Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-25 / 20. (3130.) szám

* rPRKGAWVW&AR-HIRLM? iskolaögyi tervezete Irta: ALMÁSY MIHÁLY — Negyedik kl5*le«mé(nr — [IL Iteztototágbaia 91.109 (a lnkóssag 8-2 saáaa- J.eka) orosz, 18.319 (1.7 azásalók) nóm©t, 7850 (0-7 százalék) svéd és 4566 (04 száza­lék) •zsddó ól óe miacteaekn-eik igényük van mennyi közművelöd-ési intécményük és tarn- intóaoföik önálló szervezésére, szabályozásá­ra és jgasigatáéára. Léttonszágbam *201.778 (10.6 fizzatok) oroszt, D44J88 (5 százalék) zsi­dót, 69855 (3.7 százalék) németet, 59.374 (3-1 százalék) lengyelt és 36.029 (1.9 száza­lék) fehéroroszt találunk, akiknek a nép­nevelési mini szféráim bán külön osztályuk s emellett külön iskolaügyi tanácsuk van. Osehszlovákiébaoi azonban az 1921- évi nép* kiáinlálá.s 3,123.568 (23736 százalék) német, 745431 (5.57 százatok) magyar, 1B1-849 (3.45 százalék) nagyorosz, ukrán és kárpát-orosz, 180.855 (1.35 százalék) zsidó és 75853 (0.57 százalék) lengyel nemzetiségű állampolgárt, mutatott ki. Ebben as államban tehát az ál­lamalkotó nemzet aránya, még ha a szlová­kokat nem is tekintjük külön nemzetnek, jó­val kisebb, mint Lettországban, vagy éppen­séggel Észtországban, és a legkisebb, azaz a lengyel minoritás abszolút száma is csaknem eléri Észtország legerősebb és Lettország második legnagyobb minoritásénak számát. Ebből logikusan az következnék, hogy Cseh­szlovákiában a kisebbségeknek legalább azokat, az iskolaügyi jogokat kellene megad­ni, amelyekkel észtországi és lettországi sorstársaik bírnak- Ehelyett azt kell tapasz lakiunk, hogy Dérer tervezetének, amelyet, egyes lapok ,, forradalmi''' jelentőségűnek ■kiáltottak ki. semmi néven nevezendő köze sincsen sem az Észtországban megvalósult és minden 3000 lelket meghaladó kisebbségnek megadott kulturálie önkormányzathoz, sem pedig a Lettországban még a 36.029 fehér­orosz részére is az iskolaügyi minisztérium­mal szemben biztosított befolyásához. Ez a tervezet, ugyanis a Csehszlovákiái nemzeti kisebbségeket nem ismeri ed öncélú egységeknek, kollektivitósokpak, hanem mindössze a csehországi, morvaországi, szlo­vén szkői és ruszinszkói minoritásoknak ká­ván a régi osztrák törvények némi tovább­fejlesztésével bizonyos jogokat engedélyezni- Szó sincsen arról, hogy a nemzeti kisebbsé­gek az észtországi kultúrtanácshoz hasonló kolturparlamen tel és kulturális közigazga­tást kapjanak, amiként, arról sem gondosko­dik a tervezet, hogy a prágai iekolaiügyi mi- űi sztériumb&n, amelyben — metiesleg meg­jegyezve — a magyarságot jelenleg egyet­lenegy tisztviselő sem képviseli, az egyes , kisebbségek részére külön ügyosztályokat és véleményező testületeket szervezzenek, vagy akárcsak az 6 jelölőé ük alapja® megfelelő számú tisztviselőket nevezzenek ki, hanem csak azt teszi lehetővé, hogy az alább -ismer­tetendő feltételek mellett az egyes tartomá­nyok iskolaügyi tanácsába kisebbségi ernbe rek is bekerüljenek és annak keretén beliül külön tagozatot alkotva némi befolyást gya­koroljanak az ő nemzetiségük nyelvén mű­ködő iskolákra. Vizsgáljuk meg mindenekelőtt a terveze­tet abból a szempontból, hogy az általános önkormányzati szempontból mit hoz- Meg­jegyezzük, hogy bírálatunk alapja az a szö­veg, amelyet a félhivatalos Pirager Presse j közölt, A tervezet az 1800. évi cseh- és az 1906 évi morvaoirszágí törvények alapelvein nyug­szik és azokat csak részivé® módosítja. Leg­nevezetesebb újítása, az, hogy az iskolaügyi j önkormányzatot a tartományi önkormányzat­tól annyiban választja el, amennyi ben az is­kolatanács elnöksége és a tartományi elnök­ség között, jelenleg fennálló perszonális uni­ót meg akarja szüntetni és az iskolatanács élére az országos elnök és aMLnökök helyett a köztársaság elnöke által kinevezett és szin­tén állami tisztviselők jellegévé! bíró elnö­köket és akiíi'iökökel kivan helyezni. Az is­kolatanács összetétele nagyban-egérben ugyanaz fedne, mint eddig, azaz tagjai kö­zött az országos képviselőtestület és a tarto­mányi fővárosok kiküldöttei, a tanítóság képviselői és a szakelőadók ezentúl is he­lyet foglalnának. Itt különöse® feltűnik a*, hogy a tervezet, ellentétben az eddigi rend* ezerrel, a hitfelekézeteknek az iskolaügyi önkormányzatban semmiféle képviseletéi nem akar biztosítani, ami egyik jelleeraétes megnyilatkozása annak az egyházéi lenes ■szellemnek, amely Dérer egész „reformját" áthatja. A tervezetnek az az uj rendelkezése pedig, amely 4 tartományi tisztviselőnek is helyet kíván biztosítani az országos iskola­tanácsban, az önkormányzat elem rovására melyen. Dérer Iván tehát, végeredményben az. önkormányzati elem befolyásának erősi­amo hogy kulturális önkormányzatot kapja­nak és kulturális tanácsot válasszanak vada­bőse helyett, annak megsmiikitését tervezi. Csodálatos, hogy a csehszlovák demokrácia mennyin© háttérbe szorítja az önkormányza­tot. amely nélkül pedig igazi demokratikus berendezkedés elképzel betettei1• Antiként a szoros értelemben vett közigiaagébtáe terén az önkormányzat jelentőségét. következetesen eihaJványi tolták, úgy most az országos isko- látanácsbán is csökkentik az autonóm elem befolyását azzal, hogy az egyházak képvise­lőit kirekesztik -beitől©, a bürokráciát pedig az eddiginél, is nagyobb. mértékben vonják be a működésébe. Hiszen áz iskolatanács el­nöke felfüggeszti íetné nemcsak azokat a ha­tározatokat, amelyek a törvénnyel ellenkez­nek. hanem azokat is, amelyek véleménye szerint a közérdeket veszélyeztetik. A kor­mány pedig bármikor felos/Játhatná az or­szágos iskolatanácsot. Dérer sajtója és egyes, a csehszlovák vi­szonyokkal nem eléggé ismerős külföldi hangok az önkormányzat megerősítését lát­ják abban, hogy azokat az ügyekéi, amelye­ket eddigelé az országos iskola tanács tisztvi­selői az elnök felelősségé lüel.lett intéztek, ezután a háromtagú igazgatási szenátusok fogják kezelni. Ez első pillantásra valóban, haladásnak tűnik fel, de ha meggondoljuk azt, hogy © szenátusok elnökei állami tiszt­viselők lennének, másik tagjuk a tanítóság sorából kerülne ki, téhát szintén a kormány­tól függő egyén volna és csak a polgárságot képviselő harmadik tag lenne igazi önkor­mányzati elemnek tekinthető, úgy arra az eredményre kell jutnunk, hogy a szenátu­sokban nem az önkormányzati elem. hanem megint csak a bürokrácia befolyása és aka­rata érvényesülne. Nem szabad megfeledkez­ni ahról sem, hogy az iskolaügyi tanács és nemzetiségi osztályainak jelentősége csak­nem eltörpül a szenátusok mellett. Hiszen az országos iskolatanács szabály szerint óveukint, csak kétezer, az osztályok pedig négyszer ülnének össze, úgy hogy az iskola- ügyi kormányzat súlypontja automátikuean a szenátusokba helyeződik át, A járási iskolaügyi önkormányzat lenén mindenesetre haladásnak tekinthető az, hogy a polgáriság képviselőit a tanácsban ezentúl nem az országos elnök nevezné ki, hanem a járási képváselőieaíület választaná meg. Határozott visszaesés azonban az ön­kormányzat hátrányára az, hogy a járási tan­felügyelő elnöksége alatt álló tanácsban a tanítóság és a polgárság képviselőin kívül a járási közigazgatási hatóság, azaz a járási hi­vatal két megbízottja is helyet foglalna, míg eddig csupán egy szakelőadó ült benne. Azokban a járásokban tehát, ahol száznál ke í vesebb tanító van. a járási iskolatanács igyl 1938 január 35. szerda* tevődnék össze: elnök a járási tanfelügyelő, tagjai két tanító, négy polgár és két hatósá­gi képviselő- Minthogy a tanítók természet- szerű lég a iaufel ügyelő kívánságaihoz volná­nak kénytelenek alkalmazkodni, az önkor­mányzati elein négy képviselőjével szemben a bürokrácia öt taggal venne részt, a járási iskolatanács üléseiben, azaz már eleve ma- jórizátoá a polgárságot. A járási iskolaügyi Önkorninyzalban eleddig ieineretteu szená­tusok létesítése megint csak az önkormány­zat kárára válnék, mert hiszen az. ügyek in­tézése. itt is az országos iskolatanács szená­tusaira érvényes elvek szerint megalakított szenátusolcra esnék. Mivel a tervezőt a köz­ségi iskolatan ácsokat, hasonló elvek szerint kívánja megszervezni, az önkormányzat e té­ren is megrövidülne, főként a szenátusok megszervezése miatt. Mindezeket, egybevetve, azt látjuk, hogy Dérer tervezete a történelmi országokban érvényes rendszerhez, különösen annak ere­deti alakjához képest nem jeleni haladást, sót több vonatkozásban visszafejlődést hoz az önkormányzat rovására. Igazi iskolaügyi önkormányzatról különben sem lehet beszél­ni, hanem csak az önkormányzati és a büro­kratikus elemeknek nem is valami szeren - esés kombinációjáról. Szdovenszkón és Ru- szinszkóban a terv ezet megvalósulása a mos­tani állapottal szemben csak azért jelentene haladást, mert jelenleg e területen semmi- ; félő iskolaügyi önkormányzat nincsen. Ha azonban a Dérér-féle tervezetét a régi ma­gyar iskolaügyi önkormányzattal hason!tt­juk össze, úgy fejlődésről — általános ön­kormányzati szempontból — aligha beszél­hetünk. Mert a törvényhatósági közigazgatá­si bizottságoknak és a népművelési bizottsá­goknak keretében a polgárság a múltban is befolyást gyakorolt a törvényhatóság terüle­tén működő iskolákra, az iskolaszékek pe­dig tiszta önkormányzati alakulatok voltaik- Némi' haladás legfeljebb az, hogy a jövőben azok az állami iskolák, a mélyek gondnoksá­gának tagjait, eddig kinevezték, szintén vá­lasztott önkormányzati elemek befolyása alá kerülnének. így tehát a tervezet, jelentősége mindössze abban rejlik, hogy a történelmi országok iskolaügyi önkormányzatát némi módosítások után Szlovenszkóra és Ruszin azkóna is kiterjeszti és viszont a magyar közigazgatási jognak azt az alapelvét, hogy­an iskolaügyi igazgatást a szórós ‘értelemben vett közigazgatástól el kell különíteni, az. egész állam területén megvalósítani kívánja ázzál, hogy az iskolai! gyet az országos, a já- ; rási és községi köztoazoutási hatóságok ha- í tanköréből kivonni óhajtja­saarmv rriH M l VXanMIMMMMBMMWMMBMBOTWBDkttHflttSMK I ■ ............... */ §. &otos csillog Irtai VÉCSEY ZOLTÁN (20) — Tudom, — viszonozta keserűen Kurt. — Olyan államban Vagyok, ahol bitang jószág a jog. ön rám akarja fogni, hogy tagja vagyok valami titkos szovjetellenes szövetségnek, ez ellen a. vád ellen hiába próbálkoznék meg véde­kezni. Ahol rosszindulat és alattomosság áll \-elüiik szemben, ott az igazságnak nincs mit keresnie. Men&inskij hidegen szakította félbe: — Tehát tagadja, hogy tagja volna a Fjodox Hzemjanóvics által létrehozott, titkos szerve­zetnek? — Tagadom. Szilárdan és elhatározottan hangzott a válasz. — .Sajnálatomra, akkor nincs más mód bát­ra ... A csengőhöz nyúlt s megrázta. A folyosóra nyíló ajtó fölt,árult e két terrorista lépett be. — Kérem, vesse le felső ruháit: kabátját, mellényét, ingét. Kurt habozás nélkül engedelmeskedett. Mi lesz ebből? Amikor hígét is lehúzta, Mensinskij egyetlen ugrással mellette termett és megra­gadta balkarját, úgyhogy az erős autoritásra Kurt ön kénytelenül fölszisszent. — Hát ez mi? — hangzott diadalmasan Meu- sinókij hangja, UjjávaJ a felső karnak egy pontjára bökött. Kurt arra fordította, a. fejét. Karján ott volt, a vörös csillag jegye. 13. , ANITA MUNKÁHOZ LAT Hatodik napja volt már Anita Varsóban. A második nap megkapta Kurt táviratát. Minden rendben. Ez a kit szó aggodalmát teljesen el oszlatta t, most már szentül hitt a vállalkozás teljes sikerében. De </en a napon újból nyugta­lankodni kezdett. A megbeszélés szerint Kurt újabb híradásának már itt kelleti, volna lennie,, (Copyright íjt Priga! Magyar Hírlap) sőt talán ő i& megérkezhetett- volna. Délig a szobájában várakozott és André Gidenek egy könyvét lapozgatta, de az olvasmány ném tud­ta lekötni figyelmét. Csaknem minden félórában a telefonkagylóhóz nyúlt, s megkérdezte, hogy nem jött-e valami tévéié, vagy nem jött üzenet a számára? Már harmadszori kérdezősküdésére is tagadó volt 3. válasz. Idegességében lecsapta, a könyvet, föl s alá sétált, majd az ablakhoz állott » lebámult az alatta nyüzsgő városra, amely most az uccákra öntötte csaknem minden lakosát. Az autók, villanyosok s járókelők e kápráztató forgataga még inkább fölkavarta idegéit s most arra gondolt, hogy ebédidőig le­megy a Visztula partjára, talán a. séta vissza­adja nyugalmát. Ebben a, pillanatban megszólalt a telefon s ő olyan izgatottan szaladt a készülékhez, hogy két székét is földöntött. A portás jelentette, hogy Moszkvából egy ur érkezett-, akinek fontos közölni valója van. Pár pillanat múlva már kopogott is a láto­gató s a szabadra benyitott a szobáiba. Ala­csony termetű, középkorú, borotváltarcu, nyu­godt magatartási! férfi volt., aki szertartásosan hajolt meg Anita előtt. Amint az idegen részvevő arcára tekintett, szivet nyomasztó érzés szorította, össze g mk előtt látogatója szóhoz juthatott volna, már sejtette a valóságot. Izgatottan szaladt látoga­tója elé és megragadta a kezét. — Az Isten szerelmére, csak nem történt va­lami baj Kurt tál?-- Azért, jöttem, nagyságos asszonyéin, bó£y megnyugtassam. Az osztrák konzulátus min­dent elkövet férje érdekében. Anita nagy önuralommal vett erőt magán, búr borza’mtu érzései Voltuk. Lábai remegtek, szivét a, torkúban érezte. Hellyel kimúlta meg vendégét, a maga is leült a, körevekre.- Mondjon el, kérem, mindéül őszintén. Sem­mit, se szépítsen, semmit se hallgasson el, mert én segíteni akarok Kürtőn s ezért ismernem kell a veszély nagyságát, amely őt fenyegeti. A kurir most szép sorjában elmondta a tör­ténteket. s különösen azokat az intézkedéseket emelte ki, amelyeke! konzulátus már eddig is mégtett és meg Szándékozik tenni, őt köz­vetlenül ebben az ügyben küldték Récébe* hogy a kormányt, informálja s valóSzinü, hogy az osztrák kormány írásbeli démarsával nyomban vissza fóg fordulni. Addig is a konzulátus ál­landóan Őrködik Kurt, sorsa, fölött. Az össze­esküvés vádja nevetséges és a gépéu egyetlen tárgyi bizonyítékot nem tud produkálni Kurt ellen... Ezeket a végső mondatokat már alig hallotta Anita. Fölzaklatott képzelete messzire szállt, ott járt férjénél, látta a szeretett férfit, amint elhagyatva, kegyetlen, érzéetelen embereknek kiszolgáltatva, szeretteitől, ismerőseitől a, kilo­méterek százaival elválasztva, sötét pincebör­tönben sínylődik s talán már a reménység is elhagyta.. — Segítenem kell raj te mindenáron, még ha az életembe is kerül, segítenem kell nyomban, — ez a szilárd élhatározás fogamzótt meg benne s mintha ez egyszeriben visszaadta volna erő­jét. Igen, mindent meg fog próbálni. Azonnal Béosbo utazik, hogy Kurt barátaival, komoly és meggondolt férfiakkal tanácskozzon. Együt­tesen majd megtalálják a segítés módját. — ön mikor indul Bécsbe? — A déli gyorsvonattal utazom tovább. Var­sóban nem volt, egyéb dolgom, mint, hogy nagy­ságos asszonyt értesítsem. — önnel utazóm. Béesben. vannak a bará­taim és Kurt barátai, velük kell tanácskoznom, itt teljéken magamra hagyatott, és tanácstalan vagyok. Két óra múlva már a prágai gyorsvonat egy másodosztályú félifülkéjéten ültök. Mennyire más vólt ez a visszafelé utazás, mint ahogy Anita elképzelte, Kurtnak a társaságában, vagy a legjobb esetben négyesben, F jódór Szemjano- viccsal és KirinovVal együtt* Most mind á hár­man Veszodelembón forognak, a rettegett osska •kezén vannak. Talán a legrosszabb is megtör­ténhetik Kiírttal, öli, miért is egyezett, belé olyan könnyen Kurtnak ebbe a Váttiilkózááába, miért, ném tiltakozott- hatékonyabban. Hiszen az első pillanattól kezdve, ahogy a, tervről ér­tesült, aggodalommal tolt meg a szive s a két­ség egy pillanatra sem hagyta, el. Segíteni kell Kürtőn mindenáron, de hogyan? A futár egy ideig jobb ügyre méltó igyeke­zettel próbálta Anita, gondolatait elterelni, min­denféle érdekes históriát adott elő, Anita azon­ban annyira, szórakozottan hallgatta, hogy a jó­indulatú utitárs csakhamar belátta, hogy min den igyekezete hiábavaló. Ettől kezdve elhall­gatott, a sarokba húzódott s egy könnyű regény Olvasásába mélyedt el. Csak olykor-olykor te­kintett föl könyvéből s megfigyelte, hogy Anita, ugyanabban a pózban iil maga elé meredve, té pelödve, mint az előbb. Anita agyában pedig egyik fantasztikus terv a másikat kergette. Ha egyiken, vagy másikon, amelyik tetszetősnek látszott, kissé hosszabban elgondolkodott, csakhamar belátta, hogy ezek nek az eszméknek egyike sem valósítható még. Mit. tehet ő, gyönge nő, egy olyau hatalmas szervezettel szemben, amelynek hatalmába ke­rült a férje? Haszüálhat-e kérés, könyörgés, szép szó, célhoz érhet-e pénzzel, vagy a meg­vesztegetés bármely eszközével? Ha talán föl menne Becsben a szovjet-képviseletre s kikö- nyőrögné a férjét? Lássák be. hogy méltatlanul üldözik azt az •embert, aki publicisztikai mii ködösében olyan objektivitást és jóindulatot, ta­núsított az orosz rendszerrel széniben. Vagy ta­lán befolyásos ismerősei révén az osztrák kor­mánynál kellene elérnie azt, hogy retorziókat alkalmazzon, fogja le az Ausztria területén üzérkedő orosz alattvaló szovjetügynököket s addig no bocsássa Őket szabadon, amíg Kurt. nem kerül ki a börtönből. Igen, talán ez lesz a -szabadulás útja. — Mondja, kérem, gondolja, hogy politikai, vagy társadalmi eszközökkel célt. érhetünk? - fordult úti társához. — Csakis ilyen lehetőségekre gondolok. Az osztrák kormány közbelépésé hatékony lehet. Eihellett, ha jól tudom, Kurt Resiier a szovjet barát osztrákok szövetségének clisztagja, talán ez a szervezet is meg fog mozdulni s állásion lalása sokat, fog nyomni a latban. Igen! Anita most elhatározta, hogy mindez© kot az utakat megkísérli, de nem elégszik meg ennyivel, ő maga vészi kezébe Kurt megmou tését s ezer akadályon keresztül is elhatol égé • síén Kurt tömlődéig. Vagy megnyitja a börtön ajtaját, vagy maga, is férje mellé kerül, ric leg­alább együtt szenvednek s ha pu,- ’tnlniok kell, együtt pusztulnak. (Folytatjuk.) r

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom