE. Mindenki végső erőmegíeszitéssel, kínosam törekszik a pénz felé, melyből nincsen nekik elég, midenki depresszióról, dekonjunktúrá­ról, krízisről sopánkodik és általános -közöl­tük a 'kétségbeesés, mert reggeltől estig mind­nyájan anyagi dolgokra és anyagi örömökre gondolnak. — A pénz a uiegrontó materializmus apja, ö a gonoszság gyökére és minden rossznak k'Ut.forrása. Csődbe jutott a mai civilizáció, végzetes válságba. Azonban ennek az anyag­hoz való ragaszkodás, a materiális világfel- fogás az igazi oka. A pénzimádat, a hatalmi vágy, a födi javákhoz való gonosz ragaszko­dás és a rut önzés megfertőzte az emberek szellemét. Ez az oka annak, hogy nincsen igaz szeretet és megértés a világon és hogy ember embernek farkasa. Emberi kéz minden alkotása ezért visel magán valami brutálisát és kegyetlent. — Békéről beszélnek és gazdasági konfe­renciákon anyagi egyezségek alapján vélnek békéhez jutná. De a béke, az igazi emberi bé­kés a szivekben és az elmékben lakók, A lé­lek találhatja meg az őhozzá vezető utat egye­dül A lélek, melyet megfertőzött, tehetetlen­né és bénává tett a materializmus. Ezért a béke, a megváltás, a boldogság egyedüli uts ja eltépni magunkat mindentől, ami anyagi. Ezt. jöttem hirdetni az embereknek . . . E* a hindu „messiás" megigazgatta költői hajlású, finom nyakkendőjét legújabb divatu zakkóján, melyhez nem lapadt semmi földi szenny. 'Még egy porszem sem. Benedek Károly. tanács tagjait csak az ugyanahhoz a nemzeti­séghez tartozó járási képviselőtestületi tagok és csak ugyanannak a nemzetiségnek tagjaiból választhatják. Gyakorlati szempontból persze baj az, hogy a járási képviselőtestületeikben olyan kinevezett tagok is ülhetnek, akik csak névleg, de nem lélekben tartoznak az illető nemzetiséghez ée mégis befolynak a. nemzeti­ségi iskolatanács választásába-. Rendezett tanácsú városokban külön nem­zetiségi iskolatanács létesítését csak akkor ter­vezi Dérer, ha az illető nemzetiségnek ott több iskolája van. Helyesebb lenne, ha egy nemzetiségi iskola létezése esetén is külön is­kolatanácsot létesítenének, mert a most emlí­tett rendelkezés — gondoljunk különösen Ungvárra ée Munkácsra — lehetővé teszi a kormánynak, hogy az eddig létezett, több nem­zetiségi iskolát eggyé vonja össze és ily mó­don megfossza a kisebbséget a külön iskola­tanácstól, Ugyanez az aggály merül fel a köz­ségi iskolatanácsokra nézve is, amelyeket ha­sonló elvek szerint, kíván a. tervezel, megszer­vezni. Nemzetiségpolitikai szempontból tehát a já­rási ée községi iskolatanácsokra vonatkozó né­hány részletkérdéstől eltekintve, nem keltenek aggályt. Annál több jogos kifogás alá esik azonban az országos iskolatanács, tehát a tan­ügyi önkormányzat legmagaeabbfoku intézmé­nyének tervezett formája. Ezzel kapcsolatban különösen a következő kérdések mérülnek fel: Miért áll meg a tervezet a tartományoknál és nem létesít, olyan önkormányzati szervet, amelynek az egyes nemzetiségeik részére az egész állam területén létesített iskolák felett volna joghatósága? Dérer az' iskolaügyet el akarja Választani a szoros értelemben vett köz- igazgatástól, de akkor űrért ragaszkodik a tartományok közigazgatási határához? Es lia már mindenáron ragaszkodik hozzá, miért nem szervezi meg az országos iskolatanácsokat és azok nemzetiség! osztályait a ma helyes elvek szerint, amelyeket a járási és községi iskola­tanácsokra alkalmaz? Miért nem gondoskodik különösen arról, hogy az országos iskolatanács J nemzeti kisebbségi tagjait csak ugyanolyan nemzetiségű egyének válasszák? Továbbá, mi­ért nem rendeli alá azokat a, nemzetiségi is­kolákat, amelyek oly tartományokban működ­nek, ahol az illető nemzetiségnek az országos iskolatanács kebelén belül külön nemzetiségi tagozata nincs, a legközelebbi országos iskola- tanács megfelelő tagozata alá? Miért neon gon­doskodik arról .hogy az országos tanfelügyelők é® az országos iskolatanács egyes nemzetiségi tagozataiban helyet foglaló egyéb szakelőadók az illető nemzetiség sorából kerüljenek ki? Mi­ért. veszi ki a „kisebbségi" iskolákat az iskola- tanácsok hatásköréből]? Nem goúdólja-e, hogy ezzel már eleve beismeri törvénytervezetének pártosságát és nemzeti elfogultságát? Végül — és ez a megjegyzés az iskolaügyi önkormány­zatnak egész szervezetére vonatkozik — mint a demokratikus eszmék nagy bajnoka, miért nem szakit az osztrák rendszer bürokratikus hagyományaival és miért nem választatja meg az országos, járási, városi és községi tanácsok, illetőleg azok nemzetiségi tagozatainak tágjait, az illető nemzetiséghez tartozó néppel? Amiig ezekre a kérdésekre kielégítő válasz nem érkezik, Dérer tervezetét nemzetiségpoli tikai szempontból sem tekinthetjük bátor kéz deményezésnek és magának a csehszlovák köz társaságnak nemzetiségi viszonyaihoz szabott újszerű alkotásnak, hanem csak a régi osztrák nemzetiségi iskolajog máodik, de nem javított, hanem inkább rosSzabbitott kiadásának. Hiány zik ugyanis belőle a némzeti kisebbség igazi lényének megbecsülése és annak felismerése, hogy a kisebbségi nemzetek mindenekelőtt is kóláikat önmaguk akarják igazgatni. Dérer Iván minden bizonnyal szebb karácsonyi a .ián dókkal kedveskedhetett volna a csehszlovákiai kisebbségnek, ha előzetesen jobban merült, vél na el elv-társa5: Kennef és Bauér még a. forra­dalom elolt irt, de még ma is időszerű nemző Uségpolitikni müveinek tanulmányozásába. ÍMF* Ajánlja a „Nagyasszonyt4* aöisuieröáej SNP közt! r *é

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom