Prágai Magyar Hirlap, 1933. január (12. évfolyam, 1-25 / 3111-3135. szám)
1933-01-22 / 18. (3128.) szám
T>RXGA!-A\^GtARHlRLAP' 4 1933 január 22i, rasárnapHlire Skuszonnégnet az órák... A &tágai Jtlaéum Hittan számára itta: Jfiléxa Ferenc Rómában V. Sixtus pápasága kezdetén nagy divatban voltak az uccai igazoltatások. Csakhogy persze az nőm volt kifinomodott kor, ennélfogva az igazoltatókat egyszerűen utónállóknak nevezték. Úgy is védekeztek ellen-ük, mint latrok ellen szokás, fütykössel, tőrrel, karddal, mordállyal; kinek hogy hozta magával a társadalmi állása. Főrangú urak csak negyven-ötven csatlós kíséretében léptek ki az uccára s ha például az Orsini urak találkoztak a Barberini urakkal, akkor e magas uraságok olyan szép jónapot kívántak egymásnak, hogy elválásuk után tiz- hiisz átvágott torok, vagy ke reszt ül-szurt szív vérét kellett felmosni a kövezetről- Pedig néha egyéb okuk se volt egymás megöl dőlésére, mint hogy egyik se akart kitérni a másiknak. Egyszer, éppen hiusvét reggelén, a Péter- templom közelében rendeztek valami nagy öldöklést az úri duhajok. A fölháborodott pápa másnap parancsot adott ki, hogy a fő- urak kísérete nem állhat többől húsz embernél, de fegyvert ne viseljenek se ők, se a gazdáik. Akinél fegyvert találnak, az a halál fia. akárkinek hívják az apját, a közrendü embert felkötik, a nemesnek fejét veszik. Abban az időben nemcsak kiadhatott, hanem végre is hajtathatott ilyen parancsot a pápa- Nemcsak Péter kulcsa volt a kezében, hanem Pál kardja is. És V- Sixtust elsősorban azért sorozta a nagy pápák közé a történelem, mert ilyen keményen fogta a kar* dót. Irgalmatlanul elbánt a martalőcokkal s Rómában kezdett divatja múlni az atrocitásoknak. Történt azonban, hogy éppen valami nagy kivégzéséé napon Rómába érkezett Ranuccio j Farnese, a pármai herceg egyetlen fia, nagy-! bátyjának, a hatalmas Farnesé bíborosnak látogatására. A pármai herceg hűbérese volt a pápának s nagy becsületben állt nála azokért a szolgálatokért, amiket a flandriai harcokban tett a szentszéknek. Az ifjú Ranuccio pedig kedves és szép legényke volt, egyformán jártas a haditudományokban és a táncban, lovagi tornában és szonettköltésben és egyformán kedvelt isten és emberek előtt, mint ahogy herceg urfiak általában lenni szoktakA pápa igen szívesen fogadta leghatalmasabb hűbérese fiát, akit a bíboros nagybácsi mutatott be neki s áldását adván rá, tiszta szívből kívánt neki hasznos és kellemes időtöltést RómábanRanuccio pedig még azon az estén a Cesa- rihi-palota ünnepelt vendége volt, ahol az aznapi akasztások kapcsán szóba került a pápa fegyvertilalmi rendeleté is. Berzenkedtek az urak a rendelet ellen, de azt is bevallották, hogy nem mernek neki ellenszegülni, mert a szent atya ebben a tekintetben nem érti a tréfát. — Már pedig én megtréfálom! — ütött az asztalra boros fejjel a kis pármai herceg. <— Én legközelebb maga elé őszentsége elé állók oda fegyverrel s szeretném én azt látni, aki nekem ezért szólni mérnél A vendég szeleskedését senki se vette komolyan, csak ő maga. A született nagyur egészen jó tréfának tartotta azt, hogy a pász- torfiúból lett pápát zavarba hozza Pár nap múlva audiencián jelentkezett nála <$ úgy intézte a dolgot, hogy a harmadik térdhaj:ásnál egy töltött pisztoly guruljon ki a zsebéből a pápa lábaihoz. Aztán térdelve maradt s gúnyos tekintettel leste a hatást a pápa arcánCsak akkor sápadt el, mikor a pápa odafordult testőrtisztjeihez s egy szemrebbenés nélkül azt mondta, nekik: — A pár mai herceg ur halálra ítélte magát. Vezessék az Angyalvárba! A testőröknek ugyan megrebbent a szemük, de azért teljesítették a parancsot, amelynek pillanatok alatt hire futott a városban. A legtekintélyesebb bibornpkok bátorságot vettek maguknak arra, hogy a várható bonyodalmakra figyelmeztessék a pápát. Attól féllek legjobban, hogy az öreg pármai herceg Róma ellen fordítja kardját, amelyet eddig a szentszék védelmére forgatott. SixiuH hidegen csak annyit felelt: — - Jöhet, de csak fia holttestét kaphatja meg. A törvény törvény. Fa mese bíboros családi gőgjén erőt véve,1 sírva kőnyörgőtt kegyelemért a pápa lábainál. Hivatkozott a szeles fiú fiatalságára, az apja érdemeire, az európai udvarokkal való rokonságára. A pápát nem lehetett megingatni. — A derék apát megjutalmaztuk, a vakmerő ifjút megbüntetjük. A törvény nemcsak az öszvérhajcsárokat kötelezi, hanem a fejedelmeket is, s az európai udvarok tanulják meg, hogy a törvényt először a törvényhozónak kell tiszteletben tartani. S azzal hivatta ser Augelit, az Angyalvár parancsnokát: — Mikor az Angyalvár órája délután huszonnégyet üt, le fogja ön fejeztetni Ranuccio hercog urat, addig van neki idője fölvenni a halotti szentségeket. Abban az időben huszonnégy órás időszámítás volt Rómában, este hattól este hatig. ■— Mindössze két óránk van — futott Far- n-eee bíboros kéztördelve Olivarez grófhoz, a spanyol követhez — s mit tehetünk két óra alatt? Ha egy napot nyerhetnénk, föllármáznám Nápolyi és Pármát- De hát ki állíthatja meg az idol? — Ön! — villant föl a szeme Olivareznek. Múlt héten álarcos bálban voltam: rosszul] sikerült. A lapLudoeiiások pró báliák enyhíteni a dolgot jobb évekből való szöveggel, de a valóság siralmas volt. A nők már ezt a ritka kitűnő lehetőséget sem használják ki, hogy felismerehetellen külsőben, le.akart arccal forgo.ódhassanak írak-kos férfiak között. Megdöbbentő és lehangoló látvány volt a kevés és gyenge maszk, nagyrészt kikölcsönzött, ami ugyan nem szokatlan a női báj munkaterületén. De a nők elhanyagolják a kozmetikát is, úgy hal om. Ez a végső összeomlás. Maszk és arca esték nélkül élni: a lemondás mindenről. Amíg a nők versenyt futottak a krízissel és fokozott segédeszközökkel igyekeztek ellensu yozni az árak romlását, addig még volt remény. Ma már? Viszont láttam egy jól sikerült klisét, amelyen Roosevéit, az Egyesült Ál amok uj elnöke, nyílt színen csókolózík a volt titkárnőjével. Nem kell megijedni, amerikai ósókról van szó, népszerűségi jelenet: az elnök ur ü., a titkárnő föl-éje hajol és ilyen ártatlan, spontán megnyilatkozásával gyöngédségének búcsúzik el volt főnökétől. Éppen arra járt egy gyanútlan, de ördöngös fotoriporter és hipp- hopp, lekapta őket. Nem valószínű, hogy az elnök ugyanilyen módon búcsúzott el volt férfi alkalmazottaitól is, de éppen ez a biztató és népszerű a dologban: a kép szimbolizálja a friss és egészséges .épést a valóságos élni akarás felé és, távolabbra vetítve a képből fakadó reményt, feltűnik előttünk a szesz- ti.alom megszűnéséről szóló törvény. A leleplezett, bonyolult, gangislerékket súlyosbított tobzódás helyébe a nyi.tabb, szabadabb kiélése ígérkezik a természetes, egyszerű életörömnek, ami nagy szó az amerikai hipok- rita puritán világbau. A nők nem maszkírozták ki magukat ideát ós baráti, nyiltsziul csókkal üdvüzlik az őszintébb élet reményét odaát: az embernek az a benyomása, mintha valamennyire természete, sebb formáihoz térne az élet. Azt mondják, a táncőrület is alábbhagyott kissé, a női divat is többet takar, mint tavaly, kevesebb á csáb, a félhomály, a tangó, a dzsesz, a dekoltázs, a rúzs, a mászik, az „Aufmachung". A női eszközök, az erotikus felépítmény alakulása jelentékeny horizontot mutat a szemlélődő ember számára: az egész élet egyszerűbbé, valóságosabbá, őszintébbé váll. Ahogy emelkedik a krízis árvize, ügy csökkenek a hazugságok, ahogy sűrűsödik a nyomor, úgy ritkulnak és válnak átlátszókká a beidegzett álformái az életnek. Az ember nem egykönnyen kopik ki a látszatból és hazugságból; súlyos és meztelen nyomorúság könnyei viszik csak le a festéket az áréról, — Húszén ha jól tudom, emineuciád a föl- ügyelője Róma minden toronyórájának? — Én vagyok — kapta föl a fejét- a bíboros. — Tehát azonnal tolassa vissza eminen- ciád a mulatót minden toronyórán húsz perocel. — Mit nyerünk azzal? — Majd azt is megmondom. Előbb azonban adja ki az intézkedési eminenciád, mert a herceg élete peroek hajszálán függ. A bíboros azonnal szétküldött embereit az óraigazi tó paranccsal, aztán a két ur tanácsot tarlóit. A spanyol követ felsétált az Angyalvárba, a bíboros pedig &üigŐ6 kihallgatásra futott a pápáhozAz Angyalvár udvarán már kezdtek gyülekezni a katonák a vérpad körül g a börtönök felől behallatszott a barátok éneke, a Dies irae. Angeli idegesen jatt-ment a várudvaron s nem igen hallgatott a hozzácsatlakozott spanyol követre, aiki hazájabeli udvari pletykákkal igyekezett szórakoztatni. — Bocsásson meg, követ ur, ha szórakozott vagyok — pislogott az Angyalvár órájára. — Mikor az óra ütni kezd, az Ítéletet végre kell hajtani. Hihetetlen, milyen lassan telik ma az idő. Már akkor csak tiz perc híja volt a huszonnégy órának. A bíboros akkor lépett be a pápához, aki az órájára pillantva azt gondolta magában, hogy a fiatal herceg már tiz perc óta halott. Épp azért meglepődve kérdezte a reszkető főpapot: — Mit akar eminenciád? — Boldogtalan unokaöcsém holttestéért ■esedezem, hazaszállittatnám Pár mába, hadd nyugodjék legalább ősei között. a napi életért váló harc tépi le a látszat jód- szaboit köntösét didergő kis életünkről. * Vájjon megmarad-e a valóságnak, az őszinteségnek ez a valamivel szilárdabb platt- formja akkor is, ha majd változik élelünk, jobbra fordul anyagi sorsunk? Anyagi sons! Most, hogy a puszta megélhetésünkről van szó, a sötét háttérből előlépnek a közéletbe eddig kevéssé ismert, legalábbis nem népszerű emberek, a nagy gazdasági filozófusok, szakértők, pénzügyi tudósok, íő.eg pedig a valóságos irányítói a valóságos gazdasági éleinek, amelyet eddig alaposan ellepleztek a politika ku isszák Egyszeribe megismerjük igazi nagyjainkat, akik eddig párnázott igazgatóisági szobákban rejtőzködtek, tártjuk arcukat a képes mellékletekben, látjuk írásukat a lapok hasábjain. Most ők írják a vastag könyveket, amelyek számo-s kiadást érnek el, ők irjá-k a vezércikkeket, ve ük csinálják a nagy interjúkat, az ember szinte azt várja, hogy idővel a vízállásjelentést sem fogják leadni közgazdasági prognózis nélkül. Az ember elolvas belőlük annyit, amennyit a természete bevesz, de nem lesz tőlük okosabb, ami a saját dolgát illeti. Az iparos nem tudja eldönteni a svájci bank elnökének mélyreható felvi.ágoeitásai után, hogy az adójára törlésszen-e, vagy az alkalmazottakat fizesse; a kereskedő sem tudja kielégíteni hitelezőjét Morgan legújabb pénzügyi terveivel. Az ember már csak végiglapozza az újságot, megállapítja, hogy ezen a héten mely kapacitások mentenek meg bennünket, az ember elolvas egy-kél jelentést, egy-két napihírt, aztán eltűnődik a hirdetéseken . . . Az ember rájön, hogy a legkomolyabb olvasmány a hirdetés. A legnagyobb belföldi német napilap hirdetéseit böngészem. Ugyan! Hirdetést látok, amilyet hónapok óta nem talá tam a lapokban. Valaki társulni óhajt! Nagy tőkével! Igaz, hogy bizonyos körülhatárolásokkal szakma és vidék tekintetében. De mégis: pénzt akar belefektetni vá.lalkOzásba. No láhl: és még egy. Ez hajlandó átvenni egész üzletet i«. S’zlovonszkónt Ml történik itten? Ma, amikor minden teke a bankok trezorjaiba menekül és a bankok nem adnak hitelt, nem finanszíroznak uj vállalatokat és azon vannak, hogy minél olcsóbban tartsák fenn, vagy likvi. dúlják régebbi vállalkozásaikat. íme pedig: magányos emberek jelentkeznek, hirdetnek, vállalkozni akarnak. A nagy szakemberek egymás után jelentik ki, hogy ma minden vállalkozás passzív, Igaz, ők a lap első oldd* ’ain nyilatkoznak, elméleti ét gyakorlati tamásukból leszűri orvosságot imáik edö, kezil— Legalább keresztény módon halt meg? — Magamnak ©e> kivánok szebb halált. A pápa bólintott és sajátkezüleg megírta a parancsot Angelinak. „Elrendeljük, hogy Ranuccio Farnese herceg átadassák Farnese bíboros őeminenciájának. Cito, citissime!" Aláírta, pecsétel ütött rá s átadta a rendeletet a bíborosnak, aki lóhalálában hajtatott vele az Angyalvárba. Mikor odaért, a toronyórán még két perc htja volt a hatnak. Ranuccio már levetett ujjassal állt a vérpadon s csuklyás barátok kara a De profundis-t zsolozsmázta. — Kegyelem! — kiáltott a spanyol követ s karján vette le a kocsiról a bíborost. Angeli átvette a parancsot, kétszer is elolvasta, aztán maga segített felöltözni a szabadon bocsátott fogolynak. S mire az Angyalvár órája huszonnégyet ütött, a négylovas hintó már vágtatott a bíborossal és Ranuc- ciéval a pármai utón. A várudvaron pedig azonnal nekifogtak a vérpad lebontásához s mire készen lettek vele, Angeli meglepetve látta, hogy közel egy órát haladt a mutató— Érdekes, milyen gyorsan telik az idő, mikor megkötinyebhszik az ember lelke — gondolta a jó ur. A pápa csak másnap regnél tudta meg, mi történt, mikor a spanyol követ jelentkezett nála hódolatával és sunyi képpel béPál- kodott neki nagylelkűségéért. Sixtus nem vágott jó kénét a c= invhez s mivel a szöve* vénve,kot má- nem lehetett utó^rni ser An- noM lakoll értük. Le u^van nem nynknzia'ta a pápa, hanem b0cemVntta az An^valvár tornyába. hngy egész közelről vigyázhassa az óra járását. kel a nagybeteg pulzusán tartják és egymással konzultálak: elérte? — nem érte el? —• a mélypontot? A nagybeteg pedig ezalatt megmozdítja a lábujját. Hátul, a hirdetési oldalon. Hogy lehetséges ez? A tőke állítólag szigorú szabályok szériát él és táplálkozik, különben elrontja a gyomrát és elsorvad. A tőke á mai időkben visszavonul a munkáiéi, elbuvik a páncélszekrényekbe és a fehérne- müs szekrényekbe éis nem jön elő addig, amig a zord idő tart. Folyton csak ezt hallottuk eddig. A tőke könyörtelen,* a tőke nem enged az elveiből, mert a tőke nem ember. És akkor akiadnak emberek — iít-ott, szórványosan — akik be akarnak nyúlni a szekrénybe és elő akarják venni a pénzt. Az egész pénzt, a tőkéi. Az emberben megmozdul a sötét gyanú, hogy ezek az emberek — szörnyű elgondolni! — dolgozni akarnak. A pénzükkel, esetleg a pénzük árán. Mindig csak a pénz, a tőke, a vá’lalkóZás a. haszon természetrajzáról hallunk mostanában, úgyhogy az ember természetrajzáról meg is feledkeztünk. Elfelejtettük hogy az emberben bizonyos primitiv ösztönök vannak, kalandvágy, működési vágy, a mai berendezkedésben egyszerűen: munkakedv. És az egészséges embert éppen a produktív munka felé hajtják megmagyarázliatat an ösztönei. A pénzről szóló tudomány mint önálló élet- szervezei-tel foglalkozik a tőkével, amiben némj elképzelésben igaza lehet, de megfeledkezik arról, hogy ez az öná.lónak hiti éleí- szervezet bizonyos viszonyban van egv másik önálló életszervezettel, amelyet embernek nevezünk. Megfeledkezik arról, hogy ez a viszony tulajdonképpen csak az ember életében folyik le, még pedig dialektikusán. Az ember az, aki változóan ad ér leimet és sulyl, hol a tőke önálló természetének, ame y a mai termelési rendben juttatta ily formában múlandó érvényhez a javakat, — hol pedig a maga primitív, biztos, egészséges ösztöneinek, még a mai termelési rend keretein belül is. Ma még szórványos je’eoség, hogy az ember dolgozni akajr — minden áron. De vájjon nem lesz-e ebből járványos, tömeges jelenség, ahogy az ember közelebb jut a maga őszinte természetéhez, a primitív, valóság tv énjéhez? Minden áron! Vannak korszakok az emberiség ismert történetében is, amelyeknek tömegmozgalmait nem lehet összhangba hozni semmiféle anyagi érdekkel, — ezt már tu 1 ja az uj történetírás. Miért ne győzhetne n/. ember tiszta ösztöne, az igazi távolbalátó- i ma, amikor életrőbh aláírói van szó, amikor a racionalizmus a legveszedelmesebb irracio n alí z maisokhoz vezetet t ? Bízhatunk ben né. hogy még a mái nemző dék is meggyógyulhat, ha ideiében visszatér a maga lelki gyógyszereihez, függetlenül orvosaitól, talán orvosai és a szakszerű tudomány e.lenére. Sándor Tmro. I2!WP*> Ajánlja a „Nagyasszonyt** oöisuieriPet sr közt! KÜLÖNVÉLEMÉNY TÜNETEK
