Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-24 / 19. (3129.) szám

193S janniar U, tedd. Néhány szál emlékvirág Bálim Rudolf sírjára Irta: JAROSS ANOOR A eone úgy hozta, hogy nem lehettem jelen Bőhm Rudolf pozsonyi beszentelésén, sem pesti temetésén. Valami belülről úgy késztet, hogy az obligált nekrológon a szép, megható gyászbe­szédeken kivül néhány olyan momentumot dom- horiteak ki az elhunyt életéből, melyek ösvényt vágtak neki a tárgyilag nem létező, de a ki­sebbségi magyarok lelkében élő, elképzelt Pantheon felé. Bőhm Rudolf tettei már megnyi­tották ezt az utat, csak azt nem tudtuk földi halandók, hogy a Mindenható kommandója mi­kor szólítja fel erre az utolsó útra. A kicsi földi ember úgy képzelte, hogy a szenátus legfiata­labb tagjának még sok-sok év alkotó munkája lehet a perspektívája, de a Mindenható akarata már ily korán a pihenést rendelte számára. A kisebbségi magyarok már megépíthetnék a magnk Pantheonját, lennének már lakói né- hányan, a mi sorainkból csak ebben a hónap­ban már három helyet igényelhetnénk. Mintha lennének fölös értékeink, mintha annyi lenne az energiánk, hogy a túlvilág örök értékeinek is mi lehetnénk a gyarapítói, mintha lennének túlára­dó mennyiségű fizikai és szellemi erőink, me­lyekből egyeseket kivonhatunk e odaállíthatjuk a messze távolba, hogy mint egy transcenden- tálfe állócsillag adjanak örök fluidumot? Ezekre a feltoluló kérdésekre itt a földön nem kapha­tunk feleletet Bőhm Rudolf politikus volt, a nemzetpoliti­kus azon típusából, mely a kisebbségi sors őrlő malomkövei között egyformán tudott harcolni, ha kellett támadni, ha kellett szívósan véde­kezni és befelé, a nemzeti organizmus várában építeni is. Egyéniségében egyesítette a kisebb­ségi politikus gyakorlati érzékét a nemzetéért és világnézeti elveiért harcoló férfiú tántorítha­tatlan elvhüségével. Az az ember volt a mi ki­sebbségi frontunkon, aki egész karrierjét és po­zícióját tisztán és kizárólag a munkateljesít­ményére építette fel. Mint törvényhozó — egyike volt azoknak —, akik száz százalékban teljesí­tették a vállalt idegölő és a családi otthont oly sokszor feláldozó feladatot. A szenátor tisztes óimét nem táreadalmi pozíciónak, hanem szigo­rú kötelességet jelentő kivatásnak fogta fel. E téren ideálisan felelt meg annak a fogalomnak, amit egy kisebbségi törvényhozó fokozottabb munkafelelősségéről magunknak alkotunk. Egyike volt azoknak — sajnos nincsenek olyan sokan —, akik az elhunyt vezér: Petro- gallí Oszkár politikai végrendeletét magukévá tették és élete végéig maradéktalanul szolgál­ták. Magyar nemzetszeretete és keresztény hite minden lelkesedésével és odaadásával szolgálta a szlovenszkói magyar egység eszméjét s mi­kor voltak pillanatok, amikor az egység min­denki által kivánt gondolata a politikai taktika hullámaiba sodródott, Bőhm Rudolf kertelés nélkül állt azok mellé, akik nem a taktikát, ha­nem az eszmét nézték a maga éteri tisztaságá­ban. Bőhm Rudolf egyike volt azoknak, akik már évekkel ezelőtt, mikor a szlovenszkói magyar ifjúság kérdése még csak itt-ott Összedugott fe­jeket jelentett, felvette a kapcsolatot az ifjúság­gal és annak úgyszólván minden csoportjával, már akkor kereste a szintézist, melyet ez az ifjúság olyan nehezen tud megtalálni, mert Bőhm Rudolf magyar lelke mindig át tudta törni a társadalmi és osztályválaszfalaikat és egyesí­teni kivánt minden magyar értéket. A közélet terén sokszor dolgoztunk kéz a kézben. Tavaly, mikor halálos aszály látogatta meg a délszlovenszkói magyar vetéseket és a magyar nemzeti párt organizációi a közvéle­mény elé gördítették a falu problémáját, a test­vérpárt részéről elsősorban Bőhm Rudolf volt az, aki pillanatok alatt rendelkezésre állt és heteken járta a prágai minisztériumokat a nép megsegítéséért. A falusi nép tudta is ég érté­kelte ezt a munkát. Még nincs egy éve, hogy együtt voltunk Zselizen egy népgyülésen, ott láttam, hogy a magyar földműves milyen hálá­val tekintett fel szenátorára. A Zseliz melletti Tergenyén egyetlen bészédével és hírnevével megalkotta a keresztényszocialista párt helyi szervezetét, úgyhogy a községi választáson a községben abszoiut többséget kapott a kéthetes párt. Igaz, a közélet emberének sokszor vannak ilyenféle sikerei, de ón akkor láttam és tapasz­taltam, hogy ez a nép megérezte Rőhm Rudolf­ban a bátor magyart, az ügyes politikust és az igaz embert párosulva a jó munkás minden eré­nyével. Ez váltotta ki ezt a ezuggeeztiv hatást. November végén egy levelet kaptam Bőhm Rudolftól, melyben betegségére hivatkozva menti ki távolmaradását a Népszövetségi Liga pozsonyi üléséről Már akkor tudtam, hogy sú­lyos beteg, a sorokból kicsendülő mindenáron való köteiességteljesitós dokumentuma ez a le­vél. A levelet megőriztem, de nem hittem egy pillanatra sem, hogy ez lesz az utolsó emlékem tőle. Ma tudom és ezt a levelet elteszem egy másik magyar ereklyém mellé: a Petrogalli Oszkár hozzám intézett utolsó sorai mellé. A hideg januári éjszakában sok-sok szloven­szkói magyar gondolata száll egy pesti sirdomb felé. Legyenek ezek a mondatok és a velük rezgő gondolatok emlékvirágok erre a sírra, A Szlovenszkóról elköltözött budapesti magyarok testvéri részvéte mellett temették el Budapesten Bohra Rudolf szenátort Pátijainkat Szálló Géza, Kotláik Endte és Wirth Gyula képviselte — Se husiét János postaielagyelő gyászbeszéde Budapest, január 23. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefon jelentése.) A Kerepesi-teme. tő 47. parcellájának 84. sírhelyén vasárnap délután óta uj sirdomb emelkedik. Bőhm Ru­dolf szenátor alussza alatta örök álmát. Egy hasznos, harcos, szép és nemes, sajnos rövid­re szabott élet után tért meg nyugodni ide, ahová halódó szivének utolsó feldobbanásá­val kívánkozott és ahol végre megtalálta azt, amire neki küzdelmes, nehéz idegölő pályá­ja során — hiszen kisebbségi magyar tör­vényhozó volt — sohasem jutott ideje: a pi­henést. A temető halottasházának nagyravatoloző terme, ahonnan Böhm Rudolf utolsó útjára elindult, egészen megte t gyászoló közönség­gel. Ott volt a gyászbaborult családtagokon kivül többek között Szül lő Géza dr., az orszá­gos keresztényszocialista párt parlamenti vezére, Korláth Endre dr., ruszinszkói szö­vetkezett ellenzéki pártjaink szenátora, Kör- mendy-Ékes Lajos volt országos keresztény- szocialista párti képviselő, nyugalmazott fő­ispán, Szabó Lajos volt munkácsi esperes- plébános, Bede István, a pozsonyi magyar kir. konzulátus attaséja, Wirth Gyula, az or­szágos keresztényszocialista párt kassai párt­igazgatója, Szí árd Marcell dr. pozsonyi ügy­véd, a Prágai Magyar Hírlap ügyésze, SchuS- ter János postafelügyelö, volt kassai postata- nácsos, Fliachbaríih Ernő dr., Mágócsy-Dietz Sándor dr., Dortsák Lajos dr. ügyvéd, Ar­kauer István, a pozsonyi Híradó főszerkesztő­je és lapunk képviseletében Zó.yomi Dezső szerkesztő, valamint az elhunytnak még sok barátja és tisztelője. Szent-lvány gyöngélke­dik és így nem jelenhetett meg a temeté­sen, Esterházy Jánost, az országos keresz­tényszocialista párt elnökét, Szilas&y Béla magyar nemzeti párti szenátort és Tarján Ödönt, a P. M. H. vezérigazgatóját a hófúvás akadá yozta meg* hogy Budapestre érkezhes­senek és Böhm Rudolftól utolsó búcsút ve­gyenek. Pontosan délután fél 4 órakor kezdődött meg a gyászszertartás, amelyet Ferenczy Gé­za fényes papi segédlettel végzett, A szer­tartás befejeztével és az Operaház énekkará­nak gyászéneke után Sehuster János lépett a ravatal e.é, hogy elbúcsúzzon a szlovenszkói magyarság halottjától. — Senki azt az árva magyar népét, — mondotta — amelynek éveken át aggódó, gondviselő atyja voltál, jobban nem szeret­te, mintahogyan Te szeretted. Ennek áldoz­tál fel mindent, ennek áldoztad fel még a boldog családi élet nyugalmát is, ennek ál­doztad fel életedet. Hogy mit veszítettek el Benned kisebbségi testvéreim, annak ször­nyűségére csak most döbbennek majd rá, amikor már nem vagy. Ca lóköz, Vág és Nyitra, Garami, Ipoly és Rima, Sajó, Bodva és Hernád völgyének, a Bodrogköznek, a Tiszamentének árva ma­gyarjai, szegények, Özvegyek, árvák és el­hagyottak most velünk együtt sírnak, hogy áldott lelkű, értük fáradozó és dolgozó, igazukért, jogaikért rendíthetetlen bátorság­gal a kiváló, ritka okossággal küzdiÉ vezérük jóságos szive megszűnt dobogni. — Édes jó Barátunk, ma itt állunk szomo­rú ravatalod előtt. Azok, akik idészakadtunk szülővárosodból, a szép Kassáról és máshon­nan, a ©T barátaid és tisztelőid, akik nemes és szép eredményekben gazdag életednek ta­núi voltunk, akik csodáltuk azt az óriási munkateljesítményt, amit végeztél. Itt ál.unk, kik igazán szerettünk! Eljöttünk, hogy bú­csút vegyünk Tőled. Búcsúzunk, de halhatat­lan lelkeddel hitünk szén tanítása szerint ta­lálkozni fogunk. Felejthetetlen jóbará'tunk, az irgalmak és kegyelmek istene legyen irgal­mas és kegyelmes örökéletü lelkednek. Jóságos Istenünk, vigasztald meg hűséges szolgádnak árván maradt családját, di­csőítsd mg ládozatos bátor katonád szép lelkét és engedd meg a te trónusod zsá­molya mellő’, hogy árván maradt népének továbbra is gyámoiifója, pártfogója lehessen és onnan láthassa népe boldogu ását, amelyért életében küzdött. A mélyhatásu gyászbeszéd után a koszo­rúkkal borított koporsót hatlovas gyászhintó- ra helyezték és Böhm elindult végső nyug­vóhelyére. A simái újból beszentelték a ko­porsót, melyet aztán lebocsátottak a sirba. Németország föllélegzett Elmúlt Berlinben a „Bfilow-térl polgárháború” veszedelme A kommunisták nem zavarták meg a nemzeti szocialisták provokáló tüntetését a Uebknecht ház előtt—Véres összeütközések Kölnben — A rendőrség éréivé Berlin, január 23. A nemzeti szocialisták ve­szedelmes kísérlete, hogy vasárnap a Bülow- téren, a kommunisták székháza előtt tüntesse­nek, aránylag nyugodtan és nagyobb bonyoda­lom nélkül ért véget. A rendőrség engedélyezte a nemzeti szocialista fölvonulást és a kommu­nisták napok óta készültek arra, hogy a Lieb- knechí-ház előtt tüntető ellenfeleiket fegyvere­sen fogadják. A német belpolitika fejlődése a Bülow-téri felvonulástól függött. Ha tegnap na- gyobbarányu kilengésekre kerül a sor, akkor Schleicher bizonyára kénytelen lett volna a pártokkal való tanácskozást megszakítani és nagyobb eréllyel hozzálátni a hatalom gyakor­lásához. Szerencsére a rendőrség ébersége kö­vetkeztében túl nagy baj nem történt. A felvo­nulásnak ugyan számos sebesültje, sőt két sú­lyos sebesültje van, de beavatott körök tegnap­előtt nagyobb vérengzés lehetőségével is szá­moltak. A fölvonulás színtere, a Bülow-tér és a Niko- lai-temető, ahol Hitlerék Horst Wessel-emlék- ünnepet rendeztek, a vasárnap reggeli órák óta kihalt és elárvult volt. Mintha ostromállapot uralkodna, olyan benyomást keltettek a kör­nyékező uccák. Tíz lépésenként súlyosan föl­fegyverzett rendőrök állottak őrt lábhoz eresz­tett fegyverrel. A házakban rendőrtartalékokat helyeztek el, készen arra, hogy bármely pilla­natban előtörjenek. Páncélautós őrjáratok szá­guldoztak a környéken. Délelőtt tiz órakor a Bülow-téren megszűnt a forgalom, egyetlen autó, villamos és omnibusz sem haladhatott át a téren. A járókelőknek megtiltották, hogy a térre lépjenek. A berlini kommunisták központ­ját, a Liebknecht-házat erős rendőri készültség tartotta megszállva. A házat szombat este át­kutatták és kiürítették. Csak a portás és né­hány házi alkalmazott maradt az épületben, míg a kapukat a rendőrség vasráccsal zárta el. A szomszédos uccákban, amelyeket a rend­őrség nem szállott meg, reggel óta nagy nyug­talanság uralkodott. A kommunisták gyülekez­tek s csakhamar fölhangzottak szavaló kóru­saik, amelyekben a nemzeti szocialisták és a rendőrség ellen foglaltak állást A nemzeti szo­cialisták első automobiljainak megérkezésekor a tömeg megtámadta a kocsikat és néhány nemzeti szocialistát elvert. A rendőrség csakha­mar beavatkozott és szétzavarta a verekedő­ket. Fél órával a tüntetés megkezdése előtt egy polgári ruhás, szabadságon levő rendőrőr­mestert a kommunisták fölismertek, besúgónak tartottak és megtámadtak. A hivatalnok szol­gálati fegyverével védekezett, de a kommunis­ták annyira összeszurkálták, hogy ájultan ma­radt a kövezeten. A karabélyos rendőrök azon­nal előtörtek és néhány éles lövéssel sikerült a tömeget hátra szoritaniok. Két tüntető súlyo­san megsebesült. A város más részein kisebb-nagyobb össze­ütközésekre került a sor, így Neukölnben, Tem- pelhofon, Schönebergben és Spandauban. Né­hány könnyebb sebesülés történt. A Weiden* wegen a nemzeti szocialisták fölvonulásakor a házak emeleti ablakaiból égő petroleumos edé­nyeket dobáltak az uccára, de senki nem sebe­sült meg. A nemzeti szocialisták emlékünnepélye nyu­godtan lefolyhatott. Körülbelül tízezer nemzeti szocialista gyűlt össze a Bülow-téren és front­ját tervszerűen a Liebknecht-ház ellen fordí­totta. Horst Wessel sírjánál Hitler Adolf és Hans Heins Ewers, a híres iró beszélt. Ewers Hitler megbízásából regényt ir Wesselről. A nemzeti szocialisták levonulása ugyanolyan nyugodtan folyt le, mint a. fölvonulás. A jelen­levők legnagyobb része zárt sorokban a Sport­palotába vonult, ahol Hitler ismét beszédet mondott. Megállapította, hogy a német népben polgárháború dühöng, amely egyre határozot­tabban két táborra osztja a nemzetet. A német nép újjászületésének munkája sok áldozatot kö­vetel. A kölni kilengések Köln, január 23. Vasárnap délután a város több helyén kommunista tüntetések folytak le. A rendőrség kénytelen volt fegyverét használ­ni. Két kommunista meghalt, többen megsebe­sültek. Néhány rendőr könnyebben megsebe­sült, A nyugtalanság az esti órákban tovább tartott. Este tíz órakor az óvárosi tüntetés ko­moly és veszedelmes méreteket öltött. A rend­őrség elzárta a városnegyedet és megtiltotta a közönségnek, hogy a veszélyeztetett uccákba lépjen. Az éjszakai harcnak újabb áldozatai voltak. A nyugtalanság úgy keletkezett, hogy a rendőrség betiltotta a vasárnapra tervezett kommunista felvonulást, de a kommunisták en­nek ellenére gyülekeztek és megkísérelték a tüntetést. Útban az uj német kormány felé? Berlin, január 23. A parlamentáris kormány megteremtésére irányuló politikai tárgyalások tovább folynak a német fővárosban. Hétfőn a Kaiserhof-szállóban a nemzeti szocialisták újabb megbeszélést tartottak. A megbeszélése­ken állítólag nagy szerepet játszott Scbacht dr., a Birodalmi Bank volt elnöke. A kivánt megoldások kilátásait az illetékesek szkeptiku­san ítélik meg. A kormány egyelőre nem vesz részt e tárgyalásokon. Ha sikerülne parlament­képes kormányt alakítani, akkor Schleicher tá­bornok nem játszana többé szerepet az uj meg­oldásban. Illetékes körök szerint nem koalíciós kormányról volna szó, hanem olyan német kor­mányról, amelyet a nemzeti szocialisták, a né­met nemzeti párt és a centrum megtűrnének a parlamentben s amely néhány hónapig a parla­menti munka kikapcsolásával kormányozni! tudna. Ez a megoldás azonban nem valószínük A parlament feloszlatásának híre egyre jobban előtérbe kerül. Jelenleg Gregor Strasser Ber­linben tartózkodik, de hivatalosan nem vesz részt a tárgyalásokon. — Magánjelentés a pozsonyi terménytőzsdé­ről Pozsonyi szerkesztőségünk telefonálja: Bú­za, rozs 1—2 fillérrel drágább, árpa változatlan, kukorica szilárd. A mai terménytőzsdén a láto­gatottság jó volt. Az uj tőzsdei tanácsosok és az aj tőz&debírák ma délután tették le a foga­dalmat & kereskedelmi és iparkamara épületé­ben. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom