Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)

1933-01-22 / 18. (3128.) szám

IMS január SS, vasárnap

T^CM-MaíGí^HIRL^

17

A che-chu-gua indiánok földjén épült fel a világ legfantasztikusabb városa

Száz év ólait 350-ről 3,376»350-re szaporodott Csikágó lakossága — Wig-wamok helyén íeíhőkarcolók, 13.500 gyárban 750.000 munkás dolgozik A modern leliedezés, ipar, tudomány és művészet dramatizált kiállítása

Csikágó, január.

Csiikágó, a Midhigan-tó menti nagy metropolis, annak emlékére, hogy ezelőtt kereken száz évvel: 1833-ban kisközség, „town“ lett: nagyarányú világkiállítást rendez az idei esztendőben.

A szédítő arányú világvárosi Csikágó ezelőtt 100 esztendővel még csak kicsi községként szerepelt az akkori Northwest Territory-bam. Kicsi volt a kezdet.' 1833-ban Csikágónak alig volt 350 lakosa. És ma? Alig száz év után a legújabb statisztikai kimutatás szerint 3,376.350 lakost számlál 76 különféle nemzetiséggel. Száz évvel ezelőtt Csikágó területe nem volt nagyobb 1% angol négyzetmérföldnél. (Egy angol mérföld 1609 méter, 35 cm.) És ma? 210 angol négyzetmérföld területen fekszik. (Kb. 35 négyzetkilométer). A leghosszabb uccája 24 angol mérföld: a város legnagyobb szélessége pedig 14.7 angol mérföld. Ki gondolta volna ezt?

Történelmi remincscenoiaái ugyan visszanyúlnak a XVII. század második feléig, amidőn 1673- ban elsőnek látogatták meg e helyet Marquetto Jakab jezsuita misszionárius és Joliét francia szcr- níekereskedö, aki a kicsi Chicago River folyónak a Miohigan-tóba való torkolatánál egy trade pöst (áru kicserélési) helyet szervezett meg; Marquctte atya viszont kis missziót állított fel az itt lakó „cke-chm-gua** indiánok. közt, akik után aztán a hely „Ghi-ca-igo“ (Chicago) elnevezést nyert. Tiz évre rá: 1683-ban itt vonult át La Salle, a Mississippit kutató expedíciója alkalmával. Aztán a hely, eltűnik a „távoli Vad-Nyugat homályába ... Csak 18Ó4-ben kerül ismét a világtörténelem amerikai lapjaira, amidőn az itteni kis indiánfalucska mellett csak nemrég alakult Unió kormánya egy kis erődöt alapított „Fort Dearborn“ név alatt. Ez a kis, legszélsőbb nyugati őrhely lett aztán magva a ma világvárosi méretű Csikágónak. 1818-ban a Fort Dearborn katonai garnizon mellé még csak két fehér, telepes épített magának kis, igénytelen faházat (lóg cabin), de már 1833 bán Csikágónak 350 lakosa volt. Csikágó keletkezését igazában csak az időre tehetjük, amidőn a kicsi telepet községgé, „town“-ná tették. Azóta aztán a világtörténelemben is páratlanul álló gyors fellendüléssel. fejlődött. Amidőn 1851 körül ezen a tájon már léhanyatlott a hajdan virágzó prémvadászat és a lakosság nem foglalkozhatott többé prémkereskedéssel: a közben már ,,váro6sá“ lett Cs'ká- gó gabonapiaca kezdett fejlődni. De fakeresikedése és vágóhidjai is alaposan megkezdték működésűket.

Hirtelen fejlődését látszatra megakasztotta az 1871 okt. 7—9. közti rettenetes tüzvé. z, ameiy- c" nél nagyobb városégést Róma égésén kívül a történelem nem ismer. 17.450 épület égett le, 230 emberi élet pusztult el, százezren váltak hajléktalanná és a kár felülmúlta a 196 millió dollárt Olyan tökéletesen égett le a város, hogy úgy látszott, sohasem fog többé felépülni. Egy év múlva azonban már sokkal szebben, szabáyosabban, rendesebben volt felépítve s azóta feltartóztathatatlanul növekedett.

Csikágó ma kétségtelenül a világ első gabona-, marha- és fapiaca. Három és félmillió' lakossággal a világvárosok 5-ik helyére került

így is területi kiterjedésével és népességével a Nyugati-Hemysphera 2-ik legnagyobb világ várót" a. Az első Newyork a nyugati föJdgömbön 6,930.446 lakossaL

3840 vonat naponként

A még 1833-ban kicsi község Csikágó, kétségtelenül ma a Föld legnagyobb vasúti csomópontja. 24 nagy amerikai vasut-társaságnak („Railroad Company“) nem kevesebb, mint 3840 személy- és tehervonatja fut be naponta a város 9 nagy vasúti pályaudvarára. Az é.kezö, vagy induló vonatok vasúti kocsijainak össz- száma 35 ezer; a napi utazó közönség száma pedig: 392-500 utas.

Csak magáiból Kaliforniából naponta 335 gyü- mölcsszállitó vonat érkezik ide. Csikágó ma amerikai méretű gyári-, ipari- és kereskedelmi centrum. Az Uniónak ma klaeszifikált 333 féle indusztriális ága közül 13-afc kivéve, a többi mind Csiikágóban is meg van, amelynek

11500 mindenféle gyárában és iparüzemében naponta átlag 750.00 munkás dolgozik.

Az indusztriának akkora különfélesége található itt, amelyhez hasonló kevés van a világon. Kolosszális acél- és vasgyárak, mammut olvasztó vaskohók, hatalmas olajfinomítók, óriási arányú vasúti kocsigyárak, gigantikus mezőgazdasági gépipari telepek ,ruházat, nyomda- és malomipari üzemek. Csikágó a „világ konyhája**. Világhíresek a csikágói vágóhidak ée huskonzervá’.ók, amelyekben az európai viszonyokhoz képest szinte elképzelhetetlen nagyban megy a marhavágás, sértéséé juhváigáe; a húsféléknek elpakko’.ása és expediálása. Az Unió húspiacai közül 67 Csikágóból kap a anyagát. Ezekben az óriási, 500 hold terjedelmű „világmészárftzékekben** évente átlag 17 millió állatot ölnek fle, dolgoznak, fel * legutolsó porcikáig

i és szállítanak el a világ nagy húspiacaira. Csikágó ; a tudomány, a művelődés, a zeneművészet, az oktatás központja.

Van 4 egyeteme (2 katolikus) kb. 50.000 rendes hallgatóval, 6 nagy Collegiuma, 7 jogi akadémiája, tömérdek középiskolája és sok száz elemije, amelyekben az Iskolákba járó gyermekeknek évi száma 334—5 ezer, akiket 14 ezer tanító és tanítónő oktat.

Van a városban nagy könyvtár; nagyszerű múzeumok; a 4 fő angol nyelvű napilap naponta 2. millió 139.577 példányban jelenik meg. Autó, vil- lanyosvasutí forgalma szédítő, ahol a napnak munka befejezésekor a belvárosból naponta 320 ezer ember siet haza a külvárosokba.

Katolikus szempontból Csikágóban van 253 katolikus templom 244 plébániával, 2 katolikus egyetem, 58 katolikus középiskola' (,.Higihschooí“), 231 katolikus elemi iskola (jobbára apácák vezetése alatt) 160 500 tanulóval, 4 katolikus árvaház, 16 katolikus kórház, 1 katolikus'siket-néma intézet, 20 katolikus gyermek-, 5 agg menház. És ott, ahol még csak alig 100 évvel ezelőtt néhány nyomorult indián viskó és a kevés számú fehérek igénytelen faházacskái állottak a kis katonai őrház körül: ma ott 30—40--50 emeletes palotaszörnyetegek emelkednek az ég felé, mint valami monstrum bábeli tornyok modern kiadásban. .

íme, mit nem ért el Csikágó egy évszázad alatt. Amit más városik 500, 1000 év alatt sem értek el. Valóban, ti tán i erővel küzdötte fel magát a világvárosok sorába!

Most ennek az egy századnak: 1833—1938. fejlődését, haladását, evolúcióját a bo'dog és szerencsés Csikágó impozánsnak készülő, hatalmas arányú és az eddigi összes világkiállítás októl úgy tartalomra, mint külső színre eltérő znédpn. egészen más elgondolásban kívánja megünnepelni, dokumentálni.

Mit akar a kiállítás?

A kiállítás az elmúlt egy századnak a haladását akarja feltüntetni. És ezért „A Century of Pro- gres“ nevet adták neki. És mert az elmúlt egy század inkább a - „Tudomány**, és „índustria** jegyében múlt el és voltaképp azok korában éiünk és mozgunk: ezért a „A Oéntury of Progress“ („A Haladás egy Százada**) a „Tudománynak és az „Industriának** a szellemét akarja reprezentálni és azok nagyszerű produktumait fogja bemutatni. Az első, 1893-ban tartott u. n. „Columbián Kiállítás**, Amerika felfedezésének 400 éves emlékére; a második: St. Lonisi: „Lousiana Purchase Exposition** 1904-ben; a 3-ik: San Franciskói: „Panama Pacific Exp.“ 1915-ben és a legutóbbi: 1926 iki philadelphiai „Sesqui Oentenal Expos“, az amerikai függetlenség másfél évszázadának emlékére: ezek a kiállítások jobbára mind népies szellemben zajlottak le és teli voltak történelmi motívumokkal, bár az akkori modernnek mondott vonásokat sem nélkülözhették: de

ez a II. csikágói „A Century of Progress** kiállítás a „Tudománynak** és az „Industriának** a kiállítása lesz a legmodernebb szellemben.

E kettőnek a százéves története. Bér népies vonásokat. rmi'tatwányoe és szórakoztató részleteket ez sem fogja nélkülözni, de semnileseire sem lesz vásári jellegű. De rendkívül komoly, méltóságteljes és ünepi szellemiben, tudományos éllel és magas színvonalon a mai ifjú XX. század lelkét és szellemét kíván reánk lehelni. A rendkviülimek ígérkező kiállítás valósággal áraimatizátesa lesz a inai modern „Tudománynak**, „Industriának**, „Techni- kának“, a „Művészetnek** és mindazon alkotásoknak, amelyeknek célja: megkönnyíteni az epiheri- &ég megélhetésének kondícióit, úgy a mindennapi szükségletek előteremtésében, mint a különféle gyári- és kézműipari produktumok előállításaiban. Be akarja mutatni a gondolkozó és akaró ember mestermüveit; a nagy természetifölötti egyeduralmát, annak gazdagsága és imimenzábiilis kincsei, erői, értékei alkalmazását az individuum élete javára, annak megkönnyítésére. A kiállítás eleven encyk- lopédiája lesz az önmagát is felülmúló emberi találmányoknak. Be akarja mutatni: mit fedezett fel a „Tudomány** és mint. hogy alkalmazta ezeket, az invenciókat az „Induetria** az embereknek egymással való érintkezésében, a közlekedésben, a szállításiban; miinő uj szempontok és metódusok érvényesülnek a modern Induslriaban; minő uj eszközök állanak az ember érvényesülhetésében, helyzete előnyére; a tűz, víz, levegő, ég, természeti csapások etb. elleni védekezésiben- Be akarja mutató ni a sok évszázadok előtti nagy emberek álmai, tervei és gondolatai] megva’óeitását. Nemcsak beszámoló és statisztika akar lenni ez a kiállítás, de élő, eleven buzdítás a további törtetőére. Egyúttal méltó elismerés és hálaadás azon törhetleo akarat- erejű és zseniális nagyságok iránt, akik géniuszelméjükkel és szívós kitartással dolgozlak és fáradoztak örök érdemű invencióikon sokszor romantikus körülmények közt ée drámai végzettel.

És mert e „Tudomány** ém « „índustria** nem

csak egyesek tulajdona, hanem az egész emberiségé és annak produktumai ez egész emberiség javát célozzák: azért a csikágói „A Century Progress** II. világkiállítás az egész emberiség „Tudományát**, ,.Industriáját“ és azok nagyszerű alkotásait akarja és fogja bemutatni. Ezért joggal mondható „viilág- kió!iliítás“-nek és , nemzetközinek**. Ezért a még csak 100 év előtt igénytelen, kicsi, de ma már gigantikus méretű és csodás fejfődésü Csíkágót csak elismerés és hála illeti a világ nemzetei és népei részéről, hogy ezt az ez évi, 1933 „A Century of Progress** világkiállítást rendezi a mai súlyos gazdasági körülményei közt, dacára az általános világdepressziónak.

ÉS érdekében áll minden nemzetnek, hogy azon magát képviseltesse. Hogy ezzel is dokumentálja: mennyiben és miben tett nagyobbá és fejlettebbé az elmúlt egy század év atett; és mit tudott produkálni a „Tudomány** és az „Imdustria** terén.

A oarkágói világkiállítás fiuamsziirozáisa nem egy várost, vagy valamelyik államot,, sem az összszövet- ségi államot terheli és Így annak költségeit a vég- elemzésben nem a polgárság fedezi az adózás bármelyik formájában; hanem alakalt egy magánjellegű konzorcium a csikágói társadalmi, tudományos és indu&triális képviselő egyénekből, intézményekből. Ez a konzorcium aztán önmagát tagjaiban 10 millió dollár erejég banki váltókötelezettség (,,bond‘ ) alá helyezie, garanciát vállalva a mag® vagyonával.

Az igy felvet* kiállítási alapot pedig a társaság rendes tagijai 100.000 dollár tagdíjából, a támogató tagok 10 jegyre szóló előre megfizetett dijából és a kiállítás belépti dijaiból vélik fedezni. Amerikai merész vállalkozás ez, mely balul is üthet ki, minit p. o. a legutóbbi philadelphiai kiáCi'.dtás, de 40 százalékos eredménnyel is zárulhat le, mint az 1883-ik évi első csikágói világkiállítás, amellyel Csikágó egyszerre vifJágbirnévre tett szert és páráikra sikert ért el

Teysz A. Hugóim.

Az élő holttestek hajója

Amikor valamennyi utas — bélpoklos — A remek vacsora, melyről utólag derül ki, hogy egy leprás főzte

A „North-Ohina Daily News“-ban, Kelet- ázsia legnagyobb lapjában, rövid hir jelent meg: „A kormány kibérelte a Yu Shun gőzöst, hogy egy leprátokból álló nagyobb szállítmányt Ou- üon-ba, a Fiilöp-szigeteken levő lepratelepre küldjön. A szállítmányhoz csatlakozik a hozzátartozók nagyobb csapata, akik egészségesek, de elkísérik családjuk tagját a számikivetésbe. A Yu Shun vasárnap indul Sanghajból.

Riadalom a hajón

— Ez borzasztó — kiáltotta hevesen hajónknak, a Yu Shunnak másodtisztje és hevesen lecsapta az újságot a hajó tisztiétkezőjének asztalára—, azért szegődtem erre a csapnivaló tákolmányra, hogy bullákat szállítsak. Azt tudtam, hogy ez koporsóhajó. De eleven holttesteket fuvarozni, ez nincs a szerződésemben.

Ne mérgelődj, — mondta távirászunk, akit hegedűjén és könyvein kiviil semmi sem érde- ; kelt — ez nem szerencsétlenség. Én már háromszor hajóztam leprásokkal, ezek igen ártalmatlan emberek. A lepra nem fertőz könnyen, kérdezd meg akármelyik orvostól. Culion szigetén vidáman élnek az orvosok és ápolók, mindnek megvan a kis háza, gépkocsija és semmi bajuk nincs, Az egészséges ember csak akkor kaphat fertőzést, ha vágás, vagy nyitott seb van a testén.

Hittük-is meg nem is, de tehetetlenek voltunk. Manapság örül az ember, ha mozgó hajóra kerülhet. A vállalatok nem könyörögnek senkinek, hogy vállaljon szolgálatot.

Az utasok elhelyezésénél nem volt dolgom. Lángé hajókalauz kisért le bennünket a Jang Ce folyón. Másnap reggel négy órakor értünk ■le a torkolathoz, a kisérő bárkájába szállt, amely leadta a szokásos búcsú jelet: TDL — szerencsés utat!

Reggelinél megismerkedtünk a kisérő orvossal, aki Cülionról a szállítmány elé utazott. Feleségével és két gyermekével ól a bélpoklosok között. A félelmet nem ismeri és igyekezett fel- világosi tásokat adni. A bélpoklosság okozója gomba és a fertőzés többnyire a mezitláb járás következménye. Amióta, az európai ruha és különösen a cipő meghonosodott, sokkal kisebb a betegek száma. Elmondota azt is, hogy egy indiai fa termékével, a ohauknoogra olajjal kedvező gyógyítási eredményeket ért el kezdeti stádiumban.

Az élve oszló holttestek

Hajónk a Csendes-óceán végtelen hullámait szántotta. Az elülső fedélzet a betegeké volt, akik hozzátartozóik társaságában takarókba burkolva sütkéreztek a napon. A hátsó fedélzet fenn volt tartva a pihenő személyzetnek és a csónakmester harmonikája a „La Paloma“-t játszotta naphosszat. A középső fedélzet hálótermében a súlyos betegeket helyezték el. Amikor először kellett végig mennem a termen, elfogott a borzalom. Némelyiknek nem volt bőre, másoknak elhaltak és összezsugorodtak a végtagjai, egyesek arcát daganat éktelenitette el, vagy a szemük helyén csupasz üreg ásított. És valamennyi szenvedett a hajó mozgása miatt, oszló holttestekként hevertek a földön és legtöbbjük még a tengeri betegséget is megkapta. A másik oldalon voltak a könnyű betegek helyiségei. Ük feljárhattak a fedélzetre. A bőrön mutatkozó jellegzetes barna foltokon és csomókon és az erős homlokredőkön kivül nem különböztek az egészséges emberektől, füstöltek, társalogtak, játszottak a gyermekekkel.

Megindító volt az egészséges rokonok gondoskodása. Tudták jól, hogy elöbb-utóbb megkapják a szörnyű betegséget, mégis elkísérték férjüket, feleségüket a számkivetésbe. Köztük volt egy amerikai mérnök, aki Kínában vasút-.

épités közben betegedett meg; őt is elkísérte a felesége. A fehér betegek egyébként külön fülkéket kaptak.

Mi tisztek és a személyzet nyugodtan láttuk el a szolgálatot. Az ember lassan mindenhez hozzászokik. Azokhoz az utakhoz képest, amikor kínai kulik voltak az utasaink, akikkel rendszerint verekedni kellett, ez a menet valóságos kéjutazás volt. De vacsora után külön megfigyelésre nyílt alkalom. Egyenként 6ompolyog-i tak ki az emberek az étkezőiből és utána a fürdőszobákból gyanús csobogás hallatszott. Mindenkinek volt valami egyéni „bevált4* szere, amellyel bedörzsölte magát, vagy amelyet fürdővizében feloldott. Étkezőnk inkább kórház- szagu volt és első tisztünk találóan megjegyezte, hogy már a sörnek is karbol-ize van.

Mindenki óvatos volt tehát, csak a távirászra haragudott meg az egész titsztikar. Észrevettük, amint az egyik beteg kislányát az ölébe vette és csokoládét dugott a szájába. Kitört az általános felháborodás ée a távirászt kitiltottuk az étkezdéből. A steward még az ebédjét is rádiófülkéjébe hordta, ahol legfeljebb a hegedűjét fertőzi meg.

Dühöng a tájian

Néhány nap múlva a súlyos betegek között elégedettlenség támadt az ellátás miatt. Vagy a vállalat nem akart sokat költeni az etetésükre, vagy a szakács sokat akart keresni. Tudvalevő, hogy a hajószakáceok és élelmezőmesterek rendszerint többet keresnek, mint a kapitány és néhány évi tengeri szolgálat után mindegyikük házat vesz. A betegek között voltak kínaiak, négerek, havaiak, fülöpszigetiek; a fehérek elkülönítve éltek és nem tudtak semmit, a forrongásról. A betegek sokat káromkodtak, panaszt; tettek az első tisztnél, majd egyik éjszaka nehéz vasszögeket szórtak a kapitányi hidra.

Sokkal nagyobb gondot okozott nekünk az, hogy az időjárás rosszra fordult és a barométer egyre süllyedt. Már leszedtük az ernyöponyvá- kat ég a csónak takarókat, nehogy ronggyá szakadjanak a kitörő viharban. A kapitány rosszkedvűen járt fel és alá a hídon. Az utasok zúgolódásával törődni nem ért rá, de hogy nyugalmat teremtsen, elfogadta a betegeknek azt a kívánságát, hogy maguk vegyék kezükbe ellátásuk intézését. A könnyű betegek közt volt egy néger szakács, akinek átengedték az addig használatba nem vett fedélközi konyhát. A szükséget; élelmiszereket saját szakácsunk, aki ugyancsak néger volt. a fedélközi feljáróig vitte. A legénységnek természetesen nem volt szabad közvetlenül érintkeznie a betegekkel.

Időközben teljes erővel kitört a tájfun. Dübörögve jöttek a magas hullámok, felcsaptak a hidakra és ugyancsak kapaszkodnunk kellett, nehogy lesodorjanak. A fülsiketítő zajon és hajónk recsegésén felül a szelelőn át a betegek jajveszékelését is jól hallottuk. A viztölcsérek úgy dobálták a hajót, hogy azt hittük, már a végét járja.

A tegszömyübb élmény

Életem legszörnyübb élménye ekkor játszódott le. Jól emlékszem, igy történt:

Olajos köpenyemben a térkép fölé hajlok és félkézzel kapaszkodnom kell az asztalba, amig a tájfun útját a dróttalan jelentések alapján berajzolom. A túlsó oldalon ide-oda leng egy elszabadult emelődaru. A kapitány két emberrel együtt engem küld oda. A betegek hálótermén, kell átmennem, mert a fedélzeten lehetetlenség közlekedni Szörnyű pokol van odalenn. A betegek egyik faltól a másikig gurulnak, sokán tombolnak fájdalmukban és félelmükben. Többen rámvetik magukat és a matrózokra. Hogy